Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-17 / 62. szám
mmmm *EPP, 1947 MÁRCIUS 17. -----------------------Magyar Nemzet Kállay Miklós miniszterelnök rádiószózatot intézett a nemzethez Kállay Miklós miniszterelnök március idusán délután 1 órakor rádiószózatot intézett a nemzethez. A miniszterelnök Adein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök, továbbá Kállay Kristóf miniszteri fogalmazó, személyi titkára kíséretében érkezett a rádió épületébe. A Magyar Távirati Iroda székházának kapujában vitéz Károg Antal, a Magyar Távirati Iroda és a rádió elnöke fogadta és üdvözölte a miniszterelnököt, a Stúdió előcsarnokában pedig Kuzmich Gábor, a posta vezérigazgatója és Frigyesy János, a rádió vezető igazgatója fogadta. A miniszterelnök vitéz Náray Antal elnök kíséretében azonnal a III. számú kisebb stúdióba ment s elhelyezkedett az előadóasztalnál. Előbb rövid mikrofonpróbát tartottak, majd pontosan egy órakor a bemondó a mikrofon elé lépett s bejelentette, hogy Budapest I. dr. Kállay Miklós miniszterelnök rádiószózatát közvetíti. Ezután felcsendült a rádióban Kállay Miklós miniszterelnök hangja. Szívhez szóló komolysággal, határozott, érces hangon szólott a nemzethez, hanem azt vizsgálja meg, hogy milyen most az anyagi helyzete itt Magyarországon és bizonyárarájönnek arra, hogy mások mindenütt sokkal súlyosabban nélkülöznek, mindenütt nagyobb megpróbáltatások és szenvedések között élnek. A súlyos helyzetben a magyar államnak megvannak a maga feladatai *— mondotta a továbbiakban Bonczos Miklós államtitkár. — Ezek között elsősorban a belső rend és a belső termelés fenntartása, amelyek mellett a belső erők összefogása és felfokozása és a belső fronton a szociális vonal biztosítása a legfontosabb feladat. A társadalomnak ezzel A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kállay Miklós magyar királyi miszterelnök és külügyminiszter márszembe* feladat* *t tifzsekség, a lemondás, a takarékosság, az újabb áldozatok vállalása, kitartás is helytállás, mert nem az a legény, aki az, hanem, aki állja. Az Államtitkár beszéde után táviratilag üdvözölték Kállay Miklós miniszterelnököt és Lukács Bélát, a párt országos elnökércius 14-én külügyminiszteri minőségében látogatást tett Monsignore Angelo Rotta pápai nunciusnál A miniszterelnök beszéde — Március 15 a tavasz, a megindulás, a fiatalság ünnepe. Az első március 1848-ban, hosszú évtizedek munkája után, melyben részt vett egy emberben gazdag magyar korszak kiválóságainak mindegyike Széchenyitől Kossuthig — robbantotta ki a magyar függetlenség nagyon sokáig, egészen a Rákóczi-szabadságharcok óta alvó gondolatát. A márciusi fiatalság ragadja magával az egész országot és ugyanez a fiatalság nyúl fegyver után, amikor a kivívott szabadságot meg kell védeni. — Ma megint történelmi időket élünk, megint van tennivalónk, fiatal lendületre van szükség, napjaink nem tűrnek habozást, tapogatódzást, egyhelybenmaradást. Ez a korszak a tettek korszaka. Aki lemarad, az lemaradt. Forr, vajúdik minden itt lenn, nálunk és körülöttünk. Egyik reform a másik után, hogy ama kor ifjúságának nagy szavát ismételjem, most tényleg megvalósul. A jobbágyság most fog igazán felszabadulni, mert földhöz és független megélhetéshez jut, a munkásság nagy joga. A méltóan megbecsült és megfizetett munka ma már vissza nem vehető befejezett igazság! És a vezető, katona, polgár helyzete véglegesen meg lesz határozva az új magyar világban. De ahogy 1848-ban először fegyvert kellett ragadnunk, éppúgy most is , mert nincs föld, szabad ember szabad földje, nincs munka, nincs polgári jólét, míg az örök nagy ellenséget, a rémet, az orosz kommunizmust le nem vertük. Csak egy pillanatra tekintsetek vissza. Ezt az országot hódítás, pusztítás, embergyilkolás ezer ével óta csak keletről érte. Volt csatánk bőven másutt is, de létünk csak onnan volt fenyegetve. — Háborúba megyünk. Elől megy a márciusi fiatalság, biztosan tudom, hogy győztesen tér haza. — Mire hazajön, mire vége a harcnak — nem világosi fegyverletétel lesz „ vég — itt minden hazajövői katonát és itthonmaradottját, erre én teszek fogadalmat — nem őszirózsás forradalom, nem 1918 és 1919, hanem otthon, munka, emberi lét kell hogy várja. _a, még valamit. Ebben az országban évek óta programmal és újra programokkal vagyunk elárasztva. Sokat elolvastam belőlük. Kérlek benneteket, gondoljatok vissza rájuk, vagy ha megvannak, vegyétek elő őket És azt fogjuk látni, hogy alig különbözik egyik a másiktól, szinte szóról-szóra ugyanazt mondják. Pedig nem a sok program a fontos, hanem, hogy mi az igaz. Végre egyszer válasszuk el az igazságot a hazugságtól. Azai igazság, azt meg kell csinálni, de egészen és megalkuvás nélkül. Ami nem az, dobjuk ki lelkünkből, gondolatunkból és még inkább szólamainkból. Igaz mindaz, ami jó, minden, amit meg lehet tenniamiből egyetemes jó fakad nemcsak; egyes egyeseknek, de mindenkinek, az egész köznek, a hazának. Van, amit ma hozhatunk, van, amit elő kell készíte- nünk, semmit sem szabad elhanya- golni, csak ami ámítás, azt kell kidobni. Mert míg ez nem történt meg, míg ez a tisztulási folyamat végbe nem megy bennünk, míg a való a valótlan nal keveredik, addig nincs előrehaladás, nincs megnyugvás, nincs eredmény. — Nézzétek a két nagy új világot, a fasizmust és a nemzeti szocializmust. Miért győztek? Mert megtalálták száz program között az egyik az olasz, a másik a német igazságot. Egyszer Szegeden már megtaláltuk a magunk igazát, a mi, de csakis a mi, csak magyar létünk, életünk útját. Ezen haladni megkísérlem, segítsetek . — Én ennek az országnak, az Alföldnek keleti végéről jövök. Csak hű maradok szőkébb hazámhoz, ha Bethlen Bocskay, Rákóczi, Bessenyei és annyi nagy magyar megmozdulás vezérét választom mintaképemnek, akik mind, mind közülünk jöttek és soha meg nem alkudtak. — Ötven éve megszakítás nélkül veletek élek. Parasztgyerekek voltak , játszótársaim, budai polgárfiúk a tanulótársaim. Ha otthon vagyok falun, tele van a tornácom ügyesbajos emberekkel, sokezer panaszos lés kérőjévél az évi postám, őket hívom most tanúságtételre. Én mindenkit meghallgattam, most én kérem magyar népemet, az egész nemzetet, hallgasson meg, hallgassatok rám. — Az út nem könnyű. A márciusi fiatalságé sem volt az. Háború indult akkor is, ma is. De akkor egyedül álltunk, ma velünk a világ jobbik és erősebbik része. Nem volt szövetségesünk — ma van. Nem volt fegyverünk — most van. Nem voltunk a magunk urai — ma azok vagyunk. „Komoly baj nem lesz“ — De nemcsak tüzelni, lelkesíteni szeretnék — folytatta a miniszterelnök —, hanem nagyon komoly szóval inteni és figyelmeztetni is. Nem nséz idők előtt állunk. Az Úristen úgy rendezte, hogy tavasszal fogyatékán van már a tavalyi — újra kell vetni, hogy aratni lehessen. Rossz volt a múlt év termése, megnagyobbodott lakosságunk több fogyasztót jelentett. Nehezen indul a vetés, mert késik megint a tavasz, vadvizek járják újra az Alföldet. De nem lesz baj, komoly baj nem lesz. ínség nem fenyeget, de bőségről, gondtalan napokról ne álmodozzunk. Nehéz megpróbáltatások éve áll előttünk. Az lesz a jó magyar, aki künn harcol, itthon kitart — aki tűr. Az államnak és nekem pedig az a feladatunk, hogy a nehéz napokat elviselhetővé tegyük. Ennek alapfeltétele a szociális igazság. Nem fogom tűrni, hogy a szegénység még súlyosabb legyen azáltal, ha másoknál tobzódást lát, de nem tűrhetek semmi lázítást, hajtogatást, mert erre még mindig mindenki ráfizetett. A rend az alapfeltétele az emberi létnek és igazságosságnak, a hadrakelt hadsereg ütőképességének és midenekfelett annak, hogy Magyarország megmaradjon úgy, ahogy apáink ezer éven át megtartották, a márciusi fiatalság megálmodta és ahogy azt én veletek, milliónyi magyarokkal együtt megfogadjuk. Hogy én így akarom — Isten engem úgy segédjeld Pontosan 10 percig tartott a miniszterelnök rádiószázakás Kállay Miklós miniszterelnök a közvetítés után mégr hosszabb időt töltött a stúdiósáál, elbeszélgetve vitéz Náray Attíló elnökkel és Kuzmich Gábor postavezérigazgatóval, majd elbúcsúzva a rádió vezetőitől, mgyes a stúdió székházát. Pomonnay főpolgármester a MÉP székesfővárosi szervezetének elnöke . Karafiáth Jenő volt főpolgármester lemondott a magyar élet pártja székesfővárosi szervezetének elnökségéről. A párt új elnöke, dr. Homonnay Tivadar főpolgármester, akit a pártszervezet március 23-án, hétfőn délután ünnepélyes külsőségek között, pertértekezlet keretében köszönt már.) Lemondást, takarékoságot és újabb áldozatok vállalását követeli a társadalomtól Bonczos államtitkár Szegedről jelentik: Bonczos Miklós belügyi államtitkár vasárnap a közelmúltban visszatért Horgos községbe utazott, ahol részt vett a magyar élet pártja helyi zászlóbontásán. Szeder János országgyűlési képviselő hangoztatta, hogy a külső fronton a győzelem vonala teljes mértékben felénk hajlik és ezt látják az angolszász hatalmak is, amelyek minden eszközt felhasználnak arra, hogy szilárd külső arcvonalunkkal szemben a belső frontot próbálják felforgatni. Bonczos Miklós államtitkár felszólalásában a visszatért területek magyarságának mai helyzetére tért ki. — A felszabadult területek magyarsága — mondotta az államtitkár — ne azt hasonlítsa össze, hogy milyen társa volt a megszállás idején. A miniszterelnök Angelo Rotta pápai nunciusnál Nagy lelkesedéssel ülte meg az ország a szabadság ünnepét A magyar ifjúság március 16-én délelőtt tizenegy órakor nagyszabású hazafias ünnepséget rendezett a Hősök terén, amelyen megjelent vitéz Nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes is. A Hősök terét az ünnepségre magyar nemzetiszínű zászlókkal és a főváros lobogóival díszítették fel. Már a reggeli órákban megindultak a leventék sorai a város minden részéből a Hősök terére, kivonultak a középiskolás fiú- és leány leventecsoportok és a főváros leventéinek díszszázadai. Részt vett az ünnepségen Az ünnepségre érkező kormányzóhelyettest és hitvesét vitéz Béldy altábornagy és Bárcziházi Bárczy államtitkár fogadta. A leventezenekar a Szózatot játszotta, majd egy nyolcszáztagú kórus elszavalta a Nemzeti dalt. Ezután a kormányzóhelyettes rövid beszéd kíséretében átadta az ifjúság képviselőjének a magyar ifjúságnak adományozott zászlaját: — Az 1848-as zászlóknak testvére ez a nemzeti zászló. Isten nevében és azzal az óhajtással adom át a mai magyar ifjúságnak, hogy hordozza ugyanolyan tisztán és áldozatos lélekkel, mint hordozta annak idején a márciusi ifjúság. Vitéz Kudriczy István ezredes felhívta az ifjúságot, hogy az egész ország leventéi nevében tegyenek fogadalmat a zászlóra. A hűségfogadalom elhangzása után az Egyetemi Énekkarok előadták Liszt „Csata előtt című művét, majd Bakó Márta elszavalta Sajó Sándor „Rabföld mind az én hazám“ című költeményét. Az ifjúság képviseletében Szabó László modolt ünnepi beszédet. Az a ludovikások két díszszázada is. A hadimúzeumból levente-küldöttség hozta el a negyvennyolcas zászlókat. A millenniumi oszlop előtt állították fel a díszemelvényt, ezen foglalt helyet Kállay Miklós miniszterelnök, vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, Bárcziházi Bárczy István, Zsindely Ferenc és Fáy István államtitkárok, Béldy Alajos altábornagy, a testnevelés országos vezetője, Ruszkiczay- Rüdiger Imre altábornagy, hadtestparancsnok és több más előkelőség. 1848-as eseményektől azt vonhatjuk le tanulságul, hogy az ország függetlensége és szabadsága a legszentebb és legnagyobb érzés minden magyar számára, ezért bármikor az életét is fel kell áldoznia — mondotta a többi között. A mai ifjúság megtanulhatja a negyvennyolcas márciusi ifjúságtól a lelkesedést és az önzetlen áldozatvállalást. Bárdossy László két hete mondott beszédében világosan meghatározta, mi az ifjúság feladata: hinni a nemzeti eszményekben és megalkuvás nélkül szolgálni azokat, az osztatlan magyar közösség érdekében. Ennek az ifjúságnak vérével kell kiharcolni a végső győzelmet, hogy ezzel elnyerje az új Magyarország felépítésének jogát. Az ünnepi beszéd után díszmenet következett. A kormányzóhelyettes előtt elvonultak a ludovikások díszszázadai, az eletetni és főiskolai ifjak, a fiúleventék és a leányleventéik. A kormányzóhelyettest az ifjúság és az ünnepségen részt vett óriási tömeg rendkívül lelkes, meleg ünneplésben részesítette. vágyakozás nálunk nem Atk&ri !§■ net, azt megtaláljuk őseinknél is. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után ének- és zeneszámok hangzottak el. Végül a Himnuszt énekelték el. A Petőfi Társaság nagygyűlése A Petőfi Társaság a szabadság ünnepén rendezte meg szokásos évi nagygyűlését a Tudományos Akadémia nagytermében. Az előkelőségek között ott volt József főherceg, gróf Bethlen István, Herczeg Ferenc, Fabinyi Tihamér, SzéliJózsef, Rovati László, Pretzly Elemér, Hegedűs Loránt és sokan mások. Komit Gyula elnöki megnyitójában „Nietzsche Petőfi-damb"-val foglalkozott. Nietzsche egymásután zenésítette meg Petőfi német nyelvre fordított költeményeit, emlékirataiban is megemlékezik arról a hatásról, amelyet Petőfi tett rá. A magyar lélek sajátszerű vonásának a tüzes és vad szenvedélyességét tartja. A főtitkári jelentés elhangzása utált az egybegyűlt közönség melegen ünnepelte a kormányzót és a kormányzóhelyettest, majd Kornis Gyula elnök átnyújtotta a Madách nagydíjat Csathó Kálmánnak. Ravasz László előadása után Kiss Ferenc elszavalta a „Nemzeti dal“-t. Nagy lelkesedéssel ülte meg Márelnáldását a Közgazdasági Egyetem ifjúsága is. A zsúfolt aulában megjelent dr. Imre Sándor rektor, dr. Fülei- Szántó Endre dékán, dr. Bod János ny. miniszter, dr. Czettler Jenő titkos tanácsos és sokan mások. A „Nemzeti dal" elhangzása után dr. Márffy Ede egyetemi tanár szólott az ifjúsághoz. Kérte az ifjakat, hogy Petőfi szellemében legyenek magyarok, kitűnően bevált ezeréves alkotmányunkat ne vessék el lélek nélkül lemásolt új intézményekért. Vértessy László ifjúsági elnök ünnepi beszédében hangoztatta, hogy ha a negyvennyolcas ifjúság szellemét magunkévá akarjuk tenni, akkor szabadság szereteteinkben is követni kell őket. Az ifjúság erejét jobban kell kihasználnunk a magyarság boldogulása érdekében. A „Szózat" eléneklésével az ünnepség véget ért. A Keresztény Iparosok Országos Szövetségének márciusi ünnepségén dr. Felkay Ferenc székesfővárosi tanácsnok mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte, hogy Európában elszigetelve, magunkra hagyva, mindenkor szívós kitartással kellett küldenünk magyarságunkért, fennmaradásunkért és fejlődésünkért. Ez az örökös harc azonban egyúttal megedzett bennünket a további küzdelemre. A Szabadság téren az Országzászlónál vasárnap délben ünnepélyes őrségváltás volt, amelynek keretében dr. Javorniczky Jenő ünnepi beszédében kiemelte, hogy a magyarság hitet tesz e napon az Országzászlónál szabadságának akarata mellett. Az egybegyűlt hatalmas tömeg hosszan ünnepelte a kormányzót és a kormányzóhelyettest. A külföldi és vidéki magyarság ünneplése Bensőséges ünnepséggel emlékeztek meg a magyar szabadság ünnepéről a berlini magyarok is. Vasárnap délelőtt istentiszteletek voltak, délután pedig a berlini Schubert-teremben többszázfőnyi közönség jelenlétében nagyhatású szabadságünnepség volt Az ország minden részében nagy pompával ülték meg Március Idusának ünnepét. A visszatért országrészeken. így Újvidéken, Zomborban, Zentán, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, a Székelyföldön és a Felvidéken a felszabadult magyarság nagy tömegekben zarándokolt el Petőfi és Kossuth szobraihoz. A magyar élet pártjának kecskeméti szervezete a Negyvennyolcas Kör helyiségében tartotta ünnepségét, amelyen Szász Lajos államtitkár hosszabb beszédet mondott. Kiemelte, hogy ma nehéz tavaszt élünk, súlyosabbat, mint 1848-ban, mert akkor az orosz kolosszus csak a negyvennyolcas szabadságharcot igyekezett eltiporni, míg most célja az egész világ forradalmasítása. A kormányzóhelyettes átadja zászlóját az ifjúságnak Ünnepségek a Petőfi- és a Kossuth-szobor előtt Az egyetemi és főiskolai ifjúság az idén is megrendezte hagyományos márciusi ünnepségét. Az ifjúság az egyetem központi épületének falára illesztett emléktábla megkoszorúzása után a Petőfi-, majd a Kossuth-szoborhoz zarándokolt el és a két szobor megkoszorúzása után részt vett a Szabadság-téren lezajlott ünnepségen. Az Országzászló előtt Dezséry László evangélikus lelkész mondott nagyhatású beszédet. A Vigadóban megrendezett szabadságünnepen nagy és előkelő közönség vett részt. Ott volt a kultuszminiszter képviselője, az egyetemek tanári kara, továbbá a honvédség és a főkapitányság képviselői. A Himnusz eléneklése után Németh László író mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy Kossuth és Petőfi a teljes és osztatlan magyar nemzet érdekében vívták végig a szabadságharcot, ideáljuk a nép volt, ennek felemeléséért valósították meg a márciusi politikai vívmányokat. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot — mondotta —, vájjon megvalósítottuk-e 1848 eszményeit? Csak töredelmes lélekkel ünnepelhetjük méltón március idusának évfordulóját. A Petőfi-szobor előtt egész vasárnap tartott a zarándoklás. A koradélutáni órákban hatalmas tömeg állta körül a szobrot. Ekkor érkezett oda a Magyar Történelmi Emlékbizottság küldöttsége, amelyhez csatlakoztak a Budapesten tartózkodó székely munkások és parasztok. A küldöttség vezetői közül Bajcsy-Zsilinszky Endre a magyar parasztság, Kovács Imre a Szabad Szó, Katona János a szervezett munkásság, Bernáth Aurél festőművész a magyar értelmiség és Déncs József a Magyar Parasztszövetség koszorúját helyezte el. A tízezrekre menő tömeg közben állandóan éljenezte Petőfit. A tömeg később szétoszlott, majd egy része a Kossuth-szoborhoz zarándokolt. A magyar munkásság ünnepe A szociáldemokrata párt a vasmunkások Magdolna utcai székházának márványtermében rendezte márciusi ünnepségét. A féltizenegykor kezdődő ünnepségen hatalmas tömeg vett részt. Az ünnepi beszédet Szakosíts Árpád, a Népszava főszerkesztője és a párt főtitkára mondotta. A munkásmozgalom eszmélésének első napjától a magyar történelmi múlt zabadságmozgalmainak örököseként jelentkezett. Őrzője és gyarapítója akart lenni azoknak az eszmei kincseknek, amelyeket a néplélek legmélyéről hozott fel a gazdasági és társadalmi küzdelmek és szellemi erőfeszítések ereje. — A magyar munkásság jót sáfárkodott ezekkel az értékekkel, új értelmet adott a parasztság, munkásság és a szabad magyar értelmiség életének. Ezekből az eszmékből táplálkozik az a tűz, amely örök glóriába vonja Petőfi halhatatlan alakját. — A mi számunkra a nemzeti gondolat éppoly elválaszthatatlan a szabadság tiszta fogalmától, a jogegyenlőség eszméjétől és a társadalmi igazságosságtól, mint amilyen elválaszthatatlan volt Petőfi számára. A magyar nép Európának ezen a legveszélyesebb pontján megint meg fogja mutatni, hogy van benne erő,, képesség és szellem, átvészelni ezt a vihart és valóra váltani 1848 tündöklő eszméit: a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. Bulla Emma Petőfi: A szabadsághoz című versét, Somló István pedig Ady-verseket adott elő óriási sikerrel. A Magyar Gyáripar Szabadidő Szervezete a Művelődés Házában rendezte március 15-i ünnepségét. A Szózat elhangzása után Lehotay Árpád elszavalta a Nemzeti dalt, majd dr. Szabó Gyula országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. Hangoztatta, hogy a szabadság utáni felosztott, közműves, Budán, gyár vagy üzem céljára, X. ép. év.-ben, korlátozásmentes olcsó kis telkeke ad Pestkörnyéki Takarék, Erzsébet körút 27. Telefon: 422-151. s