Magyar Nemzet, 1940. május (3. évfolyam, 95-118. szám)

1940-05-01 / 95. szám

Mar Nemzet III. év­f. 9­5. ss. Szerda _ „ T­V 1­9­4­0 május 1 Főszerkesztő ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, rr . SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ U. 10. NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES PETHŐ SÁNDOR TELEFON: 128-428» KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. VI., VILMOS CSASZAR-ÚT 68. TELEFON: 128-728* Az angol kormány óvóintézkedéseket rendelt el a Földközi-tengeren Párizsban úgy tudják, Róma meghaladottnak tekinti az olasz—angol „gentleman’s agreement­‘-et — A szerdai olasz minisztertanácsnak különös jelentőséget tulajdonítanak — A trondhiemi és oslói német erők Stören alatt egyesültek — Dombaas elfoglalását és az aalesundi kikötőben német csapatok meglepetésszerí­ kihajózását jelenti Berlin — Az angolok légelhárító és nehéz tüzérséget vittek Norvégiába A komintern hangoztatja: a szovjetunió semleges és az is marad Egy mozaikot különböző mó­don lehet összerakni s ilyen sokféleképpen megoldható fel­adat előtt áll az újságíró, ami­kor a nap legérdekesebb vagy legfontosabbnak látszó híreit kiemeli és csoportosítja. A sor­rend, amelyben a híreket közli, néha szándékosan, de néha aka­ratlanul is növeli vagy csök­kenti az egyes jelentések érté­két. Az ebből eredő felelősségre kell most gondolnunk, amikor tétovázva tartunk szemlét a keddi hírek fölött. És hangsú­lyozzuk, hogy talán egészen ön­kényes az a sorrend, amellyel az események felsorolását meg­kezdjük. Ez után az óvatos és az olvasóban szándékosan fenn­tartásokat provokáló bevezetés után emeljük ki a következő hí­reket: A Földközi-tenger Római tudósítónk telefonje­lentésében arra figyelmeztet, nem szabad komolyabb politi­kai eredményt várni az angol— olasz kereskedelmi tárgyaláson esetleg kialakuló általános esz­mecserétől sem, mert Gayda kedden délután is nyugatellenes álláspontot foglalva el, ezt írta: " Olaszország nem semleges állam, hanem Németország szö­vetségese. Az MTI jelentéséből is kide­rült, hogy Gayda folytatja az olasz közvélemény lelki előké­szítését, mert megint ezt fejte­gette: — Franciaország évszázados ellenséges külpolitikája Olasz­országgal szemben történelmi végzetszerűség. Ezután futott be párizsi tu­dósítónk telefon jelentése, amely már azt adta hírül, hogy a fran­cia fővárosban úgy tudják: — Róma közölte Londonnal, hogy az 1938-ban létrejött an­gol—olasz gentleman's agree­­ment-et az események által meg­haladottnak kell tekinteni. Három órával később az Exchange Telegraph zürichi szerkesztősége soronkívü­li tele­fonhívással jelentkezett s a kö­vetkező londoni hírt továbbí­totta . — Angol illetékes helyen köz­üilt, hogy a brit kormány — te­kintettel felelős olasz személyi­ségek nyilatkozataira és az olasz sajtó magatartására — a Föld­közi-tengeren bizonyos óvóintéz­kedéseket rendelt el. Az angol kormány nem szándékozik eze­ket az óvóintézkedéseket to­vább fenntartani, mint ameddig azok szükségesnek látszanak és reméli, hogy azok megszünte­tése már a közeljövőben meg­történhetik. A Reuter-iroda szerint a ter­vezett óvóintézkedésekről eddig nem lehetett közelebbi adatokat szerezni, de a Sreater-iroda úgy értesül, hogy az angol hajók el­kerülik a Szuezi-csatornát és Fokváros érintésével közleked­nek a Távol-Kelet felé. Ugyanakkor a zürichi iroda a következő Exchange Telegraph­­jelentést is továbbította a Ma­gyar Nemzet­nek:­­ Az olasz kormány szerdán összeülő minisztertanácsának különös jelentőséget tulajdoní­tanak. Igaz, hogy Mussolininak már a múltban az volt a terve, hogy minden hó elsején tart minisztertanácsot, úgy tudják azonban, hogy ennek a minisz­tertanácsnak programon kívüli jelentősége is van. Itt említjük meg a Német Távirati Iroda következő hírét: — Az egyiptomi határról azt jelentik, a francia mandátum­hatóságok parancsára (a kis­­ázsiai) Libanonban a Földközi­tenger mentén fekvő helységek helyi hatóságait utasították, hogy az utcai lámpákat kék üveggel lássák el és készítsék elő a polgári lakosságot az el­sötétítési intézkedések végre­hajtására. Végül ezt az Ankarából jött Havas—A/77-jelentést idézhet­jük: — Izmet Inönü török állam­elnök hétfőn délután négy óra­kor magánkihallgatáson fogadta Massigli ankarai francia nagy­követet. Délután öt órakor Hugessen angol­­nagykövet ki­hallgatása következett. Hat óra­kor Stoica román nagykövet je­lent meg búcsúkihallgatáson az államelnöknél. A román nagy­követ propagandaügyi államtit­kárrá történt kinevezése miatt rövidesen Bukarestbe utazik. Az államelnök mind a három dip­lomatát Szaracsoglu külügy­miniszter jelenlétében fogadta. Úgy látszik tehát, az utóbbi napokban nemcsak a világ figyelme tolódott el Skandiná­viáról Olaszországra, hanem a szövetségesek flottájának egy részét is átvitték az Északi-ten­gerről a Földközi-tengerre. Ezt a feltevést alátámasztja egy­részt az az előbb említett jelen­tés, amely szerint az angolok a Földközi-tengeren óvóintézke­déseket rendeltek el (múlt idő­ben!), másrészt pedig erre vall az a tény, hogy néhány nap óta Északon már semmit sem hallani a szövetségesek tengeri flottájáról, sőt egyik londoni jelentésünk szerint most már az angolok is repülőgépen dobtak át Norvégiába légelhárító és nehéz tüzérséget, valamint csa­patokat. Ha ez a feltevésünk igaz , ha az északitengeri angol—francia vízierőknek a Földközi-tengerre való leküldése valóban már na­pokkal ezelőtt megkezdődött volna, akkor nehezen tudnók megállapítani, hogy az angol és olasz bejelentések, intézkedések, kijelentések sorozatában mi volt a kezdeményezés és mi a visszahatás. Ebben a kérdésben pedig azért volna tanulságos tisztán látni, minthogy csak ezen a mérlegen lehetne le­mérni a keddi­­ hírek súlyát. Mert ha például az olaszok va­lóban felmondták volna az an­golokkal az Anschluss után megkötött úgynevezett , úriem­beri megállapodásukat és ha ez a felmondás tényleg csak arra volna válasz, hogy Franciaor­szág és Anglia előzőleg intézke­dett a szövetségesek közép­tengeri haderőinek szaporítá­sára, akkor sokkal kedvezőb­ben lehetne megítélni a föld­közitengeri nyugalom kilátásait. A Rómában élő idegenek bé­kés kibontakozásra számítanak s ezt a reményüket — római tu­dósításunkból kivehetően — arra alapítják, a szövetségesek és Olaszország megegyezhet ab­ban, hogy Franciaország és Anglia enyhíti, sőt talán meg is szünteti a Földközi tengeren az ostromzárból folyó ellenőrzést. Római tudósítónk megjegyzi, hogy a blokád-ellenőrzés meg­szüntetése vagy akár enyhí­tése Németországnak is javára szolgálna. Mi ezzel kapcsolat­ban nem merünk­­ véleményt formálni arról, mit határozna a Nyugat, ha az elé a választás elé kerülne, hogy vagy hábo­rúba keveredik Olaszországgal is, vagy pedig a gazdasági ost­romzár gyűrűjében szabad ka­put nyit Olaszországnak s ezzel közvetve Németországnak is. A válaszadásra azért nem vállal­kozunk, mert eddigi megfigyelé­sünk szerint a franciák és az angolok, ha valóban választa­nunk kellene a két lehetőség kö­zött, inkább az előbbit választa­nák. Ezzel szemben viszont ró­mai tudósítónk annak a néze­tének ad kifejezést, hogy Párizs és London előreláthatóan az utóbbi mellett döntene. A szovjet A szovjetúnió külpolitikájával kapcsolatban most is meg kell említeni, amit már oly sokszor ismételtünk, nevezetesen, hogy amilyen mértékben közeledik Berlinhez Róma, annyira hang­súlyozódnak Moszkvában a sem­legesség jelei, így például a komintern a május elsejei munkásünnep alkalmából kiált­ványt intézett a világ proletár­jaihoz. A komintern — az Exchange Telegraph szerint — a norvégiai kérdésben elfogadja a német álláspontot s a szövet­ségeseket vádolja a norvég sem­legesség megsértésével, de han­goztatja, hogy a szovjetúnió semleges volt, semleges most is és semleges marad. Egyébként a komintern szerint Olaszország előkészületeket tesz a háborúba való belépésre. A kiáltvány tá­madja Japánt és szabadságot követel a francia kommunisták részére. Olyan feltevések is elhangza­nak, hogy Moszkva szívesen mű­ködne együtt gazdaságilag a nyugati nagyhatalmakkal, ezt azonban egyelőre nem erősítik meg. A szovjetúnióról egyelőre csak annyit lehet megállapítani, hogy kétségkívül javítani igyek­szik a légkört Moszkva és Lon­don között, ennek lehet a jele az az intézkedés is, hogy — a Popoto di Roma szerint — a szovjet bankot Moszkvából utasí­tották, május elsején fizesse ki az Angliában folyósítandó rész­letösszeget. Ezt az elsejenként esedékes fizetést a szovjet egy év óta állítólag csupán elvétve tel­jesítette. Ami az angol—szovjetorosz kereskedelmi tárgyalást illeti, a legújabb fázis abban áll, hogy Majszid londoni szovjetorosz nagykövet hétfőn délután föl­kereste Halifax k­ül­­l­ügyminisz­tert és átadta a szovjet válaszát a legutóbbi angol közlésre. Ami­kor ugyanis a szovjet kereske­delmi tárgyalás megindítását ajánlotta az angol kormánynak, London azt felelte: Anglia csak olyan feltétellel hajlandó gaz­dasági tárgyalást kezdeni a szovjettel, ha Moszkva vállal két kötelezettséget. Először azt, hogy az Angliából kapott árut nem adja tovább Németország­nak, másodszor pedig, hogy a szovjetúnió területén termelt áruk exportját is csökkenti Németország felé. Londoni ér­tesülések szerint Majszki vála­sza most az volt, hogy a szovjet vállalja az első feltételt, de el­utasítja a másodikat. A Reuter­­iroda szerint az angol kormány a szovjetnek ez­, a közlését nem tartja kielégítőnek, de a választ fontolóra veszi. Más értesülések szerint az angolok azt akarják javasolni az oroszoknak, hogy kötelezzék magukat arra: a ta­valyi mértéket nem fogja meg­haladni a Németországba irá­nyuló szovjetorosz kivitel. A szovjetúnióval kapcsolat­ban érdekes még párizsi tudó­sítónknak az a híre, amely sze­rint a moszkvai kormány egyik fontos tagja a közeljövőben ál­lítólag Londonba utazik. Végül ezeket a híreket emel­jük még ki: belgrádi tudósítónk szerint a balkáni közvélemény magatartásával szemben a hiva­talos körök nyugalommal szem­lélik a helyzetet. A Balkánnal kapcsolatban az MTI idézi a T­imes-nak azt a cikkét, amely a Magyarországon, Jugoszláviá­ban és Romániában az idegen turisták ellen hozott intézkedé­sekkel foglalkozik. Az erről szóló néhány soros jelentést alább közöljük. A Német Távirati Iroda egyik alább ugyancsak idézett jelen­tése foglalkozik a legutóbb létrejött angol—svájci kereske­delmi megállapodással s annak a gyanújának ad kifejezést, hogy ha Anglia fölmentette Svájcot a gazdasági ostromzár­­ból következő ellenőrzés egy ré- Ára 10 fillér

Next