Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-29 / 299. szám

■R 1899. október 29. MAGYAR NEMZET. Msaps&SM monitható, hogy a sertés-tenyésztésnél az előző években elért jövedelem a sertésvész következ­tében rohamosan csökkent, így csupán az élő­­sertés-kivitelnél, viszonyítva az 1894-ik évben elért eredményhez, 114.400.000 koronával. Ezen csapás okozta nagy károk figyelembe vételével tehát az állattenyésztés a kiviteli for­galom statisztikai adatai szerint, úgy mint a sertésvészt megelőző legutóbbi éveken át, most is mezőgazdaságunk vezérágazatának és tulaj­donkénem gerinczének tekintendő. És tényleg az. Még­pedig nem csak köz-, hanem mezőgazdasági szempontból is. A viruló állattenyésztés alapja a jövedelmező gazdálko­dásnak, a gazdasági termelés fokozásának. Ha­sonlóan meg kell erősíteni az állattenyésztésnek ezen vezérszerepét a mezőgazdaság keretében közgazdasági szempontból is. Kétségtelen ugyanis, hogy teljesen eltekintve a föld jobb megmunkálásában, termő­erejének fenntartásában és növelésében nyilvánuló meg­becsülhetetlen hatásától, egyedül az állattenyész­tés az, a­mivel nálunk a mezőgazdasági jöve­delmet­­biztosan és számottevő arányban fokozni lehet. Állati termékeknek, húsnak, zsírnak, vaj­nak, tojásnak, sajtnak stb. beláthatlan időkig biztosítva lenni látszik azon értéke és ára, mely a termelést megengedi. Túltermeléstől a fogyasz­tás rohamos emelkedésénél fogva nem kell tar­tani, annál kevésbbé sem, mert az európai nyu­­gati államok termelése már elérte a fejlődés legmagasabb fokát és többé képtelen a népe­sedés gyarapodásával és a fokozódó szükséglettel lépést tartani, a keleti államok gazdasági viszonyai pedig még távolról sem közelítik meg azon hatást, melyen belül az előkelő világpiaczok igényeit kielégítő állattenyésztésről szó lehet. Ezenfelül nagy arányokban emelkedik az ál­lati hús és termékek honi fogyasztása. Nem kevésbbé figyelemre méltó azon tekintélyes összeg is, melylyel ugyancsak az 1898-iki évi külfor­­galmi statisztikánk szerint a közélelmezésben elfogyasztott állatokért és állati termékekért a külföldnek adóztunk, és mely összeget vagy a honi fogyasztásnak itteni termékekkel való teljes fedezetével, vagy kivitelünknek hasonló arányú emelésével magunknak biztosítani első­sorban kell, hogy feladatunkat képezze. Már azon anyagi eszközökkel, melyek az állattenyésztés fejlesztésére a földművelésügyi kor­mánynak ez idő szerint rendelkezésére állanak, és azon néhány év alatt, mióta az állattenyész­tés ügye az említett kormányzati ág keretében melegebb istápolásra talált, szembeötlő eredmények érettek el. Szarvasmarha-állományunk vidéken­­kint kezd bizonyos egyöntetű jelleget ölteni és az utolsó években egy milliónál több darabbal, vagyis az egész állomány húsz százalékával szaporodott. A kivitelre alkalmas sertések tenyésztése, mely a sertésvész felléptével jó­formán megsemmisült a kitűnő apaállatok köztenyésztésre való kiosztása révén, feléled a kisgazdák sok ezer udvarában és az ekként dec­entralizált, a sertésvésztől könnyeb­ben megóvható tenyésztés remélhetőleg­­képes lesz rövid idő alatt az ezen tenyésztési ágnál szenvedett károkat, legalább részben pótolni. A baromfi-tenyésztés 9.080.000 koronával több jö­vedelemmel zárult az elmúlt évben, mint 1894- ben és hasonlóan a tejgazdaság is emelkedik, a­mennyiben viszonyítva 1894-ik évi külforgal­­munkhoz, az 1898-ik évi jövedelem 60°l0-k­al szaporodott. Köztudomású dolog, hogy a jelenlegi föld­­mivelésügyi miniszter mennyire méltányolja az állattenyésztés fontosságát. Az eddig e téren elért biztató eredmények kizárólag neki köszön­hetők. Ő szervezte a vezetésére bizott tárc­a keretében azon apparátust, melylyel éppen az állattenyésztés érdekéből az ország gazdaközön­ségével közvetlenül érintkezik és a kérdéses ága­zatra közvetlen behatást gyakorolhat. De ezen lendület még távol áll ama fel­adattól, melynek sikeres megoldása az ország jövedelmét sok-sok millió koronával van hivatva szaporítani az állattenyésztés megfelelő felkaro­lása útján. A múlt évben 683.486 korona volt az állattenyésztés fejlesztése czéljából tiszta ki­adásként a földmivelésügyi miniszter költségve­tésében. Ez az össze majdnem tízszerese annak, a­mi e czélra még­is öt év előtt is engedé­lyezve volt. A földmivelésügyi kormányzatnak az állat­­tenyésztés fejlesztésére irányuló eddigi tevékeny­sége reményt nyújt arra, hogy az a fontos köz­­ borászat. Az Első Pinczekezelési és Borértékesítő Szövetkezet. A földmivelésügyi miniszter által a szövetkezeti eszmének a borok közös kezelése érdekében kiadott útmutatás csak a közelmúlt­ban hagyta el a sajtót. Már ezt megelőzőleg azonban számos példányban jelent meg s oszta­tott ki a hazai bortermelők közt az a füzet, a­melyben a külföldi pinc­eszövetkezetek tanul­mányozására kiküldött egyik állami szakközeg­nek e téren szerzett tapasztalatairól a minisz­terhez beterjesztett jelentése tétetett közzé. Ez a jelentés igen találóan ismertette a szövetke­zés előnyeit, hasznát ezen a téren s ezen füzet, illetőleg jelentés hatása érvényesült gróf Batthyány Gézánál, a kinek kezdeményezésére a szabad batthyányi határban lévő »Lajostelep«-i szőlő­­birtokosok elhatározták, hogy szőlőjüket közösen szüretelik s a nyert mustot és bort együttesen értékesítik. Gróf Batthyány Géza nagybirtokos a szövetkezetbe nem csak a szabadbatthyányi, de a polgárdi határban lévő szaár- és somlyóhegyi szőlőivel is belépett. A szövetkezést lehetővé tette az a körül­mény, hogy a nevezett gróf mintegy 6-7 ezer hektoliter bor befogadására alkalmas, minden kivánalomnak megfelelő s,a modern pinczegaz­­daság minden kellékével felszerelt pinczét épí­tett s azt használatra a szövetkezetnek en­gedte át. Mivel azonban az alapszabálytervezet még nem készült el, az ott érdekelt szőlőbirtokosok egyelőre a Lajos-telepi Batthyány-pincze Egylet név alatt egyesültek. A tagok kötelesek összes szőlőtermésüket zázatlanul kezelés és értékesítés végett a közös pinczébe szállítani. A beszállított szőlőmennyi­ségből, mely azonnal lemázsáltatik, a tagok bárczát kapnak, a kisajtolás után pedig ismét második bárczát arról, hogy a beszállított szőlő­ből mennyi must, illetve bor szüretett. A tagok követelhetik, hogy a közös pin­­czéből saját háziszükségletükre holdanként két hektoliter bor természetben adassák ki, sőt rendkívüli esetekben (például lakodalom, keresz­telő stb.) a bizottság ezen mennyiséget méltá­nyosan felemelheti. Az igy kivett bor azon ér­tékkel iratik a tag terhére, a mint az az évbeli közös bortermés átlagosan értékesíttetett s az neki az illető évi eredmény kiosztásánál termé­szetesen beszámittatik. A többi bor közösen kezeltetik és közösen értékesíttetik. A tag követelheti, hogy holdanként 50 frt előlegben részesüljön 6°­0 kamatra. Ebből az 50 forint előlegből húsz forintot már májusban igénybe vehet, a többit azonban csak szüret előtt négy héttel, ha termésben kellő fedezetet talál a szövetkezet. Addig, míg a szövetkezet vagyona nem sza­porodott annyira, hogy abból az előlegek fedez­hetők lennének, a szükséges készpénz hitel útján szerezhető be. A pinczét, a hordókat és összes pincze- és szüreti felszerelést, puttonokat, préseket, bo­­gyózókat gróf Batthyány Géza szerezte be s azok fentartásáról is ő gondoskodik. A pincze kezelésére egy szakértő pincze­­mestert szintén a nevezett gróf alkalmaz s an­nak összes fizetését ő viseli. A behordott termés feldolgozását, lebogyó­­zását, kipréselését, erjesztését szintén Batthyány gróf teljesített. Ezen összes szolgáltatások ellenértékéül az összes szövetkezeti tagok minden hektoliter bor feldolgozásáért, hordó- és pincze-használatért stb. 60 krajczárt fizetnek. Ezenkívül a közös pinczében kezelt minden hektoliter bortól 40 krajczár vonatik le és tőkésittetik a szövetkezési tartalékalap ja­vára. Ezt a hektoliterenkint járó 40 krt a pincze tulajdonosa, gróf Batthyány Géza is fizeti épp úgy, mint a szövetkezet összes többi tagja. Hogy a tagok mihamarább jövedelmükhöz jussanak, elvül az állapíttatott meg, hogy a bor mielőbb eladassék. Az ügyek vezetésére a szövetkezeti tagok sorából választott tíz tagú bizottság alakítta­tott. A bizottság egyik tagjának felváltva mind a szüretnél, mind a borkezelésnél jelen kell lennie. Ellenőrzés czéljából a pincze két kulcs­csal van ellátva, melyek közül az egyik az ura­dalomnál, a másik a bizottságnál van elhelyezve. A bizottságnak joga van a szőlők művelé­sére felügyelni s az oly tagot, ki szőlőjét nem műveli helyesen, pénzbírsággal is kényszeríteni a helyes művelésre. A bizottságnak joga van, meg nem felelő szőlőtermést, a szövetkezeti pincze hír­nevének fentartása érdekében, visszautasítani. A szövetkezeti tagok szőlőjében termett szőlővesszőt a szövetkezet eladhatja s az abból befolyt jövedelem a szövetkezetét illeti. Íme, rövid ismertetése azon pinczeszövetkezetnek, mely e téren s ily irányú közös kezelésre és gazdál­kodásra — tudtunk szerint — mint első jött létre. Az idei — első — szüret alkalmával tett tapasztalatok a jövő fejlődést illetőleg a leg­szebb reményekre jogosítanak, mert már az ed­digi működés is nagy mértékben felébresztette és megszilárdította a tagoknál azt a tudatot, hogy a közös gazdálkodás nemcsak a közös ér­deket elégíti ki, hanem egyszersmind minden tag egyéni érdekét is. Ennek következtében a szövetkezeti tagoknál — gróf Batthyány Géza kivételével mind kisgazdáknál — nagyon élén­ken nyilvánul nemcsak az érdeklődés, hanem a törekvés is a szövetkezeti ügygyel való foglal­kozásra, a szövetkezeti vagyonkezelés helyes irányítására s e kezelés kellő ellenőrzésére. Ez a példa követésre méltó és kívánjuk is, hogy az minél előbb és minél több helyen kö­vetésre találjon, gazdasági kérdés a kormányzat részéről ezután is méltó figyelemben fog részesülni. A földmivelésügyi kormányzat az állat­­tenyésztést nem tekinti a mezőgazdaság kereté­ben »passzió«nak, vagy »sport«-nak, hanem annak közgazdasági fontosságához képest azon van, hogy feltárhassa áldozatok árán is külö­nösen kisgazdáink részére az állattenyésztés aranybányáját, hogy abból a földmivelők mil­liónyi családja aknázhasson saját maga és az ország boldogulására. Gyümölcsészet és kertészet. A gyümölcsészeti és kertészeti ügyekről a földmi­velésügyi miniszter évi jelentéséből a következőket közöljük: »Ez ügyek intézésére és a külső szolgálat felügyeletére az 1897. évben külön gyümölcsészeti és kertészeti osztályt szervezvén, annak ügyeit a szükséges segédszemélyzettel az országos gyümölcsé­­szeti és fatenyésztési miniszteri biztos vezeti. A külső szolgálatot 2 miniszteri megbízott, 2 felügyelő és 2 vándortanító teljesítette, kik ez évben 114 köz­ségben 98 faiskolát vizsgáltak meg és 56 elő­adást tartottak összesen 1287 hallgatónak. Ezen­kívül, a fokozódó igények kielégítése végett, egyes tanfolyamok, előadások, szemlék megtartására a helyi szolgálatban levő 30 állami kertészt is fel­­használtam­. A kertészeti szakképzés 3 fokozaton eszközöltetett. A felső­oktatásra a budapesti ker­tészeti tanintézet szolgált. Felvételi kellék: 4 közép­iskolai osztály elvégzése után még valamely minta­­kertészetben két évi gyakorlat. Fölvétetett az 1897/8. évben 30 rendes és 1 rendkívüli tanuló. A 3 éves tanfolyam végén a kilépő növendékek a ker­tészet összes szaktárgyaiból nyilvános záró vizsgálatot tesznek. Gyakorlati oktatás végett az intézet a lefolyt évben kezelésébe vette a kamaraerdei 62 hol­das kincstári területet. A középfokú kertészeti okta­tásra szolgál ugyancsak a budapesti kertészeti tan­intézeten tavaly életbe léptetett egy évi kertész­­segédi tanfolyam, melyre évenkint 8—10 kertész­segéd vétetik fel. Az alsófokú oktatás az egyéves kertmunkás-tanfolyamokon történik. Ily tanfolyam 4 helyen volt: Tordán, Lőcsén, Nagy-Bocskón és H.-M.­­Vásárhelyen; kiképeztetett összesen 42 ifjú földmives ügyes kerti munkásnak. E tanfolyamoknál behoztam a 1­ 5 évben a méhészet és a kosárfonás gyakorlati oktatását is. Ezeken kívül még egyéb különálló iskolák is hozzá­járultak a kertészeti ismeretek terjesztéséhez. Ilye­nek pl. Orosházán a polgári fiú- és leányiskola, a budapesti első gyermekmenhely-egylet, a sepsi­szent­­györgyi székely szeretetház kertésziskolái. A faiskola­­kezelő tanítók kiképzésére ez évben is tavaszszal 10 napos elméleti és gyakorlati tanfolyamokat tar­tottam és pedig Budapesten, Keszthelyen, Kolozs­várott és Tordán. E tanfolyamokban 80 tanító vett részt. Gondoskodtam továbbá a tanítóképezdei ker­tek okszerű berendezéséről. Az állami utak befásí­­tása még tavaly megkezdődvén és évenként folytat­­tatván, a kereskedelemügyi miniszter úr megkeresé­sére nyolcz helyen rövid gyakorlati tanfolyamot tartot­tam közegeimmel a faültetésről és ápolásról, a­mely tan­folyamban 14 úrmester és 62 útkaparó vett részt. Az utak mellé kiültetett 21.000 gyümölcsfából 2 év alatt alig 60­0 maradt ki. A fatenyésztési ismeretek terjeszté­sére, különösen pedig a faiskola-kezelő tanítók útba­igazítására »Fatenyésztés« czímmel egy népies irálya illusztrált kézikönyvet írattam és egy korona árban

Next