Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-29 / 282. szám

Házunk tája Micsoda vigasztalan látvány egy porba fúló falu. Hát még, ha megerednek az ég csatornái és valóságos ingovánnyá vál­tozik, az egész vidék. Úgy érzi az ember, nemcsak a cipőjét, vagy a csizmáját húzza ke­gyetlenül a sár, nemcsak a lá­bát, járását nehezíti el, ha­nem gúzsba köti még a gon­dolatait is. Nem hiába vált szimbólumává ez a por- és sár­tenger a régi falunak és álta­lában az átkos elmaradottság­nak. Mindezt nem csupán a no­vemberi esők juttatják eszünk­be, hanem az évévi tervezge­­tések is. A községfejlesztésre gondolunk, amelynek ez évi mérlegét s jövő évi terveit el­készíteni az újjáválasztott ta­nács első feladatai közé tar­tozik. Az emberek számítanak rá, hogy képviselőjük, az új­jáválasztott és új tanácstagok friss nekibuzdulással, még gyorsabb tempóban igyekez­nek majd eltüntetni a múlt minden sötét és kényelmetlen maradványát. Mennyi munka folyt már eddig is. Új kutak ezrei, víz­művek, iskolák, kórházak, rendelők, villamoshálózat, mo­zi és kultúrház — mindez már szinte “sablon* — felsorolás­ként hat. Dehát micsoda­­sab­lon* az, amely az 1945 előtti 1282 villannyal ellátott község helyet 2508-at — csaknem két­szer annyit — tudott felmu­tatni már a múlt év végén és a rendszeres mozit úgyszólván minden magyar faluban! Most azonban nem a köz­ponti beruházások milliárdjai­­ról, hanem az egy-két év óta különös jelentőségre szert tett községfejlesztési alap milliói­ról szeretnénk beszélni. Pon­tosabban az idei 814 millióról, amely — a felajánlások felső határának ésszerű fellazítása, valamint a kisipari termelő­szövetkezetek és a földműves­szövetkezetek bekapcsolása ré­vén — csaknem a duplája a tavaly megszavazott összegek­nek. S hogy — különösen falu­helyen — mennyire a társada­lom önszántából emelkedtek ily magasra a szóbanforgó ösz­­szegek s velük a lehetősége a helyi kívánságok gyorsabb megvalósítására, bizonyítja, hogy arányosan megnőtt a fel­ajánlott társadalmi munka ér­téke is, amely aztán igazán kézzelfoghatóan egyesíti a tár­­­sadalom erőit a közös célok érdekében. Úgy hírlik, csaknem 350 kul­túrház, illetőleg kultúrotthon, több mint 600 közkút, vagy két tucat fürdő, mintegy 240 kilo­méter belső út és — talán ez mozgatja meg leginkább a képzeletet — 1 600 000 négy­zetméter járda készül el az év végéig. Micsoda haditény ez a töméntelen — egy méter szé­lességben számolva 1600 kilo­méter hosszú! — gyalogút a por és a sár elleni küzdelem­ben. Mert nem­­csak­­ arról van szó, hogy a lehetőség sze­rint csökkentsük a városi és a falusi életviszonyok közötti különbséget, hogy civilizáltab­bá tegyük a falusi életet, ha­nem ezzel együtt arról is, hogy megszüntessük a falusi fiatal­ság túlzott mértékű városba özönlésének, némi túlzással “'menekülésének*' oly gyakori okait: az elmaradottságot és az unalmat. Mindezek folytán okos dolog volt az országos költségvetés “•nehéztüzérsége* mellett a he­lyi társadalmi összefogás és erőfeszítések “könnyű lövegei­­re* bízni ezt az ostromot a múlt és maradványai ellen. A választott tanácstagok és a ta­­nácsapparátus pedig jó vezetői lehetnek e “hadműveletek­nek*, hiszen úgy ismerik a ~te­­repviszonyokn*** vizet a te­nyerüket. A megoldandó fel­adatokat és az embereket egy­aránt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lakosság általában szí­vesen vállalja a községfejlesz­tési hozzájárulás nem túlzott — maximálisan az adó 20 szá­zalékáig terjedő — terhét és örömmel részt vállal az ezzel kapcsolatos munkákból is. Kétségtelenül fokozták az ak­tivitást az év elején megje­lent, a községfejlesztési mun­ka korábbi bürokratikus voná­sait kiküszöbölő rendeletek, a szükséges építő- és más nyers­anyagok központi készletből való biztosítása s általában a központi szervek hitel-, előleg- és egyéb segítsége. Végered­ményben azonban mégsem ezen dőlt el, hogyan sikerül összefogni a társadalom külön­böző erőit, hanem a tanács, a tanács embereinek aktivitásán, hozzáértésén, emberi kvalitá­sain. Egyszóval azon, amit a zsurnalisztika — helyesen, de kissé kényelmesen, egyszerűen — politikai munkának nevez. Valóban erről van szó, de a legkevésbé sem szűken értel­mezve. Az ugyanis csak alfája a sikernek, hogy a tanács a tervek összeállításától a gya­korlati megvalósítás utolsó mozzanatáig együtt dolgozzék az érdekelt lakossággal. Az “ómegája” viszont, hogy a ta­nácsi munka egyéb fajtáiból is eltűnjenek a bürokratikus, magyarált, visszatetsző voná­sok. Hogy gyorsan és igazsá­gosan vigyék az ügyeket, min­den ügyet, ne csak a község fejlesztési alap dolgát, azért, mert az most­­előtérben­ áll. Annak bizonyítására, hogy ez mennyire így igaz, a pél­dák ezreit lehetne felsorolni. Pontosan annyit, amennyi kút, kultúrház, járda, fürdő és más objektum épült az országban a községfejlesztési alapból. Jön­nek, mennek a hivatalos em­berek, meg az egyszerű uta­sok és nem győznek mesélni. Hogy a Nógrád megyei kicsiny Somoskőújfalun nem nyugod­tak addig, míg fel nem épült a kultúrház és egy törpe vízmű Hogy a zalaszentmihályiak ta­nító- meg orvoslakást építet­tek. Nem is szólva, mondjuk, Mosonmagyaróvárról, ahol csatornáznak, vízvezeték há­lózatot bővítenek, sőt, még egy vásárcsarnokot is létesítettek az alapból. A hatvaniak meg már kilométerekben számol­nak. Húsz kilométer az övék az ez évi járdaregimentből, meg egy új iskola. Mintha csak ez is szimbólum lenne, a járda és az iskola: kétirányú támadás a fizikai, illetőleg szellemi elmaradottság ellen. Kétirányú, de mennyire egy­­célú! Tavaly még tucatjával lehe­tett hallani a példákat, itt is, ott is csak­­szónokoltak­ a ta­nácsnál, aztán maradt minden a régiben. Az idén — a vá­lasztás nem kis tényező volt ebben — ez nem ment tovább. Látták az ilyenek is, hogy csi­nálni kell, különben ... És, úgy látszik, csinálták. Igaz, a községfejlesztés jövő évi költ­ségvetésével együtt érkeznek majd csak be mindenünnen az idei felhasználás pontos ada­tai, de a kép már most felet­tébb biztató. Kár is volna még többet példálózni. A munka folyik tovább. Van még por és sár elég, a szó valódi értelmében és egyéb­ként is. Ami pedig tető alá ke­rül, legyen csekélység vagy komoly erőfeszítés eredménye, arra maradandó betűkkel kel­lene rávésni, épült a község­fejlesztési alapból, 1958-ban. Hogy mindenki lássa, mit mű­velt egy-egy kis közösség sző­kébb pátriája felvirágoztatá­sáért. Ellentétes állásfoglalások a nyugati sajtóban a Szovjetunió berlini javaslatáról • A külpolitikai helyzet] A SZOVJET KORMÁNY BERLINRE vonatkozó javaslata, melynek értelmében Nyugat-Berlint önálló kormánnyal rendel­kező szabad várossá kell tenni, óriási érdeklődést váltott ki vi­lágszerte. Valamennyi londoni lap hatalmas címek alatt részle­tesen ismerteti a nyugati nagyhatalmakhoz intézett szovjet jegy­zékeket Jól értesült londoni körök szerint azonban az angol kormány nem lesz hajlandó felcserélni Berlin jelenlegi státu­sát egy olyan megoldással, mely a nyugati csapatok kivonását jelentené. Az AFP hírmagyarázata szerint illetékes angol szer­vek ugyanakkor úgy vélik, hogy e javaslat esetleg csúcsérte­kezlethez vezethet, és annak keretében egész Németország kér­dését napirendre tűzik. A Star című lap viszont kijelenti, hogy a szovjet javaslatokkal szemben­­a Nyugat aligha maradhat meg eddigi álláspontján­. Az angol lap azt is leszögezi, hogy a szovjet kormány jegyzékében foglalt tervezet­­nagy reménye­ket kelt­. A francia közvéleményt is komolyan foglalkoztatja a ja­vaslat. Párizsi diplomáciai körökben rámutatnak, hogy Párizs­ban, Washingtonban, Londonban és Bonnban tanácskozások kezdődnek majd a jegyzékben foglalt javaslatok tanulmányo­zása céljából. A francia jobboldali sajtó azonban máris kedve­zőtlenül nyilatkozik a berlini tervről. A Figaro­­a szabad világ ellen intézett új kihívásról h ír. A Combat szemére veti Wash­ingtonnak és Londonnak, hogy gondolatszegénységük miatt sohasem adják meg időben a Szovjetuniónak a megfelelő vá­laszt, amely a világ szemében nekik adna igazat. Kétségtelen, hogy az új szovjet javaslatok nehéz, helyzetet teremtettek azok számára, akik az idők végtelenségéig szeret­nék kitolni Nyugat-Berlin katonai megszállását. A Liberation is felhívja a figyelmet erre a tényre és rámutat a nyugati fő­városokban tapasztalható zavar okára. A négy nagyhatalom, a Bundeswehr és a keletnémet csapatok kivonulása után Berlin kísérleti mintapéldányként szolgálhatna a­'­ Eu­rópa szívében' megteremthető atomfegyvermentes és “fokozatosan "demilitari­­zált övezet számára is — amint ezt a Rapacki-terv előírja. Úgy látszik, ezek a perspektívák ijesztették meg a militarizmus nyugati híveit. Az első amerikai visszhangok arról adnak hírt, hogy Eisen­­hower egyelőre nem volt hajlandó kommentálni a szovjet ja­vaslatot. Az UPI­ hírügynökség washingtoni szemleírója szerint az amerikai hivatalos köröket erősen nyugtalanítja az a lehető­ség, hogy a szovjet javaslatot esetleg támogatni fogják Nyugat- Berlinben. Bonnban, Nyugat-Németország fővárosában nem kevésbé nyugtalanul fogadták a Berlin megszállásának megszüntetését követelő szovjet javaslatot. Kényelmetlenséget okozott, hogy a javaslat, mint azt a nyugatnémet kormány sajtófőnöke, Eckardt megjegyezte, jogi szempontból “nem kifogásolható". Eckardt ugyanakkor azt nehezményezte, hogy a szovjet kormány hat hón­napra akarja korlátozni a tárgyalásokat. Emögött a kifogás mö­gött nyilvánvalóan az a szándék áll, hogy időhúzással a végte­lenségig kitolják Berlin helyzetének rendezését Pedig, mint azt a DPA nyugatn­émet hírügynökség megállapítja, a Hathónapos határidő “váratlanul érte a nyugatnémet illetékes politikai kö­röket”, melyek arra számítottak, hogy a Szovjetunió napokon belül átadja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a jelenleg még a Szovjetunió által gyakorolt hatásköri jogokat. Berlin demokratikus övezetében nagy megelégedést váltott ki a Szovjetunió új, békés kezdeményezése. A lapok hangsú­lyozzák, hogy ez a megoldás biztosítja a normális életet egész Berlin lakosságának. Berlin­­a két német állam eredményes kapcsolatainak központjává válhat” — írja a BZ am Abend. Nasszer nyilatkozata az EAK iparosításáról, Burgiba szerepéről és a szudáni helyzetről Kairóból jelenti az MTI. Nasszer elnök csütörtökön a negyedik szövetkezeti kong­resszus megnyitásán több mint háromórás beszédet mondott. A többi között ki­jelentette: Az Egyiptom ellen intézett 1956. évi angol—francia—iz­raeli támadás kudarca után az imperialista országok gaz­dasági blokádot alkalmaztak s azt hitték, hogy az egyipto­miak éhen fognak halni. “Most, 1958 vége van s még mindig élünk.” Az imperialis­ták azt képzelték, hogy a gaz­dasági blokád forradalmat idéz majd elő, amely vissza akarja állítani az angol és az amerikai uralmat és meg­dönti a jelenlegi kormányt, de semmiféle forradalom sem tört ki és mindenki át­kozza az angolokat és az ame­rikaiakat. Az egyiptomiak le tudják győzni a gazdasági ne­hézségeket és ki tudják elégí­teni országu­g szükségleteit saját maguk is. Kormányunk — mondotta Nasszer — növelte Egyiptom ipari és mezőgazdasági terme­lését és új iparágakat létesí­tett. A nagy akadályok elle­nére, amilyen példával a va­­lutahiény — 8 érmék oka, hogy Angliában és az Egyesült Ál­lamokban zárolták Egyiptom sterling- és dollárköveteléseit . 1957-ben megkezdtük öt­éves iparosítási programunk végrehajtását. Nasszer bejelentette, hogy 1959-ben ötéves tervet kezde­nek az ország iparosítására. Végrehajtására 250 millió egyiptomi fontra van szükség. Az Egyesült Arab Köztársa­ságnak elegendő pénze van a terv költségeihez. Külföldi va­lutában a következő összegek vannak: 400 millió rubel az asszuáni gát építésének első szakaszához, 44 millió font­sterling a Német Szövetségi Köztársasággal kötött meg­állapodások értelmében, 7,5 millió egyiptomi font a Német Demokratikus Köztársaságtól és 30 millió dollár Japántól. Külpolitikai kérdésekről szólva Nasszer kijelentette, hogy Franciaország irtóháborút folytat Algériában. A franciák ki akarják söpörni az arabokat és franciákkal szeretnék he­lyettesíteni őket. Burgiba tuné­ziai elnökről azt mondotta, hogy az imperialisták fizetett ügynöke Észak-Afrikában. Bur­giba azt akarja, hogy az Egye­sült Arab Köztársaság ne jö­ rődjön az algériai kérdéssel, s Burgiba olyan megoldást fogad­tathasson el Algériával, ami­lyent a franciák akarnak. Az imperialisták rádióadásaikban sikertelenül támadták az arab nacionalizmust. Most pénzért megvásárolható ügynökök se­gítségével kísérlik meg a tá­madást. Az elnök nevetségesnek mi­nősítette a nyugati országok vádját, hogy ő sugalmazta az idei libanoni lázadást, hogy az Egyesült Arab Köztársaság annektálhassa Libanont. “Mi az első naptól fogva a vérontás megszüntetése mellett voltunk, de az imperialisták és ügynö­keik­ folytatták azt. Céljukat azonban nem érték el, a liba­noni nép győzedelmeskedett és megszabadult befolyásuktól­ — jelentette ki az ÉAK elnöke Nasszer hazafinak nevezte Abbád tábornok szudáni veze­tőt és tagadta, hogy a leg­utóbbi khartumi államcsíny Bagdadból jelenti a TASZSZ. Irak közvéleményét továbbra is mélységesen aggasztja az Egyesült Államok Iránnal kap­csolatos stratégiai tervei. A na­pokban bagdadi küldöttség ke­reste fel a Szovjetunió iraki nagykövetségét és több mint nyolcszáz aláírással ellátott üzenetet adott át. Az üzenet hangoztatja, hogy az amerikai —iráni egyezmény az amerikai imperializmus katonai támasz­pontjává változtatja Iránt Ez nyugatbarát irányzatú volt Hangoztatta, az államcsíny célja az volt, hogy távoltartsa Szudánt a külföldi befolyás­tól. Marokkóról kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság támogatja Marokkó független­ségi követeléseit Nasszer hangoztatta: Anglia és az Egyesült Államok szét­húzást akar előidézni az arab államok között,­­ hogy ennek valóra váltásáért összeesküvé­seket szítanak. A legutóbbi bagdadi perek leleplezték, hogyan szőtt összeesküvést Anglia és az Egyesült Államok Szíria ellen. Nasszer kormánya külpoliti­kájáról kijelentette: Az Egye­sült Arab Köztársaság küzd a leszerelésért, az atomkísérletek megszűntetéséért, a pozitív semlegességért, a háború meg­akadályozásáért és támogatja a függetlenségükért küzdő orszá­gokat, nemcsak Irán, hanem Irak né­pének érdekeit is érinti. Ez a szerződés a köztársaságunk el­leni cselszövések központjává teszi Iránt — mondja az üze­net, amely végül élteti az­ ira­ki és iráni nép barátságát és elítéli az imperializmust, vala­mint kiszolgálóit. Az üzenetet átadták Irán, az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság nagykövetsé­gének is. Irak közvéleményét nyugtalanítják az iráni helyzet fejleményei « . lüf ül ádf M: H S jkl jíjH Él ’üÉll üf W fii TM ” JP 1® Ili R 1958. november 29 60 filter f XIV.év,382.szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Libanoni—szíriai egy­ütt­működés Izrael provokációinak elhárítására Bejrútból jelenti az Új-Kí­na: katami libanoni miniszter­­elnök csütörtököm fogadta az­­As-Sark című bejrúti napilap tudósítóját. Kérdésekre vála­szolva elmondotta, hogy a li­banoni hadsereg, valamint az Egyesült Arab Köztársaság Szíria tartománya­­. hadsere­gének vezetői ez idő szerint tárgyalásokat folytatnak, hogy biztosítsák az együttműködést a szíriai határon elkövetett iz­raeli provokációk elhárítására. Karami megjegyezte, e tárgya­lások összefüggenek azzal a tervvel, hogy megszilárdítják a Libanon és a szíriai tartomány kapcsolatait. Az Im­ma Párt vezetője a szudáni államcsínyről Kairóból jelenti az MTI. El Mahdi pasa, az ismert szudáni vallási vezető, az Umma Párt szellemi irányítója egy fo­lyami hajó fedélzetén elhagyta Khartumot. Elutazása előtt kijelentette: “Akkor térek vissza a fővárosba, ha majd a dolgok természetes mederben folynak, és visszaállítják a parlamenti életet, amint azt a hadsereg vezetői megígérték.* El Mahdi ezután megindokol­ta, miért támogatja a katonai államcsínyt, de hozzáfűzte, hogy mindenkit támogatna, aki Szudán függetlenségéért harcol. Diplomáciai körök vélemé­nye szer­int az Umma Párt szellemi irányítójának a fővá­rosból való távozása azt mu­tatja, hogy Szudán jelenlegi vezetői nem tesznek kivételt egyik párttal sem, s nem biz­tosítanak különleges befolyást az Umma Pártnak sem. A koreai kormányküldöttség Vietnamban Hanoiból jelenti az Új Kína. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldött­sége pénteken délelőtt Hanoiba érkezett. A küldöttség a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kormányának meghívására négy napot tölt az országban. A koreai vendégeket a hanoi repülőtéren Pham Van Dong miniszterelnök és külügymi­niszter, s több más vezető sze­mélyiség fogadta. Phara Van Dong üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a küldött­ség látogatása elmélyíti a két ország barátságát és­ együtt­működését. Kim Ir Szen vá­laszbeszédében köszönetet mon­dott a szívélyes fogadtatásért és kiemelte, hogy a koreai nép igaz baráti érzelmeket tanúsít a vietnami nép iránt Nixon megbeszélései az angol Munkáspárt vezetőivel Londonból jelenti a Reutert Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke csütörtökön, londoni tartózkodásának har­madik napján az alsóházban megbeszélést tartott Gaits­­kell­el, a brit Munkáspárt ve­zérével és a párt más tagjai­­val A megbeszélésen, amelyen szakszervezeti vezetők is részt vettek — általában jólértesült forrás közlése szerint — a nukleáris robbantási kísérletek európai beszüntetésének kér­dései, az afrikai problémáit, valamint a nemzetközi szervek révén nyújtandó gazdasági se­gély került szóba.

Next