Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-21 / 87. szám

VASÁRNAP, 1940 ÁPRILIS 21. Magyar Nemzet Dr. Tombor Jenő ny. ezredes: A szárazföldi hadihelyzet északon Az elmúlt héten a német sereg helyzete Dél-Norvégiában határo­zottan megszilárdult, szövetségesek partraszállásairól pedig a nagy ti­toktartás mellett is azt a benyo­mást nyeri a tárgyilagos megfigyelő, hogy máris több kedvező alkalmat szalasztottak el a szárazföldön. Ez a benyomásunk azonban még nem lehet végleges, mert a szövetsége­sek még nem rántották le a leplet szándékaikról és egyes hírek szerint nagyarányú előkészületek vannak folyamatban. A valószínű hadihelyzetet — túl­nyomó részben a német hivatalos közlések alapján — vázrajzunk­­ban szemléltettük. Ebben a német főerőt Oslo körül látjuk előretolt nyúlványokkal a vasútvonalak men­tén, két helyen egészen a svéd ha­tárig csatlakozva. Vájjon Haiden és Kongsvinger között vannak-e még kisebb norvég erők, az nem befo­lyásolja lényegesen az általános helyzetet. A norvég tengerpart Osló­tól kezdve Kristiansandon át Berge­­nig német jelentések szerint szilár­dan német kézben van és bizonyára több helyen is megszállva, mint amennyit a jelentések alapján föl­rajzoltunk. Bergen­től északra a tengerparti német megszállás mér­téke teljesen bizonytalan, de való­színűleg itt Trondhjem birtokát tartják, igen helyesen, a legfonto­sabbnak és ezért a Svédországba vezető vasutat is elfoglalták. Ezzel másodízben vágták ketté Norvégiát, miután messze északon Nóráiknál végezték az első metszést. Nurvik birtokát a németek is jelentéktelen kérdésnek mondták, tekintettel arra, hogy a Keleti-tenger jegének eltűnése után a meleg évszakokban a svéd vasérc szállítása Német­országba a Keleti-tengeren át is le­hetséges lesz a gyér aknazáron át. Vázrajzunk megértéséhez ki kell emelnünk, hogy ott, ahol német csapatok nincsenek, mindenütt vál­takozó erővel a norvég csapatok vívják a kis­ háborút (a gerillát) Erősebb norvég h­arcvonal Elverum, Humor, valamint a Hundsfjord és Spirillen tavak környékén alakult ki a hivatalos norvég jelentések szerint is. Ha nem ez volna a hely­zet, akkor a német csapatok már szabadon közlekedhetnének az Oslóból Bergen, Andersnes és Trondhjem felé vezető vasútvonala­kon és nem volna szükség légi szállításra például Oslóból Trondh­­jem­be. A német jelentések Oslo kö­rül csupán fokozatos, tervszerű elő­nyomulásról, ütközetekről és a norvégok visszavonulásáról, helyen­ként megadásáról, Hamar és Elve­­rum táján pedig erősebb,norvég el­lenállásról írnak. Ezek szerint Nor­végia déli felében is igen nagy te­rület van még norvég kézen, még ha e területek nagy része nehezen járható is. Humoron és Elverumon kívül más helyeken a norvég csapatok aligha leh­etnek nagyobb erőben, mert kü­lönben megakadályozhatták volna. h°gy gyengébb német csapatok akár a Nóráikból, akár a Trondh­­jemnből Svédország felé vezető vasút­vonalat, akár ejtőernyős ném­et csa­patok a Dombaas melletti vasúti csomópontot elfoglalják és tartósan kézben tartsák. Újabb fieu­er-jelentés szerint Elverumon kívül Namsos és Steinkjer a legfontosabb pont, ahol angol és norvég csapatok állanak készenlétben, sőt Trondh­­jem és Namsos között Grongnal az angol csapatok már össze is találkoztak a repülőgépeken oda­szállított német osztagokkal. Ha­­nas-közlés szerint már állítólag francia csapatok is partraszállot­­tak. * A fenti részletes helyzetkép tel­jesen megindokolja azt a már pénteken közölt brit katonai föl­fogást, amely szerint a norvégiai helyzet alakulása Norvégia „darázs­­dereká“-nak, a Trondhjem -Stor­lien-vonalnak birtokától függ és most az a kérdés, melyik fél tud előbb oda nagyobb erőket össze­vonni? Az előbb vázoltak alapján ugyanis, ha a szövetségesek nem képesek belátható időn belül a Trondh­jem—Storli­en- vonalat áttörni és tovább délre is előrenyomulni, akkor az ezen vonaltól délre fekvő egész norvég területen küzdő nor­vég csapatok sorsa meg volna pe­csételve. Ellenkező esetben az an­golok jelentékenyebb norvég erők­kel jutnának összeköttetésbe és olyan hadi helyzet állhatna elő, amely mindenféle lehetőséget nyitva hagy. A hadihelyzet súlypontja tehát Trondhjem körül van, a szövet­ségeseknek legközelebbi kikötője pedig a már több ízben jelentett Namsos, ahol az összefüggő nor­vég vasúthálózat végződik. Persze Andalsnes kikötőjére is még nagy szerep várhat. Az iránt senkinek sem lehet kétsége, hogy a német hadvezetés minden, bármily merész és kocká­zatos lépést meg fog tenni, amit a katonai helyzet megkíván. Az elmúlt hét tapasztalatain okulva ugyanezt a szövetségeseknek még be kellene igazolniok. Különösen az angol szárazföldi hadviselésre a nagy megfontoltság, talán túlzott óvatosság, de emellett elpusztítha­tatlan szívósság jellemző. Az an­gol közvélemény a hét folyamán beérkezett hírek szerint elégedet­len a hadműveletek menetével és így lehetséges, hogy annak nyo­mása alatt a szövetségesek részéről az eddigieknél határozottabb lépé­sekről is fogunk hallani. Haraszti-sportpenzió Otátha­tti­e,dem­ (1020 m) Napi torna. tánc. idegen nyelvek turisztika tennisz. strand. Felvilágosítás: HARASZTI ISKOl­A. V. gróf Tisza István-u 1 Telefon: 182-042. CONTINENTAL. Szlovákia hív Ide­gentorn. irodája. V.. József nádor-tér S.­Te­lefon: 182-062. Szabó Zoltán: Beszélgetés egy spanyollal Villers sur Mer, április (A „Magyar Nemzet“ tudósí­tójától.) A spanyollal a tenger­parton találkoztam. Az erős szél azon a délelőttön szétfújta a felhőket és a dagály konokul nyomult elő az iszapon. A part üres volt, csak a hullámzás zú­gott és időnkint diákok bicik­liztek végig a néma sétányo­kon. Az intézetüket idetelepí­­tették a háború veszedelmei elől s most itt karikáztak az erős nyugati szélben, a zúgó tenger fölött. A homokon öreg tanárnők jártak és csigákat ke­restek, megkövült növényeket, régi korokból. Itt találkoztam a spanyollal és hosszan ültünk szemben a tengerrel, egyazon szél- és tengerzúgás alatt. Az­tán valahogy beszélni kezdtünk, persze a háborúról, s nemso­kára később a világról. — Uram — mondotta ek­kor a spanyol —, el tudja kép­zelni, hogy mint nézheti egy spanyol azt, ami ma folyik a szűk kontinensen. Soha nem foglalkoztam politikával, s tilalom mondatcsinált gyűlöle­teit. De emlékezni azért tudok. Az önök országa tudtommal csendes és így messziről olyan országnak látszik, melyet okos és nem nagyon szenvedélyes emberek laknak. Mégis szeret­ném önt elvinni néhány hétre az én hazámba, Spanyolor­szágba, amint szeretném a többi európai népek fiait is meghívni ilyen útra. Az én hazámban annyi szépség, annyi emberkéz emelte szépség volt, mely gyö­nyörködésére szolgálhatott a lé­leknek. S az én hazámban ma annyi figyelmeztető jel van, mely tanulságul szolgálhat a népeknek. Itt lélegzett egyet a spanyol és kinézett az Óceánra, mely többek közt a nagy ármáda roncsait is takarja. Aztán hoz­zátette: — Mondom, nem vagyok po­litikus természetű ember. A spanyol háború alatt lélekben nem voltam se jobboldali, se baloldali, se népfrontos, se fa­langista. Igyekeztem meghúzni magam és keveset beszélni, nem igen hevítettek az eszmék, de meglehetősen elkeserítettek az eszmék miatt rombadőlt templo­mok és lakóházak. Vártam. Ba­rátaim hevü­ltek, szónokoltak, harcoltak és a boldogító világ­nézet szavaival ajkukon meghal­tak egy homokzsákokból emelt védfalon. Emlékszem rájuk, na­gyon is élesen emlékszem villogó szemükre, heves és gyors beszé­dükre, kihagyó lélegzetükre és lelkesedésükre Hogy tüzeltek a szavaik a háború előtt a forró spanyol éjszakákon át. És hogy tüzeltek a fegyvereik a mi háborúnkban hónapo­kon és éveken át. De miket is beszélek? A „mi háborúnk"? Micsoda elnevezés ez? Mienk volt fez a háború? Akik túlélték, azóta nagyon csendes emberek lettek. Spanyolország sohasem volt a csendes emberek hazája, de most nagyon csendes. Olyan csendes, mint egy csatatér, mely­ről el akarják takarítani a hol­takat, akik valamely félreértés miatt haltak meg. Tudom, hogy a dolgot nem lehetett megállítani, tudom, hogy így kellett lennie. Tudom, hogy nem volt más megoldás az egyik észjárás sze­rint, mint a mindenáron tám­a­dás, s a másik szerint, mint a végsőkig való védelem. Tudom mindezt és értem mindezt. De még jobban értem, hogy ma olyan némák az emberek Spa­nyolországban. Az európai drá­ma egyik első fejezete itt játszó­dott le. Már ez az első fejezet is hasonló volt valami görög tra­gédiához. Szegények. Érti ezt, Uram? Értheti ezt valaki, aki nem az én hazám fia. Érti, hogy mi­csoda szörnyű és nyomasztó ér­zés látni azt, amit mi láttunk és éreztünk egy félévvel ezelőtt, szeptemberben? Mintha vissza­tért volna a görög mitológia végzete s az bonyolította volna családunk sorsát szinte a meg­semmisülésig. S mily eszközök­kel? Spanyolország ma tele van szomorú emberekkel, nagyon szomorú emberekkel. — Kissé­ homályosan beszé­lek? A tenger teszi talán, mely szertelen szavakra és hasonla­tokra ragadja az embert? Vagy azért van ez, mert a különféle madárjósok ezekre a napokra jósolták, a mi most múló nap­jainkra, a háború kiéleződését? Nem tudom. Mindegy is. De az éllel, hogy most sok nép fiainak kellene elzarándokolnia az én hazámba,­­ úgy érzem, helyes. Megtanulhatnának valamit e rongált kövektől. Azt, hogy a romok maradandóbbak, a sírok tartósabbak, mint a világnézetek, melyek miatt romokká váltak Érti, amit mondok? Újabban nem a harcosok árulják el a célt. Hanem a célok árulják el a har­cosokat. Érti ezt a szörnyű ér­zést, Uram? Az „eszmék" nálunk kipróbálták, mint eszközüket a harcot és ezért csatatérré vált sok spanyol táj és holttá sok lelkes és kevésbé lelkes hazám­fia. S alig oszlott el e csataterek­ről a hullaszag, ugyanezek az „eszmék" békét kötöttek. — Tudja, Uram, nálunk már nem igen beszélnek jobboldali­ságról és baloldaliságról. Leg­alább családi körben nem igen Mert a falon ott van azoknak a képe, akik meghaltak a jobb­oldaliságért és baloldalágért És a jobboldaliság és baloldali­ság mit tett az ő haláluk után? Még itt is, e távoli és északi tengerparton is szégyenlem ki­mondani a feleletet. Tudja, mi spanyolok, most lehorgasztott fejjel járunk és időbe telik, míg visszanyerjük régi hangunkat és régi élénk düheinket. Hacsak le­het, nem beszélünk politikáról. Még kevésbé elvekről. A lecke szörnyű volt, higgye el, uram, olyan szörnyű volt, hogy a ta­nulságot már nem is merjük ki­mondani. Szegény jó Donkihote, akinek lelkes és szimbolikus alakját annyira nevezik a gye­rekek és annyira emberien szá­nalmasnak látják a bölcsek! Ebből a háborúból csak az ő szimbolikus alakja került ki győztesen és halhatatlanul. Mily hitványak voltak az ideálok. S értük mi oly végső elszántsággal harcoltunk, mint ő Dulcineáért! — Kissé szaggatottan beszé­lek, ugy-e, de aki olyan dolgo­kat élt át, mint én odalenn az országban, mely nemcsak a na­rancs és a kiontott bikavér ha­zája, az megérzi ezt hátralevő éveiben is. Már öreg vagyok, szívem néha rendellenül ver, nyugalom kellene. És bármilyen furcsának tűnik — ezért uta­zom! Elhagyott városokba uta­zom, fürdőhelyekre, melyek csendesek, mert még nem kez­dődött el a szezon. Néha gondo­lok arra, hogy be kellene utaz­nom Európát, meglátogatni és megfigyelni a többi népeket. Tanultak-e abból, ami nálunk történt a háborúban s ami a mi ideáljainkkal történt a háború után? Gondoltam néha önökre is. Nem sokat tudok az önök hazájáról, csak pár közhelyet, melyek annyira ismertek, hogy bizonyosan hamisak. S azt, hogy az önök országa valahol ott fekszik keleten, Németország és Oroszország alatt. Most Olasz­országon át kell utazni oda, ugyebár? Vannak önöknél is olyanok, akik megölnék egy­mást e világból való elvekért? — Ma már lemondtam az effajta útitervekről, öreg is va­gyok, kissé nehézkes. Közülünk sokan vannak olyanok, akikből kiveszett az erő, mely elhatáro­zott és tervszerű utazásokra ké­pesít. Így csak bolyongok. Le­hetőleg elhagyott helyeken. Für­dőhelyekre, ahol júliusban kez­dődik az élet, áprilisban megyek, mikor hideg van a fűtetlen szo­bákban s mikor a tenger nem üdít, csak fenyeget. A dolgokat így fonákjáról nézem, mint aki mindig szürke hajnalokon látja az álomgyárakat és mulatókat, mikor már gyűrtarcú, ráncos ruhájú takarítónők söpörni kez­denek. Szeretek alkonyaikor ér­kezni az új állomáshelyekre, alkonyaikor, mikor az emberek már hazatérnek. Szeretek leb­zselni a kórházak körül, ahol sápadt lábbadozók lépnek ki a komor kapukon és kényszerű mosollyal családtagok sietnek a válságos állapotú betegekhez, ke­zükben egy ideg befőttel. Min­denütt kissé bolondnak néznek, vagy legalább áldozatnak. Az is vagyok. Annak az áldozata, hogy az ideálok elárulták azokat, akik meghaltak értük. Általában be­megyek — mindig úgy öt óra felé — a templomokba s meg­állok a Szűz szobra előtt, aki karján tartja a Kisdedet. El szoktam nézni a gyertyákat, melyeket azok gyújtanak meg a lábaik előtt, akik hisznek ben­­nök. Csak itt szoktam meg­nyugodni egy kevéssé. Szeretem elnézni a gyertyavilágította sze­líd Szűz és Gyermek arcát.­­— S ez már így van — mondta hirtelen élesen és magá­nosan, aztán fölállt. — Hogy a világ nem tanul, azt onnan lá­tom, hogy soha, mikor az embe­rekkel beszélek Spanyolország­ról, senki nem szól nekem arról, amit én mondtam most önnek. Nem igen látják mindezt s nem is igen értik. — De Isten vele — szólt az­tán hirtelenül s elment­ a házak között. A szállodában később említet­ték, hogy látták, hosszan beszél­gettünk e délelőttön. — Nem találta egy kissé kü­lönösnek? — kérdezték hamis­­kás hunyorítással. — Nem — feleltem szárazon. A tenger zúgott, a dagály a házak lábába harapott. 9 MEGJELENT a „Kék Könyvek" sorozaténak szenzációs kötete: vitéz FEKETEKUTY BÉLA dr. jugoszlávia ! magyar szemmel „A Balkán-problémák kulcsa ma már Belgrádban vall.“ 200 oldal. Ára kötve 3.20 zengő. CSERÉPFALVI KIADÁSA. Kapható minden könyvkeresk­e­­désben. Kormányzói kihallgatás A kormányzó Abdel Kerim Sah­var Budapestre kinevezett egyiptomi ál­landó ügyvivőt szombaton délben ki­hallgatáson fogadta. Megindul a belgrád— budapesti hajójárat Megírtuk, hogy a j­ugoszláv sze­mély hajójára­tok időlegesen szüne­telni fognak. Most arról értesülünk, hogy ez a hír tévedésen alapult, a valóság az, hogy a belgrád—buda­pesti haj­ójárat éppen most indul meg. Új gazdasági főtanácsosok és tanácsosok A kormányzó a földművelésügyi miniszter előterjesztésére dr. Teőlages István gazd. tanácsosnak, dr. Dömö­tör Lajos ny. h. polgármesternek, Faith Ágoston kanonoknak és Sztrá­­zsik Andor Dénes min titkárnak a gazdasági főtanácsosi, Göndös Jó­zsefnek és Micheli Mihálynak pedig a gazdasági tanácsosi címet adomá­nyozta. Ugyanakkor Heinrich János­nak, a Mohács—Pécsi Vasút vezér­­igazgatójának a kormányfőtanácsosi címet adományozta a kormányzó. NEMZETKÖZI VÁSÁR ALATT saját kiállításunk csak IV., Veres Pálné­ utca 2. sz. BUDAPESTI KOBOTORASZTALOSOK SZÖVETKEZETE Minőségi bútorok! Szövetkezeti munka!

Next