Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-21 / 87. szám

8 resztény szabadságot az egyetemes emberi szabadság között. Az Egyház természetszerűleg ellene volt a 19. századi liberalizmusnak, mikor ez odáig fajult, hogy korlátozta az Egyház szabadságát. De ma a szabadságeszme részéről egyáltalában nincsen ilyen veszély. Azonos-e a régi tekintély és a korszerű autoritás? Hogy Varga páter magatartása mennyire avult, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy írásában nem tisztázza a tekintély fogalmát és ez aztán könnyen odavezet, hogy a régi tekintély, a „Civitas Zei"-ből derivált keresztény tekintélygondolat rosszulérték agyában a mai autoratív áramlatok igazolásává válhatik. Az Egyház liberalizmuselleni magatartása a De Maistre- és Bonald-féle politikai tanításokból táplálkozott. Ezek a nagyon tiszteletreméltó tanítások a keresztény királyságot és az Isten kegyelméből való s Nagy Károly és a pápa egyetértéséből született keresztény politikai gondolatot védelmezték a francia forradalom ellen Igazi értelmük és az ilyen szellemi liberalizmus elleni katolikus magatartásnak lényege ma is ez. A leg helytelenebb volna tudományosan is, hogyha az igazi tekintélygondolat, a pápaság és a keresztény királyság összefüggésének védelme, Adam Müller, Ronald, De Maistre elmélete egyes mai formák védelmében érvényesülhetne. Nem foglalkozom tovább azokkal a gondolati és politikai ellentmondásokkal, melyek úgy Kovrig Bélánál, mint Varga páternél olyan bőven találhatók. Csak még egyet: a 19. századi szabadsággondolat és a kereszténység korántsem oly ellentétesek, mint azt Varga páter feltünteti; a magyar Eötvös József és a francia Montalambert elég jó példák lennének erre, ha a nagy korszerűségtől az emberek ráérnének, hogy a régi értékekkel is foglalkozzanak divatos áramlatok interpretálása helyett. Túlságosan is sok már ez a nagy korszerűség; talán Varga páter is érzi ezt, hogy ma már szinte senki sem gondol a szeretetre, a jóságra, az Evangélium hirdetésére, pedig ez jobban kivezetne a válságból, mint a zavaros világnézeti és mozgalmi kontárkodás. Hivatásszervezet és a nemzeti hagyomány S most vissza Kovrig könyvéhez. Az „új rendiség" és a totalitás problémájáról így szól (Salazar kapcsán) „ ... hidegfényű, felvilágosodott abszolutizmus, amelyet latin ösztönével most fejleszt modern cézárizmussá, ha kell, keresztény rendi állammá, ha lehet." (523. lap.) Vagyis: nincsen is olyan nagy különbség új rendiség és cézárizmus között, ezt maga Kovrig is elismeri. A 342. lapról: „ ... a liberalizmus idején szünetelő ősi magyar politika igazságait..." stb. Mit jelent ez: Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös, Kemény, Szalay László, Csengery magatartásában, eljárásásában nem lett volna elég igazság, magyar igazság? Avagy a 323. lapról: „A magyar nacionalizmus a szentistváni hazára irányuló középkori patriotizmusnak — a tömör nemzetegyéniséggel együtt fejlődött— szellemi sarja". Ez a mondat nyilván nem vesz arról tudomást, hogy a magyar nacionalizmusban a középkornak csak dekoratív és ösztönző része van; a mai magyar nacionalizmust jó és rossz oldalaival együtt a 19. század teremtette meg, rossz részeiben a század második fele; nagy, igaz és emberi magatartásában pedig a reformkor. Korszerű buzgalmukban sem Kovrig, sem Varga nem vesznek semmi tudomást a magyar és emberi szabadságeszményeket európai szintézisre hozó reformkorról Kovrig csak akkor gondol reá, mikor a zavaros „új rendiségi“ nézeteket Kemény Zsigmondnak az európai haladást és európai kapcsolatunkat valló nézeteivel akarja igazolni, ami így kész nevetség. (317. old.) A 300. oldaltól a 318. oldalig terjedő „Társadalomszervezés és alkotmányosságunk" című értekezése maga a kész propaganda a tekintélyi, a „vezéri" elv mellett. Például: „Így válik az egyeduralom az idő, a jelen szükségletévé. A vezéri tekintély elvének pólusától vonzott nézetek tehát az egyetlen személyiség korlátlan uralmában jelölik meg az átalakuló modern társadalom irányításának idő- és célszerű módját". Majd: „De új rendiséget hirdet az a tábor is, mely reménytelennek látja a szabadság ügyét, ha sorsát elválaszthatatlanul a liberális parlamentarizmushoz fűzi és ezért a hivatásközösségek demokráciájában a szabadsággondolat új lehetőségét tiszteli." Várjon a korbelileg feltételezett liberális politikával azonos-e a parlamentarizmus nemzeti intézménye s vájjon az „új rendiségben" egyáltalában kibontakozhat-e az emberi szabadság? „ ... A vezéri elv nem új a magyar közéletben ...“ vallja Kovrig (314. oldal), aki szerint különben ugyanott „a hivatásszervezeti elv, a modern rendiség elve szervesen öszszefügg nemzeti hagyományainkkal, sőt egyik alapja volt alkotmányos életünknek és egyáltalában nem sérti a demokratikus szellemet". Egyáltalában nem vagyunk az ortodox régi közjogi iskola hívei, de éppen mindenkor a történelmi valóságot tekintő neveltségünk int arra, hogy ellene mondjunk egy tisztultabb tudományosság nevében Kovrig célzatos fejtegetéseinek, melyek felsorolását akár még oldalakon át folytathatnék, elszomorítván az olvasót. Szívesen elismerjük Varga László Kovrig Béla munkásságához fűződő lelki és mozgalmi kapcsolatait, de úgy hisszük, mi közelebb állunk az igazsághoz, a mai európai szükségletekhez, az emberiesség és szabadság szelleméhez, mint új ellenfeleink. A Nemzetközi Vásár a nemzet nagy munkaközössége "A visszatért Felvidék szellemi gócpontja, Kassa, a Kazinczy Társaságban ebben az évben nagysikerű előadássorozatot rendezett az új magyar szellemiség megismertetése céljából. A különböző irodalmi, társadalmi és szociális témák után egy fontos magyar gazdasági intézményről Hallóssy István kormányfőtanácsos, a Budapesti Nemzetközi Vásár ügyvezető igazgatója tartott előadást „Gondolatok vásárok, árumintavásárok és nemzetközi vásárokról“ címmel. Előadásában Hallóssy István kifejtette azt a különbséget, amely az ősi heti és országos vásárok valamint a gépi technika és a kapitalista rend által szült modern árumintavásárok között van. Rámutatott arra, hogy a modern árumintavásárok nemcsak a kereslet és kínálat, a gyáros és vevő összehozása tekintetében bírnak nagy jelentőséggel, hanem a mindenkori korszellemnek megfelelően különleges célokat is szolgálnak. Az 1940. évi Budapesti Nemzetközi Vásár ilyen különleges feladatai a kormányzat szempontjából egyrészt a termelés folytonosságának zavartalan biztosítása, másrészt a hazai nyersanyagok tekintetében ismeretterjesztő propaganda, a külföldi nyersanyagok tekintetében pedig a takarékosság hirdetése, illetve az azt helyettesítő pótanyagok ismertetése. A Nemzetközi Vásár nemcsak a békés alkotó magyar munkának a nagy demonstrációja, hanem egyszersmind a magyar önelló Magyar Nemzet VASÁRNAP, 1940 ÁPRILIS 21. 1 tás összes lehetőségeinek a hirdetője is. Az a kép, amelyet a Nemzetközi Vásár a magyar ipari gazdasági erőkről elénk tár, fokozni fogja valamennyiünk önbizalmát és hatalmas erkölcsi értékkel gyarapítja ily módon az egész nemzetet. A Nemzetközi Vásár, amikor ezeket a célkitűzéseket szolgálja, lényegében a mindenkori kormányzat gazdaságpolitikai célkitűzéseit népszerűsíti és viszi át gyorsan a köztudatba. A vásáron át élt valóságos élmények a tömegek felvilágosítása szempontjából igen nagy gyakorlati értéket jelentenek, mint a kormányzat rendeletekben lefektetett szándékainak és az állami apparátus gazdaságpolitikai törekvéseinek gyakorlati kifejezői. A Nemzetközi Vásár a nagy magyar tömegeket lényegében helyes irányban cselekvő és öntudatos tömegekké alakítja át a helyes gazdasági politika szemszögéből nézve. Igen nagy szerepe van a Nemzetközi Vásárnak a fogyasztótársadalom oldaláról nézve a helyes fogyasztás irányításában és az új szükségletek kialakítása tekintetében. Ebből a szempontból döntő szerepet játszanak az ipari újdonságok, amelyeknek lényege, hogy az életet kényelmesebbé, takarékosabbá és szebbé tegyék. A Nemzetközi Vásár számtalan újdonságot fog bemutatni. — Újdonság újdonság mellett lesz felhalmozva az idei Nemzetközi Vásáron — mondta az előadó —, mert az ipari divat kialakítása, népszerűsítése és fejlesztése közérdekű feladata a vásárnak, minthogy ezáltal emelkedik a tömegnívó és fokozódik a nemzeti termelés. A Budapesti Nemzetközi Vásár a magyar termelés és a magyar fogyasztás nagy erőpróbája. Itt vizsgázik le a gyáripari technika arról, hogy a magyar közönség ízléséhez és fizetőképességéhez megtalálta-e az utat. Ha ez a találkozás sikerült, akkor létrejött a tömegsiker. Ha eltérések vannak a gyáros és a fogyasztóközönség ízlése és fizetőképessége között, akkor tartottabb a piac. Végezetül rámutatott a Nemzetközi Vásár nagy nemzetnevelő jelentőségére, amely a mindenkori gazdasági és társadalmi bajokkal állítja szembe a lehetséges megoldásokat. Így nagy jelentősége van a Nemzetközi Vásárnak a magyar ipari pályáknak a magyar középosztály fiaival való megkedveltetésében, a vidéki kisiparosságot pedig megismerteti a legújabb technikai eljárásokkal és nyersanyagokkal. Feltárja a vásár mindazokat a nehézségeket, amelyekkel mindennapi életünkben meg kell küzdenünk és egyszersmind megmutatja azokat az utakat és árupótlási lehetőségeket amelyekkel ezeket a hiányokat kiküszöbölhetjük. Akkor, amikor a Nemzetközi Vásár a külföldi pamut áruk helyett a hazai rostos anyagokból készült kender- és lenárukat kínálja és amikor a hazai fürdők és nyaralóhelyek propagandáját végzi a külföldi hasonló helyek helyett, gazdaságpolitikai szempontból is igen fontos feladatokat tölt be. A magasnívójú előadásért Stolpa Károly rektor mondott az illusztris hallgatóság nevében köszönetet. Az előadást a kassai rádió is közvetítette Eltemették Futó Andrást A magyar sajtótársadalom osztatlan részvéte mellett, nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében kísérték utolsó útjára szombaton délben a farkasréti temetőben Futó Andrást, a tragikus hirtelenséggel elhúnyt fiatal újságírót. A temetésen teljes számban megjelentek a budapesti napilapok színházi rovatvezetői, valamint az újságíró- és művészvilág számos kitűnősége. Ott volt Hegedűs Gyula, a Magyar Nemzet felelős szerkesztője, Jávor Pál, Bilicsi Tivadar, Nagy György, Lakner Artúr és még sokan mások. Szabó Imre ref. esperes imája után Fodor Miklós, A Mai Nap szerkesztője emlékezett meg Futó Andrásról, majd a Jókai-lepellel borított koporsót gyászkocsira tették. A sírnál Jávor Pál, a Nemzeti Színház művésze vett búcsút a korán elhunyt újságírótól, akinek frissen hantolt sírját elborították a koszorúk és virágcsokrok, az emlékezés és részvét jelképei. Budapest—Pozsony: 2 és fél óra A szlovák közlekedésügyi minisztérium közleménye szerint a szlovákmagyar vasúti tárgyalások eredményeként május 19-én új gyorsvonatpárt állítanak be Pozsony és Budapest között. Az új motoros gyors neve „Duna-expressz“ lesz és az útvonalat két és fél óra alatt futja be. Tárgyalások folynak a gyorsvonat útjának Belgrádig való meghosszabbításáról. Látogatás az elnémult harangok falujában Sajógalgóc, április 20. (A „Magyar Nemzet" kiküldött munkatársától.) Nyomorúságos kis falu, hegylábánál indul és fölkanyarog a hegyre, erdők rejtik el az avatatlan szem elől, aki nem ismerős errefelé, nem is gondolhatja, hogy a sajóhátai bányavidékbe kapaszkodik ez a falu is. Rongyos kerítések, földrehuppant fedelű házak, szerencsétlen udvarok, sok nyomorúság ez a falu. Most szomorú hírnévre tett szert. Szmrecsányi Lajos egri érsek bezáratta a község templomát és plébániáját, a galgóci hívek egy részének egyházellenes magatartása és a lelkész tettleges bántalmazása miatt. Az egyházi tilalom alá vett községben csupán csak temetni szabad, ezt is a legegyszerűbb szertartással. A Magyar Nemzet szombati száma már megemlékezett erről a szomorú állapotról. Hajnalban vonatra ültem, Miskolctól autóval jöttem és most itt vagyok. Lássuk a falut. Ne büntessenek minket... Fönn a tetőn a némaszájú templom. Körülötte lapulnak a csupaszderekú házak. Virágos kert zöldelni nem indul, gyümölcsfa is alig egy-kettő a házak előtt. Ahogyan az autó fölporzik a domboldalra, egyszerre megélénkül minden, csoportba verődnek az emberek, vizsga és sötét pillantások fogadnak, ellenséges hang kérdi meg hogy kit és mit keresek. Az iskolából párban állva most jönnek ki a mezítlábas, sovány, csepp gyerekek. Asszonyok, kötényükbe kapaszkodó gyerekekkel. Fogatlan öreg mamák, karonülő kis jószágokkal. Munkától megrágott férfiak merednek rám, milyen rossz ruhák, foltosak, avíttak és mennyi rossz fog. Végre egy indulatos hang rámszól: — De nagyon eszükbe jutottunk a pestieknek! Ne csináljanak belőlünk hát ilyen nagy csudád öreg, reszkető hang a nyomában: — Már ha nekem egy rossz pesti cselédem vana, akkor mindjárt rámondanám a pestiekre, hogy rosszak azok mind? Ne büntessenek minket. Elég a mi bajunk úgyis... — Részeg volt a kocsisa a papunknak, szó szót követett — vág közbe egy másik öreg —, a pap is megmondta neki a magáét és a kocsis ráfogta a baltát. Hogyan mehetett volna segítségére a megveszekedett embernek, aki látta, az a pár asszony? Hoztak ők segítséget, férfiakat, de csak jóval később, kötelet vetettek a kocsisra. A papunk kemény ember volt, de aki azt mondja, hogy nyolcan-tízen is várták a falubeliekből baltásan és husángokkal, amikor utolsót misézett és becsukta a templomot, hát akkor hazudik. Mondja meg azt, kisasszony, akárki állítja, mert ezt akarták kivenni belőlünk azok az újságíró urak, akik itt voltak maga előtt. Sok mindent akarnak most ránkfogni, talán ki akarják használni a nyomorúságunkat? Elég büntetés ez nekünk, községi adókon kívül az egyházi adó. Párbér is van, lelkésznek, meg kántortanítónak. A párbér két véka (62 kg rozsbaba, egy pengő lélekpénz), a kántortanítónak ennek a fele jár, a közmunkaváltsága a községnek 160 pengő, 96 köbméter fa kivágatása és beszállítása az udvarba a papnak, 30 köbméter a tanítónak, aztán van iskolaadó, mert a felekezeti iskolát az egyházközség tartja fenn és csak a jó Isten tudja megmondani, hogy hányfajta adó még. A falu évek óta halogatta a különböző terhek rendes megfizetését. Most már nem lehetett tovább húzni-halasztani, lelkészhátralék is több volt, mint 1000 pengő, úgyhogy amikor nemrégen a hátralékokat összevonták és egybevetették, 50—60 pengő is esett egy főre. Ami mind nem járult hozzá az emberek rózsás kedvéhez. De nem gyilkosok! Ezek a szegény emberek a nyomorúság katlanában főttek, összezárva, kegyetlen körülmények között harcoltak a földdel és az éggel, sovány földjeiket minden évben fölvetette a víz. Sziszifusz szikláját görgették évről-évre és a szikla mindig visszazúdult és rájuk esett. A reménytelenség és a hiábavaló szenvedés tüze égette őket s ingerlékenyek voltak, fáradtak ,és keserűségükben egymást marták, mert hiszen mi egyebet tehettek? Több atmoszféra-nyomás alatt voltak, mintha a tenger fenekén éltek volna. Iyen körülmények között hamarább kipattant a szikra, élesebb lett a szó. Elmérgeződött lassanként a levegő, bizalmatlanság és gyanúsítás rágta őket. A pap néha kurtaszavú volt, de gáncs nem érheti. Már magábanvéve hiba és baj, hogy megtörténhetett: baltát fogott rá a cselédje! De az, hogy a falu népének egy része kezet emelt volna rá, az nem igaz. Állítja valamennyi. * — Nem folyt-e a faluban suba alatt lázítás? Valamiféle politikai agitáció? — kockáztatom meg a kérdést. Rögtön megértik és az egyik hibásszemű öreg vontatottan felel is.— Nagy a szegénység nálunk. És azok között néha jártak messzirőljött emberek. Elég meggyújtani a kanócot és tartani a zsinórt — De, hogy mi baltával mentünk volna a papunkra ... — csóválja fejét az egyik öregasszony —• hazudik az, akárki mondja. Ott állanak előttem, Lőrincz Lajos, a kurátor, Ujj József, a bíró, Kard Ferenc, a kántortanító és körülöttünk vagy tíz-tizenöt férfi, aszszony és gyerek. Amit beszéltünk, mindenki hallotta. Izsáky Margit Elég nagy a mi bajunk úgyis... A poros falusi utcán körénk gyűlnek az emberek, asszonyok, egyik is mond egyet, másik meg mást, így lassanként kialakul előttem ennek a szomorú falunak a lélekrajza. A község katolikus. Háromszáznegyvenen lakják. Ebből három a református, egy az evangélikus, öt a görögkatolikus. Zsidó egy sincs. Törpebirtokosok valamennyien. Kettő-, négy-, legfeljebb ötholdasok, tán kettőnek van húsz-húsz holdja, az már nagybirtokosnak számít. Földet túrnak, famunkára járnak és a közeli szénbányákban dolgoznak. Erre a toprongyos kis hőségre szerencsétlen körülmények összejátszása folytán túl sok - és sokféle-, adóteher nehezedik. Az állami és a Komárom ügyvédi karának emlékirata az igazságügyminiszterhez A komáromi ügyvédi kar memorandumot juttatott el az igazságügyminiszterhez az Ipolyságon és Érsekújváron felállítandó törvényszékek ügyében. Az emlékirat szerint a két törvényszék felállítását sem a jogszolgáltatás zavartalan menete, sem fontos államérdek, vagy pénzügyi szempontok nem indokolják. A komáromi törvényszék eddig is kifogástalanul el tudta látni a mostani keretek között a jogszolgáltatást. Komárom fekvésénél, vasút- és úthálózatánál fogva m minden irányból könnyen megközelíthető. Jogszolgáltatás tekintetében is sokkal előnyösebb egy nagyobb területű és egységes vezetés alatt álló törvényszék, mert itt egyöntetű joggyakorlat fejlődhet ki. Az emlékirat végül hangsúlyozza Komárom városának a cseh uralom alatti hazafias magatartását. J&J&Q pa száratik: Szerkesztőség , . . .* 128-428 Kiadóhivatal . , • • ,* 126-726 Nyílttéri hirdetésosztály • « *120-130 NINCS TÖBBÉFÁSOS LÁB SST B t l 14 * gyógycipészt, ki ■ gyógycipéivel és gyógybetéteivel elnyerte »t egészségügyi világkiállításon «z érdemkeresztet, nagyarany és dicsérő oklevelet s a világ minden részéről elismerő oklevelekkel halmozzák el. Budapest Vitt., Hölik Sálárd u. 20. szám. Tel.: 133-414