Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1899-10-21 / 291. szám
3 hét másodpercg alatt eltemetett. A nagy robajt meghallották a közelben dolgozó munkások s az éppen a bányában időző főmérnök is, aki megparancsolta, hogy mindenki a felvonókhoz meneküljön, ő maga pedig a szerencsétlenség helyére indult. De alig ért a közelbe, a fojtó gázok őt is elkábították és a viz eltemette. Ott halt meg a munkások közt. A halottakat még nem lehet felhozni a bányából s még egy-két napig ott kell maradniok, amig ugyanis a szellőztető készülékkel elegendő friss levegőt hajtanak a tárnába. A szerencsétlenül járt munkások mind családos emberek voltak s valamennyi özvegyén kívül több árvát hagy hátra. Ezek most ott jajveszékelnek a bánya szábája előtt s még csak nem is láthatják halottjaikat. A bánya az osztrák vasutak resiczai főtiszttartóságához tartozik. Resiczáról a következő értesítést veszi a Bad. Tud.: Boosz mérnök, Hohn bányafelügyelő és öt munkás a vaskői Márkus-aknában vízbetörés folytán halálosan megsérült. Ezen szerencsétlenség egy felhagyott tárnából való vizbehatolás által, valószínűleg egy robbantási lövés folyamaként keletkezett. Két gyilkos félaássagy. A Karánsebesen állomásozó 43. gy.ezred második századának parancsnoka, Kuzicska Károly főhadnagy — mint lapunknak írják — az éjjel forgópisztolylyal kioltotta életét. Kuzicska most az őszszel került el Temesvárról, ahol közismert alakja volt a társadalomnak. Állítólag adósságai kergették a halálba. A főhadnagy harminca éves. Szülei Bécsben laknak. — Schneider ezredes magijait. Mint egy bécsi távirat jelenti, Schneider Ferdinánd ezredes, volt párisi katonai attasé, meghalt. Az ezredes nevét sűrűn emlegették a Dreyfus-per idején és még sűrűbben az »affaire« végeztével. Szereplése a nagy perben eléggé ismeretes, hiszen ezzel a szerepléssel vett monarchiánk tényleges részt az »affaire«-ben. A rennes-i hadbíróság előtt Mercier tábornok és Cuignet őrnagy hivatkoztak Schneider ezredes egy levelére, amelyben kormányával szemben ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy Dreyfus csakugyan hazaáruló. Az ezredes Ernsből azonnal táviratozott a Figaro-nak, hogy ez a levél hamisítvány. A nagy ügyből kisarjadzott kisebb ügynek az lett a vége, hogy Schneider ezredest attaséi állásától felmentették. De azért a neve forgalomban maradt továbbra is. Azt híresztelték róla, hogy párbaja volt Boget tábornokkal és ebben a párbajban súlyosan megsebesült. A párbaj híre nem volt igaz. Schneider ezredes nem verekedett, nem is verekedhetett, mert régi betegsége súlyosan kiújult és ágyba döntötte. Alapota legutóbb válságosra fordult, úgy, hogy mikor Paksból Bécsbe hazautazott, már hordágyon vitték ki a vasúthoz. Bécsben egyenesen egy szanatóriumba szállították, ahol már nem sokáig szenvedett, mert tegnap éjjeli három órakor meghalt. Az elhunyt ezredes, akinek nevét sok máséval egyetemben a nagy affaire tette egy időre világszerte emlegetette, még csak negyvenhét éves volt. 1852-ben született a Majna melletti Frankfurtban. A gimnáziumot Boroszlóban végezte,16 éves korában egy osztrák kadétiskolába lépett, honnan a Ferdinand-dragonyosokhoz került. 1877/78-ban a hadiiskolát végezte el és ezután a vezérkarba lépett. 1882-ben a hadügyminisztériumba került, miután időközben a soproni és zágrábi ezredeknél is szolgált. 1884— 1890-ig bukaresti katonai attassé volt, a hesmét Parisba ment. 1892-ben nősült; nőül vetteBuch Elise-t. Házassága gyermektelen volt. — A Mizékeny tudós hölgyek. Valóságos ribilliót okozott ma délelőtt egy sereg többé-kevésbé éles asszonyság a főkapitányság II. emeletén. Vagy tiztizenketten lehettek és élénk gesztussal pertraktáltak valamit, ami közelebbről érinthette őket, mert a hangjuk elég érczesen csengett és a szemük oly veszedelmesen villogot. A zűrzavaros beszélgetésükből itt-ott felhangzott a kiáltás: — Elcsukni húsz esztendőre! — Fel kell akasztani! Hogy kik valának ők? A gólyaczimeres nénik, akik olyan szoros kötelékkel függenek össze múltunkkal. Egy ravasz ember, egy csúnya ravasz ember csúfosan megkoppasztotta őket s az igazuk dolgában jártak ma a főkapitányságon. Petzl Antal kisoroszi születésű, 38 esztendős, volt kereskedő bejárta a főváros összes bábáit és ott Balogh József, Paul Péter, Hahn József stb. álnevek alatt kiadta magát a Haladás czímű fővárosi temetkezési egyesület megbízottjának, titkárjának, akinek az a feladata, hogy bábákat szerződtessen. Első áldozata Nagy Mihályné született Pék Katalin volt. Ennek elmondta, hogy egyesületének félmillió forintra megyen már a vagyona. Ezért azután ki akarja terjeszteni működése körét s ebből a czélból bábákat szándékszik szegődtetni. A kiknek igen jó dolguk akad majd. Mert akár igénybe veszik őket, akár nem, állandó fizetés jár ki nekik, még pedig havonta kerek negyven forint. A derék Nagy Mihálynénak nagyon megtetszett a dolog s egy-kettőre megvolt a parola. Hogy pedig a história rendben menjen, menten ki is szúrt az ügynök kívánságára 50 forintot előlegül. Utóbb meg kellett még ezt az összeget toldania némelyes bélyeg fejében járó pénzekkel. Ez a történet azután megismétlődött — a vizsgálat eddigi adatai szerint — tíz-tizenkét nénin. Lehet azonban, hogy többem is, mivelhogy életünk sorsának ezen a nagyfontosságú intézői a gyakorlati életben meglehetősen naivak. Mikor pedig az állás csak nem akart jelentkezni és Petzl is eltűnt a szemhatárról, a termetes hölgyek gyanút fogtak s közösen kirándultak Petzlnek Poldmaniczky utczai lakására. Hogy pedig megtudták ott, a Haladás czimü egyesület nem is létezik, fölgerjedő dühük és irgalmatlanul helybenhagyták ők, a nagy természet lelkiismeretes segítői Petzlt. Ma pedig felvonultak valamenynyien a főkapitányságra s Bérczy Béla kapitánynak elpanaszolták esetüket. Bérczy kapitány kihallgatta Petzlt is és nyomban ott is fogta a rendőrségen. A halasi molnár titka. Kolozsvárról jelentik, hogy Sósmező községben a múlt héten a »halasi molnár« malma mellett álló kis istálló kigyulladt. Mikor az istálló már annyira leégett, hogy hozzá lehetett férni, a hamvadó tűz parazsában egy megszenesedett holttestet találtak. A nyomokról pedig látni lehetett, hogy a hullát a malom oldalajtajából az istállóba czipelte valaki. A meggyilkolt egyén egy sósmezei siketnéma román ember, kit a községben azóta nem láttak, a gyilkosság helyén talált kalap pedig az övének bizonyult. Az általános gyanú a »halasi molnár« púpos öcscsét terheli, a ki elszökött. — A pestis. Toledóból jelentik, hogy Quero községben egy gyanús betegség föllépését konstatálták. Eddigelé egy haláleset sem fordult elő. — A polnai gyilkosság. Bécsből jelentik, hogy Telsner Leó védője, dr. Aurednicek, ma beadta a semmiségi keresetet a legfelsőbb törvényszékhez. — Eltűnlt gőzös. Rómából jelentik, hogy a Duca J. Galiera nevű postagőzösnek, amelynek Buenos Ayres-ből már október 10-én kellett volna Lapalmas-ba érkeznie, nyoma veszett. A gőzös a genuai La Veloce-társaság tulajdona. — A MZD-tagerek közt. Vuk József, aki a kőbányai új kerámiás téglagyárban dolgozik, alighanem az életével fogja megfizetni a vigyázatlanságát. Az történt vele, hogy munka közben nem ügyelt eléggé és belépett jobb lábával az egyik zuzóműbe, mire aztán derékig besülyedt a zuze-hengerek közé. A szerencsétlen ember lábát teljesen összeroncsolták az éles fogakkal kirakott zuzó-hengerek s a lágyékán is súlyos sebeket ütöttek. Kétségbeesett segélykiáltásaira a munkások odafutottak és kiszabadították a gépből, de a szerencsétlenül járt munkást a nagy vérveszteség annyira elgyengítette, hogy a segítségül hívott mentők életveszélyes sebeivel eszméletlenül szállították a Rókus-kórházba. — Kóbor eztgánok garázdálkodása. A Fegyvernekhez tartozó Szapár faluban tegnap reggelre virradóra odavetődött kóbor czigányok mintegy tizenöt éléskamrát feltörtek és nagymennyiségű élelmiszert és egyéb holmit elloptak. A csendőrségnek sikerült kézrekerítenie a tolvaj czigányokat. MAGYAR NEMZET, 1899. október 21. BUDAPESTI KALAUZ. Budapest Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részvénytáraság Befizetett részvény, tőke 10 millió korona. Elnök: Tornay Lajos, vezérigazgató: Benke Gyula. Központ: V., Andrássy út 5. Fióküzlet: V., Koronaherczeg utcza !!. Kézi zálogüzletek: IV. ker., S Károly körút 18 IV., Koronaherczeg- és zsibáros-utcza ■ sarkán. VIl.,Király-utcza 57. VII., József-körút 2. FŐVÁROS, Budapest, október 20. (Iskolakötelesek nyilvántartása.) A közoktatásügyi miniszter már régebben felszólította a közigazgatási bizottságot, hogy a tan- és óvóköteleseket pontosan írja össze. Ezt megkísérlették kérdőívek beküldésével elérni, de nem sikerült. Újabban a hivatalszolgákat alkalmazták csekély díjazással, de ez sem vezetett eredményre. A pénzügyi bizottság a minap kimondotta, hogy kár erre a czélra egyetlen krajcrárt is kiadni. Ajánlja, hogy felterjesztést intézzen a város a miniszterhez, hogy álljon el ebbeli kívánságától. A jövő évi népszámláláskor úgyis meglesznek az adatok s ez adatok alapján aztán az elöljáróságok könnyebben teljesíthetik a nyilvántartást, illetőleg az ellenőrzést. (Apróbb hírek a tanácsból.) A Redut-kávéház bérlője arra kéri a várost, hogy évi béréből 3000 forintot engedjen el. A tanács 2510 főt bérleengedést javasol. A IV. kerületi iskolaszék azt óhajtaná, hogy a még teljesen jó karban levő Károlyi-utczai iskola helyébe, újat építsenek. A tanács a kérelmet elutasította. A katonai hatóság arra kérte a várost, hogy az újtemetőből egy részt engedjen át. A tanács azzal a megokolással utasította el a kérelmet, hogy őt semmi törvény nem kötelezi arra, hogy a katonaságnak temetőt adjon. Jóváhagyta a tanács azty propozícziót, hogy a Ferencziek terén levő kutat a kőbányai Liget-térre helyezzék át. A Népszínház igazgatója délutáni ifjúsági előadások tartására kért engedélyt. A tanács ezt megtagadta, mert nincs elegendő tűzoltó. (Új honpolgárok.) Erhardt János zenetanító, Gzifka József kereskedő, Tauber Ármin szabó, Seide Lajos postaszolga, Goldberg Herman (recze Hirsch) gyárigazgató, ma tették le a honpolgári esküt Halmos János polgármester előtt. (Iskolaigazgatós kérelme.) Ma délelőtt Lengyel Sándor, Fülinger Károly, Péter János és Lúd Károly iskolaigazgatók küldöttségileg tisztelegtek Halmos János polgármesternél, kérve őt, járna közben az iránt, hogy ők is épp úgy, mint az elemi iskolai igazgatók, 500 frt pótlékot kapjanak az inas-iskolai külön oktatásért. színház, zene. Budapest, október 20. * Tosca. Hogy az emlék annál maradandóbb legyen, Sarah Bernhardt bucsufelléptéül Toscát választotta. Azt akarta, hogy a közönség sokáig emlékezzék reája s ezt a czélt teljes mértékben el is érte. Aki tegnap látta Saraht, annak emlékéből a tegnapi színházi est nem törlődik ki oly hamarosan. A mi színpadi rafinéria csak létezik, azt Sardou, a színpad nagy ismerőse és Sarah mind összehordták Toscába. Sardou Sarahnak írta a darabot. Maga a művésznő utasította a szerzőt s határozta meg a jelenetek sorrendjét s kidolgozását. Sarah és Sardou , soha két rokonérzelmübb művész nem találkozott. Tosca, mint darab is csak a külső hátborzongtató hatásra számít, Sarah előadása is erre a czélra törekszik. Az első felvonás egy kedves vígjáték nyitánya. Sarah a szerelmes fiatal nő bájosságával s közvetlenségével cseveg. Megjelenése friss, üde, elragadó. A második felvonásban, mikor Scarpia a féltékenység mérgét csepegteti szívébe, felébred benne az igazi nő. A nő, ki szerelmének mindent feláldoz, még kedvesét is, ha azt hiszi, hogy megcsalja. Yakon rohan a veszedelembe. Kiszolgáltatja kedvesét Mariot a gaz Scarpiának. A szegény Tosca kelepczébe kerül. Hiába védekezik, vergődik, Scarpia vasmarokkal fogja. A szomszédteremben kínozzák kedvesét, ő vallani kénytelen, hogy kedvesét a gyötrelmektől megszabadítsa. Ez a jelenet borzasztóan szép. Saraht is magával ragadja a jelenet s nem zabolázza érzelmeit. Tombol, őrjöng, sikoltoz, hogy a néző ereiben elhűl a vér. Még hatalmasabb a következő felvonás nagy jelenete, melyben Scarpiát megöli. Hosszas kínozás után végre enged Scarpia kívánságainak. Szokni nem tud, csak a szeme hunyorgatással adja beleegyezését. Az undor elfogja. Az asztalhoz rohan, hogy egy pohár vizet igyék. Ott látja az asztalon a kést. Hirtelen megfogamzik agyában a gyilkolási szándék. Késve, iszonyodva nyúl a késhez, de