Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-21 / 291. szám

3 hét másodpercg alatt eltemetett. A nagy ro­bajt meghallották a közelben dolgozó mun­kások s az éppen a bányában időző főmér­nök is, a­ki megparancsolta, hogy mindenki a felvonókhoz meneküljön, ő maga pedig a sze­rencsétlenség helyére indult. De alig ért a kö­zelbe, a fojtó gázok őt is elkábították és a viz eltemette. Ott halt meg a munkások közt. A halottakat még nem lehet felhozni a bányából s még egy-két napig ott kell maradniok, a­mig ugyanis a szellőztető készülékkel elegendő friss levegőt hajtanak a tárnába. A szerencsétlenül járt munkások mind családos emberek voltak s valamennyi özvegyén kívül több árvát hagy hátra. Ezek most ott jajveszékelnek a bánya szábája előtt s még csak nem is láthatják ha­lottjaikat. A bánya az osztrák vasutak resiczai főtiszttartóságához tartozik. R­esiczáról a következő értesítést veszi a Bad. Tud.: Boosz mérnök, Hohn bányafel­ügyelő és öt munkás a vaskői Márkus-aknában vízbetörés folytán halálosan megsérült. Ezen szerencsétlenség egy felhagyott tárnából való vizbehatolás által, valószínűleg egy robbantási lövés folyamaként keletkezett. K­ét­ gyilkos félaássagy. A Karánsebesen állomá­sozó 43. gy.­ezred második századának parancsnoka, Kuzicska Károly főhadnagy — mint lapunknak ír­ják — az éjjel forgópisztolylyal kioltotta életét. Kuzicska most az őszszel került el Temesvárról, a­hol közismert alakja volt a társadalomnak. Állítólag adósságai kergették a halálba. A főhadnagy har­minca éves. Szülei Bécsben laknak. — Schneider ezredes magijait. Mint egy bécsi távirat jelenti, Schneider Ferdinánd ezre­des, volt párisi katonai attasé, meghalt. Az ez­redes nevét sűrűn emlegették a Dreyfus-per idején és még sűrűbben az »affaire« végeztével. Szereplése a nagy perben eléggé ismeretes, hi­szen ezzel a szerepléssel vett monarchiánk tény­leges részt az »affaire«-ben. A rennes-i had­bíróság előtt Mercier tábornok és Cuignet őr­nagy hivatkoztak Schneider ezredes egy leve­lére, a­melyben kormányával szemben ama meg­győződésének adott kifejezést, hogy Dreyfus csakugyan hazaáruló. Az ezredes Ernsből azon­nal táviratozott a Figaro-nak, hogy ez a levél hamisítvány. A nagy ügyből kisarjadzott ki­sebb ügynek az lett a vége, hogy Schnei­der ezredest attaséi állásától felmentették. De azért a neve forgalomban maradt to­vábbra is. Azt híresztelték róla, hogy pár­baja volt Boget tábornokkal és ebben a pár­bajban súlyosan megsebesült. A párbaj híre nem volt igaz. Schneider ezredes nem vere­kedett, nem is verekedhetett, mert régi be­tegsége súlyosan kiújult és ágyba döntötte. A­lapota legutóbb válságosra fordult, úgy, hogy mikor Pak­sból Bécsbe hazautazott, már hordágyon vitték ki a vasúthoz. Bécsben egye­nesen egy szanatóriumba szállították, a­hol már nem sokáig szenvedett, mert tegnap éjjeli három órakor meghalt. Az elhunyt ezredes, a­kinek nevét sok máséval egyetemben a nagy affaire tette egy időre világszerte emlegetette, még csak negyvenhét éves volt. 1852-ben született a Majna melletti Frankfurtban. A gimnáziumot Boroszló­ban végezte,1­6 éves korában egy osztrák kadétisko­­lába lépett, honnan a Ferdinand-dragonyosokhoz került. 1877/78-ban a hadiiskolát végezte el és ezután a vezérkarba lépett. 1882-ben a hadügy­minisztériumba került, miután időközben a sop­roni és zágrábi ezredeknél is szolgált. 1884— 1890-ig bukaresti katonai attassé volt, a hesmét Parisba ment. 1892-ben nősült; nőül vette­­Buch Elise-t. Házassága gyermektelen volt. — A Mizékeny tudós hölgyek. Valóságos ribilliót okozott ma délelőtt egy sereg többé-kevésbé él­es asszonyság a főkapitányság II. emeletén. Vagy tiz­­tizenketten lehettek és élénk gesztussal pertraktáltak valamit, a­mi közelebbről érinthette őket, mert a hangjuk elég érczesen csengett és a szemük oly ve­szedelmesen villogot. A zűrzavaros beszélgetésükből itt-ott felhangzott a kiáltás: — Elcsukni húsz esztendőre! — Fel kell akasztani! Hogy kik valának ők? A gólyaczimeres nénik, a­kik olyan szoros kötelékkel függenek össze múl­tunkkal. Egy ravasz ember, egy csúnya ravasz em­ber csúfosan megkoppasztotta őket s az igazuk dolgá­ban jártak ma a főkapitányságon. Petzl Antal kis­oroszi születésű, 38 esztendős, volt kereskedő bejárta a főváros összes bábáit és ott Balogh József, Paul Péter, Hahn József stb. álnevek alatt kiadta magát a Haladás czímű fővárosi temetkezési egyesület megbízottjának, titkárjának, a­kinek az a fel­adata, hogy bábákat szerződtessen. Első áldo­zata Nagy Mihályné született Pék Katalin volt. Ennek elmondta, hogy egyesületének félmillió forintra megyen már a vagyona. Ezért azután ki akarja terjeszteni működése körét s ebből a czélból bábákat szándékszik szegődtetni. A kiknek igen jó dolguk akad majd. Mert akár igénybe veszik őket, akár nem, állandó fizetés jár ki nekik, még pedig havonta kerek negyven forint. A derék Nagy Mihálynénak nagyon megtetszett a dolog s egy-kettőre megvolt a parola. Hogy pedig a história rendben menjen, menten ki is szúrt az ügy­nök kívánságára 50 forintot előlegül. Utóbb meg kellett még ezt az összeget toldania némelyes bélyeg fejében járó pénzekkel. Ez a történet azután megismétlődött — a vizsgálat eddigi ada­tai szerint — tíz-tizenkét nénin. Lehet azonban, hogy többem is, mivelhogy életünk sorsának ezen a nagyfontosságú intézői a gyakorlati életben meg­lehetősen naivak. Mikor pedig az állás csak nem akart jelentkezni és Petzl is eltűnt a szemha­­tárról, a termetes hölgyek gyanút fogtak s közösen kirándultak Petzlnek Poldmaniczky­ utczai lakására. Hogy pedig megtudták ott, a Haladás czimü egye­sület nem is létezik, fölgerjedő dühük és irgalmat­lanul helybenhagyták ők, a nagy természet lelkiisme­retes segítői Petzlt. Ma pedig felvonultak valameny­­nyien a főkapitányságra s Bérczy Béla kapitánynak elpanaszolták esetüket. Bérczy kapitány kihallgatta Petzlt is és nyomban ott is fogta a rendőrségen.­­ A halasi molnár titka. Kolozsvárról jelentik, hog­y Sósmező községben a múlt héten a »halasi molnár« malma mellett álló kis istálló kigyulladt. Mikor az istálló már annyira leégett, hogy hozzá lehetett férni, a hamvadó tűz parazsában egy meg­­szenesedett holttestet találtak. A nyomokról pedig látni lehetett, hogy a hullát a malom oldalajtajából az istállóba czipelte valaki. A meggyilkolt egyén egy sósmezei siketnéma román ember, kit a községben azóta nem láttak, a gyilkosság helyén talált kalap pedig az övének bizonyult. Az általános gyanú a »halasi molnár« púpos öcscsét terheli, a ki elszökött. — A pestis. Toledóból jelentik, hogy Quero községben egy gyanús betegség föllépését konsta­tálták. Eddigelé eg­y haláleset sem fordult elő. — A polnai gyilkosság. Bécsből jelentik, hogy Telsner Leó védője, dr. Aurednicek, ma beadta a semmiségi keresetet a legfelsőbb tör­vényszékhez. — Eltűnlt gőzös. Rómából jelentik, hogy a Duca J. Galiera nevű postagőzösnek, a­melynek Buenos­ Ayres-ből már október 10-én kellett volna Lapal­­mas-ba érkeznie, nyoma veszett. A gőzös a genuai La Veloce-társaság tulajdona. — A MZD-tagerek közt. Vuk József, a­ki a kőbányai új kerámiás téglagyárban dolgozik, aligha­nem az életével fogja megfizetni a vigyázatlanságát. Az történt vele, hogy munka­ közben nem ügyelt eléggé és belépett jobb lábával az egyik zuzó­műbe, mire aztán derékig besülyedt a zuze-hengerek közé. A szerencsétlen ember lábát teljesen összeroncsolták az éles fogakkal kirakott zuzó-hengerek s a lágyékán is súlyos sebeket ütöttek. Kétségbeesett segélykiál­tásaira a munkások odafutottak és kiszabadították a gépből, de a szerencsétlenül járt munkást a nagy vérveszteség annyira elgyengítette, hogy a segítségül hívott mentők életveszélyes sebeivel eszméletlenül szállították a Rókus-kórházba. — Kóbor eztgánok garázdálkodása. A Fegyver­nekhez tartozó Szapár faluban tegnap reggelre vir­radóra odavetődött kóbor czigányok mintegy tizenöt éléskamrát feltörtek és nagymennyiségű élelmiszert és egyéb holmit elloptak. A csendőrségnek sikerült kézrekerítenie a tolvaj czigányokat. MAGYAR NEMZET, 1899. október 21. BUD­A­PESTI KALAUZ. Bud­apest­ Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részvénytá­raság Befizetett részvény, tőke 10 millió korona. Elnök: Tornay Lajos, vezérigazgató: Benke Gyula. Központ: V­., A­ndrássy út 5. Fióküzlet: V., Kor­onaherczeg utcza !!. Kézi zálogüzletek: IV. ker., S Károly­ körút 18 IV., Koronah­erczeg- és zsibáros-utcza ■­ sarkán. VIl­.,­­Király-utcza 57. VII., József-körút 2. FŐVÁROS, Budapest, október 20. (Iskolakötelesek nyilvántartása.) A közokta­tásügyi miniszter már régebben felszólította a közigazgatási bizottságot, hogy a tan- és óvókö­teleseket pontosan írja össze. Ezt megkísérlették kérdőívek beküldésével elérni, de nem sikerült. Újabban a hivatalszolgákat alkalmazták csekély díjazással, de ez sem vezetett eredményre. A pénzügyi bizottság a minap kimondotta, hogy kár erre a czélra egyetlen krajcrárt is kiadni. Ajánlja, hogy felterjesztést intézzen a város a miniszterhez, hogy álljon el ebbeli kívánságától. A jövő évi népszámláláskor úgyis meglesznek az adatok s ez adatok alapján aztán az elöljá­róságok könnyebben teljesíthetik a nyilvántar­tást, illetőleg az ellenőrzést. (Apróbb hírek a tanácsból.) A Redut-kávéház bérlője arra kéri a várost, hogy évi béréből 3000 forintot engedjen el. A tanács 2510 főt bérleenge­dést javasol. A IV. kerületi iskolaszék azt óhajtaná, hogy a még teljesen jó karban levő Károlyi-utczai iskola helyébe, újat építsenek. A tanács a kérelmet el­utasította. A katonai hatóság arra kérte a várost, hogy az újtemetőből egy részt engedjen át. A tanács azzal a megokolással utasította el a kérelmet, hogy őt semmi törvény nem kötelezi arra, hogy a katonaságnak temetőt adjon. Jóváhagyta a tanács azt­­y propozícziót, hogy a Ferencziek­ terén levő kutat a kőbányai Liget-térre helyezzék át. A Népszínház igazgatója délutáni ifjúsági elő­adások tartására kért engedélyt. A tanács ezt meg­tagadta, mert nincs elegendő tűzoltó. (Új honpolgárok.) Erh­ardt János zenetanító, Gzifka József kereskedő, Tauber Ármin szabó, Seide Lajos posta­szolga, Goldberg Herman (recze Hirsch) gyárigazgató, ma tették le a honpolgári esküt Halmos János polgármester előtt. (Iskolaigazgatós­ kérelme.) Ma délelőtt Lengyel Sándor, Fülinger Károly, Péter János és Lúd Károly iskolaigazgatók küldöttségileg tisztelegtek Halmos János polgármesternél, kérve őt, járna közben az iránt, hogy ők is épp úgy, mint az elemi iskolai igazgatók, 500 frt pótlékot kapjanak az inas-iskolai külön oktatásért. színház, zene. Budapest, október 20. * Tosca. Hogy az emlék annál maradan­dóbb legyen, Sarah Bernhardt bucsufelléptéül Toscát választotta. Azt akarta, hogy a közön­ség sokáig emlékezzék reá­ja s ezt a czélt teljes mértékben el is érte. A­ki tegnap látta Saraht, annak emlékéből a tegnapi színházi est nem törlődik ki oly hamarosan. A mi színpadi rafinéria csak létezik, azt Sardou, a színpad nagy ismerőse és Sarah mind összehordták Toscába. Sardou Sarahnak írta a darabot. Maga a művésznő utasította a szerzőt s ha­tározta meg a jelenetek sorrendjét s kidolgo­zását. Sarah és Sardou , soha két rokon­­érzelm­übb művész nem találkozott. Tosca, mint darab is csak a külső hátborzongtató hatásra számít, Sarah előadása is erre a czélra törek­szik. Az első felvonás egy kedves vígjáték nyi­tánya. Sarah a szerelmes fiatal nő bájosságával s közvetlenségével cseveg. Megjelenése friss, üde, elragadó. A második felvonásban, mikor Scarpia a féltékenység mérgét csepegteti szívébe, fel­ébred benne az igazi nő. A nő, ki szerelmének mindent feláldoz, még kedvesét is, ha azt hiszi, hogy megcsalja. Yakon rohan a veszedelembe. Kiszolgáltatja kedvesét Mariot a gaz Scarpiának. A szegény Tosca kelepczébe kerül. Hiába véde­kezik, vergődik, Scarpia vasmarokkal fogja. A szomszédteremben kínozzák kedvesét, ő val­lani kénytelen, hogy kedvesét a gyötrelmektől megszabadítsa. Ez a jelenet borzasztóan szép. Saraht is magával ragadja a jelenet s nem za­bolázza érzelmeit. Tombol, őrjöng, sikoltoz, hogy a néző ereiben elhű­l a vér. Még hatalmasabb a következő felvonás nagy jelenete, melyben Scarpiát megöli. Hosszas kínozás után végre enged Scarpia kívánságainak. Szokni nem tud, csak a szeme hunyorgatással adja beleegyezését. Az undor elfogja. Az asztalhoz rohan, hogy egy pohár vizet igyék. Ott látja az asztalon a kést. Hirtelen megfogamzik agyában a gyilkolási szándék. Késve, iszonyodva nyúl a késhez, de

Next