Magyar Nemzet, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
I barátság hídján öt napra vendégül láthattuk hazánkban Antonin Novotnyt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét. A magyar kormány meghívására érkezett hozzánk kíséretével, s látogatásának eredményeit az a közös közlemény rögzíti, amelyet Budapesten és Prágában vasárnap közölt a sajtó. Antonin Novotny itt-tartózkodása idején őszinte, baráti eszmecserét folytatott a Magyar Népköztársaság állami és pártvezetőivel. Az eszmecsere során a kérdések rendkívül széles körét érintették. A csehszlovák és a magyar vezetők tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, áttekintették a nemzetközi élet aktuális problémáit és tüzetesen megvizsgálták a két ország kapcsolatainak eddigi alakulását és távlatait. A megbeszélések — mint a közlemény nyomatékosan aláhúzza —, a teljes megértés és a teljes nézetegység szívélyes légkörében zajlottak le. A megbeszélések néhány fontos, kézzelfogható eredményét a közlemény felsorolja. Egyezmény jött létre a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésről, kölcsönösen elhatározták, hogy gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság létesül, amely a KGST keretében elősegíti majd a jobb munkamegosztást, a kooperáció és a ■szakosítás tökéletesítését csehszlovák—magyar vonatkozásban mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság területén. Új kulturális megállapodás is született, és megállapodtak, hogy az 1961—65. évre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményben kiszélesítik az árucsere kereteit. De ez csak a dologi, látható oldala a tárgyalások eredményének. A lényegről a közös közleménynek az a passzusa vall, amely a csehszlovák— magyar barátság tartalmát, összetartó erejét villantja fel. •Barátságunk arra épül, hogy a két ország tagja a szocialista államok nagy családjának, hogy a közös eszmék, érdekek és a szocialista társadalom építésében követett célok egysége kapcsolja őket egybe." Ezen alapszik az a nézetazonosság is, amely a bennünket körülvevő világ megítélését jellemzi. A csehszlovák és a magyar állam külpolitikájának alapját azok a történelmi okvmányok alkotják, amelyek a kommunista és munkáspártok képviselőinek tavaly őszi moszkvai értekezletén öltöttek formát, a Nyilatkozat és a népekhez intézett kiáltvány. Célunk azonos: a világbéke védelme, a szocialista tábor erejének és összeforrottságának fokozása. S közösek ellenségeink is, akiknek sorából a közös közlemény a nyugatnémet militarizmusra irányítja a nyilvánosság figyelmét. S egyaránt érdekünk, sőt kötelességünk is, hogy lehetőségeinkhez képest támogassuk az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai népek nemzeti felszabadító harcát. Az érdek- és sorsközösség, amely a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot és a Magyar Népköztársaságot összekapcsolja, az egyik tényezője annak, hogy országaink között mély és őszinte barátság szövődött. Ennek a barátságnak a gyökerei mélyen belenyúlnak a két ország, a két nép történetébe. A Habsburg-elnyomók ellen folytatott évszázados hősi küzdelem volt az éltető forrása népeink barátságának, s az azonos jellegű elnyomók ellen vívott harcban lettünk testvérekké. Hazánkfiai a cseh huszitákkal együtt forgatták a kardot a feudális urak ellen, s magyar hősöket is számon tart a Szlovák Tanácsköztársaság dicső története. Dózsa parasztseregében csakúgy, mint Rákóczi hadaiban, Kossuth negyvennyolcasai sorában éppen úgy, miként az 1919-es vörös katonák között vállvetve küzdöttek magyarok és csehek az elnyomás rendszere, a kizsákmányolás társadalma ellen. A magyar urak és a cseh előkelőségek ugyan mesterséges akadályokkal, nemzeti előítéletekkel igyekeztek eltorlaszolni a közeledés útját, a sovinizmus mérgével próbálták a természetes vonzást taszítássá változtatni. De a csehszlovák—magyar barátság gyökerei mélyen éltek a két nép szívében, kipusztíthatatlanok voltak. A felszabadulás után ez a barátság nagyszerű gyümölcsöt hajt mindkét nép kölcsönös előnyére. Ezernyi csatornán keresztül árad felénk a csehszlovák nép segítőkészsége, amelyre jóban-rosszban mindig számíthatunk. Ha gyárainkban könnyebb a munka, a jó és korszerű gépeik között megtaláljuk a cseh ipart termékeit. Földjeinken ezerszám dolgoznak a kitűnő Zefccctraktorok, és hány, meg hány magyarnak szerez örömet a fürge Skoda-kocsi. S a mi népünk szeretetét és őszinte tiszteletét, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság iránt táplál, lépten-nyomon érezhették kedves vendégeink is, akár az Egyesült Izzóban jártak, akár Szegeden vagy Mezőhegyesen ismerkedtek a mai magyar élettel, öt napig tartózkodott Antonin Novotny hazánkban, de ez a rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy— mint a közös közleményben olvasható — meggyőződhessenek, »a magyar dolgozókat nagy érdeklődés és barátság fűzi Csehszlovákia testvéri népéhez«. Évekkel ezelőtt nyílt meg a forgalom előtt az a híd, amely Komáromnál köti össze a Duna két partját, a csehszlovák és a magyar oldalt. Magyar és csehszlovák mérnökök és munkások közös alkotása ez, s a »Barátság Hídja” nevet viseli. Novotny látogatása újabb hidat vert a két testvéri nép között. Ez a látogatás csupán egy alkalom volt népeink gyakori találkozásainak sorában. Hiszen évről évre egyre növekvő számú nemihivatalos "■diplomata" lépi át a cseh— magyar határt. Turisták ezrei látogatnak el Csehszlovákiából hozzánk és tőlünk Csehszlovákiába. De népeink vezetőinek hivatalos találkozója és eszmecseréje jelentőségében csak felsőfokú jelzőikkel méltatható. A tárgyalások, a találkozások minden bizonynyal hozzájárulnak ahhoz, hogy népeink együttműködése még sokoldalúbbá váljék és még szélesebbkörűen kibontakozzék. X»git~7 __________________________________________________________________________________________________________________ » A SAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA " ~« Az ENSZ-főtitkár tanácskozik, a kongói árulók újabb fegyveres akcióra készülnek .......................................................................... A külpolitikai helyzet A DE GAULLEN BURGIBA TALÁLKOZÓRÓL közös közleményt adtak ki. Az ADN ismerteti a kommünikét, amely többek között hangsúlyozza, hogy a két elnök "egyetért az algériai problémára vonatkozó lehetőségekben és a pozitív gyors fejlődés iránti reményben". De Gaulle és Burgida »a legújabb fejlemények fényénél és Észak-Afika jövőjének figyelembevételével részletesen megvitatta az algériai kérdést*. Burgiba tunéziai elnök elutazása előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy de Gaulle elnökkel, folytatott tanácskozásai után „igen derűlátóan* ítéli meg a helyzetet ésaz a benyomása, hogy nagy lépéssel haladtak előre az algériai kérdés rendezéséhez vezető úton. A Reuter értesülései szerint Burgiba Rabatban megvitatja 11. Hasszán új marokkói királlyal és Ferhat Abbasz algériai miniszterelnökkel a Rambouillet-ban lezajlott tanácskozások eredményeit. A francia és a tunéziai elnök tanácskozásáról kiadott közös közlemény nagy visszhangra talált a párizsi sajtóban. Az MTI párizsi tudósítójának jelentése szerint a de gaulleista lapok derűlátóan írnak és csupán az ultrák szócsövének számító Párisien libéré minősíti hiábavalónak a de Gaulle-Burgida találkozót, mivel a lap szerint azcsak akkor jelent lépést a béke felé, ha Franciaország beletörődik Algéria teljes feladásába". A Figaro a tárgyalások és a béke felé vivő döntő szakasznak tartja a rambouillet-i tanácskozásokat, az Aurore pedig úgy véli, hogy de Gaulle és Burgida egyformán megértette: Algéria függetlensége Algériának és Franciaországnak társulása útján jöhet létre. A Paris-Jour hasábjain Geneviéve Tabouis asszony aláhúzza, hogy a Szahara kérdésében nincs megegyezés. Burgida — egyetértésben Kennedyvel és az angolokkal — egy szaharai nemzetközi kartell híve. Az FLN az algériai Szahara álláspontján áll. De Gaulle szerint a kiindulási pont a francia Szahara. A közgazdasági lapok figyelmeztetnek a párizsi tőzsde hétfői állásfoglalására: estek a szaharai kőolajtársaságok részvényei. Az árfolyamzuhanást nemcsak az V. Mohammed halála utáni bizonytalanság, hanem a Szahara ügyében mutatkozó súlyos ellentét indokolhatta. A l’Humanité ismét hangsúlyozza, hogy a de gaulleista propaganda igyekszik illúziókat kelteni a de Gaulle-Burgida találkozóval kapcsolatban. Meg akarja győzni a francia közvéleményt, hogy a béke gépelte megindult. Ezután már csak várakozni kell és megbízni de Gaulle tábornokban. A Francia Kommunista Párt lapja rámutat, hogy a de gaulleista kormány hivatalos álláspontja nem változott meg a meluni kudarc óta és továbbra is igen távol áll az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányénak álláspontjától. Megjegyzi a l’Humanité, hogy a francia burzsoázia nem hajlandó könnyű szívvel lemondani gyarmati kiváltságairól és lojálisan elfogadni az önrendelkezési jog alkalmazását. De az is igaz, hogy manőverezési területe mindinkább összeszűkül. A tárgyalások létrejöhetnek, ha a béke hívei egyesülnek a tárgyalások kikényszerítésére. A kongói nemzeti hadsereg főparancsnokának nyilatkozata Stanleyville-ből jelenti a TASZSZ. Victor Lundula altábornagy, a kongói nemzeti hadsereg főparancsnoka válaszolt a TASZSZ munkatársának több kérdésére. A Biztonsági Tanács legutóbbi határozatáról szólva, Lundula kijelentette: — Magánvéleményemet szeretném közölni erről a határozatról. A nép által megválasztott, a parlament által megerősített törvényes kormányunk — akárcsak Kongó egész lakossága — mindig a kongói kérdés békés megoldása mellett foglalt állást. Annak idején Patrice Lumumba a kormány nevében fordult az ENSZ-hez. Amikor az ENSZ- hez fordultunk, azt reméltük, hogy ez a tekintélyes nemzetközi szervezet hozzásegítheti népünket az igazság helyreállításához, s visszaadhatja az újonnan kivívott szabadságot A szabadságot, melyet a belga és más gyarmatosítók el akarnak venni népünktől, s e célból fegyverhez nyúltak és felhasználják a kongói nép árulóit, a bérenceket, a bábokat. Az ENSZ azonban nem váltotta be reményeinket. Vajon hihetünk-e tovább Hammarskjöld főtitkárnak, akinek kezén szárad Lumumba, Okito és Mpolo vére, a Bakwangákban halálra kínzott vezetőink vére? Miért akadályozta meg a főtitkár kormányunkat törvényes jogkörének teljesítésében minden esetben, amikor csak alkalma volt erre? Hiszen a főtitkár adta ki a parancsot, hogy" ne engedjék be a törvényes kormány elnökét a rádió épületébe, ő parancsolta meg a repülőterek lezárását, ő nézte el Csombénak, népünk ellenségének gaztetteit. Végül Hammarskjöld bűnösen tétlen maradt, amikor a bérgyilkosok az ENSZ szeme láttára elfogták Kongó nemzeti hősét, Patrice Lumumbát és vadállati módon meggyilkolták. Hogyan akadhatott az ENSZ "Ellenőrzése alatt álló" hatalmas leopoldville-i repülőtéren egyszer csak egy "nem ellenőrzött" terület, amelyről Kalondzsi emberei — Mobutuval és Kaszavubuval összebeszélve — az ENSZ-hatóságok szemeláttára Bakwangába szállították Lumumba híveit, hogy ott brutálisan meggyilkolják őket? — Hát ezért nem bízhatunk tovább az ENSZ-ben! A világszervezet főtitkára saját cselekedeteivel ásta alá bizalmunkat. Ugyanakkor nyál szívvel fogadunk minden olyan akciót, amelynek célja az ország belső helyzetének békés rendezése, hiszen kormányunk politikájának alapja a béke. Lundula ezután a hadihely zetről adott értékelést. Mindenekelőtt megemlítette, hogy a különböző tartományok lakossága lelkesen támogatja a Gizenga vezette központi kormány politikáját. Ez a támogatás még kézzelfoghatóbbá vált, amint a nép tudomást szerzett Lumumbának és társainak meggyilkolásáról. Ez az elkeserítő hír felnyitotta sokak szemét, akik a nyugati propaganda csapdájába esve nem látták világosan a gyarmatosítók bábjainak igazi arcát. A tábornok a tudósító előtt kézzel felvázolta Kongó tartományainak térképét és megjelölte azokat a körzeteket, amelyeknek lakossága támogatja a törvényes kormányt. Ezek közé sorolta Katanga lakosainak nagy részét, az Egyenlítői tartományt, Leopoldville és Kaszai tartomány lakosságának többségét. — Most nagy munkát végzünk a hadsereg soraiban. Igazi néphadsereget akarunk teremteni — folytatta Lundula. — Le kell küzdenünk azokat a nehézségeket, amelyeket a belga gyarmati hatóságok támasztottak. Ugyanis a belga tisztek és a gyarmati hatóságok igyekeztek a közbiztonsági erőket engedelmes eszközükké tenni, amellyel bármikor el lehet nyomni minden haladó mozgalmat, s ez bizony jórészt sikerült is nekik. Most viszont a katonák már jól kiismerik magukat az eseményekben. Nemzeti hadseregünk kész megvédeni a kongói nép kivívott szabadságát. A beszélgetés végén Lundula kijelentette, meggyőződése, hogy a kongói nép szabadságharca győzni fog. — Ennek záloga az, hogy mélységesen hiszünk igazságunkban, s a világ minden részében élő sok-sok barátunk mellettünk áll harcunkban — mondotta. Katonai szerződést írtak alá a kongói árulók Elisabethville-ből jelenti az MTI. Csombe katangaielnök kedden délben sajtóértekezleten közölte, hogy a Katanga, az Ibo-kormány és a Kalondzsi által Dél-Kaszaiban létesített "bányász állam" katonai szerződést írt alá. A szerződésben a gyarmatosítók kongói bérencei bejelentik azt a szándékukat, hogyállandó politikai kapcsolatot létesítenek egymással a politikai és katonai együttműködés biztosítására. Katanga, Dél-Kaszai és Leopoldville katonai hatóságai — a szerződés szerint — megfelelő szervezetet létesítenek ezeknek a célkitűzéseknek megvalósítására". A közlemény azzal indokolja a szerződés megkötését, hogykommunista veszély fenyegeti Kongót", továbbá, hogybebizonyosodott az ENSZ tehetetlensége". Nyugati hírügynökségi jelentések szerint megfigyelők a szerződés aláírását első lépésnek tekintik Csőmbe rendszerének Leopoldville részéről történőelismerése felé. Bár a szerződést Csőmbe, Xleo és Kalondzsi nem mintállamfők", hanem csupán mintaz illető területek küldöttei" írták alá — éppen a de facto elismerés elkerülése végett — a katangaikormány" egyik tisztviselője röviddel az aláírás után sietett kijelenteni,a szerződés megkötése azt jelenti, hogy Leopoldville hallgatólagosan elismerte Katanga függetlenségét". Az AFP jelentése szerint a kongóikerekasztal-értekezlet", amelynek Csembe javaslatára március 6-án kellene kezdődnie Génfben, március 5-én nyílik meg Tananarivóban, a Malgas Köztársaság fővárosában. Valentin Lubama, a Gizenpa-kormány szóvivője, a CTK stanleyville-i különtudósítójának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, szemenszedett hazugság a nyugati propagandának az az állítása, hogy politikai foglyokat végeztek ki Stanleyville-ben. Lubama elmondotta a CTK tudósítójának, hogy Stanleyville-ben semmiféle megtorló intézkedést sem foganatosítottak a politikai foglyok ellen — beleértve Szongoót és Mobutu biztonsági főnökét, Pongót is — és a foglyok valamennyien életben vannak. A kivégzésükről terjesztett imperialista hazugsághadjáratnak az a célja, hogy elhitesse a világ közvéleményével, a Gizenga-kormány is ugyanolyan gengszter-módszereket alkalmaz, mint Kalondzsi, Csombe, Mobutu és Kaszavubu. A szóvivő hangoztatta, hazugság a nyugati propagandának az az állítása is, hogy európaiakat gyilkoltak meg a keleti tartományban. Lubamának ezt a kijelentését megerősítette a CTK tudósítójával folytatott beszélgetésben G. Duran, az ENSZ-nek a Keleti tartományban működő megbízottja is. Duran kijelentette, hogy a Gizenga-kormány rendkívül nehéz helyzetben tisztességesen járt el és biztosította a békét a fennhatósága alá tartozó területeken. Hammarskjöld levele Raszavukahoz Nex Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ kongói tanácsadó bizottsága hétfő délután ismét ülésezett. A bizalmas tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint a Biztonsági Tanács február 20-i határozatának "értelmezéséről" tartott megbeszéléseken a bizottság tagjai csupán abban egyeztek meg, hogy Lumumba volt kongói miniszterelnök és társai halála körülményeinek kivizsgálását háromtagú bizottságra kell bízni, de még azt sem döntötték el, hogy ezt a bizottságot megalakítják-e vagy pedig a hágai nemzetközi bíróságra bízzák e feladat elvégzését. Éppen ezért ENSZ- körökben valószínűnek tartják, hogy a tanácsadó bizottság hamarosan ismét összeül. A hétfői ülésen a bizottság elfogadta annak a levélnek tervezetét, amelyet Hammarskjöld ENSZ-főtitkár később Kaszavubu kongói elnökhöz intézett. A levél sürgeti Kaszavukut, "működjék együtt az ENSZ-szel, a Biztonsági Tanács határozatának végrehajt