Magyar Nemzet, 1940. május (3. évfolyam, 95-118. szám)

1940-05-01 / 95. szám

SZERDA, 1940 MÁJUS 1. I Igaznak bizonyul az a német állítás, hogy megszállták Dombast és az a svéd jelentés, hogy Stören is elesett. És azt jelentené, hogy a németek tartják a két vasútvonalat, amely Oslótól észak felé tart és hogy kap­csolatot létesítettek a trondhjemi kör­zetben lévő csapataikkal, amelyeket a szövetségesek el akartak szigetelni és foglyul akartak ejteni. Ami még fontosabb, ez azt jelentené, hogy Norvégia nyugati részét, ahol a szö­vetségesek part­raszálltak, elszigetelték a német vonalak, amelyek északról délre Trondhjem és Oslo között állnak. Légi háború Londonból jelenti a Reuter-iroda: A légügyi minisztérium jelenti: Az angol légi haderő egységei az elmúlt éjjel sikeresen megtámadták Forneby repülőterét. Párizsból jelenti a Havas-iroda: A norvégiai hadműveletek a légi harcok jegyében zajlanak le. A két elmúlt nap során valóságos légi csa­tákra került sor, amelyekben min­denfajta típusú repülőgép részt vett. Mindkét küzdő fél nagy veszteségeket szenvedett, de a légi harcok végső eredményét hivatalosan még nem le­hetett megállapítani. Úgy látszik, hogy a szövetségesek magatartása a levegőben mind hatásosabbá válik. A német légi­erő a namsosi körzetben többízrben­ támadta a szövetségesek partraszálló helyeit. A légvédelemnél a szövetséges légelhárítás és a va­dászgépek tevékenykedtek. Az angol és francia légi­erő mindenekelőtt az összekötővonalak bombázásában és a moldei és andalsnesi kikötő fölött tevékenykedett. A Reuter-iroda katonai munkatársa jelenti: A németek Norvégiában most azt a rendszert alkalmazzák, amely annyi sikert hozott nekik Lengyelországban: a vasúti csomópontok és pályaudva­rok bombázásával akarják megszakí­tani a szövetségesek összekötő vo­nalait. A német repülőgépek ezen­kívül alacsonyan repülve, bomba­­sorozatokat dobnak le, hogy így megakadályozzák a tartalékok és megerősítések felvonulását. Mindenek­előtt pedig a légvédelmi ütegek partraszállását szeretnék megakadá­lyozni, mert így igen alacsonyan re­pülhetnek. Az angol légügyi minisztérium je­lenti, hogy a légi haderő parti pa­rancsnokságának több nagy Sunder­­land-gépe számos katonai szakembert szállított Norvégiába, nagy száraz­földi és légi hadműveletek előkészí­tése céljából. A hivatalos közlés nem részletezi, miről van szó, de feltéte­lezhető, hogy a szakemberek fő­­feladata támaszpontok létesítése a brit vadászrepülőgépek kötelékei szá­mára, minthogy ezek hiányát a szövet­ségesek erősen hátrányosnak tartják. I­mberto trónörökös a pápánál Rómából jelentik. Mint a „Popolo floitalia“ jelenti, XII. Pius pápa má­jus 6-án ünnepélyes kihallgatáson fogadja Umberto trónörököst. A pápa előreláthatólag későbbi időpontban egymásután fogadni fogja a savoyai királyi ház többi tagját is. A „Berlin—Róma—Tokio“ folyóirat véleménye Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda. A külügyminisztériumhoz közel­álló Berlin—Róma—Tokió című po­étikai folyóirat figyelemreméltó cik­ket­ közöl a nemzetközi helyzetről, amely egyebek között a következő­ket mondja: — A norvégiai partraszállás és megszállás nemcsak merész rajta­ütésnek, egyszeri és bátor vállalko­zásnak tekinthető, amelyet szerencsés véletlenek segítettek elő, hanem kife­jezője a német fölénynek az angolok megrendült hatalmával szemben, amely a hadihajóktól védett tengeri uralmon alapult. — Anglia megkísérelte, hogy Európa történelmi fejlődését, amely a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus csak legfejlettebb megnyilvánulásai­t előbb ármányko­dással, azután szerződési rendszerek­kel, mikor pedig mindez nem hasz­nált, fegyveres erővel feltartóztassa. Csakhogy elszámította magát: az an­gol vezetőség megfeledkezett arról, hogy 25 esztendő alatt mindenütt megindult a nemzetközi szervezkedés, amely nem szenvedő, hanem cselekvő tényező akar lenni az európai ha­talmi körök játékában.­­ Délkelet-Európa oldalán ott áll Olaszország a maga erejében és fel­készültségében. Politikáját és maga­tartását az az elv határozza meg, hogy Olaszország és Anglia között nem természetes barátság, hanem ter­mészetes ellenségesség áll fenn.­­ Az első nagy összecsapás arc­vonalai tehát jóformán tisztázódtak, hogy Anglia egyedi­ maradt Francia­­országgal. (MTI.) Párizs, április 30. (A „Magyar Nemzet“ párizsi tu­dósítójának telefonjelentése.) Csomó esemény változatlanul az olasz problémát helyezi a nyugati köz­­érdeklődés homlokterébe. A félhi­vatalos Temps-nak arra a minapi vezércikkére, hogy Franciaország készen áll az Olaszországgal való egyezkedésre, a keddi Popolo d‘Ita­­lia éles hangon válaszol. Az olasz lap cikkéből kitűnik, hogy a római kormány visszautasítja a tárgyalás eszméjét. Ugyanezt az álláspontot közölte Róma Londonnal is, hozzá­fűzvén, hogy az Anglia és Olasz­ország közt 1938-ban létrejött gentleman­s agreement-et az ese­mények által meghaladottnak kell tekinteni. Róma magatartása tehát intranzigens és visszautasító. Pá­rizsban ez méltatlankodást vált ki. A Temps hangsúlyozza, hogy eled­dig Róma vádolta azzal Francia­­országot, hogy nem hajlandó egyezkedni. 1939 márciusában Mussolini hangsúlyozta, hogy a francia—olasz ellentétek ügyében szó lehet egyezkedésről. Néhány nappal ezelőtt Pavolini miniszter világosan azt mondta, hogy ameny­­nyiben az olasz igények békés el­járás útján kielégíthetők lennének, Róma készen állna a tanácskozásra és nem lenne oka fegyvert fogni. Ma már rideg elutasítás a felelet.. Párizs különös jelentőségű ese­ménynek ítéli Virginia Garda leg­újabb vezércikkét, amely újra és egészen nyíltan felveti Tunisznak, Korzikának és általában a Francia­­országgal kapcsolatos olasz területi igényeknek kérdését. Feltűnő most, hogy az olasz sajtó a minap azt hangoztatta, Franciaország soha­sem nézte barátilag az olasz­­sza­badságot és egységet. Kínos vissz­hangra talált Párizsban az a kö­rülmény is, hogy a szövetséges ál­láspont iránt olyan megértő Osser­­vatore Romano-t, a Szentszék lap­ját mind hevesebb gáncsok érik az olasz sajtóban. Így a Regime Fascista arra szólította fel a Vati­kánt, hogy ténykedéseiben marad­jon meg szigorúan az egyházi ke­retek közt. A Paris Soir értesülése szerint az izgalmak egykönnyen arra vezethetnek, hogy gróf Delhi Torre, az Osservatore Romano fő­­szerkesztője megválik tisztségétől. Sok kommentárra adott okot az is, hogy Olaszország berlini nagy­követéül Dino Alfierit, az olasz— német együttműködés elsőszámú harcosát nevezték ki. A sajtó szinte egyetemlegesen távoli villámlásnak tekinti a berlini őrségváltást. Nem érdektelen azonban, hogy a Popu­­laire diplomáciai szerkesztője, aki a francia sajtó egyik legtekintélye­sebb munkása, azt hangsúlyozza, hogy Alfieri berlini megbízatásá­nak még sincs jelentősége, részben azért, mert a Berlin és Róma közti nagy kérdések a két kormány közt közvetlenül intéződnek el. Ellen­ben annál nagyobb jelentőségű, hogy Attolicót Berlinből a Szent­székhez nevezték ki. Úgy látszik, Mussolini e rendkívül tevékeny, különlegesen iskolázott diplomata útján semlegesíteni igyekszik a Szentszéket, amelynek rokonszenve a franciák szerint nyugati irányba hajlanék. Alfieri tehát Berlinben statikus posztot tölt majd be, míg Attolico a Vatikánban nagy felelős­séggel járó dinamikus tisztség­e bir­tokában lesz. A földközitengeri feszültség álla­potában a francia sajtó nem veszíti el nyugalmát és igyekszik a leg­­tárgyilagosabban, sőt baráti hang­nemben taglalni az olasz kérdést. A Paris Soir figyelmez­teti a közvéleményt, ne fűzzön nagy reményeket a Róma és Lon­don között folyó kereskedelmi tár­gyalásokhoz és ahhoz a jelentés­hez, hogy angol bizottság megy Rómába, mert a kereskedelmi kap­csolatok háttérbe szorulnának a háborúval járó problémák mögött. * Bonyolódott a helyzet Szovjet- Oroszországot illetően is. Londoni jelentés szerint a szovjet nagykövet kormánya nevében jegyzéket nyúj­tott át lord Halifax-nek, közölve, hogy a szovjet kormány hajlandó kereskedelmi tárgyalásokra Angliá­val és kész garanciát adni arra, hogy az angol árukat nem szállítja Németországba, de­ semmi biztosí­tékot sem ad a szovjetorosz áruk­nak németországi exportját ille­tően. Azt is jelentik, hogy a szov­jet kormány egyik fontos tagja a közeljövőben Londonba látogat. Ugyanakkor azonban Moszkva és Berlin kapcsolata ismét szoro­sabbra fűződött. Párizs értesülése szerint Norvégia megszállása a szovjet kormány hallgatólagos bele­egyezésével történt. Moszkva maga­tartása tehát kiismerhetetlen. Egy­szerre több lovat lovagol és ez Londonban és Párizsban messze­menő bizalmatlanságot vált ki. * Ami a norvégiai harctéri helyze­tet illeti, a jelentések csak jelen­téktelen csapatmozdulatokról szá­molnak be, amelyeknek lényege az, hogy a Trondhjem felé négy irányban előnyomuló német csa­patokat az angolok mind a négy ponton megakasztották. Pillanat­nyilag a helyzet változatlan. Az angol csapatokat nagy iramban erősítik, különösen nehéz tüzérsé­get és légel­hárító tüzérséget hajóz­nak ki. M. I. Párizsban nem várnak semmit az angol — olasz tárgyalástól Magyar Nemzet Garda: Olaszország nem semleges, hanem Németország szövetségese Róma, április 30. (A „Magyar Nemzet“ római tudósí­tójának telefonjelentése.) Az olasz lapok kedden londoni jelentés alap­ján közzéteszik, hogy a napokban angol kereskedelmi küldöttség érke­zik Rómába. Az olasz sajtó szerint az olasz—angol kereskedelmi tárgyalások felvételével megnyílik a lehetőség arra, hogy a két állam közt kimerítő eszmecsere kezdődjék. E híreket Róma diplomáciai köreiben nagyon lényegesnek tartják, bár ezeket az olaszok csak egészen mellékesen, minden magyarázat nélkül közüik. Most sem lehet tapasztalni, mintha az olasz sajtó enyhítette volna hang­ját a szövetségesek felé. Azok az eredmények, amelyeket Németország Norvégiában elért, Olaszországot még inkább a németek oldalára állították. A római lapok továbbra is nagy be­tükkel közüik a német csapatok nor­végiai előnyomulásáról szóló híreket és csak másodsorban, kisebb betűkkel közüik a szövetségesek hivatalos hadijelentéseit új csapatok kihajózá­­sáról és a németekkel szemben kifej­tett ellenállásról. A „Popolo di Roma“ azt írja, mind a két hatalom igyekszik erősítéseket küldeni Norvégiába, míg azonban a német csapatszállítások csendben és biztonságban folynak a Skagerrakon keresztül, a brit szállítóha­jókat, amelyek Anglia távoleső kikötőiből indulnak útnak, útközben a németek állandóan bombázzák. Az angol csa­patok ü­tőereje tehát ezzel lényegesen csökken. Olasz hivatalos köröknek az angol birodalommal szemben való beállított­ságára jellemző az a vita, amely Menzies ausztráliai miniszterelnök rádióbeszéde körül keletkezett. Men­zies miniszterelnök beszédében azt állította, hogy Olaszország semleges ország, amelyet a brit birodalomtól semmiféle érdekkülönbség nem választ el. Az ausztráliai minisz­terelnöknek erre a valószínűleg jó­­szándékú beszédére a „Giornalo d’Italia“ most rendkívül heves és éles választ adott. A félhivatalos olasz lap ezt írja: — Olaszország nem semleges állam, hanem Németország szövetségese. Nem áll a jelenlegi konfliktus szélén, meg kell védenie saját érdekeit és harcol is majd a saját szabadságáért, azaz a Földközi-tenger szabadságáért. Ezek a kijelentések teljesen világo­sak: Olaszország és Anglia a Föld­közi-tenger kérdéseiben különböző véleményen vannak. Római semleges körökben azt hi­szik, hogy a most küszöbönálló köz­vetlen angol—olasz tárgyalások során a Földközi-tenger kérdéseiben a véle­ményeknek bizonyos közeledése tör­ténhetik. Az eseményeket józanul megítélők szerint azonban ez egyelőre csak­ távoli vágyálom. Az egyetlen, amit ezeken a tárgyalásokon el lehet majd érni, az, hogy az angolok által az olasz tengerentúli kereskedelem­mel szemben gyakorolt ellenőrzés tekintetében változás áll be. Ezzel természetesen a Németország elleni blokád is enyhülne. A hátrányt ki­egyenlítené azonban, hogy jelentékeny mértékben megszűnnének a súrlódá­sok Anglia és Olaszország közt. Jól értesült római körök tehát úgy hi­szik, hogy előreláthatólag az angolok jelentékenyen enyhítik a Földközi­tengeren gyakorolt ellenőrzésüket. =­SL=gy Nyugalom a balkáni hivatalos körökben Belgrád, ápr. 30. (A „Magyar Nemzet“ belgrádi tudósítójának telefonjelentése.) Az események gyors egymásutánjában a helyzet sokszor szinte áttekinthe­tetlenné válik. A Balkánon nem te­kintik át Róma külpolitikai takti­káját. A balkáni közvéleményt ez élénken foglalkoztatja, de a hivata­los körök megőrizték nyugalmukat és semilyen közvetlen eseményre nem számítanak. Megnyugtatóan hatott a bolgár kormány állás­pontja, különösen Popov külügy­miniszter nyilatkozata, örömmel látták a magyar—jugoszláv barát­ság kimélyülését és biztató hírek érkeznek a Magyarország és Ro­mánia között folyó tárgyalások­ról is. A mostani helyzetben a Balkán­államok nem tehetnek mást, mint hogy várnak. Most sem tanúsítanak semmiféle agresszivitást senki el­len, mindenkinek békejobbot nyúj­tanak, de azzal a figyelmeztetéssel, hogy függetlenségüket, semlegessé­güket és szabadságukat megvédik. Figyelmet keltett a Balkánon a hír, hogy Albániában gyors ütem­ben dolgoznak az úgynevezett transzbalkán vasútvonal kiépítésén. hogy mielőbb létrejöjjön az össze­­köttetés Durazzóból kelet felé. Ed­dig 25.000 olasz munkás dolgozott a vasúti munkálatokon, de a mun­kások száma rövidesen emelkedni fog. Clodius kedd reggel Budapestről Belgrádba érkezett. Német körök­ből származó hírek szerint bel­grádi tárgyalásai csak informa­tív jellegűek és főképp a lengyel­­országi koksz- és szénszállítások­kal függnek össze. A németek a jugoszláv árukért elsősorban szén­nek és koksszal fizetnek, de a szállítások körül még mindig ne­hézségek vannak. Clodius megláto­gatta Andresz kereskedelmi minisz­tert, Cincar-Markovics külügy­minisztert és helyettesét, Pilja ál­lamtitkárt és e beszélgetésekben, előkészítette a május hatodikán kezdődő német—jugoszláv kereske­delmi tárgyalást. Szerdán este Clodius Szófiába utazott, onnan megint Bukarestbe megy. Jugoszláviában tartózkodik Esser német idegenforgalmi és turisz­tikai államtitkár, aki meglátogatta a zágrábi vásárt és előkészítette a német turisták nyári látogatásait. * A román petróleum kormánybiz­tos, mint Bukarestből jelentik, rendeletet adott ki, amellyel a petróleumkutak és vállalatok bir­tokviszonyában, eladásában, bérbe­adásában, technikai berendezésé­ben, munkaviszonyaiban, stb. léte­sítendő minden változást külön en­gedélytől tesz függővé. ★ Cvetkovics miniszterelnök ked­den Zágrábban tartózkodott és új­ságíróknak tett nyilatkozatában a következőket mondta: — Jugoszlávia belpolitikai hely­zete nagyon jó és ha a belpolitikai helyzet jó, akkor jó a külpoli­tikai is. Hasonlóképp nyilatkozott Cubri­­lovics jugoszláv földművelésügyi miniszter, aki különösen hangsú­lyozta a szerbek, szlovének és hor­­vátok együttműködését, közös ér­dekeit és közös sorsát, közös bátor hadseregüket dicsérte. A szlovének és mi — mondotta a miniszter — egymásra vagyunk utalva, közösen védjük meg országunk függetlensé­gét és semlegességét. —­ —A ★ Barton közé­t— Schottel® VLVILMOS OAS7AB-1JT ö < OLtOM* A. Stören német elfoglalásáról tud Stockholm Stockholm, április 30. (A „Magyar Nemzet“ stockholmi tudósítójának telefonjelentése.) A trondhjemi szakaszon folyó ütkö­zetek az utóbbi huszonnégy órában rendkívül hevessé váltak. Ütköze­tek folynak az Esterdalban a vörös—trondhjemi vasútvonalnál, valamint a Gudbrandsdalban a Lillehammer—Dombaas vasútvonal mentén. Az éjszaka óta Störennél nagyobb ütközetek vannak. A vá­rostól északra ezek az ütközetek még mindig folynak, egyes jelen­tések szerint azonban a szövet­ségesek visszavonultak, a németek elfoglalták Starent és ezzel felvet­ték az érintkezést a trondhjemi német csapatokkal. Andalsnesnél, Namsosnál és Nar­­vikban kedden új szövetséges csa­patokat tettek partra. A német légi­erő rendkívül erősen műkö­dött, Namsost huszonnégy óráig folyton bombázták, ennek ellenére a szövetségeseknek sikerült Nam­­sostól délre csapatokat össz­evon­ni­uk, valamint Steinkjertől­­északra, a németek támadását feltartóztatni. A szövetségesek nehéz tüzérséget tettek partra. A német offenzíva kimenetele­­attól függ, hogy vájjon biztosítani tudják-e az utánpótlást a Kattegat­­ban. A Skagen-foktól nem messze újból heves tengeri csatát figyel­tek meg. A szövetségesek öt német, csapatszállító hajót támadtak meg, amely hét hadihajó fedezete mel­lett haladt. Az ágyúzást még Göte­borgban is lehetett hallani. A 4. oslói repülőteret az angolok éj­szaka ismételten bombázták. Az északon folyó háború Szov­­jet-Oroszország állásfoglalásainak bizonyos aktualitást kölcsönöz. A szovjet kjelentette, hogy semleges állam, fenntartja függetlenségét és szabadságát a harcoló felek érde­keire való tekintet nélkül. Gazda­sági érdekeit mind Angliával, mind Németországgal szemben megvédi. F. R.

Next