Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-30 / 308. szám
A francia nemzetgyűlés éjszakai vitája Nyugat-Németország felfegyverzéséről ▲ külpolitikai helyzet A késő éjjeli órákban még nem fejeződött be a francia nemzetgyűlés üléstermében az a döntő fontosságú bizalmi szavazás, amelyet rendkívüli érdeklődés előzött meg a világ minden részében. Bár sok parlamenti vihar zajlott már le a Harmadik Köztársaság és a Negyedik Köztársaság történetében, talán még sohasem hágott ennyire tetőpontra az izgalom, mint a francia nemzetgyűlés drámai mozzanatokban bővelkedő szerdai ülésén. Herriot és más becsületes hazafiak — tekintet nélkül pártállásukra és világszemléletükre —, felemelték tiltakozó szavukat az ellen, hogy Mendes-France a bizalmi nyilatkozat* kierőszakolásával szavaztassa meg aNyugateurópai Unióhoz* tartozó fegyveres erőkre vonatkozó párizsi egyezmény ratifikálását. A szerda éjszakai szavazást a legkülönbözőbb manőverek előzték meg. Eisenhower elnök, Dulles amerikai külügyminiszter és Eden angol külügyminiszter — részben a politikai kulisszák mögött, részben teljes nyíltsággal — erős nyomást igyekezett gyakorolni a ratifikáció megszavazása érdekében a francia politikai életre. Beleszólt Franciaország parlamentáris életébe a Vatikán is. Nemcsak a francia közvéleményt, hanem az angol közvélemény jelentős részét is felháborította Mennek Franciaországra gyakorolt nyomása. Ha az angol alsóház a karácsonyi szünet után újból összeül, az angol külügyminiszternek több olyan munkáspárti interpellációra kell majd válaszolnia, amely felveti a kérdést: milyen okok indították Ment arra, hogy megtegye a francia parlament tagjainak megfélemlítésére irányuló nyilatkozatát? Sok munkáspárti képviselő hangoztatta, hogy Mén megvárta ezzel a nyilatkozatával a parlamenti szünetet, nehogy az angol képviselők egy része kifogásolhassa eljárását. A londoni Daily Mail szerdán »A Vatikán közbelép Mendes- France támogatására” címmel arról írt, hogy a Vatikánbóla párizsi pápai nunciust és a francia bíborosokat arra utasították, közöljék Bidault volt miniszterelnökkel és az MRP más vezetőivel: a pápa nyugtalankodik amiatt, hogy magatartásuk veszélyeztetheti a Nyugateurópai Uniót. Az MTI párizsi tudósítója a Vatikán nyomását látja az MRP-nek abban a döntésében, amely —bár az MRP hivatalosan a párizsi egyezmények ellen foglal állást — lehetővé teszi Robert Schuman és barátai, valamint az állásfoglalástól eddig tartózkodó MRP-képviselők számára, hogy olyan magatartást tanúsítsanak, amely — pozitív, illetve negatív módon — elegendő a német újrafelfegyverzés elvetésének megakadályozásához. A szerda reggeli angol lapok egy része hangoztatta, hogy »a Vatikán közbelépése, úgy látszik, meghozza gyümölcsét”. A belpolitikai mesterkedések és a házszabálysértések szerdán is folytatódtak. Amikor a szerdai ülést megnyitották, a nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a kormány módosította a német újrafelfegyverzés helybenhagyására vonatkozó törvényjavaslat szövegét. A kormány visszavonta a törvényjavaslatnak azt a bekezdését, amely a törvényjavaslatban foglalt szerződés végrehajtásának ellenőrzésére parlamenti albizottság alakításáról intézkedik. Mint kiderült, az albizottság felállításának tervét Mendes-France csupán azért iktatta a javaslatba, hogy megszerezze bizonyos képviselők támogatását. Az a törvényjavaslat, amelyet Mendes-France — a legutóbb elvetett törvényjavaslat helyett — bizalmi nyilatkozat kérésével együtt benyújtott, egyetlen cikkelyből áll. A törvényjavaslat felhatalmazza a köztársasági elnököt, hogy ratifikálja a brüsszeli szerződés módosításáról és kibővítéséről szóló jegyzőkönyvet, valamint aNyugateurópai Unióhoz tartozó országok fegyveres erőiről, a fegyverkezés ellenőrzéséről és a fegyverkezést ellenőrző hatóságokról szóló pótjegyzőkönyveket. A törvényjavaslat lényegében — különösen a kormány által végrehajtott újabb módosítás után — nem más, mint a december 24-én elutasított törvényjavaslat megismétlése — stiláris módosításokkal. A szocialista Le Troquet elnök igyekezett a házszabályok „liberális” értelmezésével — úgy is mondhatnánk: a házszabályok önkényes magyarázatával — támogatni Mendes-France terveit. Amikor Lebon köztársasági szocialista képviselő, aki saját hibáján kívül nem értesült a külügyi bizottság összehívásáról, a nemzetgyűlés szerdai ülésén közölte, hogy a külügyi bizottságot a házszabályok értelmében negyvennyolc órával előbb kellett volna egybehívni, Le Troquet elnök csupán anynyiit válaszolt: »Liberálisan kell értelmezni a szabályokat.* Lebon a párizsi egyezmények ellen foglal állást és ha jelen lett volna a külügyi bizottság ülésén, akkor a külügyi bizottság Mendes-France új törvényjavaslatát is elutasította volna, így, mint tudjuk, a külügyi bizottság egyfőnyi többséggel jóváhagyta az új javaslatot. Megsértették a francia nemzetgyűlés házszabályait akkor is, amikor Le Troquet elnök hozzájárult ahhoz, hogy Leon Noel köztársasági szocialista képviselő viszszavonja azt az indítványát, amely a párizsi egyezmények végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó albizottság létesítésére irányult és amelyet Mendes-France új törvényjavaslatába is belefoglalt. Az indítvány visszavonása után — mivel a tör-, vényjavaslatot lényegesen módosították — újabb bizottsági megvitatásra lett volna szükség. A francia nemzetgyűlés szerdai ülése előtt nagy rendőrosztagok és aköztársasági biztonsági osztagok valósággal kordont vontak a Bourbon-palota körül. Kora reggeltől kezdve szakadatlan áradatban özönlöttek a dolgozók küldöttségei a francia parlament épületének közelébe, hogy még egyszer közöljék az ülésre siető képviselőikkel a francia nép akaratát. A francia nemzetgyűlés izgalmas vitája Párizsból jelenti az MTI. Mint jelentettük, a francia nemzetgyűlés szerdán 16 órakor folytatta a párizsi egyezményekről szóló vitát. A bizalmi szavazás előtt több képviselő kifejtette álláspontját a kormány által előterjesztett »új« törvényjavaslattal kapcsolatban, amely a párizsi egyezmények pénteken elvetett első cikkelye helyébe lép. Ez a törvényjavaslat lényegében a Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséhez való hozzájárulást jelenti. A bizalmi szavazás során a nemzetgyűlés először erről a törvényjavaslatról szavaz. A képviselők megindokolták szavazásukat. Aumeran tábornok (független) Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen foglalt állást. Loustanau-Lacau (parasztpárti) képviselő ismét követelte, hogy kezdjenek tárgyalást a Szovjetunióval. A tárgyalások elvét — mint mondotta —nem fogadták el a nemzetgyűlés elé terjesztett szövegekben“. Herriot figyelmeztetése a képviselőkhöz Ezután Edouard Herriot szólalt fel, aki idős korára tekintettel ülőhelyéről intézte a következő figyelmeztetést a képviselőkhöz: — Mielőtt lehull a függöny e vita után, egy utolsó gondolatot kell tolmácsolnom: tiszteletben kell tartani minden szerződést, bármilyenről is legyen szó. Tíz évvel ezelőtt egy becsületes ember (itt de Gaulle tábornokra utalt) aláírta a francia—szovjet szerződést. E szerződés értelmében Franciaország nem léphet be egy a Szovjetunió ellen irányuló koalícióba. Egész életemben küzdöttem és továbbra is küzdeni fogok azért, hogy tiszteletben tartsák Franciaország mindenfajta kötelezettségét — mondotta Herriot. Jacques Bardoux (parasztpárti) képviselő amellett szállt síkra, hogyminél hamarabb "kezdjenek tárgyalásokat a keletiek. André Liautey (parasztpárt) figyelmeztette a nemzetgyűlést a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésével járó veszélyre. A szocialista csoport állásfoglalása A nemzetgyűlésben 105 képviselőt számláló szocialista csoport nevében Guy Mollet szólalt fel, aki bevezetőül képmutatóan kijelentette, hogy kegyetlen szocialista sem járul hozzá belső ellenkezés nélkül Németország újrafelfegyverzéséhez, de — fűzte hozzá a már jól ismert hazug érvet —ezt az újrafelfegyverzést a Szovjetunió terjeszkedő politikája tette szükségessé. Guy Mollet ezután a Mendes-France által is többször ismételt ugyancsak hamis érvelést igyekezett elfogadtatni a képviselőkkel: »Ha el akarjuk kerülni Franciaország elszigetelődését, akkor ratifikálni kell a párizsi egyezményeket.* Guy Mollet a továbbiakban a párizsi egyezmények »védelmi jellegét« bizonygatta és arról próbálta meggyőzni a képviselőket, hogy »a Nyugateurópai Unió egyik tagjának sincsenek agresszív céljai a Szovjetunióval szemben«. A ’Wehrmacht veszedelme A nemzetgyűlés ezután Auguste Hillemarnépi köztársasági képviselőt hallgatta meg. Állásfoglalása: jóváhagyta ugyan annak idején a londoni tárgyalásokat, de a párizsi egyezmények ellen szavaz majd. Karácsony éjszakáján alkalma nyílt, hogy elmélkedjék a tartós béke feltételeiről és ő hű marad a keresztény elvhez, szeretet nélkül nincs béke. Ezért szavaz a párizsi egyezmények ellen. Pierre André (független) kiemelte felszólalásában, hogy »egyetlen igaz francia sem támogatja Németország újrafelfegyverzését«. A szónok ezután bírálta az angoloknak és amerikaiaknak a két háború között folytatott politikáját és leszögezte, hogy »mindig Franciaországnak kellett elsőként fizetnie az ő hibáikért". Pierre André kijelentette: »nem«-et mondani a Wehrrmacht felállításának nem jelenti azt, hogy »nem«-et mondanak a francia—német közeledésre. Figyelmeztette a képviselőket, hogyNémetország újrafelfegyverzése után sokkal nehezebb lesz tárgyalni a Szovjetunióval, a béke ennek következtében még kétesebbé válik és a 12 német hadosztály nem jelenti azt a tényezőt, amely megmentheti majd a békét. Befejezésül bejelentette, hogy a párizsi egyezmények ellen szavaz. Ezután Henri Bergasse (volt gaulleista) szólalt fel, aki bejelentette, hogy az elnöklete alatt álló és a nemzetgyűlésben 33 tagot számláló csoport tagjainak többsége — mint mondotta —áldozatot hoz: megszavazza a párizsi egyezmények ratifikálását*. Marcel de Villeneuve (független parasztpárti) bejelentette, hogy nem szavaz bizalmat a kormánynak. Jacques Chastellain (független) képviselő azt mondotta,.reméli, hogy Mendes-France némileg le tudja majd csillapítani azokat az aggályokat, amelyeket benne a párizsi egyezmények keltenek«. Chastellain után Pierre Villon kommunista képviselő lépett a szónoki emelvényre, aki élesen szembehelyezkedett a népellenes és békeellenes párizsi egyezmények ratifikálásával. Villon felszólalása után az ülést (magyar idő szerint) 21.30 óráig felfüggesztették, kijelentéseit a munkáspártok lapjai az olasz belügyekbe való botrányos beavatkozásnak minősítik. Luce asszony megelégedését fejezte ki az olasz képviselőháznak a párizsi egyezmények ratifikálása mellett elfoglalt álláspontjával, a parlamenti többségnek a jobboldal javára történt kiszélesedésével, valamint a vita szenátusi folytatásának s kedvező kilátásaival kapcsolatban. Arra buzdította az olasz gyáriparosokat, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolataikat a szakadárszakszervezetekkel. Hangsúlyozta a kommunisták elen irányuló kormányintézkedések jelentőségét. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy egyelőre nehéz véleményt mondani az intézkedések eredményességéről, de alkalmazásuk »feltétlen szükséges, és » tovább kell haladni a megkezdett úton«. Végül dicsérettel emlékezett meg Scelba kormányáról és megállapította, hogy az olasz helyzet az elmúlt év folyamán »javult«. Aggodalmát fejezte ki viszont afelett, hogy a munkáspártok állandóan erősödnek. Amikor az újságírók arra kérték, hogy mondjon véleményt a franciaországi helyzetről, azt válaszolta, hogy nem áll módjában véleményt nyilvánítani, mert az elmúlt 48 óra alatt teljesen lekötötte a csomagolás. A demokratikus sajtó különös fontosságot tulajdonít ezeknek a kijelentéseknek és rámutat arra, hogy ezek megfelelő fényt vetnek a jelenlegi kormány eredetére és célkitűzéseire. Ugyanakkor az amerikai nagykövet sajtóértekezlete azt is megmutatja, hogy az Egyesült Államok képviselői — az olasz kormány tudtával és beleegyezésével — úgy tekintenek Olaszországra, mint valamilyen amerikai protektorátusra. Az Egyesült Államok római nagykövetének botrányos beavatkozása Olaszország belügyeibe Rómából jeleníti az MTI. Luce asszony, az Egyesült Államok római nagykövete kedden szabadságra utazott Washingtonba. Elutazása előtt amerikai és olasz újságírók részére sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten tett Az ENSZ főtitkára elutazott Pekingibe Mint a londoni rádió közli, Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára bejelentette, hogy csütörtökön utazik el New Yorkból Pekingbe. Hammarskjöld Londonon keresztül utazik, ahol megbeszélést folytat Eden külügyminiszterrel. Az ENSZ főtitkára Új-Delhiben Nehru indiai miniszterelnökkel is tárgyal. Pekingből jelentik: A Kínai—Szovjet Baráti Társaság kongresszusán Szun Csin-lin, a kínai országos népi gyűlés elnökségének alelnöke, Szun Jan-szen özvegye méltatta Kína és a Szovjetunió barátságának és szövetségének jelentőségét. A kínai—szovjet egység és barátság az új Keletnek, az összes ázsiai népek elkerülhetetlen újjászületésének jelképe — mondotta. Elítélte a "kölcsönös biztonsági szerződést, amelyet az Egyesült Államok háborús körei Csang Kaj-sekkel kötöttek. Amerikának ez az akciója új háború előjátékát jelenti. Kelet népei azonban el vannak szánva, hogy szembeszálljanak az amerikai imperialisták támadó politikájával. Foglalkozott az Egyesült Államoknak a japán railitarizmus feltámasztására irányuló törekvéseivel. A Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok politikája a különböző társadalmi rendszerben élő országok békés együttélésére irányul. Kína a kölcsöPökingből jelenti az Új Kína. Tokiói jelentések szerint Mamoru Sigemicu, új japán külügyminiszter hétfőn első ízben ült össze John M. Allison-nal, az Egyesült Államok tokiói nagykövetével. A találkozó alkalmával Sigemicu hangsúlyozta, hogy a Hatojama-kormány külpolitikájának alapvető célja Japán és az Egyesült Államok szoros kapcsolatának fenntartása. Sigemicu ugyanakkor — mint a Kiodo Cuszin hírügynökség jelenti : közölte Allisonnal, hogy Japán ennek az alapvető politikának keretében fokozatosan rendezni Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Mirotvorcev, a Szovjetunió közszükségleti iparcikkek miniszterének helyettese elmondotta a TASZSZ munkatársainak, hogy a Szovjetunióban az idén 43 százalékkal több gyapotszövetet gyártanak, mint 1950-ben. A Leningrádból jelenti a TASZSZ. A leningrádi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke levelet kapott Sindzo Hantaitól, Hirosima város polgármesterétől, aki közölte, hogy a város lakói a termonukleáris fegyver alkalmazásának betiltását és az atomenergia feletti ellenőrzés megteremtését követelik.inös előnyök alapján megteremtődő rendes kapcsolatokat kíván minden néppel, Japánnal is. Ilyen kapcsolatokat kíván megteremteni az Egyesült Államokkal is és reméli, hogy az amerikai nép követelni fogja kormányától: a nemzetközi megértés és béke érdekében állítsa helyre Kínával a rendes kapcsolatokat. — A világfeszültség további enyhítésére törekszünk, hogy minden nép élete zavartalanul biztonságos legyen. A szovjet és kínai nép törhetetlen barátsága mai és jövőbeli győzelmeink alappillére. A kínoi—szovjet barátság jelzőtüzet jelent az összes elnyomottak számára, mindazok számára, akik a békét szeretik; mindazok számára, csak hisznek az emberiség haladásában — mondotta beszéde befejezésében Szun Csin-lin, Jugyin pekingi szovjet nagykövet üdvözölte a kongreszszust. Megállapította, hogy a Szovjetunió és Kína népei elszántan állnak a világbéke és az emberi haladás védelmezőinek élvonalában, akarja kapcsolatait a Szovjetunióval és Kínával. Kérte, hogy az amerikaiak kezeljék megértéssel ezt az ügyet. A Basler Nachrichten című svájci polgári lap hosszabb cikket közöl japán fegyverkezéséről. Bevezetőül a cikk megállapítja, hogyJapánban a nép nagy része, valószínűleg többsége, ellenzi a fegyverkezést. A továbbiakban annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy »az amerikaiaknak az a reménye, hogy a japán haderőt nagyon hamar 350.000 főre emelik, egyelőre aligha teljesedik be«. konfekcióipari termékek gyártása az előző évhez viszonyítva 4 milliárd rubellel növekedett. A könnyűipar valamennyi ága új technikai felszerelést kapott. A Szovjetunió könnyűipari üzemei határidő előtt teljesítették az 1954. évi össztermelési tervet. A leningrádi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke közölte, hogy Lenigrád lakosai egész szívükből üdvözlik Hirosima felhívását és támogatják a tömegpusztító atom- és hidrogénfegyver betiltásáért, az általános békéért indított , küzdelmet Szun Cgin-lm „ kínai—szovjet egység és barátság az összes ázsiai népek újjászületésének jelképe’* Sigemicu Japán külpolitikájáról A Szovjetunió könnyűipara teljesítette ez évi tervét Leningrád válasza Hirosimának A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA