Magyar Nemzet, 1900. október (19. évfolyam, 269-299. szám)

1900-10-20 / 288. szám

1900. október 20.­­ _______MAGYAR NEMZET. — Szerencsére, itt Gödöllőn kevesebb a füst, majd hamarább képződik patina. Majd ezt a kérdést intézte a művészhez. — Miféle munkákon dolgozik jelenleg? Mikor Róna József többek között fölemlítette az aradi Szent-Háromság-szobrot, megkérdezte a felséges úr, hogy várjon a templomba kerül-e és nagy érdeklődéssel hallgatta, hogy Arad fő útján fogják fölállítani. — Ez nagyon szép lesz — monda a felséges úr. E közben pillantása a szobor talapzatán elhe­lyezett koszorú-mintára esett és megkérdezte : Miféle koszorú jön oda? Mély meghatottsággal hallgatta a felséges úr, a­mikor a művész elmondta, hogy oda a gödöllői hölgyek bronz­ koszorúja kerül, a­melyet a bálvá­nyozott nagyasszony emlékének szenteltek. Végül a király fölöttébb kegyesen elbocsátotta Róna Józsefet, még egyszer kifejezve előtte, hogy mind a két szobor-minta nagyon tetszett neki és teljes megelégedését nyerte meg. — A király Gödöllőn. Ő felsége két nap óta nem hagyta el a gödöllői kastélyt s egész idejét fontos államügyek elintézésével, különösen a no­vemberi előléptetések ügyével töltötte. A király környezete azonban a zimankós, esős idő daczára tegnap is nagy vadászatot rendezett, a nagy ki­rályi erdőségben. A vadászaton részt vettek Lipót és György herczegek, Ferdinánd toskánai nagyher­­czeg. Az udvari személyzeten kívül ott voltak Sélley Sándor mint tanácsos, országos rendőrfőnök. Az udvar kora reggel hajtatott ki négyes fogato­kon az erdőhöz, s onnan csak a szürkületkor tért vissza a kastélyba. — A király az eddigi megálla­podások szerint e hó 26-án­ elutazik Gödöllőről Bécsbe. — Jókai Mór és Walter Crane. Említettük már, hogy Walter Crane tegnap családjával együtt Jó­kai Mórnál volt ebéden. Ebéd alatt a nagy költő a következő beszéddel üdvözölte az angol mű­vészt : A mi kedv­es vendégünkre, a világhírű mű­vészre emelem poharamat, Walter Crane-ra, ki zse­niális munkában eltöltött életén át nagyobb hódí­tást szerzett az angol nemzetnek ecsettel, vésővel, himzetűvel, mint a hadvezérek romboló fegyvereik­kel s a ki most a mi szerény hazánkat megtisz­telte azzal, hogy lángeszű alkotásainak óriási tö­megét kitárta előttünk. A nagy mester kettős is­kolát nyitott meg számunkra, az egyiknek tana a művészi szépet a népies munka minden műhelyé­ben meghonosítani, a másiké a népies művészetet odáig nemesíteni, hogy az teremtő erejével meg­hódítsa az Olympot és a szalont. Walter Crane mindkettőt teljes sikerrel vitte keresztül s diadalt aratott vele nemcsak saját nagy hazájában, de az egész művelt világban. Senkinek nincs oly igazi oka a nagy mestert üdvözölni, mint nekünk ma­gyaroknak. Nálunk is vannak tanítványai, sőt mesterei is az igaz művészettel párosult iparisko­láknak s meg van azokban is a törekvés fölfelé és lefelé érvényesülni. Csak a nagy mester hiány­zott hozzá, a­kit most szinről-szinte láttunk s al­kotásában csodálunk. Mily emberfeletti munkaerő, mily gazdagsága a fantáziának és ismeretnek kel­lett, hogy egyesüljön egy szívben és egy agyban, melyet egy merész eszme lángolt át s mily vas­­akarat, szorgalom és sokoldalú tehetség kellett hozzá, hogy az eszme valósuljon! Előttünk látjuk és nagyot sóhajtunk utána. Kinek van száz karja, hogy ezt utána csinálja ? Pedig követnünk kell a példát. El kell tanulnunk, hogyan támadjon a ma­gyar szargallérból, tulipános ládából, a cseréptál­ból, szalonok, paloták, oltárok ékessége; ki kell tanulnunk, hogyan kell népünk szépérzékét, mű­vészi hajlamát teremtő erővé nemesíteni? Ha egy ember nem képes végrehajtani azt a feladatot, a­mit Walter Crane maga sikerre vezetett, osztoz­zanak meg rajta tizen, százan, s áldás lesz mun­kájuk eredményén. Ez áldás kisérje a mi nagy mesterünket egész életén minden munkájában, a világ jutalmán kívül élvezze az ég jutalmát sze­retett neje és gyermekei boldogító szerelmében, találja folytatását dicső munkájának nagytehetségű kedves gyermekeiben. Éljenek sokáig! — A tollsiácsi eskü. A belügyminiszter az igaz­ságügyi miniszter meghallgatásával elrendelte, hogy jövőben az új bűnvádi perrendtartás követelte tol­­mácsi esküt a rendőrség "is kiveheti. — Érdekes házasság. A Lipótvárosban annak idején sokat beszéltek arról a szerelmi házasságról, melyet a dúsgazdag megyeri Krausz Lajos kötött a szép de szegény Dalnoky Gizellával. A szerelmi házasságok gyakori fátuma azonban utolérte ezt a házasságot is. A törvényszék ama tanácsának akadt vele dolga, melynek hatáskörébe a­­ váló­­pörök elintézése tartozik. A házasság érdekessége azonban ezzel sem szűnt meg. Az elvált szép asszony a minap újból férjhez ment s férjéül egy­kori lovászmesterét választotta, a ki annak idején, fiatal asszony korában a lovaglás nemes sportjára tanította. — Dalnoky Gizella asszony nőül ment Fischer Gyulához, a Nemzeti Lovarda, később a Polgári Lovarda volt lovászmesteréhez, ki jelenleg a »Delfin«-féle szülővállalat igazgatója. A szép asszony a tavaszszal villát építtetett Pilis­ Csabán s ott élt most második férjével csendes vissza­­vonultságban mézeshetett. — Áthelyezések a rendőrségnél. Rudnay Béla főkapitány a szolgálat érdekében a következő át­helyezéseket rendelte el: Csobánczy Pál segéd­fogalmazót a Vll-ik kerületből a Vl-ik kerületbe, Molnár Lajos Írnokot a Vl-ik kerületből a bejelentő­­hivatalba, Zólyomi Lajos írnokot a közigazgatási osztályból a bűnügyi osztályhoz, Keleti Géza r. gyakornokot a IlI-ik kerületből a Vll-ik kerületbe, Blachter Zoltán gyakornokot Újpestről a Vll-ik kerületbe. Azonkívül a betegségéből felgyógyult dr. Gaal Ferencz fogalmazót a IlI-ik kerületbe, az önkéntesi évét leszolgált Kulfay Gyula írnokot Újpestre osztotta be a főkapitány. a Széchenyi miniszter debüt­je. A legöregebb aktív miniszter tudvalévően egyúttal a legfiatalabb is. Hogy e jelzés alatt az ő­­felsége személye kö­rüli minisztert kell érteni, azt mindenki kitalál­­hatja. Gróf Széchenyi Gyula minisztersége előtt sohasem volt parlamenti ember, de rövid parla­menti pályafutása alatt már is nagyon megnyerte a képviselőhöz rokonszenvét. Tegnap kellett volna, hogy először állja ki a pénzügyi bizottság tűzpró­­báját. A bizottságban régebben ennél a tárczánál mindig voltak, a­kik az ő felsége személye körüli mi­nisztériumnak teljes eltörlését kívánták. Nagy harcz sohasem volt itt, de mindenki csipkedte a minisz­tériumot és a minisztert. Tegnap pedig pár perc­ alatt szó nélkül és egyhangúlag megszavazták az ő­fel­sége személye körüli minisztérium egész költség­­vetését. Azaz hogy nem minden szó nélkül. Mert Komjáthy malicziózus kedélyeskedéssel kijelentette hogy tekintettel az új miniszter személyére és arra, hogy »édes hazai nyelvünket bírja«, a szótól eláll. Mikor aztán az elnök az ülést berekesztette és a tagok az új miniszternek gratuláltak, Széll Kálmán — írja a »P. N.« meg is interpellálta, hogy mit művelt voltaképpen az ellenzékkel, a­mely még egyetlen miniszterrel sem bánt el ilyen szé­pen, hátha ezt a rec­eptet más tározóknál is al­kalmazni lehetne! Gróf Széchenyi szerényen sza­badkozott, hogy neki külön rec­eptje nincs. Az el­lenzékiek viszont kiemelték, hogy gróf Széchenyi a képviselőház üléseire mily szorgalommal szokott ellárogatni, míg némely előadó a Házat is, a pénz­ügyi bizottságot is, még olyankor is kerülte, mi­kor a költségvetését tárgyalták. Az eddigi jelek szerint tehát az öreg-fiatal miniszter parlamenti karrierje igen szépen indul.­­ A nemzetközi diákszövetség magyar osztályai­nak küldöttsége Ludwigh Rezső szövetségi elnök, Zsembery István főkonzul ma tisztelegtek Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszternél, megköszönve ama jóindulatát, melyben a párisi diákkongresz­­szusra kiküldött magyar ifjakat részesítette. Egy­úttal beleegyezését kérték ahhoz, hogy a nemzet­közi diákkongresszus 1902-ben Budapesten jöjjön össze. A miniszter elvben helyeselte az eszmét és megígérte, hogy beható tanulmányozás tárgyává teszi, tekintettel a hozzáfűződő más kérdésekre; végre szives kézszoritással búcsúzott a küldöttség tagjaitól.­­ A főhadnagy czigányprimás, Zöldi Jánosról a főhadnagyból lett czigányprimásról ma a hiva­talos »Budapesti Közlöny« is megemlékezik. El­fogadták a tiszti rangról történt leköszönését és igy már semmi sem áll újában annak, hogy uj­­ hivatásának éljen. A felmentés szószerű­tti­ szövege ez: A m. kir. honvédelmi miniszter folyó évi 75.011. sz. alatt kelt rendeletével Zöldi János trencséni 15. honvéd gyalog-ezredbeli főhadnagynak tiszti rendfokozatáról kért leköszönése elfogadtatott. — Halálozás. Inczédy Miklóst, Inczédy László hirlapíró korán elköltözött kedves fiacskáját tegnap délután 3 órakor temették el a Baross-utcza 105. számú házából. A temetést az evangélikus vallás szertartása szerint Dianiska Frigyes segédlelkész végezte. A koporsó körül a megtört családon kívül a rokonság és számos író és hirlapíró csoportosult, a­kik mindannyian igaz részvéttel osztoztak a szülök nagy bánatában. — Vasúti munkások sztrájkja. A déli vasút ve­zérigazgatósága a következő kommünikét adta ki: A trieszti munkássztrájk miatt a déli vasút trieszti pályaudvarába és a cs. kir. államvasút trieszti pá­lyaudvarába szóló teherárukat további intézkedésig nem vesznek föl. Már fölvett valamint útban lévő teheráruk azonnal visszaadatnak a föladónak. Ugyanez okból a trieszti déli vasúti pályaudvaron újra be kellett szüntetni a teheráruk fölvételét. A trieszti kikötőbe rendelt vagy onnan származó, továbbá a trieszti többi továbbító helyekre rendelt vagy azokról származó küldemények, különösen a Trieszt-St.-Andréeba szóló küldemények is, föl­ve­hetők. — Házasság. Dr. Preisach Izidor október 28-án délelőtt 11 órakor tartja esküvőjét a Dohány-utczai izr. templomban Mandello Emmy kisasszonynyal, Mandello Hugó leányával. — Botrány katonai ellenőrző-szemlén. Prá­gából táviratozza tudósítónk: Horsk­a községben tegnap az ellenőrző-szemlén nagy botrány tör­tént. A­mikor az ottani cseh politikai klub elnökét, dr. Érben-t fölhívták, nem akart je­lentkezni, mert az ellenőrző­ szemle vezetője, Müller százados, nem adta meg neki doktori czímét. Mivel Érben a másodszori felszólításra is megtagadta a jelentkezést, Müller százados letartóztatta. Kivezették a teremből és König­­grätzbe akarták elvinni. Közben a horskcai fő­téren nagy csoportosulás támadt. Erben hívei összegyűltek és iszonyú lármát csapva, a nép­szerű ember szabadonbocsátását követelték. Minthogy komoly zavargástól kellett tartani, a helybeli polgármester kieszközölte a kerületi főnöknél, hogy dr. Erben-t szabadon bocsátot­ták. A leglármásabb tüntetőket azonban letar­tóztatták. A Vörösmarty-szobor a fővárosban. A fővárosi írók köreiben mozgalom indult meg, hogy Vörös­­martynak Budapesten szobra legyen. Erre a czélr­a különféle helyen gyűlt már össze bizonyos összeg s most az Otthon írók és hírlapírók köréből nagy­szabású akc­ió indul ki, hogy a nemzetet általá­nosabb adakozásra kérje föl. Az Otthon e hónap 28-án délelőtt 11 órára dísztermébe a közélet és irodalom számos kitűnőségét értekezletre hívja ezzel a meghívóval: Vörösmarty Mihálynak, a nemzet koszorús ébresztőjének, a nemzeti megújhodás vezérdalnoká­nak nincsen a fővárosban emléke. Most, midőn hi­vatott tényezők arra készülnek, hogy a költő szü­letésének századik évfordulóját megünnepeljék, az idő alkalmasnak látszik arra, hogy egy emlékmű létrehozására mozgalom induljon meg. E czélből tisztelettel alulírott az Otthon írói és hirlapírói kör választmánya nevében kérem, szíveskedjék az ez évi október hónap 28-ik napján délelőtt 11 óra­kor egy az Otthon klubházának (VII., Dohány­­utcza 76.) dísztermében tartandó értekezleten sze­mélyesen vagy helyettes által résztvenni. Hazafias tisztelettel Rákosi Jenő, az Otthon elnöke. — Öngyilkos kaszinó-igazgató. Nagy feltűnést keltő öngyilkosság történt Pécsett. A táviró jelen­tése szerint a pécsi társaság egyik érdemes tagja, az odavaló nemzeti kaszinó igazgatója, dr. Krasznay Jenő ügyvéd az öngyilkos. Előkelő családnak volt a tagja, vagyonos ember hítében állott, de úgy látszik, a nagy gazdasági válság most őt­ is rom­lásba döntötte, mert azt mondja a pécsi távirat, hogy anyagi gondok kergették dr. Krasznay Jenőt a halálba. Végzetes tettét saját lakásán követte el. — A pápa költeménye. Megemlékeztünk róla annak idején, hogy Szent­ Ágoston ereklyéit Páviá­­ban eddigi nyugvóhelyükről átviszik a S. Pietro in Ciel d’oro templomba. Ez az ünnepély e hó 11-én folyt le rendkívüli fénynyel, a polgári és katonai hatóságok részvételével és megszámlálha­tatlan hivő nép jelenlétében. A pápa ez alkalom­mal egy latin költeményt szerzett, mely így szól:* 5

Next