Magyar Nemzet, 1900. október (19. évfolyam, 269-299. szám)
1900-10-20 / 288. szám
1900. október 20. _______MAGYAR NEMZET. — Szerencsére, itt Gödöllőn kevesebb a füst, majd hamarább képződik patina. Majd ezt a kérdést intézte a művészhez. — Miféle munkákon dolgozik jelenleg? Mikor Róna József többek között fölemlítette az aradi Szent-Háromság-szobrot, megkérdezte a felséges úr, hogy várjon a templomba kerül-e és nagy érdeklődéssel hallgatta, hogy Arad fő útján fogják fölállítani. — Ez nagyon szép lesz — monda a felséges úr. E közben pillantása a szobor talapzatán elhelyezett koszorú-mintára esett és megkérdezte : Miféle koszorú jön oda? Mély meghatottsággal hallgatta a felséges úr, amikor a művész elmondta, hogy oda a gödöllői hölgyek bronz koszorúja kerül, amelyet a bálványozott nagyasszony emlékének szenteltek. Végül a király fölöttébb kegyesen elbocsátotta Róna Józsefet, még egyszer kifejezve előtte, hogy mind a két szobor-minta nagyon tetszett neki és teljes megelégedését nyerte meg. — A király Gödöllőn. Ő felsége két nap óta nem hagyta el a gödöllői kastélyt s egész idejét fontos államügyek elintézésével, különösen a novemberi előléptetések ügyével töltötte. A király környezete azonban a zimankós, esős idő daczára tegnap is nagy vadászatot rendezett, a nagy királyi erdőségben. A vadászaton részt vettek Lipót és György herczegek, Ferdinánd toskánai nagyherczeg. Az udvari személyzeten kívül ott voltak Sélley Sándor mint tanácsos, országos rendőrfőnök. Az udvar kora reggel hajtatott ki négyes fogatokon az erdőhöz, s onnan csak a szürkületkor tért vissza a kastélyba. — A király az eddigi megállapodások szerint e hó 26-án elutazik Gödöllőről Bécsbe. — Jókai Mór és Walter Crane. Említettük már, hogy Walter Crane tegnap családjával együtt Jókai Mórnál volt ebéden. Ebéd alatt a nagy költő a következő beszéddel üdvözölte az angol művészt : A mi kedves vendégünkre, a világhírű művészre emelem poharamat, Walter Crane-ra, ki zseniális munkában eltöltött életén át nagyobb hódítást szerzett az angol nemzetnek ecsettel, vésővel, himzetűvel, mint a hadvezérek romboló fegyvereikkel s a ki most a mi szerény hazánkat megtisztelte azzal, hogy lángeszű alkotásainak óriási tömegét kitárta előttünk. A nagy mester kettős iskolát nyitott meg számunkra, az egyiknek tana a művészi szépet a népies munka minden műhelyében meghonosítani, a másiké a népies művészetet odáig nemesíteni, hogy az teremtő erejével meghódítsa az Olympot és a szalont. Walter Crane mindkettőt teljes sikerrel vitte keresztül s diadalt aratott vele nemcsak saját nagy hazájában, de az egész művelt világban. Senkinek nincs oly igazi oka a nagy mestert üdvözölni, mint nekünk magyaroknak. Nálunk is vannak tanítványai, sőt mesterei is az igaz művészettel párosult ipariskoláknak s meg van azokban is a törekvés fölfelé és lefelé érvényesülni. Csak a nagy mester hiányzott hozzá, akit most szinről-szinte láttunk s alkotásában csodálunk. Mily emberfeletti munkaerő, mily gazdagsága a fantáziának és ismeretnek kellett, hogy egyesüljön egy szívben és egy agyban, melyet egy merész eszme lángolt át s mily vasakarat, szorgalom és sokoldalú tehetség kellett hozzá, hogy az eszme valósuljon! Előttünk látjuk és nagyot sóhajtunk utána. Kinek van száz karja, hogy ezt utána csinálja ? Pedig követnünk kell a példát. El kell tanulnunk, hogyan támadjon a magyar szargallérból, tulipános ládából, a cseréptálból, szalonok, paloták, oltárok ékessége; ki kell tanulnunk, hogyan kell népünk szépérzékét, művészi hajlamát teremtő erővé nemesíteni? Ha egy ember nem képes végrehajtani azt a feladatot, amit Walter Crane maga sikerre vezetett, osztozzanak meg rajta tizen, százan, s áldás lesz munkájuk eredményén. Ez áldás kisérje a mi nagy mesterünket egész életén minden munkájában, a világ jutalmán kívül élvezze az ég jutalmát szeretett neje és gyermekei boldogító szerelmében, találja folytatását dicső munkájának nagytehetségű kedves gyermekeiben. Éljenek sokáig! — A tollsiácsi eskü. A belügyminiszter az igazságügyi miniszter meghallgatásával elrendelte, hogy jövőben az új bűnvádi perrendtartás követelte tolmácsi esküt a rendőrség "is kiveheti. — Érdekes házasság. A Lipótvárosban annak idején sokat beszéltek arról a szerelmi házasságról, melyet a dúsgazdag megyeri Krausz Lajos kötött a szép de szegény Dalnoky Gizellával. A szerelmi házasságok gyakori fátuma azonban utolérte ezt a házasságot is. A törvényszék ama tanácsának akadt vele dolga, melynek hatáskörébe a válópörök elintézése tartozik. A házasság érdekessége azonban ezzel sem szűnt meg. Az elvált szép asszony a minap újból férjhez ment s férjéül egykori lovászmesterét választotta, a ki annak idején, fiatal asszony korában a lovaglás nemes sportjára tanította. — Dalnoky Gizella asszony nőül ment Fischer Gyulához, a Nemzeti Lovarda, később a Polgári Lovarda volt lovászmesteréhez, ki jelenleg a »Delfin«-féle szülővállalat igazgatója. A szép asszony a tavaszszal villát építtetett Pilis Csabán s ott élt most második férjével csendes visszavonultságban mézeshetett. — Áthelyezések a rendőrségnél. Rudnay Béla főkapitány a szolgálat érdekében a következő áthelyezéseket rendelte el: Csobánczy Pál segédfogalmazót a Vll-ik kerületből a Vl-ik kerületbe, Molnár Lajos Írnokot a Vl-ik kerületből a bejelentőhivatalba, Zólyomi Lajos írnokot a közigazgatási osztályból a bűnügyi osztályhoz, Keleti Géza r. gyakornokot a IlI-ik kerületből a Vll-ik kerületbe, Blachter Zoltán gyakornokot Újpestről a Vll-ik kerületbe. Azonkívül a betegségéből felgyógyult dr. Gaal Ferencz fogalmazót a IlI-ik kerületbe, az önkéntesi évét leszolgált Kulfay Gyula írnokot Újpestre osztotta be a főkapitány. a Széchenyi miniszter debütje. A legöregebb aktív miniszter tudvalévően egyúttal a legfiatalabb is. Hogy e jelzés alatt az őfelsége személye körüli minisztert kell érteni, azt mindenki kitalálhatja. Gróf Széchenyi Gyula minisztersége előtt sohasem volt parlamenti ember, de rövid parlamenti pályafutása alatt már is nagyon megnyerte a képviselőhöz rokonszenvét. Tegnap kellett volna, hogy először állja ki a pénzügyi bizottság tűzpróbáját. A bizottságban régebben ennél a tárczánál mindig voltak, akik az ő felsége személye körüli minisztériumnak teljes eltörlését kívánták. Nagy harcz sohasem volt itt, de mindenki csipkedte a minisztériumot és a minisztert. Tegnap pedig pár perc alatt szó nélkül és egyhangúlag megszavazták az őfelsége személye körüli minisztérium egész költségvetését. Azaz hogy nem minden szó nélkül. Mert Komjáthy malicziózus kedélyeskedéssel kijelentette hogy tekintettel az új miniszter személyére és arra, hogy »édes hazai nyelvünket bírja«, a szótól eláll. Mikor aztán az elnök az ülést berekesztette és a tagok az új miniszternek gratuláltak, Széll Kálmán — írja a »P. N.« meg is interpellálta, hogy mit művelt voltaképpen az ellenzékkel, amely még egyetlen miniszterrel sem bánt el ilyen szépen, hátha ezt a receptet más tározóknál is alkalmazni lehetne! Gróf Széchenyi szerényen szabadkozott, hogy neki külön receptje nincs. Az ellenzékiek viszont kiemelték, hogy gróf Széchenyi a képviselőház üléseire mily szorgalommal szokott ellárogatni, míg némely előadó a Házat is, a pénzügyi bizottságot is, még olyankor is kerülte, mikor a költségvetését tárgyalták. Az eddigi jelek szerint tehát az öreg-fiatal miniszter parlamenti karrierje igen szépen indul. A nemzetközi diákszövetség magyar osztályainak küldöttsége Ludwigh Rezső szövetségi elnök, Zsembery István főkonzul ma tisztelegtek Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszternél, megköszönve ama jóindulatát, melyben a párisi diákkongreszszusra kiküldött magyar ifjakat részesítette. Egyúttal beleegyezését kérték ahhoz, hogy a nemzetközi diákkongresszus 1902-ben Budapesten jöjjön össze. A miniszter elvben helyeselte az eszmét és megígérte, hogy beható tanulmányozás tárgyává teszi, tekintettel a hozzáfűződő más kérdésekre; végre szives kézszoritással búcsúzott a küldöttség tagjaitól. A főhadnagy czigányprimás, Zöldi Jánosról a főhadnagyból lett czigányprimásról ma a hivatalos »Budapesti Közlöny« is megemlékezik. Elfogadták a tiszti rangról történt leköszönését és igy már semmi sem áll újában annak, hogy uj hivatásának éljen. A felmentés szószerűtti szövege ez: A m. kir. honvédelmi miniszter folyó évi 75.011. sz. alatt kelt rendeletével Zöldi János trencséni 15. honvéd gyalog-ezredbeli főhadnagynak tiszti rendfokozatáról kért leköszönése elfogadtatott. — Halálozás. Inczédy Miklóst, Inczédy László hirlapíró korán elköltözött kedves fiacskáját tegnap délután 3 órakor temették el a Baross-utcza 105. számú házából. A temetést az evangélikus vallás szertartása szerint Dianiska Frigyes segédlelkész végezte. A koporsó körül a megtört családon kívül a rokonság és számos író és hirlapíró csoportosult, akik mindannyian igaz részvéttel osztoztak a szülök nagy bánatában. — Vasúti munkások sztrájkja. A déli vasút vezérigazgatósága a következő kommünikét adta ki: A trieszti munkássztrájk miatt a déli vasút trieszti pályaudvarába és a cs. kir. államvasút trieszti pályaudvarába szóló teherárukat további intézkedésig nem vesznek föl. Már fölvett valamint útban lévő teheráruk azonnal visszaadatnak a föladónak. Ugyanez okból a trieszti déli vasúti pályaudvaron újra be kellett szüntetni a teheráruk fölvételét. A trieszti kikötőbe rendelt vagy onnan származó, továbbá a trieszti többi továbbító helyekre rendelt vagy azokról származó küldemények, különösen a Trieszt-St.-Andréeba szóló küldemények is, fölvehetők. — Házasság. Dr. Preisach Izidor október 28-án délelőtt 11 órakor tartja esküvőjét a Dohány-utczai izr. templomban Mandello Emmy kisasszonynyal, Mandello Hugó leányával. — Botrány katonai ellenőrző-szemlén. Prágából táviratozza tudósítónk: Horska községben tegnap az ellenőrző-szemlén nagy botrány történt. Amikor az ottani cseh politikai klub elnökét, dr. Érben-t fölhívták, nem akart jelentkezni, mert az ellenőrző szemle vezetője, Müller százados, nem adta meg neki doktori czímét. Mivel Érben a másodszori felszólításra is megtagadta a jelentkezést, Müller százados letartóztatta. Kivezették a teremből és Königgrätzbe akarták elvinni. Közben a horskcai főtéren nagy csoportosulás támadt. Erben hívei összegyűltek és iszonyú lármát csapva, a népszerű ember szabadonbocsátását követelték. Minthogy komoly zavargástól kellett tartani, a helybeli polgármester kieszközölte a kerületi főnöknél, hogy dr. Erben-t szabadon bocsátották. A leglármásabb tüntetőket azonban letartóztatták. A Vörösmarty-szobor a fővárosban. A fővárosi írók köreiben mozgalom indult meg, hogy Vörösmartynak Budapesten szobra legyen. Erre a czélra különféle helyen gyűlt már össze bizonyos összeg s most az Otthon írók és hírlapírók köréből nagyszabású akció indul ki, hogy a nemzetet általánosabb adakozásra kérje föl. Az Otthon e hónap 28-án délelőtt 11 órára dísztermébe a közélet és irodalom számos kitűnőségét értekezletre hívja ezzel a meghívóval: Vörösmarty Mihálynak, a nemzet koszorús ébresztőjének, a nemzeti megújhodás vezérdalnokának nincsen a fővárosban emléke. Most, midőn hivatott tényezők arra készülnek, hogy a költő születésének századik évfordulóját megünnepeljék, az idő alkalmasnak látszik arra, hogy egy emlékmű létrehozására mozgalom induljon meg. E czélből tisztelettel alulírott az Otthon írói és hirlapírói kör választmánya nevében kérem, szíveskedjék az ez évi október hónap 28-ik napján délelőtt 11 órakor egy az Otthon klubházának (VII., Dohányutcza 76.) dísztermében tartandó értekezleten személyesen vagy helyettes által résztvenni. Hazafias tisztelettel Rákosi Jenő, az Otthon elnöke. — Öngyilkos kaszinó-igazgató. Nagy feltűnést keltő öngyilkosság történt Pécsett. A táviró jelentése szerint a pécsi társaság egyik érdemes tagja, az odavaló nemzeti kaszinó igazgatója, dr. Krasznay Jenő ügyvéd az öngyilkos. Előkelő családnak volt a tagja, vagyonos ember hítében állott, de úgy látszik, a nagy gazdasági válság most őt is romlásba döntötte, mert azt mondja a pécsi távirat, hogy anyagi gondok kergették dr. Krasznay Jenőt a halálba. Végzetes tettét saját lakásán követte el. — A pápa költeménye. Megemlékeztünk róla annak idején, hogy Szent Ágoston ereklyéit Páviában eddigi nyugvóhelyükről átviszik a S. Pietro in Ciel d’oro templomba. Ez az ünnepély e hó 11-én folyt le rendkívüli fénynyel, a polgári és katonai hatóságok részvételével és megszámlálhatatlan hivő nép jelenlétében. A pápa ez alkalommal egy latin költeményt szerzett, mely így szól:* 5