Magyar Nemzet, 1943. május (6. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

2 Magyar Nemzet _ SZOMBAT, 1943 MÁJUS T. Ismeretlen repülőgép bombázott egy svéd erődöt Stockholmtól jelenti a Német Táv­irati Iroda.­ A svéd sajtó pénteken reggel fel­tűnő formában ad hírt a karlskronai erőd vidékét ért bombaidéról. Kilenc romboló bombán kívül több gyújtó­­bombát is szórtak le az ellenséges re­pülőgépről, de nagyobb tüzek nem keletkeztek az erdők területén. Mint a lapok jelentik, hivatalosan még nem állapították meg a bom­bázógép hovatartozását. Stockholmban most vizsgálják a bombák repeszda­­rabjait. Mint a Socialdemokraten jelenti, te­kintettel a szerda éjszaka a Keleti­­tenger felett kifejlett erős angol légi tevékenységre, úgy hitték, hogy a tá­­madást angol gép követte el, most azonban nem tartják kizártnak, hogy szovjet gép bombázta az erőd körívei­ket. A Stockholms Tidningen a bombá­zással kapcsolatban megállapítja,hogy az Svédországban erős visszatetszést szült s a közvélemény tudni szeretné, miért nem tüzelt a támadókra a svéd légvédelem. A svéd tájékoztató hivatal közleménye szerint részletes vizsgálat indult meg annak kiderítésére, miért tudott a támadó gép háborítatlanul Karlskrona fölé jutni helsü­li irányból. A Stockholms Tu­nn­ingen megállapítja ezzel kapcsolatban, hogy kényelmetlen érzés, ha éppen igen fontos tengeré­szeti támaszpontot ilyen rosszul oltal­maznak és a támadónak alkalma nyílt kockázat nélkül bombázni Karls­­krona középpontját. Egyebekben el­várják, hogy a svéd Semlegességnek ilyen kétségbevonhatatlan megsértése ellen a kormány keső erévvel tilta­kozzék. (MTI) Az összes volt holland katonák ismét hadifogságba kerülnek Amszterdamból jelenti az NST. Christiansen repülőtábornok, a hollandiai német katonai főparancs­nok rendeletet bocsátott ki, amely­ben a volt holland hadsereg összes tagjait személyes jelentkezésre szó­lítja fel, hogy ismét hadifogságba kerüljenek vissza. A rendelet a kö­vetkezőket mondja: „ A holland hadsereg megadása ■Ián. 1940 májusában a Führer, mint a német Véderő legfőbb pa­rancsnoka, elrendelik az összes hol­land katonáknak a hadifogságból való azonnali szabadonbocsátását Természetes, hogy ez az intézkedés azzal a feltétellel történt, hogy a holland tisztek és katonák ezt a nagylelkű cselekedetet hasonló ma­gatartással viszonozzák. Nagy részük meg is felelt ennek a várakozásnak. Sok­ esetben azonban felelőtlen ele­mek befolyása alatt ellenkező fejte­m­­én­yek következtek be. Már 1948 májusában ezért a volt tényleges tiszteket ismét hadifoglyokká kellett nyilvánítani. A német véderő azóta csaknem egy teljes évig várt, abban a reményben, hogy ezt a világos figyelmeztetést megértik. A volt hol­land hadsereg egyes tagjai azonban ellenséges magatartásukkal ismétel­ten megrendítették a szabadonbocsá­­tásuknál beléjük helyezett bizalmat. A teljesen önként visszaajándékozott szabadsággal való ilyen visszaélést tovább nem lehet tűrni.­­ A hollandiai véderőfőparancs­nok elrendeli tehát, hogy az egykori holland hadsereg tagjait azonnal is­mét hadifogságba küldjék vissza. Az illető személyeket a sajtóban sze­mélyes jelentkezésre hívják fel. Azok, akik a felhívásnak nem enge­delmeskednek, vagy pedig megkísérik, hogy magukat m­ás módon kivonják a hadifogság alól, a legszigorúbb intézkedésekre számíthatnak. Ez azokra a személyekre is vonatkoz­ik, akik az életőknek ilyen kísérletek­nél támogatást nyújtanak. Mindazok, akik most kénytelenek visszatérni a hadifogságba, ezt a helyzetet azok­nak az uszító elemeknek köszönhe­tik, akik bűnös magatartásukkal eze­ket az intézkedéseket szükségessé tették. Berlinből jelen­tik: Illetékes német helyről közlik tájé­koztatásul. A külföldi Sajtóban jelentéseket közöltek, amelyek szerint a volt hol­land hadsereg tagjait német hadi­foglyokként viszik vissza. Berlini katonai körökben ezzel kapcsolatban arra utalnak, hogy egyelőre jelentke­zési kötelességről van szó, amely a volt holland hadsereg tisztjeire, al­tisztjeire és legénységi állományú tagjaira terjed­­tt. A német hadifog­ságba való tényleges visszahelyezés időpontjáról ez idő szerint semmit sem tudnak. Ugyanezekben a körökben utalnak arra, hogy azok a remények, amelye­ket a véderő parancsnoka ezeknek a hadifoglyoknak annak idején el­rendelt szabadonbocsátásához fűzött, nem teljesedtek, hanem ellenkezőleg, különleges nehézségek támadtak ezek teljes mértékben igazolják ezt a rendszabályt.­ (MTI.) Zürichből jelenti a Bad. Tud.: A „Neue Zürcher Zeitung“ berlini tudósítója illetékes helyről arról ér­tesül, hogy Christiansen repülőtábor­nok, a holland megszállt­ terület pa­rancsnoka, elhatározta, hogy a volt holland véderő tisztjeit, altisztjeit és legénységét ismét hadifogságba he­lyezi. 1942 tavaszán már hadifog­ságba helyezték a holland véderő hivatásos tisztjeit, mert egyes előz­mények indokolttá tették a német megszálló hatalommal szemben való lojalitásuk irántt tanúsított kétséget, különösen egy­­ esetleges brit akció esetére. Ezt az új rendszabályt azzal indokolják, hogy nem teljeseknek azok a várakozások, amelyeket a holland hadifoglyok korábbi szaba­d­onbocsátásához fűztek. Az akkor adott becsületszót a szabadonbocsá­­tottak egy része megszegte. A b­lit rendelkezés végrehajtásának időpont­ját még nem közölték. Egyelőre a a rendelkezés úgy szól, hogy a hol­land véderő valamennyi tagja jelent­kezni köteles. Fogkövétől BIZTOSAN MEGSZABADUL, ha fogait állandóan a Prof MorellMale .frkSolítósóvjil tisztítja. Kapható mindez próff.visertárban és szaküzletben. Hi­vatalos finn jelentés Manpierheim svájci útjáról Helsinkiből jelenti a Német Táv­irati Iroda. Az állami tájékoztató hivatal köz­lése szerint Mannerhaim, Finnország marsallja, néhároy nappal ezelőtt Svájcba érkezett, ahol mint lábadozó rövidebb ideig üdülni fog. (MTI.) Berlin a lengyel—­szovjet ellentétről Berlinből jelenti az­ NST. A lengyel—szovjetorosz válság le­­bilincselő színjátékát­an a Wilhelm­strasse nézete szerint a legérdekesebb Anglia Szerepe. A válság lefolyásából Berlinben arra következtetnek, hogy Eden angol külügyminiszter elképze­lése a Szovjetunió világpolitikai és különösen európai szerepéről, amely mellett Washingtonban Síkraszállt, most összeomlott. Ennek következté­­ben Berlinben is azt hiszik, hogy a lengyel emigráns kormány nyilatkoza­tát az angol kormány sugalmazta, hogy az utolsó pillanatban megkísé­relje a súlyos viszály elsimítását. Hogy ez a kísérlet mennyiben járt sikerrel, a Wilhelmstrasse nézete sze­rint nem lehet előre megmondani. A lengyel válasz különböző pontjai figyelmet keltettek berlini érdekelt körökben. Annyiban egyetértenek a lengyel emigráns kormánnyal, hogy értelmetlenség német—lengyel össze­esküvésről beszélni. A lengyel nyilat­kozatnak az a megállapítása, hogy a lengyel emigráns kormány nem tart igényt szovjet-orosz területre, berlini nézet szerint továbbra is nyitvahagyja a hetárokra vonatkozó biztosítékok kérdését, mivel szovjet részről eddig nem tettek olyan kijelentést, hogy ők milyen lengyel területekre tartanak igényt. Általában­ Berlinben az a be­nyomás uralkodik a lengyel válasz alapján, hogy a londoni emigráns kormány már csak arra törekszik, hogy megmentse a még megmenthető emberéleteket. Berlini nézet szerint az Anglia által sugalmazott lengyel kibé­­kü­lési kísérletek sikere azonban kér­déses, mivel Moszkvában már olyan törekvések mutatkoznak, ho­gy máso­dik lengyel emigráns kormányt léte­sítsenek szovjet területen. Wanda Wasileivska cikke az Izvesztijá­ban ennek csalhatatlan jele. Berlinben egyébként megelégedéssel állapítják meg, hogy Számos semleges megas tallózás is igen mély okokra veri vissza a lengyel—szovjet viszályt. Anglia és Amerika közvetlenül tárgyal Moszkvával Stockholmból jelenti a Budapesti Tudósító. Londoni diplomáciai körök­ben megerősítik, hogy a lengyel­­szovjet viszályban a megbeszélések súlypontja Moszkvába helyeződött át. Mind az amerikai, mind­ a brit nagy­követ pontos utasítást kapott kor­mánya állásporttjáról. Ezzel egyrészt a szovjet kom­ány, másrészt az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia között közvetlenül megkezdődött az „eszme­csere“. A washingtoni szovjet nagykövet Moszkvába utazik Amszterdamból jelenti­­a Német Táv­irati Iroda. Az angol hírszolgálat jelenti. A washingtoni szovjet­­ nagykövetség csütörtökön közölte, hogy Litvinov szovjet nagykövet a jövő héten Moszkvába megy. Arról nem tudnak, hogy útja kapcsolatban áll-e a szov­jet kormány és a londoni emigráns lengyel kormány szakításával. (MTI.) Roosevelt nyilatkozott Washingtonból jelenti a Budapesti Tudósító. Roosevelt elnök tegnap visz­­szaérkezett a Fehér Házba 17 napos távollét után. Távolléte alatt Mexikó­ban te­tt látogatásán kívül körútot tett az Egyesült Államok 20 államában. Roosevelt közvetlenül megérkezése után hívatta a­­ sajtó képviselőit és előttük kijelentette, hogy távolléte alatt állandóan tájékoztatták a lengyel­­szovjet válságról. Churchillel azonban ebben a kérdésben nem folytatott te­lefonbeszélgetést. Roosevelt ezután a hadseregben és a£ iparban szerzett tapasztalatairól szólt. ­ tájékozott körökben mégis úgy tud­ják, hogy a tanácskozások előterében a tengerzár meglazítása állt azzal a céllal, hogy a menekültek élelmiszer­ellátását megkönnyítsék. A befejező közlemény mindössze azt hangsú­lyozza, hogy az értekezlet során ki­dolgozott javaslatok alkalmasak min­den fajhoz és minden vallásfelekezet­hez tartozó menekültek megsegítésére. Székrekedésekben szenvedő bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyéneknél a bélmozgást reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz csakhamar megélénkíti, az emésztőcsatornában összegyűlt sala­kot kiüríti, a vérkeringést szabaddá teszi s a gondolkodó- és munkaképes­séget emeli. Kérdezze meg orvosát! Kopenhága állásfoglalása Izland elszakadó törekvéseivel kapcsolatban Kopenhágából jelenti az NST. A dán kormány csütörtökön nyil­vánosságra hozta e­gy jegyzék szö­vegét, amelyet még­­ múlt év őszén intézett a kopenhá­gi izlandi ügy­vivőhöz. Ebben a je­gyzékben a dán kormány elvileg hozzájárul ahhoz, hogy tárgyalásokat­­ folytassanak a Dánia és Izland közötti viszony re­víziójáról és ennek a kérdésnek tisztázására, mint legjobb utat, a közvetlen tárgyalást­­ajánlja. Ezt a jegyzéket most azért­ hozták nyilvá­nosságra, mert külföldön elterjedt a hír, hogy Izland fel­­akarja bontani a Dániával fennálló iperszonálúniót. Véget ért a bermudai menekültügyi értekezlet Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda. Mint a brit hírszolgálat Hamilton­­ból (Bermuda) jelenti, az északameri­kai—angol menekültügyi értekezletet hivatalosan berekesztették azzal a nyilatkozattal, hogy­­együttes ajánlá­sokban“ állapodtak meg. Ezek arra irányulnak, hogy minden fajú és nemzetiségű menekülteket tekintélyes számban támogassanak. (MTI.) New Yorkból jelenti az NST. Csütörtökön befejeződött a brit és­­ amerikai kormány képviselőinek s más kormányok kiküldötteinek részvételével a Bermudákon megtar­tott menekültügyi értekezlet. Záró­közleményt adtak ki az értekezlet eredményéről és ebben közült, hogy a brit és amerikai kormány képviselői megegyeztek azokban a javaslatokban, amelyek alkalmasak a menekültek problémáinak rendezésére. Ezeket a javaslatokat — hangzik tovább a záróközlemény — a nyilvánossággal való közlésük előtt előbb a brit és az amerikai kormány elé terjesztik. Bár az értekezlet befejező közlemé­nye nem tartalmaz utalást a mene­kültek sorsának enyhítése érdekében elhatározott azonnali intézkedésekről. ­ Washingtonban ellenzik a szovjet követelések elfogadását? Stockholmból jelenti a Magyar Táv­­irati Iroda. A svéd Sozialdemol raten londoni híradása szerint Washin­gtonban sajná­lattal fogadják, hogy a lengyel—szov­jetorosz viszállyal kapc­solatiam hasa­dás következett be a Szövetségesek között, másfelől azonban az általános felfogás kialakításában szerepet ját­szik az amerikai katolikusok körében erősen elterjedt kommunistaellenes hangulat is. H Ha nem törlődnek a lens­gyel ellenállással és elfogadják a szeim­áet követeléseit a ható ok tekinteté­­ben, akkor — bizonyos körök felfo­gása szerint —, A­me­rkában erős visszahatásra tehet szám­tant. A szov­jet követelés beleütközik az Atlantik­ Charta szellemébe. Megj­e­len­hetik te­hát, hogy ennek a követelésnek az el­fogadása az amerikaiakat visszatéríti az elszigetelődés politikáiéhoz. Kállay miniszterelnök előszava a finn miniszterelnök Budapesten tartott előadásához A Magyar Távirati Iroda jelenti: Budapesten most kiadták Uhkomies finn miniszterelnök beszédét, amelyet Finnország háborúban“ címmel bu­dapesti tartózkodása alatt, mint a finn parlament alelnöke, ez év ja­nuár 16-án mondott a Magyar—Finn Társaság ülésén. A beszédhez Kállay Miklós írt előszót f Finn példaadás címmel. Az előszó így hangzik: — A legnagyobb­­ örömmel bocsá­tom a magyar közönség elé dr. Edvin­ Linkomies finn miniszterelnök úr be­szédét, amelyet itt tartózkodása alatt a magyar parlamentben, a Magyar- Finn Társaság Illésen mondott, meg­rajzolva előttünk a közös ellenség, az orosz bölcsvizítás elleni hősies küzdelmét a finn flipnek. — Tudom, hogy ez a beszéd a nagyrabecsült pi-ldrodás erejével fog hatni minden magyar olvasóra. Ezt nemcsak azért állapíthatom meg bát­ran, mert minden nép, amely a ke­resztény és nemzeti világszemlélet európai, szabad­­ láthatáráért küzd, bámulattal és elismeréssel adózik rokonainknak, hanem­ azért is, mert már ez előtt a hatalmas és dicsősé­ges küzdelem elült is mindenkor a kedves példa követendő j­ellemvoná­­saival felruházób­it: élt és hatott a magyar lelkekben a finn nép élete. Nemcsak a testvéri szeretet megin­dult rokonszenve tölt el minden ma­gyar embert, amikor finn testvérei­ről szól, hanem az elismerés és a megbecsülés érzései is. Ez pedig a rokoni büszkeségen kívül az okulás és a példa követésének buzgalmát kelti fel a telkekben. — Ritkán juh it­t létre ilyen kap­csolat nép és nép között. Hiszen minden nép m­ás és más történelmi arccal, faji vérmérséklettel, ősi sajá­tos árpás világgal, más életkörülmén­­nyek között, különleges helyzetéből­­ következő más és más célok és hiva­­tás szolgálatában foglalja el a maga helyét széles e világban. Annak, hogy bennünket mégis a példa kap­csol­ata fűz a finn nemzethez, első­sorban épen azok a különbözőségek, amelyek más néptől olyan élesen el­választanak, adják magyarázatát. Kelen élünk testvérnépek Európában és mindaz, ami másoktól megkülön­böztet, hasonlóvá tesz bennünket. A finnek faj­ rokonaink. Történelmi ar­cunk, amelyet Európa megismert, testvéri. Faji­ vérmérsékletünk ugyan olyan nehézségek között termelte a maga kultúráját Európa szélein folyó harcok közben, mint ahogyan egy­máshoz hasonlóan adott szívós kato­nákat és a földhöz talán még szívó­­sabban ragaszkodó hűséges földműve­seket ,akik mindkét nemzetnél funda­mentuma voltak minden nemzeti erőfeszítésnek, a munkának és a ve­­zérségnek, és a földhöz való hűség egyformán volt alapja nemzeti poli­tikánknak is, amely talán éppen emiatt néha lassúnak tűnt. A szláv érdekek hatalmas hullámverésének is egyformán volt pártja Finnország és Magyarország. Mindkét nemzet kultú­rája egyformán ősi és egyformán európai. A liin és a magyar kultúra legjellemzőbb vonása, hogy ezek a kultúrák elválaszthatatlanul kifeje­zik a fajta benső, legmélyebbről ható, mindent a maga képére át­alakító sajátos alkatát és mégis európaivá váltak, kiszakíthatatlanul gyökereznek Európában is. Ebből következően mindkét nép oly sok vérrel megszentelt európai hivatását ugyanazzal a meghatározással lehet szabatosan kifejezni: küzdelem az európai keresztény és szabad lég­körért, hogy ebben a szabad európai légkörben minél gazdagabban fejlőd­hessenek, gyümölcsözhessenek a nem­zeti erők. A finn példa tehát nemcsak azért kapcsol össze, mert testvérek va­gyunk és életünket a benső, rokon, lelki alkat parantáció módon irá­nyítja, hanem azért is, mert sors­társak is vagyunk. Sorstársak va­­gyünk, mert számarányunkat tekintve,, nem tartozunk Európa nagy népei közé, amint ma mondják, kis nép va­gyunk mi finnek és magyarok, de e­z a két kis nép történelmi hivatásának teljesítése közben mégis az európai nagy nemzetek sokába emelkedett. De születésünk, sorsunk és fejlődé­sünk, masszóval eredetünk és törté­nelmünk, rok­oni mivolta mellett még egy vonatkozásban van rendkívüli hatóereje is finn példának. A finn példa tanulsága a mai életünk szá­mára mutat követendő parancsokat. A két nép küzdelme azonos, mindkét nép a maga önállóságát, szabadságát, sajátos életformáját védi, egyformán helyezkedett el a bolsevizmussal szem­ben és ebben a küzdelemben jó tudni, hogy a rokon mit tesz. Jó érzés tudni, hogy sorstársu­nk milyen hősi erő­feszítésre képes, jó látni, hogy a nem­zeti becsülettérzés ugyanolyan erősítő, eggyéfárasztó Szent hevület a finn nép társadalmában, mint a mi társa­dalmunkban. Legyünk büszkék a finn és a ma­gyar nép nemzeti becsületére. Hogy pedig büszkeségünk erőteli és küzde­­lemrekész legyen, olvassuk, tanuljuk és kövessük A finn példaadás nemes cselekedeteit. A finn példaadásban mutatkozó élet hozza meg a finn és a magyar nép számára a rokoni fajták benső, titokzatosan ősi érzései által meghatározott, annyira vágyott boldo­gabb jövendőt. Hírek Horvátországból Zágrábból jelenti az MTI. A magyar sajtó kiküldöttei, vitéz Kolosváry­­Florcsa Mihály sajtókamarai elnök és Zimmer Ferenc, a Sajtókam­ara újság­írói főosztályának elnöke, zágrábi tar­tózkodásuk csütörtöki programja során megtekintették a h­orvát néprajzi mú­zeumot a múzeum igazgatójának veze­tésével. Ezután résztvettek a sajtó­­kiásltás megnyitásán, majd dr. Tú­rivá külügyi államtitkár fogadta őket dr. Budák külügyminiszter távollété­ben, a többi nemzetek kiküldötteivel együtt. A propagandaügyi államtitkár, Mattija Kovácsié.,, csütörtökön délben ünnepi ebédet adott a Horvátországban tartózkodó sajtóképviselők részére, amelyen a meghívott külföldi sajtó­­előkelőségek sorában vitéz Kolossváry- Borcsa Mihály, az Országos Magyar Sajtó Fantara elnöke és Zimmer Ferenc, a Sajtókamara újságírói főosztályá­nak elnöke is részt vettek. A díszlako­­mán Kovacsics államtitkár beszédében köszöntötte a vendégeket. * Zágrábbá jelenti a Német Távirati Iroda. A poglavnik dr. Andrija Artis­kovics igazságügyminisztert belügy­miniszterré kinevezte és dr. Ante Nik­­sics eddigi belügyminiszteri állásától felmentette. Egyben dr. Niksics­et államminiszterré és a független hor­­vát állam külügyminisztériumába kö­vetté kinevezte. Artukovics, az új hor­­vát belügyminiszter már egy izben, az az önálló Horvátország megalakulása­kor viselt belügyminiszteri tisztséget és csak a közelmúltban kapta meg a kormányzótól a magyar érdemrend nagykeresztjét. Zágrábból jelenti az MTI. A köz­­oktatásügyi miniszter rendelete értel­mében Horvátország összes iskoláiban július 24-én tesz az utolsó tanítás és 31-én adják ki az iskolai bizonyítvá­nyokat. A tanítás azért tolódik ki ebben az évben ilyen sokáig, mert karácsonytól március 1-éig fűtési szü­net volt.

Next