Magyar Nemzet, 1960. július (16. évfolyam, 155-181. szám)
1960-07-01 / 155. szám
99Játék” és élet••• Amikor az első budapesti középiskola szerződést kötött — ha jól emlékszem, valamelyik csepeli — gyárral, hogy a tanulók rendszeresen járjanak műhelygyakorlatra, sokan mosolyogtak, s azt mondták: játék. Esetleg hozzátették, hogy legalább nem haszontalan játék. Az a fogalom, hogy politechnikai oktatás, ismeretem, idegen és homályos volt, s amikor kezdett kiderülni a jelentése (gyakran még nem is a valódi jelentése), sokan azt hitték, hogy ezentúl minden diákból fúró, faragó, barkácsoló ezermestert nevelnek az iskolában, műhellyé alakítják át a tantermeket A szülők egy része pedig, főleg azok, akik hajdan humán-latinos középiskolába jártak és diákkorukban ádáz memoritereken edzették elméjüket, fogadalmat tettek, hogy gyermeküket pompeji katonának állítják azaccusativus cum infinitivo" és a "Königsbergi töredék" pusztulónak vélt vártására. Nem tetszelgünk a politechnikai oktatás élharcosainak mezében, s nem ítéljük el utólag az aggodalmat. Sok helyen volt kétely és szorongás: ez-e a módja annak, hogy az iskola korunk kultúrájának lényegét nyújtva, a szükséges elméletigyakorlati ismeretek legjobb telítettségével készítse elő az életre a tanulókat, s hogy sokoldalúan képzett embereket neveljen. Ez a módja! Négy esztendő gyakorlata felelt a kérdésre. A politechnikai oktatást "elvből" ma már csak azok ellenzik, akiknek elkeseredett, végső érvük a »csaxíe« — s nem képesek belátni, hogy a tanügyi reformok alkotói és megvalósítói nem az accusativus cum infinitivóra és a klasszikus műveltségre törnek fenekedő haraggal, hanem a tantervek okos koncentrációját teremtik meg, igyekezve megszabadítani a tanulmányokat a szükségtelen ballasztoktól, s helyükbe olyan gyakorlatokat iktatni, amelyeknek a tanulók valóban hasznát veszik. S hogy játék is? Nos, hát hogyne lenne játék, hiszen tíz— tizenhat éves korban minden játék még egy kicsit — a tanulás is, a szórakozás is, az életre készülődés is. Magától értetődően a műhelygyakorlat, a rádióépítés, a mezőgazdasági munka és a szövőgép is az. Csakhogy e "játszadozás" közben a diákok lassan felnőtté érnek; megismerik az életet, a gyárakat, a mezőgazdaságot, a munkásokat és a parasztokat; megismerik a munkát és az alkotást minden nehézségével, örömével együtt. Behatol az iskolába az a társadalmi-erkölcsi hatás, amelyet a munkásközösségek sugároznak, s amely félreérthetetlen, világnézeti állásfoglalásra készteti a tanulót és a tanárt. A harc eldőlt, a politechnikai oktatás meghódította az iskolát, ahová vele együtt bevonult a korszerű művelődési anyag elsajátításának lehetősége. Azaz: új iskolatípus születik a szemünk láttára. Persze, ahol most tartunk, az még nem a tökély orma, de hiszen ezt nem is állítja senki. Harcban, a visszahúzó erőket legyőző küzdelemben (a visszahúzó erők nem is mindig maradiságból, hanem gyakran csak tájékozatlanságból táplálkoznak), a teremtés elkerülhetetlen nehézségei között születik az új iskola. S most már nem azon vitatkozunk, hogy hasznos-e ez az új oktatási forma, és milyen lehetőségeket rejteget méhében, hanem a továbbhaladás, az előrelépés helyes irányát igyekszünk kitapintani. Az elmúlt hetekben gyakran olvashattuk a lapokban, hogy milyen eredménnyel zárták a tanévet a politechnikai osztályok vagy iskolák, s hány iskolában vezetik be jövőre az 5-1-1-es és 4+2-es oktatási rendszert. Budapesten csaknem mindegyik általános iskola erre az útra lép a jövő tanévben, s szerte az országban közép- és általános iskolák százai. Se szeri, se száma azoknak a híradásoknak, amelyek a most zárult tanév politechnikai nevelési munkájáról szólnak, s amelyek már nem is bizonytalan körvonalakkal rajzolják elénk a fejlődés irányát. Pedagógusok, szülők, társadalmi szervek, ipari és mezőgazdasági nagyüzemek vezetői és dolgozói értették meg a polititechnikai oktatás jövőt formáló hatalmas erejét, jelentőségét, s váltak áldozatos támogatóivá. Persze, meggyőzőek az eredmények is. Eltekintve azoktól a hasznos, anyagilag sem jelentéktelen értékű munkáktól, amelyeket a diákok a munkapadok mellett a tanműhelyekben és a földeken végeztek — ettől nagyon is eltekintve, hiszen nem ez a végső cél —, a világnézeti fejlődésnek, a szocialista tudat kialakításának műhelyévé vált az új tartalmú iskola. Az új iskolatípus hordozza a jövő szocialista iskolájának csíráit. És ez a lényeg. Hogy a tanulók megkedvelték, hogy korábban elképzelhetetlen buzgalommal, szorgalommal, kedvvel dolgoznak saját jövőjükért; hogy a szülők örömmel látják gyermekeik komoly munkáját, az életben való jártasságát; s hogy a munkások, üzemi és termelőszövetkezeti közösségek, akiknek gondjaira bízza ez a rendszer a tanulók gondolkodásmódjának, jellemének fejlesztését, szívesen látják maguk között az iskolát. Pedagógiai szaklapjainkban tallózva, egyre több olyan írásra figyelhetünk fel, amelyek már messzebbre néznek az iskolakertnél, sőt a szomszédos üzemnél is. Külföldi tanulmányutakról olvasunk beszámolókat, szovjet, csehszlovák, német tapasztalatok meghonosításának gondolatával találkozunk. A pedagógusokban is felmerült az igény, hogy amit oly szívesen és örömmel kezdtek, tökéletesebbé, jobbá tegyék. Tágul a láthatár. Még jobban kellene azonban tágítani, többet látni a világból, jobban figyelni a külföld gyakorlatára. A politechnikai oktatás nem "új ötlet" volt, nem érdekes próbálkozás, nem reformerkedés, hanem olyan szükséges, fontos, elodázhatatlan megújítása az iskolának és a nevelésnek, amelyre az élet kényszerített, az új társadalmi rend s századunk technikai fejlődése. Az új tanulótípus, az új iskola megszületésének az egész társadalom örül, s első lépéseit nagy gonddal segíti és igazgatja. Tamás István A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Bécsi telefon jelentésünk: Meleg barátsággal köszöntötte Bécs népe Hruscsovot Zászlót lengető ezrek az osztrák főváros utcáin A külpolitikai helyzet • A SZOVJET MINISZTERELNÖK BÉCSBEN — ez a nap -*-• legfontosabb nemzetközi eseménye. A látogatásnak — mint az osztrák lapok is rámutatnak erre — kétségkívül döntő jelentősége van a szovjet—osztrák viszony megerősítése szempontjából. Ugyanakkor világpolitikai síkra kivetítve, Hruscsov ausztriai útja azért is különös figyelmet érdemel, mert a párizsi csúcsértekezlet amerikai megtorpedózása óta ez az első eset, hogy a szovjet kormányfő nyugati fővárost keres fel. A dolognak ezt a vonatkozását kiemelte vezércikkében a Raab kancellárhoz közel álló österreichische Neue Tageszeitung is, amikor azt írta, hogy Ausztria semleges helyzete módot nyújt Hruscsovnak olyan megnyilatkozásokra, amelyek megvilágítják a Szovjetunió további politikáját. Már az elsőnapi eseményekből látható, hogy az osztrák nép rendkívül szívélyesen és nagy barátsággal üdvözölte magasrangú vendégét, annak tudatában, hogy milyen meghatározó szerepet játszott a Szovjetunió az Ausztriának függetlenséget és semlegességet hozó államszerződés megkötésében. Ez a motívum minden bécsi lap üdvözletében fellelhető. Kiemelik Raab kancellárnak azt a tételét, hogy a két ország viszonyában nincs semmilyen zavaró tényező, így vitás kérdésekről nem kell majd tárgyalni, a fő figyelmet a gazdasági kapcsolatok problémáira összpontosíthatják. Ezen túlmenően a Volksstimme külön örömmel üdvözli Hruscsovot, mint a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a leszerelésért, a békéért vívott küzdelem nagy harcosát. A moszkvai Pravda Hruscsovot útjára indító vezércikkében történelmi visszapillantást vet és megállapítja, hogy a szovjet nép 1938 tragikus napjaiban nagy erkölcsi támogatást nyújtott az osztrák népnek, amikor határozottanelítélte a hitleri Anschlusst. A háború alatt a Szovjetunió ismét bebizonyította, hogy az osztrák nép igaz barátja. Mély, jelképes értelme volt annak, hogy a Hitler-ellenes koalíció résztvevői 1943-ban éppen Moszkvában jelentették ki ünnepélyesen szándékukat az Anschluss felszámolására és a független osztrák állam helyreállítására. A Szovjetunió a háború utáni években tiszteletben tartotta Ausztria semlegességét, amely az európai béke és biztonság fontos tényezője. Ő PÁRIZSBAN NYUGTALANSÁG URALKODIK a francia—algériai előzetes tárgyalások látszólagos eredménytelensége láttán. A jelentések szerint nem sikerült áthidalni egyetlen nehézséget sem, a francia kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az eszmecseréket a fegyverszünet problémáira korlátozzák, és kapcsoljanak ki minden politikai kérdést. Ez a magatartás természetesen nem alkalmas a légkör enyhítésére — állapította meg kommentárjában a haladó Libération. Általában attól tartanak, hogy a meluni sovány eredmények után az ideiglenes algériai kormány vezetőinek következményeiben súlyos döntést kell hozniuk. Valószínűleg néhány nap is eltelik, amíg határoznak. A francia főváros borúlátását némileg enyhíti, hogy a kezdeti eredménytelenség semmiképp sem jelent végleges szakítást, s ezt a tényt az UHumanité is megerősíti. Az viszont valószínűnek tűnik, hogy a Párizsba várt algériai küldöttséget a történtek után már nem Ferhait Abbasz vezeti. A kommunista lap tuniszi tudósítója megállapítja, hogy az ideiglenes algériai kormány hivatalos közleményéből és minden kommentártól való tartózkodásából arra lehet következtetni: nem akarják véglegesnek tekinteni az első kudarcot. Algériai körökben nem hajlandók szakításról beszélni, bár nem titkolható el az sem, hogy a helyzet elég komoly. A meluni tárgyalások első szakasza tehát nem hozott ugyan konkrét eredményt, de a Populaire szavaival: "Bármilyen új fordulat is következzék be, többé nem lehet komolyan és véglegesen visszatérni ahhoz, ami eddig volt. A nyilvánosan megkezdődött tárgyalás olyan precedens, amely a válságot ellenállhatatlanul a megoldás irányába tereli,igen megszállástól. Scharf végül meggyőződését fejezte ki, hogy Hruscsov ausztriai látogatása előmozdítja a két ország jó kapcsolatainak további elmélyülését. Hruscsov válaszbeszédében köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és meggyőződését fejezte ki, hogy ausztriai látogatása, találkozása az osztrák emberekkel, előmozdítja a kölcsönös jobb megértést. A Szovjetunió és Ausztria baráti kapcsolatainak fejlődése — mondotta Hruscsov — nagyszerű példája a békés együttélésnek. A Szovjetunió továbbra is támogatja Ausztria semlegességét, amely nem jelentéktelen a béke megőrzése szempontjából. Meggyőződésünk, hogy a béke és a békés együttélés elvei diadalmaskodnak. — hangsúlyozta a szovjet miniszterelnök. Hruscsov ezután arról beszélt, hogy meggyőződése szerint egyeznek a két ország célkitűzései a béke megőrzése és a békés együttélés kérdésében. S ez — mondotta — jó alapja a nemzetközi feszültség enyhítését célzó szoros együttműködésnek. A szovjet miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy az osztrák államférfiakkal, a közélet és az üzleti körök képviselőivel küszöbön álló tárgyalásai a két ország baráti kapcsolatainak jelentős elmélyítésére és a világ békéjének megszilárdítására vezetnek. A hivatalos üdvözlés után Hruscsov és Scharf gépkocsiba szállt és elindult Bécs felé. Az első találkozó a bécsi emberekkel Hruscsov a Schwarzenbergplatzon és a tér, valamint a Kärtnerring sarkán emelkedő Imperial Szálló előtt találkozott először a bécsiekkel, akik már órákkal megérkezése előtt gyülekeztek a vörös, sarló-kalapácsos szovjet lobogóval és a piros-fehér-piros osztrák állami zászlóval díszített útvonalakon. Több ezren zsúfolódtak össze a kordon mögött, hogy üdvözöljék a szállására érkező szovjet miniszterelnököt. Vörös és piros-fehhér-piros papírzászlócskákat szorongattak kezükben a várakozók, s amikor végighullámzott a tömegen a hír, jön Hruscsov, magasan a fejek fölé emelkedtek a széles transzparensek, amelyeken ilyen feliratok voltak olvashatók: "Béke és barátság! Üdvözöljük Nyikitát Messziről hangzott a taps és az éljenzés, amikor 11 óra 25 perckor bekanyarodott a Kartnerringre a fehérsisakos és fehérkesztyűs motoros-rendőrök osztaga. "Éljen Hruscsov!« — kiáltották a bécsiek, amikor a motorosok után feltűnt a szovjet miniszterelnök autója. Meleg barátsággal, vendégszeretettel fogadta Bécs a szovjet vendéget. Lobogtak a zászlók, csillogtak a napsugarakban a transzparensek vörös betűi. A lelkes hangulatban nyomát sem lehetett felfedezni annak a "hűvös tartózkodásnak", amelyre az amerikai zsoldban álló osztrák ügynökök durva uszítása, a klérus szemforgató intelme akarta rávenni az osztrák lakosságot. Az éljenzés még erősebb lett Hruscsov Scharf osztrák köztársasági elnök kíséretében kiszállt a szálloda elé kanyarodó autóból. A következő autóból Nyina Hruscsova lépett ki, őt dr. Kyrlené, Scharf köztársasági elnök leánya kísérte a schwechati repülőtértől a szállodáig. Koszigin, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese Raab kancellár kíséretében érkezett. Furcevát Pittermann kísérte. A következő autóban utazott Gromiko szovjet külügyminiszter, Kreisky osztrák külügyminiszter és Walter Wodak nagykövet, az osztrák külügyminisztérium keleti főosztályának vezetője. A hatodik autóból a szovjet kormányfő leánya, Jelena Hruscsova lépett ki. Heimerle moszkvai osztrák nagykövet és Eiselsberg, a moszkvai szovjet nagykövetség tanácsosa feleségének társaságában érkezett. Éljen Nyikital... Éljen a béke !... A vendégek a téren összegyűlt bécsiek éljenzése közben rövid időre megálltak a szálloda kapujában és barátságosan integettek az őket üdvözlő bécsi lakosságnak. A téren közben szünet nélkül harsogott az éljenzés. "Béke!« "Barátság!*' "Nyikita** — hangzottak a kiáltások. Az üdvözlés még inkább erősödött, amikor Hruscsov feleségével együtt kilépett a szálloda elsőemeleti erkélyére és barátságosan mosolyogva perceken át integetett, megköszönte az éljenző és zászlókat lengető bécsiek baráti üdvözlését. Az egyszerű bécsi emberek már a vendégek megérkezésekor megmutatták: értékelni tudják azokat a fáradozásokat, amelyeket Hruscsov a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke megőrzéséért tesz. A szívélyes, baráti üdvözlésből az is kitűnt, az osztrákok nem felejtették el, mivel tartoznak Hruscsovnak az Ausztria függetlenségét és semlegességét biztosító osztrák államszerződés megkötésének kezdeményezéséért. Másodszor csütörtökön a déli órákban találkozott Hruscsov a bécsiekkel. Több mint ezer ember gyűlt össze a Ballhausplatzon, amelynek egyik oldalán az elnöki palota, szemben vele a kancellári hivatal emelkedik. Hruscsov, miután meglátogatta Scharf köztársasági elnököt, a napfényben fürdő téren át gyalog tette meg az utat a kancellári hivatalhoz, ahol Raab kancellárt és Pittermann alkancellárt látogatta meg. A bécsiek itt is melegen, barátságosan köszöntötték a vendéget, az éljenzés betöltötte a teret. A bécsiek — mint nyilvánvaló volt — úgy fogadták Hruscsovot, amint ez az Ausztria iránti baráti érzelmeket tápláló nagy szovjet nép vezetőjét megilleti. Látogatás az osztrák vezető államférfiaknál Hruscsov csütörtökön megérkezése után hivatalos láto-gatást tett Scharf osztrák köztársasági elnöknél. Jelen voltak a szovjet kormányfő kísér A bécsi fogadtatás Bécsből jelenti az ADN: Hruscsov miniszterelnök az osztrák kormány meghívására csütörtökön délelőtt Bécsbe érkezett. Az ünnepi díszt öltött schwechati repülőtéren Hruscsov és kíséretének fogadására megjelent Scharf köztársasági elnök, Raab kancellár, Pittermann alkancellár, Kreisky külügyminiszter és az osztrák kormány több más tagja. Jelen voltak a fogadáson a diplomáciai testület képviselői és több más közéleti személyiség. Amikor az IL—18-as gép pontosan 10 óra 30 perckor leszállt a repülőtér kifutópályáján, harsonák jelezték Hruscsov megérkezését. A repülőgép ajtajában megjelenő Hruscsovot a kivezényelt üteg huszonegy díszsortüze köszöntötte. A két nemzet himnuszának hangjai mellett Hruscsov és kísérete elvonult a díszszázad sorfala előtt. Hruscsov miniszterelnököt és kíséretének tagjait Scharf köztársasági elnök üdvözölte. Scharf üdvözlő beszédében rámutatott, hogy a világbéke megőrzésének, valamint Ausztria szabadsága és önállósága biztosításának egyik legfontosabb feltétele az osztrák államszerződés megkötése volt. Az osztrák köztársasági elnök meleg szavakkal emlékezett meg nemrégen Moszkvában tett látogatásáról és rámutatott: e látogatás alkalmából Hruscsov miniszterelnök Ausztria őszinte barátjának bizonyult. Hruscsovnak az osztrák nép iránt tanúsított magatartása — hangsúlyozta Scharf — döntően hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria megszabadult az ide