Magyar Napló, 1999 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7. szám
MAGYAR NAPLÓ 64 MIRCEA POPA Petőfi románul A kolozsvári Dacia Könyvkiadónál nemrég megjelent Román—magyar közeledés az irodalom és a művelődés szintjén (Apropieri literare și culturale româno-maghiare, 1998) című tanulmánygyűjteményem egyik írásában érzékeltetni kívántam azt a kedvező légkört, amely Petőfi életműve román recepcióját elősegítette. Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ez akkor vált lehetővé, amikor a falu, a paraszti életforma került a román irodalmi alkotások előterébe, vagyis az erdélyi ún. hagyományőrző irodalmi irányzat térhódítása révén, illetve a Mihai Eminescu költészete által igen szilárdan megalapozott utóromantikus szentimentalizmus kisugárzásának idejében (a könynyebb érthetőség kedvéért szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az európai irodalmak történetében éppen az Eminescu-versek jelentik a romantika utolsó csúcsteljesítményét). Mindehhez Erdélyben még az is hozzájárult, hogy az Andrei Murosanu lírájában mozgósító sodrású programköltészetté izmosodott erdélyi hazafias verseket az eszmei rokonság ezernyi szála fűzi Petőfi Sándorhoz. Mindenekelőtt le kell szögeznünk a következőket: 1918-cal bezárólag Petőfi Sándor volt a legsűrűbben románra fordított magyar költő, ugyanakkor a román az első nyelvek közé tartozik, amelyeken megszólaltatták Petőfit, mégpedig a legigényesebb művészi szinten. Sőt, Iosif Vulcan verseinek egyik fő ihlető forrása Petőfi Sándor, Miron Pompiliu pedig már-már az eredetivel vetekedő módon költötte át románul a Szülőföldemen. Locul na$terii címen 1882-ben. George Coș buc, Stefan I. Iosif, Ionita Scipione Sudescu, George Marchisiu (Itóka édesapja), Octavian Goga, Teodor Murasanu, Axente Banciu és még sokan mások buzgólkodtak azon, hogy mentői elfogadhatóbb költői köntösben mutathassák be anyanyelvükön a nagy magyar költőt. Összegezve az eddig elmondottakat, Petőfi Sándor útját a román közönséghez az a szerencsés körülmény is egyengette, hogy kezdettől fogva kitűnő költőfordítókat talált. Román recepcióját természetesen az is hathatósan elősegítette, hogy versei zöme az erdélyi román ifjúság számára is előírt iskolai olvasmány volt. A tények eltorzítása lenne azonban, ha Petőfi román ismertségét kizárólag Erdélyre korlátoznánk, ahol már 1865-től fogva egyre több verse válik románul is hozzáférhetővé. Egy évtized múltán a román szimbolizmus markáns képviselője, Alexandru Macedonsky is felfigyelt költészetére, és az általa alapított Literatorul című bukaresti folyóirat hasábjain 1880-tól kezdve rendszeresen helyet biztosít a Petőfiversfordításoknak. Ez a román klasszikus a Bihar megyei Iosif Vulcannak köszönhetően már évekkel azelőtt közvetlen kapcsolatba kerülhetett Petőfi verseivel, mivel az akkor még Budapesten megjelenő Familia című családi lap szerkesztője őt kérte fel az Ez a világ amilyen nagy fordítására. A vers románul 1877-ben Lumea aceasta címmel jelent meg. Macedonsky — aki irodalomszervezői céltudatossággal gyűjtötte maga köré a tehetséges ifjú munkatársakat , román műfordító-iskolát akart teremteni, s ezért biztosított teret folyóirata hasábjain a világlíra egy-egy románra átültetett gyöngyszemének. A Petőfi-verseket rendszerint Bonifaciu Florescu, a forradalmár-írónak, Nicolae Balcescunak Kossuth Lajossal folytatott tárgyalásai idején Pest-Budán született fia ültette át az eredeti versek francia fordításának alapján. Alig két esztendő leforgása alatt (1880—1882) összesen nyolc Petőfivers jelenhetett így meg a bukaresti Literatorul hasábjain. Petőfi megismertetésének feladatát a Macedonsky-kör egy másik tagja, Th. M. Stoenescu vállalta magára azzal, hogy a Nophi albe címen (Álmatlan éjszakák) kiadott verskötetébe 1887-ben felvette három Petőfi-vers román fordítását (Szomjas ember tűnődése »Mi-e sete«, Rég elhúzták az estéli harangot »Clopotul sunt« és a A férj hazajön betegen »Barbatul ei«) —, megjegyzendő e három fordítás egyikét sem tartotta számon Petőfi Sándor román fordításainak könyvészete. Példáját Dem. Moldoveanu is követte, 1895-ben megjelent Poezii (Költemények) című kötetébe saját versei mellett Petőfi Az őrült című költeményének általa készített román változatát is közölte. Kétségtelenül Grigore N. Lazu volt a legtevékenyebb Petőfi-fordítója a Stefan Octavian Iosif fellépését megelőző időszaknak, amennyiben a világirodalom XIX. századi nagy lírikusait bemutató antológiájába Byron, Eminescu, Goethe és Schiller költészetéből válogatott verseken kívül tizenhat Petőfiverset is bemutatott a saját fordításában. Néhány évvel ezután a román műfordításirodalom már az első önálló Petőfi-kötettel büszkélkedhetett. A brassói származású Ștefan Octavian Iosif 1896-ban az addig különböző folyóiratokban közölt fordításait és Az apostolt gyűjtötte össze egy kötetbe. Az igen tehetséges műfordító-költő, a meggyőződéses Petőfi-rajongó már csak azért is közönségsikert aratott, mivel ő az eredetiből készített hiteles fordítások segítségével mutatta be olvasóinak a nagy magyar költőt. Kötetének kedvező fogadtatását bizonyítja, hogy már a következő, 1897-es évben sajtó alá kellett rendeznie a második kiadást. Bízvást állíthatjuk, hogy Petőfi román recepcióját illetően a végleges áttörés már a századforduló táján megtörtént, s mivel a költő huszadik századi fordítóinak legjobbjai anyanyelvi szinten tudtak magyarul, ez a körülmény végképp lehetővé tette, hogy olyan remekművek születhessenek, mint Octavian Goga 1903 és 1905 között napvilágot látott fordításai. Rajta kívül maradandót alkottak még ezen a téren Teodor Muresanu, Axente Banciu s a két világháború közötti időszakban költővé érett Costa Carei illetve Eugen Jebeleanu. Megjegyzendő, hogy az utóbbi Petőfi Sándor szinte teljes életművét megszólaltatta románul. Minden hátsó gondolat nélkül állíthatjuk tehát, hogy a fenti költők közül legalább egy-kettő megérdemelné, hogy a kiskőrösi Petőfi-sétányon, ahol a Petőfi-szakértők évi összejöveteleiket szokták tartani, szobrot kapjon. 1999.