Magyar Napló, 2002 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2002-08-01 / 8. szám
AUBUSZTUS !• I KDIMI FIGYILŐ 1 10 Tamás Ildikó 1t Gondolatok a lapp irodalomról Több kettősség jellemzi a mai lapp, másnéven számít irodalmat. Egyrészt a múlt értékeinek bemutatása és a megőrzése iránti komoly felelősségtudat vezérli, másrészt az alkalmazkodás, a fennmaradás lehetőségeinek kutatása, és az ehhez kapcsolódó küldetéstudat. Ugyanakkor jelen van az elnyomás állandó, mindig aktuális témája, amelyben a múlt és a jelen újra és újra összefonódik. Ez nyilván meg a legtöbb műben erősen kiélezett mink ellentétpárban. Az anyanyelvhez való kötődés, illetve nem kötődés ugyancsak megosztotta a magukat egyaránt száminak tartó írók és költők táborát. Matti Aikio például (1872-1929) norvégul írta és jelentette meg műveit, kifejezve ezzel, hogy elkerülhetetlennek látja az asszimilációt, amely ellen tiltakozni egyenlő a száminak született ember boldogulási esélyeinek feladásával. Ez a magatartás szélsőséges jelenségnek mondható a jelenlegi lapp kultúrában. A művek többségét erőteljes nemzeti szellem hatja át. Az eddig megjelent írások túlnyomó része az elnyomás elleni tiltakozásról, az erős számi öntudatról szól. Ez az erőteljes tiltakozás, valamint a kizárólag a saját kulturális értékekre való koncentrálás befelé forduló, zárkózott irodalmi világot eredményezett. Kevés példa található a világirodalom jelentősebb műveinek lapp nyelvre történő átültetésére. Alig akad lapp költő, író, aki műfordítással is foglalkozik. A számi irodalom legfontosabb célja a politikailag, néhol gazdaságilag is elnyomott nép öntudatának életben tartása, támasz és vigasz nyújtása. Az egyetlen táptalaj, amelyen a számi irodalom fejlődhetett, az ősi, sok-sok évszázadra visszatekintő jojka-költészet, amely szóbeliséghez kapcsolódik. Az egyetlen költő, aki amellett, hogy Számiföld „Petőfiének" tekinthető, képes volt ajtókat nyitni a világirodalom felé. Nils-Aslak Velkeapää (sz. 1943). A számi műköltészet nagyon fiatal, hiszen az írott szépirodalom csak a 20. században kapta meg a létezéshez szükséges eszközt: az írás tudományát, azaz a megfelelő lapp írásrendszert. Az írásolvasás képességének ily késői elterjedése a lappok között kapcsolatba hozható kisebbségi helyzetükkel, nomád életmódjukkal, továbbá a területi elhelyezkedésükhöz viszonyított alacsony lélekszámukkal. A lapp írott kultúra elterjedésével párhuzamosan eltűnt a tradicionális nomád életmód, a letelepedett életforma pedig lehetővé tette a magasabb iskolázottságot. A lapp népköltészet egyeduralkodó műfaja a jojka. Emellett rövidebb történetek, mesék örökítődtek át szájról szájra a századok során, melyek előadásának nem szerves része az ének. A jojka, azza a lapp ének definícióját igen nehéz röviden meghatározni. Olyan énekes műfajról van szó, amelyet Európa-szerte a legősibbnek tartanak. Különleges hangképzési technikája egyedülállóvá teszi az egész világon. A szövege háttérbe szorul, a jojka egységét inkáb a ritmika, a dallam és az előadásmód alkotja. A hagyományos nomád életmód feladásával párhuzamosan, a 19-20. század fordulóján megváltozott a jojka társadalmi kontextusa. A jojkálás elvesztette anonimitását, az improvizációs technika helyett egyre szilárdabb szerkezetbe épült, és végül valóságos mesterséggé vált jojkát költeni és előadni. Ebben a korszakban lépett át a népköltészet a műköltészet világába, amelynek első gyöngyszemei az újonnan keletkezett, a szerzők által papírra vetett jojkák (Domokos Johanna meghatározása szerint versjojkák). Skandinávia határai túl először Olaus Sirma (7-1719) két jojkája vált ismertté, melyeket Johannes Schefferus gyűjtött és közölt 1673-ban, Lappponia című könyvében. E két „verset" olyan neves Csónak (Nagy Zoltán felvétele)