Magyar Nemzet, 1960. július (16. évfolyam, 155-181. szám)

1960-07-01 / 155. szám

* rétében levő személyiségek, valamint Avilov bécsi szovjet és Heimerle moszkvai osztrák nagy­követ is. Hruscsov ajándékot adott Scharf elnöknek, annak a szovjet felségjelnek a másola­tát, amelyet tavaly szeptem­berben szovjet rakéta juttatott el a Holdra. Hruscsov és Scharf szívélyes és baráti be­szélgetést folytatott egymással. A Ballhausph­atzon és a kör­nyező utcákban sok osztrák és külföldi tudósító, valamint sok ezer bécsi lakos gyűlt össze Hruscsov üdvözlésére. Schharf elnöknél tett látoga­tása után Hruscsov hivatalos látogatást tett Raab osztrák kancellárnál. A kölcsönös üd­vözlés után a két államférfi közvetlen baráti beszélgetést folytatott. Raab megelégedését nyilvánította afölött, hogy Hruscsov Ausztriába érkezett; kijelentette, nagyon örül, hogy újból találkozhat és beszélget­het Hruscsoval. Hruscsov Raab kancellárnak is olyan felségjelvényt ajándé­kozott, mint Scharf elnöknek. A szovjet kormányfő meglá­togatta Pittermann osztrák al­­kancellárt is. A két államférfi között beszélgetés alakult ki, amelyben a szovjet kormány­főt kísérő személyiségek is részt vettek. Hruscsov a harmadik szov­jet mesterséges hold kicsinyí­tett modelljét ajándékozta Pit­termann alkancellárnak. Pit­termann pedig pompásan meg­munkált bányászkalapáccsal ajándékozta meg Hrucsovot. Hruscsov : A XX. század új tartalommal töltötte meg a semlegesség fogalmát Az osztrák elnök díszebédje Délután 2 órakor Scharf ál­lamelnök az elnöki kancellária úgynevezett “titkos tanácsko­zások szobájában" ebédet adott Hruscsov miniszterelnök tisz­teletére. A fehér és vörös ró­zsákkal, valamint pünkösdi ró­zsával díszített U alakú aszta­lon 75 teríték volt Az ebéden a szovjet miniszterelnök és kí­sérete, valamint osztrák részről a szövetségi kancellár, az al­­kancellár, a kormány több tag­ja, a bécsi polgármester és más személyek jelentek meg. Hruscsov miniszterelnök úr­ban — mondotta az osztrák el­nök — Európa legnagyobb és leghatalmasabb államának ve­zetőjét üdvözölhetjük. Ausztria öt esztendővel ezelőtt kinyilvá­nította örök semlegességét. Nem tartozik egyik katonai szövetséghez sem és nem akar­ja, hogy más hatalmak katonai támaszpontokat létesítsenek te­rületén. Szilárd eltökéltségünk, hogy semlegességünket, terü­letünk érintetlenségét és füg­getlenségünket minden erőnk­kel megvédjük. Scharf hangsúlyozta, hogy az egyenjogúság a legbiztosabb alapja az állandó barátságnak.­­Ausztria az 1955. évi állam­szerződéssel megint önálló, cselekvőképes állammá lett, amely egyedül dönt jövőjéről — mondotta. — Nagyon jól is­merjük, milyen része volt ön­nek eme államszerződés létre­jöttében és ezt Ausztriában megfelelően méltányolják is­. Az államelnök pohárköszön­tőjét e szavakkal zárta: — Ausztria nincs abban a helyzetben, hogy a világpoliti­ka fejlődését döntően befolyá­solja, de mindig hajlandó olyan törekvéseiket támogatni, ame­lyek a feszültség enyhítését, a béke biztosítását szolgálják. Meggyőződésem, hogy őszinte igyekvéssel sikerül megegyez­ni a béke fenntartásában. A beszédre Hruscsov szovjet miniszterelnök válaszolt: — Engedjék meg — mondot­ta —, hogy mindenekelőtt kö­szönetet mondjak önnek, szö­vetségi elnök úr a Szovjet­unióról és kormányunkról mondott meleg szavaiért. A baráti osztrák—szovjet viszony szemléltetően bizonyítja, mi­lyen kedvező eredményeket ér­hetnek el a kormányok, ha jó­akarat vezeti őket és államfér­fii bölcsességről tesznek tanú­ságot. — A mai Ausztria a béke­szerető népek családjának megbecsült tagja. Növekszik nemzetközi tekintélye, politi­kai súlya. Egyetértek az oszt­rák vezetőkkel, amikor kieme­lik, hogy az osztrák népnek az utóbbi éveikben elért sikerei az állandó semlegesség szilárd alapján jöttek létre. Ausztria semlegessége — miként Raab kancellár úr találóan mondot­ta — szilárd alapja annak a békeszerető politikának, amely arra hivatott, hogy bizto­sítsa az elkövetkező időkben a békét és a jólétet az osztrák népnek. — Viharokban gazdag XX. századunk új tartalommal töl­tötte meg a semlegesség fogal­mát. Azokban az államokban, amelyek semlegességi politikát folytatnak, az emberiségnek majdnem egynegyede él. Ilyen­formán a semlegességi politika a mai körülmények között kor­látozza az agresszív katonai tömbök hatókörét, vagyis bő­víti a békeövezetet, csökkenti a háborús kockázatot.­­ Politikájuk széleskörű le­hetőséget nyújt a semleges or­szágoknak arra, hogy előnyös gazdasági kapcsolatokat tart­sanak fenn minden országgal. Ez igen kedvező a semleges országok gazdasági életére. A semleges államok gazdasági erőforrásaiknak lényegesen na­gyobb részét fordíthatják né­peik anyagi jólétének növelé­sére. — A Szovjetunió és a semle­ges országok között jó kapcso­latok alakultak ki. Mindig tá­mogattuk és a jövőben is tá­mogatjuk a semleges országo­kat, mert politikájuk a béke megszilárdítását és a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélését szolgálja. — Az osztrák kormány az utóbbi öt esztendő tapasztala­taiból meggyőződhetett, hogy a szovjet kormány nagyra be­csüli Ausztria semlegességét, a semlegességi politikából fa­kadó kötelezettségeit. A szovjet nép nagyra értékeli a jószom­szédi kapcsolatokat Ausztriá­val, az önök hazájának tehet­séges népével. Még sűrűbb érintkezésre van szükség, fo­koznunk kell gazdasági, kul­turális és tudományos kapcso­latainkat. Ha ez megtörténik, kétségtelenül hasznára lesz országaink népeinek, s az euró­pai béke megszilárdítását fog­ja szolgálni. Nagygyűlés Moszkvában Praszad Indiai elnök tiszteletére Moszkvából jelenti az MTI. A nagy Kreml palotában a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak üléstermében Praszadnak, az indiai köztársaság elnöké­nek látogatása alkalmából in­diai—szovjet barátsági nagy­gyűlést tartottak. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt az SZKP és a szovjet állam számos vezetője: Arisztov, Brezsnyev, Ignatov, Kozlov, Kuusinen, Mikojan, Muhu­gyinov, Poljanszkij, Svernyik. Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke beszédében többek között méltatta a Szov­jetunió és az Indiai Köztársa­ság népeinek barátságát, majd utalt az Egyesült Államok ki­hívó, agresszív politikájára, és hangsúlyozta: a nyugat reak­ciós körei ma azzal az állítás­sal kísérleteznek, hogy a Szov­jetunió letért a békés egymás mellett élés politikájának út­járól. Állításukat azzal próbál­ják alátámasztani, hogy a Szovjetunió határozott állás­pontot foglalt el a kém­repü­lőgép agressziójával szemben és megakadályozta, hogy a genfi tízes bizottság munkáját a végtelenségig húzzák. “Az imperialisták hiába számíta­nak arra, hogy a Szovjetunió kormánya és népe tűrni fog, s figyelmen kívül hagyja ag­resszív tetteiket, provokációi­kat, a néptömegek becsapásá­ra irányuló mesterkedéseiket­. Beszéde végén Brezsnyev részletesen méltatta a Szov­jetunió és India baráti kap­csolatait, hangsúlyozta: a gazdasági, kulturális és szemé­lyi kapcsolatok további erősö­dése a békét szolgálja. Praszad, az Indiai Köztársa­ság elnöke meleg szavakkal mondott köszönetet a szovjet vezetőiknek, s a Szovjetunió né­peinek a szívélyes fogadtatá­sért. Részletesen szólt a Szov­jetunió és az Indiai Köztársa­ság baráti kapcsolatairól. Ez a barátság az elmúlt hat-hét év alatt gyorsan fejlődött — mondotta. Az ünnepi gyűlés után a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöksége a Kremlben fo­gadást adott Praszad elnök tiszteltére. ­ Magyar Nemzet. Paál Ferenc jelenti Bécsből­­ Hruscsov bécsi útja kedvező hatással lesz a nemzetközi helyzetre Hruscsov látogatásával Bécs néhány napra a nemzetközi politika középpontjába került. A világlapok vezető munkatár­sai közül sokan, akikkel leg­utóbb Párizsban találkoztunk, most itt vannak az osztrák fő­városban. Ezekben a körökben általános a vélemény, hogy nem váltak be azok a sötét jóslatok, amelyek a csúcsérte­kezlet meg­hi­úsulásával kap­csolatban hat héttel ezelőtt el­árasztották a nyugati sajtót. Az új “hidegháborús frontbe­törés”, ahogy a nagy nyugati lapok munkatársainak többsé­ge akkoriban jellemezte a vár­ható fejleményeket nemcsak, hogy elmaradt, de az elmúlt néhány hét alatt a hideghábo­rús irányzat újabb pozíciókat vesztett. S ezen nem változ­tatnak azok a propaganda erő­feszítések sem, amelyekkel az amerikaiak és a zsoldjukban álló lapok igyekeznek zavart kelteni a közvéleményben. A látogatás vezérmotívuma Hruscsov látogatását Auszt­riában a többé-kevésbé elfo­gulatlan megfigyelők is úgy értékelik, mint az államok ve­zetői között megindult tárgya­­lások új állomását, amelynek a Szovjetunió és Ausztria kapcsolatait illető közvetlen problematikán túl, hatása, méghozzá kedvező hatása lesz az általános nemzetközi hely­zet alakulására. A hideghábo­rús politikának Párizs után ki­adott jelszava, hogy a legma­­gasabb szintű tárgyalások irányzata zátonyra futott, ha­misnak bizonyult, legfeljebb arra volt alkalmas, hogy meg­próbálják mentegetni Eisen­­hower távolkeleti útjának kü­lönösen látványos kudarcát. Valóban zátonyra futott az a kétszínű kísérlet, hogy kifor­gassák eredeti értelméből a békés egymás mellett élés esz­méjét és hidegháborús célokra használják fel. A szovjet mi­niszterelnök látogatása Auszt­riában, s első szavai, amelyek osztrák földön elhangzottak, a békés egymás mellett élés po­litikájának változatlan, sőt fo­kozott hatékonyságát hangsú­lyozták. Scharf osztrák szövet­ségi elnök üdvözlő szavaira válaszolva, Hruscsov a schwe­­chati repülőtéren azt mondot­ta, hogy hisz a béke és a békés egymás mellett élés győzelmé­ben, még ha akadnak is han­gos hirdetői a hidegháborús politikának és a fegyverkezési versenynek. Az összes sajtó­­tudósítások kiemelik és meg­jegyzik, hogy Hruscsov ezzel megadta az osztrák látogatás vezérmotívumát, uralkodik, már tudniillik azok között, akik az események bé­kés fejlődésében bizakodnak. Hruscsov újra lendületbe hoz­ta a koexisztenciális hangula­tot — körülbelül ebben a mon­datban foglalható össze az új­ságírók véleménye a látogatás első napján. Persze, nem lehet azt állítani, hogy ennek itt mindenki örül. Az osztrák köz­vélemény és a hivatalos Ausztria sikernek tekinti, hogy Hrus­csov látogatása — a jelenlegi helyzetben, amikor hideghábo­rús oldalról igyekeznek leron­tani a békés egymás mellett élés eszméjének hitelét — nagy nyomatékot ad annak a szerepnek, amelyet az osztrák semlegesség Európa békéjének biztosításában betölthet. Itteni hivatalos körökben és egyszerű emberek között is élénk meg­elégedést keltett, hogy Hrus­csov repülőtéri beszédében ki­tért az osztrák semlegesség je­lentőségére és kijelentette: »A Szovjetunió mindig támogatta Ausztria semlegességét és to­vábbra is ezt fogja tenni." Az osztrák kormányhoz kö­zelálló lapok nyomatékkal mu­tatnak rá arra, hogy a Szov­jetuniónak és személy szerint Hruscsov miniszterelnöknek milyen döntő része volt abban, hogy Ausztria állami önállósá­gát és nemzetközi helyzetét olyan politika alapján tudta biztosítani, amely leginkább megfelel e kis ország nemzeti érdekeinek. Washington félelme a semlegességtől Az a segítség, amit semle­gességének megőrzéséhez Ausztria a Szovjetuniótól ka­pott és kap továbbra is, éles ellentétben áll azzal az elva­kult és ellenséges magatartás­sal, amit az Egyesült Államok vezető körei tanúsítanak a semlegesség felé orientálódó országokkal szemben , ami legutóbb a japán—amerikai szerződés kierőszakolása köz­ben mutatkozott meg igen éles formában, bár ez az Egyesült Államok számára egyáltalán nem hozott megnyugtató ered­ményeket, sőt... Ezt az össze­függést azért említem, mert azok a nyugati újságírók, akik tanúi voltak Hruscsov meleg fogadtatásának, és annak, aho­gyan az osztrák közvélemény reagált a szovjet miniszterel­nök kijelentéseire, maguk is felfigyeltek erre. Hallottam olyan megjegyzést is, hogy Amerika hisztériás félelme a semlegességtől mutatja, mi­lyen hamis elképzelések alap­ján akarja az Egyesült Álla­mok fenntartani kapcsolatait a világnak azzal a részével, amely a két nagy tömb között helyezkedik el. A szovjet poli­tika realizmusát mutatja vi­szont az, hogy olyan irányvo­nalat követ — a békés egymás mellett élés irányvonalát —, amelyben a semleges országok is el tudnak helyezkedni. Optimizmus a Concordia-klubban A Concordia-klubban, mely most néhány napra átalakult a világsajtó főhadiszállásává, ál­talában optimista hangulat Djuanda Moszkvába érkezett Moszkvából jelenti a TASZSZ­ Csütörtök délelőtt TU–104 mintájú repülőgépen Taskemt­­ből Moszkvába érkezett dr. Raden Hadji Djuanda Karta­­widjaja, Indonézia első minisz­tere. A szovjet főváros vmuko­­vói repülőterén Mikojan első miniszterelnökhelyettes, Igna­tov, Novikov és Zaszjagyko miniszterelnökhelyettesek fo­gadták a vendéget. A himnu­szok elhangzása után Mikojan rövid beszédben üdvözölte Djuandát. Mikojan kijelentette, hogy a szovjet nép mélységes rokon­­szenvvel tekint az Indonéz Köztársaság küzdelmeire és eredményeire. Méltatta Szu­­karno elnök két moszkvai lá­togatásának, valamint Vorosi­­lov és Hruscsov indonéziai utazásának nagy jelentőségét. Djuanda válaszában elmon­dotta, hogy a Szovjetunió Indo­nézia jó barátja és segítője. Hozzáfűzte, reméli, hogy láto­gatása még jobban megszilár­dítja a szovjet—indonéz kap­csolatokat és a világbékét. Djuanda és Mikojan ezután nyitott gépkocsiban a szovjet fővárosba hajtatott. Mindenütt nagy tömeg üdvözölte az indo­néz államférfit. Az amerikai kü­lügyminisztérium a csendes-óceáni szovjet rakétakísérletekről Washingtonból jelenti az AP. Mint ismeretes, a Szovjet­unió kormánya közölte, hogy a július 5-től 31-ig hatalmas, többlépcsős hordozórakéták újabb változataival kísérlete­ket végeznek a Csendes-óceán középső térségében. Az ame­rikai külügyminisztérium nyi­latkozatában hangoztatja, hogy a tervezett csendes-óceáni szovjet rakétakísérletek­­a nyílt tengerek ésszerű kihasz­nálását­­ jelentik, de hozzá­fűzi: az Egyesült Államok — miként a múltban —­­a jövő­ben is igénybe kívánja venni a nyílt tengereket katonai hadgyakorlatok és tudományos kísérletek céljaira­. Az AP londoni tudósítója szerint az angol fővárosban nagy figyelmet keltett a szov­jet tudósoknak az a bejelen­tése, hogy a júliusra tervezett rakétakísérletek az új szovjet rakéták minden eddigit felül­múló pontosságát hivatottak bizonyítani. Az ezúttal kijelölt célterület ugyanis mindössze fele a januári csendes-óceáni szovjet rakétakísér­letek célte­rületének. Péntek, 1960. július 1. Tramini Tim»húzódik, Stevrium „nem pfilyfiallt” . » . Az amerikai­­választási harc újabb fejleményei Washingtonból jelenti az AFP. Truman, az Egyesült Ál­lamok volt elnöke bejelentet­te, hogy nem vesz részt Mis­souri állam küldöttségében a Demokrata Párt július 11-én megnyíló konvencióján, amely kiválasztja majd a párt elnök­jelöltjét. Ez a bejelentés minden bi­zonnyal befolyásolni fogja a konvenció határozatait, mivel Truman volt Symington szená­tor legfőbb támogatója. Sy­mington hangsúlyozta, hogy továbbra is fenntartja jelöltsé­gét, s közölte, hogy Truman szombaton sajtóértekezleten magyarázza meg elhatározását. Adlai Stevenson, aki már két alkalommal volt a De­mokrata Párt elnökjelöltje, közölte a sajtóval, hogy nem pályázik ismét a demokrata­párti elnökjelöltségre. A demokratapárti konvenció megnyílásakor Kennedy 534 szavazattal rendelkezik majd, Johnson 206-tal, Symington 76-tal. Az elnökjelöltség elnye­réséhez 7­61 szavazatra van szükség. A kubai kormány kisajátítja fa­ciafllitáf­nt A külföldi olajérdekeltségek üzemeit Havanából jelenti a Reuter. A kubai kormány kisajátította a Texaco amerikai olajtársa­ság Santiago de Cuba-ban levő olajfinomítóját. Az olajfinomí­tót a kubai milícia őrzi, a ter­melés zavartalanul folyik. A kubai kormány lépésére az adott okot, hogy a Texaco megtagadta a szovjet nyers­olaj finomítását, jóllehet az érvényben levő törvényes ren­delkezések szerint minden Ku­bában működő olajtársaság köteles a kormány által ren­delkezésére bocsátott olajat fi­nomítani. Jelentették továbbá, hogy az amerikai tulajdonban levő Esso és az angol—holland Shell társaságok havanai olaj­­finomítói is megtagadták a szovjet, nyersolaj finomítását. Egy UPI-jelentés szerint a ha­vanai megfigyelők arra számí­tanak, hogy a kormány napo­kon belül kisajátítja ezeket az olajfinomítókat is. A kubai kormány miniszter­tanácson foglalkozott az olaj­iparban előállott helyzettel. A Texaco olajtársaság New York-i képviselője “törvényte­lennek” minősítette a kisajá­títást. Nyugati hírügynökségek je­lentik végül, hogy az ameri­kai kongresszus “gyorsított el­járással* megkezdi annak a — szenátusban már elfogadott — törvényjavaslatnak vitáját, amely “felhatalmazza Eisen­­hower elnököt, hogy megszab­ja a kubai cukorbehozatali kvótát*. Hruscsov: A kongói nép győzelme hatalmas csapás a gyarmati rendszerre Ünnepségek az új köztársaságban Leopoldvilleből jelenti a TASZSZ. A hetvenöt évig gyarmati uralom alatt sínylő­dött Belga-Kongó szerda éj­félkor elnyerte függetlenségét. Az új kongói köztársaság 14 milliós népe kitörő örömmel üdvözölte szabadságának el­nyerését. A nagyszabású ün­nepségek két napig tartanak. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, Kongó függetlenségének ki­kiáltása alkalmából üdvözlő táviratot intézett Lumumbá­­hoz, az új köztársaság minisz­terelnökéhez. A Szovjetunió kormánya — hangzik a távirat — ünnepélyesen bejelenti, hogy Kongót elismeri függet­len, szuverén államként és kész diplomáciai kapcsolatokat létesíteni vele. Hruscsov rámutat: a kongói nép történelmi jelentőségű győzelmével hatalmas csapást mért a haldokló gyarmati rendszerre, és ismételten meg­mutatta, hogy Afrika népei végérvényesen le akarnak szá­molni e szégyenteljes rend­szerrel. A szovjet emberek mélységes rokonszenvel kí­sérik Afrika népeinek nemzeti felszabadító harcát — írja Hruscsov — és őszintén üdvöz­­lik Kongó népét, amely hősi küzdelemben kivívta szabadsá­gát és függetlenségét. Délelőtt tízezres tömegek él­jenzése közepette együttes ülést tartott a Kongói Köz­társaság törvényhozásának két háza. Az ülésen jelen volt Baudouin belga király, Ka­­savubu, a Kongói Köztársaság elnöke, Lumumba miniszter­­elnök, a kormány tagjai, vala­mint a függetlenségi ünnep­ségekre Leopoldvillebe érke­zett külföldi küldöttségek. A törvényhozás két házának ünnepi ülésén Baudouin belga király ünnepélyesen függet­lennek nyilvánította a Kongói Köztársaságot és bejelentette, hogy “mind Belgium, mind személy szerint ő maga elis­meri Kongó teljes független­ségét”.• A jelenlevők viharos éljen­zéssel fogadták a bejelentést, majd Kasavubu, a Kongói Köz­társaság elnöke mondott rövid beszédet. Néhány perccel déli 12 óra előtt a belga és a kongói kormány képviselői közös nyilatkozatot írtak alá a Kon­gói Köztársaság függetlenségé­nek kinyilvánításáról. A Biztonsági Tanács határozati javaslata• Malgas a nyolcvanhatodik ENSZ-t­agál­lam New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács foglalkozott az öt nappal ez­előtt függetlenné vált Malgas Köztársaság tagfelvételi kérel­mével. Az erről szóló határo­zati javaslatot előterjesztő francia és tunéziai küldött után, felszólalt Szoboljev, a Szovjetunió képviselője. Kije­lentette, hogy a Szovjetunió örömmel fogadta a független Malgas Köztársaság megala­kulását és az ENSZ-be való felvétele mellett foglal állást. A szovjet emberek — mondot­ta — mégséges megelégedéssel szemlélik, hogy Afrika politi­kai térképén újabb és újabb önálló államok jelennek meg. Hozzáfűzte, több állam régóta várja törvényes jogának elis­merését, hogy az Egyesült Nemzetek nagy családjához tartozhasson. Közöttük van a Mongol Népköztársaság, amely az alapokmány támasztotta va­lamennyi követelménynek megfelel. A Biztonsági Tanács ezután 11 szavazattal egyhangúlag el­fogadta a határozati javaslatot melynek értelmében a volt Ma­dagaszkár az ENSZ 86. tagál­lama lesz. Végleges felvétele fölött tudvalevőleg az ENSZ közgyűlés szeptemberben meg­nyíló ülésszaka dönt. Argentínai nyilatkozat a Mengele-ügyben Buenos Airesből jelenti a DPA. Hivatalos szóvivő közlé­se szerint az argentínai kor­mány hajlandó teljesíteni a bonni kiadatási kérelmet és dr. Mengele volt auschwitzi gyűj­tőtábori orvost, a hírhedt náci háborús bűnöst kiadja a Né­met Szövetségi Köztársaság­nak. A háborús bűnös rioga­tásáról szóló korábbi hír ugyanis hamisnak bizonyult. Az argentínai hatóságok most letartóztatási parancsot adnak ki Mengele ellen, akinek je­lenlegi tartózkodási helye is­meretlen. Nyugat-Németország először 1959. júniusában kérte Mengele kiadatását pontos Buenos Aires-i címének feltün­tetésével, de a kérelmet állító­lagos formai hibák miatt az ar­gentínai hatóságok két hónap múlva visszaküldték. Az év ele­jén küldött újabb kiadatási ké­relem megérkezése után Men­gele nyomtalanul eltűnt Bue­nos Airesből. A rendőrség megindította a nyomozást a náci háborús bű­nös felkutatására. A Reuter­­iroda meg nem erősített hírek alapján közli, hogy Mengele állítólag Chilébe szökött.

Next