Magyar Nemzet, 1949. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

SsBOmbat, 1949 január 1 Balogh István újévi beszéde a kü­l- és belpolitikai helyzetről, a polgárságról és a Mindszenty-ügyről A Független Magyar Demo­krata Párt képviselői és több tagja pénteken felkeresték Balogh Istvánt, hogy az évforduló al­kalmából üdvözöljék a párt el­nökét. A képviselői csoport élén P. Ábrahám Dezső tolmácsolta a­­ párt tagjainak szerencsekívá­­natát és meleg szavakkal bizto­sította a párt vezetőjét híveinek­­szeretetéről, ragaszkodásáról és változatlan bizalmáról. Rámutatott arra, hogy a párt az elmúlt évben hogyan teljesí­tette őrtálló feladatát és hang­súlyozta, hogy a demokrácia védemében nem találhatnak náluk erősebb és önzetlenebb támaszt. — Nehéz szerep jutott — folytatta többek között — a pár­tak — ellenzéki politika és mégis felelősség vállalás — de dicsőséges feladat is, mert meg­adja a parlamentáris kormány­zás jellegét. Erőssége ez a kor­mánynak is, mert annyi rossz­indulatú, különösen külföldi be­állítás mellett rámutathat az ellenőrzés, a bírálat, a szabad­­vélemény nyilvánítás lehetősé­geire. Ilyen nehéz helyzetben nincs erősebb fegyver, mint hi­vatkozás a parlament­áris kor­mányzásb­a, amely a népét és hazáját szerető tisztességes el­lenzék nélkül alig képzelhető, politikai vonatkozásaira. Szövet­ségi és gazdasági szerződéseink a Szovjetünk­ vezetése alatt — Ami a belpolitikai helyze­tet illeti, annak hom­lok­erében a Magyar Nemzeti Független­ségi Front újjáalakulása áll. Ennek eredményeként március közepén várható az új koalíció megalakulása.­­ Pártunk az új Nemzeti Független­égi Frontta kapcsola­tos álláspontját már augusztus­ban megállapította akkor, ami­kor reagált azokra a kijelenté­sekre, amelyeket Rákosi Má­tyás kecskeméti beszédében az új Függetlenségi Frontra vonat­kozóan tett. Leszögeztük akkor és álljuk ma is, hogy készek vagyunk részt venni azokban a tárgyalásokban, amelyek a Ma­gyar Nemzeti Függet­lenségi Front programjának megállapí­tására hivatottak és amennyi­ben a tárgyaló pártok a mi pár­tunk programjának mérleg­elé­sével bizonyos előzékenységet tanúsítanak, az együttműködés­nek részünkről nem lesz a­ka­dálya.­­ Amióta a 47-es választáso­kon bekerült ellenzéki pártok egy része olyan politikát folyta­álló keleteurópai tömbhöz kap­csolnak bennünket. És ha ez nem is jelenti azt, hogy ne ápoljuk kulturális és gazdasági kapcsolatainkat a nyugattal, po­litikai és gazdasági biztonságun­kat a Szovjetunióval való baráti viszonyunknak köszönhetjük. Szerződéseink a népi demokrá­ciákkal pozitív eredményei Deb­recen óta változatan külpoliti­kánknak. Bízunk benne, hogy ez a külpolitika lesz legfőbb őre további békés fejlődésünknek. Mett, amely idegen érdekek szol­gála­tának látszott, vagy elméleti negatívumokban merült ki, a konstruktív el­enzéki politika is kezd mind kevésbé eredményes lenni. Megfontolandó tehát, ho­gyan tudunk hazánk demokra­tikus fejlődésének, dolgozó ma­gyar népünk élő színvonala emelkedésének inkább hasz­nálni? Ugy­e, ha olyan ellenzéki állásban próbáljuk programunk szempontjait érvényesíteni, ame­lyet a bizalmatlanság légköre tesz nyomasztóvá, avagy a koa­líción belül, bizalmi légkörben a kormányzópárt­okkal az előbb említett célok szolgálatában egyetértésben haladva, érhe­tünk-e el nagyobb eredménye­ket?­­— Őszintén meg kell monda­nom azt is — különösen kép­viselőtársaim felé —, hogy az erre vonatkozó elhatározás mér­legelése mindannyiunknak egyéni joga és kötelessége. Le­hetnek tehát tiszteletreméltó kü­lönbségek is közöt­ünk, ame­lyeket közös jószándékkal aka­runk a nemzet egyetemleges ér­dekeinek alávetni. Együttműködés az új koalícióval Balogh István beszéde lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Balogh István meg­köszönve képviselőtársainak bi­zalmát, majd így folytatta: „­ A külpolitikai horizont még mindig felhős. De ezen nem kell kétségbeesni és még kevésbé szabad a mesterségesen tenyészett és terjesztett hábo­rús pszichózis martalékául esni. Sokan idegháborúnak nevezik a mai „se béke se háború“ ál­lapotot De lehet igen szemlél­tető hasonlattal jellemezni a mostani átmenői állapotot.­­ — Mindannyian szemtanúi voltunk már nagy robbantások­nak. Ilyenkor a robbanás és az általa okozott pusztítás pilla­nata ut­án még sokáig, órákig, vagy napokig is a robbanás színhelyét széles kiterjedésű te­rületeken elborítja a sűrű, ne­héz, átláthatatlan füstfelhő. Amikor nagy kozmikus katasz­trófák, vulkánkitörések játszód­nak le, hónapokig, sőt évekig is ott lebeg a katasztrófa szín­helye felett a füst és porfelhő. A mostani század elején Marti­nique szigetén bekövetkezett vulkánkitörés percek alatt pusz­tított el egy virágzó várost, de a­ kitörésből keletkezett koz­mikus por még egy évtized után is észlelhető volt a világ­nak majdnem minden részén.­­• Mi más volt a második vi­lágháború, mint az emberiség történetének eddigi legnagyobb, legkatasztrófálisabb vulkáni ki­törése, amelyet a nácizmusban, fasizmusban felh­­almozott go­nosz erők idéztek elő? Az öl­döklés, a fizikai pusztítás 1939- ben kezdődött és 1945-ben ért véget, vagyis hat évig tartott Csoda-e, hogy a háború által keletkezett füstfelhő, amely a világpolitika látóhatárát elbo­rítja, még mindig ránehezedik a világra? — A nemzetek történelmében is igaz, amit az egyéni életre mond a latin közmondás: „Vo­­lentem fala ducunt, nolentem trahunt.“ Az erős akaratú em­bert vezeti a végzet, az akarat­­nélkülit magáva», vonszolja.“ — Amely nép akarja a békét, az meg fogja találni az erőket és eszközöket a béke megőrzé­sére. Akik azonban tehetetlenül, akarat nélküli bábként felülnek az új háború spekulánsainak, azok áldozatául esnek a saját gyengeségüknek és tehetetlensé­güknek. Magyarország szilárd láncszeme a világ békefrontjának­ ­ Hál’ Istennek a béke­frontja ma erő­sbb, mint a há­borús us­zítók frontja és remél­jük ez a békefront napról napra erősebb lesz. Magyarország szi­lárd láncszemet alkot a világ népeinek békefrontjában. Ezt a politikát elsősorban létfenntar­tási ösztönünk írja első szá­munkra. A magyar nép egy új háborútól nemcsak minden ed­digi háború méreteit felülmúló vérveszteséget, anyagi pusztu­lást, a mostani és előttünk járó nemzedékek munkájának teljes megsemmisítését várhatja, de minden bizonnyal a nemzet tel­jes kiirtását is. Nincs tehát gono­szabb ellensége a magyar nép­nek annál, aki új háborúba akarja belesodorni. — A nemzetközi politika két­ségtelenül a béke útján, a kö­dök eloszlatásának irányában fejlődik. Elég, h­a az elmúlt év nemzetközi eseményeiből a leg­fontosabbakat emeljük ki ennek bizonyítására.­­ A varsói kilenchatalmi külügyminiszteri értekezlet ha­talmas és meggyőző demons­rá­ció volt a német militarizmus feltámasztása ellen, ugyanakkor azonban egy békés és demokra­tikus Németországgal, Ausztriá­val kötendő gyors béke és egész Európa békés irányú fejlődésé­nek elindítása mellett. — Amit Varsóban a külügy­miniszterek fontos diplomáciai okiratban fejeztek ki, azt Wro­­clawban az egész világ értelmi­sége kiáltványban közölte a világ közvéleményével, azt t.­­ hogy nem akar új háborút. — Nemsokára ezután Sztálin generalisszimusznak egy, a há­ború óta elhangzott legfontosabb nyilatkozata jelent meg a Prav­dában, amelyben kijelentette, hogy a háborús uszítók minden erőlködése hajótörést fog szen­vedni a világ népeinek őszinte békeszándékán.­­ Ennek a jóslatnak első igazolását jelentette a novem­beri amerikai elnökválasztás, amellyel minden irányított köz­­véleménykutatást meghazudtolva az amerikai nép békevágya megbuktat a a kardcsörtető re­publikánus pártot.­­ És itt érdemes emlékez­tetni arra a beszélgetésre, ame­lyet Dalia Torre, a Vatikán lapjának, az Osservatore Ro­mano főszerkesztője folyta­tott nemrég és amelynek során kijelentette, hogy egy harmadik világháború egyet­len mai pro­blémát sem oldana meg, csak növelné a káoszt és az emberi­ség nyomorúságát. Az ázsiai háborúit világpolitikai jelentősége . Az UNO párisi közgyűlé­sén minden szónok a béke jel­­szavát hangoztatta. Ezzel szem­ben rámutathatunk arra, hogy amíg nálunk sokat beszélnek a békéről, addig Ázsiában több helyen is, Palesztinában, Kíná­ban, Burmában, Malayában, leg­újabban Indonéziában tombol a háború Ezek azonban más há­borúk, mint a Régebbi európai háborúk voltak. A harc itt a gyarmati kizsákmányolás ellen, a népek teljes felszabadításáért folyik.­­ Nekünk mégis nem csak ezt az oldalát kell meglátnunk az ázsiai háborúknak. Egy ed-­­­dig elnyomott kontinens fel­szabadulási harca mellett fel kel ismernünk e háborúk vi­­lágpoli­tkai jelentőségét és az európai erőviszonyok alakulá­sára való kihatását A kínai népi hadsereg óriási győzelmei a Szovjetünk­ távolkeleti hatá­má­nak további megerősödését je­lentik és ez a sztratégiai előny nem maradhat kihatás nélkül az európai erőviszonyokra sem. Bármennyire is messze esik tő­lünk látszatra Mukden, Peking, Tiencsin, meg kell éreznünk, hogy a kínai új helyzet Euró­pára és így Magyarországra is jelentős hátá­t gyakorol.­­ És most pár szóval hadd térjek rá hazánk köze­lbbi kül­ Brenfeld szűcs TELJES ÁRURAKTÁRÁT OLCSÓN KIÁRUSÍTJA Minőség változatlan. IV. VÁCI­ UTCA 14. Magyar Nemzet Amit a szövetkezeti termelés megoldásánál figyelembe kell venni . Nincs téma, mely felé na­gyobb érdeklődéssel tekint a magyar közvélemény, mint am­it a mezőgazdaság tervszerű­sítésé­­nek, szövetkezeti alapra való fektetésének mondunk. A kér­dés megoldása azért nehéz és azért jelent minden törvényhozó számára gondot, és felelősséget, mert rendkívül bonyolult. Két­ségtelen, hogy azokon a vidéke­ken, ahol elsősorban, vagy túl­­nyomólag búzatermelés van, ott az 5—10 holdon való gazdálko­dás megélhetést sem biztosít, annál kevésbé életszínvonal­­emelkedést. De kártékony az ilyen elaprózott művelés terme­­léseredmény szempontjából is, ami már a közérdeket is erősen érinti. — Ha ilyen helyeken, mint olvassuk, önkéntes szövetkezés útján táblás művelés folyik, amihez az állam a gépi művelés lehetőségét biztosítja, azt csak helyeselni lehet és erre a kis gazdákat nyugodt lélekkel hiz­lalhatjuk is. De egészen más a kérdés megoldása olyan helye­ken, ahol szőlőművelés, gyü­mölcs- vagy kertiművelés folyik, ahol 1—2 holdon is nemcsak egész család, de a mezőgazda­sági dolgozók tömege is meg­találja munkáját és megélheté­sét.­­ Ismét más a megoldás módja olyan vidékeken, vagy földeken, ahol ipari növények, tengeri, kender, len, cukorrépa, burgonya termelése folyik, ahol tehát a gép a munkának csak egy részét tudja elvégezni, a többi emberi kézre vár, ahol tehát a földmunkások tízezrei keresik meg mindennapi kenye­rüket.­­ Ismétlem, ezek mind olyan szempontok és körülmények, amelyeket a kérdés végleges megoldásánál figyelembe nem venni lehe­­tlenség volna. Meg­értjük, hogy a mezőgazdaság­ban is kezdetét vette a­zonyos mértékű szociaizálódási folya­mat és azt részben, helyeselni tudjuk, másrészt azonban még nem találtuk meg azt a módot, amely mind a parasztság törek­véseivel, mind a termelés foko­zásának reményével, tehát a közérdekkel kongruens tenne. Itt még a teórián túl gyakorlati megállapításokra és tapasztala­tokra is szükségünk lesz. A polgárság, értelmiség helyzete, a rémhírek és a kivándorlási láz — Külön kell szólanom a polgárság, az értelm­ség hely­zetéről. Nem győzöm hang­súlyozni, hogy mij­d az az ag­godalom és gond, melyben a polgárság, a haladó értelmiség, kereskedők és a­ párosok négy esztendeje élnek, túlnyomólag a­ jól­é­é­ny­egekből szár­mazik, hogy a­­ ...viliseknek fel­ülnek. Nekik hiába minős a hi­vatalos kormánynyilatkozat, mi­niszteri beszéd és ígéret, ezek­nek hiába mondanék én is bár­mit, ők olyan pszichózisban él­nek, melyből nem tudják ma­gaikat kiszabadítani. Négy év óta pontosan tudják a terminu­sokat, az­kor megszűnik a kis­ipar, kiskereskedelem és min­den magántulajdon. És ha eddig egyet­en terminusuk sem­­ vált valóra, ez csak fájdalom­­ nekik és csupán arra jó, hogy­­ új terminusban nyugodjanak meg. Ha a kormányzás nem folyné­k tudatos és biztos pro­gram alapján, a remihíreikből vehetnék azokat az ötleteket, amelyeket a polgárság a saját maga marcangolására k titaláa. — Ezért van az a kivándor­lási láz, amely már ezreket fosztott meg nyugodt otthonuk­­tól, biztos egzisztenciájuktól, szülőfö­djüktő­l és kergeted vi­lággá a bizonytalanságba, a hontalanságba, sokszor a pusz­­tulásba. Bizonyára mindannyian olvastunk már kivándorlóktól érkezett sóvárgó leveleket, ame­lyek visszasírják még látszóla­gos mos­toha­ságában is mind­azt, amit könnyelműen, bűnös módon itthagytak. Ezeknél a szerencsét­leneknél hiába hivat­koznánk hazafias érzésre, a kö­tele­s­s­égteljesítés idejére, most látszik meg, hálójúnknak volt ez az ország nem haza, hanem telephely, ahol szívesen voltak míg a javaikban dúskálhattak, de az első borulásra siettek új hazát keresni. Menjenek, , de magyaroknak magukat ne tart­sák és ne is mondják. — Én azokhoz szólok, akik itt vannak és itt akarnak ma­radni az ősi földön, szívesen dolgozva és építve az országok Tudom, van a polgárságnak, a haladó értelmiségnek is bánata, van sérelme olyan cm­ivel ma­gam is jogosnak tartole. De ép­pen azért teszek róla említést, mert tudom, hogy ez a sérel­mes állapot csak átmeneti és rövidesen kialakul az a bizalmi légkör, amely minden magyart a demokráciátbon e­dgye­di­. fénymásolóién ! Keresünk azonnali szállításra jókarban lévő, használt (vagy új) 120 cm széles rajzok máso­lására alkalmas, nagyteljesítmé­nyű, korszerű félpásoltépei Száraz és nedves máso­ltok ké­szítésére alkalmas készülék előnyben. Telefon: 257-023­­ reggel 8-tól délután 4-ig. Ez a kis nemzet nem . Fáj, amikor lead­ju­k az „osztálymegen“ szót. Fáj, ha idegennek tartanak bennünket a hűdén jószándetkunik, törek­vésünk, áldozatkészségünk da­cára. De meg kell értenünk, hogy éppen a középosztá­s, a polgárság részéről annyi csaló­dás érte már a demokráciát, hogy a bizalmatlanság részben és bizonyos mértékig érthető. Nekünk kell jóvátennünk mind­azokat a bűnöket, amelyeket a polgári osztály, a középosztály egyes tagjai a demokrácia élén elkövettek. De nyugodtan vá­runk és bízunk, mert tudjuk, hogy ez a kis nemzet nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy részekre tagozód­jék és idegennek minősítsen bárkit, aki a demokráciába szivvel-lél­ekkel bele akar illesz­­kedni. — Emlékeztetek Gerő Ernő­nek még 1944 decemberében tagozódhat részekre elhangzott debreceni beszédére? amikor az egész magyarság minden tagját, mnden réteget összefogásra szán­­otta fel, mert olyan feladatok előtt áll a nem­zet — mondotta —, melyeket csak együtt vagyunk képesek megoldani. S hivatkozom Rajk László pécsi beszédére, melyet 1946 március 30-án­ mondott, amikor a koalícióról szólva ki­jelentette, hogy ha semmi más, csak­ az volna bennünk közös, hogy magyarok vagyunk, már elegendő volna ahhoz, hogy együtt dolgozzunk demokrá­ciánk kifejlesztésében, orszá­gunk felépítésében. Ha a közép­­osztály, a haladó értelmiség mindig csak előre fog nézni és munkájában nem bénítja meg a műit nosztalgiája, akkor az ipari munkássággal és paraszt­sággal egyenlő jogga és egy­formán megbecsülten lesz pol­gára hazájának. Az állam és az egyház — Szólanom kell végül arról a helyzetről, melyre az egyház és állam megegyezés­ének kér­dése jutott máig. A püspöki kar néhány héttel ezelőtt a kato­likus papság és hívek nagy megnyugvására kifejezést adott annak a készségnek, hogy haj­landó a kormánnyal az egyház és állam viszonyának rendezése érdekében tárgyalások­ba bocsát­kozni. Nem kíváno­k hivatkozni arra, hogy éppen ma egy esz­tendeje már sürgettem ilyen irányú összeköttetés felvételét. Nem óhajtom külön kiemelni, hogy ez év március 18-án a zirci apáttal folytatott meg­beszélésen nyomatékosan kér­tem a püspöki kar ilyen irányú elhatározását, mert akkor rá kellene mutatnom arra, mely­ viszonyának rendezése nyíre más légkörben, tehát más kiálásokkal lehetett volna egy év előtt a tárgyast megkez­deni, mint most, amikor az atmoszféra arra kevésbé alkal­mas. — Inkább azt mondom: jobb későn, mint soha. És m­ondom: mentsük a megmenthetőkek mert még mindig nem kész. Hogy az állam részéről —­ amint most már a püspöki kar­ban is — megvan a tárgya!­ készség, azt legjobban igaz, hogy egy eredményes any vonatkozású ügyben éppen a cemiber 28-án jutottak megegy­zésre és írták alá a meg­állap­dást a püspöki kar részér Czapik Gyula egri érsek és Drahos János esztergomi érseki helytartó. Mindszenty — Közben az történt, hogy Mindszenty Józsefet, Esztergom bíboros érsekét őrizetbe vették. Hangsúlyozni kívánom, hogy ennek a ténynek smmi vonat­kozása nincs sem a leendő tár­­gyalásokkal, sem magával a ka­tolicizmus ügyével. Mint tör­tént? Mindszenty József olyan politikai és egyéb természetű tevékenységet fejtett ki, amely a magyar köztársaság törvé­nyeivel ellenkezik. A törvé­nyekkel ellentétben álló tevé­kenységét nem mint bíboros érsek, még kevésbbé, mint a magyar katolicizmus feje fej­tette ki, hanem mint magyar állampolgár, akire az érvény­ben lévő magyar törvények, mint mindenki másra, kötele­zők. — Ezt azért kell hangsúlyoz­nom, mert amennyire téve­volna a hatósági intézkedést egy egyházellenes gesz­ásnak minő­ítem­, éppen anny­ia ve­szedelmes volna, ha Mindszenty József egyéni politikai tévedé­sének ódiuma a legcsekélyebb mértékben ,s a magyar katol­i­kus egyházra hárulna. Ilyen irányú aggodia­ munkát teljesen megnyugtatthatja a Szabad Nép tegnapi számának vezércikke, mely a következőket mondja: „Mindszentyben, nem a főpapé és a magyar katolikus egyház fejét kell látná“ És örülök hogy Bognár József polgármes­­ter álláspontja a mienkkel azo­nos, amikor azt mondja: „Mi eddig sem azonosítottuk Mind­­szentyt a katolikus egyházzal és ezután sem lógjuk“ Mind­ezeken felül teljes biztosíték­ként kell fogadnunk Dobi Ist­ván mini­szterelnöki és a mai lapokban közölt anu­­me,ahi,'ó­­sát, mellyel a püspöki ' .; január 4-ére a tárgyalások megkezdésére invitálja. — E pillanatban nem kívá­nom Mindszenty József politi­káját elbírálni, de meg vagyok arról győződve, hogy a magyar katolikus papság és a hívek túlnyomó többsége a leghatáro­zottabban eluta­lt minden olyan törekvést, amely a Hab­burg restauráció érdekében jelentke­­zik. Mindszenty Józsefnek bi­zonyára fogalma sem volt arról, hogy milyen súlyos nemzetközi bonyodalmat váltana ki ez az ő politizálgatása, ha ezt a Habsburg-restaurációra vonatko­zólag komolyan vennék például Ausztria, vagy a népi dem­ok­ráta­c­á­c, vagy a többi érdekelt szomszédos állam. A külföldi rádiók — Ne tévesszen meg senkit bizonyos külföldi rádiók hangja. Ezekben tervszerű nyugtalanítás folyik. De például Amerika hét legnagyobb rádiójának angol nyelvű híradásában az első 48 órában csak három emlékezett meg az őrizetbevétel tényéről és csak a hivatalos magyar kom­müniké szavalva­, minden kom­mentár nélkül. — A külföldi sajtó az őrizetbe­vétel tényét általában nyugodt kommentárokkal közli. Ez tehát itthon se váltson ki nagyobb iz­galmat, mint amennyit meg­érdemel. Ne a külföldről jövő magyar leadások­­ felelőtlen nyugtalanításainak üljön fel a magyar nép, hanem legyen bizalommal azok iránt, akik sorsát eddig is felelősséggel in­tézték és különösen bízzék ti püspöki karban, mely e súyos időkben is kétségtelenül hivatá­sa magaslatán ál.­ — Négy esztendővel ezelőtt ilyenkor Budapesten nagyon kevesen voltak, akik remélni merték, hogy négy év múlva ilyen bíztató körülmények kö­zött élhet majdan a magyar. Küzdve, dolgozva, reménységek és csalódások között eljutottunk idáig, ellentállva meg­­vesztés­­nek és lidércfénynek. Hálával a Gondviselés iránt lépjük át az új esztendő küszöbét és kérjük a Jó Istent, hogy a jövő eszti dőben békés munkában szolgál­hassuk hazánk jövőjét Meleg éljenzéssel fogadták a képviselők Balogh István beszé­dét. 3 ~ " .........Ilii mi in hiáN­.AMI ÁRUHÁZAK IMGUZO! ■V •| E U V­E S VEVŐIKNEM BOLDOG ÚJÉVET tk r VÁ XX­A­K!

Next