Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-17 / 62. szám

mmmm *EPP, 1947 MÁRCIUS 17. -----------------------Magyar Nemzet Kállay Miklós miniszterelnök rádiószózatot intézett a nemzethez Kállay Miklós miniszterelnök már­­cius idusán délután 1 órakor rádió­­szózatot intézett a nemzethez. A miniszterelnök Ad­ein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, sajtófőnök, továbbá Kállay Kristóf miniszteri fogalmazó, személyi titkára kíséretében érkezett a rádió épületébe. A Magyar Távirati Iroda székházának kapujában vitéz Károg Antal, a Magyar Távirati Iroda és a rádió elnöke fogadta és üdvö­zölte a miniszterelnököt, a Stúdió előcsarnokában pedig Kuzmich Gá­bor, a posta vezérigazgatója és Fri­gyesy János, a rádió vezető igazga­tója fogadta. A miniszterelnök vitéz Náray Antal elnök­ kíséretében azonnal a III. számú kisebb stúdióba ment s elhe­lyezkedett az előadóasztalnál. Előbb rövid mikrofonpróbát tartottak, majd pontosan egy órakor a bemondó a mikrofon elé lépett s bejelentette, hogy Budapest I. dr. Kállay Miklós miniszterelnök rádiószózatát közvetíti. Ezután felcsendült a rádióban Kál­lay Miklós miniszterelnök hangja. Szívhez szóló komolysággal, határo­zott, érces hangon szólott a nemzet­hez, hanem azt vizsgálja meg, hogy­ mi­lyen most az anyagi helyzete itt Magyarországon és bizonyára­­rájön­nek arra, hogy mások mindenütt sokkal súlyosabban nélkülöznek, mindenütt nagyobb megpróbáltatások és szenvedések között élnek. A sú­lyos helyzetben a magyar államnak me­gvannak a maga feladatai *— mondotta a továbbiakban Bonczos Miklós államtitkár. — Ezek között elsősorban a belső rend és a belső termelés fenntartása, amelyek mel­lett a belső erők összefogása és fel­fokozása és a belső fronton a szo­ciális vonal biztosítása a legfonto­sabb feladat. A társadalomnak ezzel A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kállay Miklós magyar királyi mi­­szterelnök és külügyminiszter már­szembe* feladat* *t tifzsek­ség, a lemondás, a takarékosság, az újabb áldozatok vállalása, kitartás is helyt­állás, mert nem az a legény, aki az, hanem, aki állja. Az Államtitkár beszéde után táv­iratilag üdvözölték Kállay Miklós mi­niszterelnököt és Lukács Bélát, a párt országos elnökér­cius 14-én külügyminiszteri minőségé­ben látogatást tett Monsignore Angelo Rotta pápai nunciusnál A miniszterelnök beszéde — Március 15 a tavasz, a meg­indulás, a fiatalság ünnepe. Az első március 1848-ban, hosszú évtizedek munkája után, melyben részt vett egy emberben gazdag magyar kor­szak kiválóságainak mindegyike Szé­chenyitől Kossuthig — robbantotta ki a magyar függetlenség nagyon sokáig, egészen a Rákóczi-szabadság­­h­arcok óta alvó gondolatát. A már­ciusi fiatalság ragadja magával az e­gész országot és ugyanez a fiatalság nyúl fegyver után, amikor a kivívott szabadságo­t meg kell védeni. — Ma megint történelmi időket élünk, megint van tennivalónk, fiatal lendületre van szükség, napjaink nem tűrnek habozást, tapogatódzást, egy­­helybenmaradást. Ez a korszak a tettek korszaka. Aki lemarad, az le­maradt. Forr, vajúdik minden itt l­enn, nálunk és körülöttünk. Egyik reform a másik után, hogy ama kor ifjúságának nagy szavát ismételjem, most tényleg megvalósul. A jobbágy­ság most fog igazán felszabadulni, mert földhöz és független megélhe­téshez jut, a munkásság nagy joga. A méltóan megbecsült és megfizetett munka ma már vissza nem vehető befejezett igazság! És a vezető, ka­tona, polgár helyzete véglegesen meg lesz határozva az új magyar világ­ban. De ahogy 1848-ban először fegyvert kellett ragadnunk, éppúgy most is , mert nincs föld, szabad ember szabad földje, nincs munka, nincs polgári jólét, míg az örök nagy ellenséget, a rémet, az orosz kommunizmust le nem vertük. Csak­ egy pillanatra tekintsetek vissza. Ezt az országot hódítás, pusztítás, embergyilkolás ezer ével óta csak keletről érte. Volt csatánk bőven másutt is, de létünk csak onnan volt fenyegetve.­­ — Háborúba megyünk. Elől megy a márciusi fiatalság, biztosan tudom, hogy győztesen tér haza. — Mire hazajön, mire vége a harc­nak — nem világosi fegyverletétel lesz „ vég — itt minden hazajövői katonát és itthonmaradottját, erre én teszek fogadalmat — nem őszirózsás forrada­lom, nem 1918 és 1919, hanem otthon, munka, emberi lét kell hogy várja. _a, még valamit. Ebben az ország­ban évek óta programmal és újra programokkal vagyunk elárasztva. So­kat elolvastam belőlük. Kérlek benne­teket, gondoljatok vissza rájuk, vagy ha megvannak, vegyétek elő őket És azt fogjuk látni, hogy alig különbözik egyik a másiktól, szinte szóról-szóra ugyanazt mondják. Pedig nem a sok program a fontos, hanem, hogy mi az igaz. Végre egyszer válasszuk el az igazságot a hazugságtól. Azai igazság, azt meg kell csinálni, de egészen és megalkuvás nélkül. Ami nem az, dob­juk ki lelkünkből, gondolatunkból és­ még inkább szólamainkból. Igaz mindaz, ami jó, minden, amit meg lehet tenni­­amiből egyetemes jó fakad nemcsak; egyes egyeseknek, de mindenkinek, az­ egész köznek, a hazának. Van, amit ma­ hozhatunk, van, amit elő kell készíte-­ nünk, semmit sem szabad elhan­ya-­ golni, csak ami ámítás, azt kell ki­dobni. Mert míg ez nem történt m­eg, míg ez a tisztulási folyamat végbe nem­ megy bennünk, míg a való a valótlan­­ nal keveredik, addig nincs előrehala­dás, nincs megnyugvás, nincs ered­mény. — Nézzétek a két nagy új világot, a fasizmust és a nemzeti szocializmust. Miért győztek? Mert megtalálták száz program között az egyik az olasz, a másik a német igazságot. Egyszer Szegeden már megtaláltuk a magunk igazát, a mi, de csakis a mi, csak magyar létünk, életünk út­ját. Ezen haladni megkísérlem, segítsetek . — Én ennek az országnak, az Alföld­nek keleti végéről jövök. Csak hű ma­radok szőkébb hazámhoz, ha Bethlen Bocskay, Rákóczi, Bessenyei és annyi nagy magyar megmozdulás vezérét vá­lasztom mintaképemnek, akik mind, mind közülünk jöttek és soha meg nem alkudtak. — Ötven éve megszakítás nélkül veletek élek. Parasztgyerekek voltak , játszótársaim, budai polgárfiúk a tanulótársaim. Ha otthon vagyok falun, tele van a tornácom ügyes­bajos emberekkel, sokezer panaszos lés kérőjévél az évi postám, őket hívom most tanúságtételre. Én min­denkit meghallgattam, most én ké­rem magyar népemet, az egész nem­zetet, hallgasson meg, hallgassatok rám. — Az út nem könnyű. A márciusi fiatalságé sem volt az. Háború in­dult akkor is, ma is. De akkor egye­dül álltunk, ma velünk a világ job­bik és erősebbik része. Nem volt szö­vetségesü­nk — ma van. Nem volt fegyverünk — most van. Nem vol­tunk a magunk urai — ma azok vagyunk. „Komoly baj nem lesz“ — De nemcsak tüzelni, lelkesíteni szeretnék — folytatta a miniszter­­elnök —, hanem nagyon komoly szóval inteni és figyelmeztetni is. Nem nséz idők előtt állunk. Az Úristen úgy rendezte, hogy tavasszal fogya­tékán van már a tavalyi — újra kell vetni, hogy aratni lehessen. Rossz volt a múlt év termése, megnagyob­bodott lakosságunk több fogyasztót jelentett. Nehezen indul a vetés, mert késik megint a tavasz, vad­vizek járják újra az Alföldet. De nem lesz baj, komoly baj nem lesz. ínség nem fenyeget, de bőségről, gondtalan napokról ne álmodozzunk. Nehéz megpróbáltatások éve áll előt­tünk. Az lesz a jó magyar, aki künn harcol, itthon kitart — aki tűr. Az államnak és nekem pedig az a fel­adatunk, hogy a nehéz napokat el­viselhetővé tegyük. Ennek alapfelté­tele a szociális igazság. Nem fogom tűrni, hogy a szegénység még súlyo­sabb legyen azáltal, ha másoknál tobzódást lát, de nem tűrhetek semmi lázítást, hajtogatást, mert erre még mindig mindenki ráfizetett.­­ A rend az alapfeltétele az em­beri létnek és igazságosságnak, a hadrakelt hadsereg ütőképességének és mi­­denekfelett annak, hogy Ma­gyarország megmaradjon úgy, ahogy apáink ezer éven át megtartották, a márciusi fiatalság megálmodta és ahogy azt én veletek, milliónyi ma­gyarokkal együtt megfogadjuk. Hogy én így akarom — Isten engem úgy segédjeld Pontosan 10 percig tartott a mi­niszterelnök rádiószázakás Kállay Miklós miniszterelnök a közvetítés után mégr hosszabb időt töltött a stúdiósáál, elbeszélgetve vi­téz Náray Attíló elnökkel és Kuz­mich Gábor postavezérigazgatóval, majd elbúcsúzva a rádió vezetőitől, mgyes a stúdió székházát. Pomonnay főpolgármester a MÉP székesfővárosi szervezetének elnöke . Karafiáth Jenő volt főpolgárm­­e­ster lemondott a magyar élet pártja szé­kesfővárosi szervezetének elnökségé­ről. A párt új elnöke, dr. Homonnay Tivadar főpolgármester, akit a párt­­szervezet március 23-án, hétfőn dél­után ünnepélyes külsőségek között, pertértekezlet keretében köszönt­ már.) Lemondást, takarékoságot és újabb áldozatok vállalá­sát követeli a társadalomtól Bonczos államtitkár Szegedről jelentik: Bonczos Miklós belügyi államtitkár vasárnap a közel­múltban visszatért Horgos községbe utazott, ahol részt vett a magyar élet pártja helyi zászlóbontásán. Szeder János országgyűlési képvi­selő hangoztatta, hogy a külső fron­ton a győzelem vonala teljes mérték­ben felénk hajlik és ezt látják az angolszász hatalmak is, amelyek minden eszközt felhasználnak arra, hogy szilárd külső arcvonalunkkal szemben a belső frontot próbálják felforgatni. Bonczos Miklós államtitkár felszó­lalásában a visszatért területek ma­gyarságának mai helyzetére tért ki. — A felszabadult területek ma­gyarsága — mondotta az államtitkár — ne azt hasonlítsa össze, hogy mi­lyen társa volt a megszállás idején. A miniszterelnök Angelo Rotta pápai nunciusnál Nagy lelkesedéssel ülte meg az ország a szabadság ünnepét A magyar ifjúság március 16-én délelőtt tizenegy órakor nagyszabású hazafias ünnepséget rendezett a Hő­sök terén, amelyen megjelent vitéz Nagybányai Horthy István kormányzó­­helyettes is. A Hősök terét az ünnep­ségre magyar nem­z­etiszínű zászlókkal és a főváros lobogóival díszítették fel. Már a reggeli órákban megindultak a leventék sorai a város minden részé­ből a Hősök terére, kivonultak a középiskolás fiú- és leány levente­csoportok és a főváros leventéinek díszszázadai. Részt vett az ünnepségen Az ünnepségre érkező kormányzó­­helyettest és hitvesét vitéz Béldy altá­bornagy és Bárcziházi Bárczy állam­titkár fogadta. A leventezenekar a Szózatot játszotta, majd egy nyolc­száztagú kórus elszavalta a Nemzeti dal­t. Ezután a kormányzóhelyettes rö­vid beszéd kíséretében átadta az ifjú­ság képviselőjének a magyar ifjúság­nak adományozott zászlaját: — Az 1848-as zászlóknak testvére ez a nemzeti zászló. Isten nevében és az­zal az óhajtással adom át a mai ma­gyar ifjúságnak, hogy hordozza ugyan­olyan tisztán és áldozatos lélekkel, mint hordozta annak idején a márciusi ifjúság. Vitéz Kudriczy István ezredes fel­hívta az ifjúságot, hogy az egész or­szág leventéi nevében tegyenek foga­dalmat a zászlóra. A hűségfogadalom elhangzása után az Egyetemi Énekka­rok előadták Liszt „Csata előtt című művét, majd Bakó Márta elszavalta Sajó Sándor „Rabföld mind az én hazám“ című költeményét. Az ifjúság képviseletében Szabó László modolt ünnepi beszédet. Az a ludovikások két díszszázada is. A hadimúzeumból levente-küldöttség hozta el a negyvennyolcas zászlókat. A millenniumi oszlop előtt állították fel a díszemelvényt, ezen foglalt he­lyet Kállay Miklós miniszterelnök, vi­téz Bartha Károly honvédelmi minisz­ter, Bárcziházi Bárczy István, Zsindely Ferenc és Fáy István államtitkárok, Béldy Alajos altábornagy, a testneve­lés országos vezetője, Ruszkiczay- Rüdiger Imre altábornagy, hadtest­­parancsnok és több más előkelőség. 1848-as eseményektől azt vonhatjuk le tanulságul, hogy az ország független­sége és szabadsága a legszentebb és legnagyobb érzés minden magyar szá­mára, ezért bármikor az életét is fel kell áldoznia — mondotta a többi kö­zött.­­ A mai ifjúság megtanulhatja a negyvennyolcas márciusi ifjúságtól a lelkesedést és az önzetlen áldozat­­vállalást. Bárdossy László két hete mondott beszédében világosan meg­határozta, mi az ifjúság feladata: hinni a nemzeti eszményekben és meg­alkuvás nélkül szolgálni azokat, az osztatlan magyar közösség érdekében. Ennek az ifjúságnak vérével kell ki­harcolni a végső győzelmet, hogy ez­zel elnyerje az új Magyarország fel­építésének jogát. Az ünnepi beszéd után díszmenet következett. A kormányzóhelyettes előtt elvonultak a ludovikások dísz­­századai, az eletetni és főiskolai if­jak, a fiúleventék és a leányleventéik. A kormányzóhelyettest az ifjúság és az ünnepségen részt vett óriási tömeg rendkívül lelkes, meleg ünneplésben részesítette. vágyakozás nálunk nem Atk&ri !§■ net, azt megtaláljuk őseinknél is. A­ nagy tetszéssel fogadott ünnepi be­széd után ének- és zeneszámok hang­zottak el. Végül a Himnuszt énekel­ték el. A Petőfi Társaság nagygyűlése A Petőfi Társaság a szabadság ünnepén rendezte meg szokásos évi nagygyűlését a Tudományos Akadé­­mia nagytermében. Az előkelőségek között ott volt József főherceg, gróf Bethlen István, Herczeg Ferenc, Fa­­binyi Tihamér, Széli­­József, Rovati­ László, Pretzly Elemér, Hegedűs Lo­­ránt és sokan mások. Komit Gyula elnöki megnyitójában „Nietzsche Petőfi-dam­b"-val foglalkozott. Nietzsche egymásután zenésítette meg Petőfi német nyelvre fordított költeményeit, emlékirataiban is megemlékezik arról a hatásról, amelyet Petőfi tett rá. A magyar lélek sajátszerű vonásának a tüzes és vad szenvedélyességét tartja. A főtitkári jelentés elhangzása utált az egybegyűlt közönség melegen ünnepelte a kormányzót és a kor­mányzóhelyettest, majd Kornis Gyula elnök átnyújtotta a Madách nagy­­díjat Csat­hó Kálmánnak. Ravasz László előadása után Kiss Ferenc el­szavalta a „Nemzeti dal“-t. Nagy lelkesedéssel ülte meg Márelná­ldását a Közgazdasági Egyetem ifjú­sága is. A zsúfolt aulában megjelent dr. Imre Sándor rektor, dr. Fülei- Szántó Endre dékán, dr. Bod János ny. miniszter, dr. Czettler Jenő titkos tanácsos és sokan mások. A „Nem­zeti dal" elhangzása után dr. Márffy Ede egyetemi tanár szólott az ifjú­sághoz. Kérte az ifjakat, hogy Petőfi szellemében legyenek magyarok, ki­tűnően bevált ezeréves alkotmányun­kat ne vessék el lélek nélkül le­másolt új intézményekért. Vértessy László ifjúsági elnök ün­nepi beszédében hangoztatta, hogy ha a negyvennyolcas ifjúság szellemét magunkévá akarjuk tenni, akkor sza­badság szer­etet­einkben is követni kell őket. Az ifjúság erejét jobban kell kihasználnunk a magyarság boldogu­lása érdekében. A „Szózat" eléneklésé­­vel az ünnepség véget ért. A Keresztény Iparosok Országos Szövetségének márciusi ünnepségén dr. Felkay Ferenc székesfővárosi ta­nácsnok mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte,­­ hogy Európában elszigetelve, magunkra hagyva, min­denkor szívós kitartással kellett kül­denünk magyarságunkért, fennmara­dásunkért és fejlődésünkért. Ez az örökös harc azonban egyúttal meg­­edzett bennünket a további küzde­lemre. A Szabadság­ téren az Országzászló­nál vasárnap délben ünnepélyes őrség­váltás volt, amelynek keretében dr. Javorniczky Jenő ünnepi beszédében kiemelte, hogy a magyarság hitet tesz e napon az Országzászlónál szabadsá­gának akarata mellett. Az egybegyűlt hatalmas tömeg hosszan ünnepelte a kormányzót és a kormányzóhelyettest. A külföldi és vidéki magyarság ünneplése Bensőséges ünnepséggel emlékeztek­ meg a magyar szabadság ünnepéről a berlini magyarok is. Vasárnap dél­előtt istentiszteletek voltak, délután pedig a berlini Schubert-teremben többszázfőnyi közönség jelenlétében nagyhatású szabadságünnepség volt Az ország minden részében nagy pompával ülték meg Március Idusának ünnepét. A visszatért országrészeken. így Újvidéken, Zomborban, Zentán, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmár­németiben, a Székelyföldön és a Fel­vidéken a felszabadult magyarság nagy tömegekben zarándokolt el Pe­tőfi és Kossuth szobraihoz. A magyar élet pártjának kecskeméti szervezete a Negyvennyolcas Kör he­lyiségében tartotta ünnepségét, ame­lyen Szász Lajos államtitkár hosszabb beszédet mondott. Kiemelte, hogy ma nehéz tavaszt élünk, súlyosabbat, mint 1848-ban, mert akkor az orosz kolosszus csak a negyvennyolcas szabadságharcot igyekezett eltiporni, míg most célja az egész világ forra­dalmasítása. A kormányzóhelyettes átadja zászlóját az ifjúságnak Ünnepségek a Petőfi- és a Kossuth-szobor előtt Az egyetemi és főiskolai ifjúság az idén is megrendezte hagyományos márciusi ünnepségét. Az ifjúság az egyetem központi épületének falára illesztett emléktábla megkoszorúzása után a Petőfi-, majd a Kossuth-szo­­borhoz zarándokolt el és a két szo­bor megkoszorúzása után részt vett a Szabadság-téren lezajlott ünnepségen. Az Országzászló előtt Dezséry László evangélikus lelkész mondott nagyha­tású beszédet. A Vigadóban megrendezett szabadság­ünnepen nagy és előkelő közönség vett részt. Ott volt a kultuszminiszter kép­viselője, az egyetemek tanári kara, to­vábbá a honvédség és a főkapitányság képviselői. A Himnusz eléneklése után Németh László író mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy Kossuth és Petőfi a teljes és osztatlan magyar nemzet érdekében vívták végig a sza­badságharcot, ideáljuk a nép volt, ennek felemeléséért valósították meg a márciusi politikai vívmányokat. Tart­sunk lelkiismeretvizsgálatot — mon­dotta —, vájjon megvalósítottuk-e 1848 eszményeit? Csak töredelmes lélekkel ünnepelhetjük méltón március idusá­nak évfordulóját. A Petőfi-szobor előtt egész vasárnap tartott a zarándoklás. A koradélutáni órákban hatalmas tömeg állta körül a szobrot. Ekkor érkezett oda a Magyar Történelmi Emlékbizottság küldöttsége, amelyhez csatlakoztak a Budapesten tartózkodó székely munkások és pa­rasztok. A küldöttség vezetői közül Bajcsy-Zsilinszky Endre a magyar pa­rasztság, Kovács Imre a Szabad Szó, Katona János a szervezett munkásság, Bernáth Aurél festőművész a magyar értelmiség és Déncs József a Magyar Parasztszövetség koszorúját helyezte el. A tízezrekre menő tömeg közben ál­landóan éljenezte Petőfit. A tömeg ké­sőbb szétoszlott, majd egy része a Kossuth-szoborhoz zarándokolt. A magyar munkásság ünnepe A szociáldemokrata párt a vasmunká­sok Magdolna­ utcai székházának már­ványtermében rendezte márciusi ünnep­ségét. A féltizenegykor kezdődő ünnep­ségen hatalmas tömeg vett részt. Az ünnepi beszédet Szakosíts Árpád, a Népszava főszerkesztője és a párt fő­titkára mondotta.­­ A munkásmozgalom eszmélésének első napjától a magyar történelmi múlt zabadságmozgalmainak örököseként je­lentkezett. Őrzője és gyarapítója akart lenni azoknak az eszmei kincseknek, amelyeket a néplélek legmélyéről hozott fel a gazdasági és társadalmi küzdel­mek és szellemi erőfeszítések ereje. — A magyar munkásság jót sáfárko­dott ezekkel az értékekkel, új értel­met adott a parasztság, munkásság és a szabad magyar értelmiség éle­tének. Ezekből az eszmékből táplál­kozik az a tűz, amely örök glóriába vonja Petőfi halhatatlan alakját. — A mi számunkra a nemzeti gondolat éppoly elválaszthatatlan a szabadság tiszta fogalmától, a jog­egyenlőség eszméjétől és a társa­dalmi igazságosságtól, mint amilyen elválaszthatatlan volt Petőfi számára. A magyar nép Európának ezen a legveszélyesebb pontján megint meg fogja mutatni, hogy van benne erő,, képesség és szellem, átvészelni ezt a­ vihart és valóra váltani 1848 tün­döklő eszméit: a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. Bulla Emm­a Petőfi: A szabadsághoz című versét, Somló István pedig Ady-verseket adott elő óriási sikerrel. A Magyar Gyáripar Szabadidő Szervezete a Művelődés Házában ren­dezte március 15-i ünnepségét. A Szózat elhangzása után Lehotay Ár­pád elszavalta a Nemzeti dal­t, majd dr. Szabó Gyula országgyűlési képvi­selő mondott ünnepi beszédet. Han­goztatta, hogy a szabadság utáni felosztott, közműves, Budán, gyár vagy üzem céljára, X. ép. év.-ben, korlátozásmentes olcsó kis telkek­e ad Pestkörnyéki Takarék, Erzsé­­bet­ körút 27. Telefon: 422-151. s

Next