Magyar Nemzet, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-18 / 245. szám
8 / Magyar Nemzet .Vasárnap, 1959. október 11. Így alprujidixet tanul E hónap elején sokatmondó számok jelentek meg az újságok hasábjain. A rövid közlemények arról adtak hírt, hogy Budapesten 20—25 százalékkal többen tanulnak — iskolán kívül — nyelveket, mint az előző évben. Különösen emelkedett az üzemi nyelvtanfolyamok száma, amely a tavalyihoz képest megkétszereződött és még most, az oktatási év megindulása után is hétről hétre nő. Valóságos mozgalom Valóságos mozgalommá fejlődik nálunk a nyelvtanulás. A József Attila szabadegyetem központi nyelvtanfolyamain 206 csoportban több mint 6000 hallgató tanul. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem esti nyelvtanfolyamára — helyhiány miatt — a jelentkezőknek alig negyedrészét vehették fel, noha szaporították a csoportok számát. És mivel az igény megtermi a megoldást is, a szükséglet kényszeríti kielégítését, a nyelvtanfolyamok is addig gyarapodtak, amíg a központi épületekből — mint túltelt pohárból — kicsordulva elárasztották a főváros valamennyi kisebb-nagyobb művelődési központját: művelődési otthonokat, szakszervezeteket, általános és középiskolákat, üzemeket, hivatalokat és intézményeket A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egymagában kilencven üzemi és hivatali nyelvtanfolyamot indított el eddig a főváros területén. Az Óbudai Hajógyárban például németül, a MOM-ban németül és angolul, a Lenfonóban és a Habselyemgyárban oroszul, a Dinamó Villamosforgógépgyárban franciául, az Aszfaltútépítőnél angolul tanulnak a dolgozók. A Danuvia gyár ►■Gorkij művelődési otthonában eddig négy nyelvtanfolyam kezdődött a gyár dolgozóinak részvételével. A szakszervezetek közül elsősorban a Pedagógusok Szakszervezete foglalkozik nyelvoktatással. Tanfolyamaira hozzávetőleges adatok szerint eddig négyezren jelentkeztek. Rendkívül népszerű Magyarországon az orosz nyelv. Az MSZBT központi nyelvtanfolyamaira négyezer hallgató iratkozott be és az üzemekben indított tanfolyamok hallgatóinak száma is meghaladja az ezret. Az orosz mellett legtöbben angolt, németet, franciát tanulnak. Kiszélesedik a világ A felszabadulás előtti években az a számbelileg kis réteg, amely egyáltalán nyelvtanulásra gondolhatott, elsősorban németre taníttatta gyermekeit. És míg a német “■második nyelv volt hazánkban, alig akadt tudatos művelője a szláv nyelveknek, még kevesebb a nagy ázsiai nyelveknek. Ennek a mesterségesen leszűkített világképnek a szétesését nemcsak a nyelvtanulásnak új kultusza bizonyítja, hanem a nyelvek iránti érdeklődés egészséges szerteágazása is. Feltűnően megnőtt az érdeklődés a baráti népek nyelvei iránt. Sokan tanulnak a Budapesten működő külföldi kulturális intézményekben — olvasótermekben, intézetekben — rendezett bolgár, cseh, szlovák és lengyel tanfolyamokon. A “A világ fogalma, amely nem is olyan régen még az úgynevezett művelt középosztály részére is kizárólag Közép- és Nyugat-Európát, legfeljebb Amerikát jelentette, ma már valóban világgá szélesedett. Ezt mutatja az is, hogy a József Attila szabadegyetem nyelviskolájában tanított tizenöt nyelv között Helyet kap és érdeklődőket vonz a kínai, az arab, török, sőt legújabban a hindi nyelv is, amely — noha számunkra egzotikus — India 130 millió lakosának anyanyelve. A nyelvtanulás e nagymérvű fejlődéséről beszámoló adatok örvendetesek, de nem váratlanok. Természetes következményei annak az általános tanulási, művelődési láznak, amely évről évre magasabbra szökve újabb és újabb tízezreket hódít meg a szocialista kultúra számára. És még valaminek. A nyelvtanulás sok örömmel és fáradsággal jár. Szorgalmat és koncentrációt igényel. Általában, aki rászánja magát olyan anyagi háttérrel és szellemi kondícióval kell hogy rendelkezzék, amely biztosítja a nyugodt tanulás, az elmélyedés lehetőségét. Aki nyelvtanulásra szánja el magát, többnyire mentes a különösebb anyagi gondoktól, a mindennapi kenyér megszerzésének idegőrlő problémájától, így árulkodik egy üzemi nyelvóra a dolgozók gazdasági helyzetéről, a létbizonytalanság megszűnéséről, az anyagi jólét jelentős növekedéséről is. Itj perspektívák Kétségtelen, hogy a nyelvtudás birtokában, a művelődésnek, a szellemi gazdagodásnak, a kultúra megismerésének és A József Attila Színház gárdája együttessé nőtt — s ezt egy kedves, nem túl jelentős s mégis nagy sikerre számító francia vígjáték előadása alkalmából tapasztalhattuk ismét, jóleső örömmel. Húsznál több színész mozgott a színen Sardon és Moreau vígjátékában, s ennek a játéknak stílusa, egysége volt — belső harmónia sugárzott a színpadról, hatványozva a hatást, fokozva a sikert. Jó ízek áradtak itt — abban a színházban, melynek kollektívája nem nevezhető a magyar színészet válogatottjának. Többet értek el, mint nem egy sztárokkal parádézó színház: együttest formáltak, ezúttal is. * Sardou bemutatása érthető. A színpadot nála kevesen ismerték jobban; ennek a szerzőnek radar-érzékszervei voltak a taps, a poén, a siker felszámításához; a Szókimondó asszonyság pedig még a tisztes mondanivaló erényével is büszkélkedhet. A francia forradalom és Napóleon korába vezet a vígjáték, a maga bájosan egyszerűsítő módján nagy történelmi kérdést kerülget. A forradalom “örököseinek", a császárság urainak újgazdagságát, újnemességét bírálja — egy félig-meddig bohózatos “népi" figura szempontjából. Sardout persze inkább a komikum lehetősége érdekli itt, mint a világnézeti ítélkezés — szabadszájú franciasága mintegy magától értetődően, könynyedén találja el a történelmi igazságot is. A történelem persze ennek ellenére kulissza itt — csak épp jól éshűen festett kulissza. A lényeg: a bohózati és vígjátéli alkalom, melyet frivol helyzetek sokaságában, zsonglőr ügyességgel használ ki a szerző. S a közönség — nevet.. * Egri István egy karmester biztonságával rendezte be a sikert. Kitűnő arányérzékkel hárította el a bohózatiság veszedelmét, s ugyanezzel az arányérzékkel festői tablókat állított színpadra. Letompította Sardou minden harsányságát, ezért hatottak kivétel nélkül a matematikailag kiszámított tréfák. Egyszóval ez a darab rendezve volt. Éreztük ezt Komlós Juci “Szókimondó asszonyságán” is. Ahogy nagyjelenetében sírásról nevetésre váltott, ahogy kedves nyersességét nőies bájjal elegyítette, abban az egész előadás koncepciója érvényesült. Sinkovits Imre Fouchéja bámulatos, remek színészi munka, maszk, beszéd és mozdulat harmonikus egységében. Belép a színpadra Fouché ,s minden hangnak, gesztusnak súlya lesz. Egy-egy epizódban élveztük Kállai Ilona pompás hercegnőjét, Erdődy Kálmán lakását, s egy villanásban a kitűnő , Bodrogi Gyulát és Csók Istvánt. Békés Rita, Gyimesi Pálma, Soós Lajos, valamint a deko- ■ élvezésének olyan perspektívája tárul fel, ami addig egyszerűen elképzelhetetlen volt. Az eredetiben olvasás, hallgatás, a közvetlen beszélgetések lehetősége kitágítja és új színekkel, megfoghatóbb tartalommal tölti meg a világról, az országokról és népekről alkotott fogalmi kép kereteit. És a megismerés, az érdeklődés természetes növekedése jelentősen hozzájárul ahhoz is, hogy a fejekből kiszálljanak a nacionalizmus, a korlátoltság szülte felsőbbrendűségi gőg maradványai és átadják helyüket olyan törekvések, vágyak, célok, olyan ügyek szolgálatának, amelyek egyik, másik és harmadik nyelvet beszélő nép — valamennyiünk — számára egyformán lényegesek. V. A. ratív és jól játszó Velencei István, kellemesen járultak hozzá az együttes munkájához. Vogel Eric díszletei, Schaffer Judit jelmezei ízléssel szolgálták a darabot, melyet Bajomi Lázár Endre fordított szellemesen, pergő ritmusban, elevenen. S hadd szólunk még egy szót Egri István Napóleonjáról: jó volt. Ungvári Tamás Szókimondó asszonyság Bemutató a József Attila Színházban NAPL Ma tölti be életének 85. esztendejét Földessy Gyula Kossuth-díjas irodalomtörténészünk, Ady életének és munkásságának egyik legkiválóbb ismerője, számos Ady-tanulmány szerzője és Ady-kötetek egész sorának sajtó alá rendezője. Ma is tevékenyen vesz részt az irodalmi életben. Lea Grundig, a hazánkban tartózkodó Nemzeti-díjas német grafikusművésznő szombat délelőtt az Újságíró Klubban találkozott a magyar sajtó képviselőivel. *. Frederyk Chopin halálának 110. évfordulóján, október 17-én Lengyelországban megemlékeznek a nagy zeneköltő munkásságáról. Este a Chopin-társaság rendez előadóestet a legkiválóbb muzsikusok részvételével, október 18-án pedig Chopin Zelazovoa Wola-i szülőházában tartanak ünnepi hangversenyt. k' /* ♦ ver^rj~*vr^#*#vr*****#vr**#**'#**i* r . 0 Október I 18 Prágában megnyílt az új operák fesztiválja. Először E. F. Burian “Mese a nagy szerelemről” című operája kerül színre a prágai D—34. Színház előadásában. A tíznapos bemutató műsorán több csehszlovák és külföldi opera szerepel a prágai és a legjobb vidéki operaegyüttesek előadásában.* A moszkvai központi dokumentumfilmstúdió egész estét betöltő színes filmet készített Hruscsov miniszterelnök amerikai látogatásáról. A film bemutatja az utazás valamennyi fontosabb mozzanatát, Hruscsov találkozásait az egyszerű amerikaiakkal, felszólalását az ENSZ közgyűlésén. Jo Arnolt Bromsén, a bécsi születésű drámaíró és elbeszélő 65 éves korában Berlinben váratlanul elhunyt. :-r Az újvidéki egyetemen — mint a Borba írja — megnyílt a magyar irodalom tanszéke. /3 félreismert „Bolond IStÓK" Széljegyzetek Petőfi költeményének új kiadásához . Néhány nap múlva megjelenik a Magyar Helikon kiadásában — Orlay Petrich Soma nemrég felfedezett rajzaival, amelyekről a Magyar Nemzetben már beszámoltunk — Petőfi Sándor Bolond Istók-ja. Ez az alkalom is időszerűvé teszi, hogy választ adjunk arra a kérdésre: miért kezelték — néhány kivételtől eltekintve — majdnem mindig, olyan mostohán a haladó irodalomtörténészek és esztéták Petőfi Sándornak ezt a művét? Sajnos, így van: hosszú ideig többnyire csak a konzervatív beállítottságú irodalomtörténészek és esztéták méltányolták valamire a Bolond Istókot. A haladó szelleműek valami különös szégyenkezés-félével néztek erre az elbeszélő költeményre. Szívesen kitagadták volna Petőfi életművéből! Már-már meggyökeresedett ez a nézet, amikor Ady Endre megírta Petőfi nem alkuszik című lírai tanulmányát, amelyben sok hazugságot foszlatott szét és — csak úgy mellékesen — azt is bebizonyította, hogy Petőfi a Bolond Istókban sem alkudott. Ady szava elhangzott, de a haladó szellemű Petőfi-méltatók később sem szántak több teret a mű igazi értelmének és valódi jelentésének tisztázására. Még a legújabb Petőfi-kutatás is valahogy elszaladt a megoldásra váró probléma mellett. Az első marxista magyar irodalomtörténeti szintézisnek, A magyar irodalom történetének 1957-ben megjelent első kötete sem válaszolt részletesebben a kérdésre. Talán Hatvany Lajos volt az egyetlen, aki nem felejtett ki az így élt Petőfi öt kötetéből egy rövid, de lényegtisztázó részt. A néprajztudósok Bolond Istókot a népmesék “vándorló okos bolondjai” közé sorolják, akik a véletlen segítségével még bolond és balsikerű csínyjeikből is hasznot tudnak húzni. Vannak, akik Csalóka Péter, rokonának tartják ezt a figurát. Emléke abban a szólás-mondásban él: “Bekukkantott, mint Bolond Istók Debrecenben Két elbeszélő költemény örökíti meg a magyar irodalomban Bolond Istók alakját: Petőfi Sándoré és Arany Jánosé. Azonos a címük: Bolond Istók. Petőfié befejezett egész, Aranyé azonban nem tudott kiteljesedni. Bolond Istók típusa — Horváth János szerint — korábban is feltűnt egyes irodalmi művekben. Ezt a típust képviseli Mihók, a bohó, a “Vida« álnéven író Erdélyi János hőse. Petőfi és Arany olyan álarcosnak tekintette Bolond Istókot, akinél a maszk mögött nem a népmesék alakja, hanem maga a költő bújt meg. Petőfi Bolond Istókja ■— használjuk most Horváth János definícióját — főleg az »alakrajz«, Petőfi önarcképe miatt érdekes. Hogy Petőfi szívéhez talán összes figurái közül a Bolond Istók állt legközelebb, az érthető, ha tudjuk, hogy ez az alak “képzeletének legkedvesebb, saját képére és hasonlatosságára teremtett szülöttek. Bár Bolond Istókon kívül elég halványak az alakok és úgy hatnak, mintha csak hátteret nyújtanának a költemény címében is szereplő hősnek, voltaképp mindegyikük régi ismerősünk. A fiatal leány Szendrey Júliára emlékezteti az olvasót. A fiatal leány apja a zsarnoki hajlamú Szendrey Ignácot juttatja eszünkbe. Petőfi úgy állt bosszút apósán, hogy róla rajzolta meg az ellenszenves apát. A nagyapa, a tanya ura — ebben teljesen elfogadjuk Riedl Frigyes felfogását — kifejezetten irodalmi figura, az irodalomban akkor gyakran előforduló, mélabús jelennel és viharos múlttal színezett, romantikus öregek típusának képviselője. Sokáig divatban volt Petőfi Bolond Istók- ját gondatlan, pongyola, szeszélyes verselésű költeménynek feltüntetni. Igaz-e ez a vád? Egyáltalán nem. Petőfi a szabálytalan szótagszámú sorokkal, az itt-ott pongyola, vagy még pongyolább megoldással a legnagyobb fokú művészi tudatosságot tanúsította. A szabálytalan szótagszámok találó zeneiséggel festették alá Bolond Istók bolond hangulatainak néha játszi könnyedségű, néha vadul viharzó váltakozásait. Azoknak az irodalomtörténetíróknak és esztétáknak van igazuk, akik a pongyolaság naiv vagy rosszindulatú hirdetőivel szemben azt állítják, hogy a szabad szótagszámú trocheusi soroknak szinte versszakonként másképp és másképp mutatkozó kombinációja voltaképp Bolond Istók hangulatainak ritmusbeli képét rögzíti le. „ Ténylegnyárspolgári« a »Bolond Istók*? Szó sincs róla! Petőfi azt hirdette ebben a költeményében, hogy Szendrey Júlia kezéért vívott küzdelme — az érzelmi harcon kívül — társadalmi harc, politikai küzdelem is volt. “Petőfi a politika által kapta meg Júliát* — írta Ady a Petőfi nem alkuszikban. Amikor Szendrey Ignác, a Károlyi grófok tiszttartója nem akarta feleségül adni a költőhöz a grófkisasszonyok elkényeztetettségével nevelt leányát, Petőfi Sándor úgy érezte, hogy el kell söpörnie az útból az egész rendi Magyarországot, előítéleteinek minden szövevényével együtt. Amikor Szendrey Ignác végre beadta a derekát, Petőfi úgy fogta fel, hogy némiképp a rendi Magyarország felett is győzedelmeskedett De Petőfi nem lett volna Petőfi, ha sokáig beéri csupán ennyivel, ő, akinél a politika és a szerelem mindig egybeolvadt, további győzelmeket akart aratni. Hatvany Lajos, aki az így élt Petőfi negyedik kötetében — a Bolond Istók többnyire elkerült “társadalomtanával* foglalkozva — szükségesnek tartja megvizsgálni a műnyárspolgáriságának* problémáját, úgy látja, hogy a Bolond Istók, a “happyendes* és “idillikus* befejezés ellenére, mégis a •■társadalmon-kívüliek hadüzenete* a »társadalmon belüliek* ellen. A Bolond Istók belső értelme — harcos értelem! A Bolond Istók, amelyet Petőfi 1847-ben irt a ^csavargók^, a “kitagadottak*, a *jogtalanok« diadalának hirdetője volt! Sós Endre Bárány Tamás: NEGYVENNÉGY OKTÓBERE Először a Svábhegyre rohant fel velük az autó, ott belökték egy pincébe, s órákig feléje sem néztek. Aztán kulcs csikordult a zárkája ajtajában, a csendőr, aki idáig kísérte, belépett, s intett neki, hogy kövesse. Ugyanaz az autó vitte le a városba, amelyik ide felhozta. Végigszaladtak a Körúton, a Nemzeti Színház előtt befordultak a Rökk Szilárd utcába. A sofőr nemsokára fékezett. Egy iskolára emlékeztető épület előtt álltak meg, egész kis autópark várakozott itt. Egy tanteremszerű szobába vezették fel, s belökték az ajtón. A teremben lehettek vagy harmincan, törökülésben ültek a földön, némán. Egyiknek-másiknak véres volt a feje, szemük bedagadt, arcukon kék-zöld foltok. Három ember lábán-kezén vastag acéllánc. Egy szuronyos csendőr járt a sorok közt, időnként belerúgott abba a fogolyba, aki görnyedten ült. A szoba sarkában volt még hely , oda taszították. Tett néhány lépést arrafelé, s majd földbe gyökerezett a lába: Imrét pillantotta meg a harmadik sorban, Kornai-Krenner Imrét. Uramistenem! Akkor itt csakugyan nagy baj van! Vajon Császár is itt van? És Székely? Lekuporodott a kijelölt helyen, körülnézett. Se Császárt, se Székelyt nem látta. Egy óra múltán kivezették őket az árnyékszékre, akkor valahogy sikerült Imre közelébe férkőznie. — Székely? — kérdezte suttogva, mert azért er állott itt is. — Nincs itt. Délután kerestem, eltűnt a lakásukról. — És Császár? — 6 katona. — Tudom. De nem hozták ide? — Nem láttam. — Hála istennek! Kihallgattak már? — Nem. — Mit mondunk? — Az okmányhamisítást be kellene vallani, talán megelégszenek vele. — Gondolod? — Igen. Én hamisítottam az aláírásokat, te szerezted a blankettákat. — És Pista, meg Székely? — Amíg nem hozzák be őket, tagadunk. Másról egy szót se! — Maguk meddig szórakoznak ott, mi? — bődült el a csendőr az ajtóban. — Mars kifelé! Indultak visszafelé, s elsodródtak egymástól. Egy vadidegen fiatalember került melléje a folyosón, s odasúgta neki: — Ha megtalpalják, utána mindjárt húzza fel a cipőjét, mert aztán úgy megdagad a lába, hogy nem tud belelépni! — Köszönöm — mondta gépiesen, s elsápadt, most jutott először eszébe, hogy megverhetik. Három nap múlva vitték kihallgatásra. Akkorra már sikerült eléggé részletesen megbeszélnie Imrével, hogy mit is vallanak majd, ha sor kerül rá. A lapról semmit, a röpcédulákról semmit — egyedül az okmányokról. Ezért talán csak nem jár halál. A többi meg nem számít, kaphatnak akár húsz évet is — úgysem tart már három hónapnál tovább ez a téboly! Nyugodtan ment le két szuronyos őr közt a kihallgatásra. Imrét kevéssel előtte kísérték vissza ugyanonnét, s szemével intett, hogy minden rendben, nincs ok különös aggodalomra. Nem látszott rajta, hogy bántották volna. Egy irodába vezették be, az első emeleten, azelőtt tanári szoba lehetett. A helyiség üres volt. A két csendőr csendesen várakozott, csak az egyik szólt rá egy idő múltán, hogy húzza ki magát. Néhány perc telt el így, legfeljebb negyed óra. Aztán kinyílt az ajtó s egy csendőrszázados lépett be a szobába. A két szuronyos kihúzta magát. A százados intett nekik, összevágták a bokájukat s kimentek. — Bálint Tamás? — kérdezte a százados színtelen hangon. — Igen. Amaz rápillantott, hirtelen a zsebébe nyúlt, cigarettatárcát vett elő. — Dohányzik? A nyál összefutott a szájában, aztán megrázta fejét. — Köszönöm, nem. Nincs értelme, hogy rágyújtson. A nehezén túl van, három napja nem szívott. Ha most rágyújt, csak rosszabb lesz utána. — Mutassa a kezét! — mondta a százados. Mutatta: középső- és a mutatóujján ott éktelenkedett a hatalmas barna nikotinfolt. A százados ránézett.