Magyar Nemzet, 1905. augusztus (24. évfolyam, 184-210. szám)
1905-08-01 / 184. szám
1905. augusztus 1. MAGYAR NEMZET. legeljem észleleteimet azon időkből, midőn mint a hatalom kezelője beláthattam mélyen és részletesen olyan redőkbe is, melyeknek sötét rejtekeibe vannak elrejtve állami ügyeink intézésének nagy titkai. Ezen elmélkedéseim közben kezdettem belátni, hogy az 1898-ban kezdetüket vett nagy képviselőházi harczok 1899-ben sem nyertek még befejezést, mert az akkor létrehozott béke csak látszólagos volt és csak arra alkalmas, hogy máról holnapra kialkudott rendszabályokkal tovább engedje döczögni az állami élet gépezetét anélkül, hogy egy egészséges út alakulással biztosítaná a továbbfejlődés lehetőségét és építeni tudjon és akarjon azon biztos alapon tervszerűen, melyen építve hittem és hiszem ma is kiépíthetni jövőnket, megalkotni az egységes magyar nemzeti államot. Sajnos, nem tévedtem : a képviselőházi ellentétek, melyeket akkor még sokan személyemmel szerettek kapcsolatba hozni, ismételten felújultak. Nem tudták azokat meggátolni Széll Kálmán mindennel kialkudni törekvő formulái, épp úgy nem a Héderváryval való kísérletezések sem. Alapjában kell — ezt láttam be — pártviszonyainkat rendezni, új pártalakulások szükségesek arra, hogy állandó béke jöjjön létre a képviselőházban és hogy annak munkaképessége biztosíttassék. A közjogi harczok félretétele, kiküszöbölése szükséges. Akkor remélni lehet,hogy a haladókor igényeinek és a nemzet gazdasági törekvésének megfelelő szociálpolitikai alkotásokkal le lehet kötni a közfigyelmet oly irányban, hogy annak hatása alatt elsimulnak a dúló ellentétek, munkaképes lesz a képviselőház és áldásos munkássága mellett a magyar államnak a maga teljes gazdasági és nemzeti kiépítése munkáját kezdhetjük meg. Egy egységes parlamenti közélet lehetőségének reménye vett rajtam erőt; a tollhoz nyúltam és egész sorozatát a czikkeknek bocsátva közzé, gyakran nevem alatt, gyakran névtelenül a » nemzeti gondolat «-ot hívtam fel. Attól vártam eredményt, attól vártam, hogy új életet visz be parlamenti küzdelmünkbe. A nemzet, a haza jól felfogott érdekeire tekintettel hittem, hogy az erősen és határozottan megnyilvánuló »nemzeti gondolat« elsodorja a meddő közjogi harczokat, irányt mutat arra, miként kell kiépíteni a magyar államot a maga gazdasági önállóságában és ennek hatása mellett teljesen nemzeti irányban. Papírra vetett betűim, melyeket a nyomdafesték sok ezer és ezerszer sokszorosítva vitt a közönség közé, talán nem maradtak hatás nélkül és azon jelszavak, melyek azelőtt csak mint pártkövetelések tűntek fel, kezdettek a »nemzeti gondolat« hatása alatt a nemzet akaratává alakulni át. Midőn a Héderváry hiú kisérletezése után ismét válság állott elő és Tisza István gróf lett Magyarország miniszterelnöke, eljöttnek láttam az időt arra, hogy nyíltan bontsak zászlót. Eljöttnek láttam az időt arra, hogy mint politikai párt szervezkedjünk. Azok, kik velem egyetértettek, akkor néhányan csak, politikai párttá alakultunk. Önök is tisztelt urak itt Deésen, 1904 legelején csatlakoztak a zászlóhoz és habár az ez év elején lefolyt választások alkalmával az alakult viszonyok folytán nem voltak abban a helyzetben, hogy pártállásuknak megfelelően vegyék fel a harczot, határozottan kitartottak. Ennek köszönhetem a szerencsét, hogy most itt az önök körében alkalmam van szólani és másfél év után ismét van szerencsém önöket — egész Szolnok-Doboka vármegye hazafiasan gondolkozó közönségét — felhívni: lobogtassák magasan az »uj-párt« zászlaját. Miért az uj-párt zászlaját ? Erre a kérdésre kívánok felelni önök előtt ez alkalommal. A régi pártkeretek elavultak, sok vonatkozásban eltolattak és mint már évek óta hirdetem, a magyar állam érdeke, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének érdeke parancsolólag követeli, hogy az eddigi közjogi harczok tőketételével a meglevő alapon a komoly építés munkáját végezzük. Talán különösnek tetszhetik, hogy most íeszélek építésről, midőn éles ellentét a korona és a nemzet között zavarja az építés munkájának lehetőségét. Sajnos, ez így van, de talán ez is csak azért van így, mert az eddigi már közel negyven éves parlamenti harcok szükség felett merültek el a közjogi vitákban és pártjaink elmulasztották a nemzetet azon közelebbről érintő kérdésekkel foglalkoztatni, melyek a közjogi szempontok fel nem adásával ugyan, de elsősorban lettek volna megoldandók a nemzet gazdasági megerősödése czéljából és nemzeti fejlődése javára, mint legbiztosabb alapjai és biztosítói a jövőben a magyar állam közjogi állása megerősödésének. Kétségtelen, hogy ma elsősorban az alkotmány védelmére kell nandugájunknak vállvetve sorakozni. Ma alkotmányunk van veszélyeztetve, ma ezért foly a harcz, ma ennek védelmére kell mindnyájunknak sorba állani azon kormányyal szemben, mely az ügyeket vezetni vállalkozott, sérelmére a parlamentarizmus alapelveinek és sérelmére a nemzeti érdekeknek. Meddig fog még e harcz folyni, melyet a szövetkezeti pártok egy értelemmel és összetartással kell, hogy megvívjanak, tudni nem lehet. Én azonban hinni akarom, hogy végletekre menni a hatalom sem fog és belátja, hogy egy nemzetet, mely alkotmányáért küzd, végletekre vinni nem szabad, be fogja látni, hogy ideig-óráig a hatalom eszközei érvényesülhetnek ugyan, de végeredményben csak az igazság győzhet és fog is győzni. Én hiszem, hogy a király és nemzet között a bizalom helyre áll és szilárd alapját fogja alkotni azon áldásos összhangnak, melynek ereje jövendő századok biztos haladásának alapját képezi. (Helyeslés.) A mostani alkotmányválságból úgy kell kibontakozni tehát, hogy a király és nemzet között a bizalom helyreálljon és a létrehozott összhang alkalmas legyen arra, hogy jövendő századok biztos haladásának alapját képezhesse (Úgy van!) Százados küzdelmek után szomorú és gyászos tapasztalatok hatása alatt a király és nemzet egyértelműleg 1867-ben felismert azon alapot, melyet a haza bölcse, mint az ellentétek megszüntetésére alkalmast kijelölt. Ezen alapon nyugszik állami életünk és a mai válságból való kibontakozás sem történhetik más alapon. E tekintetben alig van ma e hazában eltérő nézet, hisz a szövetkezeti pártok egyértelműleg fogadták el mint a kibontakozásra biztos alapot nyújtót, azon feliratot, mely az 1867-ik alapon áll és a melyben általánosságban kifejezésre jutottak részletes programmját képezhetik és én remélem, képezni is fogják a koalíció által alakítandó kormánynak. Ezen alapon lehet csakis remélni, hogy mai, megzavart állami életünk egy új és egészséges irányban indul meg és meddő harczok, közjogi viták félretételével az alkotás útjára lép, azon alkotás útjára, melyen haladva kiépülhet gondos mérséklet, de határozott és céltudatos törekvés mellett az egységes magyar állam a maga nemzeti és gazdasági erejében és önállóságában. Midőn másfél évvel ezelőtt itt, a deési újpárt alakulása alkalmával önök előtt szólhattam, az újpárt programmját ismertettem; e programm nem változott és most midőn Szolnok-Dobokavármegye érdeklődő közönsége előtt itt most önökhöz, tisztelt urak, szólok, a programmot illetőleg újat nem mondhatok. Az uj-párt az 1867-ben megalkotott alapon áll, ezen meglevő alapon kívánja a programjában részletesen felvett fontos kérdéseket megoldani elsősorban figyelemmel a gazdasági, szocziálpolitikai és nemzeti érdekekre. De ki akar ma mást? Azok is, kik még eredményben egykor többet akarnak és azok is, kik eddig a lassúbb haladást talán kevesebb szabadelvűséggel tartották indokoltnak, midőn mint a szövetkezeti pártok tagjai a felirathoz utógondolat nélkül hozzájárultak, elfogadták a kormányalakítás alapjául a feliratot és ezzel azt, mit az új párt programmja tartalmaz. Én azt tartom, hogy közéletünk és parlamenti munkálkodásunk egyik betegségét éppen az képezte eddig, hogy a politikai pártok nem az aktuális és közvetlen megoldást igénylő kérdések szerint csoportosultak, hanem messze jövő feladatai vagy reményei szerint alakulva inkább elméleti, mint gyakorlati kérdések által engedték magukat uraltatni. Ha haladni akarunk, kellő beosztással intézzük el a »ma« kérdését, készítsük elő a »holnap«-ot, mert ezzel természet szerint biztosítjuk a továbbiakat. Én bízom abban, hogy előbb-utóbb a mai alkotmányválságból kijutunk és akkor jön a munka, azon munka, mely nem szabad, hogy meddő legyen. Az én hitem, midőn már évekkel ezelőtt új pártalakulás szükségét hirdettem, az volt, hogy a nemzet meg fogja érteni saját érdekében, hogy mely irányt kell követnie; ma is ez a reményem. Midőn már közel két éve az új párt zászlaját kibontottam és nem sokkal aztán itt, Deésen is az azon zászló körül való sorakozást kértem, az vezetett, hogy lássam a nemzetet a nyugodt alkotás útjára lépni és ezen alkotások útján kitartva, jövendő századok biztos haladását tenni lehetővé. Akkor reméltem a jövőben és kis táborral bár, de nem csüggedve mentem a harczba, a tábor ma is kicsi, de az elvek győzelme nagy és azok is, kik más táborba sorakoztak, midőn a királyhoz intézett feliratot elfogadták, akkor a mi zászlónk győzelmét segítik elő, a mi zászlónk alatt válalkoznak a magyar nemzeti államot kiépíteni. Én hiszem, hogy csak idő kérdése, mikor lesz a mi táborunk nagy! E táborba kell jönnie mindazoknak, kik a békés, de biztos fejlődés utáin kívánnak haladni, mindazoknak, kik liberális, de demokratikus alapon látják biztosítva a magyar állam jövőjét és kik belátják, hogy a Közép-Duna mentén dualisztikus alapon, teljes paritás mellett fennálló nagyhatalom európai szükség, mely szükséggel nekünk is számolnunk kell. A meglévő keretben tovább építeni az egységes magyar nemzeti államot az uj-párt czélja, e czélnak kíván szolgálni az új-párt programmja. E programm körül csoportosulni hívom én most fel Szolnok-Doboka vármegye hazafias polgárait. Mit akarunk mi ? Határozott liberális, demokratikus nemzeti irányban építeni tovább a magyar államot. (Helyeslés.) Az általános választói jog elvének érvényesítésével az állami élet ügyeinek intézésébe és ellenőrzésébe bevonni az egész nemzetet, czélszerű és a nemzeti érdekeknek megfelelő új beosztását a választókerületeknek, különös tekintettel a városokra, mint az állami élet góczpontjaira, de figyelemmel arra is, hogy midőn leszállított alapon a czenzus arányosittatik, az értelmiség czenzusa kiterjesztessék, de mindig úgy, hogy a czenzussal nem bírók szavazatjoga is külön rendeztessék. (Élénk helyeslés.) Akarjuk, hogy nevelésünk minden vonalom nemzeti legyen; akarunk erős magyar közművelődési politikát, mely összes közoktatásügyi intézményeinkbe az erőteljes nemzeti öntudatot rendszeresen belevigye, sőt a magyar művészet istápolásával már az ifjúságban kifejleszteni a nemesebb műszlést és faji önérzetet, mindenek előtt kívánjuk az elemi oktatásban az állami nyelv komoly elsajátításának biztosítását, a nemzeti szükséghez képest pedig a népoktatás fokozatos államosítását. A tanítóképzésnek feltétlen az állam kezébe való letételét, de általában nemcsak az elemi, de a középfokú és magasabb fokú szakoktatásban is az államnyelv leírásának tökéletes biztosítását. (Tetszés.) Az 1848-ik évi XX. törvényczikkben kimondott elv alapján a különböző vallásfelekezetek közötti tökéletes viszonosságot és jogegyenlőséget és erre tekintettel a katolikus egyház önkormányzatának végleges szervezését, a nem katolikus egyházak rendszeres, állandó és törvénynyel biztosított segélyezését, jogaik és szabadságaik sérelme nélkül, hogy lelkészeik jóléte és híveiknek az egyenlőtlen terhektől való mentessége biztosíttassák. Kívánjuk az eddigi, eredményt nem biztosító módszertől eltérően, a sikert teljesen biztosító telepítést, minden melléktekintet nélkül és csupán nemzeti érdekektől irányítottan fokozottan folytatni, még nagyobb állami állami áldozatok mellett és különösen tekintettel a kisbirtok czélszerű képződésére, figyelemmel arra is, hogy ezzel is a kivándorlás továbbterjedésének vettessék gát. Kívánjuk a munkahiány megszüntetése, az elszegényedés és kivándorlás továbbterjedésének meggátlása czéljából nagyarányú beruházások foganatba vételét, különös tekintettel a hazai ipar fejlesztésének érdekeire. Kívánunk egységes és igazságos adóreformot jövedelmi progresszív alapon, általában szükségesnek tartjuk az adórendszer egyszerűsítését, az adók igazságosabb és arányosabb megosztását, a fogyasztási adóknak, amennyiben életszükségletekre vonatkoznak, leszállítását. Kívánjuk a létminimum védelmét; kívánunk korszerű munkásügyi intézményeket; kívánjuk oly törvények alkotását, melyekkel a munkaközvetítés országos berendezése, jóléti intézmények létesítése és munkásszervezetek alakítása segíttetik elő és melyek a munkás és munkaadó közötti igazságos viszonyt lesznek hivatva létrehozni. Kívánjuk rendezve látni a gyülekezési jogot és azon biztosítékokat, melyek az állampolgárok szabadságát és szabad nézetnyilvánítását vannak hivatva biztosítani. (Éllénk helyeslés.) Kivánjuk az állam összes alkalmazottainak fizetése ügyét végleg rendezni és a tisztviselői pragmatika megalkotásával viszonyaikat biztosítani, kivánjuk a közigazgatás államosítását, a nemzeti állam egységes vezetése és szervezése okából a társadalom függetlenségének, a helyi önkormányzatnak és közszabadságnak sérelme nélkül. Ezen irányelvek alapján látjuk legbiztosabban kiépíthetni az egységes magyar nemzeti államot. Ezen törekvések kell hogy vezessenek. Ha megszüntetjük mai kötött gazdasági helyzetünket, függetlenné teszszük pénzügyünket, röviden mondva megcsináljuk az önálló magyar nemzeti bankot és megalkotjuk az önálló vámterületet, akkor nyitva is lesz az útt előttünk nemzetünk gazdasági elveit .