Magyar Nemzet, 1941. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-16 / 39. szám
Magyar Nemzet - - .......mini—hmmmnTr—im—hrmrwimmmnniTm tutit IV. évfolyam , 39. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA I ÉVRE 36 P. FÉLÉVRE 18 P. NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA 3 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR Vasárnap 1941 február 16 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI. ARADI U. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁRI ÚT 65. TELEFON: 126-726* Németország nem támasztott semilyen követelést Jugoszláviával szemben A „Popolo di Roma44 szerint olyan megegyezés létesült, amely mindkét fél számára kizár minden kellemetlen, meglepetést — Jugoszlávia és Bulgária visszautasította Törökország együttműködési ajánlatát— Visszavonták a törvényt, amely vasgárdista állammá nyilvánította Romániát — Újabb jelentés a szicíliai angol ejtőernyősökről Roosevelt is tartózkodóan fogadta a japán nagykövetet A balkáni helyzet alakulása, úgy látszik, tovább megy azon az úton, amelyre az utóbbi napokban mind láthatóbban kerültek az események. Bulgária és Jugoszlávia esetében a helyzet változatlan, amennyiben továbbra is minden jel arra vall, hogy Belgrád változatlanul kitart külpolitikájának eddig is kidomborított két alapelve, a Németországgal való jó viszony lojális fenntartása és a semlegesség, vagyis minden esetleges balkáni fejleménnyel szemben való közömbössége és mozdulatlansága mellett. És Szófia is tovább halad azon az úton, amelyet legutóbb— amint azt szombati számunkban már idéztük— a Zora című lap úgy fejezett ki, hogy Bulgária számára öngyilkosság volna elutasítani esetleges olyan német kérést, amely Bulgárián való átvonulásra irányulna. Ugyancsak változatlannak látszik a Szovjetunió magatartása is a balkáni és különlegesen a bolgár kérdésben, amennyiben föl kell tételezni, hogy a Kreml nem gördítene akadályt semilyen balkáni német kezdeményezés elé. Balkáni viszonylatban egyedül Törökország viselkedése látszik némileg másnak szombaton, mint amilyennek a pénteki hírek alapján jellemezni kellett. Az NST egyik berlini távirata szerint ugyanis a török sajtó és a török rádió azt hangoztatja, hogy Törökország nem csupán a maga területi épségében érdekelt, hanem általában a balkáni status quo megváltoztatását sem akarná megengedni. Az általános külpolitikai helyzet áttekintésénél meg kell még jegyezni, hogy a legújabb hv szerint az olasz—spanyol eszmecsere még nem záródott le. Általában a spanyol kérdést sokfelé még függőben levőnek látják, ami azt jelenti, hogy még nem lehet biztosra jósolni, hogy Spanyolország mindenképpen kívül marad a háborún. Mindaddig, amíg a Földközi-tengeren mostani méreteiben folyik a küzdelem. Németország rajta tartja szemét Gibraltáron. Ezzel kapcsolatos az a hír, hogy Franco legújabban is kijelentette, hogy csupán Spanyolország élelmezési bevitelének az európai kontinens felől való fedezésére vár, ennek megoldása után kész Spanyolország területével csatlakozni a tengely háborújához. De addig is, amíg erre sor kerülhet, különös jelentőségük van a spanyol kikötőknek, főleg a tengeralattjárók szempontjából, mégpedig nemcsak a Földközi-tengeren, hanem az Atlanti-óceánon is. Az Anglia elleni harccal kapcsolatos, hogy Portugália azt tanácsolta Írországban levő alattvalóinak, hogy lehetőleg utazzanak haza. Ezzel kapcsolatban utalunk a New York Post katonai szakértőjének cikkére, amelyről az NST beszámolóját alább közöljük. Az amerikai cikkíró fejtegetését azzal végzi — ezt most szórólszóra idézzük az NST-ből: — Most már igen nagy a valószínűsége annak, hogy az Egyesült Államok úgy júniusban belebonyolódnak a háborúba. A külpolitikai helyzetkép bevezető összefoglalásánál lehet megemlíteni azt is, hogy a kontinens újjászervezése során elkerülhetetlen, sőt természetes bizonyos egyöntetű intézkedések megtétele. Ilyen például, hogy nemcsak Magyarországon áll küszöbön a cipőáruk eladásának racionalizálása, hanem Jugoszláviában és Bulgáriában is hozzálátnak a cipő és bizonyos ruhaneműek jegyrendszerének bevezetéséhez. Jugoszlávia A Hitlernél tett látogatás után Cvetkovics miniszterelnök és Cincar Markovics külügyminiszter szombaton délben érkezett haza Belgrádba. Ugyanazon a különvonaton ment von Heeren belgrádi német követ is. A két jugoszláv miniszter megérkezése után nyomban Pál kormányzóherceghez sietett jelentéstételre. A német—jugoszláv megbeszélésről még mindig csak az a hivatalos közlemény tájékoztatja a kívülállókat, amelyet pénteken este adtak ki. A két közvetlenül érdekelt ország sajtója nem kommentálja, a kommünikét. A Német Távirati Iroda egyik jelentése azonban rámutat, hogy Jugoszlávia sohasem tiltakozott a német törzsek egyesítése ellen. Ennek a német kijelentésnek kapcsán meg kell említeni, hogy Belgrád valóban mindig is ellenezte a restaurációs terveknek még az emlegetését is s éppen ezért melegen pártolta már a huszas években is az Anschluss tervét. Az a tény, hogy a Német Távirati Iroda ezt most elismerően megállapítja, arra enged következtetni, hogy a német kormánykörök — noha nem kommentálják a német—jugoszláv megbeszélést — figyelmeztetik a német közönséget arra, hogy minden oka megvan barátságosnak tartani a német—jugoszláv viszonyt. Mindenesetre érdekes, hogy Belgrádban a pénteki nap folyamán úgynevezett diplomáciai és újságírói körök milyen rosszul voltak tájékozva a német— jugoszláv megbeszélés anyagáról. Pénteken délután is még erősen találgatták Belgrádban, hogy sor kerül-e valamilyen szöveg aláírására. Később aztán kiderült, hogy ezt szükségtelennek találták, kiderült, hogy Németország nem követelt semmit, csupán a jugoszláv külpolitika mindig hangoztatott elvének, a semlegességnek részletesebb megbeszélését óhajtotta. Ez a mostani pillanatban érthető is, mert hiszen olyan események következhetnek be esetleg a Balkánon, amelyek fölvethetik a jugoszláv—görög és jugoszláv— török szerződések kérdését. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy Jugoszlávia olyan totálisan semleges, hogy többé nem tekinti hatályosnak azokat a szerződéseket, amelyek egyrészt nagyon régen és egészen más helyzetben jöttek létre és amelyek másrészt nem is vonatkoztathatók ezeknek a szerződéseknek szövegére. A Balkán-paktum szerződése ugyan azt mondja, hogy az aláíró hatalmak megsegítik egymást balkáni határaik megvédésében, azonban később Görögország közbelépésére ennek a rendelkezésnek olyan értelmezést adtak, hogy a szignatárius államok egymás balkáni határait kizárólag balkáni hatalom támadása ellen segítik megvédeni. A Magyar Nemzet hasábjain már emlékeztettünk arra a belgrádi értekezletre, amelyen éppen Metaxasz képviselte Görögországot. Akkoriban a jugoszláv—albán kérdés nem volt egészen nyugodt és a görögök attól tartottak, hogy bonyodalomra sor kerülhet. Minthogy pedig Albániát katonai szerződés kötötte Olaszországhoz, előrelátható volt, hogy albán—jugoszláv összeütközésben — szerződéses kötelezettségének eleget teendő — Olaszországnak is részt kellene vennie. Ennek a lehetőségnek láttán a görögök kijelentették, hogy ilyen körülmények között egy albán—jugoszláv háború nem csupán balkáni hatalmak mérkőzésének lenne tekinthető. Minthogy pedig Görögország a Balkán-paktumot csak balkáni ügyekben tartja kötelezőnek, Görögország előre kijelenti, hogy csak olyan háborúban hajlandó megsegíteni balkáni szövetségeseit, ha azok kizárólag balkáni államokkal kerülnek hadiállapotba. A görögök nem gondolták, hogy ez az értelmezés egyszer még ellenük fordulhat. Ez történt az olasz—görög háború kitörésekor, amikor is Jugoszlávia, nyilván ennek a Metaxasz-féle értelmezésnek alapján kijelentette, hogy a Balkánpaktumot nem tartja magára nézve kötelezőnek. Azt tartjuk, hogy most hasonló a helyzet a tráciai kérdésben is, mégpedig mind Görögország, mind Törökország irányában. Visszatérve a német—jugoszláv tárgyalásra, figyelemreméltó a Popolo di Roma belgrádi jelentése, amely ,,legmegbízhatóbb“ jugoszláv helyről azt azértesülést kapta, hogy a német és jugoszláv államférfiak között megegyezés létesült, ez mind a két fél számára kizár minden esetleges kellemetlen meglepetést. Azt mondják hogy a német—jugoszláv találkozón nem különleges kérdésekről tárgyaltak, hanem csak általánosságban a helyzetről. Ezzel egybevág az a hír is, hogy a Belgrádból elutazó miniszterelnök és külügyminiszter nem kapott teljhatalmat. Bulgária Bulgária helyzete oly világos, hogy már a róla szóló hírek is megszűntek. Úgy látszik, a szófiai angol követ is egészen egyértelműnek látja már a bolgár kormány magatartását. Erre vall, hogy az angol diplomata most már a nyilvánosság előtt is megerősítette azt a régebbi hírt — amelyről a Magyar Nemzet annak idején beszámolt—, hogy az angol kormány bizonyos fenyegetéseket helyezett kilátásba Szófiában. Törökország Ankara viselkedését a legjobban a következő berlini NST - távirat jellemzi: — A török sajtó egy része a Balkánon most kialakuló helyzettel kapcsolatban olyan kijelentéseket közöl, amelyek addig a fenyegetésig mennek el, hogy Törökország nem engedné meg a balkáni status quo megváltoztatását. Az angol rádió szerint a török rádió is hasonló kijelentést tett volna. A német külügyminisztérium illetékes helyén azt mondották, hogy ezeket a török kijelentéseket nem kísérik valami feszült figyelemmel. Azt is jelentik, hogy Törökország felajánlotta Bulgáriának és Jugoszláviának, hogy haderejével megsegítené őket, ezt az ajánlatot azonban mind Belgrád, mind pedig Szófia a leghatározottabban visszautasíította. Egyébként azt jelentik, hogy illetékes bolgár körök is számolnak azzal, hogy Törökország valamely váratlan változás esetében mégsem maradna passzív, hanem támadóan lépne fel. Mindez azonban csak találgatás, lehetséges, hogy a török kormány csak az utolsó pillanatban fogja eldönteni, hogy a határait elkerülő eseményeket közömbös arccal fogja-e végignézni vagy pedig kísérletet tesz a beavatkozásra. Románia Bukarestben, mint a TP jelenti, szombaton rendelet jelent meg, amely hatálytalanította azt a szeptember 14-i rendeletet, amely Romániát legionista, illetőleg vasgárdista államnak nyilvánította. Bukaresti politikai körökben azt mondják, hogy Antonescu a román politikai életet „monarchista-totalitárius“ alapon szervezi át. A turini Stampa úgy tudja, hogy Bukarestben a török és a görög követség is felkészült a távozásra. Amerika A csendesóceáni feszültség tovább tart, Roosevelt elnök is tartózkodóan fogadta Nomura japán nagykövet látogatását. A nagykövet írásban közölte, hogy mindent meg fog tenni az amerikai—japán barátság meg- Ára 10 fillér