Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1899-10-29 / 299. szám
■R 1899. október 29. MAGYAR NEMZET. Msaps&SM monitható, hogy a sertés-tenyésztésnél az előző években elért jövedelem a sertésvész következtében rohamosan csökkent, így csupán az élősertés-kivitelnél, viszonyítva az 1894-ik évben elért eredményhez, 114.400.000 koronával. Ezen csapás okozta nagy károk figyelembe vételével tehát az állattenyésztés a kiviteli forgalom statisztikai adatai szerint, úgy mint a sertésvészt megelőző legutóbbi éveken át, most is mezőgazdaságunk vezérágazatának és tulajdonkénem gerinczének tekintendő. És tényleg az. Mégpedig nem csak köz-, hanem mezőgazdasági szempontból is. A viruló állattenyésztés alapja a jövedelmező gazdálkodásnak, a gazdasági termelés fokozásának. Hasonlóan meg kell erősíteni az állattenyésztésnek ezen vezérszerepét a mezőgazdaság keretében közgazdasági szempontból is. Kétségtelen ugyanis, hogy teljesen eltekintve a föld jobb megmunkálásában, termőerejének fenntartásában és növelésében nyilvánuló megbecsülhetetlen hatásától, egyedül az állattenyésztés az, amivel nálunk a mezőgazdasági jövedelmetbiztosan és számottevő arányban fokozni lehet. Állati termékeknek, húsnak, zsírnak, vajnak, tojásnak, sajtnak stb. beláthatlan időkig biztosítva lenni látszik azon értéke és ára, mely a termelést megengedi. Túltermeléstől a fogyasztás rohamos emelkedésénél fogva nem kell tartani, annál kevésbbé sem, mert az európai nyugati államok termelése már elérte a fejlődés legmagasabb fokát és többé képtelen a népesedés gyarapodásával és a fokozódó szükséglettel lépést tartani, a keleti államok gazdasági viszonyai pedig még távolról sem közelítik meg azon hatást, melyen belül az előkelő világpiaczok igényeit kielégítő állattenyésztésről szó lehet. Ezenfelül nagy arányokban emelkedik az állati hús és termékek honi fogyasztása. Nem kevésbbé figyelemre méltó azon tekintélyes összeg is, melylyel ugyancsak az 1898-iki évi külforgalmi statisztikánk szerint a közélelmezésben elfogyasztott állatokért és állati termékekért a külföldnek adóztunk, és mely összeget vagy a honi fogyasztásnak itteni termékekkel való teljes fedezetével, vagy kivitelünknek hasonló arányú emelésével magunknak biztosítani elsősorban kell, hogy feladatunkat képezze. Már azon anyagi eszközökkel, melyek az állattenyésztés fejlesztésére a földművelésügyi kormánynak ez idő szerint rendelkezésére állanak, és azon néhány év alatt, mióta az állattenyésztés ügye az említett kormányzati ág keretében melegebb istápolásra talált, szembeötlő eredmények érettek el. Szarvasmarha-állományunk vidékenkint kezd bizonyos egyöntetű jelleget ölteni és az utolsó években egy milliónál több darabbal, vagyis az egész állomány húsz százalékával szaporodott. A kivitelre alkalmas sertések tenyésztése, mely a sertésvész felléptével jóformán megsemmisült a kitűnő apaállatok köztenyésztésre való kiosztása révén, feléled a kisgazdák sok ezer udvarában és az ekként decentralizált, a sertésvésztől könnyebben megóvható tenyésztés remélhetőlegképes lesz rövid idő alatt az ezen tenyésztési ágnál szenvedett károkat, legalább részben pótolni. A baromfi-tenyésztés 9.080.000 koronával több jövedelemmel zárult az elmúlt évben, mint 1894- ben és hasonlóan a tejgazdaság is emelkedik, amennyiben viszonyítva 1894-ik évi külforgalmunkhoz, az 1898-ik évi jövedelem 60°l0-kal szaporodott. Köztudomású dolog, hogy a jelenlegi földmivelésügyi miniszter mennyire méltányolja az állattenyésztés fontosságát. Az eddig e téren elért biztató eredmények kizárólag neki köszönhetők. Ő szervezte a vezetésére bizott tárca keretében azon apparátust, melylyel éppen az állattenyésztés érdekéből az ország gazdaközönségével közvetlenül érintkezik és a kérdéses ágazatra közvetlen behatást gyakorolhat. De ezen lendület még távol áll ama feladattól, melynek sikeres megoldása az ország jövedelmét sok-sok millió koronával van hivatva szaporítani az állattenyésztés megfelelő felkarolása útján. A múlt évben 683.486 korona volt az állattenyésztés fejlesztése czéljából tiszta kiadásként a földmivelésügyi miniszter költségvetésében. Ez az össze majdnem tízszerese annak, ami e czélra mégis öt év előtt is engedélyezve volt. A földmivelésügyi kormányzatnak az állattenyésztés fejlesztésére irányuló eddigi tevékenysége reményt nyújt arra, hogy az a fontos köz borászat. Az Első Pinczekezelési és Borértékesítő Szövetkezet. A földmivelésügyi miniszter által a szövetkezeti eszmének a borok közös kezelése érdekében kiadott útmutatás csak a közelmúltban hagyta el a sajtót. Már ezt megelőzőleg azonban számos példányban jelent meg s osztatott ki a hazai bortermelők közt az a füzet, amelyben a külföldi pinceszövetkezetek tanulmányozására kiküldött egyik állami szakközegnek e téren szerzett tapasztalatairól a miniszterhez beterjesztett jelentése tétetett közzé. Ez a jelentés igen találóan ismertette a szövetkezés előnyeit, hasznát ezen a téren s ezen füzet, illetőleg jelentés hatása érvényesült gróf Batthyány Gézánál, a kinek kezdeményezésére a szabad batthyányi határban lévő »Lajostelep«-i szőlőbirtokosok elhatározták, hogy szőlőjüket közösen szüretelik s a nyert mustot és bort együttesen értékesítik. Gróf Batthyány Géza nagybirtokos a szövetkezetbe nem csak a szabadbatthyányi, de a polgárdi határban lévő szaár- és somlyóhegyi szőlőivel is belépett. A szövetkezést lehetővé tette az a körülmény, hogy a nevezett gróf mintegy 6-7 ezer hektoliter bor befogadására alkalmas, minden kivánalomnak megfelelő s,a modern pinczegazdaság minden kellékével felszerelt pinczét épített s azt használatra a szövetkezetnek engedte át. Mivel azonban az alapszabálytervezet még nem készült el, az ott érdekelt szőlőbirtokosok egyelőre a Lajos-telepi Batthyány-pincze Egylet név alatt egyesültek. A tagok kötelesek összes szőlőtermésüket zázatlanul kezelés és értékesítés végett a közös pinczébe szállítani. A beszállított szőlőmennyiségből, mely azonnal lemázsáltatik, a tagok bárczát kapnak, a kisajtolás után pedig ismét második bárczát arról, hogy a beszállított szőlőből mennyi must, illetve bor szüretett. A tagok követelhetik, hogy a közös pinczéből saját háziszükségletükre holdanként két hektoliter bor természetben adassák ki, sőt rendkívüli esetekben (például lakodalom, keresztelő stb.) a bizottság ezen mennyiséget méltányosan felemelheti. Az igy kivett bor azon értékkel iratik a tag terhére, a mint az az évbeli közös bortermés átlagosan értékesíttetett s az neki az illető évi eredmény kiosztásánál természetesen beszámittatik. A többi bor közösen kezeltetik és közösen értékesíttetik. A tag követelheti, hogy holdanként 50 frt előlegben részesüljön 6°0 kamatra. Ebből az 50 forint előlegből húsz forintot már májusban igénybe vehet, a többit azonban csak szüret előtt négy héttel, ha termésben kellő fedezetet talál a szövetkezet. Addig, míg a szövetkezet vagyona nem szaporodott annyira, hogy abból az előlegek fedezhetők lennének, a szükséges készpénz hitel útján szerezhető be. A pinczét, a hordókat és összes pincze- és szüreti felszerelést, puttonokat, préseket, bogyózókat gróf Batthyány Géza szerezte be s azok fentartásáról is ő gondoskodik. A pincze kezelésére egy szakértő pinczemestert szintén a nevezett gróf alkalmaz s annak összes fizetését ő viseli. A behordott termés feldolgozását, lebogyózását, kipréselését, erjesztését szintén Batthyány gróf teljesített. Ezen összes szolgáltatások ellenértékéül az összes szövetkezeti tagok minden hektoliter bor feldolgozásáért, hordó- és pincze-használatért stb. 60 krajczárt fizetnek. Ezenkívül a közös pinczében kezelt minden hektoliter bortól 40 krajczár vonatik le és tőkésittetik a szövetkezési tartalékalap javára. Ezt a hektoliterenkint járó 40 krt a pincze tulajdonosa, gróf Batthyány Géza is fizeti épp úgy, mint a szövetkezet összes többi tagja. Hogy a tagok mihamarább jövedelmükhöz jussanak, elvül az állapíttatott meg, hogy a bor mielőbb eladassék. Az ügyek vezetésére a szövetkezeti tagok sorából választott tíz tagú bizottság alakíttatott. A bizottság egyik tagjának felváltva mind a szüretnél, mind a borkezelésnél jelen kell lennie. Ellenőrzés czéljából a pincze két kulcscsal van ellátva, melyek közül az egyik az uradalomnál, a másik a bizottságnál van elhelyezve. A bizottságnak joga van a szőlők művelésére felügyelni s az oly tagot, ki szőlőjét nem műveli helyesen, pénzbírsággal is kényszeríteni a helyes művelésre. A bizottságnak joga van, meg nem felelő szőlőtermést, a szövetkezeti pincze hírnevének fentartása érdekében, visszautasítani. A szövetkezeti tagok szőlőjében termett szőlővesszőt a szövetkezet eladhatja s az abból befolyt jövedelem a szövetkezetét illeti. Íme, rövid ismertetése azon pinczeszövetkezetnek, mely e téren s ily irányú közös kezelésre és gazdálkodásra — tudtunk szerint — mint első jött létre. Az idei — első — szüret alkalmával tett tapasztalatok a jövő fejlődést illetőleg a legszebb reményekre jogosítanak, mert már az eddigi működés is nagy mértékben felébresztette és megszilárdította a tagoknál azt a tudatot, hogy a közös gazdálkodás nemcsak a közös érdeket elégíti ki, hanem egyszersmind minden tag egyéni érdekét is. Ennek következtében a szövetkezeti tagoknál — gróf Batthyány Géza kivételével mind kisgazdáknál — nagyon élénken nyilvánul nemcsak az érdeklődés, hanem a törekvés is a szövetkezeti ügygyel való foglalkozásra, a szövetkezeti vagyonkezelés helyes irányítására s e kezelés kellő ellenőrzésére. Ez a példa követésre méltó és kívánjuk is, hogy az minél előbb és minél több helyen követésre találjon, gazdasági kérdés a kormányzat részéről ezután is méltó figyelemben fog részesülni. A földmivelésügyi kormányzat az állattenyésztést nem tekinti a mezőgazdaság keretében »passzió«nak, vagy »sport«-nak, hanem annak közgazdasági fontosságához képest azon van, hogy feltárhassa áldozatok árán is különösen kisgazdáink részére az állattenyésztés aranybányáját, hogy abból a földmivelők milliónyi családja aknázhasson saját maga és az ország boldogulására. Gyümölcsészet és kertészet. A gyümölcsészeti és kertészeti ügyekről a földmivelésügyi miniszter évi jelentéséből a következőket közöljük: »Ez ügyek intézésére és a külső szolgálat felügyeletére az 1897. évben külön gyümölcsészeti és kertészeti osztályt szervezvén, annak ügyeit a szükséges segédszemélyzettel az országos gyümölcsészeti és fatenyésztési miniszteri biztos vezeti. A külső szolgálatot 2 miniszteri megbízott, 2 felügyelő és 2 vándortanító teljesítette, kik ez évben 114 községben 98 faiskolát vizsgáltak meg és 56 előadást tartottak összesen 1287 hallgatónak. Ezenkívül, a fokozódó igények kielégítése végett, egyes tanfolyamok, előadások, szemlék megtartására a helyi szolgálatban levő 30 állami kertészt is felhasználtam. A kertészeti szakképzés 3 fokozaton eszközöltetett. A felsőoktatásra a budapesti kertészeti tanintézet szolgált. Felvételi kellék: 4 középiskolai osztály elvégzése után még valamely mintakertészetben két évi gyakorlat. Fölvétetett az 1897/8. évben 30 rendes és 1 rendkívüli tanuló. A 3 éves tanfolyam végén a kilépő növendékek a kertészet összes szaktárgyaiból nyilvános záró vizsgálatot tesznek. Gyakorlati oktatás végett az intézet a lefolyt évben kezelésébe vette a kamaraerdei 62 holdas kincstári területet. A középfokú kertészeti oktatásra szolgál ugyancsak a budapesti kertészeti tanintézeten tavaly életbe léptetett egy évi kertészsegédi tanfolyam, melyre évenkint 8—10 kertészsegéd vétetik fel. Az alsófokú oktatás az egyéves kertmunkás-tanfolyamokon történik. Ily tanfolyam 4 helyen volt: Tordán, Lőcsén, Nagy-Bocskón és H.-M.Vásárhelyen; kiképeztetett összesen 42 ifjú földmives ügyes kerti munkásnak. E tanfolyamoknál behoztam a 1 5 évben a méhészet és a kosárfonás gyakorlati oktatását is. Ezeken kívül még egyéb különálló iskolák is hozzájárultak a kertészeti ismeretek terjesztéséhez. Ilyenek pl. Orosházán a polgári fiú- és leányiskola, a budapesti első gyermekmenhely-egylet, a sepsiszentgyörgyi székely szeretetház kertésziskolái. A faiskolakezelő tanítók kiképzésére ez évben is tavaszszal 10 napos elméleti és gyakorlati tanfolyamokat tartottam és pedig Budapesten, Keszthelyen, Kolozsvárott és Tordán. E tanfolyamokban 80 tanító vett részt. Gondoskodtam továbbá a tanítóképezdei kertek okszerű berendezéséről. Az állami utak befásítása még tavaly megkezdődvén és évenként folytattatván, a kereskedelemügyi miniszter úr megkeresésére nyolcz helyen rövid gyakorlati tanfolyamot tartottam közegeimmel a faültetésről és ápolásról, amely tanfolyamban 14 úrmester és 62 útkaparó vett részt. Az utak mellé kiültetett 21.000 gyümölcsfából 2 év alatt alig 600 maradt ki. A fatenyésztési ismeretek terjesztésére, különösen pedig a faiskola-kezelő tanítók útbaigazítására »Fatenyésztés« czímmel egy népies irálya illusztrált kézikönyvet írattam és egy korona árban