Magyar Nemzet, 1941. október (4. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-14 / 234. szám

KEDD, 1941 OKTÓBER I. Magyar Nemzet__ • • Ünnepélyesen felavatták Pethő Sándor síremlékét Nem is őszi, hanem jajgató, dermesztő téli szél csörgette a kerepesiúri temető fáit vasár­nap délben. Mintha a nap­fényes vénasszonyok nyara ál­tal visszaszorított zord időjárás azért küldte volna ezt a fagyos lehelletű, orkánszerű szélvészt, hogy bosszúból egyszerre tépje le a fáknak szokatlanul hosszú ideig ékeskedő lombozatát. A szél tépte, szórta a temetői fák megszínesedett leveleit arra a sírra, amely körül e vasárnap­­délben a zord idő ellenére többszáz ember gyűlt össze, barátok és tisztelők, közéleti előkelőségek és egyszerű, tiszta­­szív­i fizikai munkások, öregek­­és ifjak, hogy részt vegyenek e sír halottjának örök és elfogy­­hatatlan emlékét hirdető em­lékmű leleplezésén. Pethő Sán­dor szellemének, tanításainak halhatatlanságát ezután nem­csak barátainak, tanítványai­nak, sírontúli olvasóinak szívé­ben égő örökmécs, nemcsak az általa alapított újság minden sora, ittmaradt cikkei, könyvei, egyéniségének földöntúli szfé­rák jéghideg űrjén is átsugárzó melegsége örökítik majd meg, hanem a művészi, imponáló arányú emlékmű, amely sírja előtt megállítja majd a temető vándorát és a magyarság törté­netének és a történetet megíró, átélő hősének tragédiájára hívja majd fel a figyelmet. Az emlékmű mellett Pethő Sándornak egyik régi, hűséges barátja és fegyvertársa, Kren­ner Miklós, akivel közös harcok fűzték össze a kolozsvári egye­temtől egészen élete végéig, mondotta el az emlék­beszédet. A viharos szél beletépett, közbeüvöltött a szónok szavaiba. Krenner Miklós azonban ép­­oly kemény fából van vágva, mint Pethő Sándor volt. A szél­viharon, az elemek tombolásán át hirdette­ Pethő Sándor szel­lemi nagyságát, megalkuvást nem ismerő egyenes útját. Bá­tor, a körülötte zúgó vihar árjá­val dacoló hangon, az erdélyi kisebbségi harcokban megacélo­­sodott frontharcos bronzszínű férfiasságával tett Krenner Miklós hitet Pethő Sándor igaz­ságai mellett. Beszéde új vi­harba rázta fel a hallgatóság lelkét, hogy azután költői ma­gasságokba ragadja magával és megajándékozza a felzaklatott lelket a házsongárdi temető édes-fájó igazságával: „Nincs halál, csak élet.“ * Pethő Sándor síremlékének lelep­lezése vasárnap délben féltizen­­kettőkor történt. A sírnál megjelent tragikusan elhunyt főszerkesztőnk családja, majd gróf Sigray Antal, őrgróf Pallavicini György, gróf Pálffy Géza felsőházi tag, gróf Hadik Mihály, a Globus nyomda ügyvezető igazgatója, Scitov­szky Tibor v. külügyminiszter, v. b. t. t., Huszár Aladár felsőházi tag, OTI elnök, báró Jeszenák Pál ny. huszár­ezredes, Eckhardt Tiborné, dr. Szilágyi Sándor (Szidor), dr. C­hi­kán Béla ny. polgármester, Perczel Dezső, Kovács Kálmán főigazgató, dr. Kelemen Kornél v. orsz. képv., Huszár Elemér v. orsz. képv., Ripka Ferenc ny. főpolgármester, dr. Sán­dor László ny. főkapitány, Vákár P. Artur kormányfőtanácsos, Malasits Géza orszgy. képviselő, Perczel Béla ny. alispán, Hajós Kálmán v. orsz. képv., Julier Ferenc ny. vezérkari ezredes, Chorin Ferenc titkos tanácsos, Magyar Miklós tör­­vényh. biz. tag, dr. Pfeiffer Zoltán ügyvéd, dr. Halász Lajos min. taná­csos, ügyvéd, dr. Berkes Róbert a Központi Sajtóvállalat igazgatója, Márkus Miksa m. kir. udvari taná­csos, dr. Balassa József egyet, tanár, Eckhardt Sándor egyet. tanár, Payr Hugó törvényh. biz. Iftg. v. orszgy. képviselő, dr. Kéry Károly rendőr­­főtanácsos, dr. Krisztinkovich Antal rendőrfőtanácsos, dr. Szekfü Gyula egyet. tanár, Acsay László mérnök, Barankovics István szerkesztő, dr. Ferdinándy László, dr. Mihályfi Ernő főszerkesztő, dr. Balla Antal szerkesztő, dr. Berecz Lajos a Pesti Hírlap szerkesztője, Erdődy Elek író, Szentkúty Pál író, Magyar Ká­roly szerkesztő, Berény Imre szer­kesztő, Tombor Jenő ny. ezredes, dr. Rácz Vilmos főszerkesztő, dr. Tóth László a Nemzeti Újság fő­szerkesztője, Szakosíts Árpád a Népszava főszerkesztője, Verebély Károly­ igazgató, Walikovszky Ká­roly igazgató, dr. Vidor Gyula szerkesztő, Barabás Loránd szer­kesztő, Kiss József szerkesztő, Ber­kes Imre író, Masirevich György építész, Roóz Rezső szerkesztő, ■Stella Adorján író, Borsody­­István szerkesztő, Kellér Andor író, Zólyomi-Biczó Dezső szerkesztő, Szász­­Győző, a Globus nyom­dai műintézet igazgatója, dr. Weninger Antal orvos, dr. Nar­­tiny Béla OTI igazgató főorvos, dr. Heuber László főorvos, dr. Pályi Márton főorvos, ifj. dr. Sán­dor László ügyvéd, Mikszáth Kál­mán ny. főispán, Pátzay Pál szob­rászművész, Albert Ferenc hegedű­­művész, Békeffi László író, Pün­­kösti Andor író, a Madách Színház igazgatója, Keményffy János ny. tanker, főigazgató, dr. Gerevich Tibor egyet. tanár, Lázár Mária, Pintér Jenőné, Somlay Artur, Unger Ernő zeneműv. főisk. tanár, Kassák Lajos író, Szekula Jenő író, dr. Csergő Hugó, szerkesztő, dr. Bálint József kormányfőtanácsos, Radó Richárd szerkesztő, dr. Auer Pál ügyvéd, Keszthelyi Nándor ügyvéd, Büky József, Thury Levente szer­kesztő, dr. Kertész János, A Szent István Bajtársi Szövetség küldött­sége dr. Kopácsy Ervin vezetésével és még sokan mások. Távolmaradásukat kimentették: Herczeg Ferenc titkos tanácsos, Gratz Gusztáv v. b. s. t., ny. minisz­ter, Hetényi Imre ny. főkapitány­helyettes. Krenner Miklós emlék­beszéde Féltizenkettő után a sír elé lépett Krenner Miklós (Spectator), a kiváló erdélyi publicista, a Magyar Nem­zet munkatársa és a következő beszédet mondotta: Kell felvetjük néha e végtelen és végső világbirodalomnak csöndjét, hogy az élet beszéljen a halállal, a történelem az elmúlással,, az árva ember a kérlelhetetlen isteni törvé­nyekkel. Olykor égető szükség van a temető szuverenitására, hogy az igazságot teljes szűziességében meg­pillanthassuk. Hl. ahol egy örmény közmondás szerint „a nyomorék is kiegyenesedik“ és ,,az utolsó nagy fölfedezés lehetősége nyílik a ha­landóknak“, igen, beszélnünk kell, most, az erkölcsi elvek gyökeres át­alakulása, az eszmék emésztő vi­tája, a világszemléletek polgár­­háborúja idején, amikor tudjuk, hogy hová megyünk, de nem tud­juk, hogy hová érkezünk,­­ amikor a magyari tragikus életérzés bal­sejtelmekkel és kételyekkel vívó­dik. Itt van a nagy pillanat, amikor el kell mondani az anyaföldnek, a magyarságnak és az emberiségnek még egyszer: ki volt Pethő Sándor? Az anyaföldnek, hogy érezze: e díszes új teher alatt egyik leghűbb fia pihen, akinek porhanyó csont­jai külön anyai ölelést érdemelnek. Hogy mind erősebb legyen általa és körülötte a magyar levegő, a négy magyar anyaszél — amely íme, oly háborítatlanul tombol most itt —, a magyar napfény, a magyar munka, a magyar termés. El kell monda­nunk ennek az anyaföldnek, hogy ez a földész­ ivadéka tetemes szel­lemi magatartásával nemesen fe­jezte ki történelmi és szociális je­lentőségét, de kitágulását is a nagy­világ felé. Aztán el kell mondanunk a rajta élő magyarságnak: hallgass Pethő Sándorra. Tehedd, mert ő itt van állandóan: a vir integer, a kimerít­hetetlen célzatosság és a kimeríthe­tetlen sugallat szelleme. Most megint lentről kell jönni, összeszedni mind az erőket és felnagyítani azokat. Kiművelni. Megint nemzetnevelés és nemzetostorozás kell ide. Nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy min­dig a magyar közíró és a történelmi bölcsész a vezér, a Kemény Zsig­­mondok fajtája, mint­ Pethő Sán­dor, aki a történelmi, politikai és irodalmi kultúrát képviseli, a Széchenyiek után, e műszaki kor­ban, de szociális, szellemi és gya­korlati alapépítményen. El kell mon­danunk, hogy az ilyen Pethő Sán­dor nem törődhet időszaki buká­sokkal, tévedésekkel, sőt bűnökkel sem, mert nincs ebből, amely na­gyobb volna, mint az isteni szeretet. Hogy minden érkezése hittel lakott volt és nem az Isten, hanem a hit szokta cselekedni a csodát. Jött ahogy minden ifjú nemzedék, a biz­­­tos győzelem tudatával, a dunántúli katolicizmus, a Prohászkák seregé­ben és az új magyar nacionaliz­musban, amelynek megtestesítője Apponyi volt. Egy csöndes és lát­hatatlan forradalomban, mely ma uralkodni látszik. És a második ■Mohács után újra jött, hogy e ke­serves 22 esztendőnek minden esz­méjét ő fogalmazza meg: tisztázta a Trianonból folyt elveket, a ma­gyar integritás kötelességét, a legi­timizmus kényszerét még akkor is, amikor ez már kegyeletivé válto­zott, a jogfolytonosság szolgálatát. Bírálva egy átmeneti közjogi rend hibáit, ő képviselte szilárdan az al­kotmányos népakaratot és a feltá­masztott szentistváni gondolat igazi­ lényegét. Hirdette ebben a Dunaha­jlatban a törzsökös magyar­ság küldetését és követelte védel­mét, de minden tisztességes ma­gyarba asszimiláció segítségével, számolván a két szomszédvár vissza-vissza térő küzdelmével és követelvén, hogy a magyar szabad­ság és függetlenség, mely politikánk lényege, bár soha ép és foltozatlan négyszáz éve nem lehetett, meg­valósuljon végre, szóval ne legyen kétség abban, amit a szobrász erre a szép köre rávésett: Magyarország magyar ország maradjon, és ne térjen le a történelem egyenes vo­naláról, bármennyire tért engedünk végre a szocializmusnak és a népi­­ségnek a magyar keresztény huma­nizmus és az építő konzervativiz­mus keretében. Ellensége volt min­dennek, ami közéleti gongorizmus és történelmi kultivizmus. Ezt az elgondolást képviselte ..Világostól Trianonig“ című könyvében és­­ a politikai cikkek megannyi gyűjte­ményében, előkészítve a magyar igazság győzelmét és megjósolva rút szomszédságok sorsát. De mi­kor rendületlenül hitt minden­ gi­gantikus csalódásunk eltűnésében, egyben figyelmeztetett is bennün­ket, hogy a politikai újjászületés és a történelmi renaissance korában most aztán a világért se túlozzunk: ne lövöldözzünk arany- és ezüst­golyókkal az ellenségre, mint az indiai maharadzsa,a­ki gazdagsága fölényét így akarta kifejezni, vagy mint a fefedéi kevélység, mely óbort kevert a malterbe. Mindezt jutalom reménye nélkül. Mert so­hase törődjünk azzal, hogy a végén magánosan maradunk az életben és egyedül a temetőben ... A síremlék talapzatába vésett felírás festit Pethő Sándor síremléke a kerepesi úti temetőben A „fensége Minden igaz, meg nem alkuvó magyar tulajdonképpen csak szór­­ványfajta lehet. Magyar girondista. Érthető, hogy senki annyira nem érezte át a Gironde-nak felemelő tragikumát és minden ellentmondás ellenére végül termékeny voltát, írta, hogy „a középre szorítottság nem tartozik a politikában a leg­élvezetesebb és a leghálásabb el­helyezkedések közé... és a tragi­kum bonyolultságát egy mákszem­nyit sem enyhíti, hogy a Gironde méltatlan pusztulása után mindig bekövetkezett számára a történelmi rehabilitáció, az osztó igazság jóvá­tétele, az elbukottak késői felma­­gasztalása ..Hangsúlyozta, hogy „még a mindenből kiábrándult nihilista, Karamazov Iván holt lel­két is megmozdította a Gironde sorsa. Szeretem — mondta fivéré­nek — az ember némely nagy tet­tét, amelynek értékében talán rég nem is hiszek m­ár, de amelynek emlékét tisztelettel óvom szívem rejtekében“. És omlottak most Pethő Sándor „romantikus és klasszikus elemek­ből kevert stílusának“ — mint ma reggel olvastam egy megemlékezés­ben —­ ragyogó mondatai: „Szere­tem — mondhatnám Karamazov után — a haldokló hattyú énekét és a sast,, amely kénytelen csirkék­ ­ himnuszt és verebek társaságával beérni. Szeretem a dörgő faljegek közt a lehelletnyi fényt, a fájdalom verej­tékének gyöngyszemét az izzó hom­lokon. Szeretem azokat, akik olyan magaslaton járnak, ahonnan előbb­­utóbb lezuhanhatnak az emberi butaság mocsarába. Szeretem a jég­hideg átszellemültséget, amely az élettel csak egyetlen kapcsolatot ismer: a tulalomtalan áldozatot. Szeretem a nagy álmodókat, akiket a tömeg félreismer és megkövez forró álmaiknak romhalmazában. Szeretem a sorsuk fölé emelkedő­ket, akik földi exisztenciájuk omla­dékain sem szűnnek meg dacolni végzetük mostohaságával. Szeretem azokat, akik felül állanak minden elfogultságon és önhittségen. Szere­tem a humanistát, aki harcolni tud az emberiségért a terror ellen és nem bízza a világot a kiszámítha­tatlan ösztönökre. Szeretem Cézárt a Rubikon partján tűnődve látni, de talán még inkább, amikor vad­állatként viaskodik gyilkosaival Pompeius szobra tövében. Szeretem az­­Adriai-tenger szirénáját­, amint felbúg egy titán torkából, de még inkább meghatódom, ahogy vigasz­­talhatatlanul elenyészik egy rongy és gyáva nemzedék akusztikájában.“ Fens­éges himnusz. Nemcsak maga” 5

Next