Magyar Nemzet, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-06 / 209. szám

Keddi 1955. szeptember 6.. Zenei Krónika Két nagy romantikus mester költészete kelt életre a Károlyi kert fái között a múlt heti hang­versenyeken: Csajkovszkij­é és Berlioz-é. Különben, csu­pán zenetörténeti jelentőségük nagysága tekintetében roko­nok, egyébként más-más vi­lág mindkettőjük muzsikája. Csajkovszkij, akiről méltatói előszeretettel emlékeznek meg, mint »a romantika klassziku­­sá«-ról, egész költészetével a zene nemzetközi múltján csügg: nem rombolt le semmit, de gazdagított, színezett. Elő­kelően hagyománytisztelő for­maépítésével, továbbá a leg­­szenvedélyesebb pillanatok­ban, a legintimebb vallomások idején is megőrzött eleganciá­­jával voltaképpen nem is ro­mantikus egyéniség; a dallam­­szépség, a nemzeti jelleg, a fel­dolgozás, a színek gazdagsága mégis a nagy romantikus ze­neköltők sorában biztosít neki helyet. Berlioz: öntudatlanul, majd később annál­ tudatosabban formaújító és forradalmár; el­hanyagoló­ja, megdöntője min­den addigi zenei doktrínának és építője valami merőben újnak, olyan zeneköltészetnek, amelynek merészsége, egyéni arculata, szabadsága és szép­sége még a mi napjaink zene­­hallgatóját is meglepi. Berlioz, akit Heine — mondanivalói­nak erejére és zenei nyelvének termékenyen áradó szépségei­re utalva — "sastermetű "pa­csirtának nevezett, megte­remtette a francia zeneiroda­lom sajátos, nemzeti nyelvét, szembeszegezte stílusát a Bach­­tól Wagnerig tartó német ze­neirodalmi egyeduralommal, s — amiben Liszt küzdelmeinek vált harcostársává — megte­remtette a rokonművészetek­nek (pl. festészetnek, költészet­nek) és a zenének olyan szin­tézisét, amelyben a muzsikáé a vezérszólam. A két nagy nemzeti-roman­tikus zeneköltő művei méltó megszólaltatásban hangzottak el. A CSAJKOVSZKIJ-EST karmestere, Koródy András elsőül a Romeo és Júlia nyi­tányfantáziát vezényelte.­­Ez a mű Csajkovszkij legdrá­maibb alkotása, beleértve az Anyegin-t is. A két szerelmes két csodálatosan ember-ábrá­zoló zenei témája, meg a Mon­­tagu—Capulet háborúságot fes­tő szaggatott baljós téma a nagy tragédia feloldhatatlan, szörnyű konfliktusát sej­tetőn, a megfelelő drámai erővel szó­lalt meg. A mű talán kissé tárgyilagos hanghordozással in­dult — nem a drámai erők összecsapását megelőző csend feszültsége volt ez — de ké­sőbb a muzsika belső ereje magával sodorta a zenekart, amely — nyitányban éppúgy, mint a két versenymű kísére­tében ■— bebizonyította,­­hogy képes nagy, romantikus érzel­mek zenei megfogalmazására és kifejezésére. A Hegedűverseny szólistá­ja, Banyák Kálmán, kitűnő technikájú, ritka hegedűs­ te­hetség, kitűnően érzi a zenét. Néhol nem ragaszkodik a kot­tához — a­ini megengedhetet­len! —, de mindvégig meg tud­ja őrizni az eredeti hangula­tot, lendületet. Hangszínekben és felfogásban viszont néhol kiütközik játékából valami édeskés, s ugyanakkor tartal­matlan felületesség, a puszta hangok igézete, amely mögül elmaradt a tartalom.. Sebők György, a számtalan­szor hallható b-moll zongora­­verseny vezérszólamának elő­adásával vitathatatlanul bebi­zonyította: olyan művész, aki agyoncséplésig játszott dara­bokkal is tud újat, költőit mondani. Az első tétel beveze­tő harang-akkordjaival, majd a későbbi dialógusokban a ■zongorán megszólaló főtémá­val szinte megalapozta a b­­moll koncert egész hangulatát, felfogását, hangszere, az em­beri deklamáció tagoltságával beszélt. A mély, haragosból az áttetszőig alkalmazott színei­vel, ritka zenei élményt szer­zett. BERLIOZ Faust elkárhozása című orató­riumának megszólaltatása volt e hét kimagasló zenei esemé­nye. Ez a csodálatraméltó, s az "oratórium­"­ szóval csak meg­közelítően definiált alkotás Berlioz egyik legszebb költe­ménye. Nem hasonlít az orató­rium-irodalom nagy műveihez — Berlioz állítólag alig ismer­te Bach-ot. Viszont egyedül áll a recitatív­ áriának páratlan szépségekben gazdag alkalma­zásával, a természetfestésnek talán csak Beethovenhez fog­ható realizmusával. Olyan dal­lambőség van itt, amely a ter­mészet változatosságára emlé­keztet, s olyan líraiság e dalla­mokban, amely egy gyermek­korától élete alkonyéig halálo­san és szerencsétlenül szerel­mes poéta lelkéből fakadt. »A zene és a szerelem a léleiknek két szárnya« írta Emlékiratai­ban Berlioz. A Faust elkárhozásá­nak két hőse: Faust és Mefisztó — egy­azon anyagból gyúrt alakok. Berlioz Faustja és Mefisztója, együtt, alkotójuk vergődő, ér­zelmi életének két hangja. E lírai-romantikus zenei köl­temény számunkra megkapó sajátossága, hogy magyar kör­nyezetben kezdődik: Faust a magyar rónán áll, s a magyar katonák vonulását szemléli. Ebből a jelenetből bontakozik ki, távoli kürtszó jelzései után, a Rákóczi induló. Ezt 1846-ban komponálta Berlioz s később illesztette oratóriumába. Buda­pesten, a magyar nemzet iránt való szeretete jeléül vezényel­te először a sebtében hang­szerelt remekművet. A művet »leírhatatlan moraj« fogadta, majd pedig »ordítozás, lábdo­bogás reszkettette meg a ter­met: minden izzó lélek elfoj­tott dühe tört ki ...­•■ —- így em­lékezik meg Emlékirataiban a bemutatóról. Az előadás friss volt, méltó­képpen sokszínű, képzelet­ moz­gató erejű és pontos. Ferencsik János dirigensi egyéniségének legelőnyösebb jellemvonásai teljesedtek ki az előadásban: meglepő fordulatok, friss, ele­ven színek, remek tempók, az utolérhetetlen berliázi hang­­szerelés plasztikus hangzás­beli érvényesítése, költői fe­szültség. Blum Tamás igen jól énekelhető, irodalmi értékű szövegét megszólaltató éneke­sek közül hadd említsük első­sorban a férfiakat: Simándy Józsefet és Melis Györgyöt. Simándyé talán a legszebb ma­gyar tenorhang. S az oratórium több részletében megragadó át­éléssel, s mindvégig példás ze­nei hűséggel, töretlenül szólalt meg. Melis György produkció­ja annál magasabb méltánylást érdemel, mert világos, lágy, jobbára lírai kifejezésre szüle­tett hangja Mefisztó szerepé­ben —­ tehát a természetétől merőben idegen feladattal szembe állítva is — minden erőszakol­tság nélkül, a zene, s a tartalom átélésének tüzében sötétebb színt kapott, s ő ek­ként erőteljes, lenyűgöző Me­­fisztó volt. Szecsődi Irén ne­mes hangja, különösen a thulei királyról szóló balladában, s a negyedik rész románcában pél­dásan tiszta intonációval csen­gett. Tisztán és szépen énekel­te epizód­szerepét Molnár Éva. Bódi József hangja a közép­fekvésben tömören zeng, mé­lyebb hangjai erőtlenek. A Budapesti Kórust dicséret il­leti az oratórium betanulásáért, de ez a betanulás még egy ke­vés munkát igényelt volna; több biztonságot, a korttaanyag fölényesebb ismeretét, s ezál­tal felszabadultabb éneklést, gazdagabb kifejezést. Az Állami Hangversenyzene­kar szólamai külön-külön is szépet produkáltak e rendkívüli hangszer-szerűséggel megkom­ponált zenemű előadásán: kü­lönösen szép oboa-szót hallot­tunk, s megragadott a hegedű­szólamok egyöntetű és tiszta hangja. Csohádi Péter A Vidám Színpad együttese csütörtökön, szeptember 8-án, pénteken, 9-én, vasárnap, 11-én délután és este vendégszerepel az Építők Rózsa Ferenc Kultúrház Park Színpadán. (VI., Sztálin tér 16. Rossz idő esetén ugyanott a színházhelyiségben.) Színre kerül: I. VIDÁM KABARÉ II. SZERENCSÉS FLÓTÁS (kisoperett) JEGYEK VÁLTHATÓK: 5 FORINTTÓL 15 FORINTIG A VIDÁM SZÍNPAD (VI., Révay u. 18) Minden este 1 órakor: „KÖNNYŰ PESTI SÉRTÉS" KONFERÁL: K­E­L­L­É­R DEZSŐ _tarta el Ünnepélyesen megnyitották az újjáépített berlini Operaházat Berlinben, az Unter den Lindenen, vasárnap délután ünnepélyesen megnyitották az újjáépített Állami Operaházat. A második világháború vé­gén két ízben súlyos bomba­­támadást szenvedett színház első előadását több mint 200 éve, 1742 decemberében tar­tották. A megnyitón Caesar és Cleopatra történetét játszot­ták, Knobelsdorff építész híres remeke, az opera, azonban még tető nélkül, festés és ara­nyozás hiányával, állványok­kal körülbástyázva fogadta látogatóit. A később befejezett opera kétszáz évig volt hajléka a német zenekultúrának. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya Wil­­helm Pieck elnök kezdemé­nyezésére 1951 júniusában ha­tározatot hozott a berlini opera újjáépítéséről. A munkálato­kat Pauligk professzor, nem­zeti-díjas műépítész és Hem­­merling professzor irányította. Tervük az volt, hogy az új épület lehetőség szerint meg­őrizze Knobelsdorff eredeti elgondolásait és formáit, ugyanakkor a modern techni­ka és építőművészet gazdag­ságát is hozzáadja. Az újjáépí­tés során a legkorszerűbb mű­szaki felszereléssel látták el a nézőteret és a színpadot. A fo­lyosókat, szalonokat a legma­gasabb igényeknek megfele­lően rendezték be. A színpad nagysága, 30 méteres mélysége, továbbá az oldal-, a hátsó szín­padok és modern süllyesztő­berendezések lehetővé teszik a gyors színváltozás előkészí­tését. A nézőtéren a színek — vörös, fehér és arany — szim­fóniája fogadja a belépőt. Az Apolló-teremnek nevezett elő­csarnokot, melyet régi zárt­sága kiválóan alkalmassá tesz kamarahangversenyek rende­zésére, a sans-souci kastély intarziás padlója nyomán ké­szült színes márványpadló dí­szíti. Az új berlini Operaház az építészeti hagyományok és modernség harmóniája. A vasárnapi megnyitó ün­nepségen megjelent Wilhellm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, Walter Ulbricht, Németország Szocia­lista Egységpártj­a központi bi­zottságának első titkára, mi­­niszterelnö­khelyettes, Német­ország Szocialista Egységpárt­ja politikai bizottságának és a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának több tagja, a diplomáciai képviseletek ve­zetői, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, India, Nyugat- Németország és több más ál­lam művészeti életének küldöt­tei, az újjáépítést végző mun­kások, művészek és mérnökök, valamint a német főváros po­litikai, gazdasági és kulturális életének jelentős személyei. Johannes K. Becher művelő­désügyi miniszter, beszédében rámutatott arra, hogy a régi berlini opera újjáépítésével a német dolgozó nép kulturális igényeit fokozottabban szolgál­ja. Felhívta a német zeneszer­zőket arra, hogy alkossanak a német nép új életét és örömeit kifejező nemzeti humanista dalműveket; kijelentette, hogy a berlini Állami Operaház ugyanakkor a német zenemű­vészet alkotásai mellett vala­mennyi nemzet zeneirodalmá­nak operáit is színte hozza, így, a művészet eszközeivel mozdít­ja majd elő a népek közötti ba­rátságot s járul hozzá a béke megszilárdításához. Johannes R. Becher azzal fe­jezte be beszédét, hogy a berli­ni Állami Operaház remélhető­leg nemsokára az egységes, de­mokratikus, békeszerető Né­metország állami operaháza lesz. Ezután ünnepélyes pilla­nat következett: Waldemar Schmidt, a demokratikus Ber­lin polgármestere átnyújtotta az épület kulcsát Max Burg­­hardtnak, az operaház igazga­tójának. Majd Franz Kon­­witschny nemzeti-díjas kar­mester vezénylete mellett fel­csendültek Weber és Beetho­ven művei. Vasárnap este pedig megszó­lalt az első operaelőadás az újjáépített színházban. Richard Wagner: A nürnbergi mester­dalnokok című operáját mutat­ták be, melyet több külföldi adóállomás mellett a magyar rádió is a helyszínről közvetí­tett. A vidéki városok is készülnek A BARTÓK-ÜNNEPSÉGEKRE Az őszi Bartók-emlékünnep­­ségekre nagyszabású előkészü­letek folynak vidéken is. Szé­kesfehérvárott az elmúlt hét végén alakult meg a Fejér me­gyei Bartók Béla ünnepségek bizottsága, amely elhatározta, hogy Szeptember 24-én Szé­kesfehérvárott, szeptember 27-én pedig Sztálinvárosb­­n rendez nagyszabású Bartók­­emlékestet és hangversenyt. November 7-től 13-ig Bartók Béla-hét lesz a megyében, ennek során Székesfehérvárott em­lékkiállítás nyílik. Az ifjúság részére külön Bartók-ünnep­­ségeket tartanak ifjúsági ének­karok szereplésével. Kaposvárott is megalakult már az ünnepségeket előkészí­tő bizottság. A TTIT Somogy megyei szervezete megyeszerte előadásokat tart Bartók Bélá­ról, Kaposvárott utcát nevez­nek el a nagy zeneszerzőről. Borsod megyében a megye 74 legjobb kórusa — köztük a Borsod megyei központi ének­kar, a DIMAVÁG és az Ózdi Kohászati Üzemek éne­kkara — Bartók-gyűjtésű népdalokat, próbál, amelyekkel rövidesen közönség elé lépnek. Október 10-én Lillafüreden lesz a me­gye legnagyobbszabású Bar­­tók-ünnepsége. Az iskolákban ifjúsági zenei napokat, a járá­si székhelyeken Bartók-kiállí­­tásokat rendeznek. Debrecenben szeptemberben ünnepi hangversennyel nyitják meg a Bartók Béla emlékévet, majd decemberben Kodály­­estet rendeznek. Márciusban kéthetes ünnepségsorozaton emlékeznek meg Bartók Béla munkásságáról. Új vezetőséget választott a Színház- és Filmművészeti Szövetség közgyűlése A Színház és Filmművészeti Szövetség hétfőn tartotta köz­gyűlését a Művészeti Szövet­ségek Házában. A közgyűlé­sen megjelent Darvas József népművelési miniszter, Kállai Gyula népművelési miniszter­­helyettes is. Major Tamás Kossuth-díjas kiváló művész elnöki megnyitójában üdvö­zölte a szövetség nagyszámban megjelent tagjait, majd Ladá­nyi Ferenc Kossuth-díjas ki­váló művész tartotta meg fő­titkári beszámolóját. Foglal­kozott a szövetség elmúlt két­évi munkájával, majd a szö­vetség eddigi vezetősége ne­vében lemondott. A közgyűlés a vezetőség le­mondását tudomásul vette, majd titkos szavazással meg­választotta az új vezetőséget. A Magyar Színház és Film­művészeti Szövetség megvá­lasztott új vezetősége: Ádám Ottó, Apáthi Imre, Ascher Oszkár, Bacsó Péter, Barsi Béla, Bessenyei Ferenc, Bics­­key Károly, Both Béla, Bulla Elma, Cserés Miklós, Dayka Margit, Deák Sándor, Dienes Ferenc, Fábry Zoltán, Földes Gábor, Fülöp Zoltán, Gáspár Margit, Gellért Endre, Gertler Viktor, Gobbi Hilda, Gyárfás Miklós, Herskó János, Hil­­debrand István, Horvai István, Horváth Ferenc, Horváth Ti­vadar, Illés György, Jancsó Miklós, Katona Ferenc, Kazi­­mir Károly, Keleti Márton, Keres Emil, Kiss József, Kol­­lányi Ágoston, Kovács And­rás, Ladányi Ferenc, Lendvai Ferenc, Magyar Bálint, Major Tamás, Makk Károly, Má­­riássy Félix, Marton Endre, Mátrai József, Nádasdy Kál­mán, Nádassy László, Pollák Gusztáv, Pásztor István, Pécsi Sándor, Ruttkai Ottó, Sallós Gábor, Simon Zsuzsa, Solthy Bertalan, Somogyi Erzsi, Szendrő Ferenc, Szendrő Jó­zsef, Szilágyi Bea, Szőts Ist­ván, Szörényi Éva, Téri Ár­pád, Tímár István, Várkonnyi Zoltán, Vass Károly, Both Béla, a Színház és Filmművészeti Szövetség új vezetőségének tagja mondott ezután beszédet. — Új alapszabályunk értel­mében a jövőben a szövetség­nek két szakosztálya lesz: a színházi és a filmszakosztály. Biztos vagyok benne, hogy filmművészeink, akiknek prob­lémáival általában nem fog­lalkozott a vezetőség, s akik éppen az utóbbi időben na­gyon komoly harcot vívnak sa­ját területükön a mélyebb esz­meiségért és magasabb szín­vonalért, szövetségünkben egy ilyen szakosztály keretében jól fogják érezni magukat. A szövetség színházi mun­kájáról szólva kifejtette, hogy tervük fokozottabban, támo­gatni a színházakban is az al­kotómunkát. A jövőben az el­nökség tagjai egy-egy előadás után leülnek a szereplőkkel, a rendezőkkel, a színház vezető­ségével és tagságával és meg­beszélik velük a látottakat. A tapasztalatokat utána össze­gyűjtik és az egész színművé­szet rendelkezésére bocsátják. — A megválasztott vezetők kötelessége — folytatta — a színházak rendszeres látogatá­sa. Emellett egyik legsürgő­sebb feladatunknak tartjuk, hogy szlárd alapokra helyez­zük a művészeti tanácsokat­ és a Népművelési Minisztérium­mal egyetértésben szabályoz­zuk működésüket. — Ebben az évadban is — folytatta — megrendezzük az immár hagyományossá vált fesztivált. Itt is bizonyos de­centralizációt kell végrehajta­ni. Ezért azt tervezzük, hogy április végén, május elején előbb néhány vidéki nagyvá­rosban rendezzük meg a szín­házi heteket, amelyek során a szövetség vezetőségéből létre­hozott bizottságok megállapít­ják, melyek a legkiválóbb elő­adások. Ezeket — négyet vagy ötöt — hozzuk fel a fővárosba és ezeknek a megtekintése után gyűlünk össze megvitatni valamennyi színház egész éven át végzett munkáját és elért eredményeit. — A továbbiakban okvetle­nül meg kell tárgyalni az el­nökségnek a színészek fellé­pési számának szabályozását, a színházak és a filmgyártás részvételét a második ötéves tervben, a hároméves klasz­­szikus műsortervet, a főisko­láról kikerülők különböző problémáit és még sok egye­bet. — Egészséges, élő kapcsola­tot szeretnénk létrehozni az írószövetséggel, a drámaírók­kal és a kritikusokkal, vala­mint a közönség egyes rétegei­vel is. A Színház- és Filmművészeti Szövetség közgyűlése Major Tamás zárószavával ért véget. Szovjet pedagógiai könyv- és tankönyvkiállítás A Szovjet Könyv Háza és a Gorkij Könyvtár VII. kerület, Gorkij fasor 45. alatt szeptem­ber 7-én, szerdán este 7 órai kezdettel szovjet pedagógiai könyv- és tankönyvkiállítást rendez. A kiállítást Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes nyitja meg. Szovjet pedagógia címen Szokolszky István, a Központi Pedagógus Tovább­képző Intézet igazgatója tart előadást. Közreműködik a Gor­kij Könyvtár ének- és zene­kara. Új darabok előadására készül a Madách Színház A Madách Színház megtar­totta az idei évad első társu­lati ülését, ahol Horvai István, a színház Kossut­h-díjas igaz­gatója ismertette a feladato­kat. A Madách Színház előre­láthatólag néhány hét múlva műsorára tűzi Móricz Zsig­­mond Sári bíró című darabját. Az év befejezése előtt Pogo­­gyin: Kreml toronyórája című darabját is bemutatják. A Kamara Színházban Bom­­ba Lajos Szerelem című mű­vének próbáit kezdik meg. Ugyancsak itt kerül színre Moti­ra Misanthrope-ja és vele egy műsorban egy francia egy­­felvonáson. A színház szoros­­kapcsolatot tart fenn több ma­gyar íróval, köztük Hubay Miklóssal, Sarkadi Imrével, Halász Péterrel és darabjaikat bemutatásra készítik elő. NAPLÓ Nagy sikerrel mutatták be Teheránban a Liliom­fi című színes filmvígjátékot. A filmet Indonézia is megvásárolta. No A Csillag, a Magyar Írók Szövetsége folyóirata szeptem­beri számában megkezdi Dar­vas József Szakadék című iro­dalmi forgatókönyvének közlé­sét. A lap Csoóri Sándor, Fo­dor András, Demény Ottó, Somlyó György, Berda József és Jobbágy Károly verseit, Ké­pes Géza műfordításait, Szabó Pál és Urbán Ernő regényrész­letét, Hunyady József elbeszé­lését közli szépirodalmi rovatá­ban. Szabolcsi Bence Bartók­ról, Keresztury Dezső irodalmi emlékeinkről, Vas István Apollinaire költészetéről, Ben­­cze László a balatoni tájról írt tanulmányt. Irodalmunk idő­szerű kérdéseivel foglalkozó vitacikkek és kritikák zárják le a folyóirat legújabb szá­mát.□ Miskolcon Csók István két­szeres Kossuth­-díjas festőmű­vész, a Magyar Népköztársa­ság kiváló művészének képei­ből jubileumi kiállítás nyílt meg szombaton, a nagy ma­gyar mester születésének 90. évfordulója alkalmából. A megnyitón részt vett Csók Ist­ván is. Diego Rivera mexikói festő­művész, a Szovjetunió Képző­­művészeti­ Akadémiájának meghívására, három hetet tölt a Szovjetunióban. SZEPTEMBER 6 Szeptember 2-án két szovjet orvostudós-küldöttség indult el Hollandiába. Alekszan­dr Szerebrov professzor és Jelena Pogoszjanc, a biológiai tudo­mányok doktora a rák keletke­zésével foglalkozó amszter­dami nemzetközi értekezleten vesz részt. A másik küldöttség a Scheveningenben szeptem­ber 5-én megnyíló érzéstelení­­tési világkongresszusra uta­zott. A küldöttség vezetője Fjodor Uglov professzor.­­ Megkezdték a Körhinta cí­mű új magyar film forgatását. A főbb szerepeket Soós Imre, Töröcsi­k Marianne, Szirtes Ádám, Kiss Manyi és Barsi Béla Kossuth-díjas játssza. A A VOKSZ képzőművészeti szakosztályának irodája me­leghangú levélben mondott kö­szönetet Zádor István grafikus­nak Puskin: Anyégin-jének ki­tűnő illusztrációiért. A­­levél megemlíti, hogy a rajzokat át­adták a moszkvai Puskin Mú­zeum grafikai osztályának. A Szovjetszkoje Iszkusztvo két illusztrációt közölt Zádor Ist­ván grafikáiból. * Móliére ^Boltcsinálta doktor^ című vígjátékot arab nyelven filmre viszik. A film főszerep­lői egyiptomiak: Illyés Gyula verseinek francia nyelvű gyűjteményes kiadása Illyés Gyula verseinek fran­cia nyelvű gyűjteményes ki­adása októberben jelenik meg Párizsban. A körülbelül hat­van verset tartalmazó kötet a költő fejlődését mutatja be 1924-től 1955-ig. A verseket Pierre Seghers francia­­ költő ültette át franciára. 5

Next