Magyar Nemzet, 1902. április (21. évfolyam, 79-104. szám)
1902-04-03 / 80. szám
1902. április 3. MAGYAR NEMZET. 5 — Fülöp orleansi herczeg Bourget-nek. A Gazette de France Fülöp orleansi herczegnek érdekes levelét teszi közzé, melyet Paul Bourget-hez, a híres regényíróhoz intézett abból az alkalomból, hogy Bourget-nek l’Étape czimű hosszabb közleménye folyik a Revue des Deux Mondes-ban. Az érdekes Invel így szól: »A száműzetéssel járó szabadság hosszú óráiban az olyan könyv megérkezése, mint az öné, amely ébren tartja és megőrzi a franczia lélek hagyományait, olyan, mint a barát látogatása, mert elfelejteti az emberrel a bánatot és a távolságot. Ez az érzés fogott el, amint nagy érdeklődve olvastam a Revue des Deux Mondes-ban az ön hatalmas tanulmányának két fejezetét. Szubjektív érdeklődéssel követem önt abban azétapoában, amelyen végigviszi Jean Monneron lelkét. Csodálom azt a határozottságot, amelylyel ön kimondja, minő sajnálatos következésekkel jár a családra vagy egyénre a százados hagyományokkal való hirtelen szakítás. Valamint önt, megdöbbent engem is annak az ál-demokrácziának fejlődése, mely az emberiség megjavításának örve alatt csak a gyűlöletet növeli nagyra a nép lelkében és türelmetlenül várom, mint minden ember, akinek fogékonysága van a tartalmas gondolatok és a szép nyelv iránt, mikor érkezik meg az ön hőse az igazsághoz. Magam is hiszek, kedves barátom, abban atitokzatos befolyásban, amelyet a halottak gyakorolnak az élőkre«. — De strygis. Néhai való bölcs királyunk, Kálmán, a könyves adott valaki ezelőtt nyolczszáz esztendővel, egy olyan dekrétumot, melylyel a mi kései, magasabb szempontunkból tekintve, hatalmasan leczáfolta az egész történeti középkort. Szólt ama fenkölt királyi rendelet a boszorkányokról, akik nincsenek. Igaz, hogy még azontúl sok száz év múlva is napirenden valt nálunk a viz- és tűzpróba s a boszorkányégetés. Ám arról Kálmán király nem tehet, ő felvilágosult, bölcs uralkodó volt s megelőzött számtalan utána következett nemzedéket. A dolog vége az, hogy boszorkányok csakugyan nincsenek. Azaz, hogy ... az ember hajlandó gondolkozóba esni, a lét vagy nem lét örök kérdése fölött. Hiszen imhol napjainkban is egyszerre két helyütt, a fővárosban és Mezőtúron tartanak népes, komoly kongresszust a magyar szocziáldemokraták. Pedig hamarabb elhinnék, hogy boszorkányok vannak, mint akár egyetlen, húsból-vérből való, igazán magyar szocziáldemokrata létezését. A magyar embernek egész arisztokrata, konzervatív valója, mélységes, fanatikus ragaszkodása a földhöz, a tulajdonhoz, kontemplatív, keleti véralkata szinte tudományos bizonyossággal kizárja a szocziáldemokrataság lehetőségét. Nincs másképp,, mint hogy az események megfigyelője kénytelen a »credo, quia absurdum« kényelmi, szükségelvére helyezkedni. Tehát vannak és kontra a fenálló rendnek, a magántulajdonnak, a hazának, a nemzetnek. Ha gyökerére megyünk ezen természetellenes természeti tüneménynek, nyilván ott akadunk a végokra, hogy ez is a magyar föld egyik, modern betegsége. A jobbágyság volt az alapkórság, a most felpanaszolt »bérrabszolgaság« már csak egy kellemetlen utónyavalya, mint a tífuszt, vörhenyt s egyéb petécset szokta követni úgy az egyén, mint a tömegéből kiformált társadalom, állam szervezetében. A diagnózis megvan, de a terápiára nézve fölöttébb eltérők a tudós orvosdoktorok nézetei. Lázcsillapító, palliatív szerek, az aqua destillata és saccharum album ártattatlan vegyízékei egyelőre megteszik. Magát a gyökeres kigyógyulást, úgy tetszik, legbiztosabb az örök orvosra, a természetre bízni. Kiforrja magát a magyar föld. A belőle támadt s még inkább az idegenből beleoltott vírus nem tartósan életképes, következésképp romboló hatása is inkább elméleti, mintsem praktikusan veszedelmes hatású, jelentésű. Nálunk van fölösleges föld és nincs fölösleges ember. Az államnak s még inkább a humánus és felvilágosult társadalomnak a maga birtokkörében mindössze annak a megoldási módját kell keresni és megtalálni, hogy mind az egyesek, mind az egész nemzet boldogulása és felvirágzása legfőbb köz érdekében méltányosan, okosan kiegyenlíthetők legyenek a földbeli plusz s az emberállományi mínusz közt ma még fenforgó, helyenkint élesebb differencziák. Ehhez nem szükséges nagylelkű feláldozás, hanem modern, intenzív mezőgazdasági politika, melyet a kormány a maga telepítési akcziójával hathatósan kezdeményezett s a melyet a nagybirtokos társadalomnak bölcs és czélszerű lenne már csak a szocziáldemokráczia mumusának ártalmatlanná tétele szempontjából önkényt, buzgón követnie. Tömeges széngázmérgezés történt ma délután a Hársfa- és Wesselényi-utcza sarkán levő elemi népiskolában. A második elemi osztályban széngázmérgezés következtében harminc gyermek oly rosszul lett, hogy eszméletüket vesztették. A mentőket hívták ki telefonon, akik 3 kocsin vonultak ki a helyszínére. A mentők telefonon azt az utasítást adták, hogy vigyék ki a gyermekeket az udvarra. Amikor a mentők megérkeztek, a gyermekeket az udvaron fekve találták. Rögtön élesztési kísérleteket alkalmaztak, amelyek szerencsére sikerültek. A gyermekek mind magukhoz tértek. A széngázmérgezést az iskolateremben erősen besűtött kályha okozta. — Házasság. Mesó Sándor földbirtokos, Meskó csanádmegyei főispán fia, e hó 5-én vezeti oltárhoz a józsefvárosi plébánia templomában Jusztf Elza kisasszonyt, Justh Gyula országgyűlési képviselő leányát. Lenkei Zsigmond, a Budapesti Hírlap főtisztviselője, a Magyar Újságkiadók Országos Szövetségének jegyzője, tartalékos hadnagy, eljegyezte Stein Elza kisasszonyt, Stein Lipót floridsdorfi gyáros leányát. — Franczia turisták Ménben. Aténből jelentik, hogy a franczia turisták, köztük Gérard, az akadémia aligazgatója és Roujon, a szépművészeti ügyek igazgatója, odaérkeztek. Tiszteletükre a franczia követségen és a franczia iskolában ünnepségeket rendeznek. Ottlétük alatt fogják megnyitni a Francziaország védnöksége alatt alapított nemzetközi archeológiai iskolát. — Vasúti előléptetések. Egyik laptársunk felpanaszolja, hogy a magyar államvasutaknál az előléptetések késnek és hogy eredetileg hibás tervek alapján készültek, meg is kellett azokat semmisíteni, mert igazságtalanok voltak, stb. Csak egyetlen körülményről feledkezik meg laptársunk, és pedig a leglényegesebbről, aminek fölemlítésével teljesen el is oszlathatjuk minden aggodalmát , hogy az előléptetések lehetősége elég világosan van szabályozva, amelyen az igazgatóság magát túl nem teszi. Az előléptetés a költségvetésbe beillesztett és a törvényhozás által elfogadott tétel keretén belül történhetik. Azt, hogy az egyik fizetési osztályból a másikba hányat helyeznek át, mint minden évben, úgy most is a költségvetési vita alatt tárgyalja le az igazgatóság, arról tehát, hogy a tervezet elkészült volna s most újat szerkesztenének, szó sincs. Az a panasz sem felel meg a valóságnak, hogy az előléptetések révén akarná megtakarítani azt, amit a fizetésjavításokra fordít. Az ellenben tény, hogy a tegnap belépett tisztviselők és más alkalmazottak valamivel kevesebb fizetést kapnak, mint azok, akik a vasút érdekeit például húsz-huszonöt év óta szorgalommal és tehetséggel szolgálják. — Garázda legények. Két duhaj legényt tartóztatott le húsvét ünnepén a csendőrség hatóság elleni erőszak vétsége miatt. Az egyik eset Karánsebesen történt, a sorozásnál, ahol a szolgálatban levő csendőr rendreutasította a sorozás előtt duhajkodó legényeket. Egy karánsebesi fiatalember ellenszegült, sőt mellbe vágta a rendőrt, úgy, hogy az kénytelen volt oldalfegyverét használni. A súlyosan megsérült legényt letartóztatták. Vojvodincz községben vasárnap délután Viteszky Vaszilie sürgöny, hordó táviratot akart kézbesíteni a községházán. Ünnep lévén, Molnár János csendőr figyelmeztette Viteszkyt, hogy senki sincs a hivatalban. A sürgönyhordó erre tettleg inzultálta a csendőrt, a ki kirántotta oldalfegyverét s a támadót súlyosan megsebesítette. — Gyorsiró-ünnep. A szegedi gyorsíró-versenyen beadott 160 pályamunka bírálata kedden késő éjjel ért véget. Az eredmény a következő: Rendkívüli verseny (percenkint 270—300 szótag) : Első díj (200 korona): Róna Sándor. Második díj (100 korona): Gyarmati Dezső. Dicséret: dr. Halász Zoltán, Gonda Henrik. Első fok (220 szótag.) I. dij (50 korona): Treer János zombori főgimnáziumi tanuló. II. dij (30 korona): Vajda Ármin magánhivatalnok (Budapest). III. dij (20 korona): Wagner József bölcsészettanhallgató (Budapest). Könyvjutalom: Vidor Jenő, Csányi István, Tihanyi László (Budapest), Perhács Béla (Szeged). Második (180 szótag.) I. díj (40 korona): Vadász Imre joghallgató (Budapest). II. díj (20 korona): Schlachter Leó főgimnáziumi tanuló (Budapest). III. díj (10 korona): Jaszenovics Géza joghallgató (Budapest). Könyvjutalom: Thomay Béla (Szeged), Spitz Márton és Kronstein Béla (Budapest). Harmadik fok (150 szótag.) I. díj (30—30 korona) : Wagner Rajmund kegyesrendi főgimnáziumi tanuló (Budapest) és Baráth Elemér főreáliskolai tanuló (Temesvár). II. díj (15 korona): Boronkay István kegyesrendi főgimnáziumi tanuló (Budapest). III. díj (8 korona): Lám Béla (Temesvár). Könyvjutalom: Pongrácz József (Pápa), Strobl Márton (Temesvár), ifj. Heintz Kálmán (Zombor), Deutsch Jenő (Budapest). A hölgydíj nem volt kiadható. A győztesek közül a szépségi és szabatossági különdíjat (10 korona) Wagner Rajmund nyerte el. Elismerő oklevelet számosan nyertek. — Takácsok sztrájkja. Rheimsből jelentik, hogy a takácsok sztrájkja egyre növekszik. A sztrájkolók száma most körülbelül 4000. — Tejeskocsi a Hernádban. Simkó József kassai tejeskocsis tegnap reggel az eperjesi hídnál megitatta lovait a Hernád partján. A folyó vize az esőzések folytán megdagadt s a sebes ár elragadta a vigyázatlan ember kocsiját. A folyam közepéig lassacskán elúszott a könnyű kocsi, majd megfeneklett, a kocsis pedig, tetejére kuporodva, segítségért kiáltott. A parton áldogáló tűzoltók ki akarták szabadítani a jajveszékelő embert veszedelmes helyzetéből s vízre bocsátották a mentőcsónakot. A sebes áz a lélekmentőt is elragadta, úgy, hogy a benne ülő két tűzoltó a vízbe pottyant. Társaik segítségükre siettek s hosszas erőlködés után kihalászták a három vergődő embert a hullámokból. — A páris—bécsi automobilverseny. Párisból táviratoztak lapunknak. A páris—bécsi automobilversenyben Bellamy de Meulle kisasszony is részt fog venni. A sportkörökben jól ismert urileány 120 lóerejű motorkocsit készíttetett a versenyre. — Halálozás. Özvegy Jászai-Lángh Boldizsárné született Frielle Emilia, Sz. Prielle Kornéliának, a Nemzeti Színház művésznőjének nővére, tegnap, hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunyt régebben maga is színésznő volt, hajdan versenytársa Kornéliának. Férje Lángh Boldizsár volt, aki nagyatyja, Lángh Ádám és atyja, Lángh Lajos után folytatta a színigazgatást egészen 1868-ig, amikor nejével együtt visszavonult a színpadtól. Lánghné Emilia férje halála után csekély nyugdíjából élt. Körülbelül másfél év óta volt beteg. Prielle Kornélia szeretetteljes gondoskodásban részesítette nemes szívének egész melegségével, nem kímélve fáradságot és áldozatot, hogy a szenvedőnek vigaszt nyújtson nehéz napjaiban, akinek most bekövetkezett halálát a jó nővéren és fivéren kívül gyermekei és számos unokái mély fájdalommal siratják. Az elhunytat harmadikon, délután kisérik örök nyugalomra a Peterdi-utcza 36-ik számú gyászházból. Lovasai Szakáll István, volt 1848—49-diki honvédszázados, közigazgatási bizottsági tag, földbirtokos, Kisújszálláson, folyó évi márczius hó 31-én, életének 82-ik évében meghalt. Kaufmann Ede, a Piatnik Nándor és fiai cég képviselője, ötven éves korában elhunyt Budapesten. — Egy tanítónő merénylete. Moszkvából jelentik, hogy arról az Állat nevű házitanítónőről, aki Trepov főrendőrmestert dolgozószobájában agyon akarta lőni, azt írják a lapok, hogy a februári zavargásokban való részvétel miatt letartóztatták és anyja kérésére betegeskedése miatt a főrendőrmester rendeletére három nappal ezelőtt bocsátották szabadon. Eltűnt turisták. Bécsből telefonálják lapunknak. Azt a négy turistát, akik vasárnap felmentek a Rastalpra és azóta nem kerültek vissza, ma reggel a Hoehalp-menedékházban megtalálták. A nagy hóviharban félig megfagytak. Levitték őket Reichenauba, ahol magukhoz tértek. — Az idegesség halottja. Bécsből telefonálják lapunknak. P. Korina asszony, egy katonai élelmezési főtiszt 34 éves felesége, tegnap este agyonlőtte magát. Az öngyilkosságot akkor követte el, amikor férje sétálni ment gyermekeivel. A szerencsétlen asszonyt súlyos idegbaja kergette a halálba. — A kolumbiai elnök halála. Párisból táviratozzák lapunknak: San Clemente, a kolumbiai köztársaság elnöke márczius 19-én meghalt. A halálhír azért érkezett oly későn, mert a kolumbiai forradalom miatt a táviró-összeköttetés meg van akasztva.