Magyar Nemzet, 1942. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
Hírek Európából Disznóhidalás az erkélyen Portugáliában , mivel a kormány úgy látja, hogy az ország nagy élelmezési gondok előtt áll , bizonyos lépéseket tettek az irányhogy e nehézségeket kiküszöbölték. A háztulajdonosokat felszólították, hogy házaik balkonjain és verandáin baromfit és házinyulat tenyésszenek, mert a hatóságok attól tartanak, hogy Portugáliában rövidesen nem lesz hús. A portugál kormány e rendelet alapján tiltakozott Lisszabon városának egy rendelkezése ellen, melyben ötezer peso pénzbírsággal sújtottak valakit azért, mert a balkonján sertéstenyészetet rendezett be. Ha lehet a balkonon vagy verandán fiázinyulat tenyészteni, akkor miért ne lehetne ugyanúgy sertést is hizlalni? A lisszaboni rendőrség elfogadta ezt az érvelést, visszavonta a pénzbírságot s a portugál polgár a lapokban hosszú cikkekben nyilatkozik az igazság győzelméről. A genfi gyermekakció A genfi vasúti állomáson az elmúlt héten a genfi vöröskereszt gyermekakciójának vezetősége gyűlt egybe, hogy megvárja azt a hatszáznegyven francia gyermeket, akik a megszállt Franciaországból három hónapra Svájcba utaztak üdülésre. Megérkeztek a francia gyermekek, akiket különféle svájci városokba osztottak szét, mielőtt azonban szétosztották, orvosi vizsgálat alá vették őket. A gyermekek között bizony több tettes is volt, az egyik svájci orvos kijelentése szerint olyan volt az egészségügyi állapotuk, hogy az orvosok is szánakozva nézték. Az elcsenevészedett apró jószágok mohón kaptak a tejes üveg után. Egyébként lassan szoktatják hozzá ezeket a gyermekeket a teljes értékű táplálékhoz. Ugyanakkor a svájci vöröskereszt Görögországba küldött 7000 tonna búzát s a vöröskereszt-akció lehetővé tette, hogy húsvétra a görög polgárok kilencven gram kenyéradagot kapjanak naponta. A német hadsereg motorosítása A német hadsereg motorizálása tulajdonképpen mikor is kezdődött meg, erről a közvéleményben igen sok ellentmondó nézet terjedt el. A legtöbben azt hiszik, hogy a német hadsereg motorizálását csak az elmúlt világháborúban kezdték meg. Ezzel szemben tény, hogy a német hadsereg motorizálása már a múlt század végén megkezdődött. A Der Motorthagen című lap, mely a középeurópai motorkocsiegyesületek hivatalos lapja volt, az 1898. évi egyik számában a következőket írja: „A motoros kocsikat katonai szempontból hasznossá tenni nagyon fontos probléma már azért is, mert a külföldi hadvezetőségek ezt a kérdést állandóan napirenden tartják. A német lovak erejének kihasználása annyi nehézséggel van egybekötve, hogy a hadvezetőség nem bánná, ha a lovaskocsik helyett gyorsabb szállítóeszköz állna rendelkezésre. A hadvezetés nagy problémái, a gyors utánpótlás, a kocsik elhelyezése sokkal könnyebb volna, ha nem lovakkal, hanem motoros kocsikkal operálna a német hadsereg. A lőszeroszlop szállítása, a kis és nagy málhák elhelyezése motoros kocsikon könnyebb lenne, mint lovaskocsikon. Sőt a kísérő személyzetet könnyebben lehet a csapattal küldeni, nem is beszélve arról, hogy a könnyű sebesültek visszaszállítása a frontról is egyszerűbbé válnék. A motoros kocsik megterhelése korlátlan lenne, ezzel szemben a lófogatú kocsik megterhelése csak bizonyos határok között mozog.“ A cikk azután olyan problémát vet fel, amelyet még eddig nem sikerült teljesen megoldani, amikor azt mondja, hogy könnyebb a motoros kocsik benzinellátása, mint a lovak takarmányozása. Az egyetlen érv, amelyet a lap a hadsereg motorizálása ellen felhozott, nem volt más, mint hogy a német hadvezetőség véleménye szerint a ló sokkal olcsóbb, mint a motoros kocsi. Mert a motoros kocsikat már békében el kell készíteni, a lófogatú kocsikat a háború kitörésekor csak rekvirálni kell. A franciák — írja a lap — már törvényt hoztak arról, hogy a motoros kocsikat a háború esetén le lehet foglalni. A cikk azután beszámol az első motoros kocsiról, amelyet Németországban hadicélokra állítottak elő. Erről a következőket írta: „Tudomást szereztünk arról, hogy a tizedik német hadtest ezidei hadgyakorlatai alkalmával az Allgemeine MotorAmikor Olaszország 1915 május 5-én belépett a háborúba, akkor a Vatikánnál akkreditált osztrákmagyar nagykövet, a porosz és bátor követek kénytelenek voltak Rómát elhagyni s a svájci Tessinbe költöztek. A német kormánynak akkoriban még nem volt nagykövete a Vatikánnál. Az osztrákmagyar, bajor és porosz követek Tessinben megalakították a luganoi kis Vatikánt. Akkoriban az úgynevezett római kérdés még nem volt megoldva s a Vatikán az olasz kormánnyal egyáltalán nem tartott fenn semmiféle érintkezést. A Vatikán és a Kvirinál egyáltalán nem érintkezett egymással, annak ellenére, hogy igen sok kényes kérdést barátságos és bizalmas megbeszéléssel a kulisszák mögött mégis csak elintéztek. Az olasz kormány 1915- ben tudomására adta a Vatikánnak, hogy a központi hatalmak követeinek római tartózkodását csak akkor engedheti meg, ha a Vatikán magára vállalja az Olaszországgal hadbanálló államok követeinek állandó ellenőrzését, különösen a postájuk előzetes cenzúráját. Erre a Vatikán nem vállalkozott, ezért a diplomaták Tessinbe költöztek, ahol megvárták a háború végét. A jelenlegi háborúban a helyzet másképpen alakult Miután 1929 február 11-én a lateráni szerződésben a római kérdést megoldották, a Vatikán az olasz kormánnyal teljesen azonos diplomáciai jogokat kapott. Ugyanis a lateráni szerződés 19. pontja kimondja, hogy Olaszország elismeri a Vatikán aktív és passzív követküldési jogát, amelynek természetesen a nemzetközi joghoz kell alkalmazkodnia. A külföldi államok követei, akik a Szentszéknél vannak akkreditálva, minden kedvezményt és immunitást megkapnak, amelyre egy diplomáciai ügyvivőnek joga van, a hadban álló államok követei a Vatikán területén maradhatnak akkor is, ha az illető állam és Olaszország között a diplomáciai viszony megszakad. Olaszország arra is kötelezte magát, hogy a hadviselő államok és a Vatikán közötti diplomáciai levelezés akadálytalanul működjék, sőt minden püspök engedélyt kapott arra, hogy minden körülmények között ellátogathasson a Vatikánba. Amikor 1940 június 10-én Olaszország megüzente a háborút Angliának, Franciaországnak és Lengyelországnak, akkor Franciaországot d'Ormesson Vladimir, Lengyelországot Papéé Kazimir képviselte, aki azelőtt lengyel danzigi megbízott volt, Anglia követe pedig Osborne Francis d'Arcy Godolphin lett, aki mindössze csak követi rangban képviselte a Vatikánnál Nagy-Britanniát. A nevezetes júniusi napon a vatikáni államtitkárságban nagy izgalom volt: mi történjék a három diplomatával és munkatársaikkal? Nem tudták, hol helyezzék el a három követséget. Hosszas huzavona után a Palazzo di Santa Marta palotában kaptak helyiséget a követségek. Ez az épület a vatikáni bazilika sekrestyéje mögött áll, ahol a zarándokok húzódtak meg. Ezt az épületet gyorsan átalakították s itt nagyon jól érezték magukat a diplomaták, mivel a három követség közvetlen érintkezésben állhatott a Vatikánnal. Természetesen Rómába nem mehettek át. Rövidesen a német— belga háború kitörése után Nieuwenhuys Adrian, a belga követ, szintén a Palazzo Santa Marta-ba sietett, hogy csatlakozzék a már ott tartózkodó kollégáihoz. Franciaország összeomlása után a francia diplomaták detektívek kíséretében.látogathattak Rómába s rövidesen a belga követ is nagy könnyítéseket kapott. Megengedték neki azt is, hogy a Vatikánon kívül lakjék és az Örökvárosban szabadon mozoghasson. Mikor Németország és Olaszország Jugoszláviának hadat üzent, a vatikáni követség élén Mirosevics Sorgo Niko állott, ő is megtette az előkészületeket, hogy a Vatikánvárosba költözzék, de azwagen Gesellschaft Berlinben egy olyan motoros kocsit készített, amely a hadgyakorlatok alkalmával kitűnően bevált. A kocsiról az intendatúrának igen előnyös véleményei vannak, sőt az intendatúra fölveti azt a kérdést, hogy nem volna-e helyes ilyen motoros kocsikon nehéz ágyúkat is szállítani, mert sokkal könnyebb volna vontatni, mint az igáslovaknak, olasz hatóságok megengedték, hogy Rómában maradhasson. Mivel azonban a római hatóságok a jugoszláv diplomata viselkedésével nem voltak megelégedve, Mirosevics rövidesen el is utazott Rómából s a követség vezetését Cukics Koszta követségi titkár vette át, akinek felesége a volt belgrádi Politika című lap tulajdonosának a leánya, ők ma már szintén a Vatikánban laknak. Tittman Harold, a USA követe utolsónak költözött a Vatikán épületébe. Tittman 1941 decemberéig csak mint ügyvivő vezette az ottani követséget, amikor Myron Taylor egészségi okokból visszatért Amerikába. Tittman ekkor megkapta a nagyköveti rangot s ő üdvözölte a pápát a karácsonyi és az újévi ünnepek alkalmából. Amikor Olaszország az Egyesült Államoknak megüzente a háborút, Tittman kiköltözött a római Excelsior szálA cseh szellemi élet két igen jelentős évfordulót ünnepel. Az egyik Komensky, latinosan Comenius Ámos János, a nagy pedagógus és filozófus születésének háromszázötven éves születési jubileuma. Az ünnepléshez csatlakozott a csehországi német szellemi élet is. Comenius a természetes és észszerű nevelés apostola volt; jelentősége igen nagy a modern nevelés tekintetében. Az 1619-es fehérhegyi csata után, midőn a cseh nemzeti ellenállás és a cseh—német protestáns rendek szövetsége összeomlott a katolikus és abszolutista Habsburg-hatalom előtt, külföldre menekült; Hollandiában és Angliában élt, állandó munkában és sohasem felejtvén nemzete sorsát. Említsük itt meg, hogy Comenius a keletmorvaországi, a régi magyar határok mentén lakó morva-szlovák nép fia volt; ez a kis törzs tulajdonképpen már a szlovákokhoz tartozik s a szlovák nacionalizmus már régóta magáénak igényli a morvántúli testvéreket, akiknek szülötte volt egyébként Palacky, a csehek nagy nemzeti történetírója és Masaryk Tamás is. Az is különös figyelmünkre érdemes, nekünk, magyaroknak, hogy Comenius I. Rákóczi György fejedelem meghívására hosszabb ideig tanított a sárospataki főiskolán s nagyon szerette a magyarokat, a Rákóczi-háznak nagy történelmi szerepet jósolt s igen nagy hatással volt az erdélyi nevelésügy fejlődése mellett annak a nézetnek kialakulására is, mely aztán annyira élt a cseh protestáns emigránsok és exulánsok között, hogy t i. a Rákóczi-ház szabadítja fel a cseheket, akiknek nemzeti ügye ekkor a protestantizmussal volt azonos, a Habsburg-katolikus uralom alól. A másik évforduló: Tranovsky György jubileuma. Tranovsky Comenius kortársa és sorstársa volt. A tesseni kovácsmester tudós és költő fiának óriási szerep jutott a cseh, de még inkább a szlovák protestantizmus történetében. A humanistalatinos költői műveltségű ifjúban óriási protestáns öntudat lobogott; a cseh vallásos költészetet igen magas fokra emelte, körülbelül az a jelentősége ott, mint nálunk Szenczi Molnár Alberté. A fehérhegyi csata után bujdosik, majd Magyarországra menekül. Előbb gróf Olésházy házi káplánja, utóbb liptószentmiklósi evangélikus pap lesz. Élete ettől fogva kapcsolatos a felvidéki magyar nemességgel és a magyar protestantizmussal. Fiatalon hal meg 1637-ben, negyvenöt éves korában. Lőcsén jelent meg vallásos énekgyűjteménye, a Cythara Sanctorum. Ezt az énekeskönyvet máig használja a szlovák protestantizmus. A könyv persze azóta bővült, így például felvidéki magyar nemes írók, költők vallási énekeivel; ilyen szerzők például Beniczky Péter, a fra Ivánszkyak és Madáchok közül többen. A híres Cythara Sanctorum, ahogy a szlovák nép nevezi, a Tranoscius a szlovák protestánsok kedves könyve volt. Óriási hatása volt a szlovák költészetre. De ugyanekkor a szlovák protestantizmus körében szinte véglegesen megrögzítette a husziták által Felső-Magyarországra hozott csehhuszita irodalmi nyelv kultuszát, így hivatkoznak reá a csehszlovák egység hívei. De felejtik, hogy az a kor egészen más volt, annak a kornak lóból s a Palazzo Santa Marta-ba ment át Ezek a diplomaták a missziójukat éppúgyvégzik, mint azelőtt. Postájukat a vatikáni posta kezeli, sürgős híreiket a vatikáni rádió útján adják le. Pénteken és szombaton testületileg megjelennek a kardinális államtitkárnál s igen sokszor az előszobában a tengelyhatalmak diplomatáival is találkoznak. Január 1-én a francia nagykövet megtartotta a szokásos fogadását, amelyre azonban kizárólag a francia lelkészek jöttek el. Ha a Vatikánban élő diplomatáknak nincs semmiben sem hiányuk, az életük az aranyrácsok mögött mégis nagyon egyhangú. Miután már minden műkincset megcsodáltak, az összes értékes kéziratokat megtekintették, más szórakozási lehetőség után kutattak, hogy szabad idejüket valahogyan agyonüssék. Reggel és délután csoportosan a kertben sétálnak, az angol követ szenvedélyesen fotografálja a palotákat és a műkincseket, a lengyel nagykövet kutyáit idomítja, az amerikai nagykövet pedig autót vezet. Minden délután öt órakor valamelyik kollegájuknál teáznak, s amikor az Örökvárost elsötétítik, megkezdődnek a végtelen bridgepartik, amelyeket csak akkor szakítanak félbe, amikor a rádió az utolsó híreket közli: szelleme nem mai értelemben vett szláv nemzeti volt, hanem magyar rendi és protestáns vallásos. S Tranovsky a protestáns-barokk szellemnek jellegzetes képviselője; egyszerre nemzeti és nemzetek feletti vallásoshumanista költő. A „Lidové Noviny“ március 27-i száma hírt ad róla, hogy Cseh-Morvaországban is bevezetik minden lakos számára a Németországból már ismert, fényképpel ellátott személyazonossági igazolványokat (Kennkarte). A „Kennkarte“ igen fontos a belföldi utazásoknál, midőn természetesen nincs szükség útlevélre. A Kennkarte nagyjelentőségű az ellenőrzés szempontjából. Dr. Hácha államelnök Krejci miniszterelnök kíséretében meglátogatta a cseh nemzeti együttműködés, a „Národni Souracenstvi‘‘. "prágai székházát, amikor is igazi sokan gyűltek össze a cseh hivatalfioki kar és politi A vatikáni diplomaták élete Hírek a cseh—morva protektorátusból Magyar Nemzet SZERDA, 1942 ÁPRILIS 1. fettte íjcsa ujjára. v A MAI NAP Ara 8 fillér kai élet képviselői közül az államelnök üdvözlésére. A „Der neue Tarf“ március 28-i száma hírt ad arról az erélyes fellépésről, ahogy a csehországi német hatóságok üldözik az árdrágítókat és a „feketén“ vágó henteseket. Március 27-én három bűnöst végeztek ki Prágában: Friedrich Hekset, Alois Petrinát és Wenzel Curdát, mert a protektorátus területén nagy tömegben vágtak le „feketén“ disznókat, a húst drágán és jegy nélkül árulták és üzelmeikkel veszélyeztették a közellátást. A prágai vár német (azelőtt, spanyoli termében gyönyörű ünnepség keretében áldoztak a keleti fronton elesett SS. Brigadeführer Dr. Stahlecker emlékének. Az ünnepségen a gyászoló család oldalán megjelent Steijdrich protektor is. Dr. Stahleckert soká volt a birodalmi protektor oldalán a csehországi biztonsági rendőrség főnöke. Heydrich protektor beszédében kiemelte Stahlecker hősi harcait a bolsevista partizánok leküzdésében a keleti területeken. Egy másik hír arról beszél, hogy a szudétanémet fiúk milyen hősiesen küzdenek még magukra hagyatva is a bolsevista tömegtámadások ellen. Becske Kálmán tanácsnok előadása lendapest és a környék csatornázásáról Vitéz Becske Kálmán tanácsnok, a főváros út- és mélyépítési ügyosztályának vezetője előadást tartott a Magyar Mérnök- és Építészegyletben „Budapest és környékének csatornázása“ címmel. Becske tanácsnok azzal kezdte, hogy Budapest csatornázásánál nemcsak közegészségügyi, hanem esztétikai szempontokra is figyelemmel kell lenni, mert fővárosunk amellett, hogy világváros, egyúttal fürdőváros is. De nagyforgalmú kikötőváros is Budapest. Tehát arra is ügyelni kell, hogyan vezetjük be a szennyvizet a Dunába. Ez a Dunafürdők szempontjából is fontos. A szabad kitorkolások, melyek a szennyvizet közvetlenül a partnál — tehát a sekély és igen kis sebességű részen — vezetik be a Dunába, a partot nagy hosszúságban beszennyezik. E káros hatások kiküszöbölése céljából a székesfőváros általános csatornázási tervei szerint a szennyvizeket végső megoldásban a főváros alatt, megfelelő tisztítással vezetjük majd a Dunába. — Ám hiába van Budapestnek jó csatornázása — folytatta Becske tanácsnok —, ha a környék csatornája nem megfelelő, akkor zavarok állhatnak elő a csatornahálózatban. A csatornaépítést tehát a fővárosnak és a környékbeli helységeknek közös tervek szerint kell elvégezniük. Ugyanez áll az árvízvédelmi munkákra is. A domborzati viszonyok, a budai hegyvidék igen nagy befolyást gyakorolnak arra, hogy a szomszédos községek hegyivíz-levezetése és csatornázása egységes elgondolások alapján oldassák meg Ez a befolyás oly kényszerítő hatású, hogy a közigazgatási határok helyébe a vízgyűjtő területek határainak figyelembevételét helyezi előtérbe. Szomszédos helységek közös csatornázása ma korszerű probléma, amire például Németországban számos példát látunk. Budapest csatornarendszeréről beszélt ezután Becske. A dunaparti, nagykörúti és az ezek összetorkolását követő közös főgyűjtő a mély zóna szenny- és csapadékvizeit vezeti az összekötő vasúti híd alatt levő központi szivattyútelepre. A kőbányai és a magasan fekvő főgyűjtő a magaszóna csapadékvizeit mindenkor átemelés nélkül, gravitációs úton a Haller utcánál torkollatja a Dunába, a szennyvizeket pedig négyszeres hígításig egy összekötő csatorna a közös főgyűjtőbe vezeti. A rákosvölgyi és mexikói úti főgyűjtő az északkeleti rész szennyvizeit vezeti le. A budai oldal általános csatornázási terve is évekkel ezelőtt elkészült. Budát öt öblözetre osztották. Mindegyik öblözetnek van magas és mély zónája. A tervezet gerince a szennyvíz-főcsatorna, mely a majdan építendő Óbuda külső szivattyútelepétől kiindulva végighalad a budai Dunaparton és a Gellért-téren Kelenföld csatornahálózatához csatlakozik. A jobbpart összes szennyvizei tehát végső megoldásban a budafoki úti főgyűjtőn keresztül a kelenföldi szivattyútelepre jutnak. A Batthyány-térre szivattyútelepet építünk. Vitéz Becske Kálmánegyenként arra vette a környékbeli vámok és községek csatornaproblémáit. Végül arra a következtetésre jutott, hogy az lenne a leghelyesebb megoldás, ha Budapest és a környék csatornahálózatát egységes műszaki igazgatás alá helyeznék.