Magyar Nemzet, 1940. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
4 Nomád levele egy parlamenti esetről Tekintetes Szerkesztőség, a parlament szerdai ülésén, mint hallom, Rátz Kálmán nyilas képviselő „tettlegesen inzultálta" gróf Széchenyi Lajos ugyancsak nyilas képviselőt, aki viszont előzőleg nem volt hajlandó kezet fogni Rátz Kálmánnal, mint olyasvalakivel, aki a grófi nyilas vélekedése szerint „nem tartja meg a szavát". Nem tudom, tekintetes szerkesztőség, miért kellett ennek az esetnek éppen azon az ülésen lejátszódnia, amelyen az „eszmevédő" nyilas osztagról is volt szó, tehát azokról a nemzettestvérekről, akik egy cirkuszi díjbirkózó ökleivel adták tudtára politikai ellenfeleiknek, hogy ők a szellemi szabadság elve helyett az ököljog elvének hódolói és gyakorlói? Annyit mindenesetre elmondhatunk, hogy a nyilas képviselők által annyiszor hangoztatott, de már senki által sem hitt egységének nem valami meggyőző bizonysága volt ez a parlamenti eset. Az ököl szerepeltetése mindenesetre több világnézeti közösségre vallott az „eszmevédők", mintsem az inzultált grófi nemzettestvér és képviselőtárs felé. De van ennek az esetnek egy még jellemzőbb motívuma is. Értesüléseim szerint ez az affér éppen akkor történt, mikor egy erdélyi származású nyilas képviselő az ülésteremben az erdélyi magyarság szenvedéseire való utalással sürgette a nagy magyar összefogást, a nem nyilas képviselők által is helyeselt konciliáns hangon. Úgy látszik, az illető nagyon tájékozatlanul keveredett a „mozgaloméba és csak most fog talán ráeszmélni arra, hogy fölöttébb reménytelen dolog a „nagy magyar összefogást“, a nemzeti testvériesülést várnia attól a mozgalomtól, amelyben még a nyilas „testvér" is öklét testvériesei a másik testvér arcbőrével Arról, sajnos, nincs tudomásom, hogy Rátz Kálmán ütése mennyit ért — hogy stílszerűen szóljak — „testvérek“ között? Igaz tisztelettel Buda, 1940 január 31. Nomád Román lafinitás — magyar latinitás Kornis Gyula a Magyar Nemzet vasárnapi számában közreadott magisztrális cikkében sorra cáfolta Jorga professzor „Mit mondhat nekünk Olaszország? című cikkének téves vagy magyarellenes állításait A cikkhez egészében semmi hozzátennivalónk nem lehet, az illusztris tudós és államférfi széleskörű apparátussal utasítja vissza és maradéktalanul bizonyítja be Jorga tévedéseit vagy rosszindulatú túlzásait E sorok írójának figyelmét azonban megragadta a Jorga-cikknek egy Ivornisnál idézett kitétele, melylyel Kornis Gyula abban összefüggésben már részletesen nem foglalkozhatott. Mussolinit dicsérve, a következőket írja a román professzor: „ő nem fog olasz repülőgépeket küldeni a Kárpátokra, hogy szétromboljanak egy latin népet, amely Róma őrszeme maradt itt Keleten". Mi magyarok, akiket a latinitás szellemi problematikája nagyon is közelről érint, joggal vethetjük fel a kérdést e kijelentés kapcsán: latinok-e a románok? A latinitás külső ismérvéül általában két tényezőt szokás elfogadni: 1. latinnyelvű-e az illető nép? 2. latinos struktúrával, latinos életformával bír-e vagy sem? A nyelv és az életforma latinos, latin eredetű volta a latin népek legtöbbjénél együttjár és senki sem lesz, aki az olaszok, franciák, provencalok, spanyolok, portugálok és ladinok latinságában kételkedjék. Mindezek a népek azonban egymással összefüggő területen, a „madre della latinita", Róma körül vagy éppen Rómában helyezkednek el és szerepük, mint Róma „leánynépeié", mindvégig világos, nyomon kísérhető és egyértelmű. A latin eredettel bíró nyelvet beszélő népek közül egyesegyedül a román az, amely a többi latin népektől távol és elszigetelten él, amelynek története és életformája a nyugati latinoktól teljesen elütő s amelyiknek eredete, szerepe egyáltalában nem világos, hanem rejtélyekkel teljes, gyakran rejtező és ellentmondásos. Vájjon elég-e latin eredetű nyelvvel bírni egy népnek a Kárpátoktól keletre eső, orthodox vallásszférába tartozó, a Balkánnal s az orosz síkkal mesgyés területen ahhoz, hogy önmagát latin népnek, a nyugati nagy latin nemzettársaság egyenértékű tagjának tekintse? Vájjon hivatkozhatnak-e a „dákóromán continuitás" hívei — mint Iorga professzor teszi — „a mi szent Rómánkra"? Mindenekelőtt szeretnénk arra rámutatni, hogy még abban az esetben is, ha a dákok és a mai románok közötti történeti kapcsolat — amely, mint tudjuk, nem egyéb fikciónál — valóság volna, sem bizonyítana ez semmit vagy csak igen keveset a románok latin volta mellett. A dákok nem voltak rómaiak. Mint a nagy birodalommal hosszú ideig határos ország, a hellén-latin kultúra befolyása elől nem zárkózhattak el, többjeik körében nyilván hatott a római életforma varázsa, de végre is éppen Róma pusztította el királyságukat, helyére állítván Dácia tartományt Ez a Dácia azonban — a gyorsan latinizálódó Pannóniával éles ellentétben — a rómaiságnak meglehetős merevséggel ellenállt. Jellemző módon 276-ban, amikor a birodalom kezdte belátni, hogy a Barbaricummal szemben már csak defenzív magatartást foglalhat el, a rómaiak aggodalmas sietséggel éppen ezt a provinciát ürítették ki önként, jeléül annak, hogy Dácia bércei között a rómaiság nem volt képes lábat vetni. Természetes azonban az is, hogy a kiürítéskor minden latin vagy romanizált lakosság is elhagyta Dácia földjét, úgyhogy a „continuitás" latinok és románok közt már ez okon is hiányzik. Pásztortársadalmak laza fajai voltak a románok ősei, akik először a mai albán-makedón vidékeken tűnnek fel oly helyeken, ahol közeli rokonaik, a makedo-vlachok még mai napig is laknak. A nomád pásztor minden nagyobb szervezettség nélkül a hegyben vándorol és szóródik lassanként észak felé. Ez a szóródás a bizánci birodalom területén történik, ahol csakhamar a keleti kereszténység, az orthodoxia szellemi körébe kerülnek. Már mint ilyenek jutnak el a XIII. században először a magyar király fennhatósága alatt álló területekre. Elsősorban arra a területre, ahol valaha a besenyők, akkor a kunok országa terült el. Ezek maradványai, ezek az erős törökök válnak uraikká és szervezik meg őket, úgyhogy a XIV. században már megkezdődhetnek kezdetleges államalkotó kísérleteik, amelyek majd a XV. században fognak kibontakozni. Vájjon latin ütemű-e ez a történet? Latin életformában élnek-e ezek a kezdeti románok, ezek az vlach telepesek? Aligha. Ritmus, forma és tartalom sokkal inkább szláv népek, szláv álladalmak kibontakozására emlékeztet. Vérségi összetételükben tényleg sok százalékig szlávok is. A XV. században csaknem lehetőség nyílt arra, hogy Moldova mint független állam lépjen fel a közelkeleti európai politikában Magyarország és Lengyelország közt, azonban ennek a fejlődésnek útját szegte a török. Mind a két oláh fejedelemség a XIX. század derekáig a török birodalom tartománya lett. Arra egy pillanatig sem gondoltak, hogy a töröknek magyar módra ellenszegüljenek, hanem eladták neki magukat és hordozták évszázadokig a török szultán, illetőleg a fanarióta hűbéres fejedelmek rettenetes rabigáját. A XIX- században pedig, a török birodalom felbomlása idején Oláhországban és Moldova földjén előállott egy orthodox hitű, bizánci életformák csökevényeit és bizánci erkölcsök formáit őrző, lágy és lírai kedélyű, egész megjelenésében az ukrán paraszthoz közelálló parasztország, archaikus társadalmi formákkal— bojár-rendszer —, amelynek puha, porcos szerkezete sokáig, egészen addig nem tudta megtalálni a maga helyét a nap alatt, amíg csak német fejedelmi ház nem ült trónjára, amely céltudatos politikájában balkáni szabású, kései macchiavellista államférfiakkal támogatva, félszáz év alatt kivívta Románia mai határait. Maga a „Románia" név is, amely reklámszerűen kívánja hangoztatni a román nyelvcsaládhoz, a latinokhoz való tartozást, pár évtizedre tekinthet vissza; ezelőtt a románságot u/ác/i-nak, o/ő/i-nak nevezték s még ma is ez ennek a nemzetnek a neve magyarul. Az oláhok „felső tízezre" azóta kijárta Párizs iskoláit, nyelvüket is purifikálták, latinosabbá gyártották át, mint eredetileg volt, tudósaik ■— elsősorban Jorga professzor— teljes erővel hangsúlyozzák a „dákóromán continuitás" tévtanát hanem a bizánci orthodox kultúrkör abroncsait nem lehet szétfeszíteni, a földrajzi helyzetet nem lehet megváltoztatni, a valódi történeti fejlődést nem lehet meg nem történtté tenni. Románia balkáni képződmény, népe latinos nyelvű nép, a Balkán és az orosz tábla átmenő területén, melyet jellemez bizánci hagyomány és lírikus alkat, nem pedig erős forma, nagyarányú szervező erő, tiszta vonalvezetés és világos arányérzék, tehát nem az, ami egy embert vagy népet rómaivá vagy rómaiassá tesz. Ha már latinitást keresünk Közép-Európa földségein, mennyivel inkább megközelítette ennek fenti fogalmait e tájak középkori megszervezője, a magyarok népe. A mi nyelvünk nem latin ugyan hanem keleti finn-ugor törökös idióma, de életformánk és legtisztább szellemeink — Szent István, Berzsenyi, Deák Ferenc — a latinitáshoz állanak közel. A Pax Hungarica a Pax Romana szűkebb érvényű továbbélése Pannónia földjén, amelyből sohasem pusztultak ki a latinos izek. Kultúránk a katolicizmus kultúrája, amely a „madre delin latinitá“-hoz köt bennünket, a puszták keresztvízre ruházott fiait. Rajtunk túl, kelet felé, végződik Róma Európája. Ezt Róma s Róma bölcs vezére Mussolini tudja jól. Éppolyan jól, mint ahogy a régi Róma császári bölcse, Marcus Aurelius észrevette, hogy a birodalom biztonságának legnagyobb záloga a kárpáti lánc. Ezért akarta megszervezni a Marcomannia és Sarmatia provinciákat. Ezért támogatta Olaszország törekvéseinket a Kárpát-vonal egy részének visszaszerzésére. S innen, ebből a felismerésből táplálkozik az egyre sűrűbben emlegetett modern jelszó: Itália határa a Kárpátokon van! Ferdinandy Mihály Katona Jenő lapja, a Jelenkor a függitl-n Magyarországért házi all Serkesztésési és kiadóhivatal: Várt utca ift. Ili la I Mi'UR KIMi/etés: félévre 2 P egy évre « P Csekkszáralaszám: ti 870 Magyar Nemzet CSÜTÖRTÖK, 1940 FEBRUÁR 6. Ez a mű a boldogabb magyar jövőhöz vezető utat mutatja. HARC A MAGYAR JÖVSÍrT írta: DR. HÉZSER LÁSZLA Előszóval ellátta Dr. Orsós Ferenc egyetemi tanár Jogait állapítja meg Orsós professzor a könyvhöz írt előszavában, hogy ez a munka nagy visszhangot fog kelteni a közvéleményben, mert oly izzóan aktuális problémákat vet fel, amelyek leginkább foglalkoztatják ma a magyar jövőért aggódó és harcoló lelkek**! Ara. 2.60 P Az első kiadás 11 nap alatt elkelt! Ajándékozzuk mind a barátunknak ezt a könyvet! Kapható a Magyar Nemzet könyvosztályába, VI . Vilmos császár-út 65 Telefon: 120-130 (Vidéki rendeléseknél az összeg 20 fül, portóval előre beküldendő.) A kormányzót és Boris királyt ünnepelték a magyar-bolgár légi egyezmény aláírása után Szófiából jelentik. A magyar- bolgár légi egyezmény aláírása után válásreggelit rendeztek a Szófiában időző magyar légügyi küldöttség tiszteletére, amelyen megjelent Daskalov bolgár hadügyminiszter és több bolgár előkelőség. A hadügyminiszter meleghangú beszédben hangsúlyozta, hogy a tárgyalások rendkívül szívélyes légkörben folytak le. A magyar és bolgár népet az őszinte barátság és az azonos érdekek szálai fűzik egymáshoz. Beszéde végén Horthy Miklós kormányzó és Boris bolgár király egészségére ürítette poharát. Az üdvözlő szavakat dr. Héjjas Iván miniszteri tanácsos köszönte meg a magyar küldöttség nevében. Egyben köszönetet mondott a rendkívül szívélyes fogadtatásért, majd rámutatott, a bolgár—magyar barátság őszinteségére és szilárdságára. Poharát Boris király és Horthy Miklós kormányzó egészségére ürítette. A légügyi küldöttség athéni és szaloniki látogatása hasonló szívélyes légkörben folyt le. Itt a légügyi miniszter és a külügyminiszter adta a díszebédet a magyar kiküldöttek tiszteletére. A húszesztendős TESZ jubileumi díszközgyűlése A Társadalmi Egyesületek Szövetsége alapításának 20. évfordulója alkalmából szerdán délután jubileumi díszközgyűlést tartott, amelyen megjelent József főherceg, a kormány tagjai közül Hóman Bálint, Radocsay László, Jaross Andor miniszterek, Puky Endre, a közigazgatási bíróság elnöke, továbbá több közéleti előkelőség. Uzdóczy-Zadravetz István tábori püspök, országos elnök megnyitójában visszapillantást vetett az elmúlt húsz év munkásságára. Indítványára a díszközgyűlés hódoló táviratban köszöntötte a kormányzót. Borsodi Gyula társelnök ismertette a TESZ létrehívásának indokait. • Tasnádi Nagy András titkos tanácsos, társelnök beszédében ,először az országos szervezettel foglalkozott TESZ-nek jelenleg 1639 tagegyesülete és kereken kétmillió tagja van. A TESZ a magyar keresztény erők koncentrációja, kicsinyben ugyanaz, mint Olaszországban a fasizmus. Ezután a forradalom pusztításairól beszélt, majd ez ellenforradalmi mozgalmakról, amelyekben fellobbant a nemzeti lélek és megmentette az országot. Ebben a nemzetépítő munkában nagy szerep jutott a TESZ-nek és nagy szerep vár rá a jövőben is. Beszéde végén a kormányzót méltatta, akit a megjelent előkelőségek hosszasan ünnepeltek. Dr. Hőgyészi Pál kerületi elnök és Szeder János országgyűlési képviselő beszéde után sor került a TESZ új zászlajának felavatására. Az új selyemlobogót Nagykovácsy Milenkó, az ismert nagykereskedő ajándékozta a TESZ-nek. Az időközben elhalt Gömbös Gyuláné helyett leánya, Gömbös Dóra jelent meg mint zászlóanya. Az avatóbeszédet Uzdóczy-Zadravetz István tábori püspök tartotta. Vitéz Endre László alispán záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a korszellem egészséges átalakításánál hatalmas szerep vár a TESZ-re. Hóman Bálint Gömbös Gyuláról Az ünnepi közgyűlést este díszvacsora követte, amelyen Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter mondott beszédet. Gömbös Gyulával foglalkozott, akinek politikája a magyar lelkiség és keresztény erkölcsiség pillérein épült. A népi erők gyarapításával és összefogásával igyekezett a nemzet erőit fokozni. Le akarta dönteni az osztályok, pártok, felekezetek és nemzedékek közé emelt mesterséges választófalakat. A benső meggyőződés erejével hirdette, hogy minden nemzetnek, így tehát a magyarnak is, saját lelkisége és hagyományai szerint kell életének formáit kialakítania és hogy a korszerű haladás eszméjét összhangba kell hozni a múlt hagyományaival. —• Példaképe —■ folytatta Hóman —• Szent István, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és Horthy Miklós volt. Nem kereste, ki melyik társadalmi osztályhoz tartozik és politikai ellenfeleiben sem látott ellenséget. Protestáns létére világosan felismerte és megbecsülte a kétezer éves katolikus Egyház nagyságát és tökéletességét. Nem tudott azonban senkit magyarnak látni, aki a keresztény erkölcsi elvekkel ellentétes, idegen morál szerint él. Ez a meggyőződése volt az alapja a zsidókérdésben elfoglalt határozati álláspontjának. Nem vizsgálta, kiben van idegen vér a magyar mellett, h ha ez a vér egészséges európai nép vére volt. Érezte, hogy az a magyar, aki magát magyarul magyarnak vallja és ösztönösen eszerint is cselekszik. Beszéde végén poharát Gömbös Gyula, emlékére ürítette. 4 „Magyar Nemzet66 néma rovata Több művelt magyart! Ilyenfajta alapról sajnos nem tudunk. K. S., Budapest. Nem felejtjük el érdekes sorait. Minden népnegyvenéves* pusztai vándorlása igazában addig tart, míg ki nem halnak azok a szolgalelkűek, akik visszavágynak a „Fáraó húsosfazekas** mellé. Szárazdiaknak. A „stiller Beobachter“-rel szemben teljesen igazuk van önöknek, amikor azt írják: „Ezen bálunkat a Himnusszal kezdjük. Mi méltók akarunk lenni őseinkhez, akik szerették a mi szép hazánkat, mi is szeretni fogjuk, míg egy magyarérzésű ember lesz e hazában." Nem is értjük, ki és milyen jogon találhatna ezen kifogásolnivalót. Egy erdélyi. Valóban az illető korszakot csak az abszolválja a történelem előtt, hogy még súlyosabb, végzetesebb, sötétebb következett reája. Irodalomtörténész. Valóban nagy tartalomban és színvonalban is a különbség. Az egyik a magyar klasszicizmus hagyományain méri, a másik a fajiság nem tisztázott fogalmán Az irodalomtörténet szegélyén, perifériáján marad, a művek igazi ismerete nélkül, elpletykásítva a magyar múltat. Nem az anyag kényszeríti őt a szintézisre, hanem előre kiagyalt szintézisébe kényszeríti az irodalmi anyagot. Sz. I., Budapest, Caesar nagyságának elismerése semmiképpen sem csorbítja más történelmi nagyságok, köztük Attila kellő értékelését. A nagy keleti hódítók közül nem egy, például Dzsingiszkán hatalmas arányú történelmi figura volt és Attilát bizonyára nekünk, magyaroknak szabd legkevésbbé alábecsülni. De hiszen ez nem is történt meg, amikor a latin civilizációnak azt a férfiút méltattuk, aki valóban humanista volt hatalmi belátásból és természeténél fogva is. Olvassa el különben Mommsen páratlan jellemzését Caesarról, aki már nem egy népé, hanem az egész műveit emberiségé. Előadás a fasiszta alkotmányról Szegedről jelentik: Carlo Alberto Biggini pisai egyetemi tanár szerdán este a szegedi egyetem aulájában előadást tartott a fasiszta alkotmányról. A fasiszta alkotmány először magát az állameszmét mentette meg, azután pedig új l állameszmét teremtett és ezzel az olasz nép kivételes politikai érettségének adta tanulelét. Az előadásért, amelyet nagyszámú is előkelő közönség hallgatott végig, dr. Baló József rektor mondott köszönetet. Az előadás után a Tisza Szállóban társasvacsora volt.