Magyar Nemzet, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Péntek,1960.január 1. Magyar Nemzet Újévi beszélgetés Varga Andrással a tanácsok hatáskörének kiszélesítéséről, a bürokrácia elleni harcról így él és dolgozik az első szocialista brigád Az új esztendő feladatai, a párt VII. kongresszusa által meghatározott célok igen nagy felelősséget ruháznak az államhatalom és az államigazgatás helyi szerveire, a tanácsokra. Hogyan készülnek az új feladatok megoldására a tanácsok, mit tesznek a kongresszus határozatainak megvalósításáért, ez volt a tárgya újévi beszélgetésünknek, amelyet dr. Varga András első miniszterhelyettessel, a Minisztertanács tanácsi osztályának vezetőjével folytattunk. A kongresszus határozata kiemeli, hogy tovább kell növelni a tanácsok tömegszervezeti szerepét, hatékonyabbá kell tenni a dolgozó tömegek, a választók közreműködését a néphatalmi szervek munkájában, a gazdasági és kulturális ügyek intézésében. Milyen teendői vannak itt a tanácsoknak? — A fő és alapvető problémából indulok ki — mondotta Varga András. —A tanácsrendszer szocialista államrendszer. A tanácsok államhatalmi szervek és tömegszervezetek is, tehát népi szervek. Népi jellegüknek azon túlmenően, hogy a nép által választott testületek, ki kell domborodni abban is, hogy a lakosság széles tömegeit vonják be az állami feladatok végrehajtásába. Miért kell erről beszélni? Azért, mert van jelenleg bizonyos fokú torzulás az állami feladatok végrehajtásánál. Ez abban mutatkozik meg, hogy állami feladatok végrehajtása elég gyakran leszűkül a szakigazgatási szervekre. Egyes v. b.-vezetők azt a téves szemléletet vallják: “Miért fáradozzunk a v. b.-tagokkal, a tanácstagokkal, miért válasszuk a nehezebb munkát, amikor az apparátussal gyorsabban megoldhatjuk a feladatokat." Az ilyen munkastílus következtében a tanácsok, mint testületi szervek — bár számos feladatot eredményesen oldottak meg — sokhelyütt nem váltak még igazi munkatestületté. — Arra kell törekedni, hogy a tanácstagok valóban eleven kapcsolatot alakítsanak ki a lakossággal, vegyenek részt a határozatok végrehajtásában, a lakosság javaslatainak, panaszainak elintézésében. Dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke beszélt a kongresszuson a tanácsok hatáskörének kiszélesítéséről. Milyen területeken vált szükségessé a hatáskör bővítés? — Ahhoz, hogy a tanácsok munkája erőteljesebben fejlődjék, növelnünk kell a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló városi és községi tanácsok hatáskörét. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy a lakosságot közvetlenül érintő ügyekben kizárólagos döntési jogot kapjanak. Növelni kell a tanácsok gazdasági hatáskörét is. Felül kell vizsgálni, melyek azok a gazdasági feladatok, amelyeket a városok, a községek eredményesebben tudnának megoldani, mint a megyék. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban is felvetődik néhány hatásköri kérdés rendezése. Elsősorban a járási végrehajtóbizottságok, illetve a járási mezőgazdasági osztályok hatáskörét kell növelni. Véleményem szerint a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak meg kell adni a hatáskört és az eszközöket ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést közvetlenül irányítani tudják. Ezért felül kell vizsgálni a megyei végrehajtó bizottságok, a megyei mezőgazdasági osztályok hatáskörét és mindazt a feladatot, ami szükséges a járások eredményes munkájához, hatáskörükbe kell adni. Milyen új feladatokat állított a szocialista építés meggyorsítása, a falu szocialista átszervezése a tanácsok elé a nevelőmunka területén és a gazdasági élet irányításában? — A tanácsoknak, mint az államhatalom választott testületeinek és mint tömegszervezeteknek, komoly szerepük van a lakosság nevelésében, a lakosság tudatának formálásában. Csak egyetlen példát. A végrehajtó bizotságok vezetői legyenek tudatában annak, hogy amikor megszervezik a lakosságot a társadalmi munkára, egyben formálják az emberek tudatát is. A lakosság ezen keresztül is egyre jobban érzi, hogy az állam a nép állama, tehát a sajátja, s így mindent, amit tesz, saját magáért, a maga érdekében tesz. A nevelő feladat igen jelentős kulturális téren is. A tanácsoknak nemcsak addig kell gondolniuk a kultúrházakra, amíg felépítik azokat, hanem állandóan szervezniük és irányítaniuk kell a községek, városok kulturális életét. Nagy szükség van arra, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki az értelmiséggel, különösen a pedagógusokkal, mert az ő eredményes munkájuk jelentős segítséget nyújt a tanácsnak a lakosság neveléséhez. A pedagógusok többsége szívesen vesz részt az ilyen munkában, egyes tanácsi vezetők azonban helytelenül még mindig táplálnak velük szemben bizonyosfokú bizalmatlanságot. A tanácsoknak sokkal behatóbban kell foglalkozniuk az ifjúság kulturális nevelésével és oktatásával is, és nemcsak egyszerűen a technikai eszközök biztosításával, hanem meg kell ismerniük a fiatalok problémáit, messzemenő támogatást kell adniuk ahhoz, hogy ifjúságunk szocialista szellemben nevelkedjék. Nem férhet hozzá kétség, hogy ahol a tanácsok törődnek a lakosság kulturális nevelésével, az emberek könnyebben megértik a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét is. A pártkongresszus elismerően emlékezett meg azokról az eredményekről, amelyeket a kormány messzemenő támogatásával a tanácsok a tanácsi gazdaság létrehozásában és fejlesztésében elértek. De megállapították azt is, hogy az eredmények ellenére a tanácsok gazdasági, szervező munkájában még elég sok olyan fogyatékosság tapasztalható, amely megnehezíti a munka további fejlődését és hátrányosan hat a tanácsok és a tömegek kapcsolatának erősítésére. A tanácsok gazdasági szervezőmunkájának alapvető hiányossága, hogy sokhelyütt még nem elég színvonalas a vezetés, gyenge a műszaki és a közgazdasági elemző munka. A végrehajtó bizottságok — bár a korábbi évekhez viszonyítva alaposabb és elmélyültebb a gazdasági munkájuk — gyakran még nem tudják biztosítani a szakigazgatási szervek közötti teljes összhangot, nem tudják megfelelő módon kialakítani a helyi és az országos érdekek összhangját. Komoly hiba az is, hogy a felsőbb tanácsok gazdasági szervező munkájuk során — sem a tervezésben, sem a tervek végrehajtásának ellenőrzésében — nem támaszkodnak megfelelően az alsóbb fokú tanácsokra, de saját tanácsaik bizottságaira sem. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy gyakran, akaratuk ellenére, kizárják a lakosságot a gazdasági szervezőmunkából, nem fejlődik kielégítő mértékben a lakosság részére végzendő ipari szolgáltatás aránya és a termelés lényegében eltolódik a kedvezőbb önköltséget adó nagyszériás tömegcikk termelés felé. A legalapvetőbb kérdés tehát a vezetés színvonalának emelése és hatásfokának növelése, főként azért, mert az elkövetkező években nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy erőteljesebb ütemben növekedjék a tanácsi ipar technikai színvonala és mind gazdaságosabban állítsa elő a népgazdaság és a lakosság szempontjából egyaránt hasznos termékeit. Az állam központi szerveinek gondoskodniuk kell arról, hogy a tanácsok megteremthessék a megfelelő feltételeket a technikailag elmaradt vállalatok gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. Úgy gondolom, nem sértené a tanácsok gazdasági önállóságát, ha az Országos Tervhivatal az érdekelt szakminisztériumokkal együtt hozzákezdene egy olyan intézkedés kidolgozásához, amely lehetővé tenné — ha szükséges, bizonyos beruházási eszközök központi alapként való kezelésével — a legfontosabb termelési eszközök egyöntetű beszerzését, az egyes géptípusok, elsősorban a legfontosabb építőipari gépek központi előállítását és a tanácsi termelési terveknek megfelelő elosztását. Különös gonddal és részletekbe menő alapossággal kell foglalkozni a tanácsok beruházási munkáival. Nagyrészt a tanácsokon keresztül kell megvalósítani a tizenöt éves lakásfejlesztési tervet, a tanácsoknak kell végrehajtani az egyre növekvő szociális, kulturális és kommunális beruházások lebonyolítását. A tanácsok közvetlen irányítása alatt bonyolódik le az évről évre növekvő termelőszövetkezeti beruházás és egyre növekszik a községfejlesztési alap összege is. Ezeket a feladatokat csak jól szervezett, felkészült beruházási apparátus tudja megoldani és ezért, úgy gondolom, javaslatot kell kidolgozni műszaki és számviteli szempontból egyaránt erős tanácsi beruházási szervezet létrehozására. A községfejlesztési munkában pedig meg kell szüntetni azt az elég gyakran előforduló hibát, hogy ezt a fontos politikai és gazdasági munkát egyszerű pénzügyi kérdéssé süllyesztik. A felettes tanácsoknak őrködniük kell azon, hogy a községfejlesztési munkából ne kapcsolhassák ki a tanácstagok és a lakosság alkotó kezdeményezését. Nagy súllyal foglalkoztak a kongresszusi felszólalók a bürokrácia elleni harc fontosságával. Ez nagy mértékben vonatkozik a tanácsok tevékenységére is. A tanácsok munkájában egyre hatékonyabban érvényesül a szocialista törvényesség, mind határozottabb a bürokratizmus elleni harc. Megállapítható azonban, hogy még ma is vannak olyan tanácsi vezetők és beosztott dolgozók, akik megfeledkeznek a dolgozó népnek tett ígéretükről és korrupcióval, vagy a törvények egyéb megsértésével, semmibe veszik a dolgozó nép érdekeit, rombolják a tanácsok tekintélyét. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában Kádár János határozottan aláhúzta a szocialista törvényesség megszilárdításának, állami életünk demokratizmusa továbbfejlesztésének, a bürokratizmus elleni harc fokozásának szükségességét. Minden tanácsnak és valamennyi tanácsi vezetőnek a leghatározottabban törekednie kell a törvények és jogszabályok betartására, ugyanakkor el kell követniük mindent annak érdekében is, hogy az állampolgárok is megtartsák a törvényeket. Nem szolgálná e fontos ügyet, ha elhallgatnánk, hogy egyes tanácsok és szakigazgatási szervek késedelmesen intézik a panaszokat, bejelentéseket, más esetekben jogszabályokba ütköző határozatokat hoznak, vagy elnézik, hogy egyesek nem teljesítik az állammal szembeni kötelességeiket. Úgy gondolom, nem támasztunk túlzott követeléseket a tanácstagokkal szemben, ha azt kívánjuk tőlük, hogy legyenek élharcosai a bürokrácia elleni küzdelemnek. Lépjenek fel következetesen mindennemű fegyelmezetlenség ellen, vonják felelősségre azokat a magukról megfeledkező tanácsi dolgozókat, akik bürokratikus módszereket honosítanak meg maguk körül, korrupciós vagy egyéb, erkölcsi szempontból elítélendő magatartással rombolják dolgozó népünknek államunk helyi szerveibe vetett bizalmát — mondotta végül Varga András. K. X. L . Amikor annak idején, márciusban napvilágot látott a párt határozata és napirendre került a javaslat, lépjünk most már gyorsabban előre, egy reggel, műszak kezdés előtt tíz munkás az öntödéből letelepedett a dübörgő daru alá. A mackóformájú brigádvezető, Kelemen József belevágott a szalonnába és felnézett: — Olvastátok? Mindenki rábólintott. — Mi a javaslatotok? — Még nincs, de holnapra lesz. — S másnap reggelre együtt volt a Gábor Áron Vasöntöde Kelemen szocialista brigádjának jól meggondolt határozata arról, hogyan lépnek előre ők gyorsabban. A lényeg röviden ennyi volt: az országos terv szerint 2,5 százalékkal kell csökkennie az önköltségnek — ők 4,5-et vállalnak. Mégpedig úgy, hogy megnövelik az egy tonna megolvasztott vasból nyert tiszta öntvénysúlyt és így egy esztendő alatt százezer forintot takarítanak meg. Ezt gondolták ki 24 óra alatt. Ennek a tanácskozásnak már voltak előzményei. 1958. december 9-én szocialista brigáddá alakultak... " Mitől szocialista egy szocialista brigád? —■ Nyilván nem attól, hogy 100 vagy 102 százalékra teljesítjük a tervet, hogy egyszerűen vasat öntünk — így az egyik kommunista brigádtag, Fábri Tibor. — Ez a kötelességünk, ezért kapjuk a fizetésünket. A szocialista ember valamivel odébb kezdődik. Hol tehát? Amikor ez a tíz ember a saját elhatározásából azon kezd gondolkodni, hogyan tud a legolcsóbban, a leggazdaságosabban dolgozni, mert ez az ország érdeke; amikor olyan célokat tűz maga elé, amelyeket a munkásöntudat diktál , akkor kezd szocialista lenni egy ilyen brigád. Egy esztendővel ezelőtt bajok voltak a Gábor Áronban. — Szét volt a műhely — mondja Kelemen József —, valahogy nem ment a munka. Sokan hiányoztak, késtek, munka közben is egyszer itt volt baj, máskor amott. Kezdtek már egy kicsit úgy ránk nézni, mint a rossz gyerekekre. Mi, akik tíz-tizenöt éve ebben az öntödében dolgozunk, szégyelltük. Egész egyszerűen szégyelltük a dolgot. Az öt öntő és az öt segédmunkás, Kelemen, Fábri, Rab, Sugatagi, Mag és a többi, aki 1957 óta együtt dolgozott már, ekkor döntött úgy, hogy nem nézheti tétlenül ezt a szétzilálódást. Emberi felelősségük nem engedte. Ezekben a napokban születtek a Szovjetunióban a XXI. kongresszus előtt sorban a kommunista brigádok. “A kommunista ember nevelő iskoláit — így olvasták. És elsőként az országban bejelentették, hogy szocialista munkabrigádot alakítanak. Elkészítették a 13 pontból álló vállalást: •... a brigád selejtje nem haladja meg az egy százalékot... új technológiai eljárást dolgozunk ki... két ipari tanulót jól képzett szakmunkássá és szocialista emberré nevelünk.« És két ilyen pontot is beiktattak: »A brigád minden tagja belép az üzemi könyvtárba és havonta legalább egy szépirodalmi könyvet elolvas ... aki kétszer igazolatlanul hiányzik, azt kiközösíti a brigád." Ezt a vállalásukat egészítették ki, öntötték végső formába a párt felhívására — márciusban. És mi történt azóta? Kelemenék január óta egyetlen gramm selejtet sem gyártottak. A százezer forintos tavaszi vállalást teljesítették. Ez alapja lett a műhely kétmillió forintos önköltségcsökkentésének. Megalakultak az öntödében a többi ésszerűsítési brigádok, s ma 21 brigád, a Gábor Áron dolgozóinak felé, dolgozik a szocialista címért. És a gyár, ahol tavaly még bajok voltak, szeptember 30-án befejezte évi exporttervét, december 12-én pedig a teljes termelési tervet. Mindez tíz ember, egyetlen szocialista brigád munkájának eredménye lenne? Nem. De a kis hógolyót, ami lavinává nőtt, Kelemenék hajították el. Kik ezek az emberek? Különleges emberek volnának? Nem, egyszerűen emberek, akik tudják, miért dolgoznak. És közben horgásznak szabad idejükben, Kelemen televíziót vásárolt, Fábri bélyeget gyűjt, Mag János mindennap másfél órát ultizik. Hármuknak 16 ezer forintja van a takarékban, kettőnek színházbérlete van és mindnek családja, gyerekei. Emberek tehát, az emberek szokásos gondjaival és örömeivel. Hogy mégis szocialista emberek? Felelősséget éreznek a műhelyért, a gyárért, az országért — és egymásért. Mag János házat épít Maglódon. Az Újlaki Téglagyárból kapta hozzá a cserepeket, s az egész brigád ott volt, hogy segítsen elszállítani. A mindig nevető Rab Mihályt úgy ismerték — goromba ember, a “segédmunkások réme". Nem egészen egy esztendő alatt úgy megszelídítették, hogy ő pirul el, ha más káromkodik. Varga Pál, a segédmunkás, ebben a brigádban szerette meg Petőfit, Aranyt, Jókait és Kossuth Lajos cikkeit olvassa Nyáregyházáig és vissza, reggel és délben a vonaton. És Fábri Tibor ebben a szocialista közösségben éli most élete legboldogabb éveit — pedig az ő helyzete talán a legnehezebb volt nemcsak a brigádban, de egy kicsit az egész gyárban is. Mert Fábri volt itt “a felülről jött ember”. Régi vasöntő, aki hosszú esztendőkön át az ifjúsági szövetségben viselt felelős, vezető tisztséget. Két esztendeje visszajött az öntödébe. Kinek az életében nem okoz ez törést? Fábri azt mondja, az övében nem, de a brigád tagjai tudják: nem volt ő mindig olyan vidám, sokat nevető ember, mint most. A munka és a közösség adott újra önbizalmat ennek a fiatalembernek. Az, hogy törődtek vele, bíztak benne, hogy a szocialista brigád tagja lett, hogy egyre sűrűbben jöttek hozzá gondjaikkal az emberek: “Mi a véleményed erről, Tibikéül?" S ma már azt mondja: — Nagyon jó érzés, hogy érzem, itthon vagyok ebben a zajos, meleg öntödében. Itt választották meg műhelybizalminak — ahogy nevezik, »az emberek lelkiismeretének" — és a pártkongresszus egyik küldöttének. S a kongresszus tanácskozó termében a Gábor Áron Vasöntöde Kelemen szocialista brigádjának küldötte, Fábri Tibor a szónoki emelvény pulpitusának támaszkodva beszélni kezdett: — Egyetlen szocialista brigád életén keresztül szeretném elmondani, hogyan gondolkodunk, hogyan dolgozunk, hogyan szereztünk becsületet magunknak és lettünk — úgy gondolom, igazán — szocialista brigád... " A kongresszus után ismét összeültek és számoltak: 17 százalékkal kell növelni a határozat szerint a munka termelékenységét, a műszaki színvonal viszont aligha fejlődhet az öntödében ennyit. Mi hát a teendő? Másnapra postára adtak egy levelet Iván Kumin kommunista munkabrigádjának címére, Moszkvába, a Bojkov Gyárba. *»Szeretnénk személyesen megismerni benneteket, azokat a technológiai tapasztalatokat, amelyekkel dolgoztok. Segítsünk egymásnak." Az igen azóta megérkezett s az első bővebb levelet most várják. Tíz ember, két kommunista és nyolc pártonkívüli munkás így fogott hozzá a kongresszus határozatainak megvalósításához — a kongresszus szellemében. Kocsis Tamás Kelemen József, a brigádvezető “A felülről jött ember", Fábri Tibor Munkaközben (Balázs József rajzai) 5 Az ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALATA Jászberényi úti telepén 1960. január 3-án és 4-én, a Terményértékesítő Vállalat III. sz. telepén bérelt raktáraiban január 3 és 10 között leltározás miatt úgy az árukiadás, mint az áruátvétel szünetel