Magyar Nap, 1936. december (1. évfolyam, 227-250. szám)
1936-12-01 / 227. szám
2 Az új szovjetalkotmány bírálói Az alábbiakban hozzuk a VI. szovjetkongreszszuson tartott, nagy Szain-beszédnek azt a részét, amelyben az új szovjet alkotmány bírálóival foglalkozik: A külföldi sajtó egy része úgy reagált az alkotmánytervezetre, hogy igyekezett agyonhallgatni. Ezt a legreakciósabb, a fasiszta sajtó tette. Azt lehetne ellenvetésül felhozni, hogy az agyonhallgatás nem bírálat. De ez nem áll. Az agyonhallgatás módszere, mint a semmibevevés különleges fajtája szintén a bírálatnak egyik formája, mindenesetre buta és nevetséges formája. De az agyonhalgatással semmire sem mentek. Végeredményben mégis kénytelenek voltak a világgal közölni, hogy — akármilyen szomorú — az SSSR új alkotmánytervezete mégis létezik, sőt rossz befolyást kezd gyakorolni a szellemre. Nem is történhetett másképpen, mert valamilyen közvélemény még mindig van a világon, vannak élő emberek, olvasók, akik ismerni akarják a tényekről az igazságot. A bírálók másik csoportja elismeri, hogy az alkotmánytervezet létezik, de azon a véleményen van,hogy nem tarthat különös érdeklődésre számot, mert csak egy darab papiros, ígéret, amely be akarja csapni az embereket. Még megjegyzik, hogy a Szovjetszövetség nem adhatott jobb alkotmányt, mert tulajdonképpen nem állam, hanem csupán földrajzi fogalom. A bírálók e csoportjának tipikus képviselője a félhivatalos „Deutsche Diplomatische Korrespondenz“. Ez a folyóirat egyenesen azt mondja, hogy az SSSR alkotmányterevezete üres ígéret és csalás. „Potemkinfalu“. Azt írja, hogy az SSSR nem állam, hanem pontosan meghatározható földrajzi fogalom. (Nagy derültség.) Az új alkotmány ezért tulajdonképpen nem is alkotmány. Mit lehet ilyen, engedelemmel, bírálókról mondani? S c s e d r i n, a nagy orosz író egyik elbeszélésében egy rendkívül korlátolt és faornirt, ds nagyon beképzelt és ügybuzgó bürokrata alakját rajzolta meg. Ez a bürokrata, miután a „rábízott“ területen helyreállította a „rendet és nyugalmat“, a lakosok ezreit lemészárolta és a városok tucatjait felperzselte, szemlét tart és észreveszi a láthatáron Amerikát, egy országot, amely természetesen kevéssé ismert és ahol bizonyos szabadságok vannak, amelyek lázítják a népet és ahol az államot más módszerekkel kormányozzák. A bürokrata észrevette Amerikát és fel volt háborodva. Milyen ország ez, hogy kerül oda és milyen joggal létezik? (Nagy dersillgig.) Természetesenvéletlenül néhány évszázaddal azelőtt fedték fel. De nem lehet befedni, hogy még az árnyéka se maradjon meg? (Derültség.) S miután ezt mondotta, elrendelte: „Amerikát ismét befedni“. (Általános derültség.) Úgy vélem, hogy a Deutsche Diplomatische Korrespondenz urai úgy hasonlítanak a mi scsedrini bürokratánkhoz, mint egyik tojás a másikhoz. (Nagy helyeslés.) Ezeknek az uraknak az SSSR már régen szálka a szemükben. Az SSSR már 19 éve áll, mint egy világítótorony, az egész világ munkásosztályát a felszabadulás szellemével tölti el és a munkásság ellenségeinek dühét váltja ki. Dühöngenek azon, hogy az SSSR nemcsak létezik, hanem nő és nemcsak nő, hanem virágzik is és nemcsak virágzik, hanem új alkotmányt is teremt, amely a szellemet buzdítja és új reményekkel tölti el az elnyomottakat. Milyen ország ez — mennydörögnek a német félhivatalos urai —, milyen joggal létezik? S ha 1917 októberében felfedték, miért nem lehet ismét befedni? S miután ezt kimondták, elhatározták, hogy ismét be kell fedni, közhírré kell tenni, hogy az SSSR, mint állam nem létezik, csak földrajzi fogalom. (Általános derültség.) A scsedrini bürokratának minden korlátoltsága mellett is volt annyi érzéke a valósághoz, hogy amikor eldöntötte: Amerikát ismét befedni, rögtön hozzáfűzte: „Úgy látszik, ez nem tőlem függ.“ Nem tudom, hogy a német félhivatalos urainak lesz-e annyi eszük, hogy rájöjjenek: papíron ezt, vagy azt az államot természetesen eltüntethetik, de — komolyan beszélve — „ez nem teljesen tőlük függ.“ (Óriási derültség, taps.) Ami azt az állítást illeti, hogy az SSSR alkotmánya csak ígéret és Potemkin falu, ezzel szemben csak ismert tényekre hivatkozhatom. Az SSSR népei 1917-ben megdöntötték a burzsoázia uralmát és szovjethatalmat létesítettek. Ez tény, nem ígéret. A szovjethatalom megszüntette a nagybirokos-osztályt és 150 millió hektár volt nagybirtokot a parasztoknak adott. Ez tény és nem ígéret. A szovjethatalom azután kisajátította a tőkések osztályát, elvette tőlük a bankóikat, a gyárakat, a vasutakat és az összes termelőeszközöket, ezeket szocialista tulajdonnak nyilvánította és ezeknek az üzemeknek az élére a munkásosztály legjobbjait állította. Ez tény és nem ígéret. (Hosszantartó taps.) A szovjethatalom az ipar és mezőgazdaság szocialista átszervezése után elérte, hogy a mezőgazdaság a háború előtti menynyiség másfélszeresét termeli, és hogy az ipar hétszer annyit termel, mint a háború előtt és hogy a nemzeti jövedelem négyszer annyi, mint volt a háború előtt. Mindez tény és nem ígéret. (Nagy taps.) A szovjethatalom ezután megsemmisítette a munkanélküliséget és megvalósította a munkára, a pihenésre, a képzettségre való jogot, jobb anyagi és kulturális létfeltételeket biztosított a munkásoknak, parasztoknak és intelligenciának és biztosította az általános, közvetlen, titkos választójog gyakorlását. Mindez tény, nem ígéret. A szovjethatalom végül létrehozta az új Egy katona, aki megtartja esküjét Miaja tábornok arcképe Madrid, november vége. A Madrid közel négy hete tartó hősies védelmezése Miaja tábornok, a védelem vezetője felé irányítja a figyelmet. Ki az a Miaja tábornok? A polgárháború első periódusában keveset lehetett róla hallani. Amikor megkezdődött Madrid ostroma, lefoglalt egy nagy irodát, kiterítette térképeit és kezdtek megjelenni napi jelentései, parancsai. Egyszerűek és emberiek voltak. Például: „Ha kell, haljatok meg a helyszínen!“ Vagy: „A Madrid fölött lelőtt ellenséges pilótákat tilos bántalmazni“. Fia, aki a kormánypárti csapatokbanszolgált, foglyul esett a talaverai fronton. Felesége és leányai várjon merre vannak? -I* A sok megjegyzés közül, amit az utóbbi időben Miajára tettek (Miaja magyarul valami kis dolgot jelent) még mindig legjellemzőbb Primo de Rivera hajdani szójátéka: — Ez a Miaja — mondta — felér egy hegygyel ... És hogy ez mennyire igaz, most bebizonyosodott. Miaja ötven és egynéhány évet töltött el Madrid Argüelles nevű negyedében. Ma már csak romok vannak belőle. Erősvonása arca és tiszteletreméltó hasa jellemezték külsőleg. A politika nem nagyon érdekelte. Családapa volt, brigadéros, vasárnapi misékre és katonai körökbe járt, szerette a kávéházakat, az újságokat és méltóságteljesen várta a nyugalombavonuoás idejét. Átélt tíz katonai lázadást, néhány kegyetlen marokkói hadjáratot, de legtöbbre becsülte a Kasztília tiszta ege alatti életet. Nyugodtságára jellemző rá következő történet : „A felkelés első vasárnapján Miaja tábornok szokása szerint elindult a miséje. Elérkezett a templomhoz, amely közvetlenül a Montana kaszárnya mögött volt. Hát templomnem volt többé, csak fekete' falak! ~ -„— Nézd csak mondta Miaja tábornok — micsoda ötlet! Hova megyek most misére?“ Erről eszembe jut egy másik história, a katonai felkelések idejéből. Akkor San Jorgo, Cabanellas és Llanollívezigaságiak voltak. Egyikük megkérdezte Tviajátot. *, — Tehát te nem lázgsz jölmnem csatlakozol hozzánk? — Soha... Csak ennyit mondott. Ez a két történet valószínűleg költött, de jellemzők. Mindenesetre megerősítik a következőt: két hónappal ezelőtt egy rokona kereste fel Miaját. — Mi keresnivalód van ezek között? ... Te katolikus vagy ... Add meg magad! — Nem. Sem magyarázat, sem habozás. Ennek a kövér embernek csak egy szava van. Felesküdött a köztársaságra, megtartja haláláig. ❖ Amikor Queipo de Llano, sevillai tábornok megtudta, hogy Miaja milicia-parancsnok, dühös üzenetet küldött számára. — Vigyázz, mondta a végén: — feleséged és leányaid foglyaink ... Tényleg, még a felkelés első napjaiban Marokkóban foglyul ejtették őket. Mióta abban az időben a levantei, azaz a Valenciából, Alicantéból, Murciából jött, köztársasági csapatokat vezette. Megostromolta és elfoglalta Albacatét, átkelt a Sziena Morénán, behatolt a gyönyörű kordovai síkságra, a ..végáram és ostrom alá vette a várost. Itt felváltották és a valenciai hadosztály parancsnoka lett, amíg Largo Caballero rá nem bízta Madrid védelmét. Aztán mindketten helyet cseréltek: a kormány Valenciába jött, a vezérkar pedig Tarancoba. Most ott ül Miaja tábornok a nagy irodában, ide-oda forgatja fejét, hunyorgat nagy szemeivel és írja: „Nem jöttek be és nem is fognak bejönni, ha mindnyájan így akarjuk“. Újból elmerül térképeiben, míg körülötte ágyuk pusztítják Madridot és szaggatják Kasztilia az ür egét. (—) VannuQoMi vók*Sztoki fintas férfiingben gyári lerakatában Bratislava, Kórház acca 40 A FORRONGÓ DÉLAMERIKA Forradalom Miasuayium, Ifizadas Ecuadorban Buenos Aires, november 30. — Asunciónból érkezett hírek szerint Paraguayban lázadás tört ki. Paraguayban, mint ismeretes, ez év februárjában katonai lázadás tört ki, mely eltávolította Ayala elnököt, feloszlatta a parlamentet, betiltotta a pártokat és Raffaele Franco ezredes vezetése alatt katonai diktatúrát vezetett be. Ez ellen a diktatúra ellen tört ki a lázadás. A munkásság általános sztrájkba lépett. Az országgal a telefon- és táviróösszeköttetés megszakadt. Quito, november 30. — Ecuador fővárosában az egyik tüzérezred ktonái fellázadtak, két tisztjüket agyonlőtték s a belügyminisztert elfogták. A kormány azonnal nagyob haderőt mozgósított a zendülők ellen, mely rövid, de véres harc után leverte a lázadást. A harc folyamán 29 katona elesett, 69 súlyosabban megsebesült. Nagyszámú letartóztatások történtek, többek között börtönbe veteték a volt köztársasági elnök fivérét, Valesco Ibarát, valamint számos külföldit is, akiknek állítólag részük volt a zendülésben. alkotmánytervezetet, amely törvényesíti mindezeket az általánosan ismert tényeket, mindazt, ami már megvan. A német félhivatalos urainak fecsegése a Potemkin faluról arra jó, hogy az SSSR-ről elferdítse az igazságot. Ezek a tények. De a tények megcáfolhatatlanok — szokták mondani. A német félhivatalos urai még azt mondhatják, hogy annál rosszabb a tényekre nézve. Erre csak az ismert orosz közmondással lehetne nekik válaszolni: „Szamarak számára nincs törvény.“ A bírálók harmadik csoportja hajlandó elismerni az új alkotmánytervezet bizonyos előnyeit, de kételkedik benne, hogy tételeinek egész sorát meg lehet-e a gyakorlatban valósítani. Ezek a szkeptikusok, akiket minden országban meg lehet találni. Nem először találkozunk velük. 1917-ben azt mondották, hogy a bolseviknek nem rossz emberek, de nem fogják tudni a hatalmat megtartani. Bebizonyosodott, hogy nem a bolsevicsek szenvedtek kudarcot, hanem a szkeptikusok. A polgárháború idején azt mondották: a szovjethatalom természetesen nem rossz dolog, de Denikin, Kolcsak és a külföldi hatalmak legyőzik őket Bebizonyosodott hogy a szkeptikusok itt is elszámították magukat. Amikor az első ötéves terv megjelent, a szkeptikusok újból megjelentek és azt mondották: az ötéves terv szép dolog, de n©m fog megvalósulni. Megint pórul jártak, mert az ötéves tervet négy év alatt valósítottuk meg. Ugyanezt lehet mondani arról a bírálatról, amit a szkeptikusok gyakorolnak az új szovjet alkotmány felett. Joggal feltételezhetjük, hogy a szkeptikusok ez alkalommal is kudarcot fognak vallani. A bírálók negyedik csoportja azt hirdeti, hogy az új szovjet alkotmány „likvidálja a bolsevik uralmat“, lemond a proletariátus diktatúrájáról. Ha a proletárdiktatúra alapjának kiterjesztését és a diktatúrának egy rugalmasabb és így erősebb államrendszerré való átváltoztatását úgy fogják fel, hogy az nem a munkásosztály diktatúrájának megerősítése hanem gyengítése, vagy pedig egyenesen lemondás róla, akkor csak azt lehet kérdezni: tudják egyáltalán ezek az urak, hogy mi a munkásosztály diktatúrája? Ha a szocializmus győzelmének, az iparosítás, a kollektivizálás és a demokratizálás eredményeinek törvénybe iktatását „jobboldali“ eltolódásnak minősítik, úgy fel lehet vetni a kérdést: tudják egyáltalán ezek az urak, hogy miben különbözik a bal a jobbtól? Végül a bírálóknak az utolsó csoportja azzal vádolja az új alkotmánytervezetet, hogy semmitsem változtat az eddigi viszonyokon, hogy nem engedi szabadon létezni a politikai pártokat és érvényben hagyja a kommunista párt vezető szerepét a Szovjetszövetségben, a bírálók e csoportja azt is gondolja, hogy a politikai pártok szabadságának hiánya annak a jele, hogy a demokrácia alapelveit megsértjük. Beismerem, hogy az új alkotmánytervezet valóban érvényben hagyja a munkásosztály diktatúrájának rendszerét és a kommunista párt vezető szerepét az SSSR-ben. (Viharos taps.) Ha az alkotmány bírálói ezt hiánynak tekintik, úgy ez nagyon sajnálatos. Mi, bolsevikiek azt az új alkotmány egyik előnyének tartjuk. (Nagy taps.) Ami a politikai pártok szabadságát illeti, úgy más véleményen vagyunk. A párt az osztálynak egy része, vezető része. Több párt és ennek kövekeztében a pártok szabadsága olyan államban lehetséges, ahol ellentétes érdekű osztályok vannak, például tőkések és munkások nagybirtokosok és kisgazdák. De a Szovjetszövetségben csak két osztály van, munkások és parasztok, amelyeknek érdekei nemcsak nem ellenségesek, hanem ellenkezőleg megegyezőek. Következésképpen az SSSR-ben nincs talaja több párt létezésének és így több párt szabadságának sem. Az SSSR-ben csak egy párt lehetséges, a kommunista párt, amely bátran képviseli a munkások és parasztok érdekeit. S hogy nem rosszul képviseli, abban nem lehet kételkedni. (Nagy taps.) Demokráciáról beszélnek. De mi a demokrácia? A demokrácia a kapitalista országokban, ahol ellentétes érdekű osztályok vannak, végeredményben demokrácia az erősek, a javakkal ellátott kisebbség számára. A demokrácia az SSSR-ben ezzel szemben demokrácia a dolgozók, azaz mindenki számára. Ebből következik, hogy nem a mi új alkotmányunk sérti meg a demokrácia alapelveit, hanem a polgári alkotmányok. Ezért az a véleményem, hogy az SSSR új alkotmánya a világ egyetlen maradéktalanul demokratikus alkotmánya. Kedd, 1936 december 1. Csehszlovákia és a Szovjetszövetség kapcsolatairól két olyan cikket olvastunk a cseh sajtóban, amelyek találó érvekkel cáfolják mindazokat, ami e szövetség megszakítására törekednek. Langer Framtsek, a neves cseh író a „Lidové Novity“-ben úja: „Majdnem hogy mentegetőzünk azért, mert szövetségesünk olyan szocialista alapelveken felépülő állam ,amelyeket Németország ki nem állhat. A józan ész is diktálja, hogy érzelmi kapcsolatokat is keressünk azzal az állammal, amellyel katonai kapcsolataink vannak. A katonai stratégia nem teljes a mentalitás, hogy úgy mondjam az érzelem stratégiája nélkül. Kérdezzétek meg például a légionáriusokat, hogy harcolhat-e a katona egy sorban olyannal, akit valamilyen módon nem szeret. S ilyen, a józan ész diktálta eljárás helyett nálunk az érzelem minden legkisebb megnyilvánulását a természetes szövetségessel szemben, minden arra irányuló kísérletet, hogy bármilyen téren (kivéve a kereskedelmit) megértsük, vagy közelebb kerüljünk hozzá — a szomszédok elméletei szerint úgy egyesek, mint csoportok bolosevizmusnak nevezik.“ Az ismert csehszlovákiai katonai szakértő, —yes— (ezt a jelzést a csehszlovák hadsereg egyik magas rangú vezérkari tisztje használja), legújabb cikkében a Szovjetszövetség és Csehszlovákia szerződésének katonai értékével foglalkozik: „Németország szempontjából a háború nagyon rosszul végződne, ha a francia-csehszlovák-szovjet egyezmény bármelyik tagját megtámadná. Amíg Franciaország, Csehszlovákia és Oroszország erősen összetart, eddig Németország nagy kockázat nélkül ezen államok egyike ellen sem merészkedhet. Ezért érthető, hogy a jelenlegi német politika célja megbontani ezt a szövetséget. Oroszországban ez nehezen fog menni, mert ott a közvélemény teljesen állami befolyás alatt van. De könynyen találnak alkalmas talajt a szövetségesekkel szemben való bizalmatlanságkeltésre a két demokratikus államban, ahol a sajtószabadságot a közvélemény ellen elkövetett gaztettekre lehet kihasználni. S így a német propaganda arra törekszik, hogy Franciaországban és nálunk aláássa a bizalmat a fz Oroszországgal kötött szerződés iránt.“ . .• V . . NAGY MUSSOLINI-ELLENES MANIFESZTÁCIÓ POZSONYBAN Pozsony, november 30. — A szlovák ifjúság trencsénteplici bizottsága, amely a szlovák ifjú nemzedék második kongresszusának egybehívására létesült, elhatározta, hogy december 6-ra Pozsonyban hatalmas maniifesztációt rendez, amellyel tiltakozni fog Mussolini milánói beszéde ellen, a fasizmus háborúsrevíziós törekvései ellen. A manifesztáció, amely a nemzeti színház előtti téren lesz, nagy méretűnek ígérkezik, mivel a trencsénteplici bizottságban együtt dolgozik a szlovák fiatalság minden politikai szervezete, tehát az agrár, szociáldemokrata, kommunista, nemzeti szocialista, Hlinka- és Rázus-párti, valamint a szlovák diákszervezetek is. A manifesztációra fel akarják vonultatni a messze vidéket, a magyar és német néptömegeket is, hogy ezzel a pozsonyi megmozdulás Szlovenszkó minden népének közös békeküzdelmévé valljon.