Magyar Nap, 1936. december (1. évfolyam, 227-250. szám)

1936-12-01 / 227. szám

2 Az új szovjet­­alkotmány bírálói Az alábbiakban hozzuk a VI. szovjetkongresz­­szuson tartott, nagy S­z­­­a­­­i­n-beszédnek azt a részét, amelyben az új­ szovjet alkotmány bírálói­val foglalkozik:­­ A külföldi sajtó egy része úgy reagált az al­kotmánytervezetre, hogy igyekezett agyonhall­gatni. Ezt a legreakciósabb, a fasiszta sajtó tette. Azt lehetne ellenvetésül felhozni, hogy az agyon­­hallgatás nem bírálat. De ez nem áll. Az agyon­­hallgatás módszere, mint a semmibevevés külön­leges fajtája szintén a bírálatnak egyik formája, mindenesetre buta és nevetséges formája. De az agyonhalgatással semmire sem mentek. Végered­ményben mégis kénytelenek voltak a világgal közölni, hogy — akármilyen szomorú — az SSSR új alkotmánytervezete mégis létezik, sőt rossz befolyást kezd gyakorolni a szellemre. Nem is történhetett másképpen, mert valamilyen közvé­lemény még mindig van a világon, vannak élő emberek, olvasók, akik ismerni akarják a tények­ről az igazságot. A bírálók másik csoportja elismeri, hogy az al­kotmány­tervezet létezik, de azon a véleményen van,­­hogy nem tarthat különös érdeklődésre szá­mot, mert csak egy darab papiros, ígéret, amely be akarja csapni az embereket. Még megjegyzik, hogy a Szovjetszövetség nem adhatott jobb al­kotmányt, mert tulajdonképpen nem állam, ha­nem csupán földrajzi fogalom. A bírálók e cso­portjának tipikus képviselője a félhivatalos „Deut­sche Diplomatische Korrespondenz“. Ez a folyó­irat egyenesen azt mondja, hogy az SSSR alkot­­mányterevezete üres ígéret és csalás. „Potemkin­­falu“. Azt írja, hogy az SSSR nem állam, hanem pontosan meghatározható földrajzi fogalom. (Nagy derültség.) Az új alkotmány ezért tulajdonkép­pen nem is alkotmány. Mit lehet ilyen, engede­­lemmel, bírálókról mondani? S c s e d r i n, a nagy orosz író­ egyik elbeszélésében egy rendkívül korlátolt és faornirt, ds nagyon beképzelt és ügy­­buzgó bürokrata alakját rajzolta meg. Ez a bü­rokrata, miután a „rábízott“ területen helyreállí­totta a „rendet és nyugalmat“, a lakosok ezreit lemészárolta és a városok tucatjait felperzselte, szemlét tart és észreveszi a láthatáron Amerikát, egy országot, amely természetesen kevéssé ismert és ahol bizonyos szabadságok vannak, amelyek lázítják a népet és ahol az államot más módsze­rekkel kormányozzák. A bürokrata észrevette Amerikát és fel volt háborodva. Milyen ország ez, hogy kerül oda és milyen joggal létezik? (Nagy dersillgig.) Természetesen­­véletlenül néhány év­századdal azelőtt fedték fel. De nem lehet be­fedni, hogy még az árnyéka se maradjon meg? (Derültség.) S miután ezt mondotta, elrendelte: „Amerikát ismét befedni“. (Általános derültség.) Úgy vélem, hogy a Deutsche Diplomatische Kor­respondenz urai úgy hasonlítanak a mi scsedrini bürokratánkhoz, mint egyik tojás a másikhoz. (Nagy helyeslés.) Ezeknek az uraknak az SSSR már régen szálka a szemükben. Az SSSR már 19 éve áll, mint egy világítótorony, az egész világ munkásosztályát a felszabadulás szellemével tölti el és a munkásság ellenségeinek dühét váltja ki. Dühöngenek azon, hogy az SSSR nemcsak léte­zik, hanem nő és nemcsak nő, hanem virágzik is és nemcsak virágzik, hanem új alkotmányt is te­remt, amely a szellemet buzdítja és új remények­kel tölti el az elnyomottakat. Milyen ország ez — mennydörögnek a német félhivatalos urai —, milyen joggal létezik? S ha 1917 októberében fel­fedték, miért nem lehet ismét befedni? S miután ezt kimondták, elhatározták, hogy ismét be kell fedni, közhírré kell tenni, hogy az SSSR, mint állam nem létezik, csak földrajzi fogalom. (Álta­lános derültség.) A scsedrini bürokratának minden korlátoltsága mellett is volt annyi érzéke a valósághoz, hogy amikor eldöntötte: Amerikát ismét befedni, rög­tön hozzáfűzte: „Úgy látszik, ez nem tőlem függ.“ Nem tudom, hogy a német félhivatalos urainak lesz-e annyi eszük, hogy rájöjjenek: papíron ezt, vagy azt az államot természetesen eltüntethetik, de — komolyan beszélve — „ez nem teljesen tő­lük függ.“ (Óriási derültség, taps.) Ami azt az állítást illeti, hogy az SSSR alkot­mánya csak ígéret és Potemkin falu, ezzel szem­ben csak ismert tényekre hivatkozhatom. Az SSSR népei 1917-ben megdöntötték a burzsoázia uralmát és szovjethatalmat létesítettek. Ez tény, nem ígéret. A szovjethatalom megszüntette a nagybirokos-osztályt és 150 millió hektár volt nagybirtokot a parasztoknak adott. Ez tény és nem ígéret. A szovjethatalom azután kisajátította a tőkések osztályát, elvette tőlük a bankóikat, a gyárakat, a vasutakat és az összes termelőeszkö­zöket, ezeket szocialista tulajdonnak nyilvánította és ezeknek az üzemeknek az élére a munkásosz­tály legjobbjait állította. Ez tény és nem ígéret. (Hosszantartó taps.) A szovjethatalom az ipar és mezőgazdaság szocialista átszervezése után el­érte, hogy a mezőgazdaság a háború előtti meny­­nyiség másfélszeresét termeli, és hogy az ipar hétszer annyit termel, mint a háború előtt és hogy a nemzeti jövedelem négyszer annyi, mint volt a háború előtt. Mindez tény és nem ígéret. (Nagy taps.) A szovjethatalom ezután megsemmi­sítette a munkanélküliséget és megvalósította a munkára, a pihenésre, a képzettségre való jogot, jobb anyagi és kulturális létfeltételeket biztosí­tott a munkásoknak, parasztoknak és intelligen­ciának és biztosította az általános, közvetlen, tit­kos választójog gyakorlását. Mindez tény, nem ígéret. A szovjethatalom végül létrehozta az új Egy katona, aki megtartja esküjét Miaja tábornok arcképe Madrid, november vége. A Madrid közel négy hete tartó hősies védelmezése Miaja tábornok, a védelem vezetője felé irányítja a figyelmet. Ki az a Miaja tábornok? A polgárháború első periódusában keveset lehetett róla hallani. Amikor megkezdődött Madrid ostroma, lefoglalt egy nagy irodát, kiterítette tér­képeit és kezdtek megjelenni napi jelen­tései, parancsai. Egyszerűek és emberiek voltak. Például: „Ha kell, haljatok meg a helyszínen!“ Vagy: „A Madrid fölött lelőtt ellenséges pilótákat tilos bántalmazni“. Fia, aki a kormánypárti csapatokban­­szol­gált, foglyul esett a talaverai fronton. Fele­sége és leányai várjon merre vannak? -I* A sok megjegyzés közül, amit az utóbbi idő­ben Miajára tettek (Miaja magyarul valami kis dolgot jelent) még mindig legjellemzőbb Primo de Rivera hajdani szójátéka: — Ez a Miaja — mondta — felér egy hegy­­gyel ... És hogy ez mennyire igaz, most bebizonyo­sodott. Miaja ötven és egynéhány évet töltött el Madrid Argüelles nevű negyedében. Ma már csak romok vannak belőle. Erősvonása arca és tiszteletreméltó hasa jellemezték külsőleg. A politika nem nagyon érdekelte. Családapa volt, brigadéros, vasárnapi mi­sékre és katonai körökbe járt, szerette a kávéházakat, az újságokat és méltóság­teljesen várta a nyugalombavonuoás ide­jét. Átélt tíz katonai lázadást, néhány kegyet­len marokkói hadjáratot, de legtöbbre becsül­te a Kasztília tiszta ege alatti életet. Nyugodtságára jellemző rá következő tör­ténet : „A felkelés első vasárnapján Miaja tábor­nok szokása szerint elindult a miséje. Elér­kezett a templomhoz, amely közvetlenül a Montana kaszárnya mögött volt. Hát templom­­nem­ volt többé, csak fekete' falak!­­ ~ -­„— Nézd csak mondta Miaja tábornok — micsoda ötlet! Hova megyek most mi­sére?“ Erről eszembe jut egy másik história, a ka­tonai felkelések i­dejéből. Akkor San Jorgo, Cabanellas és Llanollívezigaságiak voltak. Egyikük megkérdezte Tviajátot. *, — Tehát te nem lázgsz jölmnem csatlako­zol hozzánk? — Soha... Csak ennyit mondott. Ez a két történet va­lószínűleg költött, de jellemzők. Mindenesetre megerősítik a következőt: két hónappal ez­előtt egy rokona kereste fel Miaját. — Mi keresnivalód van ezek között? ... Te katolikus vagy ... Add meg magad! — Nem. Sem magyarázat, sem habozás. Ennek a kövér embernek csak egy szava van. Feles­küdött a köztársaságra, megtartja haláláig. ❖ Amikor Queipo de Llano, sevillai tábornok megtudta, hogy Miaja milicia-parancsnok, dühös üzenetet küldött számára. — Vigyázz, mondta a végén: — feleséged és leányaid foglyaink ... Tényleg, még a felkelés első napjaiban Marokkóban foglyul ejtették őket. Mióta abban az időben a levantei, azaz a Valenciából, Alicantéból, Murciából jött, köz­­társasági csapatokat vezette. Megostromolta és elfoglalta Albacatét, átkelt a Sziena Moré­nán, behatolt a gyönyörű kordovai síkságra, a ..végáram és ostrom alá vette a várost. Itt felváltották és a valenciai hadosztály pa­rancsnoka lett, amíg Largo Caballero rá nem bízta Madrid védelmét. Aztán mindketten he­lyet cseréltek: a kormány Valenciába jött, a vezérkar pedig Tarancoba. Most ott ül Miaja tábornok a nagy irodá­ban, ide-oda forgatja fejét, hunyorgat nagy szemeivel és írja: „Nem jöttek be és nem is fognak bejönni, ha mindnyájan így akarjuk“. Újból elmerül térképeiben, míg körülötte ágyuk­ pusztítják Madridot és szaggatják Kasztilia az ür egét. (—) VannuQoMi vók­*Sztoki fi­ntas férfiingben gyári lerakatában Bratislava, Kórház acca 40 A FORRONGÓ DÉLAMERIKA Forradalom Miasuayium, Ifizadas Ecuadorban Buenos­ Aires, november 30. — Asunción­­ból érkezett hírek szerint Paraguayban lázadás tört ki. Paraguayban, mint isme­retes, ez év februárjában katonai lázadás tört ki, mely eltávolította Ayala elnököt, feloszlatta a parlamentet, betiltotta a pár­tokat és Raffaele Franco ezredes vezetése alatt katonai diktatúrát vezetett be. Ez ellen a diktatúra ellen tört ki a lá­zadás. A munkásság általános sztrájkba lépett. Az országgal a telefon- és táviró­­összeköttetés megszakadt. Quito, november 30. — Ecuador főváro­sában az egyik tüzérezred ktonái fellá­zadtak, két tisztjüket agyonlőtték s a bel­ügyminisztert elfogták. A kormány azon­nal nagyob haderőt mozgósított a zendü­­lők ellen, mely rövid, de véres harc után leverte a lázadást. A harc folyamán 29 katona elesett, 69 súlyosabban megsebe­sült. Nagyszámú letartóztatások történ­tek, többek között börtönbe veteték a volt köztársasági elnök fivérét, Valesco Ibarát, valamint számos külföldit is, akiknek ál­lítólag részük volt a zendülésben. alkotmánytervezetet, amely törvényesíti mindeze­ket az általánosan ismert tényeket, mindazt, ami m­ár megvan. A német félhivatalos urainak fecsegése a Po­­temkin faluról arra jó, hogy az SSSR-ről elferdítse az igazságot. Ezek a tények. De a tények meg­­cáfolhatatlanok — szokták mondani. A német félhivatalos urai még azt m­ondhatják, hogy an­nál rosszabb a tényekre nézve. Erre csak az is­mert orosz közmondással lehetne nekik válaszolni: „Szamarak számára nincs törvény.“ A bírálók harmadik csoportja hajlandó elismerni az új alkotmánytervezet bizonyos előnyeit, de ké­telkedik benne, hogy tételeinek egész sorát meg lehet-e a gyakorlatban valósítani. Ezek a szkep­tikusok, akiket minden országban meg lehet ta­lálni. Nem először találkozunk velük. 1917-ben azt mondották, hogy a bolseviknek nem rossz emberek, de nem fogják tudni a hatalmat meg­tartani. Bebizonyosodott, hogy nem a bolsevi­csek szenvedtek kudarcot, hanem a szkeptikusok. A polgárháború idején azt mondották: a szovjetha­talom természetesen nem rossz dolog, de Denikin, Kolcsak és a külföldi hatalmak legyőzik őket Bebizonyosodott hogy a szkeptikusok itt is el­­szám­ították magukat. Amikor az első ötéves terv megjelen­t, a szkeptikusok újból megjelentek és azt mondották: az ötéves terv szép dolog, de n©m fog megvalósulni. Megint pórul jártak, mert az ötéves tervet négy év alatt valósítottuk meg. Ugyanezt lehet mondani arról a bírálatról, amit a szkeptikusok gyakorolnak az új szovjet alkot­mány felett. Joggal feltételezhetjük, hogy a szkep­tikusok ez alkalommal is kudarcot fognak val­lani. A bírálók negyedik csoportja azt hirdeti, hogy az új szovjet alkotmány „likvidálja a bolsevik uralmat“, lemond a proletariátus diktatúrájáról. Ha a proletárdiktatúra alapjának kiterjesztését és a diktatúrának egy rugalmasabb és így erő­sebb államrendszerré való átváltoztatását úgy fogják fel, hogy az nem a munkásosztály diktatú­rájának megerősítése hanem gyengítése, vagy pe­dig egyenesen lemondás róla, akkor csak azt le­het kérdezni: tudják egyáltalán ezek az urak, hogy mi a munkásosztály diktatúrája? Ha a szo­cializmus győzelmének, az iparosítás, a kollektivi­zálás és a demokratizálás eredményeinek törvény­be iktatását „jobboldali“ eltolódásnak­ minősítik, úgy fel lehet vetni a kérdést: tudják egyáltalán ezek az urak, hogy miben különbözik a bal a jobbtól? Végül a bírálóknak az utolsó csoportja azzal vádolja az új alkotmánytervezetet, hogy semmit­­sem változtat az eddigi viszonyokon, hogy nem engedi szabadon létezni a politikai pártokat és érvényben hagyja a kommunista párt vezető sze­repét a Szovjetszövetségben, a bírálók e csoportja azt is gondolja, hogy a politikai pártok szabad­ságának hiánya annak a jele, hogy a demokrácia alapelveit megsértjük. Beismerem, hogy az új alkotmánytervezet valóban érvényben hagyja a munkásosztály diktatúrájának rendszerét és a kommunista párt vezető szerepét az SSSR-ben. (Viharos taps.) Ha az alkotmány bírálói ezt hiánynak tekintik, úgy ez nagyon sajnálatos. Mi, bolsevikiek azt az új alkotmány egyik előnyé­nek tartjuk. (Nagy taps.) Ami a politikai pártok szabadságát illeti, úgy más véleményen vagyunk. A párt az osztálynak egy része, vezető része. Több párt és ennek kövekeztében a pártok sza­badsága olyan államban lehetséges, ahol ellen­tétes érdekű osztályok vannak, például tőkések és munkások nagybirtokosok és kisgazdák. De a Szovjetszövetségben csak két osztály van, mun­kások és parasztok, amelyeknek érdekei nem­csak nem ellenségesek, hanem ellenkezőleg meg­­egyezőek. Következésképpen az SSSR-ben nincs talaja több párt létezésének és így több párt sza­badságának sem. Az SSSR-ben csak egy párt le­hetséges, a kommunista párt, amely bátran kép­viseli a munkások és parasztok érdekeit. S hogy nem rosszul képviseli, abban nem lehet kétel­kedni. (Nagy taps.) Demokráciáról beszélnek. De mi a demokrácia? A demokrácia a kapitalista országokban, ahol el­lentétes érdekű osztályok vannak, végeredmény­ben demokrácia az erősek, a javakkal ellátott kisebbség számára. A demokrácia az SSSR-ben ezzel szemben demokrácia a dolgozók, azaz min­denki számára. Ebből következik, hogy nem a mi új alkotmányunk sérti meg a demokrácia alap­­elveit, hanem a polgári alkotmányok. Ezért az a véleményem­, hogy az SSSR új alkotmánya a vi­lág egyetlen maradéktalanul demokratikus alkot­mánya. Kedd, 1936 december 1. Csehszlovákia és a Szovjetszövetség kapcsolatairól két olyan cikket­ olvastunk a cseh sajtóban, ame­lyek találó érvekkel cáfolják mindazokat, ami e szövetség megszakítására törekednek. Langer Framt­sek, a neves cseh író a „Lidové Novity“-ben úja: „Majdnem hogy mentegetőzünk azért, mert szö­vetségesünk olyan szocialista alapelveken felépü­lő állam ,amelyeket Németország ki nem állhat. A józan ész is diktálja, hogy érzelmi kapcsolato­kat is keressünk azzal az állammal, amellyel ka­tonai kapcsolataink vannak. A katonai stratégia nem teljes a mentalitás, hogy úgy mondjam az érzelem stratégiája nélkü­l. Kérdezzétek meg pél­dául a légionáriusokat, hogy harcolhat-e a kato­na egy sorban olyannal, akit valamilyen módon nem szeret. S ilyen, a józan ész diktálta eljárás helyett nálunk az érzelem minden legkisebb meg­nyilvánulását a természetes szövetségessel szem­ben, minden arra irányuló kísérletet, hogy bár­milyen téren (kivéve a kereskedelmit) megértsük, vagy közelebb kerüljünk hozzá — a szomszédok elméletei szerint úgy egyesek, mint csoportok bolo­sevizmusnak nevezik.“ Az ismert csehszlovákiai katonai szakértő, —yes— (ezt a jelzést a csehszlovák hadsereg egyik magas rangú vezérkari tisztje használja), legújabb cikkében a Szovjetszövetség és Cseh­szlovákia szerződésének katonai értékével foglal­kozik: „Németország szempontjából a háború nagyon rosszul végződne, ha a francia-csehszlovák-szovjet egyezmény bármelyik tagját megtámadná. Amíg Franciaország, Csehszlovákia és Oroszország erő­sen összetart, eddig Németország nagy kockázat nélkül ezen államok egyike ellen sem merészked­het. Ezért érthető, hogy a jelenlegi német politika célja megbontani ezt a szövetséget. Oroszország­ban ez nehezen fog menni, mert ott a közvéle­mény teljesen állami befolyás alatt van. De köny­­nyen találnak alkalmas talajt a szövetségesek­kel szemben való bizalmatlanságkeltésre a két demokratikus államban, ahol a sajtószabadságot a közvélemény ellen elkövetett gaztettekre lehet kihasználni. S így a német propaganda arra tö­rekszik, hogy Franciaországban és nálunk alá­ássa a bizalmat a fz Oroszországgal kötött szerző­dés iránt.“ . .• V . . NAGY MUSSOLINI-ELLENES MANIFESZTÁCIÓ POZSONYBAN Pozsony, november 30. — A szlovák ifjú­ság trencsénteplici bizottsága, amely a szlo­vák ifjú nemzedék második kongresszusának egybeh­ívására létesült, elhatározta, hogy de­cember 6-ra Pozsonyban hatalmas maniifesz­­tációt rendez, amellyel tiltakozni fog Musso­lini milánói beszéde ellen, a fasizmus háborús­­revíziós törekvései ellen. A manifesztáció, amely a nemzeti színház előtti téren lesz, nagy méretűnek ígérkezik, mivel a trencsén­teplici bizottságban együtt dolgozik a szlovák fiatalság minden politikai szervezete, tehát az agrár, szociáldemokrata, kommunista, nem­zeti szocialista, Hlinka- és Rázus-párti, vala­mint a szlovák diákszervezetek is. A m­ani­­fesztációra fel akarják vonultatni a messze vidéket, a magyar és ném­et néptömegeket is, hogy ezzel a pozsonyi megmozdulás Szlo­­venszkó minden népének közös békeküzdel­mévé valljon.

Next