Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-16 / 47. szám

a Kálmán, Szilágyi Dezső, Tisza Kálmán, Apponyi Albert, Horánszky Nándor. Remélhető, hogy politikai kultúránkban nem lesz visszaesés, a szecesszió vad hajtásától pedig ez állandóan meg leend kímélve.Irodalmunk és művészetünk minden ágáról, fájdalom, ezt nem mondhatjuk el, nem legalább teljes mértékben. De nagy elődök, különösen az irodalom terén, letették már az alapköveket s eljövendő kiválóságok tovább rakják majd egymás fölé a cyclopi sziklákat. Sőt a nagy egyének közül Jókai még köztünk él s az irodalmi hagyományok egészen üdék. Az örök ifjúság fényében ragyog Petőfi, s Katona Bánk bánja állandó mintáját fogja képezni a magyar történeti drámának. Fölösleges ismételni, hogy a nemzeti művészet, nemzeti regény- és drámairodalom nem lehet önczél az igaz művészet rovására. Különösen a nemzeti színműnek nem szabad felvennie azon minden hatást kizáró egyoldalúságot, mely fénykorában is nagy hibája volt a spanyol színműnek. Lope de Vega, Calderon és Morelo a forma sablonjától s ama még nagyobb hibától, hogy egyének helyett, kevés kivétellel, típusokat rajzoltak és emberek helyett spanyolokat, nem tudtak szabadulni. Még midőn eszmék megvalósítására exotikus, idegen társadalmakat kerestek is fel, mint például a magyar társadalmat, akkor is a tipikus spanyol színpadi alakokat szerepeltették. A magyar nádor és Grácioso csak annyiban különböznek Moretónál a szokásos színpadi alakoktól, hogy, az öltözködési utasítás szerint, hosszú szakállt viselnek. De visszatérve alaptételünkhöz, ismételhetjük, hogy a nemzeti elem megfér mindenféle művészettel. A nemzeti színmű- regény is lehet tökéletes alkotás. A képzőművészet legdicsőbb műveire szintén a nemzeti géniusz vetheti sugarát. És bizonyára el fognak jönni ama nagyok, a kik e géniusz öléből támadva, magukkal hozzák e sugarat homlokukon. Addig is azonban, hogy a régi hagyományokat folytassuk s a jövendőnek útját egyengessük, erősebb léptekkel kell haladnunk ama czélok felé, amelyek Hegedűs és Wlassics minszterek előtt lebegtek, a midőn utjukra elindultak. A nemzeti elemet még nagyobb mértékben kell kultiválnunk művelődésünkben, irodalmunkban és művészetünkben. A nemzeti irány fejlesztése szorosan összefügg a történeti iránynyal. A nemzetek élettanát históriájuk tartalmazza. A történeti irány erősebb kidomborítása legelsősorban maguktól a hisztérikusoktól függ. Néhány igen szép példát már is szolgáltattak egyes korszakok megismertetésében, de föl kell dolgozniok a magyar történelem minden jelentősebb korszakát. És vagy a nagyközönséget kell közelebb hozni a történetíráshoz, vagy ezt a nagyközönséghez. Így azután a nemzeti és történeti elem szorosabban összevegyül, írók és művészek és a közönség jobban, megértik egymást. Kultúránk fejődése pedig históriai alapokon fog történni a nemzeti eszme czélja felé. Azon az utón, melyen nagy és hatalmas egyéniségek fényes oszlopokkal fogják jelezni haladásunk méreteit B. G. A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA — Február 15. — Sonnenburg tanár. Berlin, február 9. Nem lesz érdektelen, ha írok valamit Sonnenburg tanárról, a híres műtőről, ki honvédelmi miniszterünket nemrégiben visszaadta az életnek. Mielőtt azonban ezt tenném, szembe akarok szállni bizonyos balvéleménynyel, melynek neszét hallottam, de olvastam a lapokból is. Tiszta véleményalkotással, minden elfogultság nélkül szólhatok hozzá e tárgyhoz, miután itt a tűzhelynél módomban állott közelebbről megismerkedni azon előnyökkel és fölényekkel, amelyekkel Sonnenburg tanár, a betegségek e faját illetőleg, más orvosok fölött rendelkezik. Mindenekelőtt is a berlini orvosi körök igen természetesnek találják, hogy a kérdés eldöntését : » megoperálják-e a mi beteg honvédelmi miniszterünket, avagy nem?« — Sonnenburg tanárra bízták. A berlini orvosok Sonnenburgot nemcsak a németek, de a világ első speczialistájának tartják ezen a téren és erre mindenesetre jellemző egy tanulmányúton levő amerikai kollegám kijelentése. E szerint Amerikában ama nézet van elterjedve, hogy a Sonnenburg műtermében magában több vakbél-operácziót végeznek, mint az egész világon együttvéve. Sonnenburg professzor nemcsak hogy életének javarészét, minden genialitását és tudását felhasználta e bántalom tanulmányozására, hanem a két és fél millió lakossal rendelkező I óriás Berlinben alkalma is nyílott, hogy e műtétekhez szükséges kellő gyakorlatot is megszerezze. Most pedig méltóztassanak velem jönni. Sonnenburg tanárhoz fogom vezetni önöket és mert ízlését senkinek sem ismerem s nem tudhatom, nem-e kedvesebb bálvány előtte az aranyborjú a tudománynál, a tudós tanárt bemutathatom arról az oldalról is, a mely oldalról aranyborjú. Nem pusztán azért lakik a Hitzig-Strassen, a milliomosok negyedében (amely Berlinben olyanforma, mint a mi városligetünk körül fekvő villák csoportja), mert szíve vonzalmát követi, hanem mert odavonzza a milliók deleje az ő millióját is. A Dresdner Bank részvényeinek egy nagy tömege képezi a feje alját és tudvalevőleg az ily vánkoson sokkal édesebben lehet szenderegni, mint a tollpihéken. Az igazi tanárságnak egy milliós fővel elébe vágott, miután még nem hogy rendes tanár, de még csak nem is tiszteletbeli rendes tanár, hanem csak csupán rendkívüli tanár, ami ugyan nékem nagyon is elég volna, hanem Sonnenburgnak már bizonyára kevés. Engemet legelsőben is kertjének vasrácsozata kapuja lepett meg, nem annyira vasánál fogva, mert a vas már előttem se valami nagy ritkaság, hanem azon udvariasságánál fogva, mely egy vasrácsajtótól csakugyan hogy nem föltételezett finomság. Hozzá se értem, csak a csengetyű gombját nyomtam meg és ime, az ajtócska magától feltárult. Persze a figyelmes kapus késztette onnan belülről valami készülék segélyével e nagy udvariasságra. Amint a fogadószobába léptem, mereven,leczövekelten bámultam magam elé. Fejérváry báró állott előttem, teljes diszben. Magyar huszártábornoki ruhában, olyan lett 126 M Hz katonásan és férfiasan, hogy szinte átragadt" reám e büszkeség s akaratlanul tekintettem a kisérő inasra, mintha mondottam volna: »ez a miénk«. Szenvedésének árán került ide ez az ember, de azokat a szenvedéseket is úgy állta ki, amint az illik egy magyar huszárhoz. E mellett az arczkép mellett Jenő főherczeg arczképe támaszkodott, az aljában tele írva egészen, de oly fönséges betűkkel, hogy én, aki még csak kamarás sem vagyok, nem voltam képes elolvasni. Voltak itt még arczképek elegendő számban és poétikus rendetlenségben, a legtöbbje a magasabb régióból, hanem a díszhelyet ez a két előbb említett arczkép dominálta. E csendes szemlélődésem közepette a legutolsó pácziens, egy nő, a rendelőszobából jőve, szinte nesztelenül siklott el mellettem a puha szőnyegen és így reám került a sor. Beléptem s habár az ily fogadási óráknál az ingyen vendég nem minden orvos előtt szívesen látott, Sonnenburg igen udvariasan fogadott, sőt mi hamarosan abban állapodtunk meg, hogy klinikáján ő saját maga fog kalauzolni. Beszélgetés közben megkérdeztem tőle, való-e az a hír, hogy már ezerötszáz hasonló műtétet végezett, mint a mi honvédelmi miniszterünknél, mire szerény mosolylyal tagadóan válaszolt: — Oh dehogy, alig nyolczszázat. Horribilis szám ez is, alig vagyok képes elképzelni, de persze Sonnenburg professzor kevésnek találja. Méltóztassanak most már elgondolni, menynyire biztos lehet egy ilyen orvos a diagnózis megállapításában és a műtét megejtésében egyaránt. Mikor a beszélgetést a budapesti műtétre tereltem, ennyit mondott: MAGYAR NEMZET. ______ 1901. febrár 16. Budapest, február 15. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirenden lesz a vallás- és közoktatási tárcza költségvetésének általános tárgyalása. Szólásra van feljegyezve Púder Rezső, Illyés Bálint, Rátkay László. A szabadelvűpárt ma este 7 órakor értekezletet tart. Az értekezlet napirendjére az igazságügyi tárca tárgyalása van kitűzve. A képviselőház farsangi szünete. Mint értesülünk, a képviselőház hétfőn és kedden nem tart ülést. · A hrvát kiegyezés. A regnikoláris bizottság tagjai, mint értesülünk, már kézhez kapták a renuncziumnak azt a tervezetét, amelyben a horvát bizottság nuncziumára fogják a választ megadni. Fálk Miksa előadónak ezt a kitűnő elaborátumát már a legutóbbi ülésben elfogadta a bizottság általánosságban, mert Tisza Kálmán elnök február 17-ikére újból ülésre hívta össze a bizottság tagjait a végleges szöveg megállapítására. * Egy képviselő üdvözlése. A szili kerület választópolgárai nyílt levelet intéztek képviselőjükhöz, Makfalvay Gézához; meleg ragaszkodásukat és örömüket fejezik ki azon, hogy képviselőjük, mint a kereskedelmi tárca költségvetésének előadója, tanúságot tett róla, hogy a mezőgazdasági érdekek az ipari és kereskedelmi érdekekkel nincsenek ellentétben. A jószáshelyi mandátum. Aradról jelentik: Tagényi Sándor tegnap tartotta Jószáshelyen programmbeszédét. A képviselőjelölt szabadelvűnek vallotta magát. A programmbeszéd után lakoma volt. A katolikus autonómia szervezése ügyében a kongresszus tizenkettes bizottsága által kiküldött három tag február 14-én folytatta tanácskozását a püspöki kar kiküldötteivel. Miután szükségessé vált a felvetett kérdések szövegezése, e szöveg végleges megállapítása tárgyában a kiküldöttek tanácskozásaikat a legközelebbi napokban lefolytatni fogják. .! Az első trónbeszéd. Budapest, február 15. VII. Eduárd király rendkívüli pompával és fénynyel nyitotta meg tegnap az öszszes választott parlament első rendes ülésszakát és személyesen olvasta föl az első trónbeszédet, amelyet az a lordok házában egybegyült mylordokhoz és gentlemanekhez intézett. , id . Az egész világ közvéleménye nagy érdeklődéssel várta az új királynak ezt a megnyilatkozását, mert arra számított, hogy uralkodásának alapelveit fogja abban megtalálni. Nem is csalódott ebben a várakozásában. VII. Eduárd, mint közvetetlenül trónra lépése után a titkos tanácshoz (privy council) intézett beszédében, úgy első trónbeszédében is megfogadta, hogy anyja nyomdokain fog haladni. Ehhez a fogadalomhoz Salisbury lord beszéde, amelyet a lordok felirati vitájának folyamán mondott, ezt a szép magyarázatot fűzte: »A monarchikus elvre nézve nagy diadal volna, a nemzet nevének fényét jelentékenyen fo-