Magyar Nemzet, 1957. december (13. évfolyam, 73-96. szám)

1957-12-01 / 73. szám

Tasámap, 1957. december Sn eiph z. nhpm u£. Húsz éve már, hogy a szárszói sínre feküdt tébolyult türelemmel lesve, hogy »mesz­­ezb­ől, lassan, dübörög a föld«. Lelke mélyén régóta kísértett egy ingerkedő képzet: szágul­dó vonat előtt fogadni a sors ítéletét. És most, mintha egy réges-régi látomás támadt vol­na rá, hogy a sínre teperje: a vasúti pályán alvó ember képe, akiről kamaszfejjel írt. Jobb ökle, mint a talpfa oly kemény, úgy alszik, mint rég anyja meleg ölén. Ruhája rongyos. Még fiatal­ legény. Húsz éve már, hogy elment. Komor és vészterhes év volt az, Európa horizontja elborult, és a magyar égbolton is sötét, reményt fullasztó felhők gomo­lyogtak. A dermedt és önma­gát csalfán hitegető világban hallatszott már a háborúra ké­szülődő, haláltáborokat építő fasizmus dobpergése. De egy­előre csak a legjobb fülűek és a legérzékenyebb idegűek hal­lották. Radnóti akkoriban így írt: »Járkálj csak halálra­ítélt!«, Bálint György pedig így töprengett: »Menekülni kellene a csend elöl és mene­külni kellene a fergeteg elől. Talán, ha most, azonnal indul­nék, még eljutnék valaho­vá...'" A cikk utolsó szava: »Maradok.« Menekülni vagy maradni *— ezt latolgatták akkor a leg­jobbak, Radnóti, Bálint György, Szerb Antal, Sárközi, Halász Gábor, egy halálraítélt írástudó nemzedék. És ma­radtak. Mindaddig, amíg a fasizmus aknamezővel­­ vagy tarkólövéssel be nem teljesí­tette rajtuk mártíromságukat. »Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Attila se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult.« Igaza volt Radnótinak: Jó­zsef Attila sem menekült el. Őt is a fasizmus hurcolta a ha­lálba, nem marhavagonban, mint a többieket, hanem a te­hervonat alatt Miért is menekült volna? Hiszen egész költészete a cse­lekvésé és nem a félreállásé. Olyan időben, amikor az ünn­e­­peltek és az elismertek hűvös szóból és cifra jelzőből magá­nos tornyot raktak maguknak, hogy tűnődésüket ne zavarja a kor, József Attila minden ver­sével tettre lázított és a jövőre mutatott. Kosztolányiról írt bírálatában visszájára fordítva, benne van a maga hitvallása is: "Kosztolányi világában... alig van cselekvés. Itt minden történik... a szemlélőt a cse­lekvő ellen veti." Még utolsó, halál felé tántorgó korszaka sem halálköltészet, és nem azonos a manapság oly gya­kori iránytvesztéssel, perspek­­tívátlan nihillel. Hisz ebből a széthulló lélekből még olyan lelkes-haragos, jövőt harsogó himnuszok zuhognak, mint a Falu, A Dunánál, a Levegőt, az Ars poetica és a Hazám. József Attila előtt nem borult el a jövő. Nem a hitét vesz­tette el, csak az irodalom­ban magára maradt a hité­vel. "Ma éheztél és nem kerestél. Egész nap új világra lestél." Belátta, hogy egyéni sorsa beteljesedett, de mindvé­gig tudta, hogy nincs olyan hatalom, amely a szocialista jövendőt feltarthatná. Cselek­vő költő volt és biztos hitű. Még bukásában is erőt sugár­zó, távlatot adó. Ne rösteljük és ne takargas­suk tehát a késői József Atti­lát, és ne merítsenek belőle azok, akik a szocialista költé­szetből egy új dekadenciába menekülnek. Az egyéni élet bomlása volt az, nem a világ­nézeté! N­em menekült el a való­ságtól és az értelemtől sem. Nincs még egy költőnk, aki jobban értette volna, és híveb­ben visszhangozta volna a ma­gyar sorsnak ezt a másfél év­tizedét. Akinek költészetében világosabban látnád a munkás, a paraszt, a kisember, a tőké­vel és a fasizmussal gyűrköző nemzet életét. Nincs munkás­­költőnk, aki ennyire belülről látva, ilyen mélyről kiáltva harsogta volna, hogy mi pusz­tul és mi érlelődik a város pe­remén, és nem volt falukuta­tónk, sem parasztköltőnk, aki ennyire ábrándmentes forró szeretettel, ilyen igazi "népies­séggel" kiáltotta volna világgá, hogy mi megy végbe a falu peremén. »Hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején." Az Ars poeticának ezt a hit­vallását ma is újból és újból el kell kiáltania mindenkinek, aki mai irodalmunk gondját érzi. Aki a maga kicsiny poszt­ján is felelős azért, hogy rea­lizmusunkat ne dúlja szét sem a szempontokból rakott áb­rándköltészet, sem a_ jelent, jövőt tagadó hitetlen csügge­­dés. És soha ne feledjük: József Attila nem tagadta meg az ér­telmet, még akkor sem, ami­kor roncsolódó, távozni készü­lő öntudatával birkózott. "Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt" — ezt halála évében írta. A fia­tal, érlelődő, mások hangját íz­lelgető József Attilánál még ta­lálsz nehezen érthető sorokat, a haldoklónál egy szót sem. Az ő szimbolikája nem a tartalom­tól és a mondanivalótól függet­lenedő szimbolizmus, de nem is a sekélyes érthetőség mély­pontjára züllesztett versfara­gás. "Én túllépek e mai kocs­mán, az értelemig és tovább!" Hol van az a "tovább"? Nem az érthetetlen víziók és az ön­törvényüket követő képek kü­­lönvilágában, hanem ott, ahol a költészet lélekkel, zenével, sajátos egyéniséggel ragyogja be, hogy még világosabb és még pompázóbb legyen, az értelmet. Az ezer és ezer példa közül csak egyet, hirtelenében felütve a könyvet: Puha szántások esővert, leves gerezdjei között csüggedten várják a fák a sebes, apadt mellű ködöt. " Nem egyszerű, kívülről lát­ható valóság és nem pusztán az érzékszervekkel felfogott érte­lem ez. De nem valótlan és nem értelmetlen. Mélyebb va­lóság és hangulattal, érzelem­mel, egyéni látással megnövelt értelem, amilyet csak a művé­szet adhat, és amilyet a művé­szetnek mindig adnia kell. Nem menekülhetett az, aki a költő hivatását a tanításban látta. "Én most már nem is költőnek tartom magamat, ha­nem tanítónak" — írta 18 éves korában, amikor mint új Krisztusból modern hegyibe­szédként ömlenek belőle a Ta­nítások. És ugyanezt vallja utolsó születésnapján is: "Én egész népemet fogom nem kö­zépiskolás fokon taní­tani." Cselekvés, valóság, értelem — mindez ehhez kellett, ennek volt az alkotórésze: József Attila a nemzet tanítója volt. És népének a valóságos nemzet fogalmát tanította, amelyben nem turáni test­vériség van, hanem osz­tályharc dúl, amelyet nem mitikus ősátok sújt, hanem a tőke és a fasizmus fosz­togat. Még az ősi Regös­ének sejtelmes szavai is új, osztály­harcos tartalmat nyernek nála. Az ő nemzeti szemlélete nem ismer vérmítoszt, búsmagyar­kodást, gőzölgő előítéletet és ködös babonát. De ismeri a je­len józan felméréséből adódó nemzeti feladatokat és az érte­lem hitével meglátott szocia­lista jövőt. Kortársai közül a legvilágosabban ő látta meg, hogy szocializmus és nemzeti sors egyet jelentenek és hogy a jövendőt építeni csak népi összefogással lehet. József Attila a proletármódon megfo­galmazott nemzet költője volt. Akinek még ma is probléma, hogyan­­ lehet a munkásosztály köré szervezett népfrontnak egyszerre szocialista és nem­zeti távlatot mutatni, aki még ma sem látja, hogyan kell a népfrontnak szocialista tartal­mat és nemzeti hangot adni, az ismételten olvassa el a Hazámat és a Mondd, mit érlel. Nem menekült el, őt taszí­tották félre azok, akiknek ez az egy lélekben kiteljesedő nemzet érthetetlenül sok volt. Félrelökték, akik nemzetet akartak szocializmus nélkül, és nem értették meg azok, akik­nek szocialista hitében ez a nemzeti szemlélet akkor még gyengén érett, vagy nem tel­jesen átérzett volt. Ő, aki az egész nemzet gondját, sorsát élte, együtt bukott akkor a nemzet ügyével, úgy, mint elő­dei: Ady és Petőfi. Húsz éve már, hogy el­ment tőlünk. A nemzet taní­tója volt, tanuljunk végre tőle szocialista esztétikát és költé­szetet, igaz szenvedélyt és tör­hetetlen hitet. És nemzeti lé­tünket akaró, jelenünket vál­laló és jövőt építő magyarok, tanuljunk tőle értelmes össze­fogást, józan emberséget és szocialista magyarságot. Komlós János Magyar Nemzet József Attila és a nagyvilág J­ózsef Attila tragikus halálá­nak huszadik évfordulójá­hoz érkezve, emlékezzünk meg József Attila és Thomas Mann budapesti találkozójáról is, amelyet joggal nevezhetünk József Attila és a világiroda­lom első találkozójának. Tho­mas Mann 1937 elején megis­merte Budapesten József At­tila több versét, amely úgyne­vezett­­nyers fordításban" sem tévesztette el hatását, és ettől kezdve a világhírű német író sokfelé elvitte a fiatal magyar költő hírét. Valószínűleg az ő közvetítésével kerültek József Attila versei Benedetto Croce kezébe is. Benedetto Crocét, aki idealista világszemlélete és liberális politikai nézetei elle­nére antifasiszta volt, és bát­ran küzdött Mussolini ellen, főleg a magyar költő antifa­siszta mondanivalói ragadták meg. Az olasz filozófus és esz­téta írta az első római mélta­tást József Attiláról, és néhány költeményének átültetésével is hozzájárult világhírnevének megalapozásához. T­homas Mann úgy jutott el 1937 januárjában Budapestre, hogy a haladó magyar írók egy­­ csoportja, amelyhez József At­­­­tila is tartozott, meghívta a hitleri Németországból emig-­­­rációba kényszerült írót, akit a­­ heidelbergi egyetem kevéssel azelőtt fosztott meg a díszdok­­torságtól, és akinek műveit Göbbels rendeletére, az Unter den Linden-en gyújtott könyv­máglyákon­­örök enyészetnek" adták át a barnainges barbá­rok. " A Horthy-fasizmus úgyne­vezett "hintapolitikusai" nem akarták megakadályozni Tho­mas Mann budapesti előadá­sát. Akkor még ügyeltek bizo­nyos külszínre. De kikötötték, hogy a német író előadása is, az előtte elhangzó prológ is, minden tekintetben­­politika­mentes** legyen. A fasiszta rendőrség cenzo­rai a Magyar Színházban ren­dezett Thomas Mann-est előtt átvizsgálták a Lotte Weimar­­ban felolvasásra szánt fejeze­tét. Ezt jóváhagyták. Átnézték József Attila benyújtott beve­zető versét, a Thomas Mann­­ üdvözlésé­t is. Ezt törölték a­­ műsorból. A budapesti fasiszta főkapi- t tányság korlátolt urai azt hit-­­­ték, hogy ezzel megsemmisítik magát a költeményt is. Alapo­san tévedtek. Ők megsemmi­sültek, de a költemény meg­­­ maradt. Túlélte a Hitler-fasiz­­­­must és — mint a világhírű­­ német demokrata író attól­­ kezdve mindig hangoztatta­­ magyar látogatói előtt —, Tho­­­­mas Mann egyik legjobban be­­­­csült­­nemesi levele** lett.­­ Thomas Mann világirodalmi­­ értékűnek minősítette József­­ Attila nagyszerű költeményét,­­ amely nemcsak aktív human­i­nizmust hirdetett és az igazi­­ realizmus hitvallása volt, ha- s nem a fasizmust is keményen megbélyegezte.­­ Thomas Mann és József At­tila csak az ügyeletes rendőr­tisztviselőtől tudta meg, hogy a főkapitányság nem engedé­lyezte a Thomas Mann üdvöz­lése című költemény felolva­sását. Amikor Thomas Mann látta József Attila érthető el­keseredettségét, odament hoz­zá és szeretettel átkarolta. Ezzel a gesztussal, mintha élő szimbólum lett volna, már a világirodalom ölelte át Jó­zsef Attilát.A­ár­a a külföldet nézzük, Moszk­­va és Párizs irodalmi kö­reiben ismerik leginkább Jó­zsef Attilát. A szovjet folyó­iratok már a második világhá­ború idején több költeményé­nek fordítását közölték. 1947- ben pedig megjelent Moszkvá­ban — Hidas Antal és Kun Ágnes kezdeményezésére — az első kis gyűjtemény József At­tila verseiből. 1952-ben a ma­gyar költészet orosz nyelvű Antológiájában Martinon, Isza­­kovszkij és Csukovszkij fordí­tásai tették lehetővé József Attila méltó megmutatkozását a Szovjetunióban. 1955-ben Münnich Ferenc, aki akkor moszkvai nagyköve­tünk volt, akciót indított na­gyobb József Attila-kötet ki­adása érdekében, és felkérésére Waldapfel József egyetemi ta­nár a szovjet fővárosba uta­zott, hogy ott előadást tartson József Attiláról. Jövő év elején megjelenik majd Moszkvában — Geiger Béla, Gerskovics és Golemba szerkesztésében — József At­tila válogatott verseinek nagy­szabású gyűjteménye. A versek fordításának munkájába a legkiválóbb szovjet műfordí­tók kapcsolódtak be, kezdve az idősebb Vera Iljina-tól, Arthur Rimbaud és Gardia Lorca leg­jobb orosz nyelvű interpretáló­­jától, egészen a fiatal Andrej Szergejev­ig, aki a legújabb nemzedéket képviseli. A nyomdában befejezés előtt álló antológiából néhány szov­jet folyóirat és lap már közölt is szemelvényeket. Két ismert zeneszerző, Jurij Szlonov és Viktor Szibirszkij pedig meg­zenésítette József Attila több versét. A dalokat a szovjet rá­dió is közvetítette. * p­árizsban 1955-ben jelent meg a Francia költők hódo­lata József Attila előtt című­­ kötet. Huszonhat francia költő — közöttük Paul Eluard, Tris­­tan Tzara, Pierre Emmanuel, Gamarra, Gascar, Goucheron, Guillevic, Vercors és Cocteau — vállalkozott József Attila verseinek tolmácsolására, s a szárszói sínek között elpusz­tult költő több verse egyszerre csak belekerült az új francia irodalmi élet vérkeringésébe. A francia közönség sikerült fordításokban ismerhette meg az olyan kimagasló költemé­nyeket, mint a Tiszta szívvel, a Favágó, A város peremén, A tőkehaszon balladája, a Ma­ma, a Gyermekké tettél, az Ars poetica és az Íme, hát megleltem hazámat. A Mama nem kevesebb, mint öt ismert francia költő átültetésében je­lent meg a gyűjtemény lap­jain, ami lehetőséget adott a vers megrázó szépségeinek sokoldalú érzékeltetésére. A fordítóknak néhol sikerült megoldani a szinte lehetlennek látszó feladatokat is. A Fa­vágó című költeménynek a "döntsd a tőkét" szavaiban megnyilatkozó szándékos két­értelműsége a francia fordítás­ban ilyen szójáték segítségével nyilatkozik meg: "abats les chénes" — "dönts a tölgyeket", ami ugyanolyan hangzású, mint az "abats les chaines" — "verd le a láncokat". Tristan Tzara így tisztelgett a francia költők József Attila fordításait felsorakoztató mű­ben a magyar lírikus előtt: »A meggyilkolt költők hosszú so­rában Attila a legnagyobbak között foglal helyet, azok kö­zött, akik elestek az egyenlőt­len harcban, amelyet a költé­szet vív a néhány kizsákmá­nyoló érdeke szerint forgó vi­lág szörnyű körülményeivel. Ma új, sírontúli győzelemtől ragyog fel Attila sugárzó arca. Hazája legyőzte az öntudatlan­ságot és a sötétséget, népe le­aratja nagyszerű munkájának gyümölcseit. Fennkölt emléke bartóki magasságokban szár­nyal, hiszen mindketten a nem­zet géniuszából merítettek, amely éppen egyediségével része az egyetemesnek.** Guillevic a Nouvelle Cri­­tique lapjain ezekkel a sza­vakkal hajtotta meg a magyar költő emléke előtt az elisme­rés lobogóját: "József Attila korunk egyik legnagyobb köl­tője volt. Egyesek azt mond­ják róla, hogy túlságosan söté­ten lát. József Attilának né­hány verse nemcsak fekete, hanem fekete és vörös. Feke­tének látja azt a borzalmas társadalmat, amelyben élt, és vörös színekkel ecseteli e tár­sadalom ellen vívott harcát, a reménységet és a jövőbe vetett bizalmát."R R­eméljük, hogy előbb-utóbb megjelenik majd az Aka­démiai Kiadó most megindult sorozatában, az Új Magyar Múzeum­ban az a régen be­ígért dokumentumgyűjtemény, amely József Attila a kortár­sak szemében címmel felsora­koztatja a magyar és külföldi kortársak egykori leveleit, méltatásait, tanulmányait. Eb­ben a gyűjteményben, vagy egy kiegészítő kötetben össze kell szedni azokat a külföldi cikkeket is, amelyek József Attila halála után elősegítették a magyar költő világhírének elindulását. Ma már kétségte­len, hogy József Attila — akárcsak Petőfi és Ady — nemcsak Magyarországé, ha­nem az egész világé is. örök összefonódássá vált Thomas Mann és József Attila 1937-es találkozója. Sós Endre József Attila: ARS POETICA Költő vagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás — fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költők — mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku — én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz, s megjelennek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol­ táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, föliidulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! _9 Új SZOVJET műszaki, tudományos, szépirodalmi és művészeti könyvek érkeztek Látogassa meg IDEGEN NYELVŰ KÖNYVESBOLTJAINKAT VI., Népköztársaság útja 2. V., Deák Ferenc u. 15. V., Váci u. 34.

Next