Magyar Nemzet, 1940. május (3. évfolyam, 95-118. szám)

1940-05-01 / 95. szám

SZERDA, 1940 MÁJUS 1. Magyar Nemzet Gróf Csáky István erélyesen figyelmeztette Szlovákiát a magyar kisebbség jogainak sérelme miatt Szü­llő Géza felsőházi felszólalása a hivatalos Szlovákia magyarellenes uszításairól A felsőház kedden délelőtt ülést tartott, amelyen Szülő Géza napirend előtti felszólalásra kért és kapott en­gedélyt a szlovákiai magyar kisebb­ség ellen sorozatosan — és legutóbb Nyitrán — elkövetett sérelmek ügyé­ben. A felszólalás iránt nagy érdek­lődés nyilvánult meg s a képviselőház tagjai is átmentek a felsőház karza­tára, mert elterjedt a híre, hogy gróf Csák­y István külügyminiszter nyom­ban válaszol Szüllő Géza felszólalá­sára. Szü­llő Géza felszólalásában a többi között a következőket mondta: “ Magyarország sohasem volt kül­politikai viszonylatban nehezebb hely­zetben, korrekt mint most. Meg kell őriznie semlegességét, meg kell tar­tania erős nemzeti államának kere­teit és ezt a feladatát a kormány ki­tűnően látja el. Napirend előtti fel­szólalásra kértem engedélyt, de nem azért, hogy a helyzetet megzavarjam, hanem azért, mert bizonyos esetek­ben a türelem gyávaságnak, a hall­gatás pedig beleegyezésnek tűnhetik fel. Én a napi politikától távol állok, de vannak kérdések, amelyekkel fog­lalkozni negyvenéves múltam alapján hivatottnak érzem magam. Én voltam mindig az, aki a nemzetiségek kö­zötti jó viszony ápolását tűztem ki célomul és igyekeztem Szlovenszkó­­ban — ha már a sors úgy akarta, hogy ott­ legyek — úgy vezetni a ma­gyar ügyeket, hogy azok harmóniá­ban legyenek a szlovák nép érdekei­vel is. — Amikor a régi Magyarország egy területét Isten segedelmével és a ma­gunk erejével vissza tudtuk kapni, szomszédunk lett egy új állam, az új független Szlovákia. A magyar állam ezeresztendős kultúrájával és ezer­esztendős múltjával híven igyekezett a legkorrektebben és a legnobilisab­­ban ápolni ezt a szomszédi viszonyt, azonnal látnia kellett azonban, hogy ez a törekvés csak egyoldalú volt. Az egyoldalú tapintatot pedig gyáva­ságnak vagy meghunyászkodásnak is vélelmezhetik azok, akik azt nem tud­ják megérteni. — Áll az a tétel, hogy a helyes­­ kormányzáshoz kultúra, a kultúrá­hoz pedig idő kell. Sajnos, azok, akik ma vezetik Szlovenszkó politi­káját, sokkal fiatalabbak, semhogy elegendő idejük lett volna arra, hogy ezt a kultúrát ilyen rövid idő alatt elsajátítsák. (Derültség): — Az önálló Szlovákiában másfél év óta olyan súlyos tüneteket láttam és látok, amelyeket eddig csak a bi­zottságban említettem, de most kény­telen vagyok ezzel a nyilvánosság elé lépni. Szlovákia protektorátus alatt álló állam, amelynek protektora a német birodalom és mi ennek a birodalomnak hű barátai vagyunk. Éppen ezért feltűnő, hogy a prolegál­­tak egészen másképpen viselik ma­gukat, mint ahogyan azt a protekto­­rok szelleme megköveteli. Szlovenszkó­­ban a hamu alatt parázs ég és ezt a parazsat tűzzé akarják robbantani azok, akik el akarják égetni a mi államunkat. Mi magyarok észrevettük a tűszúrásokat és az ellenünk ki­bocsátott fullánkokat, amelyeket a kormány, a sajtó s a szlovákság ve­lünk szemben jónak látott alkal­mazni. Ezek azonban az állam fen­ségét nem érintették és nem vettük ezeket számba, nem reagáltunk, mert a jómodor mireánk kötelező. Most azonban, éppen a kereskedelmi tár­gyalások megkezdése és újrafelvétele előtt szükségesnek látom, hogy a közvéleményt tájékoztassam arról a magatartásról, amelyet észleltem. Po­zitív tüneteket hozok fel, amelyek már pattanásig feszítik a húrt . Április 25-én Nyitrán a hivata­los jellegű Hlinka-párt gyűlést tar­tott, amelyen Kosec Imre elmozdított bánkeszi katolikus plébános előadást tartott a magyarországi szlovákok helyzetéről. Szörnyű hamis híreket mondott el. Utána az egész nép­gyűlés hatósági vezetés mellett, az odairányított tanítók, tanárok, ifjú­ság teljes asszisztenciájával Nyitra városháza elé vonult. A városháza erkélyén megjelent dolf, a Hlinka-gárda dr. Turcsek Ru vezére, külön­ben az államfő sógora és óriási taps között jelentette ki, hogy aki Nyit­rán vagy Szlovenszkóban magyarul beszél, annak ki kell tépni a nyelvét. (Felkiáltások: Hallatlan!) És aki ma­gyarul beszél a köztársaságban, abba bele kell fojtani a szót.­­ Ugyanakkor Pozsonyban a ma­gyar követség elé felvonultak az egyetemi hallgatók és az iparossegédek — hogy ki melyik volt, azt nem le­hetett észrevenni (Derültség) s a rend­őrség lábhoz tett fegyverrel állt s a tüntetők a rendőrség asszisztenciája mellett beverték a magyar követség ablakait és sértő kiáltásokat hallattak a magyar nemzet felé. Egész Szlo­­venszkóban. röpcédulákat osztottak s •mindenütt hangoztatták, hogy a szlo­vák nép a jogos tulajdonosa a Mis­­kolctól a Tiszáig egészen Szolnokig terjedő területnek. És majd fegyver­rel veszik el. (Nagy felháborodás.) Ilyen röpcédulát leteszek a Ház asz­talára. — A machináció tovább tart. Pro­­tektoruk hatalmában bízva, veszélyes kártyajátszmába kezdtek a szlovákok, akiknek egyrészt azt a játszmát játssza, hogy álhírekkel megrontsa Magyarország és a lehetőleg német birodalom köti a jó viszonyt, hogy ebből hasznot húzzanak, a másik ré­szük pedig abban mesterkedik, hogy a német protektorral szöges ellentét­ben álló államcso­porttal keres meg­egyezést, hogy ezáltal maguknak hasz­not tudjanak teremteni. Pozitíve tu­dom, hogy a Spanyolországban levő szlovák ügyvivő, tehát a német pro­tektorátus alá tartozó szlovák állam ügyvivője, tárgyalásba bocsátkozott Madridban az ott lévő Benes-féle irányzatot képviselő csehszlovák kö­vettel. — Szlovákiai német iparvállalatok kívánságára való hivatkozással elbo­csátják a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárokat s igyekeznek őket kiutáltatni, vagy arra kényszeríteni, hogy önként hagyják el helyeiket úgy, hogy az éhenhalásnak vannak kitéve. (Zaj.) Odáig mennek a német A felszólalásra gróf Csáky István külügyminiszter nyomban válaszolt. — Magyarország volt az első állam, amely elismerte az újonnan megala­­­kult szlovák köztársaságot 1938-ban. rákövetkező hónapok folyamán megkíséreltük, hogy a békülékenység politikáját folytassuk és szlovák szom­szédunkkal helyreállítsuk azt a test­véri viszonyt, amelyben a két nemzet évszázadokon keresztül élt. Nem ta­gadom, hogy sok keserű pillanatot okozott a magyar kormánynak és ta­lán még több csalódást a magyar nemzetnek, hogy a baráti jobb, ame­lyet a szlovákok felé nyújtottunk, nem talált megfelelő fogadtatásra, sőt a szlovákság egyes —­­ igaz, hogy csekély — rétegei a magyarság köze­ledését először gyanakvással fogad­ták, később egyenesen rosszakaratú rágalmakkal igyekeztek lehetetlenné tenni. — Tavaly a gazdasági tárgyalások megindítása, amelynek sikere talán erős megrázkódtatásoktól óvta meg a fiatal szlovák államot, újólag bizo­­nyítékul szolgálhatott volna arra — ha ugyan egyes körök megengedték volna —, hogy a magyarság maga­tartását a szlovákság minden népré­tege megismerje és megtudja, hogy a magyar kormány a legnagyobb ön­uralommal csak arra törekszik, hogy elfogadható szomszédi viszonyt te­remtsen Szlovákiával. A magyar kor­mány több ízben kifejezésre juttatta az ország színe előtt, hogy a béke és nyugalom kedvéért sok minden felett szemet huny és hajlandó a türelmet a végletekig gyakorolni, hiszen mi nem egyes mai vezetők hibáit, tévedéseit, taktikázásait nézzük, hanem a két baráti nemzet jövőjét. (Úgy van: He­lyeslés.) — Nem egy adatról tudomásom van azok közül, amiket Szüllő Géza felho­zott és arra kérem, méltóztassanak elhinni, hogy a kormány nem elége­dett meg azzal, hogy a tényeket vagy a tetteket egyszerűen tudomásul ve­szi. Ebben az igen veszélyes külpoli­tikai helyzetben azonban, amelyben egréssz Európa és talán Ázsia sínylő­dik, kettőzött óvatosságra és önura­lomra van szükség. (Helyeslés.) És ennek érdekében méltóztassanak megengedni, hogy a magyar—szlovák viszony jelenlegi stádiumának rész­letes és teljesen beható taglalásától jelenleg eltekintsek. — Mint régi európai nemzet, tud­juk, hogy mi a kötelességünk föld­részünk eme sarkában, de annak is tudatában vagyunk, hogy van egy felső határ, amelyen a pohár megte­lik és akkor esetleg olyan intrikákat és okvetetlenkedéseket is megfelelő módon utasítunk vissza, amelyek mellett egyelőre csak vállvonogatva megyünk el. Türelmünk határa ott ér véget, ha a Szlovákiában lakó magyarság jogait az emberi élethez és vagyonához, továbbá a magyar alattvalók szlovákiai vagyonát és jo­gait csorbítatlanul nem tartják tisz­teletben. (Általános helyeslés.) — Harmadik államokban, szóval zárt ajtók mögött elhangzott ígéretek­nek, nem kevésbbé szép beszédeknek és újságcikkeknek megszűnünk jó­­indulatúlag hitelt adni, ha a szlová­kkal magyar kisebbséget, hazánk fiait vagy a magyar állam méltóságát le­protektorban bízva ezek a tisztelt köz­életi tényezők, hogy a német hadveze­­tőség megmozdulásait félremagyaráz­­zák és ha bizonyos német csapatokat ide vagy oda tesznek, azt olyképpen tüntetik fel, mintha ennek árnyéká­ban volna az a fizikai erő, amelynek segítségével M­gyarországtól elvehe­­tik mindazt a területet, amelyet Ma­gyarország a bécsi döntés után vissza­kapott. — A magyar ázsiai, ezeresztendős nép. Nem türelmetlen, tud várni s tudja azt, hogy aki haragszik, annak nincs igaza. Adott pillanatban szük­séges az önérzetes és bátor fellépés, mert a türelmet elviselő esetleg gúny tárgyává lehet Nem engedhetjük meg véreink védelmében, hogy gúny tár­gyává tegyék azt, ami a szívünkben megszentelt fájdalom. (Úgy van, úgy van­ a Ház minden oldalán.) Kérem a kormányt, amely iránt teljes biza­lommal vagyok, értesse meg, hogy ezek a szlovákiai megnyilvánulások már nem az ott lévő magyar kisebbség, vagy itt élő magyarság belügye, ha­nem nemzetközi kérdés. Azért is hoz­tam ide ezeket, hogy a velünk baráti viszonyban lévő német birodalmi kor­mány nyíltan dezavuálhassa azokat, akik az ő intencióival ellentétben cse­lekszenek. (Felkiáltások: Úgy va­nl Úgy vanl Általános helyeslés.) mély sérelem éri. — Ne igyekezzenek ellenünk fél­vagy egész hivatalos szlovák szemé­lyek a német birodalmat, Szlovákia protektorát állandóan kijátszani, mert mi teljesen megbízunk a ma­gyar—német barátság szilárdságában és azokban a tényezőkben, amelyeken ez a barátság felépül. Remélem, hogy a szlovákok egyes vezetői nem tévesz­tik el lehetőségeik mértékét, illetve felső határát és komolyan számolnak azzal, hogy a nemzeti becsület védel­mében, amelyhez számítjuk véreink életének és jogainak megóvását, nem fogunk habozni cselekedni sem, ha szomszédaink a józanság utolsó szik­ráját is elvesztik.­­ A magyar kormány a nemzet egyetemével mindig arra törekedett, hogy a megmaradt szűkös örökségből legalább azt, ami nekünk a leg­nagyobb értéket jelenti, az európai gondolkodást, a várni tudást, a hitet, a rendíthetetlen bizalmat a jövő iránt, valamint elsősorban a nemzeti becsü­letet, amelyek éppen a mai napokban olyan nagy értéket képviselnek, csor­bítatlanul ugyanúgy, mint elődeink ránkhagyták, ruházzuk át utódainkra­­(Taps.) Ennek a vezérelvnek a szem előtt tartásával fogunk igyekezni, hogy úgy cselekedjünk, ahogy az leginkább az ország javára válik. — Hangsúlyozom, hogy veszélyes volna azt feltételezni, hogy gyengék vagyunk vagy gyengéknek érezzük magunkat, mert minden életrevaló és életre hivatott nemzet elérhet ahhoz a határhoz, amikor az erkölcsi erők érdekében minden kockázatot vállal és meggondolást vagy pillanatnyi haszon­teóriákat félrevet. (Taps.) — Csak azok a népek nem támad­nak fel, amelyek nem tudnak vagy nem mernek élni. Célszerűbbnek lát­szanék, ha inkább erről az öntudat­ról látnák az érdekeltek, hogy a ma­gyar kormány elhatározásában úgy és akkor cselekszik, amikor az neki a leghasznosabbnak látszik és nem akkor, amikor arra provokálni sze­retnék. (Általános helyeslés és taps.) A külügyminiszter végül köszöne­tet mondott Szüllő Gézának felszóla­lásáért és befejezte nagyhatású be­szédét. Gróf Csáky István külügyminisz­ter kisebb felszólalása után áttértek a leg­mezőgazdasági munkabérek megállapításáról szóló javaslat tár­gyalására. Téglássy András, báró Inkey Pál, báró Fiáth Tibor, gróf Jankovich-Bésán József és S. Bálint György felszólalása után gróf Teleki Mihály földművelés­­ügyi miniszter mondott beszédet. Ezt a törvényjavaslatot — mondta — a szociálisan gondolkodó munkaadók érdekében hozzák és a javaslat segít­ségével kényszerítik az antiszociálisan gondolkozó munkaadókat, hogy meg­felelő munkabéreket fizessenek. Nem tudjuk, milyen megpróbáltatások előtt áll országunk, ez is indokolja, hogy a népi erőket minden vonalon meg­erősítsük. A földművelésügyi miniszter ezután azokról az indokokról beszélt, ame­lyek a cukor- és zsír­jegyrendszer bevezetését szükségessé tették. hát A miniszter beszéde után a felső­elfogadta a javaslatot. Az­­ ülés 2 órakor ért véget Gróf Csáky István: Van egy határ, amelyen a pohár megtelik ..• Copyright by Magyar Nemzet (System: Sándor Mihály.) Harisnyát, kesztyűt, úri és női fehérneműt, finóm k­s­t­s 11« r­m HEILIG a Jó minőségek szaküzletéből RÁKÓCZI-ÚT 26t ezüst, kékjob­b­ nercek, kolerák SZŰCSÖKNÉL Váczi­ Titca 20. :&füjéA felem Tökéletes szabású ingek nyakkendők, divatáruk Olcsó szabott árak Janpion S22 Gyén­ánth­ázban Rákóczi­­út 56 valódi és utánzat-ékszerek; legolcsóbban kaphatók! gyobTélWS rádió-, gramofon-, zongoratermei i''*gav­ rssí“r* 0­1 c­8 ó árak! — Előnyös hangszercsere. HANGSZERPALOTABUDAPEST, VüRákóczi-út 60 Szebb lesz a lakása ha függönyét nálam vásároljál LÖWY ARTUR, Király utca 15. Gitter stör, rojttal Gitter dupla-ágyterítő . . . . P 7.S0 . . . P 13.80 sssbssessess^^ hölgyfodrásznál készülnek a leg­újabb t­avaszi frizurák. l­lll u] DAUER rendszer, mm MODERN HAJFESTÉS ! Szem­ere­ u. 22­ (Szt István-krt sarok) T. 114-135 ^4 Szőnyeg, takaró, átvető, paplan, vászonáru stb. meglepő olcsón kapható Grümnfeld Testvérek eg"sz Nemzetközi Vásár Iparcsarnok 270 számú fülke 10 100 IOOO RAKTÁRBAN UtuvaKSat készítő bútorgyár VII., Wesselényi-utca e. BÚTORA 5

Next