Magyar Nemzet, 1940. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-01 / 25. szám

CSÜTÖRTÖK, 1940 FEBRUÁR 6. Magyar Nemzet „Magyarország minden külpolitikai kérdésben együtt halad Itáliával“ Róma, január 31. (A Magyar Nemzet­ római tu­dósítójának telefonjelentése.) Ró­mában szerdán ünnepélyes szertar­tások egész sora játszódott le. Az első ilyen ünnepély a fasiszta milícia megalakításának 17. év­fordulójával volt kapcsolatos. Az ünnepségek a Via del Imperón folytak le, a Duce jelenlétében. Mussolininak egyébként szerdán nagyon elfoglalt napja volt. Meg­látogatta a Palazzo Firenze-ben a Dante Alighieri Társaság ülését. Később a Palazzo Veneziában fo­gadta a Duce az új magánjogi kó­dex megszerkesztésével megbízott bizottságot. Mindezen alkalmakkor a Ducét személyesen láthatta mindenki. Az olasz nép vezére hallatlanul erős és egészséges benyomást tesz. Tör­hetetlen energiáról tesz tanúbizony­ságot az, hogy még ezekben a nehéz időkben is ráér kulturális és szociális kérdésekkel behatóan foglalkozni.* Ami a külpolitikát illeti, most minden a pénteken kezdődő Bal­kán-konferenciával függ össze. Gróf Csáky keddi beszédét az ösz­­szes olasz lapok részletesen adják vissza azzal a címmel, hogy Ma­gyarországnak az a szándéka, hogy az Olaszország által megjelölt úton haladjon előre”. Római politikai és diplomáciai körök nyíltan kifeje­zik megelégedettségüket afelett, hogy a magyar külügyminiszter a Balkán-konferencia egybeülése előtt nem mulasztotta el annak hangoz­tatását, hogy Magyarország min­den külpolitikai kérdésben együtt halad Dániával. Ami a most kezdődő Balkán­­konferenciát illeti, a Lavoro Fascista kiemeli, hogy a konferen­ciától nem lehet szenzációkat várni. A lap még azt írja, hogy az olasz—jugoszláv kapcsolatok most különösen szorosak és barátságo­sak. Jugoszlávia, mint ezt az olasz sajtó számtalan idézettel bebizonyí­totta, éppen úgy, mint Itália, meg van győződve arról, hogy Magyar­­ország és Bulgária jól megfontolt kívánságait teljesíteni kell, amenny­­nyire csak lehet Ebből a tényből olasz részről azt a reményt merí­tik, hogy a Balkán-konferencia ebben az irányban talán mégis eredményt ér el.­ ­Is e­gy várakozás az összes magatartások közt a legkevésbbé felel meg Hitler lelki alkatának. Az utóbbi hónapok csendje lázas tevékenységet takar nála. A telet a legnélkülözhetetle­nebb műveletek sietős befejezésére használta fel, de most már nem lenne a várakozásból nyernivalója. Az angolok és a franciák gyorsa­sága lassanként nagyobb lesz, mint az övé, amely elérte a maximu­mot. Most már mindennap veszít ebből az előnyből, nem vár tehát tovább. A Figaro, de a többi lapok is az offenzíváról írnak és hangsúlyoz­zák, hogy a támadás Románia ellen valószínűleg megindul. Ép­pen ezért a francia sajtó anélkül, hogy számbeli adatokat nyújtana, hangsúlyozza a Weygand tábornok parancsnoksága alatt álló kis­­ázsiai francia hadsereg szilárdsá­gát és megbízhatóságát. ♦ A Balkán-államok konferenciá­jával kapcsolatban élénk feltűnést keltett Párizsban, hogy a török külügyminiszter búcsúztatásán a német követ nem jelent meg. Ez újabb kiáltó jele volt a Berlin és Ankara közti viszony elhidegülé­­sének. A Neue Zürch­er Zeitung szerdai száma hosszas cikkben foglalkozik a Balkán-konferencia lehetőségei­vel, Budapest magatartását és ál­láspontját ismertetve. A lap szerint Magyarország kész újabb egyez­mények megvitatására. Magyar­­ország nem gondol arra, hogy ka­tonai pressziót gyakoroljon, ellen­ben hivatalos körök megállapítják, hogy gróf Csáky és gróf Ciano ve­lencei találkozása a román oldalon még nem okozott változást. A Balkán-konferencia is kevés re­ményt nyújt arra, hogy Magyar­­ország és Románia kapcsolatai megjavuljanak. A Basler Nachrichten budapesti tudósítója ugyancsak nagy cikk­ben ismerteti a budapesti szem­pontokat, a többi közt azt írja, hogy a német nyomás erősödik Románia felé, miután most már nemcsak petróleumról és gaboná­ról, hanem a román nehéziparnak német hadicélokra való kihaszná­lásáról is szó van. M. I. Éles az angol sajtó hangja Romániával szemben London, január 31. (A „Magyar Nemzet“ londoni alkalmi tudósítójának telefonjelen­­tése.) Szerdán reggel az angol sajtót főleg Hitler beszéde és a román olajkérdés foglalkoztatta. Ugyanez áll az amerikai sajtóra is. A Beaverbrook-sajtó nyilván jelenti, hogy Németország garan­tálja Románia területi integritását az addicionális olajszállítások fe­jében. Az egész angol sajtó élesen ír Románia ellen. A Hitler-beszéd visszhangja minimális. Chamberlain beszédében alig emlékezett meg a Hitler-beszédről. A „Börsenzeitune” a magyarországi németségről Berlin, jan. 31. (A „Magyar Nemzet“ berlini tu­dósítójának telefon jelentése.) 1. Hitler kancellár kedd esti nagy beszédével teljesen egyetért a német közönség. A napilapok természeté­ben teljes egészében hozzák a kancellár beszédét és a Deutsche Allgemeine Zeitung-ban maga Silex főszerkesztő kommentálja azt. “A lap szerint a háború első fázisának vége, most kezdődik a második. Ez volt Hitler beszédének magva. Hangsúlyozza a lap, hogy a Daladier beszédében megjelölt óriási hatalmi eszközök időközben még hatalma­sabbakká lettek. A világ 1933-tól kezdve megismerhette azokat a ti­tokzatos teljesítményeket, ame­lyekre egy olyan jól vezetett és szer­vezet nép képes, mint a tiránéz. Megkapják a harcot — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung fő­­szerkesztője —, mert nincs meg­egyezés a németek jogának keresz­tülvitele nélkül és mert a nyugati hatalmak ezt a jogot megtagadják és mert Churchill Angliája és Dala­dier Franciaországa nemcsak hogy békülni nem óhajt, hanem létük alapjául Németország szétrombolá­­sát tekintik. A Deutsche Allgemeine Zeitung egyébként megjegyzi, hogy az angol rádió a vezér beszéde után azonnal közölte a beszéd világvisszhangját. Gyorsaságban az angolok mindenkit felülmúltak, de a helyességgel — írja a lap — már kevesebbet tö­rődtek .­ Hosszú cikkben számol be a Börsenzeitung budapesti tudósítója a németség helyzetéről Magyarorszá­­gon és megállapítja, hogy a magyar­­országi németség klasszikus példá­ját­ adta a történelemben az állam­­hűségnek és a múltban mégis sok­rétű félreértés és félremagyarázás bukkant fel ezzel kapcsolatban. A hosszú és elismerő cikk végén meg­jegyzi a tudósító, hogy a kormány jóakarata, a német kisebbség elis­merten lojális magatartása és vilá­gos célkitűzése elhárítja a még út­ban álló nehézségeket, úgyhogy a magyarországi németség bevált erői zavartalanul működhetnek népi fej­lődésük és Magyarország megerősí­tése érdekében. A lap budapesti tudósítója Hitler beszédével kapcsolatban megírja, hogy a beszédet az egész Délkelet rádió előtt hallgatta végig. A. B. T. A totális háború csak rövid idő kérdése — írja Auval tábornok Párizs, január 31. (A „Magyar Nemzet“ párizsi tudósítójának telefonjelentése.) Pá­rizs és London figyelmét elsősor­ban Hitler kancellár beszéde fog­lalkoztatja. A Temps vezércikke, amely a hivatalos álláspontot tük­rözi vissza, azt írja, hogy a szó­noklatban azok voltak a legérde­kesebb vonatkozások, amelyeknek Hitler nem adhat hangot. Cseh­ország megszállását, a német meg­szállás körülményeit Lengyelor­szágban és Szovjet-Oroszország tá­madását Finnország ellen Hitler beszéde elkerülte. A sajtó nagy­­része a szónoklatból arra követ­keztet, hogy a totális háború meg­indulása csak rövid idő kérdése. A nyugati szövetségesek politiku­sai után most német oldalról is bejelentik a háború második kor­szakát és így március folyamán nagy események várhatók. Duval tábornok, aki az offenzíva gondo­latának első elemzője Párizsban, szerdán így ír a Journal des Débats-ban■ — Mi történik márciusban? Március Hitler kedvenc hónapja. Ezért november óta nem szűnünk meg erre a hónapra gondolni. Nem­­hinném, hogy a németek márciusnál tovább várnának. A Bulgária nem vár jelentősebb eredményt a belgrádi értekezlettől Szófia, január (A „Magyar Nemzet“ szófiai kü­­löntudósítójától.) Annak ellenére, hogy csak a napokban zajlottak le Bulgáriában a választások, a közvélemény érdeklődésének elő­terében mégsem ez a belpolitikai esemény áll, hanem a Balkán­szövetségnek február másodikat­ kezdődő belgrádi értekezlete. Itt általános az a felfogás, hogy a konferencia egyik legfontosabb kérdése: Milyen módon lehetne Magyarországot és Bulgáriát a Balkán-félsziget államaival köze­lebbi kapcsolatba hozni. Azzal a céllal, hogy tömörülve, de legalább is egymással szolidárisan védjék meg politikai és gazdasági függet­lenségüket. Szófiában az a véle­mény uralkodik, hogy rendkívül nehéz lesz ezt a kérdést a meg­oldáshoz közelebb juttatni, mert sem Romániát, sem Görögországot nem lehet rávenni arra, hogy terü­leti engedményeket adjanak Ma­gyarországnak, illetve Bulgáriának. Bulgáriának Dobrudzsára vonat­kozó álláspontját Törökország és Jugoszlávia támogatni fogják a belgrádi értekezleten. A nyugati Thráciára, vagyis az Égei-tengerhez való kijáratra vonatkozó bolgár revíziós igények már kényesebb tárgyalási anyagot jelentenek, mint­hogy ezzel szemben úgy G­örög­ország, mint Törökország kifogást emelnek. Törökország abból a meggondolásból, hogy nem akarja elveszíteni közös határát a vele jelenleg baráti, sőt szövetséges vi­szonyban álló Görögországgal. Ar­i a magyar—román kérdés­­komplexumot illeti — úgy Erdély­­lyel, mint a határterületekkel kap­csolatban —, Szófiában úgy tud­ják, hogy a magyar igények szá­míthatnak Jugoszlávia megértésére, sőt támogatására. A francia külügyminisztérium félhivatalosának, a Temps-nak múlt héten megjelent feltűnést keltő cikkét, mely Délkelet-Európa helyzetének megszilárdítása érde­kében szükségesnek mondta, hogy a Romániával szemben fennálló magyar igényekkel és a bolgár tö­rekvésekkel számot vessenek, itt nemcsak úgy értelm­ezik, hogy ez­zel elismerték ezeknek az igények­nek sarkalatos jelentőségét a bul­gáriai konferenciával kapcsolatban, de ezen túlmenően, mint annak a gondolatnak felvetését, hogy ennek a rendezésnek előkészítésére egy olyan értekezletet lehetne össze­hívni, amelyen az érdekelt balkáni és dunai államokon kívül még Anglia, Olaszország és Francia­­ország is résztvennének. Az a há­rom nagyhatalom, melynek fontos érdekei fűződnek az egész érintett területhez­: a Balkán félszigethez, s a Földközi-tenger keleti medencéjé­hez és a Közel-Kelethez. A bolgár sajtó általában szkepti­kus a belgrádi konferencia várható eredményeivel szemben. Nem sok lehetőséget látnak az erősen eltérő, célok és felfogások összeegyezteté­sére. Megcsendül ugyan egy-két bizakodóbb hang is, azzal a re­ménnyel, hogy a nemzetközi hely­zetet átérezvén, a Balkán-szövetség államai mégis hajlandók lesznek azoknak az áldozatoknak meghoza­talára, ami nélkül az egész terület szolidaritása nem érhető el. A Mit. című lap kifejezi azt az óhajtását hogy az olasz diplomáciai akció­ .minél nagyobb sikerrel járjon és­­bizonyos megegyezési alapot te­remtsen a vitás kérdésekben a bal­­­káni és dunai államok között. De ha ez az eredmény elmaradna, akkor szófiai felfogás szerint Bul­gária és Magyarország nem tehet­nek egyebet, minthogy nyugalom­mal várjanak jogos követeléseik érvényesítésénél kedvezőbb időkre. Függetlenül a belgrádi konferencia kimenetelétől azonban itt úgy íté­lik meg a helyzetet, hogy a bolgár— jugoszláv viszony barátságos ma­rad, a magyar—jugoszláv közele­dés pedig zavartalanul halad majd előre, úgy hogy a két szomszédos dunai állam egyetértésre jut min­den politikai és gazdasági kérdés­ben, ami mindkettőjüket érdekli. A. D. Danii:-nek. Előfizetést csak vidékről fogad el havi 1 , 32 fillérért. Kiadóhivatal V., Vilmos császár-ül 34. Kérjen mutatvány­számot! / O&jtesta. ? -AMA!NAP-étMI Ififfi*.. * 1 MAGYAR KRÍM |||| OSZTÁLYSORSJÍTÓ, * február 6-tól * március 7-én tartó | V. osztályú főhuzásaira gi |P vegyen osztálysorsjegyet. H aS Elérhető legnagyobb nyeremény: ■ * | i 700.60© | | h * 8 A főhuzások­­ egész tartamára érvényes sorsjegyárak: x Nyolcad P 17.50 Fél P 70.— [7 o Régiói P 35.—Egész P14­0.—|c * |s 0 Az eredeti sorsjegyek bank-fc '•« házunkban vásárolhatók,|$| Bvagy az összeg előzetes küldésével megrendelhetők, ^|§| TÖRÖK A. .X.I a bahkmAz r. t. * 2 BUDAPEST, IV., S­ERVITA­TIe 3. 3 TELEFON: 180 601, 182 06^. ^ iTOBo­troK.vil Végküzdelem Sallánál Helsinki, január 31. (A ,,Magyar Nemzet“ helsinki tudósítójának telefonjelentése.) A finn harcterek a pillanatnyi állás szerint, két­­ponton ígérnek a kö­zeljövőben döntő jelentőségű esemé­nyeket. A Ladoga-tótól északra fekvő hadszíntéren voltaképpen el is kezdődött az az ütközet, amely hamarosan döntéshez vezethet. Északon Sallánál azonban a har­cok alakulása egyelőre még azt is bizonytalanná teszi, h­ogy a Merki­­jervi és Sallá közti, mintegy h­úsz­­kilométeres szakasz melyik pont­ján tör ki a végküzdelem. E pilla­natban a Sallánál álló egész szov­jet haderő egy bezáródni készülő gyűrűvel van körülzárva és a harc végső kimenetele elsősorban attól függ, vájjon sikerül-e a filmeknek e­zt a gyűrűt végleg bezárni. Karé­­liában a szerdai harcok során mintegy ezerkétszáz-ezernégyszáz szovjet katona esett el. Az elesettek nagy részét egy, az utolsó emberig megsemmisített, nyolcszáz katonát számláló zászlóalj alkotja. A­ségvetésébe nyolcszázezer észt ka­rona kárpótlást vett fel, amelyek­kel a szovjetorosz bázisok céljaira átadott terület tulajdonosait kár­talanítja. A bevételi oldalon ezzel egyidőben semmiféle megfelelő té­tel nem található. A szovjet, mint ismeretes, köte­lezte magát, hogy Észtország költ­ségeit megfizeti azokkal a terüle­tekkel kapcsolatban, amelyeket ka­tonai célokra birtokába vett. Eddig azonban ennek a megegyezésnek semilyen praktikus eredménye nem mutatkozott. A hírek szerint a szovjetoroszok csak egy meghatá­rozott bért hajlandók fizetni Észt­országnak, amely nagyon alacsony, külön kártérítésre pedig egyáltalán nem gondolnak Moszkvában. Az észt kormánynak, amely a káro­sult háztulajdonosoknak és telek­tulajdonosoknak most megfizeti a kárt, az államkincstárból kell ki­vennie az ehhez szükséges össze­get. L. J. Politikai vonatkozásban ismét a szovjettel kapcsolatos hírek kelte­nek különös feltűnést Helsinkiben. A szovjetúnióban tapasztalható­­ nyugtalanság és elégedetlenség ál­landó hírei mellett most gazdasági vonatkozású eseményeket tárgyal­nak. Az észt kormány, tallinni je­lentése szerint, az 1940. évi költ­ s

Next