Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-30 / 308. szám

­ A francia nemzetgyűlés éjszakai vitája Nyugat-Németország felfegyverzéséről ▲ külpolitikai helyzet A késő éjjeli órákban még nem fejeződött be a francia nem­zetgyűlés üléstermében az a döntő fontosságú bizalmi sza­vazás, amelyet rendkívüli érdeklődés előzött meg a világ min­den részében. Bár sok parlamenti vihar zajlott már le a Har­madik Köztársaság és a Negyedik Köztársaság történetében, talán még sohasem hágott ennyire tetőpontra az izgalom, mint­ a francia nemzetgyűlés drámai mozzanatokban bővelkedő szerdai ülésén. Herriot és más becsületes hazafiak — tekintet nélkül pártállásukra és világszemléletükre —, felemelték til­takozó szavukat az ellen, hogy Mendes-France a bizalmi nyi­latkozat* kierőszakolásával szavaztassa meg a­­Nyugateurópai Unióhoz* tartozó fegyveres erőkre vonatkozó párizsi egyez­mény ratifikálását. A szerda éjszakai szavazást a legkülönbözőbb manőverek előzték meg. Eisenhower elnök, Dulles amerikai külügyminisz­ter és Eden angol külügyminiszter — részben a politikai ku­lisszák mögött, részben teljes nyíltsággal — erős nyomást igyekezett gyakorolni a ratifikáció megszavazása érdekében a francia politikai életre. Beleszólt Franciaország parlamentáris életébe a Vatikán is. Nemcsak a francia közvéleményt, hanem az angol köz­vélemény jelentős részét is felháborította Mennek Franciaor­szágra gyakorolt nyomása. Ha az angol alsóház a karácsonyi szünet után újból összeül, az angol külügyminiszternek több olyan munkáspárti interpellációra kell majd válaszolnia, amely felveti a kérdést: milyen okok indították Ment arra, hogy megtegye a francia parlament tagjainak megfélemlíté­sére irányuló nyilatkozatát? Sok munkáspárti képviselő han­goztatta, hogy Mén megvárta ezzel a nyilatkozatával a par­lamenti szünetet, nehogy az angol képviselők egy része kifogá­solhassa eljárását. A londoni Daily Mail szerdán »A Vatikán közbelép Mendes- France támogatására” címmel arról írt, hogy a Vatikánból­­a párizsi pápai nunciust és a francia bíborosokat arra utasí­tották, közöljék Bidault volt miniszterelnökkel és az MRP más vezetőivel: a pápa nyugtalankodik amiatt, hogy magatartásuk veszélyeztetheti a Nyugateurópai Uniót­. Az MTI párizsi tudósítója a Vatikán nyomását látja az MRP-nek abban a döntésében, amely —bár az MRP hivatalo­san a párizsi egyezmények ellen foglal állás­t — lehetővé teszi Robert Schum­an és barátai, valamint az állásfoglalástól eddig tartózkodó MRP-képviselők számára, hogy olyan magatartást tanúsítsanak, amely — pozitív, illetve negatív módon — ele­gendő a német újrafelfegyverzés elvetésének megakadályozásá­hoz. A szerda reggeli angol lapok egy része hangoztatta, hogy »a Vatikán közbelépése, úgy látszik, meghozza gyümölcsét”. A belpolitikai mesterkedések és a házszabálysértések szerdán is folytatódtak. Amikor a szerdai ülést megnyitották, a nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a kormány módosította a német újrafelfegyverzés helybenhagyására vonatkozó törvény­­javaslat szövegét. A kormány visszavonta a törvényjavaslatnak azt a bekezdését, amely a törvényjavaslatban foglalt szerződés végrehajtásának ellenőrzésére parlamenti albizottság alakításá­ról intézkedik. Mint kiderült, az albizottság felállításának ter­vét Mendes-France csupán azért iktatta a javaslatba, hogy meg­szerezze bizonyos képviselők támogatását. Az a törvényjavaslat, amelyet Mendes-France — a leg­utóbb elvetett törvényjavaslat helyett — bizalmi nyilatkozat kérésével együtt benyújtott, egyetlen cikkelyből áll. A törvény­­javaslat felhatalmazza a köztársasági elnököt, hogy ratifikálja a brüsszeli szerződés módosításáról és kibővítéséről szóló jegyző­könyvet, valamint a­­Nyugateurópai Unióhoz­ tartozó országok fegyveres erőiről, a fegyverkezés ellenőrzéséről és a fegyver­kezést ellenőrző hatóságokról szóló pót­jegyzőkönyveket. A tör­vényjavaslat lényegében — különösen a kormány által végre­hajtott újabb módosítás után — nem más, mint a december 24-én elutasított törvényjavaslat megismétlése — stiláris mó­dosításokkal. A szocialista Le Troquet elnök igyekezett a házszabályok „liberális” értelmezésével — úgy is mondhatnánk: a házszabá­lyok önkényes magyarázatával — támogatni Mendes-France terveit. Amikor Lebon köztársasági szocialista képviselő, aki saját hibáján kívül nem értesült a külügyi bizottság összehívá­sáról, a nemzetgyűlés szerdai ülésén közölte, hogy a külügyi bizottságot a házszabályok értelmében negyvennyolc órával előbb kellett volna egybehívni, Le Troquet elnök csupán any­­nyiit válaszolt: »Liberálisan kell értelmezni a szabályokat.* Lebon a párizsi egyezmények ellen foglal állást és ha jelen lett volna a külügyi bizottság ülésén, akkor a külügyi bizott­ság Mendes-France új törvényjavaslatát is elutasította volna, így, mint tudjuk, a külügyi bizottság egyfőnyi többséggel jóvá­hagyta az új javaslatot. Megsértették a francia nemzetgyűlés házszabályait akkor is, amikor Le Troquet elnök hozzájárult ahhoz, hogy Leon Noel köztársasági szocialista képviselő visz­­szavonja azt az indítványát, amely a párizsi egyezmények végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó albizottság létesíté­sére irányult és amelyet Mendes-France új törvényjavaslatába is belefoglalt. Az indítvány visszavonása után — mivel a tör-, vényjavaslatot lényegesen módosították — újabb bizottsági megvitatásra lett volna szükség. A francia nemzetgyűlés szerdai ülése előtt nagy rendőr­­osztagok és a­­köztársasági biztonsági osztagok­ valósággal kordont vontak a Bourbon-palota körül. Kora reggeltől kezdve szakadatlan áradatban özönlöttek a dolgozók küldött­ségei a francia parlament épületének közelébe, hogy még egy­szer közöljék az ülésre siető képviselőikkel a francia nép aka­ratát. A francia nemzetgyűlés izgalmas vitája Párizsból jelenti az MTI. Mint jelentettük, a francia nemzetgyűlés szerdá­n 16 óra­kor folytatta a párizsi egyez­ményekről szóló vitát. A bi­zalmi szavazás előtt több képviselő kifejtette álláspont­ját a kormány által előter­jesztett »új« törvényjavaslat­tal kapcsolatban, amely a pá­rizsi egyezmények pénteken elvetett első cikkelye helyébe lép. Ez a törvényjavaslat lé­nyegében a Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzéséhez való hozzájárulást jelenti. A bizalmi szavazás során a nem­zetgyűlés először erről a tör­vényjavaslatról szavaz. A kép­viselők megindokolták szava­zásukat. Aumeran tábornok (függet­len) Nyugat-Németország újra­felf­egyverzése ellen foglalt ál­lást. Loustanau-Lacau (paraszt­párti) képviselő ismét köve­telte, hogy kezdjenek tárgya­lást a Szovjetunióval. A tár­gyalások elvét — mint mon­dotta —­­nem fogadták el a nemzetgyűlés elé terjesztett szövegekben“. Herriot figyelmeztetése a képviselőkhöz Ezután Edouard Herriot szó­lalt fel, aki idős korára tekin­tettel ülőhelyéről intézte a következő figyelmeztetést a képviselőkhöz: — Mielőtt lehull a függöny e vita után, egy utolsó gon­dolatot kell tolm­ácsolnom: tiszteletben kell tartani min­den szerződést, bármilyenről is legyen szó. Tíz évvel ezelőtt egy becsületes ember (itt de Gaulle tábornokra utalt) alá­írta a francia—szovjet szerző­dést. E szerződés értelmében Franciaország nem léphet be egy a Szovjetunió ellen irá­nyuló koalícióba. Egész éle­temben küzdöttem és továbbra is küzdeni fogok azért, hogy tiszteletben tartsák Francia­­ország mindenfajta kötelezett­ségét­ — mondotta Herriot. Jacques Bardoux (paraszt­párti) képviselő amellett szállt síkra, hogy­­minél hamarabb "kezdjenek tárgyalásokat a ke­letiek. André Liautey (parasztpárt­) figyelmeztette a nemzetgyűlést a Nyugat-Németország újra­­felfegyverzésével járó veszély­re. A szocialista csoport állásfoglalása A nemzetgyűlésben 105 kép­viselőt számláló szocialista csoport nevében Guy Mollet szólalt fel, aki bevezetőül kép­mutatóan kijelentette, hogy kegyetlen szocialista sem já­rul hozzá belső ellenkezés nél­kül Németország újrafelfegy­verzéséhez­, de — fűzte hozzá a már jól ismert hazug érvet —­­ezt az újrafelfegyverzést a Szovjetunió terjeszkedő poli­tikája tette szükségessé­. Guy Mollet ezután a Men­des-France által is többször ismételt ugyancsak hamis ér­velést igyekezett elfogadtatni a képviselőkkel: »Ha el akar­juk kerülni Franciaország el­szigetelődését, akkor ratifikál­ni kell a párizsi egyezménye­ket.* Guy Mollet a továbbiakban a párizsi egyezmények »védel­­mi jellegét« bizonygatta és ar­ról próbálta meggyőzni a kép­viselőket, hogy »a Nyugat­európai Unió egyik tagjának sincsenek agresszív céljai a Szovjetunióval szemben«. A ’Wehrmacht veszedelme A nemzetgyűlés ezután Auguste Hillemar­­népi köz­­társasági­ képviselőt hallgatta meg. Állásfoglalása: jóváhagy­ta ugyan annak idején a lon­doni tárgyalásokat, de a pári­zsi egyezmények ellen szavaz majd. Karácsony éjszakáján alkalma nyílt, hogy elmélked­jék a tartós béke feltételeiről és ő hű marad a keresztény elvhez, szeretet nélkül nincs béke. Ezért szavaz a párizsi egyezmények ellen. Pierre André (független) kiemelte felszólalásában, hogy »egyetlen igaz francia sem tá­mogatja Németország újrafel­­fegyverzését«. A szónok ezután bírálta az angoloknak és amerikaiaknak a két háború között folytatott politikáját és leszögezte, hogy »mindig Franciaországnak kel­lett elsőként fizetnie az ő hi­báikért". Pierre André kijelentette: »nem«-et mondani a Wehr­­rmacht felállításának nem je­lenti azt, hogy »nem«-et mon­danak a francia—német köze­ledésre. Figyelmeztette a kép­viselőket, hogy­­Németország újrafelf­egy­verzése után sokkal nehezebb lesz tárgyalni a Szovjetunióval, a béke ennek következtében még kétesebbé válik és a 12 német hadosz­tály nem jelenti azt a ténye­zőt, amely megmentheti majd a békét­. Befejezésül bejelen­tette, hogy a párizsi egyezmé­nyek ellen szavaz. Ezután Henri Bergasse (volt gaulleista) szólalt fel, aki bejelentette, hogy az el­nöklete alatt álló és a nem­zetgyűlésben 33 tagot számláló csoport tagjainak többsége — mint mondotta —­­áldozatot hoz: megszavazza a párizsi egyezmények ratifikálását*. Marcel de Villeneuve (füg­getlen parasztpárti) bejelen­tette, hogy nem szavaz bizal­mat a kormánynak. Jacques Chastellain (függet­len) képviselő azt mondotta,­­.­reméli, hogy Mendes-France némileg le tudja majd csilla­pítani azokat az aggályokat, amelyeket benne a párizsi egyezmények kel­tenek«. Chastellain után Pierre Vil­lon kommunista képviselő lé­pett a szónoki emelvényre, aki élesen szembehelyezkedett a népellenes és békeellenes pá­rizsi egyezmények ratifikálá­sával. Villon felszólalása után az ülést (magyar idő szerint) 21.30 óráig felfüggesztették, kijelentéseit a munkáspártok lapjai az olasz belügyekbe való botrányos beavatkozásnak minősítik. Luce asszony megelégedését fejezte ki az olasz képviselő­­háznak a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása mellett el­foglalt álláspontjával, a parla­menti többségnek a jobboldal javára történt kiszélesedésé­vel, valamint a vita szenátusi folytatásának s kedvező kilátá­saival­ kapcsolatban. Arra buzdította az olasz gyáriparo­sokat, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolataikat a szak­adár­­sza­kszervezetek­kel. Hangsú­lyozta a kommunisták elen irányuló kormányintézkedések jelentőségét. Ezzel kapcsolat­ban elmondotta, hogy egyelőre nehéz véleményt mondani az intézkedések eredményességé­ről, de alkalmazásuk »feltét­­len szükséges, és » tovább kell haladni a megkezdett úton«. Végül dicsérettel emlékezett meg Scelba kormányáról és megállapította, hogy az olasz helyzet az elmúlt év folyamán »javult«. Aggodalmát fejezte ki viszont afelett, hogy a mun­káspártok állandóan erősöd­nek. Amikor az újságírók arra kérték, hogy mondjon véle­ményt a franciaországi hely­zetről, azt válaszolta, hogy nem áll módjában véleményt nyilvánítani, mert az elmúlt 48 óra alatt teljesen lekötötte a csomagolás. A demokratikus sajtó külö­nös fontosságot tulajdonít ezeknek a kijelentéseknek és rámutat arra, hogy ezek meg­felelő fényt vetnek a jelenlegi kormány eredetére és célkitű­zéseire. Ugyanakkor az ame­rikai nagykövet sajtóértekez­lete azt is megmutatja, hogy az Egyesült Államok képvise­lői — az olasz kormány tud­tával és beleegyezésével — úgy tekintenek Olaszországra, mint valamilyen amerikai protektorátusra. Az Egyesült Államok római nagykövetének botrányos beavatkozása Olaszország belügyeibe Rómából jeleníti az MTI. Luce asszony, az Egyesült Ál­lamok római nagykövete ked­den szabadságra utazott Wash­ingtonba. Elutazása előtt amerikai és olasz újságírók részére sajtóértekezletet tar­tott. A sajtóértekezleten tett ­ Az ENSZ főtitkára elutazott Pekingibe Mint a londoni rádió közli, Hammarskjöld, az ENSZ főtit­kára bejelentette, hogy csütör­tökön utazik el New Yorkból Pekingbe. Hammarskjöld Lon­donon keresztül utazik, ahol megbeszélést folytat Eden kül­ügyminiszterrel. Az ENSZ fő­titkára Új-Delhiben Nehru in­diai miniszterelnö­k­kel is tár­gyal. Pekingből jelentik: A Kí­nai—Szovjet Baráti Társaság kongresszusán Szun Csin-lin, a kínai országos népi gyűlés elnökségének alelnöke, Szun Jan-szen özvegye méltatta Kína és a Szovjetunió barát­ságának és szövetségének je­lentőségét. A kínai—szovjet egység és barátság az új Keletnek, az összes ázsiai né­pek elkerülhetetlen újjászüle­tésének jelképe — mondotta. Elítélte a "kölcsönös bizton­sági szerződést­, amelyet az Egyesült Államok háborús körei Csang Kaj-sek­kel kö­töttek. Amerikának ez az ak­ciója új háború előjátékát je­lenti. Kelet népei azonban el vannak szánva, hogy szembe­­szálljanak az amerikai impe­rialisták támadó politikájával. Foglalkozott az Egyesült Államoknak a japán railitariz­­mus feltámasztására irányuló törekvéseivel. A Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok politikája a külön­böző társadalmi rendszerben élő országok békés együttélé­sére irányul. Kína a kölcsö­Pökingből jelenti az Új Kí­na. Tokiói jelentések szerint Mamoru Sigemicu, új japán külügyminiszter hétfőn első ízben ült össze John M. Alli­­son-na­l, az Egyesült Államok tokiói nagykövetével. A talál­kozó alkalmával Sigemicu hangsúlyozta, hogy a Hato­­jama-kormány külpolitikájá­nak alapvető célja Japán és az Egyesült Államok szoros kapcsolatának fenntartása. Sigemicu ugyan­akkor — mint a Kiodo Cuszin hírügy­nökség jelenti : közölte Alli­­sonnal, hogy Japán ennek az alapvető politikának kereté­ben fokozatosan rendezni Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Mirotvorcev, a Szov­jetunió közszükségleti ipar­cikkek miniszterének helyet­tese elmondotta a TASZSZ munkatársainak, hogy a Szov­jetunióban az idén 43 száza­lékkal több gyapotszövetet gyártanak, mint 1950-ben. A Leningrádból jelenti a TASZSZ. A leningrádi szovjet végrehajtó bizottságának el­nöke levelet kapott Sindzo Hantaitól, Hirosima város pol­gármesterétől, aki közölte, hogy a város lakói a termonuk­leáris fegyver alkalmazásának betiltását és az atomenergia feletti ellenőrzés megteremté­sét követelik.­i­nös előnyök alapján megte­remtődő rendes kapcsolatokat kíván minden néppel, Japánnal is. Ilyen kapcsolatokat kíván megteremteni az Egyesült Ál­lamokkal is és reméli, hogy az amerikai nép követelni fogja kormányától: a nemzetközi megértés és béke érdekében állítsa helyre Kínával a ren­des kapcsolatokat. — A világfeszültség további enyhítésére törekszünk, hogy minden nép élete zavartala­nul biztonságos legyen. A szovjet és kínai nép törhetet­len barátsága mai és jövőbeli győzelmeink alappillére. A kí­noi—szovjet barátság jelző­­tüzet jelent az összes elnyo­mottak számára, mindazok számára, akik a békét szere­tik; mindazok számára, csak hisznek az emberiség haladá­sában — mondotta beszéde befejezésében Szun Csin-lin, Jugyin pekingi szovjet nagy­követ üdvözölte a kongresz­­szust. Megállapította, hogy a Szovjetunió és Kína népei elszántan állnak a világbéke és az emberi haladás védelme­zőinek élvonalában, akarja kapcsolatait a Szovjet­unióval és Kínával. Kérte, hogy az amerikaiak kezeljék megértéssel ezt az ügyet. A Basler Nachrichten című svájci polgári lap hosszabb cikket közöl japán fegyverke­zéséről. Bevezetőül a cikk megállapítja, hogy­­Japánban a nép nagy része, valószínűleg többsége, ellenzi a fegyverke­zést­. A továbbiakban annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy »az amerikaiaknak az a reménye, hogy a japán had­erőt nagyon hamar 350.000 fő­re emelik, egyelőre aligha tel­jesedik be«. konfekcióipari termékek gyár­tása az előző évhez viszonyít­va 4 milliárd rubellel növeke­dett. A könnyűipar vala­mennyi ága új technikai fel­szerelést kapott. A Szovjetunió könnyűipari üzemei határidő előtt teljesítették az 1954. évi össztermelési tervet. A leningrádi szovjet végre­hajtó bizottságának elnöke kö­zölte, hogy Lenigrád lakosai egész szívükből üdvözlik Hi­rosima felhívását és támogat­ják a tömegpusztító atom- és hidrogénfegyver betiltásáért, az általános békéért indított , küzdelmet Szun Cgin-l­m „­ kínai—szovjet egység és barátság az összes ázsiai népek újjászületésének jelképe’* Sigemicu Japán külpolitikájáról A Szovjetunió könnyűipara teljesítette ez évi tervét Leningrád válasza Hirosimának A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA

Next