Magyar Nemzet, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Péntek,1960.január 1. Magyar Nemzet Újévi beszélgetés Varga Andrással a tanácsok hatáskörének kiszélesítéséről, a bürokrácia elleni harcról így él és dolgozik az első szocialista brigád Az új esztendő feladatai, a párt VII. kongresszusa által meghatározott célok igen nagy felelősséget ruháznak az ál­lamhatalom és az államigaz­gatás helyi szerveire, a taná­csokra. Hogyan készülnek az új feladatok megoldására a taná­csok, mit tesznek a kongresszus határozatainak megvalósításá­ért, ez volt a tárgya újévi beszél­getésünknek, amelyet dr. Var­ga András első miniszterhe­lyettessel, a Minisztertanács tanácsi osztályának vezetőjével folytattunk. A kongresszus határozata ki­emeli, hogy tovább kell növel­ni a tanácsok tömegszervezeti szerepét, hatékonyabbá kell tenni a dolgozó tömegek, a vá­lasztók közreműködését a nép­­hatalmi szervek munkájában, a gazdasági és kulturális ügyek intézésében. Milyen teendői vannak itt a tanácsoknak? — A fő és alapvető problé­mából indulok ki — mondotta Varga András. —A tanácsrend­szer szocialista államrendszer. A tanácsok államhatalmi szer­vek és tömegszervezetek is, tehát népi szervek. Népi jelle­güknek azon túlmenően, hogy a nép által választott testü­letek, ki kell domborodni ab­ban is, hogy a lakosság széles tömegeit vonják be az állami feladatok végrehajtásába. Miért kell erről beszélni? Azért, mert van jelenleg bizo­nyos fokú torzulás az állami feladatok végrehajtásánál. Ez abban mutatkozik meg, hogy állami feladatok végrehaj­tása elég gyakran leszűkül a szakigazgatási szervekre. Egyes v. b.-vezetők azt a téves szem­léletet vallják: “­Miért fáradoz­zunk a v. b.-tagokkal, a tanács­tagokkal, miért válasszuk a nehezebb munkát, amikor az apparátussal gyorsabban meg­oldhatjuk a feladatokat." Az ilyen munkastílus következté­ben a tanácsok, mint testületi szervek — bár számos felada­tot eredményesen oldottak meg — sokhelyütt nem váltak még igazi munkatestületté.­­ — Arra kell törekedni, hogy a tanácstagok valóban eleven kapcsolatot alakítsanak ki a lakossággal, vegyenek részt a határozatok végrehajtásában, a lakosság javaslatainak, pana­szainak elintézésében. Dr. Münnich Ferenc, a Mi­nisztertanács elnöke beszélt a kongresszuson a tanácsok ha­táskörének kiszélesítéséről. Mi­lyen területeken vált szüksé­gessé a hatáskör bővítés? — Ahhoz, hogy a tanácsok munkája erőteljesebben fej­lődjék, növelnünk kell a la­kossággal közvetlen kapcsolat­ban álló városi és községi ta­nácsok hatáskörét. Meg kell te­remteni a feltételeit annak, hogy a lakosságot közvetlenül érintő ügyekben kizárólagos döntési jogot kapjanak. Növelni kell a tanácsok gazdasági ha­táskörét is. Felül kell vizsgál­ni, melyek azok a gazdasági feladatok, amelyeket a váro­sok, a községek eredményeseb­ben tudnának megoldani, mint a megyék. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kap­csolatban is felvetődik néhány hatásköri kérdés rendezése. Elsősorban a járási végrehajtó­bizottságok, illetve a járási mezőgazdasági osztályok ha­táskörét kell növelni.­­ Véleményem szerint a járási tanácsok végrehajtó bi­zottságainak meg kell adni a hatáskört és az eszközöket ah­hoz, hogy a mezőgazdasági ter­melést közvetlenül irányítani tudják. Ezért felül kell vizs­gálni a megyei végrehajtó bi­­zottságok, a megyei mezőgaz­dasági osztályok hatáskörét és mindazt a feladatot, ami szük­séges a járások eredményes munkájához, hatáskörükbe kell adni. Milyen új feladatokat állított a szocialista építés meggyorsí­tása, a falu szocialista átszerve­zése a tanácsok elé a nevelő­munka területén és a gazdasági élet irányításában? — A tanácsoknak, mint az államhatalom választott testü­leteinek és mint tömegszerve­zeteknek, komoly szerepük van a lakosság nevelésében, a lakosság tudatának formálásá­ban. Csak egyetlen példát. A végrehajtó bizot­ságok vezetői legyenek tudatában annak, hogy amikor megszervezik a lakosságot a társadalmi mun­kára, egyben formálják az emberek tudatát is. A lakos­ság ezen keresztül is egyre jobban érzi, hogy az állam a nép állama, tehát a sajátja, s így mindent, amit tesz, saját magáért, a maga érdekében tesz.­­ A nevelő feladat igen je­lentős kulturális téren is. A tanácsoknak nemcsak addig kell gondolniuk a kultúrhá­­zakra, amíg felépítik azokat, hanem állandóan szervezniük és irányítaniuk kell a közsé­gek, városok kulturális életét. Nagy szükség van arra, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki az értelmiséggel, különösen a pedagógusokkal, mert az ő eredményes munkájuk jelentős segítséget nyújt a tanácsnak a lakosság neveléséhez. A peda­gógusok többsége szívesen vesz részt az ilyen munkában, egyes tanácsi vezetők azonban helytelenül még mindig táplál­nak velük szemben bizonyos­­fokú bizalmatlanságot. A taná­csoknak sokkal behatóbban kell foglalkozniuk az ifjúság kulturális nevelésével és okta­tásával is, és nemcsak egysze­rűen a technikai eszközök biz­tosításával, hanem meg kell ismerniük a fiatalok problé­máit, messzemenő támogatást kell adniuk ahhoz, hogy ifjú­ságunk szocialista szellemben nevelkedjék. Nem férhet hoz­zá kétség, hogy ahol a taná­csok törődnek a lakosság kul­turális nevelésével, az embe­rek könnyebben megértik a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének szükségességét is.­­ A pártkongresszus elis­merően emlékezett meg azok­ról az eredményekről, amelye­ket a kormány messzemenő támogatásával a tanácsok a tanácsi gazdaság létrehozásá­ban és fejlesztésében elértek. De megállapították azt is, hogy az eredmények ellenére a ta­nácsok gazdasági, szervező munkájában még elég sok olyan fogyatékosság tapasztal­ható, amely megnehezíti a munka további fejlődését és hátrányosan hat a tanácsok és a tömegek kapcsolatának erősítésére.­­ A tanácsok gazdasági szervezőmunkájának alapvető hiányossága, hogy sokhelyütt még nem elég színvonalas a vezetés, gyenge a műszaki és a közgazdasági elemző munka. A végrehajtó bizottságok — bár a korábbi évekhez viszo­nyítva alaposabb és elmélyül­tebb a gazdasági munkájuk — gyakran még nem tudják biz­tosítani a szakigazgatási szer­vek közötti teljes összhangot, nem tudják megfelelő módon kialakítani a helyi és az orszá­gos érdekek összhangját. Ko­moly hiba az is, hogy a fel­sőbb tanácsok gazdasági szer­vező munkájuk során — sem a tervezésben, sem a tervek végrehajtásának ellenőrzésé­ben — nem támaszkodnak megfelelően az alsóbb fokú ta­nácsokra, de saját tanácsaik bizottságaira sem. Ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy gyakran, akaratuk ellenére, kizárják a lakosságot a gazdasági szer­vezőmunkából, nem fejlődik kielégítő mértékben a lakosság részére végzendő ipari szolgál­tatás aránya és a termelés lé­nyegében eltolódik a kedve­zőbb önköltséget adó nagy­szériás tömegcikk termelés felé.­­ A legalapvetőbb kérdés tehát a vezetés színvonalának emelése és hatásfokának nö­velése, főként azért, mert az elkövetkező években nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy erőteljesebb ütemben növeked­jék a tanácsi ipar technikai színvonala és mind gazdasá­gosabban állítsa elő a nép­gazdaság és a lakosság szem­pontjából egyaránt hasznos termékeit. Az állam központi szerveinek gondoskodniuk kell arról, hogy a tanácsok meg­teremthessék a megfelelő fel­tételeket a technikailag elma­radt vállalatok gyorsabb üte­mű fejlesztéséhez. Úgy gondo­lom, nem sértené a tanácsok gazdasági önállóságát, ha az Országos Tervhivatal az ér­dekelt szakminisztériumokkal együtt hozzákezdene egy olyan intézkedés kidolgozásához, amely lehetővé tenné — ha szükséges, bizonyos beruházá­si eszközök központi alapként való kezelésével — a legfon­tosabb termelési eszközök egyöntetű beszerzését, az egyes géptípusok, elsősorban a leg­fontosabb építőipari gépek központi előállítását és a ta­nácsi termelési terveknek meg­felelő elosztását.­­ Különös gonddal és rész­letekbe menő alapossággal kell foglalkozni a tanácsok be­ruházási munkáival. Nagy­részt a tanácsokon keresztül kell megvalósítani a tizenöt éves lakásfejlesztési tervet, a tanácsoknak kell végrehajtani az egyre növekvő szociális, kulturális és kommunális be­ruházások lebonyolítását. A ta­nácsok közvetlen irányítása alatt bonyolódik le az évről évre növekvő termelőszövetke­zeti beruházás és egyre nö­vekszik a községfejlesztési alap összege is. Ezeket a feladato­kat csak jól szervezett, felké­szült beruházási apparátus tudja megoldani és ezért, úgy gondolom, javaslatot kell ki­dolgozni műszaki és számviteli szempontból egyaránt erős ta­nácsi beruházási szervezet lét­rehozására. A községfejlesztési munkában pedig meg kell szüntetni azt az elég gyakran előforduló hibát, hogy ezt a fontos politikai és gazdasági munkát egyszerű pénzügyi kérdéssé süllyesztik. A felettes tanácsoknak őrködniük kell azon, hogy a községfejlesztési munkából ne kapcsolhassák ki a tanácstagok és a lakosság al­kotó kezdeményezését. Nagy súllyal foglalkoztak a kongresszusi felszólalók a bü­rokrácia elleni harc fontosságá­val. Ez nagy mértékben vonat­kozik a tanácsok tevékenységé­re is.­­ A tanácsok munkájában egyre hatékonyabban érvénye­sül a szocialista törvényesség, mind határozottabb a bürokra­tizmus elleni harc. Megállapít­ható azonban, hogy még ma is vannak olyan tanácsi veze­tők és beosztott dolgozók, akik megfeledkeznek a dolgozó népnek tett ígéretükről és kor­rupcióval, vagy a törvények egyéb megsértésével, semmibe veszik a dolgozó nép érdekeit, rombolják a tanácsok tekinté­lyét. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában Kádár János határozottan alá­húzta a szocialista törvényes­ség megszilárdításának, állami életünk demokratizmusa to­vábbfejlesztésének, a bürokra­tizmus elleni harc fokozásának szükségességét. Minden tanács­nak és valamennyi tanácsi ve­zetőnek a leghatározottabban törekednie kell a törvények és jogszabályok betartására, ugyanakkor el kell követniük mindent annak érdekében is, hogy az állampolgárok is meg­tartsák a törvényeket. Nem szolgálná e fontos ügyet, ha elhallgatnánk, hogy egyes ta­nácsok és szakigazgatási szer­vek késedelmesen intézik a pa­naszokat, bejelentéseket, más esetekben jogszabályokba üt­köző határozatokat hoznak, vagy elnézik, hogy egyesek nem teljesítik az állammal szembeni kötelességeiket.­­ Úgy gondolom, nem tá­masztunk túlzott követeléseket a tanácstagokkal szemben, ha azt kívánjuk tőlük, hogy le­gyenek élharcosai a bürokrácia elleni küzdelemnek. Lépjenek fel következetesen mindenne­mű fegyelmezetlenség ellen, vonják felelősségre azokat a magukról megfeledkező taná­csi dolgozókat, akik bürokra­tikus módszereket honosítanak m­eg maguk körül, korrupciós vagy egyéb, erkölcsi szempont­ból elítélendő magatartással rombolják dolgozó népünk­nek államunk helyi szerveibe vetett bizalmát — mondotta végül Varga András. K. X. L . Amikor annak idején, már­ciusban napvilágot látott a párt határozata és napirendre került a javaslat, lépjünk most már gyorsabban előre, egy reggel, műszak kezdés előtt tíz munkás az öntödéből letelepedett a dübörgő daru alá. A mackóformájú brigádvezető, Kelemen József belevágott a szalonnába és felnézett: — Olvastátok? Mindenki rábólintott. — Mi a javaslatotok? — Még nincs, de holnapra lesz. — S másnap reggelre együtt volt a Gábor Áron Vasöntöde Kelemen szocialista brigádjának jól meggondolt határozata arról, hogyan lép­nek előre ők gyorsabban. A lényeg röviden ennyi volt: az országos terv szerint 2,5 százalékkal kell csökkennie az önköltségnek — ők 4,5-et vál­lalnak. Mégpedig úgy, hogy megnövelik az egy tonna meg­olvasztott vasból nyert tiszta öntvénysúlyt és így egy esz­tendő alatt százezer forintot takarítanak meg. Ezt gondol­­­ták ki 24 óra alatt. Ennek a tanácskozásnak már voltak előzményei. 1958. december 9-én szocialista bri­gáddá alakultak... " Mitől szocialista egy szocia­lista brigád? —■ Nyilván nem attól, hogy 100 vagy 102 százalékra telje­sítjük a tervet, hogy egysze­rűen vasat öntünk — így az egyik kommunista brigádtag, Fábri Tibor. — Ez a köteles­ségünk, ezért kapjuk a fizeté­sünket. A szocialista ember valamivel odébb kezdődik. Hol tehát? Amikor ez a tíz ember a saját elhatározásából azon kezd gondolkodni, ho­gyan tud a legolcsóbban, a leg­gazdaságosabban dolgozni, mert ez az ország érdeke; ami­kor olyan célokat tűz maga elé, amelyeket a munkásöntu­dat diktál , akkor kezd szo­cialista lenni egy ilyen brigád. Egy esztendővel ezelőtt ba­jok voltak a Gábor Áronban. — Szét volt a műhely — mondja Kelemen József —, valahogy nem ment a munka. Sokan hiányoztak, késtek, munka közben is egyszer itt volt baj, máskor amott. Kezd­tek már egy kicsit úgy ránk nézni, mint a rossz gyerekek­re. Mi, akik tíz-tizenöt éve ebben az öntödében dolgozunk, szégyelltük. Egész egyszerűen szégyelltük a dolgot. Az öt öntő és az öt segéd­munkás, Kelemen, Fábri, Rab, Sugatagi, Mag és a többi, aki 1957 óta együtt dolgozott már, ekkor döntött úgy, hogy nem nézheti tétlenül ezt a szétzilá­lódást. Emberi felelősségük nem engedte. Ezekben a na­pokban születtek a Szovjet­unióban a XXI. kongresszus előtt sorban a kommunista brigádok. “A kommunista em­ber nevelő iskoláit — így ol­vasták. És elsőként az országban bejelentették, hogy szocialista munkabrigádot alakítanak. El­készítették a 13 pontból álló vállalást: •­... a brigád selejtje nem haladja meg az egy százalé­kot... új technológiai eljárást dolgozunk ki... két ipari ta­nulót jól képzett szakmunkás­sá és szocialista emberré ne­velünk.« És két ilyen pontot is beiktattak: »A brigád min­den tagja belép az üzemi könyvtárba és havonta leg­alább egy szépirodalmi köny­vet elolvas ... aki kétszer iga­zolatlanul hiányzik, azt kikö­zösíti a brigád." Ezt a vállalá­sukat egészítették ki, öntötték végső formába a párt felhívá­sára — márciusban. És mi tör­tént azóta? Kelemenék január óta egyetlen gramm selejtet sem gyártottak. A százezer forintos tavaszi vállalást teljesítették. Ez alapja lett a műhely két­millió forintos önköltségcsök­kentésének. Megalakultak az öntödében a többi ésszerűsíté­si brigádok, s ma 21 brigád, a Gábor Áron dolgozóinak felé, dolgozik a szocialista cí­mért. És a gyár, ahol tavaly még bajok voltak, szeptember 30-án befejezte évi export­tervét, december 12-én pedig a teljes termelési tervet. Mindez tíz ember, egyetlen szocialista brigád munkájának eredménye lenne? Nem. De a kis hógolyót, ami lavinává nőtt, Kelemenék hajították el.­­ Kik ezek az emberek? Kü­lönleges emberek volnának? Nem, egyszerűen emberek, akik tudják, miért dolgoznak. És közben horgásznak szabad idejükben, Kelemen televíziót vásárolt, Fábri bélyeget gyűjt, Mag János mindennap másfél órát ultizik. Hármuknak 16 ezer forintja van a takarék­ban, kettőnek színházbérlete van és mindnek családja, gye­rekei. Emberek tehát, az emberek szokásos gondjaival és örö­meivel. Hogy mégis szocialista emberek? Felelősséget éreznek a mű­helyért, a gyárért, az országért — és egymásért. Mag János házat épít Maglódon. Az Új­laki Téglagyárból kapta hoz­zá a cserepeket, s az egész brigád ott volt, hogy segít­sen elszállítani. A mindig ne­vető Rab Mihályt úgy ismer­ték — goromba ember, a “se­gédmunkások réme". Nem egé­szen egy esztendő alatt úgy megszelídítették, hogy ő pirul el, ha más káromkodik. Varga Pál, a segédmunkás, ebben a brigádban szerette meg Pető­fit, Aranyt, Jókait és Kossuth Lajos cikkeit olvassa Nyáregy­házáig és vissza, reggel és dél­be­n a vonaton. És Fábri Tibor ebben a szocialista közösség­ben éli most élete legboldogabb éveit — pedig az ő helyzete talán a legnehezebb volt nem­csak a brigádban, de egy ki­csit az egész gyárban is. Mert Fábri volt itt “a felül­ről jött ember”. Régi vasöntő, aki hosszú esztendőkön át az ifjúsági szövetségben viselt felelős, vezető tisztséget. Két esztendeje visszajött az öntö­débe. Kinek az életében nem okoz ez törést? Fábri azt mondja, az övében nem, de a brigád tagjai tudják: nem volt ő mindig olyan vidám, sokat nevető ember, mint most. A munka és a közösség adott újra önbizalmat ennek a fia­talembernek. Az, hogy törőd­tek vele, bíztak benne, hogy a szocialista brigád tagja lett, hogy egyre sűrűbben jöttek hozzá gondjaikkal az emberek: “Mi a véleményed erről, Tibi­kéül?" S ma már azt mondja: — Nagyon jó érzés, hogy érzem, itthon vagyok ebben a zajos, meleg öntödében. Itt választották meg mű­helybizalminak — ahogy neve­zik, »az emberek lelkiismere­tének" — és a pártkongresszus egyik küldöttének. S a kongresszus tanácskozó termében a Gábor Áron Vas­öntöde Kelemen szocialista brigádjának küldötte, Fábri Tibor a szónoki emelvény pul­pitusának támaszkodva beszél­ni kezdett: — Egyetlen szocialista bri­gád életén keresztül szeretném elmondani, hogyan gondolko­dunk, hogyan dolgozunk, ho­gyan szereztünk becsületet magunknak és lettünk — úgy gondolom, igazán — szocialis­ta brigád... " A kongresszus után ismét összeültek és számoltak: 17 százalékkal kell növelni a ha­tározat szerint a munka ter­melékenységét, a műszaki szín­vonal viszont aligha fejlődhet az öntödében ennyit. Mi hát a teendő? Másnapra postára ad­tak egy levelet Iván Kumin kommunista munkabrigádjá­nak címére, Moszkvába, a Bojkov Gyárba. *»Szeretnénk személyesen megismerni ben­neteket, azokat a technológiai tapasztalatokat, amelyekkel dolgoztok. Segítsünk egymás­nak." Az igen azóta megérke­zett s az első bővebb levelet most várják. Tíz ember, két kommunista és nyolc pártonkívüli munkás így fogott hozzá a kongresszus határozatainak megvalósításá­hoz — a kongresszus szellemé­ben. Kocsis Tamás Kelemen József, a brigádvezető “A felülről jött ember", Fábri Tibor Munkaközben (Balázs József rajzai) 5 Az ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALATA Jászberényi úti telepén 1960. január 3-án és 4-én, a Terményértékesítő Vállalat III. sz. telepén bérelt raktáraiban január 3 és 10 között leltározás miatt úgy az árukiadás, mint az áruátvétel szünetel

Next