Magyar Nemzet, 1941. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

2 ÖREG LÁMPÁK MELLETT ÜLNI! CSERÉLJ TUM G KRUP ! KI ŐKET SHAM ho­xabb hide húzhassanak h­aakitot. 1*7 érthető, hol például az angol nagyiparosok egyike, a most már meghalt Mister Chamberlain, az első naptól kezdve azonnal kijelentette, hogy ennek a háborún»'« Anglia szá­mára legalább három évig kell tar­tania, így érthető, h­ogy 1939-ben lett az a kísértetem, hogy megakadályoz­zam a Franciaország és Anglia elleni háború kitörését, az egész demokrata világban nemcsak fagyos visszautasí­tásra talált, hanem a dühös felhábo­rodás valóságos viharát idézte fel. A demokrata pénzembereknek teljesen mindegy volt, hogy ez a háború minden ok nélkül milliók életébe és egészségébe kerülhet, hogy virágzó területeket romokká változtathat. Ré­szükről csak az időközben a hadiszer­iparba fektetett tőke forgott kockán és csak az volt a gondjuk, hogy a további rendelések elmaradása kö­vetkeztében a nyereségek ismét össze­zsugorodnak. Céljaik elkendőzésére sajtójuk segítségével példátlan rága­lom­hadjáratot kellett megszervezni. Ha ugyanis a népek ráébrednek arra, hogy erre a háborúra egyáltalán semmi szükség nem volt, hogy sem Angliához, sem Franciaországhoz a legkisebb követelést sem intézték, akkor az a veszély támadhatna, hogy a felvilágosodott népek demokrata s­egrontóikat magukat vonnák fele­lősségre. Ezért kellett a múltban és kell még ma is a népeknek ezt az ostoba és becstelen hazugságot fel­tálalni, hogy a Német Birodalom vagy Olaszország meg akarja hódí­tani a világot, holott a valóságban a már tényleg meglevő világhódítók­nak van szükségük háborúra, hogy tőkéiket az eddiginél is magasabban kamatoztathassák. Németország maga sem Franciaországgal, sem Angol­­országgal szemben a legkisebb köve­telést sem állította fel. Még 1939 ok­tóber 1i-án felkértem Franciaországot és Angliát, hogy Németországgal együtt tegye le a fegyvert. Ez hiába volt. A német b­ékelépések — Az is beletartozott a demokrata háborús uszítók fondorlatos tevé­kenységének keretébe, hogy népeik előtt minden német békelépést már eleve gyengeségként tüntessenek fel. .­­Mikor a háború kezdete előtt álltunk, az én utolsó fáradozásaimat, hogy a békét megtartsam, győzelmes ujjongással mellőzték. — Az, hogy mi félelemből vagy fele­lősségérzetből tettük e meg 1939-ben és 1940 ben békelépéseinket, ez a körülmény most már világtörténelm­i­­leg beigazolódott. Az 1910 es esz­tendő döntést hozott oly mértékben és oly gyors ütemben, amelyhez ha­sonló a népek történelmében még nem fordult elő. Hiller ezután részletesen ismerteti az 1940. év katonai eseményeit. Ramol utalt arra, hogy Norvégiában a németek a francia és angol invázió­s csapatokat — Németország szempontjából a legkedvezőtlenebb körülmények között — mindenütt megsemmisítve megverték és végül Norvégiából kiűzték, a szövetségesek ezután mindenekelőtt arra töreked­tek, hogy megszállják Belgiumot és Hollandiát és így a háborút a német határokhoz vigyék. A német véderő május 10-én szembeszállt ezekkel a mesterkedésekkel, állhatva attól az elhatározástól, hogy most már ki­kényszeríti nyugaton a végleges dön­tést.­­ Ha az angol hírverők úgy igye­keznek beállítani a helyzetet, mintha Franciaország a háborút egészen szükségtelenül szakította volna félbe, erre csak a következőket lehet meg­jegyezni. Az első kötelékek, amelyek félbeszakították a harcot, az angol hadosztályok voltak. Nyugati táma­dásunk pillanatától kezdve ennek a brit hadseregnek csak egy gondolat járt az eszében: a lehető leggyorsab­ban elhagyni a szárazföldet és a szükséges fedezés céljára hollando­kat, belgákat és franciákat kell használni. Éppen úgy, mint néhány héttel azelőtt Norvégiában az angol hadsereg a norvég hadsereget csak mint saját visszavonulásának védő csapataként tekintette, ugyanúgy ke­zelte most franciaországi és bel­giumi szövetségeseit. Amikor a fran­cia kormány békét kért, nem voltak már francia csapatok. De már sokkal előbb nem voltak angol csapatok.­­ Míg néhány héttel azelőtt azm állították, hogy töb­b mint egymillió angol van a kontinensen, kiderült, hogy egymillió helyett csak 12 és félhadosztály volt, így csalták meg saját hozzátartozóik­at és szövetsége­seik népeit.­­ A nyugati hadjárat nemcsak a világ előtt, hanem a német nép ve­z­ett­­ és a német nép előtt is bebi­zonyította a német véderő kiváló­ságát. A német katona ma fokozott mértékben ismét az, aki állandóan volt. A vezetés megfelelt a legmaga­sabb igényeknek. A német térít bá­tors­ága minden dicséreten fenü­t állt. A párt és az állam valamennyi szer­vezete a legjobban bevált — A­z 1939—40. évi fétisegély-akci­ó bizonyítéka a szociális népközösség­nek, amilyenhez hasonló nincs az egész földkerekségen. — Idegu­lóbb, azonnal a nyugati hadjárat befejezése után, azt a kíván­ságomat fejeztem ki — ezúttal Andin felé —, hogy a tulajdonképpen okta­lan háborút fejezzük be és kíméljük­­ meg Európát és Unaságát az ilyen harc további fájdalmaitól. A válasz azok érdekének felelt meg, akik ad­ták. Az összes demokráciák nagytő­késeit és háborús nyerészkedőit a düh és a felháborodás hulláma kapta el A népek kölcsönös megértésének gondolata, amely egy csapásra végét vetette volna az ő hadiipari üzleteik­nek, annyira felizgatta őket, hogy brit fósztszólóik azzal a t,m.ill­ettel és haraggal vetették el maguktól a háború befejezésé­nek gondolatát, amellyel a pénzhatalmasságok min­den időben harcolni szoktak, amikor legszentebb tulajdonuk, amit ezen a világon leírhatnak, vagyis tőkéik ér­deke forog veszélyben. Ha most fo­kozatosan nyugtalankodó népeiknek megígérik, hogy a háború után ők sem idegenkednek majd olyasmitől, mint a népközösség is attól, hogy nyomorba jutott tömegeikkel törőd­­jenek, csak a demokrata háborús go­nosztevők lelki­ismeretlenségét bizo­nyítja, amellyel legalább­­ jövőre ígérnek valamit abból, amit a múlt­ban sohasem ismertek és a jelenben nemcsak hogy nem ismernek, hanem úgy gyűlölnek, hogy már emiatt is háborút üzentek Németországnak.­­ Ezért a háború folytatódik mindaddig, amíg ezek a felelős té­­nyezők meg nem semmisülnek. A né­met véderő bebizonyította, hogy jó, de hogy a következő hónapokban még jobb legyen, azt elhatároztuk. Ezt az elhatározásunkat fanatikus lel­kiismeretességgel és fáradhatatlan szorgalommal meg fogjuk valósítani. Az 1941-es esztendő a német hadse­reget, a német tengerészetet és légi haderőt hatalmasan megerősödve és m­ég jobb felszerelésben fogja látni felvonulni. Csapásai alatt a háborús gonosztevők utolsó üres szólamai is összeomlanak és ezzel végre meg lesz­nek az előfeltételei a népek igazi, kölcsönös megértésének, népeknek az oldalán áll, amelyek fe­nyegetett létükért harcolnak. És e lé­tért vívott harc ezeket a népeket a világtörténelem leghatalmasabb telje­sítményeire sarkalja. — Ha a demokráciákban a terme­lésre hajtó erő a nyereség, amelyet az egyes ipari vezetők, bankférfiak és megvesztegetett politikusok zsebre­­vágh­atnak, akkor a nemzeti szocia­­ista Németországban és a fasiszta Olaszországban ez a hajtóerő a mil­­liónyi és milliónyi dolgozónak az a felismerése, hogy ebben a háborúban ellenünk harcolnak és hogy a demok­­ráciák, ha valaha győztesek lennének, egész kapitalista kegy ellenségükkel dü­höngenének, amelyre csak azok képesek, akiknek egyetlen istene az arany, akik semmi más emberi ger­­jedelmet nem ismernek, mint a nye­reség utáni vágyat és akik készek arra, hogy minden más nemes gon­dolatot minden további nélkül­­kiszol­­gáltassan­ak ennek az ösztönnek. — A nemzeti szocialista Németor­szág, a fasiszta Olaszország és a ve­lünk szövetséges Japán tudja, hogy ebben a háborúban nem egy állam­formáért folyik a harc. Nem a jövő valamilyen nemzetközi államszerke­zetéért, hanem kizárólag azért, hogy ez a föld nemcsak egyeseknek terem­jen gyümölcsöt. Ez a harc nem tá­madás más népek jogai ellen, hanem csak egy elenyésző kapitalista réteg kapzsisága és jogbitorlása ellen, amely réteg nem akarja belátni, hogy elmúltak azok az idők, amikor az arany kormányozza a világot, hanem ellenkezőleg, olyan jövő köszönt be, amikor a népek, vagyis az emberek határozzák meg az erőt a nemzetek életében. Fiz a felismerés adott szár­nyakat az elmúlt évben a nemzeti szocialista seregeknek. Ezek a sere­gek az elkövetkező évben is a győ­zelmet hozzák. — Miközben harcolunk a népek ja­váért, hisszük, hogy mielőbb rászol­gálunk a Gondviselés áldására. Az Í­risten eddig helyeselte a mi küzdel­münket Ha híven és bátran teljesít­jük kötelességünket, a jövőben fent fog bennünket elhagyni. Ebben a hit­ben kezdjük meg az 1941. évet. (MTI.) M m meg kell semmisíteni.. •“ — Ismeritek belső küzdelmünk tör­ténetét. Itt is először el kellett távolí­tani bizonyos rétegeket, mielőtt létre­­jöhetett országunkban az emberek igazi együttműködése. Kifelé, sajnos, ugyanez a helyzet. A demokratikus háborús érdekelteket, akik több év­tizede nyugtalanságul szítanak a vilá­gon és a népeket mindig újabb és újabb válságokba döntik, meg kell semmisíteni. Kérlelhetetlen elhatáro­zásunk, h­ogy ennek eleget teszünk és akkor Európa ismét megtalálja belső békéjét. — Bárral történjék is. Németország merész elhatározással megtesz minden lépést, amely szükséges e cél eléré­sére. Minden hatalom, amely ezekből a demokráciákból táplálkozik, bele fog abba halni. Ha Churchill úr és az ő nemzetközi demokratikus eszme­­társai ma kijelentik, hogy ők a ma­guk világát védelmezik és az ő vilá­guk a mienk mellett nem állhat fenn, akkor ez csak az ő szerencsétlenségük. — A plutokrata előjogok és a nem­zeti szocialista népjogo­i közötti küz­delemben az utóbbiaké lesz a siker. Ebben a slctben kezdjük el az 1341-es évet. — Ez év június eleje óta oldalunkon áll a fasiszta Olaszország. Olasz­ország harca a mi harcunk is, re­ményei a mi reményeink. Gyerekes a háborút kirobbantóknak az a hite, hogy egyes akciókban bármit is vál­toztathatnának a küzdelem kimene­telén. Churchill úr már igen sok ilyen úgynevezett győzelmet ért el, amely­ről később mindig kiderült, hogy csak balsiker. Churchill úr volt az a férfi, aki hirtelen kitalálta a korlát­lan légi háborút, mint a brit győze­lem nagy titkát. Három és fél kórlapon keresztü­l válogatás nélkül bombákat dobatott le német városokra éjszakai támadások alkalmával ez a gonosz­tevő, kis parasztink­o­skakat gyűjtő­­lapokkal lobbantatt lángra és — mint a birodalmi főváros lakosai tud­ják — különösen a kórházakat tűzte ki célpontokul. Az a körülmény, hogy a német véderő három és fél hónapig nem válaszolt, megerősítette ennek az euith rack az agyában azt a véleményt, hogy végre most meg­találta azt a módszert, amellyel fö­lébe kerekedhetik Németországnak és amelyre a német véderő nem tud válaszolni. Én három és fél hónapig néztem ezt az emberi kegyetlensé­get, amely katonai szempontból csak garázdálkodás volt. Mindenesetre mindig intettem őket, hogy egy szén napon sor kerülhet a megtorlásra. A demokratikus gyijstagatók erre az intésre csak jól ismert nevetésükkel válaszoltak. Részletesen megtárgyal­ták, hogy bombáik milyen hatással voltak a német lakosságra é­s a német gazdasági életre. E támadásoknak egyetlen hatása az volt, hogy a né­met népben egyre fokozódott az el­keseredés és az a remény, hogy egy­szer elérkezik a megtorlás és akkor vége lesz ennek az egyoldalú had­vezetésnek. Anglia május hónapjában Freibuirg elleni támadásával kezdte a bombázást. Hónapokon keresztül harsogtak a brit háborús uszitók kö­reiben arról, hogy Németország kép­telen hasonlót tenni Szeptember kö­zepe óta most már előttük is világos lett, hogy csak az­ emberiesség tartott vissza bennünket ilyen sokáig és ezért nem válaszoltunk a Churchill­­jére Pernszte­fekre. — De most már ezt a háborút is a végső következményekig viseljük, vagyis addig, amíg az, azért felelős gonosztevőket ki nem küszöböljük. És az nem szóvirág hanem véresen komoly dolog, ha azt állítjuk, hogy minden bonil­ám­ tíz vagy ha kell száz bombával vágunk vissza. — Propagandisztikus okokból átmene­tile*» mart — mint már annyiszor­­­­ismét beszélhetnek a „l­nil­szerm­e­se megfordulásáról“. Egyet azonban mrfftrgyezhetnek: ebben a háborúban nem a szerencse győz, hanem végre egyszer a jég. És a jog azoknak a Boldog újévet kíván (S -n ti«Wt 'CvflinrV a SIRÁLU íi.?""k Dudapest. Vlt., Kns.­bdt kórus 40—42 SZERDA, 1941 JANUÁR 1. Hitler újévi napiparancsa Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda.­­ A Führer, mint a véderő legfőbb parancsnoka, az évforduló alkalmából a következő napiparancsot intézte a véderőhöz: — Katonák! A Nagynémet Biroda­lom nemzeti szocialista védereje az­­940. háborús évben egyedüálló, di­csőséges győzelmeket aratott Példát­lan bátorsággal szárazföldön, tenge­ren és levegőben megverte az ellen­séget. A ti hősiességtek és katonai lu­dasotok megoldott minden feladatot, amelyet kénytelen voltam rátok róni. A fegyverek hatalmával legyőztétek ellenfeleink harcoló erőit, az általatok megszállt területeket pedig erkölcsl­­■eg meghódítottátok büszke magatar­tásotokkal és mintaszerű fegyelmezett­­ségetekkel, Így, hála a ti nagyszerű katonai erényeiteknek, sikerült né­hány hónap alatt világtörténelmi küzdelemben a német véderőnek a világháborúban vívott hiábavaló hő­sies harcát utólag sikerrel megkoro­názni és sikerült az akkori meghódo­lás gyalázatát a compiégnei erdőben véglegesen lemosni. — Mint legfőbb parancsnokotok, köszönetet mondok nektek a hadse­reg, a haditengerészet és a légi­erő katonáinak, a ti felejthetetlen teljesít­ményeitekért. Azonban köszönetet mondok nektek az egész német nép nevében is. Megemlékezünk azokról a bajtársakról, akiknek ebben a köz­­delemben életüket kellett adniuk né­­pük jövőjéért. Éppúgy megérni.''ke­zünk a szövetséges fasiszta Olasz­ország bátor katonáiról is. A demokrata háborús u­szítók, valamint a mögöttük álló zsidó-kapi­­talista emberek akaratából tovább kell folytatni ezt a háborút Egy ösz­­szeomló világ képviselői azt hiszik, hogy 1941-ben talán mégis el tudják érni azt, ami a múltban nem sikerült nekik. Mi készen állunk. Felfegyver­kezve, mint soha azelőtt, állunk az új év küszöbén Tudom, mindenki közü­­letek meg fogja tenni kötelességét. Az Úristen nem fogja elhagyni azo­­kat, akik egy egész világtól fenye­getve, bátor szívvel el vannak tökélve arra, hogy maguk segítsenek önna­­gukon. — Katonái a Nagynémet Birodalom nemzeti szocialista véderejének. Az 1911. év meg fogja hozni történel­münk legnagyobb győzelmének be­teljesülését. (MTI.) * Ugyancsak napiparancsot intéztek hadtesteikhez frering birodalmi tá­bornagy, a légi haderő főparancsnoka, Brauchitsch vezértábornagy, a had­sereg főparancsnoka, valamint Räder vezértengernagy, a haditengerészet fő­­parancsnoka. A Roosevelt-t érvet kiterjesztik más országokra is Zürich, december 31. (A „Magyar Nemzet" zürichi tu­dósítójának telcfinjelentése.) A no­vemberi választásokon részben újjá­alakított amerikai kongresszus hét­főn ü­l össze, hogy meghallgassa Roosevelt új elnökségi periódusá­nak első üzenetét. Sokan a hétfői üzenetnek még nagyobb politikai jelentőséget tulajdonítanak, mint a minapi rádióbeszédnek és ettől várják a rádiószózat elvi kijelenté­seinek gyakorlati megformulázását. Erre vall az­ elnöknek Morgenthau pénzügy­miniszterrel é­s Purvis- szal, az angol bevásárlóbiz­ottság elnö­kével hétfőn folytatott megbeszé­lése. E megbeszélés után tette Morgenthau azt a nyilatkozatot, hogy a Roosevelt-féle tervet, mely tudvalevőleg minden hadianyag áru­kölcsön formájában való szállí­tására vonatkozik, kiterjeszti „min­den védekező országra­“. Az amerikai közvéleménykutató intézet az év utolsó napján tette közzé legutóbbi körkérdésének eredményét. Eszerint az Egyesült Államok valamennyi tagállamában átlagosan 10 százalékos többség szavazott igennel arra a kérdésre, hogy: nyújtson-e Amerika maximá­lis támogatást Angliának annak ellenére is, hogy emiatt esetleg há­borúba kerül? A szovjet szerepe a Dunabizottságban Belgrúd, december 31. (A „Magyar Nemzet" belgrádi tu­dósítójának telefonjelenl­éte.) A ma­gyar—román viszony újból foglal­koztatta az utóbbi napokban a Bal­kán politikai közvéleményét. Bizo­nyos aggodalommal tekintenek a ro­mán sajtó éles magatartására. A ro­m­án sajtó, politikusok és különö­sen a vasgárd­isták intranzigens ma­gatartása ellenére a Balkánon bíz­nak abban, hogy mégis csak sike­rül valamilyen módon Magyar­­ország és Románia közt a viszonyt rendes kerékvágásba terelni. A Balkánon különben a legérde­k­esebb események az európai unnabizottság körül zajlottak le. Mint ismeretes, ezek a tárgyalások egyelőre félbeszakadtak és azok folytatása március előtt nem vár­ható. A bizottság hatásköre, mint ismeretes, Brailáig terjed. E szaka­szon a szovjet meglehetős erősen arra törekszik, hogy elsőbbségét biztosítsa. Ennek megformulázása körül most tárgyalások vannak folyamatban, de ezek, úgy látszik, hosszabb időt vesznek igénybe. Angliának é­s Franciaországnak ki­válása után Szovjet-Oroszorsz­ág óhajtja az ő szerepüket átvenni a Duna torkolatánál. Szovjet-Orosz­ország gazdasági érdekei tartja szem előtt, amikor ennek a pozí­ciónak elnyerésére törekszik. —I­s­ti. 0. u. é. k. gyermekének is önm­agának? Írassa be TÖRÖK RUTH (.YKRV.KKOTTHONARA. Bálvány utca 19. Ul 1-423.) Óvoda. Félbentlakás. Bentlakás.

Next