Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-29 / 282. szám
Házunk tája Micsoda vigasztalan látvány egy porba fúló falu. Hát még, ha megerednek az ég csatornái és valóságos ingovánnyá változik, az egész vidék. Úgy érzi az ember, nemcsak a cipőjét, vagy a csizmáját húzza kegyetlenül a sár, nemcsak a lábát, járását nehezíti el, hanem gúzsba köti még a gondolatait is. Nem hiába vált szimbólumává ez a por- és sártenger a régi falunak és általában az átkos elmaradottságnak. Mindezt nem csupán a novemberi esők juttatják eszünkbe, hanem az évévi tervezgetések is. A községfejlesztésre gondolunk, amelynek ez évi mérlegét s jövő évi terveit elkészíteni az újjáválasztott tanács első feladatai közé tartozik. Az emberek számítanak rá, hogy képviselőjük, az újjáválasztott és új tanácstagok friss nekibuzdulással, még gyorsabb tempóban igyekeznek majd eltüntetni a múlt minden sötét és kényelmetlen maradványát. Mennyi munka folyt már eddig is. Új kutak ezrei, vízművek, iskolák, kórházak, rendelők, villamoshálózat, mozi és kultúrház — mindez már szinte “sablon* — felsorolásként hat. Dehát micsodasablon* az, amely az 1945 előtti 1282 villannyal ellátott község helyet 2508-at — csaknem kétszer annyit — tudott felmutatni már a múlt év végén és a rendszeres mozit úgyszólván minden magyar faluban! Most azonban nem a központi beruházások milliárdjairól, hanem az egy-két év óta különös jelentőségre szert tett községfejlesztési alap millióiról szeretnénk beszélni. Pontosabban az idei 814 millióról, amely — a felajánlások felső határának ésszerű fellazítása, valamint a kisipari termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek bekapcsolása révén — csaknem a duplája a tavaly megszavazott összegeknek. S hogy — különösen faluhelyen — mennyire a társadalom önszántából emelkedtek ily magasra a szóbanforgó öszszegek s velük a lehetősége a helyi kívánságok gyorsabb megvalósítására, bizonyítja, hogy arányosan megnőtt a felajánlott társadalmi munka értéke is, amely aztán igazán kézzelfoghatóan egyesíti a társadalom erőit a közös célok érdekében. Úgy hírlik, csaknem 350 kultúrház, illetőleg kultúrotthon, több mint 600 közkút, vagy két tucat fürdő, mintegy 240 kilométer belső út és — talán ez mozgatja meg leginkább a képzeletet — 1 600 000 négyzetméter járda készül el az év végéig. Micsoda haditény ez a töméntelen — egy méter szélességben számolva 1600 kilométer hosszú! — gyalogút a por és a sár elleni küzdelemben. Mert nemcsak arról van szó, hogy a lehetőség szerint csökkentsük a városi és a falusi életviszonyok közötti különbséget, hogy civilizáltabbá tegyük a falusi életet, hanem ezzel együtt arról is, hogy megszüntessük a falusi fiatalság túlzott mértékű városba özönlésének, némi túlzással “'menekülésének*' oly gyakori okait: az elmaradottságot és az unalmat. Mindezek folytán okos dolog volt az országos költségvetés “•nehéztüzérsége* mellett a helyi társadalmi összefogás és erőfeszítések “könnyű lövegeire* bízni ezt az ostromot a múlt és maradványai ellen. A választott tanácstagok és a tanácsapparátus pedig jó vezetői lehetnek e “hadműveleteknek*, hiszen úgy ismerik a ~terepviszonyokn*** vizet a tenyerüket. A megoldandó feladatokat és az embereket egyaránt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lakosság általában szívesen vállalja a községfejlesztési hozzájárulás nem túlzott — maximálisan az adó 20 százalékáig terjedő — terhét és örömmel részt vállal az ezzel kapcsolatos munkákból is. Kétségtelenül fokozták az aktivitást az év elején megjelent, a községfejlesztési munka korábbi bürokratikus vonásait kiküszöbölő rendeletek, a szükséges építő- és más nyersanyagok központi készletből való biztosítása s általában a központi szervek hitel-, előleg- és egyéb segítsége. Végeredményben azonban mégsem ezen dőlt el, hogyan sikerül összefogni a társadalom különböző erőit, hanem a tanács, a tanács embereinek aktivitásán, hozzáértésén, emberi kvalitásain. Egyszóval azon, amit a zsurnalisztika — helyesen, de kissé kényelmesen, egyszerűen — politikai munkának nevez. Valóban erről van szó, de a legkevésbé sem szűken értelmezve. Az ugyanis csak alfája a sikernek, hogy a tanács a tervek összeállításától a gyakorlati megvalósítás utolsó mozzanatáig együtt dolgozzék az érdekelt lakossággal. Az “ómegája” viszont, hogy a tanácsi munka egyéb fajtáiból is eltűnjenek a bürokratikus, magyarált, visszatetsző vonások. Hogy gyorsan és igazságosan vigyék az ügyeket, minden ügyet, ne csak a község fejlesztési alap dolgát, azért, mert az mostelőtérben áll. Annak bizonyítására, hogy ez mennyire így igaz, a példák ezreit lehetne felsorolni. Pontosan annyit, amennyi kút, kultúrház, járda, fürdő és más objektum épült az országban a községfejlesztési alapból. Jönnek, mennek a hivatalos emberek, meg az egyszerű utasok és nem győznek mesélni. Hogy a Nógrád megyei kicsiny Somoskőújfalun nem nyugodtak addig, míg fel nem épült a kultúrház és egy törpe vízmű Hogy a zalaszentmihályiak tanító- meg orvoslakást építettek. Nem is szólva, mondjuk, Mosonmagyaróvárról, ahol csatornáznak, vízvezeték hálózatot bővítenek, sőt, még egy vásárcsarnokot is létesítettek az alapból. A hatvaniak meg már kilométerekben számolnak. Húsz kilométer az övék az ez évi járdaregimentből, meg egy új iskola. Mintha csak ez is szimbólum lenne, a járda és az iskola: kétirányú támadás a fizikai, illetőleg szellemi elmaradottság ellen. Kétirányú, de mennyire egycélú! Tavaly még tucatjával lehetett hallani a példákat, itt is, ott is csakszónokoltak a tanácsnál, aztán maradt minden a régiben. Az idén — a választás nem kis tényező volt ebben — ez nem ment tovább. Látták az ilyenek is, hogy csinálni kell, különben ... És, úgy látszik, csinálták. Igaz, a községfejlesztés jövő évi költségvetésével együtt érkeznek majd csak be mindenünnen az idei felhasználás pontos adatai, de a kép már most felettébb biztató. Kár is volna még többet példálózni. A munka folyik tovább. Van még por és sár elég, a szó valódi értelmében és egyébként is. Ami pedig tető alá kerül, legyen csekélység vagy komoly erőfeszítés eredménye, arra maradandó betűkkel kellene rávésni, épült a községfejlesztési alapból, 1958-ban. Hogy mindenki lássa, mit művelt egy-egy kis közösség szőkébb pátriája felvirágoztatásáért. Ellentétes állásfoglalások a nyugati sajtóban a Szovjetunió berlini javaslatáról • A külpolitikai helyzet] A SZOVJET KORMÁNY BERLINRE vonatkozó javaslata, melynek értelmében Nyugat-Berlint önálló kormánnyal rendelkező szabad várossá kell tenni, óriási érdeklődést váltott ki világszerte. Valamennyi londoni lap hatalmas címek alatt részletesen ismerteti a nyugati nagyhatalmakhoz intézett szovjet jegyzékeket Jól értesült londoni körök szerint azonban az angol kormány nem lesz hajlandó felcserélni Berlin jelenlegi státusát egy olyan megoldással, mely a nyugati csapatok kivonását jelentené. Az AFP hírmagyarázata szerint illetékes angol szervek ugyanakkor úgy vélik, hogy e javaslat esetleg csúcsértekezlethez vezethet, és annak keretében egész Németország kérdését napirendre tűzik. A Star című lap viszont kijelenti, hogy a szovjet javaslatokkal szembena Nyugat aligha maradhat meg eddigi álláspontján. Az angol lap azt is leszögezi, hogy a szovjet kormány jegyzékében foglalt tervezetnagy reményeket kelt. A francia közvéleményt is komolyan foglalkoztatja a javaslat. Párizsi diplomáciai körökben rámutatnak, hogy Párizsban, Washingtonban, Londonban és Bonnban tanácskozások kezdődnek majd a jegyzékben foglalt javaslatok tanulmányozása céljából. A francia jobboldali sajtó azonban máris kedvezőtlenül nyilatkozik a berlini tervről. A Figaroa szabad világ ellen intézett új kihívásról h ír. A Combat szemére veti Washingtonnak és Londonnak, hogy gondolatszegénységük miatt sohasem adják meg időben a Szovjetuniónak a megfelelő választ, amely a világ szemében nekik adna igazat. Kétségtelen, hogy az új szovjet javaslatok nehéz, helyzetet teremtettek azok számára, akik az idők végtelenségéig szeretnék kitolni Nyugat-Berlin katonai megszállását. A Liberation is felhívja a figyelmet erre a tényre és rámutat a nyugati fővárosokban tapasztalható zavar okára. A négy nagyhatalom, a Bundeswehr és a keletnémet csapatok kivonulása után Berlin kísérleti mintapéldányként szolgálhatna a' Európa szívében' megteremthető atomfegyvermentes és “fokozatosan "demilitarizált övezet számára is — amint ezt a Rapacki-terv előírja. Úgy látszik, ezek a perspektívák ijesztették meg a militarizmus nyugati híveit. Az első amerikai visszhangok arról adnak hírt, hogy Eisenhower egyelőre nem volt hajlandó kommentálni a szovjet javaslatot. Az UPI hírügynökség washingtoni szemleírója szerint az amerikai hivatalos köröket erősen nyugtalanítja az a lehetőség, hogy a szovjet javaslatot esetleg támogatni fogják Nyugat- Berlinben. Bonnban, Nyugat-Németország fővárosában nem kevésbé nyugtalanul fogadták a Berlin megszállásának megszüntetését követelő szovjet javaslatot. Kényelmetlenséget okozott, hogy a javaslat, mint azt a nyugatnémet kormány sajtófőnöke, Eckardt megjegyezte, jogi szempontból “nem kifogásolható". Eckardt ugyanakkor azt nehezményezte, hogy a szovjet kormány hat hónnapra akarja korlátozni a tárgyalásokat. Emögött a kifogás mögött nyilvánvalóan az a szándék áll, hogy időhúzással a végtelenségig kitolják Berlin helyzetének rendezését Pedig, mint azt a DPA nyugatnémet hírügynökség megállapítja, a Hathónapos határidő “váratlanul érte a nyugatnémet illetékes politikai köröket”, melyek arra számítottak, hogy a Szovjetunió napokon belül átadja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a jelenleg még a Szovjetunió által gyakorolt hatásköri jogokat. Berlin demokratikus övezetében nagy megelégedést váltott ki a Szovjetunió új, békés kezdeményezése. A lapok hangsúlyozzák, hogy ez a megoldás biztosítja a normális életet egész Berlin lakosságának. Berlina két német állam eredményes kapcsolatainak központjává válhat” — írja a BZ am Abend. Nasszer nyilatkozata az EAK iparosításáról, Burgiba szerepéről és a szudáni helyzetről Kairóból jelenti az MTI. Nasszer elnök csütörtökön a negyedik szövetkezeti kongresszus megnyitásán több mint háromórás beszédet mondott. A többi között kijelentette: Az Egyiptom ellen intézett 1956. évi angol—francia—izraeli támadás kudarca után az imperialista országok gazdasági blokádot alkalmaztak s azt hitték, hogy az egyiptomiak éhen fognak halni. “Most, 1958 vége van s még mindig élünk.” Az imperialisták azt képzelték, hogy a gazdasági blokád forradalmat idéz majd elő, amely vissza akarja állítani az angol és az amerikai uralmat és megdönti a jelenlegi kormányt, de semmiféle forradalom sem tört ki és mindenki átkozza az angolokat és az amerikaiakat. Az egyiptomiak le tudják győzni a gazdasági nehézségeket és ki tudják elégíteni országug szükségleteit saját maguk is. Kormányunk — mondotta Nasszer — növelte Egyiptom ipari és mezőgazdasági termelését és új iparágakat létesített. A nagy akadályok ellenére, amilyen példával a valutahiény — 8 érmék oka, hogy Angliában és az Egyesült Államokban zárolták Egyiptom sterling- és dollárköveteléseit . 1957-ben megkezdtük ötéves iparosítási programunk végrehajtását. Nasszer bejelentette, hogy 1959-ben ötéves tervet kezdenek az ország iparosítására. Végrehajtására 250 millió egyiptomi fontra van szükség. Az Egyesült Arab Köztársaságnak elegendő pénze van a terv költségeihez. Külföldi valutában a következő összegek vannak: 400 millió rubel az asszuáni gát építésének első szakaszához, 44 millió fontsterling a Német Szövetségi Köztársasággal kötött megállapodások értelmében, 7,5 millió egyiptomi font a Német Demokratikus Köztársaságtól és 30 millió dollár Japántól. Külpolitikai kérdésekről szólva Nasszer kijelentette, hogy Franciaország irtóháborút folytat Algériában. A franciák ki akarják söpörni az arabokat és franciákkal szeretnék helyettesíteni őket. Burgiba tunéziai elnökről azt mondotta, hogy az imperialisták fizetett ügynöke Észak-Afrikában. Burgiba azt akarja, hogy az Egyesült Arab Köztársaság ne jö rődjön az algériai kérdéssel, s Burgiba olyan megoldást fogadtathasson el Algériával, amilyent a franciák akarnak. Az imperialisták rádióadásaikban sikertelenül támadták az arab nacionalizmust. Most pénzért megvásárolható ügynökök segítségével kísérlik meg a támadást. Az elnök nevetségesnek minősítette a nyugati országok vádját, hogy ő sugalmazta az idei libanoni lázadást, hogy az Egyesült Arab Köztársaság annektálhassa Libanont. “Mi az első naptól fogva a vérontás megszüntetése mellett voltunk, de az imperialisták és ügynökeik folytatták azt. Céljukat azonban nem érték el, a libanoni nép győzedelmeskedett és megszabadult befolyásuktól — jelentette ki az ÉAK elnöke Nasszer hazafinak nevezte Abbád tábornok szudáni vezetőt és tagadta, hogy a legutóbbi khartumi államcsíny Bagdadból jelenti a TASZSZ. Irak közvéleményét továbbra is mélységesen aggasztja az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos stratégiai tervei. A napokban bagdadi küldöttség kereste fel a Szovjetunió iraki nagykövetségét és több mint nyolcszáz aláírással ellátott üzenetet adott át. Az üzenet hangoztatja, hogy az amerikai —iráni egyezmény az amerikai imperializmus katonai támaszpontjává változtatja Iránt Ez nyugatbarát irányzatú volt Hangoztatta, az államcsíny célja az volt, hogy távoltartsa Szudánt a külföldi befolyástól. Marokkóról kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság támogatja Marokkó függetlenségi követeléseit Nasszer hangoztatta: Anglia és az Egyesült Államok széthúzást akar előidézni az arab államok között, hogy ennek valóra váltásáért összeesküvéseket szítanak. A legutóbbi bagdadi perek leleplezték, hogyan szőtt összeesküvést Anglia és az Egyesült Államok Szíria ellen. Nasszer kormánya külpolitikájáról kijelentette: Az Egyesült Arab Köztársaság küzd a leszerelésért, az atomkísérletek megszűntetéséért, a pozitív semlegességért, a háború megakadályozásáért és támogatja a függetlenségükért küzdő országokat, nemcsak Irán, hanem Irak népének érdekeit is érinti. Ez a szerződés a köztársaságunk elleni cselszövések központjává teszi Iránt — mondja az üzenet, amely végül élteti az iraki és iráni nép barátságát és elítéli az imperializmust, valamint kiszolgálóit. Az üzenetet átadták Irán, az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság nagykövetségének is. Irak közvéleményét nyugtalanítják az iráni helyzet fejleményei « . lüf ül ádf M: H S jkl jíjH Él ’üÉll üf W fii TM ” JP 1® Ili R 1958. november 29 60 filter f XIV.év,382.szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Libanoni—szíriai együttműködés Izrael provokációinak elhárítására Bejrútból jelenti az Új-Kína: katami libanoni miniszterelnök csütörtököm fogadta azAs-Sark című bejrúti napilap tudósítóját. Kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy a libanoni hadsereg, valamint az Egyesült Arab Köztársaság Szíria tartománya. hadseregének vezetői ez idő szerint tárgyalásokat folytatnak, hogy biztosítsák az együttműködést a szíriai határon elkövetett izraeli provokációk elhárítására. Karami megjegyezte, e tárgyalások összefüggenek azzal a tervvel, hogy megszilárdítják a Libanon és a szíriai tartomány kapcsolatait. Az Imma Párt vezetője a szudáni államcsínyről Kairóból jelenti az MTI. El Mahdi pasa, az ismert szudáni vallási vezető, az Umma Párt szellemi irányítója egy folyami hajó fedélzetén elhagyta Khartumot. Elutazása előtt kijelentette: “Akkor térek vissza a fővárosba, ha majd a dolgok természetes mederben folynak, és visszaállítják a parlamenti életet, amint azt a hadsereg vezetői megígérték.* El Mahdi ezután megindokolta, miért támogatja a katonai államcsínyt, de hozzáfűzte, hogy mindenkit támogatna, aki Szudán függetlenségéért harcol. Diplomáciai körök véleménye szerint az Umma Párt szellemi irányítójának a fővárosból való távozása azt mutatja, hogy Szudán jelenlegi vezetői nem tesznek kivételt egyik párttal sem, s nem biztosítanak különleges befolyást az Umma Pártnak sem. A koreai kormányküldöttség Vietnamban Hanoiból jelenti az Új Kína. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége pénteken délelőtt Hanoiba érkezett. A küldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására négy napot tölt az országban. A koreai vendégeket a hanoi repülőtéren Pham Van Dong miniszterelnök és külügyminiszter, s több más vezető személyiség fogadta. Phara Van Dong üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a küldöttség látogatása elmélyíti a két ország barátságát és együttműködését. Kim Ir Szen válaszbeszédében köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és kiemelte, hogy a koreai nép igaz baráti érzelmeket tanúsít a vietnami nép iránt Nixon megbeszélései az angol Munkáspárt vezetőivel Londonból jelenti a Reutert Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke csütörtökön, londoni tartózkodásának harmadik napján az alsóházban megbeszélést tartott Gaitskellel, a brit Munkáspárt vezérével és a párt más tagjaival A megbeszélésen, amelyen szakszervezeti vezetők is részt vettek — általában jólértesült forrás közlése szerint — a nukleáris robbantási kísérletek európai beszüntetésének kérdései, az afrikai problémáit, valamint a nemzetközi szervek révén nyújtandó gazdasági segély került szóba.