Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA­D­ÉVRE 37.20 P, FÉLÉVRE 18.60P, Alapította SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI.,ARADI­ UTCA 10, NEGYEDÉVRE 9.30 P, 1 HÓNAPRA 3.20 P, EGYES 1» *? 'T' W¥ C. X 1%T l'k n TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL. VASÁRNAP 24 FILL r Cl 1 ti N­ 9 A IM U U U VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726. Új nagykövetet és követet küü­d Moszkvába Japán Pétain válaszolt Roosevelt személyes üzenetére —* Erős szovjet támadásokat hiúsítottak meg a németek Krimeában és a Donecnél — Brit ejtőernyősök leszálltak a francia partokon, két óra múlva visszavonultak a tengerre — Jáva vizein nagy tengeri csata folyt le — Szumátrán egy várost elfoglaltak a japánok A német hadijelentés közli, hogy a Szovjetnek nagy erőkkel indított támadásai meghiúsultak a Krím-félszigeten­, és a Donec­­fronton , hogy a Szovjet másutt is folytatta támadásait. Azt is a német hadijelentésből idézzük, hogy sok brit ejtőernyős a fran­cia partokon rajtaütött a gyenge parti őrségeken, két óra múlva azután visszavonultak a tengerre. Német tengeralattjárók negyven­kétezer tonna hajótér elsüllyesz­tését jelentik, a Távol-Keleten, Jáva vizein nagy tengeri csata folyt le, Szumátra délkeleti part­ján a japánok elfoglalták Kota- Agoeng városát. Egyébként érdekes, hogy a japán—szovjet viszony minden fejlődési lehetőségét erősen figye­lik és mérlegelik Tokióban. Más jelek mellett az is elárulja ezt, hogy a moszkvai japán nagy­­követség élére Tokióból új nagy­követet és új követet küldenek. Magára vonja a figyelmet az arab kérdés is, amennyiben szaudi arábiai kezdeményezésre pánarab konferencia lesz Kairó­ban. Nagy kérdés a világsajtó szá­mára a riomi per is, általában az egész vichyi problémakör. Riomban ugyanis még mielőtt kibontakozhatott volna a Vichy­­ből irányított ügyészség erkölcsi és politikai offenzívája a vádlot­tak ellen, maguk a vádlottak támadják az új francia rezsi­met, még attól sem riadnak vissza, hogy magát az államfőt bírálják. A francia sajtó meg­lehetősen perplex a riomi fejle­mények láttára, a meg nem szállt terület lapjai ellentétesen kommentálják a riomi híreket, pedig a félhivatalos OFP-hír­­ügynökség sokkal több részletet közöl a külfölddel, mint a bel­földdel a riomi beszédekből. Ez­zel szemben a párizsi sajtó egy­hangúan amellett van, hogy leg­jobb volna a b­onni tárgyalást megállítani és új, célszerűbb úton elindítani. Közben Vichy és Washington kapcsolatáról is jönnek hírek, ezek szerint a Petőf­i-kormány legutóbb közölte, hogy fenn­tartja semlegességére vonatkozó régi ígéretét. Ez a Vichyből érkezett közlés azonban még nem elégítette ki egészen Wash­ingtont s mint Sumner Welles helyettes külügyminiszter ki­jelentette, ebben az irányban még további felvilágosításokat várnak a Péla­n-kormánytól. Tokiói hangok A Német Távirati Iroda to­kiói jelentése szerint a „Nagy- Ázsiát újjáépítő tanács pénte­ken délután tartotta első ülését ezen Tozso miniszterelnök beszédet mondott. Tozso annak a meggyőződésének adott kife­jezést, hogy a két angolszász nagyhatalmat le fogják győzni és hogy Japán a Szovjet felől esetleg keletkezhető fenyegetés­sel szemben védettnek érzi ma­gát. Védelmünk északon olyan erős — mondotta a japán mi­niszterelnök —, hogy népünk valóban a legteljesebb bizton­ságban érezheti magát bármily északról jövő veszéllyel szem­ben. Ebből a mondatból arra le­het következtetni, hogy a japán miniszterelnök nemcsak Kelet- Szibéria, hanem esetleg Alaszka felőli támadások lehetőségére is gondol. Tozso különben azt is kijelentette:­­ Japán a legszorosabban együttműködik Németországgal és Olaszországgal és pozitív hadműveleteket folytat, hogy megvalósíthassa a végcélt: Ame­rikát és Angliát a keletázsiai területek átadására kényszerí­teni. A kezeteu­rópai parasztkérdés Berlinből jövő hírek elmond­ják — egy ilyen jelentést a Magyar Nemzet már szombat reggeli számában közölt —, hogy a németek elhatározták a Szov­jettől elhódított területeken a magántulajdon fokozatos vissza­állítását. Ez a tény két szem­pontból fontos. Elsősorban azért, mert ez a legbiztosabb módja annak, hogy az ottani pa­rasztságnak részben természeté­ből eredő lassúságát, részben pe­dig esetleges szándékos szabotá­­lását csökkenteni, ellensúlyozni lehessen. Ettől eltekintve pedig azért is figyelemreméltó a kelet­európai német intézkedés, mert ebből is kitűnik, milyen helyte­lenül értelmezik a nemzeti szo­cializmust azok, akik azt hiszik, hogy a Harmadik Birodalom a szocializálásnak, a gazdasági élet etatizálásának alapján áll. A német fővárosban kiadott közlésekből kiderül, hogy egyelőre csak azt a területet adják vissza magántulajdonba, amely egy-egy paraszt tanyája körül terül el s hogy a többit szövetkezeti alapon akarják kezeltetni a parasztokkal. Ezzel kapcsolatban is érdemes fel­hívni a figyelmet, hogy Német­országban jól működő és valódi szövetkezetek élnek, feltehető tehát, hogy ez a valódi szövet­kezeti szellem megtalálja majd az utat a keleteurópai agrár­szövetkezetszerű alakulások felé is. Azt is kijelentették Berlinben, hogy a magántulajdon intéz­ménye felé való visszafordulás, bármilyen tempóban következ­zék is, semmiesetre sem jelenti a régi tulajdonosok restituálá­­sát. Úgy látszik, azoknak akar­ják kezére adni a földet, akik jelen vannak s ezek számát nö­velni akarják most elbocsá­tandó szovjet hadifoglyokkal. M ennek alapján arra számíta­nak, hogy a most német kézen lévő volt szovjet területeken már sokhelyütt ebben az évben is lesz számottevő mezőgazda­­sági termelés. Vichy Az NST egyik híréből most tudjuk meg, hogy a Washing­ton és Vichy közt nemrég meg­indult eszmecsere azzal kezdő­dött, hogy Roosevelt személyes üzenettel fordult még február 10-én Pétainh­ez. Az ezzel folya­matba tett tárgyalás a két kor­mány között még most sem ért véget, legutóbbi fázisában azon­ban az ugyancsak az NST sze­rint Luijmer Welles a pénteki sajtóértekezleten hivatalosan kö­zölte, hogy a Péraín-kormány kötelező nyilatkozatot tett, amely szerint továbbra is szi­gorúan semleges marad és nem szállít árukat hadviselő álla­moknak. Az amerikai külügy­minisztérium kommünikéje azt is közölte, hogy a Washington és Vichy közti kapcsolat azo­kon a vichyi kormány által tett ígéreteken alapult, hogy Vichy nem segíti a tengelyt sem ka­tonailag (akár a szárazföldön, akár a flottával), sem pedig nem enged át támaszpontokat. Washingtonban azonban en­nek ellenére még mindig bizal­matlanul néznek Vichyre, mert tisztában vannak azzal, hogyha a Pélain-kormány ígéretet tett is arra, hogy ő maga nem szál­lít árukat­­a tengelynek, a fran­cia ipari üzemek a meg nem szállt területen is nagy részben a kontinentális export számára dolgoznak. Éppen ezért Leahy tengernagy további kérdéseket intézett Darlan tengernagyhoz, ezekre még nem kapott választ. Az angolszászok körében az is figyelmet kelt, hogy a Pétain —Darlan-kormány tovább ha­lad a belpolitikai átalakulás út­ján, így például a kormány fegyvereket osztott szét a front­harcos légió tagjainak egy része között. A frontharcos légiónak tudvalévően Pétain, amint azt nyilvánosan is bejelentette, azt a szerepet szánja, hogy a fasiszta párt mintájára hor­dozza a vichyi rezsimet s most, amikor a fegyvereket szét­osztották a pártjellegű front­harcos légió tagjainak egy része között, Vichyben kijelentették,­­ez a felfegyverzés azt a célt szolgálja, hogy segítsenek fenn­tartani a forradalom által fel­állított új rendet. A légió fegy­veres szekcióját Nizzában ala­pították meg ünnepélyes for­mában s azt „a direkt akció fegyverének“ nevezték el, hiva­talos neve pedig így hangzik: a légionáriusok rendszervezete. Parancsnokának Darnand-t ne­vezték ki, aki kijelentette, a szervezetet annak szenteli, hogy a forradalmi erők harcoljanak a régi rend hívei ellen. Az NST londoni híre szerint Isztanbulból jelenti­ az NST. Ibn Szaud király fia, Feisfal herceg felhívást intézett valamennyi arab államhoz, küldjék el megbízottaikat egy Kairóban megtartandó értekez­letre. Az értekezletnek az lenne a rendeltetése, hogy megbeszéljék az Garvin megvált az Observer-től. A lap tudvalévően egy nem na­­­gyon elterjedt, de igen tekinté­lyes és komoly vasárnapi újságja Angliának, ahol a napilapok vasárnap nem jelennek meg. Garvin 1908 óta szerkesztette az Observer-t, körülbelül a kon­zervatív párt szellemében és ma­gának főleg azzal szerzett nevet és tekintélyt, hogy a hetilapnak majdnem minden egyes számá­ban igen terjedelmes, gyakran túlságosan hosszú külpolitikai cikkeket írt. Garvin, aki az Encyclopaedia Britannica főszerkesztője is volt 1926-tól 1929-ig, olyan előre­haladott korban van, hogy le­hetséges, ezért vonult nyuga­lomba. arab államok közös politikájának alapelveit, különösen a tengelyhatal­mak irányában. Feiszal, hír szerint, hasonló indítványt terjesztene a kairói értekezlet elé, mint az Egye­sült Államok tették a riói amerika­­közi értekezleten. Páparab értekezlet Kairóban Ára 24 fillér Franciaország továbbra is semleges marad Washingtonból jelenti az NST. Sumner Welles a pénteki sajtó­­értekezleten hivatalosan közölte, hogy Franciaország kötelező nyilatkozatot tett, amely szerint továbbra is szigo­rúan semleges marad és nem szállít árukat hadviselő államoknak. E nyilatkozat előzményeiről elm­on­­dotta Welles, hogy Roosevelt elnök február 10-én távirati kérdést inté­zett Pétain marsallhoz. Roosevelt eb­ben a személyes táviratában emlé­keztette azokra a megismételt ígére­tekre, hogy Franciaország szigorúan meg akarja tartani a semlegességre vonatkozó szabályokat. Megjegyezte az elnök, hogy nem állana a francia nép érdekében, ha Franciaország netalán szállítmányokkal támogatná Afrikában a tengelyhatalmakat. A most megtett nyilatkozat Roosevelt február 10-i táviratára adott válasz­nak tekinthető. A szövetségi főváros politikai kö­reiben figyelemreméltónak tartják, hogy a helyettes külügy­miniszter hozta nyilvánosságra a francia állás­­foglalást. Ebből arra következtetnek, hogy a washingtoni kormány —­­legalább is egyelőre — nem táplálja azt a neki tulajdonított szándékot, hogy hadműveleteket hajtson végre vagy hadműveleteken vegyen részt Nyugat-Afrikában. Ennek ellenére makacsul tartják magukat azok a híresztelések, hogy Afrika e terüle­tén katonai előkészületeket tesznek az angolok, a gyarmati belgák és a szakadár-franciák. Brumból jelenti az NST. A riomi nagy per pénteki tárgya­lási napján, miután a törvényszék visszautasította Daladier és Léon Blum javaslatait a per tárgyának kiterjesz­tésére vonatkozóan, megkezdődött Daladier kihallgatása. Daladier már teljesen felépült betegségéből és egész friss ember benyomását keltette. Daladiert főleg azzal vádolják, hogy 1936 óta nem gondoskodott a szüksé­ges hadfelszerelésről. Daladier azzal védekezett, hogy számokat olvasott fel a kérdéses évek katonai költségvetéseiből. Rámutatott, hogy a Doumergue-Pétain-kormány 1934-ben leszállíttatta a hadfelszere­lési hiteleket, noha az ő felfogása sze­rint már akkor óvatosságra kellett volna intse a kormányt a nemzetközi helyzet, mivel a francia kormány 1934 április 17-i jegyzékével a nem­zetközi leszerelési értekezletet meg­szakította. Daladier ezután hangoztatta, hogy amidőn 1936-ban a hadügyminiszté­riumot átvette, a francia hadseregnek egyetlen páncéltörő ágyúja sem volt. Az erődítmények sem voltak a leg­jobb állapotban. Kijelentette, hogy ő volt akkor az egyetlen ember Fran­ciaországban, aki észrevette a ve­szélyt és megtette a szükséges intéz­kedéseket. Pétain tábornagyra célozva Daladier kijelentette, hogy egykor fe­dezte elődjét, ma azonban, amidőn Pétain őt politikai törvényszékével el akarja ítéltetni, nem fogja többé fe­dezni a tábornagyot. A francia had­sereg 1934-ben összesen csak hét mo­dern tankkal rendelkezett. E kor­szerű harcieszköz modelljei megvoltak és a szükséges hitelek is. Azt a kér­dést veti tehát fel, miért nem gyár­tották sorozatosan a harckocsikat. A német offenzíva megindulásakor, 1940 májusában Franciaországnak már legalább 3500 harckocsija volt és ezenkívül még 500 páncélkocsija. Ez­zel a francia hadsereg éppen olyan jól fel volt fegyverezve, mint a né­met, sőt még jobban, mert — Dala­dier állítása szerint — a francia tan­kok jobbak voltak. Ebből világos, hogy Franciaország veresége nem a hadianyaghiánnyal magyarázható, ha­nem a vezérkar hibás taktikájával. Vallomása további során Daladier kijelentette, hogy a francia páncélos

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék