Magyar Nemzet, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-27 / 22. szám
V* *!«•«»&, 1998. Január?.) MIÉRT NEM LEHETETT KIOSZTANI a Csepeli Kutarpalota tervpályázaténak első és második direitA mt«a hirok mögött van immiMinimiimtimiiiiiifiHiiimiiiiiiiMiimimniimiiiiiiimmimmiiiimiimniiiitiiiiiiiitiiitmHiimiiiiiiiiiiiimmiiiniiimmmmiiimitmmiiimMiiimi f 25 angolok malajai háborújának kudarca A vietnami háborút »szennyes háború«-nak nevezi a francia nép. A malajai háborút »bűnös háborúz« nak hívja azangol közvélemény. A viclmes háború« kérdése két esemény kapcsán is újból a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került." Az egyik esemény: Lyttelton, az új angol gyarmatügyi miniszter malajai látogatása. A másik: Churchill és Truman washingtoni tanácskozása. Lyttelton, a Churchill-kormány »erőskezű« tagja Singapore-ban a sajtó képviselői előtt minden kertelés nélkül beismerte, hogy Malájában eddig nem sikerült megfelelő »eredményeket« elérni. Ugyanakkor közölte, hogy a konzervatív kormány további akciókat indít a partizánoktól »veszélyeztetett" terület felszabadítására. Ezekhez az akciókhoz Churchill Washingtonban fokozottabb támogatást kért. Malájföldön állítólag több mint 380.000 főnyi angol, ausztráliai, újzélandi, ceyloni, nepáli, thaiföldi és afrikai csapatot vetettek be a népi felszabadító mozgalom elleni küzdelembe. Az angol imperialisták — az amerikai imperialisták támogatásával — Malájföldön »pusztító háború«-t akarnak viselni. De már az első hírek is arról szólnak, hogy a konzervatív kormány által elrendelt és minden eddiginél nagyobb területen megindult offenzíva a kezdet kezdetén összeomlott. Az Angol Kommunista Párt január 23-án gyűlést rendezett Londonban a malájföldi háború megszüntetését követelő kampány megindulása alkalmából. A gyűlésen küldöttséget választottak, amely január 29-én felkeresi az alsóházat, követeli a malájföldi háború megszüntetését és az angol csapatok kivonását Malájföldről. A Briggs-tervtől a Lyllelton-tervig A malajai nép nagyarányú felszabadító mozgalma 1948. júniusában határozta el a fegyveres ellenállást az angol gyarmatosítók tűrhetetlen önkényeskedésével és fokozódó kizsákmányolásával szemben. Az angol polgári lapok sokáig lekicsinyelték , hogy megalkották a » malajai Auschwitz«-ot, a hírhedt Maiwh tábort, amelybe nem kevesebb, miint 100.000 malajai férfit, nőt és gyermeket hurcoltak. A felszabadító néphadsereg aránylag rövid időn belül elfoglalta ezt a pokoli büntetőtelepet és megfuttó Chroniclem azt írja, hogy Angliának ugyan az utóbbi időben a legkülönbözőbb helyeken merültek fel súlyos gondjai, de ezek ellenére struccpolitikát folytatna, ha nem tekintené elsőrangú kérdésnek a malajai probléma minél sürgősebb rendezését. Malaja két szempontból is döntő jelentőségű Anglia számára. Ha a partizánok további sikereket érnek el — ami valószínűnek látszik —, Anglia egyfelől elesik a Malájföldnek szállított árukból származó haszontól, másfelől nem kapja meg Malájföldről azokat a fontos nyersanyagokat, amelyektől ipara nagyrészben függ. E nyersanyagok értékét legalább évi 138 millió fontra becsülik. Ami azonban az összes eddigi szempontokat is felülmúlja: Malájföld exportja a világ többi része felé messze túlhaladja az Egyesült Királyság exportját. Malájföld olyan hatalmas mértékben járult hozzá a Brit Nemzetközösség dollártartalékához, hogy Anglia — Malaja kizsákmányolása nélkül — az eddigi gazdasági rendszer alapján már néhány év előtt a legsúlyosabb válságba került volna. Szakértők szerint az egész sterlingterület gumi- és ónexportja az utóbbi években több, mint 1 milliárd dollárt jövedelmezett és ennek az összegnek majdnem háromnegyed része a főkép Manfajában termelt gumi ellenértékéből származik. A sDaily Mark nem titkolja, hogy a malajai felszabadító hadsereg a dzsungelbeli bázisairól már nemcsak az angol biztonsági alakulatokat támadja és kényszeríti az egész vonalon visszavonulásra, hanem veszélyezteti a bányák és gumiülelvények termelését is. A közelmúltban bírálta el a zsűri a Csepeli Kultúrpalota tervpályázatát, amely megmozgatta az építésztársadalom tekintélyes részét. Közel kétszáz részvevő hatvanhárom pályaműve érkezett a pályázatra. A rendkívül nagy számú pályázat ellenére sem sikerült a bíráló bizottságnak kivitelezésre alkalmas pályaművet találni: nem adta ki a zsűri sem a 20.000 forintos első, sem a két 12.000 forintos második díjat. Egy pályázat a harmadik díjat kapta, több pályaművet pedig megvásároltak. A pályázat eredménytelensége nagy visszhangot keltett építészeink között, annál is inkább, mert az Építőművészeti Kongresszus lezajlása óta ez volt az első nagyobb arányú pályázat. Az érdeklődést a pályázat iránt fokozta az is, hogy első ízben vettek rajta részt nagyobb számban fiatal építészek, akiket érthetően lelkesített a rendkívüli feladat megoldása. A Csepeli Kultúrpalota lesz ugyanis Magyarország eddigi legnagyobb kulturális beruházása, amelynek méltóan kell képviselnie a szocializmust építő magyar nép kulturális színvonalának emelkedését. Az épülettömbben 1200 személyt befogadó színház- és moziterem, olyan szcenikai berendezéssel, amely méreteiben megközelíti a Nemzeti Színházét, 1000 személy számára alkalmas előadó-kiállító helyiség, és számtalan összejövetelekre alkalmas kisebb terem lesz, amelyek a folyamatos kulturális élet biztosításához szükségesek. A pályázati kiírás a Kultúrpalota tervezésénél legfőbb irányelvként az épület monumentalitását kívánta meg és azt, hogy a főhomlokzat a csepeli Imre-tér ünnepélyes kiképzését emelje. Az Építőművészek Szövetsége nyilvános ankéten vitatta meg a pályázatokat. Az ankét előadója Gádoros Lajos építészmérnök, a KÖZTI igazgatója volt, aki a bírálóbizottság megbízásából rámutatott az egyes pályázatok hibái mellett azok jól megoldott részleteire is és kifejtette, hogy az ilyen nagyjelentőségű pályázatnál meg kell szólaltatni a társadalmi kritika hangját is. Olvasóink tájékoztatására most megszólaltatjuk azokat, akik a kérdés kapcsán a pályázaton kívül azokról a stíluskialakítási kísérletekről is tudnak beszélni, amelyek most a magyar építészetben folynak. Kardos György professzor, az építészmérnöki kar dékánja, aMagyar Építőművészek Szövetségének elnöke így látja a kérdést: — Gyakorta megtörténik, hogy egy pályázat nem hozza meg a kívánt eredményt. Számtalan történelmi épület tervezésénél előfordult ez, sőt a Szovjetunióban is nem egyszer: úgy tudom, a monumentális moszkvai egyetem végleges megoldásához is több pályázat vezetett. Természetesen sok függ a körülményektől Ezt a pályázatot olyan körülmények között írták ki, amikor sok minden még nem volt tisztázott az építészetben; a pályázók még bizonytalanok, talán kissé bizalmatlanok is voltak az új elképzelésekkel szemben. Azóta sok minden tisztázódott. A szocialista-realista építészet tervviták és elméleti viták kapcsán fog megszületni. Véleményem szerint a tervpályázatokkal kapcsolatos vitákon a tervek problematikáját kell megvitatni, hogy ezzel a pályázóknak komoly segítséget nyújtsunk. Az Építőművészeti Szövetség feladata ezen vitalehetőségek megteremtése, annak a szabad fórumnak a kialakítása, amely nemcsak az építészek, hanem esetleg a társadalmi kritika hangját is meg tudja szólaltatni. Az a lendület, amellyel a szocializmus építésével kapcsolatos feladatokhoz építésztársadalmunk széles tömegei hozzáfognak, az a pozitív hozzáállás egyik biztos alapjaannak, hogy a kongreszszusi határozatok előbb-utóbb meg fogják hozni azt az eredményt, amelyet a párt, a kormányzat és a dolgozó magyar nép a magyar építészektől és a szövetségtől is elvár. Gádoros Lajos, a KÖZTI igazgatója, a bírálóbizottság egyik tagjaként szól hozzá a kérdéshez. A tervpályázat nem minősíthető sikertelennek, mert a tervek túlnyomó részénél megállapíthat, hogy a fordulat a szocialista-realista irányzat felé építészetünkben bekövetkezett. Gondolatébresztő motívumok legtöbb pályázatban voltak, egyik-másik a funkciót oldotta meg helyesen. Ennek ellenére ezek a tervek nem hozták meg azt az eredményt, amelyet egy reprezentatív létesítmény terveitől elvártunk volna. A rendelkezésre álló idő kevés volt ahhoz, hogy a tervezők eleget tudjanak az eszmei megoldással foglalkozni, mert idejük jórészét igénybevették a manuális megoldások. Stílus szempontjából a viszonylag legjobb tervek azok voltak, amelyek kompozicionálisan a haladó magyar hagyományokra támaszkodtak. Homlokzati kialakítás szempontjából a szeceszió felé hajló romantikus irányzat épúgy képviselve volt a pályázaton, mint a magyar megyeházak klasszicizmusa, de akadtak olyan tervek is, amelyek más népek kultúrájának jegyeit idézték. Folyik a harc az új stílus kialakításáért. Az erjedés már hónapok óta tart, most a döntő szó a ceruzáé. Tervezési rendszerünk a legnagyobb lehetőségeket nyújtja, olyan sok és szép feladat vár az építőművészekre, mint soha még. Az egyéni fejlődés és a művészi képesség kifejlődésének útja összefügg a pályázatokkal és az azt követő vitákkal, amelyekbe feltétlenül be kell vonnunk a társadalom legszélesebb rétegeit. Biztos vagyok benne, hogy egy következő pályázat meghozza a Csepeli Kultúrpalota kivitelezésre alkalmas tervét is! A III. díjat egy hattagú kollektíva kapta: a Műszaki Egyetem Reischl-tanszékén dolgoznak valamennyien. Reischl Antal vezető docens, Biczó Katalin, Cséve Ervin, Fecskés Tibor, Halász Imre és Vági Oszkár adjunktusok és tanársegédek, valamennyien lelkes, fiatal mérnökök, az új műszaki értelmiség oktatói. A pályázat sok újat hozott számukra is, ahogy most elmondják. A feladat annyira sokrétű volt, hogy az egyes szakrészek tanulmányozását felosztottuk magunk között. Valamennyien külön-külön is csináltunk egy tervet, végül tízféle diszpozíciós terv született és ezek megvitatásából jött létre a pályázati megoldás. Ilyen természetű feladat eddig nem volt nálunk, ez különösen lelkesített bennünket. Általában a terv magán viseli az idő rövidségének bélyegét. Négy hónapunk volt mindössze a 13.000 négyzetméter alapterületű épület megtervezéséhez. Nagyon rövid idő ez. A római Szent Péter templom alapterülete mindössze 15.000 négyzetméter, és harminc évig tervezték abban az időben. Az elrendezéssel, amelyet a klasszikus szerkesztési elvek szem előtt tartásával hoztunk létre, tekintettel az épület rendeltetéséből folyó tömegforgalomra és a korszerű szerkezetekre, most is egyetértünk. A jól megvilágított, derűs, reprezentatív belső terek kapcsolatával ugyancsak. Kétségtelen, hogy megoldásunk érlelésre szorul, de a továbbfejlesztés lehetősége fennáll az egész szerkezet megváltoztatása nélkül. A homlokzat, amely arányaiban és tömegkezelésében szervesen folyik az elrendezésből, hangulatában és formáiban határozott változtatást és továbbfejlesztést igényel. A pályázaton részt vett kollégákkal lefolytatott eszmecserék és a többi tervekben felvetett gondolatok megtermékenyítőleg hatottak reánk és reméljük, hogy újabb pályázat kiírása esetén közelebb kerülünk a célhoz. A kongresszuson határozott igény formájában lépett fel az egyetemi tanszemélyzet konkrét tervezési munkában való részvétele, úgy érezzük, hogy az az útmutatás helyes volt, mert a pályázat tanulságait oktató munkánkban kitűnően tudjuk hasznosítani. Forrásban, erjedésben van a magyar építőművészet stílusalakítása. Az átmenet a vége felé közeledik; minden remény megvan arra, hogy rövidesen kialakul a magyar hagyományokon alapuló szocialista-realista építészetünk. Fehér Rózsa Megalakult az Országos Béketanács kulturális bizottsága Szombat délelőtt tartotta alakuló ülését az Országháza gobelin-termében az Országos Béketanács kulturális bizottsága. A bizottság elnöke, Lukács György ismertette a kulturális bizottság feladatait, elsősorban a Victor Hugó, Gogol, Leonardo da Vinci, Avicenna évfordulók megünneplése, továbbá a nemzetközi kulturális találkozók megrendezése területén. Háy Gyulának, a bizottság titkárának előterjesztése alapján a kulturális bizottság megvitatta azokat a művészeti alkotásokat, amelyek Magyarországról pályáznak a Béke Világtanács 1951. évi Nemzetközi Békedíjára. Az Országos Béketanács most alakult kulturális bizottságának 27 tagja van, művészeti és tudományos életünk kimagasló képviselői: Atulics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, Bán Frigyes Kossuth-díjas filmrendező, Benjámin László Kossuthdíjas költő, Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész, Csók István Kossuth-díjas festőművész, Darvas József közoktatásügyi miniszter, az írószövetség elnöke, Gáspár Antal rajzolóművész, Gyurkovics Mária Kossuth-díjas, az Operaház tagja, Háy Gyula Kossuthdíjas író, Illyés Gyula Kossuthdíjas író, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész, Kodály Zoltán Kossuthdíjas zeneszerző, Ligeti Lajos Kossuth-díjas, a Tudományos Akadémia alelnöke, Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, Michailich Győző Kossuth-díjas akadémikus, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béketanács főtitkára, Moravcsik Gyula akadémikus, Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas rendező, Straub Brúnó Kossuth-díjas akadémikus, Szabó Pál Kossuthdíjas író, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós, Szekfű Gyula akadémikus, Tolnay Klári Kossuth-díjas színművésznő, Tóth Aladár, az Állami Operaház igazgatója, Vedres Márk Kossuth-díjas szobrászművész, Veres Péter Kossuth-díjas író. . A Magyar Néphadsereg Ének- és táncegyüttesének fellépése Krakkóban A Magyar Néphadsereg Ének és Táncegyüttese lengyelországi vendégszereplése során Krakkóban és Nowa Hutában lépett fel. Az együttes műsora mindkét alkalommal hatalmas sikert aratott. Az együttes tagjai csütörtökön Tarnowba, Bem tábornok szülővárosába utaztak, ahol megkoszorúzták a két nép közös hősének emlékművét. malajai partizáncsapatokat nem vették észre, hogy voltakép olyan megmozdulásról van szó, amely egyesíti mindazokat a kínai, maláj és hindu szervezeteket, amelyek azelőtt együtt küzdöttek a japán fasiszta megszállók ellen. A malajai népfront — a kommunisták vezetésével — a Parasztszövetségből, a Nőszövetségből, a Harcos Ifjúság Szervezetéből, továbbá a különböző nemzetiségek haladó szervezeteiből áll. A népfront négy évvel ezelőtt közös nyilatkozatban tette közhírré, hogy a harc nem kisebb, vagy nagyobb részeredményekért, hanem Makija teljes függetlenségének kivívásáért folyik. A levitézlett angolmunkáspárti kormány — a Briggs-terv alapján — elrendelte a partizánmozgalom katonai erővel történő leverését. De a gyarmati expedíciós hadtest hiába gyújtotta fel a malajai felkelők kezében lévő városokat és falvakat, 18 malajai város és falu barbár elpusztításával sem lehetett gyengíteni a kezdetben csak szétszórtan küzdő, de később népfelszabadító hadsereggé egyesült partizánok erejét. Az sem mentette meg az angol gyarmatosítók helyzetét, modásra kényszerítette a gyarmati rendőrséget. A Briggs-terv értelmében az angol gyarmatosítók napalmbombákat használtak és Lincolnbombatvetőket alkalmaztak a malajai nép erejének megtörésére. Az őserdőkre ledobott napalmbombáknak azonban semmi eredményük sem volt és az angol katonai szakértők megállapításai szerint — a legtöbb esetben még csak egyetlen bennszülött bőrét sem perzselték meg. A londoniTimes nemrégiben igen borúlátóan állapította meg, hogy a malajai háború végtelennek látszik. Oka úgyszólván lehetetlen legyőzni a malajai partizánokat, akik »valószínűleg a világ legjobb dzsungelharcosai”. Lyttelton most azért járt Malájában, hogy előkészítse a háború fokozását. A Briggs-terv után most a Lyttelton-terv szerint indult meg az az új offenzíva, amelyhez azonban még az angol kapitalista sajtó sem fűz nagyobb reményeket. Nem várnak ^csodákat* Templer tábornok főbiztosságától sem és megértik, hogy Montgomery nem vállalta a malajai ^tisztogatás* irányítását. Veszélyben a brit nemzetközösség dollártartaléka Idézünk néhány angol lapvéleményt a konzervatív gyarmatügyi miniszter látogatásáról! A Daily Mail megállapította: szalájtóidön olyan sok forog kockán, hogy előbb-utóbb minden angol háztartás megérzi, ha Lyttelton missziója kudarccal végződnék.* A tDaily Telegraph« máris azon a véleményen van, hogy Lyttelton malájai tervei nem járhatnak a kívánt sikerrel. A »News ÜBERSZKI Az USA beékelődik Malájába Az amerikai monopolkapitalisták, akik az angol imperialisták minden gyenge pontját saját hatalmi pozícióik megerősítésére szeretnék felhasználni, Malájában is szerencsét próbálnak. Amerikai monopolkapitalisták vásárolták fel a régebben japán kézben lévő ércbányákat. Amerikai cégek egész sora szervezett fiókvállalatokat Kuala Lumpurban, Malaja fővárosában. Amerikai vállalkozók kaptak megbízást Kuala Lumpur vízellátásának terveire. A washingtoni külügyminisztérium a malajai amerikai főkonzult nemrég követi címmel ruházta fel, hogy ezzel is mutassa az USAmegbecsülését* Ma laja iránt. A-New York Herald Tribunem múlt héten megírta, hogy amerikai önszakértők utaziak Malajába. Az USA-nak a gazdasági pozíciók kiszélesítésén kívül katonai céljai is vannak. Az amerikai imperialistáka legfontosabb távolkeleti és délkeletázsiai támaszpontnak tekintik Singaporét és mindent elkövetnek, hogy ebből a szempontból döntéti befolyásuk legyen Malájföldön. Míg az angol konzervatív kormány folytatni szeretné az eddig teljes kudarccal járt malájai háborút és a Buggs-tervet a Lyttelton-tervvel akarja helyettesíteni. Angliában nap nap után tömeggyűlések követelik a tilalájföldi »bűnös háború« mielőbbi megszüntetését. A »Daily Worker« igazán túlzás nélkül írhatta: »A malajai háború erősen hozzájárult Anglia kötségvetésének leromlásához. Az angol adófizetők megelégelték, hogy áldozatokat hozzanak ezért a hiábavaló és bűnös háborúért, amelynek keserves következményeit ma már minden angol saját bőrért érzi. Sós Endre Kairóban megnyílt a magyar gyermekek rajzkiállítása Január 23-án Kairóban megnyílt a magyar gyermekrajzkiállítás. A hivatalos megnyitás előtt 22-én délután a sajtó képviselőinek mutatták be a kiállítás anyagát. A másnapi lapok már be is számoltak az eseményről. A kiállítást Taha Husszain pasa, közoktatásügyi miniszter nyitotta meg, a diplomáciai kar jelenlétében. Megjelentek a megnyitáson az egyiptomi politikai, tudományos és művészeti élet kiválóságai is, ott voltak továbbá a különböző társadalmi szervezetek tagjai, élükön a központi békebizottsággal. A közönség igen nagy érdeklődést tanúsít a kiállítás iránt.