Magyar Napló, 2013 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2013-08-01 / 8. szám
SZEMHATÁR francia piacot, érdekfeszítő történetekkel, a legszebb stílusban megírva. Heltai is úgy érzi, hogy Jókai olvasása többet tudna tenni Franciaországban a magyar ügynek: „Jókai többet mondott volna Magyarországról, többet tett volna Magyarországért, mint összes ravasz propagandafüzeteink, melyek reménytelen bálákba csomagoltan, ma is olvasatlanat penészednek a Népszövetség, a Szellemi Együttműködés és egyéb tréfás, alaptalan alakulások misztikus pincéiben és padlásain.” Sajnos az angol precedens nem kecsegtetett jó példával, bár még a két világháború közötti időszakban is megjelent néhány Jókai-regény újabb kiadása, „Dzsoké” lassan feledésbe merült. És arra sincs konkrét adat, hogy regényei befolyásolták volna olvasóinak a hazánkról alkotott képét. Meglepő viszont, hogy egy valóságos kultuszt mindössze két makacsul elkötelezett és kitartó ember teremtett meg, a „szeretem, tehát lefordítom”, illetve „érdekel, tehát kiadom” alapon - értve ezen R. Nisbet Bain fordító és a Jarrold kiadó gyümölcsöző együttműködését. (A szerző kevésbé számít, Jókai örvendett angliai sikerének, de műveit nem a világpiacra írta.) Ez az ’ad hoc’ hozzáállás jellemezte - és jellemzi nagyvonalakban mind a mai napig - a magyar irodalom terjesztését Angliában. Időként a kiadói elképzelések összecsengenek, a két világháború között például egy-két kivétellel a szórakoztató irodalom vitte el a pálmát. Egy-egy szerző tucatnyi könyve biztosította számára a kívánatos bestseller privilégiumot, de ki olvasta Földes Jolánt, Földi Mihályt, Flatvany Lajost, Körmendi Ferencet, Bródy Lilit, és ide lehetne sorolni talán még anyáink kedvenc íróit is, Harsányi Zsoltot, Passuth Lászlót vagy Zilahy Lajost. Ez lenne az önmagától teremtődő „egy akol, egy pásztor” alapú, középszintű kánon? Az 56-os generáció feladatvállalása Az ötvenes évek végétől a magyarból fordított és Angliában kiadott irodalmi művek száma fokozatosan nőtt, a legtermékenyebb évnek 2004 tekinthető 15 könyvvel. Ez a trend már a kilencvenes évektől megfigyelhető, és talán a nagyobb szám miatt a kínálat is kiegyensúlyozottabbá vált. Az örvendetes, de váratlan „nagy felfedezések” folytatják az ’ad hoc’ elvet - hol egy Márai, hol egy Szerb Antal nélkülük fakóbb lenne a kép, ami kialakul a magyar irodalomról. Megjelent azonban egy új színfolt is a század derekán, mely még most is erőteljesen hat: irodalmi értékű fordítások, legtöbbször az 1956-ban nyugatra sodródott, fiatal értelmiségiek erőfeszítése nyomán. Ezek a kiadványok kettős alapra támaszkodnak: mindenekelőtt a már ismert „kedvencem” kiválasztási elvre; megismertetni az új hazával azt a csodálatos nyelvet és irodalmi erőt, amit magunkkal hoztunk, és amelyik a legtökéletesebben - hogy csak pár nevet említsünk - József Attila, Pilinszky János, Radnóti Miklós vagy Weöres Sándor verseiben fejeződik ki. A másik alap az együttműködés abszolút szükségességének beismerése: a magyar fél - legtöbbször szintén prominens író - hozza a nyersfordítást, az angol fél - időnként elismert szigetországbeli költő gyúrja ezt át anyanyelvére. Tartós baráti munkakapcsolatok alakultak ki - hogy csak néhányat említsünk: Clive Wilmer Gömöri Györggyel hozta az angol olvasónak Radnótit és Petri Györgyöt, de dolgozott Gömöri Edwin Morgannal és a tengeren túli John Bátkival is. Kabdebó Tamás már a hatvanas évektől gyűjtötte maga köré a potenciális fordítókat, több József Attila-kötetet jelentetett meg. A legimpozánsabb kötet Csokits János és Ted Hughes Pilinszky fordítása, aminek létrejöttéről és egyben Pilinszky angliai látogatásairól és fellépéseiről Czigány Lóránt számolt be egy hosszabb tanulmányban. Csokits, az elismert magyar költő és Ted Hughes angol ’koszorús poéta’ neve valóban fémjelezte Pilinszkyt Angliában. És említenünk illene még Siklós István és öccse Péter háttérmunkáját is a nyersfordítások elkészítésében, hogy megfelelő rálátásunk legyen egy ilyen vállalkozás szuper feladataira és lehetséges buktatóira. A kapcsolatok kiépítéséből és ápolásából a Szepsi Csombor Kör is kivette részét, íme egy példa. A vezetőség, azaz Siklós István és Czigány Lóránt úgy döntött, hogy Weöres Sándor tiszteletére, akit Kádárék Károlyi Amy kíséretében éppen kiengedtek egy angliai látogatásra és akik Siklóséknál találtak otthont, Szepsi Csombor-estet rendeznek 1966 júliusában. Annak keretében összehozzák a költőt az USA-ból Angliába áttelepült Dániel Weissborttal, aki folyóiratában, a Modern poetry in translation-ben . Heltai Jenő: Az öreg Ferenczi. In: Párizs, isten hozzád: magyar írók párizsi novellái és feljegyzései, szerk. Kőrössy P. József, Budapest, 2000, 156. 5 Czigány Lóránt: Pilinszky nyugaton. Kortárs, 1993/7., 1-24. HAGYAI NAPL453