Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 7. szám

.Péntek, 1959. január 9. NAPLÓ Január 9 Borisz Lavrenyov, az is­mert szovjet író és drámaíró a Szovjet Írók Szövetsége el­nökségének tagja 68 éves ko­rában elhunyt. Az ukrajnai Herszon városában született, a moszkvai egyetem jogi ka­rán­­ végezte tanulmányait 1921-ben jelentek meg első elbeszélései, amelyekben a polgárháború eseményeit dol­gozta fel. Ebben az időben írta a­­Negyvenegyedik* című elbeszélését, amelynek 1956- ban készített filmváltozata vi­lágszerte sikert aratott. A má­sodik világháború alatt elbeszé­léseket, színdarabokat és pub­licisztikai műveket írt. Utolsó színdarabját, az­­Amerika hangja* címűt 1949-ben mu­tatták be. Főműve, a­­Leszá­molás* a Szovjetunió és több külföldi színház színpadán került színre. A­­Leszámo­­lás­-t a közeli napokban mu­tatja be a debreceni Csokonai Színház. Két gyönyörű kiállítású reprezentatív kiadvány jelent meg a könyvkereskedések ki­rakataiban. Mindkettő az Akadémiai Kiadó munkáját dicséri. Az egyik nagy jelen­tőségű kötet Végvári Lajos ri munkája, Munkácsy életmű­vének első tudományos igényű ikonográfiája. Egy csaknem teljes oeuvre-katalógus egé­szíti ki, ötszáznál több repro­dukcióval. A Faszobrok című másik könyv a legjobb kül­földi kiadványokkal vetekedő 88 színes képben foglalja ösz­­sze a magyarországi gótikus és barokk faszobrászat kima­gasló emlékeit. Aggházi Má­ria kitűnő tanulmánya vezeti be a remekbe készült képes­könyvet, amelynek megkapó művészi fotóit Schiller Alfréd készítette. A szovjet állam­ szépirodal­mi kiadó idei­ tervében ma­gyar szerzők művei is szere­pelnek. A közeli hetekben lát napvilágot egy magyar nép­mesegyűjtemény, az év dere­kán megjelentetik Mikszáth Kálmán válogatott műveit két kötetben és Jókai Mór­­A kő­szívű ember fiai­" című regé­nyét. Valószínűleg még idén­ elhagyja a sajtót Arany János válogatott műveinek első orosz nyelvű kiadása. Arany költe­ményeinek, balladáinak hű tol­mácsolásán a­ legkiválóbb mű­fordítók, köztük M. Iszakov­­szkij, N. Tyihonov, L. Marti­­nov és B. Paszternak munkál­kodnak.* Érdekes kiállítás nyílik ma délben 12 órakor a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Do­rottya utcai termében. Az UNESCO reprodukciós gyűj­teményéből egy akvarell­­anyagot mutatnak be a pesti közönségnek. A kiállítást Szentiványi Lajos festőmű­vész nyitja meg.­­ A turkevei múzeumban ja­nuár 11-én megnyílik a Kép­zőművészeti Alap rendezésé­ben -A levelezőlap története* című kiállítás.­ Moszkvában másodszor is zártkörű pályázatot hirdettek a Szovjetek Palotájára. Ezt a palotát Moszkva délnyugati ré­szén, az új egyetemépület kö­zelében szándékoznak felépí­teni. Az új pályázat első díja 75 000 rubel.* Az újvidéki Fórum könyv­kiadó díszkiadásban megjelen­tette magyar nyelven Krúdy Gyula: a H­árom királyok* és Mikszáth Kálmán: »A Noszty fiú esete Tóth Marival* című regényét.© Kárpáti János népzene ku­tató »Úton Marokkóban­* című eredeti magnó-felvételekkel és vetített képekkel illusztrált elő­adását nem 17-én, hanem 12-én 60 órai kezdettel tartja a Kos­suth Klubban.­ Rácz Boriska és Róna Vik­tor , a budapesti Operaház ba­lettegyüttesének szólistái,­ meg­kezdték vendégszereplésüket a tiranai Operaházban. A nézők lelkesen megtapsolták a ma­gyar művészeket. Az előadás során fellépett Páka Jolán és Mátrai Ferenc is. Baghy Gyula világszerte is­mert eszperantó író és költő munkásságát fogják ismertet­ni január 12-én a II. kerületi tanács népművelési osztálya eszperantó-szakkörében. (II., Keleti Károly utca 22.). Yves-Jan a hátán feküdt, meztelenül. Inkább csúf volt, kiálló bordáival és szőrös lábszáraival. Anyjára­­ gondolt, Le Guens-ék egykori dajkájára, kis kertjükre, megaláztatásokban eltelt diákkorára, a Rue Vauquelin-i cseléd­szobára, az iskolákra, ahol a feladato­kat ellenőrizte. És íme, most korod egyik legjelentősebb írója vagy — elő­készületben­­Esszé az Odeta-ről — a becsületrend lovagja, és aki itt bá­gyadtan behunyja szemeit melletted, Frangoise de Trémeneur, az ismert kas­télytulajdonos család leánya, hazánk legnagyobb konzervgyárosának felesé­ge,­­Sardines Defrance, sardines des France.« Még a neve is: Madame De­france, Frangoise de France úgy hang­zik, mintha királylánnyal bálna. Természetes arcátlanságában az asz­­szony még csak nem is igyekezett tit­kolni, milyen mérhetetlenül tudatlan. Igen, mindén pletykákon és a szerelem játékain kívül jóformán minden kö­zömbös volt számára. Ez utóbbiakban azonban egészen nagystílűen szemér­metlennek bizonyult. Valóban hitte, hogy minden előítélettől felszabadult, amikor egy elvált gyáros felesége lett és olyan jakobinusokkal érintkezett, mint Boumazet. Az íróban, akit szere­tőjéül választott, azt méltányolta, hogy fajtájának hozzá hasonlóan mohó és szenvedélyes tagja és hozzá hasonlóan joga volt rá, hogy lenézze a közönséges népet. Egyébként nem tudta volna meg­mondani, miben érezte magát hozzá ha­sonlónak, mert­ könyveit csak az első ve­le töltött éjszaka után olvasta — és ak­kor sem végig. De gyönyörű, egyenesen szerelemre teremtett teste volt. -Alszol?* -Nem. Fáj a szemem.* Hazudott. Azt remélte, ha becsukja szemét, az asz­­szony majd hallgat. -Mért nem kész®, a feleséged boro­gatásokat, mi?* Szájon csókolta, hogy elhallgattassa. Elviselhetetlen, ha Josianeról beszél. A Rue Ventadour egyik szállodájában találkoztak, amitől az asszony borzadt. -Olyan házasságtörés szaga van*, mond­ta ártatlanul. -Miért nem látogatsz meg a Rue de la Faisandeb­en? Szobalányom teljesen megbízható. Vagy nem lehet­ne Douamenez-ben .. .* Felmerült te­hát, hogy Defrancet Douamenezben csalják meg — de amikor Yves-­Tan még Párizsban is páni módon félt a botrány­tól. Nem kellett ahhoz különben sem botrány, hogy lelkiismerete elrontsa minden örömét. Hiába érvelt, nem csa­lás, ha az ember egy Tremeneurrel hál, nem tudta meggyőzni magát. Hazafelé szorongás fogta el: Josiane sápadtan­­várja, mint aki mindent tud —­ vagy pedig megszokott, kedves mosolyával: -Kedves barátom .. .* azután sápadtan hátrál: -Ez a parfüm...* Vagy zseb­kendőjén rúzst fedez fel. Mielőtt a szál­lodát elhagyta, tussolt, vadul kefélte fo­gait, megvizsgálta fehérneműjét. Mint­ha leprakórházból jönne. És minden hazatérés után megkönnyebbült: ezúttal simán ment. Nem élt saját magával békességben. És nagy szüksége volt rá, hogy tisztelje önmagát. A szerelmes éjszaka után azt gondolta: be kellene fejeznem ezt az ügyet. Nem tudta, hogy Josianet a va­lóságban nemcsak hiúságból vagy élve­zetvágyból csalta meg hanem,­­ mert mintegy felmorzsolta mindkettőjüket Ugyanaz a nyomasztó szerencsétlenség. Frangoise társaságában elfelejtette a túlzó dicséreteket, amelyekkel írókollé­gáit elárasztották, a mardosó türelmet­lenséget. Legveszélyesebb dolog a becs­vágy. Yves-Jan megcsalta hűséges mun­katársát, vezérkari főnökét, titkárnőjét, hogy kínzó becsvágyától azokon a babé­rokon pihenje ki magát, amelyekre egy Frangoise Defrance, született Tréme­neur szeretőjének igénye lehet. -Bouma, nincs igazad", mondta Le Bail. Biztosítlak: ha a­­Világi iskola vé­delmére alakult bizottság* továbbra is terhemre lesz­­üldözött* tanítóival, le­mondok az alelnökségről. Ha kedved van ,elnök maradhatsz, de én fel fo­gom őket szólítani, hogy küldjék az ör­dögbe a kommunistákat. Thoroas Boumazet felhúzta kis baju­szát: -Mondom neked, ez ügyetlenség. Nem lehet mindenkivel egyszerre ha­dakozni ... Ó, Yves-Jan, keresse meg kérem a minisztériumot, vajon Morint és Defranceot valóban előterjesztették-e kitüntetésre? Davillier bárónőnek is­­ kellene írnom — hacsak nem lenne szó­ ANDRE WURMSER. Egy író arcképe 1929-ből vél holnap 10 órakor képviselni a teme­tésen.« “■Ott leszek, főnököm.* Yves-Jan bejárta egész Párizst. Meg­bizonyosodott róla: Morin de la Lon­­guenière, a Banque de Paris et des Pays Bas alelnöke a becsületrend új lovagjai közé fog tartozni, Vernes-szel, az Union Parisienne igazgatójával és Muierrel, a Banque Franco-Japonaise vezérigazga­tójával együtt; Goute (Srotschild-bank­­­ház) és Jbuasset (Union des Minxes) a becsületrend tisztjei lesznek. Ilyenek a július 14-i kitüntetések. Éppen száz­negyven éve, ahogy apáink megrohamoz­ták a Bastillet. És elhatározott dolog volt az is, hogy Defrance megkapja a becsületrend ro­­zettáját. Délután megmondja Frangoi­­senak. Gépiesen egyszerre gondolt Fran­­goisera és Josianera. Josiane tanítónő, egy Morbihan kerü­leti tanító-házaspár késői és elkényez­tetett gyermeke, feltűnés nélkül küzdött a világi iskolákért, meggyűlölve, elha­gyottan, sőt, hosszú évek harcaiban oly­kor meg is kövezve — és annyira volt vörös, amennyire szülei kék köztársa­ságiak voltak. Kicsit lenézte szüleit. Azok Anatole Francét és Romain Rol­­landot istenítették; ő Alaint, Guéhen­­not és Kerkardecet olvasott. Szülei Bou­­langer és Dreyfus idejében az állam és a vallás szétválasztásáért harcoltak; ő csak mosolygott hazafiságaik, a demok­ráciában való hitük, túlzott erkölcsi szi­gorúságuk felett. Az erkölcs hazug: az ember feladata a boldogság, meg kell tanulnia, hogy úrrá legyen lelkiisme­­reti küzdelmei felett, hogy felszabadul­jon mindattól, ami köti és elnyomja: hazától, vallástól, törvényektől. Ahhoz a generációhoz tartozott, amely feladatának vélte, hogy áthassa a szo­cializmust, ahogy az előző generáció a köztársaság eszméjét szilárdította meg. Isteneinek egyike volt Yves-Jan. Há­romszorosan tisztelte: mint írót, mint gondolkodót (illetve mint olyan embert, aki sokszínű eszmékkel zsonglőrködni képes) és mint Bournazetnek lekötele­zett forradalmárt, Bournazetnek, Clé­­menceau áldozatának vagy majdnem ál­dozatának. Nyilvános gyűlések tribün­jén azonban nem látták soha, sem azt, hogy valamely felsőbbség utasításának engedelmeskedett volna. Bainville jog­gal -eszmék spekulánsának-­ nevezte. Ez az egykor koldusszegény fiatal pa­rasztfiú, méltónak találta őt arra, hogy feleségévé, fényes karrierjének társává tegye. Ugyanolyan hívévé vált, mint ahogy valaki egy párt vagy egy vallás hívévé lesz. Szinte térdein imádta. Hit­te, hogy minden tiszteletet megérdemel és minthogy ez volt Yves-Jan vélemé­nye is, inkább munkatársa, mint szol­gálója lett. Szerzői honoráriumai re­gényről regényre és évről évre növe­kedtek; végül hetenként­­kétszer Saint- Cloud egy igen sznobisztikus intézeté­ben irodalmi előadásokat tartott. Eze­ket később gyűjteményes kötetben ki akarta adni. Hogy függetlenebb legyen, házassága után elhagyta Boumazet há­zát és a közelben bérelt lakást, a Champs de Mars-i új negyedben, amelynek utcáit ötvenévesek által még személyesen ismert politikusokról vagy földrajztudósokról nevezték el. Itt ve­zették ők ketten az Y. J. Kenkardec üzemet:­­mindennemű zseniális iroda­lom, regények, esszék, novellák. Há­zunk különlegessége: breton írások­*. Kölcsönös megértésen és bizalmon ala­puló együttműködésük célja jóformán teljesen a következő könyv sikere volt. Ezért olvashattuk a Figaró­ban vagy az Intranssigeantban, vagy az Ouest Éclair­­ben:­­Yves Jan Kerkardec, Esszé Odet­­■ől. Rövidesen megjelenik. Az esszé egy­ben az író különböző, hazájáról szóló írásainak szintézise és lírai visszatükrö­­zése." Valamivel később: »Y. J. Két kar. rec. Az ötlet magyarázata. Megjelenik júniusban. A­­Föld határai’ szerzőjének ez az esszéje műveinek új állomását képezi, amely .. .­* Végül a Pletyka­­rovatban: -A rennesi La Duchesse Anne dadóvállalat nemsokára kiadja az ödet szintézisét, amely ...« Josiane összegyűjtötte az összes ilyen újságki­vágásokat. Jegyzéket is ké­szített azokról a helyekről, amelyeket Yves-Jan az olvasott könyvekből kivo­natolt, hízelgő lesz a kritikusok szá­mára, ha Kerkardec majd­­véletlenül­ idézi őket, mintha mindazt, amit írtak, kívülről tudná. Férjének minden lé­pését, minden tervét ismerte. Együtt döntöttek, kinek küldjön dedikált pél­dányt regényéből és kit hívjanak meg ebédre. Egymás nélkül sohasem léptek­­ be valamilyen egyesületbe, kezdve a­­Párizsi Bretonok Egyesületeitől egé­szen az­­Ernest-Renam-Társaságig­.­­ Titkárnője, közönsége és vezérkari fő- ;­nöke volt. Mindennap meghallgatta,­­ amit írt. Jól ismerte regényalakjait és­­ könnyezett, ha­­ könyörtelenül — va­­lamelyiküket megölte. El volt bűvölve tőle, csodálta mindig és mindenütt, sza­­j­­onban, kocsija volánjánál, az ágyban. A férfi is szerelmes volt belé és be­csülte, akár — a dicsőséget. Amilyen mértékben ismertté vált ne­ve, növekedett barátainak száma is. Sokan tehetségéért szerették, sokan ár­tatlan naivitásáért, mert hiúságát gyer­­­­meteg módon mutatta és ez kevésbé el­lenszenves, mint egyesek hazug szerény­kedése. Az irodalmi világ kis súrlódá-­­­sai nem hagyták hidegen, megharagu-­­ dott, ha nem emlegették ott, ahol meg­győződése szerint tisztelethely illette volna. Minduntalan lesbenálló irigység izgatta ezt a világ igazságtalanságaival szemben örökké lázadót, amely világban ■nekem az ő — sajnos, téves — megítélé­se szerint hatalmas bevételeim voltak, amelyben a Temps Emanuel Bovenak egy teljes tárcát szentelt, amelyben egy­­ másodrendű irodalmár képviselő lett és csalódását éppoly kevéssé igyekezett el­rejteni, mint a gyerek, aki toporzékol, mert pajtása nagyobb süteményt ka­­­­pott. Nyomasztotta az irodalom szeren­csés polifóniája, amelyben Saint-Exu­­­­péry egy mondatának más a hangzása, mint az övének. Mindennel kísérletett­­ — regényekkel, esszékkel, filozófiával, esztétikával — és korunk Goetheje sze­retett volna lenni (egyébként nem az egyetlen volt, aki e célt tűzte maga elé). Meg volt róla győződve, hogy olyan irom­ikusan ír, mint Max Jacob és olyan könnyedén, mint Pierre Best.­­Egyetlen élet túl kevés* — sóhajtotta.­­Látod*­­ — mondta Josianenak —,­­én is éppen­­ úgy tudnék, mint ők .. .* De aki csak kezeügyébe került, annak felolvasta azt a fejezetet, amelyen ép­pen dolgozott. A kapott tanácsokat jól átrágta, mert nemcsak féltékeny és fös­vény, hanem lelkiismeretes is volt. El­ismerte, ha egy cikke­­egyáltalán nem ért semmit* és­­teljesen félresikerült*. Hiú volt és mégis szerény, ahogy fele­ségét szerette és megcsalta ... ' • "­ j Messziről gyülekezetet látott. A tor- forgókkal díszített halottaskocsi, a feke­te posztóval betakart lovak, a kocsis kétcsúcsú kalapja és a ceremóniave­­zető ünnepélyes ruhája jelezték, nemes személyiséget temetnek. A hatalmas ko­szorúk tömegével majdnem elzárt kapu­­ felett, a gyászcímeren ezüstös D betű­n csillogott. Fekete posztóval letakart asz­­­ talon a látogatók meghatott arccal ír­­j­­ák nevüket egy könyvbe, mintha a­­ nemzet vesztesége személyesen érintené­­ őket. Yves Jan egyszer Boumazet he­­­­lyett utánozta annak egészen kis betűk­­­­ből álló aláírását és a Thomas nagy T-jét úgy kötötte össze a névvel, hogy valamilyen arabul hangzó szó keletke­zett. tboumazet­­ azután aláírta saját nevét, bár a bárót egyáltalán nem is­merte A járdán áhítatos tömeg várakozott. Yves-Jan köszöntötte Grasset viceadmi­rálist, Boumazet jó barátját. Pár lépés­sel távolabb a köztársaság volt elnöke, Millerand Lyautey marsallal beszélge­tett. Paléologue francia nagykövet pár szomorú szót intézett néhány aggas­tyánhoz. A pocakos Defranceon túl vi­lágos ruha, cipő volt. Mindenkivel paro­­lázott. Yves-Jant kellemetlenül érintet­te, hogy ezzel a kövér emberrel talál­kozzék, kezet fogjon vele és Madame Defrance hogyléte felől érdeklődjék. A­­ fejek a kapu felé fordultak. A nemzet elitje felett diszkréten őrködő rendőr-­­ tisztviselők levették kalapjukat. Hozták már Davillier báró úr, a Francia Bank igazgatója, a Keletfrancia Vasutak igaz­gatóságának alelnöke és a La Nationa­­le biztosító részvénytársaság elnökének koporsóját. Vanitatum vanitas, mondta magá­nak Yves-Jan.(Köves Rózsa fordítása) elleni pirula A stuttgarti közlekedésbiz­tonsági orvoslélektani intézet­­sokat ígérőnek* nevezi égi stuttgarti orvos kísérleteit aki­­részegség elleni pirulá­kat* készített. E pirulák segít­ségével még nagyobb alkohol­mennyiség elfogyasztása ese­tén is semlegesíteni tudják az alkohol káros hatását. Az orvosok és a közlekedési szakemberek azonban figyel­meztetik az autóvezetőket, hogy egyelőre ne bízzanak túl­ságosan ebben a szerben és autóvezetés előtt tartózkod­janak a túlzott alkoholfo­gyasztástól.­­ A Pécsi Hőerőmű első 32 ezer kilowattos gépegysége az év végén már áramot ad. Magyar Nemzet. ('virágos sarok A szagos bükköny télen is virágoztatható — üzenjük Cs. J.-né olvasónknak —, de erre a célra elsősorban a Lathyrus odoratus Praecox, illetve ennek változatai (példáiul a rózsaszín vi­rágú Mrs Coolidge, Annie Laurie, Ball’s Rosa, a skarlátvörös színű Vulkán) alkalmasak. A legújabb kísérletezések szerint hajtatásra a korán virágzó Spencer-fajták is beválnak, sőt nagyobb és színe­sebb virágaik miatt ezek kedvel­tebbek is. A hajtatáshoz azonban növényház szükséges, amelynek legalább két és fél méter magas­nak kell lennie, mert a növény sok levegőt kíván. Ha azt akar­juk, hogy január elején virágoz­zék a növény, a magját már augusztus közepén kell elvetni melegágy, föld, homok és kevés tőzeg keverékével megtöltött, 12 cm magas ládikába úgy, hogy a mag fölött 3 cm magas legyen a földréteg. A vetést a kicsírázásig meleg helyen tartjuk, később meg­elégszik a hűvösebb hellyel is. A kikelt palántákat fokozatosan szoktatjuk a napfényhez, azután a növényházban kellőképpen elké­szített, tehát két ásónyomnyi mé­lyen megforgatott és érett marha­trágyával megtrágyázott, kissé be­öntözött hajtatóágyásba 8 cm sör­ébe 7 cm tőtávolságra kiültetjük, valamivel mélyebben, mint ahogy a ládikában voltak. A palánták sora fölé 5 cm-re drótszálat hú­zunk, majd e fölé egy méter ma­gasra másik drótszálat és a két drót közé vékony spárgát feszí­tünk ki, hogy azon a bükköny hajtásai felkúszhassanak. Midőn már erősen hajtani kezd a növény, megkezdjük rendszeres öntözését vízzel és időnként tapsóoldattal és gyakori permetezését is. Az utób­bit azonban borús időben mellőz­tük. A növényház hőmérséklete, különösen, amíg a bimbók nem jelentkeznek, ne legyen 12 C fok­nál magasabb, sőt kezdetben elég­séges a 4 C fok meleg is. N-Wé Mi SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Operaház: Walkür (K-bérlet 5.) (7) — Erkel Színház: Bihari nó­tája (Bérletszünet) (7) — Nemzeti Színház: Peer Gynt (fél 7) — Ka­tona József Színház: A komédiás (7) — Néphadsereg­ Színháza: A néma levente (7) — Madách Szín­ház: Figaro házassága (7) — Ma­dách Kamara Színház: Száz nap házasság (7) — Irodalmi Színpad: Álarcos komédiák (Bérletszünet) (8) — Petőfi Színház: A kirá­lyért ... (7) — Jókai Színház: Sár­ga liliom (M-bérlet 3.) (7) — József Attila Színház: Kötéltánc (7) — Fővárosi Operettszínház: Három tavasz (7) — Blaha Bujza Színház: Bástyasétány 77 (7) — Vidám Szín­pad: 120 éven aluliaknak (Bemuta­tó előadás) (fél 8) — Kis Színpad: Majd a papa__(7) — Állami Báb­színház: Szőke Ciklon (fél 8) — Fővárosi Nagycirkusz:­­150 év a porondon­ (du. fél 4 és este fél 8) — Kamara Varieté (a MEDOSZ színháztermében, Jókai u. 4.): A Jövő század legénye (8) — Buda­pest Varieté: Vannak még csodák­­• s 47-es és 48-as villamosok mind ki­­felé, mind befelé menet, egymást kísérik a Fehérvári úton? Ha az­tán valaki lemarad a villamos, a, akkor nyolc-tíz percet kell várni, amíg újra megjelenik a követke­ző. A körtéri állomáson felgyü­lemlett tömeg egymást lökdösve tolakszik az előbb érkező kocsi­ra, a másik pedig félig üresen követi. Miért nem lehet az indí­tási időt úgy összehangolni, hogy a 47-esé ne ütközzék a 48-aséval. Ugyanez a HÉV szerelvényekkel Az OLVASÓ írja , a szerkesztőség válaszolt Nyugdíjprobléma Dr. E. B., Újpest. Felesége 1845 márciusáig 12 éven át volt mun­kaviszonyban. 1945-től 1952-ig nem dolgozott. 1952-től megszakítás nél­kül állásban van. Kérdezi: kap­hat-e nyugdíjat? Ha a szolgálati időben egyhu­zamban öt évet meghaladó meg­szakítás van, a megszakítást meg­előző szolgálati időt a nyugellá­­­­­ásra jogosultság szempontjából­­ tekintetbe venni nem lehet. n. Sarolta, Debrecen. 48 éves, 21 éves kora óta folyamatosan dol­gozik. Családi körülményei úgy alakultak, hogy szeretne állásából kilépni. Ilyen körülmények között számíthat-e 55 éves korában nyug­díjra? Számíthat nyugdíjra. A tvr. év- é­r­telmében ugyanis nem számít a szolgálati idő megszakításának az az időtartam, amelyre a dolgozó elismerési díjat fizet. Elismerési díj címén, ha legutolsó munka­­viszonyából származó munkabére a havi 1008 forintot nem haladta meg, havi 10 forintot, ha 1000— 2000 forint között volt, havi 15 fo­rintot, ha pedig a 2000 forintot meghaladta, havi 30 forintot kell fizetnie. Az elismerési díj folya­matos fizetését a munkaviszony megszűnését követő három hóna­pon belül kell megkezdeni. Ozv. S. Károlyné, Budapest. 596 forint nyugdíja van. Nehezménye­zi, hogy mióta sajátjogú nyugdí­jas, nem kapja 288 forint összegű özvegyi nyugdíját. A tvr. 38. §-a kimondja, hogy a jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg, aki több nyugellátásra jogosult, ezek közül választhat. Az új törvény végrehajtási utasí­tása szerint ha az özvegyi nyug­díjra jogosult nő saját munka­­viszonya alapján is jogosult nyug­ellátásra, de választott nyugellátá­sának összege a 700 forintot nem éri el, kérheti e nyugellátás kiegé­szítését a másik nyugellátás össze­gével, legfeljebb 700 forintra. — Olvasónk 595 forint összegű nyug­díja a 25 százalékos eme­léssel — tehát e kiegészí­tés nélkül is — 745 forintra fog emelkedni; kiegészítési kérés­nek tehát az ön esetében nincs helye. L. K., Szentes: Nyugdíjamat már megállapították, de folyósítását leállítottam, mert visszamaradtam állásomban. Az új tvr. változtat-e valamit nyugdíjam összegén? Ha munkaviszonya megszűnik, és megállapított nyugdíjának nyugdíjpótlékkal kiegészített ösz­­szege a 800 forintot nem éri el, nyugdíját 25 százalékkal kell ki­egészíteni. Nyugdíjának e címen felemelt összege azonban a 800 fo­rintot nem haladhatja meg. R. D., Budapest. Múlt évben mentem nyugdíjba. Az új tvr. je­lent-e változást nyugdíjam összege tekintetében? L. K.-nak küldött Üzenetünk ön­re is­ vonatkozik. Egyeztessék a menetrendeket­­ A sok-sok utasszámlálás után mi, budaiak azt reméltük, hogy a Fehérvári úton közlekedő villa­mosok indítási idejét összehan­golják és megszüntetik a sok zűr­zavart. Sajnos, ez nem történt­­ meg. Mert mi indokolja azt a sok bosszúságot okozó tényt, hogy a is előfordul. Három-négy szerel­­ vény halad egymást követve, a 48-as és a 47-es villamos pedig lassan kullog utánuk. Úgy kelle­ne indítani a 47-eseket, hogy csak egy, legfeljebb két HÉV szerel­vény előzze meg őket. Egyeztes­sék hát a menetrendeket! Lakó István, XI., Kalotaszegi u. S­. — Nagyüzemi baromfitele­pet létesít nyolc Borsod me­gyei termelőszövetkezet az iparvidék ellátása érdekében. A Tisza-menti községek ter­melőszövetkezetei liba- és ka­csa, míg az egyéb gazdaságok tyúktenyésztésre rendezked­nek be. RÁDIÓMŰSOR Péntek, január 9. KOSSUTH, 8.10: Rádió-operet­tekből. 9.00: Felolvasás. 9.10: Tánc­zene. 9.50: Gyermekműsor. 10.10: Rajcsev: Szonáta. 10.30: A Pénz­ügyőrzenekar. 11.00: Rádióegye­tem. 12.10: Tánczene. 13.00: Gazda­szemmel a nagyvilág mezőgazda­ságáról. 13.15: Népszerű operett­­részletek. 14.10: Úttörő-híradó. 14.35: Napirenden... 14.40: Nép­dalcsokor. 15.15: Ifjúsági műsor. 16.10: szív küldi... 16.50: A Rádió irodalmi rovata. 17.10: Századunk zeneművészete: Kodály Zoltán. 18.15: Tánczene. 18.40: Ifjú Figye­lő. 19.00: Híres prímások: Magyari Imre. 19.54: Jó éjszakát, gyere­kek! 20.00: Esti krónika. 20.25: Táncze­nekar. 20.50: A Rádió iro­dalmi hetilapja. 21.20: Beetteven­­est. 23.00: Könnyű zene. 0.10: Kó­­sa: Vonós-trió.

Next