Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-02 / 70. szám

KEDD, 1940 ÁPRILIS 2. A „Grenzbote“ Románia és a nyugati hatalmak közti viszonyról A pozsonyi „Grenzbote“ bukaresti tudósítója hosszabb cikkben számol be olvasóinak a nyugati hatalmak és Románia közötti viszony elhidegülé­­sének konkrét jeleiről.­­ Amidőn a múlt nyáron Anglia kéretlenül garancia-ígéretet kényszerí­­tett rá a román kormányra, még akadt Bukarestben néhány optimista, akik már lelki szemeik előtt látták a nyugati hatalmak segélycsapatait fel­sorakozni határaikon és akik a segít­ségükre siető angol repülőgépek pro­pellerjeinek bugását vélték hallani, így kezdődik a cikk. A tudósító szerint ezek a remények azóta szerte­foszlottak. A katonai segítség helyett néhány javíthatatlan optimista az utóbbi időben még abban bízott, hogy a nyugati hatalmak, ha katonailag nem is, de legalább gazdaságilag fog­ják támogatni Romániát. Azonban ez a várakozás is csalókának mutatko­zott. Az utóbbi időben gyarapodnak az esetek — írja a „Grenzbote" buka­resti tudósítója —, amelyekben Anglia különösen a gazdasági élet terén a legsúlyosabb túlkapásokra ragadtatja el magát, amelyek mértékadó román köröknek sok bosszankodást okoznak. — A sok hasonló esetből csak egy példát akarunk felemlíteni. Egy nagy román posztógyár gyapotot akart behozatni s ezért a bukaresti brit kon­zulátushoz fordult, hogy kiállítsák számára a szükséges igazolványokat, amelyek birtokában a tengerentúlról érkező szállítmányt nem tartóztatják fel és nem foglalják le. Az említett román cég egész sereg kérdőívet töl­tött ki és azt a bizonyítványt is be­mutatta, amely szerint az igényelt gyapotmennyiséget teljesen a hazai fogyasztásra használják fel. Amidőn e formalitások után a román posztó­gyár megkapta a brit konzulátustól a szükséges okmányokat, abban a hit­ben volt, hogy most már minden rendben van. Ez azonban korántsem volt így. A gyapot még sokáig vára­tott magára. Ehelyett megjelent a posztógyárban a brit konzulátusnak egy tisztviselője, aki merészen az üz­leti könyvek felmutatását követelte. Eközben számos kérdést tett fel, amelyek lényegükben nem jelentettek mást, mint ipari kémkedést, így az angol tisztviselő többek között az iránt érdeklődött, mekkora volt a gyár forgalma a legutóbbi években, kik voltak vásárlói és milyen kül­földi cégeknek szállított valaha is árukat. Természetesen román részen a legmesszebbmenően fel voltak hábo­rodva azon, hogy egy román cég ro­mán területen hasonló rendszabályo­kat kénytelen eltűrni, Amelyek azt a látszatot keltik, mintha Románia an­gol gyarmat lenne, sért nyugodtan fogadta. Hivatkoz­nak hivatalos helyen arra, hogy amikor a szovjetorosz csapatok megszállták a dnyeszter—kárpáti vonalat, Gafencu román külügy­miniszter leszögezte magát a sem­legesség és a jószomszédi viszony mellett. Bukarestben kiemelik, tíz éve van már annak, hogy aláírták a Briand—Kellogg paktumot kísérő jegyzőkönyvet. Azóta a román— szovjet viszony a paktum alapján alakult. Ez a szerződés a két or­szág biztonságának kölcsönös ga­rantálásán alapszik. Román rész­ről hivatalos helyen hangsúlyoz­zák, hogy Szovjet-Oroszországnak Romániával szemben tanúsított bé­kés politikája következtében Ro­mánia került mindent, ami ideoló­giai vagy politikai nézeteltérést idézhetett volna elő a két állam közt, amiről a szovjet azt hihette volna, hogy az szovjetellenes irányú. Románia 1939 júliusában egy nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy nem köti magát semmiféle olyan akcióhoz, amely bármely más állam ellen irányulna, mert minden esetleges konfliktust ki akar kerülni. Érdekes különben, hogy vasár­nap újra megnyitották Bukoviná­ban a román-szovjet határt. * A dubrovniki kikötőben nagy feltűnést keltett a német Ankara nevű gőzös megjelenése. A hajó Triesztből jött jugoszláv vizeken Dubrovnikba, ahol bauxitot akar felvenni és onnan újra Triesztbe megy. Még több német bauxit­­szállító hajó érkezésére számíta­nak. A bauxitot Triesztből vasúton szállítják tovább Németországba. —1 —6. „Az elpáholt románok*'* Ilyen alcím alatt a következőképp folytatja cikkét a német újságíró: — Azonban a román hajózásnak is sokat kell elszenvednie a britek ön­kényes intézkedései következtében, így február vége felé a „Bucegi“ nevű román gőzöst a Dardanellák elött egyszer négy brit torpedóromboló tartóztatta fel. A torpedórombolókról hatvan felfegyverzett, szuronyos tenge­részkatona kíséretében angol ellen­őrző tisztviselők szálltak a román hajó fedélzetére, hogy annak szállít­mányát átkutassák. Közben az angol tengerészek annyira kihívóan visel­kedtek, hogy rövid idő alatt szabályos verekedésre került a sor a román matrózokkal, akik fegyvertelenek vol­tak és így a rövidebbet húzták. Több román tengerész az összetűzés so­rán megsérült.­­Még rosszabbul járt a „Danubius1" nevű román gőzös, amelyet egy an­gol torpedóromboló megcsáklyázott és ennek során megrongálta a román gőzös csavarját. Mivel ebben kizárólag az angol hadihajó volt a hibás, a ro­mán gőzös kapitánya követelte, vegye­nek fel jegyzőkönyvet, amelynek alap­ján azután a kártérítési igényét érvé­nyesítheti. A brit romboló parancs­noka azonban hallani sem akart a román kapitány eme kívánságáról, a legéktelenebb módon szidalmazta a románokat és végül is továbbállt.­­ El lehet képzelni, hogy milyen érzelmeket kelt az angoloknak ez a példátlan magatartása az érdekelt ro­mánok között. Mindenesetre nehéz ezt a magatartást az annak idején adott garanciaígérettel összhangba hozni. Annak idején Anglia és Romá­nia megegyezett abban, hogy Anglia minden lehetséges módon elősegíti a román felfegyverkezést. Hogy miképp fest valójában ez az angol támogatás, azt mutatja az az eset, amely külö­nösen nagy felháborodást váltott ki Bukarestben.­­ Az angol ellenőrző hajók ugyanis feltartóztattak és Gibraltárba kísértek egy hajórakomány rezet, amelyet Románia hadianyag-gyártásra vásárolt Amerikában. A sürgető fáradozások ellenére, hogy szabadítsák fel a rezet szállító gőzöst, az angol, blokádügyi minisztérium még mindig vonakodik teljesíteni a jogos román kívánságot. Az ilyen zaklatásokon túl azonban Anglia igyekszik megakadályozni a román kivitelt is, így fával megrakott román hajókat, amelyek Török­országba igyekeztek, a kisázsiai part­vidéken feltartóztattak és bizonyítéko­kat követeltek arra nézve, hogy a fa csakugyan Törökország részére van-e szánva és hogy Törökországban ma­rad-e, nem kü­ldik-e tovább más ál­lamba. A francia—román viszony — Azonban Anglia szövetségese, az állítólag románbarát Franciaország is minden elképzelhetőt elkövetett az utóbbi időben, hogy bebizonyítsa a román közvélemény előtt, milyen ke­véssé lehet erre az állítólagos barát­ságra építeni és hogy ma már meny­nyire ellentétben állnak egymással a francia érdekek a román érdekekkel. Ez különösen határozottan mutatko­zott meg az utóbbi napokban, azok­ban a közleményekben, amelyekben francia folyóiratok síkraszálltak Habsburg Ottó terveinek megvalósí­tása mellett. Még az egyébként any­­nyira franciabarát bukaresti „Univer­­sul“ szükségét érezte annak, hogy ezekkel szemben állást foglaljon és megálanítsa a következőben: „Fel­foghatatlan számunkra, hogy mi ér­telme legyen annak, hogy a mai­ Európát, amelyet a nemzetiségi eszme alapján építettek fel, most ismét nemzetfeletti alapokon szervezzék át újra. Miért közölnek olyan cikkeket a nyugati publicisták, akik nem isme­rik sem Közép-Európa történetét, sem az itteni helyzetet, amely cikkek az abszurd és veszedelmes terveket népszerűsíteni vannak hivatva?" — Más helyen az „Universul" sze­mére veti Franciaországnak, hogy a világháború után az összes nagy­hatalmak elismerték Délkelet-Európa népeinek jogait. Aki a modern nem­zeti állammal szemben a több nemze­tet átfogó föderatív állam lidércszerű alkotmányát állítja szembe, az arról tesz tanúságot, hogy nem tanult sem­mit az európai nemzetek mozgalmas történelméből. Újra megnyitották a bukovinai román—szovjet határt Belgrád, április 1. (A „Magyar Nemzet“ belgrádi tudósítójának telefonjelentése.) A román közvélemény lassan reagált Molotov beszédére. A beszédet Ro­mániában igen nagy meglepetéssel fogadták. Hivatalos helyen hang­súlyozták, hogy Románia meg tudja majd védeni az ország terü­letét. Ami az 1938. évi bukaresti szovjetkövetségen lejátszódott ese­tet illeti, ennek a kérdésnek fel­vetése meglehetősen meglepte a román kormányt. A románok sze­rint Butyenko szovjetorosz diplo­mata eltűnésének körülményei nincsenek teljes mértékben felde­rítve. Alexandrovszki egykori prá­gai szovjetkövet vezette a nyomo­zást ebben az ügyben Bukarestben és a nyomozás során a román ha­tóságok nagyon diszkréten jár­tak el. Ami Besszarábia kérdését illeti, a román közvélemény hivatalos felfogás szerint Molotov kijelenti- Magyar Nemzet Amerika 1940 végétől évente 30.000 repülőgépet gyárt Párizs, április 1. (.A „Magyar Nemzet“ párizsi tu­dósítójának távirata.) A Paris Midi Teleki utazásáról írva úgy véli, hogy a magyar miniszterelnök pozícióját a római tárgyalások meg­erősítették. A tanácskozások külön­ben a lap szerint a magyar függet­lenségre vonatkoztak. Az Excelsior így ír: — Magyarország biztosítékot ka­pott Olaszországtól arra nézve, hogy Itália nem támogatna esetleges nemet—szovjet gyám­kodási törek­véseket a dunai államok felett. Az Ordre szerint Teleki magyar miniszterelnök római útja után a Délkelet-Európára vonatkozó híresz­telések teljesen megszűntek. Az amerikai kormány hozzá­járult, hogy 175 repülőgépgyár a leg­újabb modellű repülőgépeket adja el külföldi kormányoknak. A New York Herald aláhúzza, hogy ez az engedély a szövetségesek katonai győzelmét jelenti. A World Telegramm az ameri­kai repülőgépipar kapacitását a következőképpen becsüli meg: — Amerika 1910 végétől évente harmincezer repülőgépet gyárt. Ezekben a gyárakban ezentúl száz­ A római sajtó közli a francia lapok olaszbarát cikkeit Róma, április 1. (A „Magyar Nemzet“ római tu­dósítójának telefonjelentése.) Az előző hét végén hírek keringtek arról, hogy Lovai különleges meg­bízatással Rómába utazik vagy pe­dig kvirinái francia nagykövetté nevezik ki. Ezeknek a híreknek eredményeképpen most a francia és az olasz diplomácia minden megmozdulását, azonkívül a fran­cia sajtónak Olaszországgal foglal­kozó cikkeit mindenki a leg­­nagyobb figyelemmel kíséri. Ilyen esemény, hogy az új francia mi­niszterelnök, Reynaud vasárnap fogadta Olaszország párizsi nagy­követét, Guarigliát. Ő az első kül­földi diplomata, akit Reynaud fo­gad. Hosszú megbeszélést folyta­tott a francia miniszterelnök Frangois­ Poncet, római francia nagykövettel is, aki a múlt hét végén Párizsba utazott, ahol né­hány napig óhajt maradni. Végül az 1942-es római világkiállítás francia bizottságának elnöke, Irene Besnard éppen most érkezett meg hosszabb tartózkodás céljából Ró­mába. • Mindezekkel a hírekkel kapcso­latban az olasz lapok részletesen közlik azokat a cikkeket, amelyek a francia lapokban megjelentek Olaszországról és annak a nyugati hatalmakkal való viszonyáról. Ezek közül kiemelkedik a Populaire cikke. A lap vasárnapi számában kifejtette, a szövetségesek készek arra, hogy a Földközi-tenger terü­letén az egyenlőség alapján angol, francia és olasz együttműködést teremtsenek. A párizsi lapnak ezt a nyilatko­zatát az olasz sajtó kommentár nélkül, de közli, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a cikk valószínű­leg azért keltett nagyobb érdeklő­dést Olaszországban, mert a fran­cia kabinet újjáalakulása követ­keztében a Populaire bizonyos mértékben a kormány által val­lott nézeteket közli. * „Olaszországban nincs inflációs veszély." A Giornale di Italia, a Popolo di Roma és még néhány mérvadó olasz lap jelenti ki ezt hétfőn abból az alkalomból, hogy a Banca d’Italia közgyűlésén a bank kormányzója tette ezt a ki­jelentést. A bankkormányzó je­lentéséből kiderül, hogy az olasz pénzforgalom 1939-ben 14 milliárd líra volt havonként az év elején, míg az év végén már 24,4 milliárd lírára emelkedett. Ez az emelkedés az európai háború által előidézett gazdasági jelenségek eredménye. A bankjegyforgalom emelkedése nem folytatódott tovább az idén, sőt csökkent 22,­1 milliárd lírára ha­vonként, inflációs veszély tehát nincs. —ff egy. A­z AMANDA IL KÉT ÉLETE .Énekes, táncos filmvígjáték Jip Jjivatg. ft&I&LH; vadonatúj slágereivel 5INTES ROGERS^ FRED ASTAIRE Holnap premier! RKO-film I fia­tal-öreg* FÉRFI-NO egészács - (ideg CÉLSZERŰ TÁPSZERE OVOMALTIW) Kellemes alakban, töményen nyújtja az élet fenntartásához, az idegek, izmok táplálásához, a gyermeki szervezet fel­építéséhez nélkülözhetetlen tápanyago­kat és a Reggelire, uzsonnára 1—2 csésze Ovo­­m­alCine erőt, egészséget ad. Nagy német—francia légi ütközet Berlin, április 1. (Német Távirati Iroda.) Március 31-én a francia arc­­vonal fölött több nagy légiharcra ke­rült sor. Német határvédelmi vadász­repülőgépek különböző helyeken leg­újabb mintájú francia vadászrepülő­gépekkel találkoztak. Összesen 23 Messerschmitt-repülőgép harcolt 36 Morane-gép ellen. A német vadászgé­pek nagy győzelmet arattak. Saját veszteség nélkül 7 francia vadász­repülőgépet lőttek le. A következő légi ütközetek folytak le: Püttlingen közelében két harcban 8 Messerschmidt- és 8­­ Moran-repülő­­gép ütközött meg egymással. E légi harcok során Püttlingen felett egy Morane-gépet lelőttek. Egy másik Morane-gépből a vezető ejtőernyővel menekült meg. Légi harcra került sor Saargemünd­­től délre. Itt 9 Messerschmitt-repülő­­gép 20 Morane-gépet támadott meg. Egy francia repülőgép Saargemünde közelében lángbaborulva zuhant a földre, egy másik a találatok hatására a levegőben darabokra tört. Mörchingen felett 8 német és 8 fran­cia vadászgép mérkőzött meg. Egy francia gépből a vezető ejtőernyő se­gítségével kiugrott, miután rövid ideig lőtték a gépet, egy másik francia repülőgép a levegőben kigyulladt, egy harmadik pedig lefelé bukdácsolt és a földbe ütközött. Valószínű, hogy ve­zetőjét halálosan eltalálták. (MTI.) Párizs, április 1. (Havas. Hivatalo­san jelentik április 1-én este. A Saartól közvetlen nyugatra elte­rülő vidéken rendkívül erős tüzérségi tűz folyt. A két fél légi hadereje erős tevékenységet fejtett ki. Több légi­harcra került sor, amelyeknek ered­ménye még nem ismeretes. Valameny­­nyi repülőgép visszatért támaszpont­jára. Március 31-én az egyik légi ,­i­llalkozás során egyik vadászrepülő­­arunk túlnyomó fölényben lévő el­lenséges légi­erőkbe ütközött. Két egyfedelű repülőgépünket lelőtték. Az egyik repülő ejtőernyővel leereszke­dett. A többi repülőgép visszatért (T­'as’nont’arr). (MTI ) Párizs, április 1. (Sicinni. ) Hír sze­rint német repülőgépek az Északi­­tengeren támadást intéztek francia hadihajók ellen és számos bombát dobtak le, amelyek azonban nem ta­láltak célba. A német repülőgépeket távozásra kényszerítették, miután a francia partok felől repülőraj sietett a hadihajók segítségére. (MTI.) Párizs, április 1. (Havas.) A mozgal­mas, heves tüzérségi tevékenységgel és rajtaütésekkel élénkített napok után az arcvonal vasárnap újra el­csendesedett, egyetlen incidens sem fordult elő. Ezzel szemben a légi te­vékenység elég élénk volt. Az Északi-tengeren az angolok ren­des járőrtevékenységüket folytatták, a németek két-három repülést végez­tek az angol partok fölött, különösen Scapa Flow vidékén, anélkül, hogy bombázó szándékot árultak volna el. (MTI.) 3 ezernél több amerikai munkás dol­gozik a szövetségesek számára. A francia sajtó szerint a háború­nak Churchill által bejelentett élénkülése nem nagy légi operá­ciókkal kezdődik, most nem ellen­séges repülő- és flottabázisok, fel­­szerelési és közlekedési gócpontok, stb. elleni támadásokról van szó, mindezt a blokád megszigorítása előzi meg. A blokád előbb az első­rendűen szükséges anyagoktól megfosztja az ellenséget, mielőtt a háborúnak ez a fentebb említett rendkívül sok muníciót és benzint felemésztő korszaka megkezdődik. M. I. H® mtr.osztásprstás főBMllítója késik, hogy mindazok, akik a postán küldött sorsjegyek árát még nem egyenlítették ki, szíves­kedjenek a megfelelő össze­get megfizetni, mert a nye­reményigény és minden más jog csak úgy biztosítható, ha a sorsjegyek ára az előírt 30 fillér költséggel együtt a húzások kezdete előtt ki­­egyenlíttetett. Aki azonban bármely oknál fogva a sorsjegyeket nem akarja megtartani, küldje azonnal vissza az illetékes helyre, mert az idejében ki nem fizetett sorsjegyek sem­mi jogot nem biztosítanak, a főárusítóknak azonban kárt okoznak, ha azokat postafor­dultával nem kapják vissza j­ól hízáso­k-án,szombaton kenn­ek!

Next