Magyar Nemzet, 1941. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

2 SZERDA, 1941 JANUÁR 1. hogyabb hide húzhassanak baaKitot. 1*7 érthető, hol például az angol nagyiparosok egyike, a most már meghalt Mister Chamberlain, az első naptól kezdve azonnal kijelentette, hogy ennek a háborún»'« Anglia számára legalább három évig kell tartania, így érthető, hogy 1939-ben lett az a kísértetem, hogy megakadályozzam a Franciaország és Anglia elleni háború kitörését, az egész demokrata világban nemcsak fagyos visszautas távra talált, hanem a dühös felháborodás valóságos viharát idézte fel. A demokrata pénzembereknek teljesen mindegy volt, hogy ez a háború minden ok nélkül milliók életébe és egészségébe kerülhet, hogy virágzó területeket romokká változtathat. Részükről csak az időközben a hadiszeriparba fektetett tőke forgott kockán és csak az volt a gondjuk, hogy a további rendelések elmaradása következtében a nyereségek ismét összezsugorodnak. Céljaik elkendőzésére •ajtójuk segítségével példátlan rágalomhadjáratot kellett megszervezni. Ha ugyanis a népek ráébrednek arra, hogy erre a háborúra egyáltalán semmi szükség nem volt, hogy sem Angliához, sem Franciaországhoz a legkisebb követelést sem intézték, akkor az a veszély támadhatna, hogy a felvilágosodott népek demokrata megrontóikat magukat vonnák felelősségre. Ezért kellett a múltban és kell még ma is a népeknek ezt ostoba és becstelen hazugságot fel az tálalni, hogy a Német Birodalom vagy Olaszország meg akarja hódítani a világot, holott a valóságban a már tényleg meglevő világhódítóknak van szükségük háborúra, hogy tőkéiket az eddiginél is magasabban kamatoztathassák. Németország maga sem Franciaországgal, sem Angolországgal szemben a legkisebb követelést sem állította fel. Még 1939 október 1i-án felkértem Franciaországot és Angliát, hogy Németországgal együtt tegye le a fegyvert. Ez hiába volt. A német bélrelépések — Az is beletartozott a demokrata háborús uszítók fondorlatos tevékenységének keretébe, hogy népeik előtt minden német békelépést már eleve gyengeségként tüntessenek fel. —Mikor a háború kezdete előtt álltunk, az én utolsó fáradozásaimat, hogy a békét megtartsam, győzelmes ujjongással mellőzték. — Az, hogy mi félelemből vagy felelősségérzetből tettük meg 1939-ben és 1940 ben békelépéseinket, ez a körülmény most már világtörténelmileg beigazolódott. Az 1910 es esztendő döntést hozott oly mértékben és oly gyors ütemben, amelyhez hasonló a népek történelmében még nem fordult elő. Hiller ezután részletesen ismerteti az 1940. év katonai eseményeit. • Rámos utalt arra, hogy Norvégiában németek a francia és angol inváziós csapatokat — Németország szempontjából a körülmények között legkedvezőtlenebb — mindenütt megsemmisítve megverték és végül Norvégiából kiűzték, a szövetségesek ezután mindenekelőtt arra törekedtek, hogy megszállják Belgiumot és Hollandiát és így a háborút a német határokhoz vigyék. A német véderő május 10-én szembeszállt ezekkel a mesterkedésekkel, állhatva attól az elhatározástól, hogy most már kikényszeríti nyugaton a végleges döntést. Ha az angol hírverők úgy igyekeznek beállítani a helyzetet, mintha Franciaország a háborút egészen szükségtelenül szakította volna félbe, erre csak a következőket lehet megjegyezni: Az első kötelékek, amelyek félbeszakították a harcot, az angol hadosztályok voltak. Nyugati támadásunk pillanatától kezdve ennek a brit hadseregnek csak egy gondolat járt az eszében: a lehető leggyorsabban elhagyni a szárazföldet és a szükséges fedezés céljára hollandokat, belgákat és franciákat kell használni. Éppen úgy, mint néhány héttel azelőtt Norvégiában az angol hadsereg a norvég hadsereget csak mint saját visszavonulásának védő csapataként tekintette, ugyanúgy kezelte most franciaországi és belgiumi szövetségeseit. Amikor a francia kormány békét kért, nem voltak már francia csapatok. De már sokkal előbb nem voltak angol csapatok. — Míg néhány héttel azelőtt azm állították, hogy több mint egymillió angol van a kontinensen, kiderült, hogy egymillió helyett csak 12 és fél hadosztály volt, így hsalták meg saját hozzátartozóikat és szövetségeseik népeit. — A nyugati hadjárat nemcsak a világ előtt, hanem a német nép vezetii és a német nép előtt is bebizonyította a német véderő kiválóságát. A német katona ma fokozott mértékben ismét az, aki állandóan volt. sabb A vezetés megfelelt a legmagaigényeknek. A német térít bátorsága minden dicséreten friül állt. A párt és az állam valamennyi szervezete a legjobban bevált — Az 1939—40. évi léti segély-akciió bizonyítéka a szociális népközösségnek, amilyenhez hasonló nincs az egész földkerekségen. — legutóbb, azonnali nyugati hadjárat befejezése után, azt a kívánságomat fejeztem ki — ezúttal Andin lelér, hogy a tulajdonképpen oktalan háborút fejezzük be és kíméljük meg Európát és Uhóságát az ilyen harc további fájdalmaitól. A válasz azok érdekének felelt meg, akik adták. Az összes demokráciák nagytőkéseit és háborús nyerészkedőit a düh és a felháborodás hulláma kapta el A népek kölcsönös megértésének gondolata, amely egy csapásra végét vetette volna az Ő hadiipari üzleteiknek, annyira felizgatta őket, hogy brit föszszólóik azzal a £.<.iilettel és haraggal vetették el maguktól a háború befejezésének gondolatát, amellyel a pénzhatalmasságok minden időben harcolni szoktak, amikor legszentebb tulajdonuk, amit ezen a világon bírhatnak, vagyis tőkéik érdeke forog veszélyben. Ha most fokozatosan nyugtalankodó népeiknek megígérik, hogy a háború után ők sem idegenkednek majd olyasmitől, mint a népközösség is attól, hogy nyomorba jutott tömegeikkel törődjenek, csak a demokrata háborús gonosztevők lelkiismeretlenségét bizonyítja, amellyel legalább a jövőre ígérnek valamit abból, amit a múltban sohasem ismertek és a jelenben nemcsak hogy nem ismernek, hanem úgy gyűlölnek, hogy már emiatt is háborút üzentek Németországnak. Ezért a háború folytatódik mindaddig, amíg ezek a felelős tényezők meg nem semmisülnek. A német véderő bebizonyította, hogy jó, de hogy a következő hónapokban még jobb legyen, azt elhatároztuk. Ezt az elhatározásunkat fanatikus lelkiismeretességgel és fáradhatatlan szorgalommal meg fogjuk valósítani. Az 1941-es esztendő a német hadsereget, a német tengerészetét és légi haderőt hatalmasan megerősödve és még jobb felszerelésben fogja látni felvonulni. Csapásai alatt a háborús gonosztevők utolsó üres szólamai is összeomlanak és ezzel végre meg lesznek az előfeltételei a népek igazi, kölcsönös megértésének, népeknek az oldalán áll, amelyek fenyegetett létükért harcolnak. És e létért vívott harc ezeket a népeket a világtörténelem leghatalmasabb teljesítményeire sarkalja. Ha a demokráciákban a termelésre hajtó erő a nyereség, amelyet az egyes ipari vezetők, bankférfiak és megvesztegetett politikusok vághatnak, akkor a nemzeti zsebreszocialista Németországban és a fasiszta Olaszországban ez a hajtóerő a milliónyi és milliónyi dolgozónak az az elismerése, hogy ebben a háborúban ellenünk harcolnak és hogy a demokráciák, ha valaha győztesek lennének, egész kapitalista kegy ellenségükkel dühöngenének, amelyre csak azok képesek, akiknek egyetlen istene az arany, akik semmi más emberi gerjedelmet nem ismernek, mint a nyereség utáni vágyat és akik készek arra, hogy minden más nemes gondolatot minden további nélkül kiszolgáltassanak ennek az ösztönnek. — A nemzeti szocialista Németország, a fasiszta Olaszország és a velünk szövetséges Japán tudja, hogy ebben a háborúban nem egy államformáért folyik a harc. Nem a jövő valamilyen nemzetközi államszerkezetéért, hanem kizárólag azért, hogy ez a föld nemcsak egyeseknek teremjen gyümölcsöt. Ez a harc nem támadás más népek jogai ellen, hanem csak egy elenyésző kapitalista réteg kapzsisága és jogbitorlása ellen, amely réteg nem akarja belátni, hogy elmúltak azok az idők, amikor az arany kormányozza a világot, hanem ellenkezőleg, olyan jövő köszönt be, amikor a népek, vagyis az emberek határozzák meg az erőt a nemzetek életében. Ffz a felismerés adott szárnyakat az elmúlt évben a nemzeti szocialista seregeknek. Ezek a seregek az elkövetkező évben is a győzelmet hozzák. — Miközben harcolunk a népek javáért, hisszük, hogy mielőbb rászolgálunk a Gondviselés áldására. Azt histen eddig helyeselte a mi küzdelmünket Ha híven és bátran teljesítjük kötelességünket, a jövőben sem fog bennünket elhagyni. Ebben a hitben kezdjük meg az 1941. évet. (MTI.) nTeg kell semmisíteni.. •“ — Ismeritek belső küzdelmünk történetét. Itt is először el kellett távolítani bizonyos rétegeket, mielőtt létrejöhetett országunkban az emberek igazi együttműködése. Kifelé, sajnos, ugyanez a helyzet. A demokratikus háborús érdekelteket, akik több évtizede nyugtalanságul szítanak a világon és a népeket mindig újabb és újabb válságokba döntik, meg kell semmisíteni. Kérlelhetetlen elhatározásunk, hogy ennek eleget teszünk és akkor Európa ismét megtalálja belső békéjét. — Bárral történjék is. Németország merész elhatározással megtesz minden lépést, amely szükséges e cél elérésére. Minden hatalom, amely ezekből a demokráciákból táplálkozik, bele fog abba halni. Ha Churchill úr és az ő nemzetközi demokratikus eszmetársai ma kijelentik, hogy ők a maguk világát védelmezik és az ő világuk a mienk mellett nem állhat fenn, akkor ez csak az ő szerencsétlenségük. A plutokrata előjogok és a nemzeti szocialista nép jogok közötti küzdelemben az utóbbiaké lesz a siker. Ebben a siitben kezdjük el az 1341-es évet. Ez év június eleje óta oldalunkon áll a fasiszta Olaszország. Olaszország harca a mi harcunk is, reményei a mi reményeink. Gyerekes a háborút kirobbantóknak az a hite, hogy egyes akciókban bármit is változtathatnának a küzdelem kimenetelén. Churchill úr már igen sok ilyen úgynevezett győzelmet ért el, amelyről később mindig kiderült, hogy csak balsiker. Churchill úr volt az a férfi, aki hirtelen kitalálta a korlátlan légi háborút, mint a brit győzelem nagy titkát. Három és fél kórlapon keresztül válogatás nélkül bombákat dobatott le német városokra éjszakai támadások alkalmával ez a gonosztevő; kis parasztunk » skakat gyűjtőlapokkal lobbantott lángra és mint a birodalmi főváros lakosai tudták — különösen a kórházakat tűzte ki célpontokat. Az a körülmény, hogy a német véderő három és fél hónapig nem válaszolt, megerősítette ennek az euibrack az agyában azt a véleményt, hogy végre most megtalálta azt a módszert, amellyel fölébe kerekedhetik Németországnak és amelyre a német véderő nem tud válaszolni. Én három és fél hónapig néztem ezt az emberi kegyetlenséget, amely katonai szempontból csak garázdálkodás volt. Mindenesetre mindig intettem őket, hogy egy szén raprn sor kerülhet a megtorlásra. A demokratikus gyisjingatók erre az intésre csak jól ismert nevetésükkel válaszoltak. Részletesen megtárgyalták, hogy bombáik milyen hatással voltak a német lakosságra és a német gazdasági életre. E támadásoknak egyetlen hatása az volt, hogy a német népben egyre fokozódott az elkeseredés és az a remény, hogy egyszer elérkezik a megtorlás és akkor vége lesz ennek az egyoldalú hadvezetésnek. Anglia május hónapjában Freibung elleni támadásával kezdte a bombázást. Hónapokon keresztül harsogtak a brit háborús uszítók köreiben arról, hogy Németország képtelen hasonlót tenni Szeptember közepe óta most már előttük is világos lett, hogy csak az emberiesség tartott vissza bennünket ilyen sokáig és ezért nem válaszoltunk a Churchillféle Péniszte főkre. De most már ezt a háborút is a végső következményekig viseljük, vagyis addig, amíg az azért felelős gonosztevőket ki nem küszöböljük. És az nem szóvirág hanem véresen komoly dolog, ha azt állítjuk, hogy minden bombára tíz vagy ha kell száz bombával vágunk vissza. — Propagandisztikus okokból átmenetileg» mart — mint már annyiszorismét beszélhetnek a „linikszermese megfordulásáról“. Egyet azonban mifttrgyőzhetnek: ebben a háborúban nem a szerencse győz, hanem végre egyszer a Jég. És a jog azoknak a Boldog újévet kíván ÖREG LÁMPÁK MELLETT ÜLNI! CSERÉLJ TUM G KRUP ! KI ŐKET SHAM (S -nti«Wt 'CvflinrV a SIRALU íi?""k Budapest, Vl., Kns.'bét kórus 40—42 Hitler újévi napiparancsa Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda: " A Führer, mint a véderő legfőbb parancsnoka, az évforduló alkalmából a következő napiparancsot intézte a véderőhöz: — Katonák! A Nagynémet Birodalom nemzeti szocialista védereje a2940. háborús évben egyedüálló, dicsőséges győzelmeket aratott Példátlan bátorsággal szárazföldön, tengeren és levegőben megverte az ellenséget. A ti hősiességlek és katonai tudasotok megoldott minden feladatot, amelyet kénytelen voltam rátok róni. A fegyverek hatalmával legyőztétek ellenfeleink harcoló erőit, az általatok megszállt területeket pedig erkölcsileg meghódítottátok büszke magatartásotokkal és mintaszerű fegyelmezettnégetekkel, így, hála a ti nagyszerű katonai erényeiteknek, sikerült néhány hónap alatt világtörténelmi küzdelemben a német véderőnek a világháborúban vívott hiábavaló hősies harcát utólag sikerrel megkoronázni és sikerült az akkori meghódolás gyalázatát a compiégnei erdőben véglegesen lemosni. — Mint legfőbb parancsnokotok, köszönetet mondok nektek a hadsereg, a haditengerészet és a légierő katonáinak, a ti felejthetetlen teljesítményeitekért. Azonban köszönetet mondok nektek az egész német nép nevében is. Megemlékezünk azokról a bajtársakról, akiknek ebben a közdelemben életüket kellett adniuk népük jövőjéért. Éppúgy megérni.'kezünk a szövetséges fasiszta Olaszország bátor katonáiról is. A demokrata háborús uszítók, valamint a mögöttük álló zsidó-kapitalista emberek akaratából tovább kell folytatni ezt a háborút Egy összeomló világ képviselői azt hiszik, hogy 1941-ben talán mégis el tudják érni azt, ami a múltban nem sikerült nekik. Mi készen állunk. Felfegyverkezve, mint soha azelőtt, állunk az új év küszöbén Tudom, mindenki közülelek meg fogja tenni kötelességét. Az Úristen nem fogja elhagyni azokat, akik egy egész világtól fenyegetve, bátor szívvel el vannak tökélve arra, hogy maguk segítsenek önmagukon. — Katonái a Nagynémet Birodalom nemzeti szocialista véderejénekl Az 1911. év meg fogja hozni történelmünk legnagyobb győzelmének beteljesülését. (MTI.) * Ugyancsak napiparancsot intéztek hadtesteikhez fíőring birodalmi tábornagy, a légi haderő főparancsnoka, Brauchitsch vezértábornagy, a hadsereg főparancsnoka, valamint Räder vezértengernagy, a haditengerészet főparancsnoka. A Roosevelt-tervét kiterjesztik más országokra is Zürich, december 31. (A „Magyar Nemzet" zürichi tudósítójának telcfonjelentése.) A novemberi választásokon részben újjáalakított amerikai kongresszus hétfőn ül össze, hogy meghallgassa Roosevelt új elnökségi periódusának első üzenetét. Sokan a hétfői üzenetnek még nagyobb politikai jelentőséget tulajdonítanak, mint a minapi rádióbeszédnek és ettől várják a rádiószózat elvi kijelentéseinek gyakorlati megformulázását. Erre vall az elnöknek Morgenthau pénzügyminiszterrel és Purvis- szal, az angol bevásárlóbizottság elnökével hétfőn folytatott megbeszélése. E megbeszélés után tette Morgenthau azt a nyilatkozatot, hogy a Roosevelt-féle tervet, mely tudvalevőleg minden hadianyag áru kölcsön formájában való szállítására vonatkozik, kiterjeszti „minden védekező országra“. Az amerikai közvéleménykutató intézet az év utolsó napján tette közzé legutóbbi körkérdésének eredményét. Eszerint az Egyesült Államok valamennyi tagállamában átlagosan 00 százalékos többség szavazott igennel arra a kérdésre, hogy nyújtson-e Amerika maximális támogatást Angliának annak ellenére is, hogy emiatt esetleg háborúba kerül? A szovjet szerepe a Dunabizottságban Belgrúd, december 31. (A „Magyar Nemzet" belgrádi tudósítójának telefonjelenléte.) A magyar—román viszony újból foglalkoztatta az utóbbi napokban a Balkán politikai közvéleményét. Bizonyos aggodalommal tekintenek a román sajtó éles magatartására. A román sajtó, politikusok és különösen a vasgárdisták intranzigens magatartása ellenére a Balkánon bíznak abban, hogy mégis csak sikerül valamilyen módon Magyarország és Románia közt a viszonyt rendes kerékvágásba terelni. A Balkánon különben a legérdekesebb események az európai uunabizottság körül zajlottak l. Mint ismeretes, ezek a tárgyalások egyelőre félbeszakadtak és azok folytatása március előtt nem várható. A bizottság hatásköre, mint ismeretes, Brailáig terjed. E szakaszon a szovjet meglehetős erősen arra törekszik, hogy elsőbbségét biztosítsa. Ennek megformulázása körül most tárgyalások vannak folyamatban, de ezek, úgy látszik, hosszabb időt vesznek igénybe. Angliának és Franciaországnak kiválása után Szovjet-Oroszország óhajtja az ő szerepüket átvenni a Duna torkolatánál. Szovjet-Oroszország gazdasági érdekeit tartja szem előtt, amikor ennek a pozíciónak elnyerésére törekszik. —I — ti. 0. u. é. k. gyermekének is önmagának? Írassa be TÖRÖK RUTH (.YhRV.KKOTTHONARA. Bálvány utca 19. U1 1-423.) Óvoda. Félbentlakás. Bentlakás.