Magyar Nemzet, 1942. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)

1942-08-23 / 191. szám

10 ------------------------------------Magyar Nemzet. VASÁRNAP, 194? AUGUSZTUS 7. Látogatóban Erkel Ferenc unokáinál Ámbár köztudomású, hogy a magyar zenei élet egyik legnevesebb úttörője, Erkel Ferenc százharminckét évvel ezelőtt született és egy híjján pontosan fél évszázaddal ezelőtt halt meg, azt nyilván csak kevesen tudják, hogy nemzeti imádságunk: a Hymnus, a Bánk Bán és a Hunyadi László stb. operák ihletett lelkű zeneköltőjének, akármilyen népes volt is a családja, legközelebbi hozzátartozói közül ma mindössze három unokája él. Az öreg Erkel nyolcvanhároméves gyönyörű kort ért meg. Feleségével, Georg Adlernek, egy volt Haydn-tanítványnak a leányával. Adéle fillerrel való házasságából tíz gyermeke született, éspedig: Gyula, Elek, László, Sándor, Lajos, István, Oszkár, Feri, Ilona és Mária, akik közül szintén nem él már egy sem. Az élő unokák, Erkel Feri egymaga is okot adott arra, hogy fölkeressük a három Erkel- unokát, akikkel a legfiatalabbik unoka, a 65 éves Erkel Jenő barátságos újpesti otthonában volt alkalmunk beszélgetni. Érdekes, hogy az Erkel -családnak Újpesttel kapcsolatban valóságos patinás múltja van, mert a családnak több jeles tagja ott töltötte élete javát. Ott élt jó ideig a legkiválóbb: Erkel Sándor, a kiűnő karmester, aki Richter János után az Operaház igazgatója, később a Filharmónia, ünnepelt karnagya volt. S ha ő mindössze csak egy kis telket szerzett is magának Újpesten, annál jobban meggyökeresedett a hatalmas gyárvárosban legidősebb bátyja, Erkel Ferenc elsőszülött fia, Erkel Gyula, aki nemcsak hogy hosszú ideig ott lakott, de sokrétű zeneművészeti tevékenysége mellett (ő komponálta és állította össze: a Tragédia, a Falu rossza, a Tolonc, a Csongor és Tünde stb. muzsikáját) ő vetette meg az alapját az Újpesti Zenekonzervatóriumnak is, amelynek fölvirágoztatása javarészt az ő előbb említett két fiának (Erkel Ferenc két unokájának) az érdeme. ■ Legelsőbb is Erkel Ilonát, az őszhajú, jóságos tekintetű, nagyműveltségű Erkel unokát hallgatjuk meg, amint nagyapjáról, Erkel Ferencről, mesél. .— őszintén szólva, nem igen mertem remélni sem, hogy valamikor még én is az úgynevezett érdeklődés középpontjába kerülök, így érthető, hogy ha velem kapcsolatban valamiről szó eshetik, akkor az csakis olyasvalami, ami egyedül nagyapámra vonatkozik. S minthogy én Erkel Ferenc harmadszülött fiának, Erkel Lászlónak vagyok a leánya, nem csoda, hogy nagyapával, családunk büszkeségével, nem szólva a minden karácsonykor történt családi összejövetelekről, ezeken felül, mindössze háromszor találkoztam. Először (akkor még nagyon kicsi kis gyerek voltam), odahaza, Békésgyulán, láttam nagyapát, aki azért jött hozzánk, mert édesanyám csudasínom vajaskifliket sütött és nagyapa azokat nagyon szerette. Mintha hallanám, mondta is anyámnak: Tudod-e, hogy a híres vajaskiflid kedvéért jöttem?! És megettünk belőle Jenő elsőszülött fiának, Erkel Gyulának, két fia: a ma hetvenkétéves Erkel Sándor, Bandi és a hatvanötéves Erkel Jenő. Kettejükönkívül az egyetlen nőunoka, Erkel Ferenc harmadszülött fiának, Erkel Lászlónak, a leánya, Erkel Ilona, aki ma nyugalmazott tanárnője az Erzsébet nőiskolának. Mint előbb említettem, egy híjján ötven esztendeje van annak, hogy Erkel Ferenc meghalt. Így az unokák szempontjából éppen nem közömbös, sőt talán anyagi tekintetben Számottevő, hogy a szerzőjogi törvények értelmében a szerző halála után ötven esztendővel fölszabadulnak a művek s akik előadják, többé nem kötelesek tantémet fizetni. Így a ma is élő három Erkelunoka a jövő évtől kezdve többé nem kapja meg az eddig élvezett jogdíjakat... Ottjárttunkkor mind a hárman együtt voltak ésa velük folytatott beszélgetésünk során szóba került sok minden, ami annak a rég letűnt boldog békevilágnak a velejárója volt. Abban a szobában, ahol elbeszélgettünk, ott ékeskedik Stróbl Alajos remekbe készült Erkel Ferenc szobrának a feje. (Csodálatos, hogy hasonlít hozzá mind a két unokáé.) A szobor egész alakja ott áll (helyesebben ül) az Operaház főbejárója mellett a másik hatalmas magyar zenetitáné, Liszt Ferenc mellett. A lakásban lévő szobor fölött ott lóg Erkel Ferenc néhai feleségének, Adele Adler-nek, szintén patinás portréja. A falakon fényképek tömege, amelyek Erkel Ferenctől kezdve, végig a többi Erkelen, csaknem valamenynyiüket ábrázolják. A legmegkapóbb egy apró, fínommívű, mindössze 20/40 cm. nagyságú kis-verkli, amely, ha fölhúzzuk, a Hunyady László nyitányát pöngeti és amelyet ki tudja hányszor, maga Erkel Ferenc is föl-fölhúzogatott és végighallgatott, hiszen akkor fonográfnak, gramofonnak még hírelhamva sem volt... egy nagy tállal... Azután nagyapa leült a zongorához, játszott, játszott és végül — egy aranyat nyomott a markomba. Másodszor, — akkor már a Zeneakadémián Thomán növendéke voltam. — Pozsonyban találkoztam vele. Ott laktunk, odajött látogatóba. Zongorajátékomat most már nagy figyelemmel hallgatta a kifli is, meg az arany is elmaradt ugyan, de annál büszkébb vagyok arra, hogy, — ha Erkel Ferenc nagyapám is, mégis megdicsérte játékomat. Harmadik vele való találkozásom örvendetes is, meg fájdalmas is volt. Mi voltunk nála látogatóban a Svábhegyen, ahol az Eötvös-nyaralóban pihent. Istenem, ez a találkozás szinte fájdalmas emlékeket éleszt föl bennem, mert éppen júniusban volt, amikor otthon, Pozsonyban, a hetedhét országra szóló jogász-majálist rendezték, amelyen emiatt a látogatás miatt nem lehettem ott.. Talán egy kicsit ez az oka annak is, — mondja őszülő fürtéit hátrasimítva Erkel Ferenc unokája, — hogy nem mentem férjhez soha ... István királyt, a Brankovits György operákat. És rengeteg magyar nótát komponált Blahánénak, akinek egyik legkedvesebb zeneszerzője volt. Van is tőle egy csomó becses, kedves emlékünk, amiket féltő gonddal őrizünk. De hogy mi sem maradtunk zenei tekintetben hatás nélkül, azt bizonyítja az is, hogy — ■ bár magam nyugalmazott városi És már hozza is Erkel Jenő a drága relikviát. Kis bársonyos, selyembe burkolt ékszeres dobozt ad a kezembe, amelyet, ahogy kinyitok, pompás gyémántokkal kirakott, meglehetősen „viselt“ aranygyűrűt látok benne. A gyémántok Ferencz József nevének kezdőbetűit egymásba fonódva, csillogva ábrázolják. Fölötte a császári korona ékeskedik. — Ezt a gyűrűt nagyapám 1867- ben, „Erzsébet“ című operájának bemutatója alkalmából kapta a nagy uralkodótól. ő maga nem hordta soha, de annál többet az apám, majd az ő halála után én. Ezért kopott ilyen vékonyra az aranya. Majd ha mi is elmegyünk, ez a gyűrű is odakerül a Nemzeti Múzeum Erkel-szobájába. Utolsónak hagytuk Erkel Ferenc harmadik unokáját, a hetvenkétéves ifjú koromban aztán, amikor nagyapa a régi Vörösmarty utcai Zeneakadémia igazgatója volt és ott is lakott, alig vártuk, hogy nyaranta megérkezzék Budapestre Liszt Ferenc, aki rendszerint egy hónapot töltött nálunk. Nagyapa ilyenkor mutatta be neki a legjobb zongoranövedékeket, közöttük a kitűnő Elbert Imrét, a „Tamara“ című opera szerzőjét, aki később tanárom is volt. Mit tagadtam, rettenetesen jóízűeket nevettünk akkortájt, gyerekfejjel, de nagyapa is mesélt intim családi körben egyetmást Liszt Ferencről, aki soha sehova se ment anélkül, hogy egy lépéssel mögötte a komornyikja ne követte volna. Meg is lestük nem egyszer mi gyerekek, amikor — közismert lévén Liszt Ferenc jószíve —, a Vörösmarty utca sarkán topirongyos koldus állt a Mester elé és szólt:— Szegény muzsikus vagyok, három napja nem ettem, tisztviselő vagyok és a bátyám is nyugalmazott előadója az újpesti városi közkórházi ügyeknek, mégis mindketten alaposan benne élünk a zene gyönyörűségeiben. Én a „Masinka“ című orosz tárgyú operettet „követtem el a zenéstől, szövegestől, amelyet Porzsolt Kálmán, a Népszínház egykori igazgatója mutatott be, Komlóssy Emmával a címszerepben . .. De, hogy a nagyapámról szóljak, van ám tőle valamim, amit oda nem adnék a világ minden kincséért sem. Erkel Sándor (Bandit), aki ugyancsak friss, tevékeny és mozgékony és Újpest zenei életében ma is nevezetes szerepet tölt be. Persze, előtte is a nagyapa emlékei a legkedvesebbek és legfelejthetetlenebbek. — Én még egészen süldő gyerek voltam — kezdi —, amikor elkezdtem kaparászni a zongorán. Vasárnaponként azután rendesen elmentünk nagyapához, aki mindig megkérdezte, na, tudtak-e valami újat, gyerekek? Én aztán mindig alaposan bevágtam valami „újat“, a Schule der Geleufigkeit-ből és nemcsak nagyapa dicséretére pályáztam, hanem arra az ezüst egyforintosra is, amit tőle nehezen vártam és mindenkor pontosan megkaptam. Sírt, egyik karácsonykor (akkor H.elemista voltam), s egy egyfedelű ezüst cylinder órát iskaptam nagyapámtól. Erre Liszt intett a komornyiknak, hogy adjon neki öt forintot, ami akkor óriási összeg volt! S alig hogy ez megtörtént, két utcasarokkal amarrébb, új koldus hajlongott Liszt előtt, pontosan ugyanazzal a mondókával és persze ugyanazzal az eredménnyel.. . De az én Elbertemet a rákövetkező évben azzal is kitüntette Liszt Ferenc, hogy a Bravúr-tarantella művészi eljátszása után, a cukrászdából egy tál fánkot hozatott számára és azzal kínálta meg a kitűnő zongoraművészt. S ha nagyapa haragudott is amiért mi gyerekek (közöttük talán én voltam a legnagyobb imposztor) nagyokat nevettünk rajtuk és sokat lábatlankodtunk körülöttük, az csak még jobban felbőszítette, hogy a Zeneakadémián akkortájt felállított hatalmas amerikai harmóniumon később orgonán, nagy előszeretettel és állandóan preludizáltam. Kihuzgáltam az összes regisztereket Házfelügyelőséget 10.000 pengő óvadékkal, tiszteletdíjjal „Gyakorlott". Vadász hirdeti. Andrássy-ti &, és úgy harsogtattam a nemes hang-, szert, hogy sokszor este 6—8 óra közt a Sugár-úton (a mai Andrási út) valóságos népcsődület támadt. — Ki volt az orgonánál? — kérdezte nagyapa. — Persze, a Bandi úr is — árulkodtak rám a többiek. Mikor aztán másnap szembe kerültem vele, rám kiáltott: — Ha mégegyszer megtörténik — leszedem a füledet! Hiszen én vagyok az Akadémia igazgatója, vagy mi: a csődületért engem okolnak. Ne csinálj hát botrányt, mert bizisten nyakon ütlek ... Erre azonban nem került sor. Amint aztán Liszt elutazott Budapestről, rendszerint nagyapa is megnyugodott és nagy szeretettel becézte kedvenc kutyáit, macskáit, seregélyét és többi kedvelt házi állatját, amelyeknek mi gyerekeik azonban, valóságos rémei voltunk. Amikor a Várban laktunk, rengeteg tyúk, kacsa, liba, páva, gólya élt a házunk táján, amelyekre nagyapa nagyon büszke volt Nem hiába volt az ő apja — a mi ftapánk —, gazdatiszt. — A Várról szólván, mivel Erkel Ferenc a negyvenes években sdk®g lakott odafenn — mondja Erkel Jenő búcsúzóul ..—, most készül az elöljáróság arra, hogy rövidesen emléktáblával jelölje meg a várbeli 15-ik számú házat. Íme ezeket mesélte a három élő Erkel-unoka 1942-ben a régmúlt szép időkről. E sorok írója azonban búcsúzóul, valami emlékezetesen ömrendeteset is közölhetek velük. A beszélgetésünk elején érintett tantromügyben ugyanis időközben megtudtam, hogy a szerzőjogi törvény 88. szakasza arra való tekintettel, hogy a háború ideje alatt s az azt követő időkben a szerzői jogok kellő kihasználását az általános gazdasági viszonyok gátolták, az 1921 december 31-e előtt elhalt szerzők oly műveire, amelyeknek védelmi terje a fenti terminus előtt még nem járt le, a védelmi időtartamot nyolc évvel meghosszabbította, így hát az Erkel-unokák, Erkel Ferenc halála után nem ötven, hanem ötvenn eszte évig, azaz 1951-ig, zavartalanul megkapják az őket megillető tantiémeket. Ez se utolsó dolog. Polgár Géza Az Erkelek Újpesten Erkel Ilona beszél Erkel Ferenc a gyulai artézikút tetején... — Na de, — veti közbe vendéglátónk, Erkel Jenő, a másik Erkelunoka, aki most hatvanötéves — azt csak nem felejtetted el, hogy valahányszor nagyapa nálunk járt, mindannyiszor leült a zongorához és te, meg néhány kislányba ott állottatok körülötte és azt vártátok, azon mulattatok a legjobban, amikor kezei végigszaladtak a zongora billentyűin és egy-egy futam végén mindig megcsiklandozott benneteket. Őt is mulattatta a ti hangos, vidám kacagástok, pedig akkor már jó hetvenes volt Erkel Ferenc. Azután meg, emlékezhetsz arra is, hogy a tanítványaid úgy beszéltek rólad, — mondván, hogy ez az a néni, akinek a nagypapája az artézi kút tetején ül Gyulán . .. (T. i. Békésgyulán. Erkel Ferenc szülővárosában, évtizedekkel ezelőtt artézi kútat fúrtak, illetve emeltek és hogy ezzel együtt megoldják a város nagy szülöttje, Erkel Ferenc szobra kérdését is, előbb, sikerült képmása száján bugyogtatták ki a forró vizet, de ezt később, — meglehetős komikus voltánál fogva — oda módosították, hogy fölültették a szobrát a kút tetejére...) Erkel Jenő beszél — Jómagam és itt ülő Sándor bátyám, akit Bandinak becéztünk. — Erkel Ferenc elsőszülött fiának, Erkel Gyulának vagyunk a fiai. Édesapánk kétségkívül sokat örökölt nagyapánk tehetségéből és zenei rátermettségéből, mert, hogy egyebet ne is mondjak, a Falu rossza, a Tolonc, a Ripacsos Pista dolmánya stb népszínmű zenéjét ő szerezte és ő hangszerelte nagyapánk jó néhány művét, mint az I. Ferencz József aranygyűrűje Liszt Ferenc Erkeleknél Este 9-kor kezdi munkáját« A MAI NAP szerkesztőséé«. A föld másik felén akkor van reggel 9 óra. Egész éjjel özönlenek a hírek és reggel 9 órakor feldühörölnek A MAI NAP rotációs képei, hogy percekkel később már olvashassa az elmúlt 12.óra világeseményeit, melyeket Magyarországon közöl előszeri Minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai Kállay Miklós miniszterelnök elnöklésével péntek délután minisztertanácsra ültek össze, amelyen folyó kormányzati ügyeket tárgyaltak. A minisztertanács a késő esti órákban ért véget. Új autóbuszjárat a Lóversenytérre A BSZKRT közli, hogy augusztus 23-án, vasárnap délután a Háborús Nemzetközi Vásár nagy forgalmának lebonyolítása miatt csökkentett számban közlekedő 29-es villamoskocsik pótlására a Blaha Lujza térről „4“ jelzéssel autóbuszokat fog a lóversenytérre indítani. Az első kocsi a Blaha Lujza-érről 13 óra 45 perckor indul. Rendelet a verhető pénzérmékről A Magyar Távirati Iroda jelenti. A pénzügyminiszter rendeletet adott ki az egyes fémekből verhető pénzérmék mennyiségének megállapításáról. A pénzügyminiszter a két- és egypengős érméknek alumíniumból, 50, 20 és 10 filléres érméknek pedig acélból verése és egyes fémekből verhető pénzérmék mennyiségének megállapítása tárgyában kiadott 3690/1941. M. E. számú rendelet 3. §-ában foglalt felhatalmazás alapján elrendelte, hogy a 260 millió pengő névértékben megállapított összmennyiségből az eddigi rendeletek alapján már vert érméken felül 2 pengős aluminiumérmékből kétmillió darabot, 4.000.000 pengő névértékben, kétfilléres acélérmékből húszmillió darabot 400.000 pengő névértékben kell verni. Azt, hogy a 260 millió pengő össznévértékből a még fennmaradó 19.650.000 pengő névértékű mennyiség terhére milyen pénzérmék vezessenek, újabb rendelet fogja szabályozni. A rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.