Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)

1961-05-14 / 113. szám

Vasárnap, 1961. május 14 250 000 szóval beszélünk a nagyvilággal Az írószövetség műfordítói ■lakosztálya »A szótárkiadás a műfordítás szolgálatában« címmel vitaestet rendezett az elmúlt napokban. A vitában részt vett műfordítók és szó­­társzerkesztők két kérdést tár­gyaltak: a szótárak hogyan elégítik ki a műfordítók igé­nyeit, s hogyan lehet tovább fejleszteni a kétnyelvű nagy­szótárak szerkesztésének mun­káját? A mai magyar szótárkészí­tés gazdag hagyományok örököse. A XVIII. század vé­gén és a XIX. század elején — a hivatalos latin nyelvtől való elszakadás korszakában — szinte valamennyi jelentős magyar író (Berzsenyi, Kazin­czy, Kölcsey, Baróti-Szabó, Bajza, Vörösmarty) szótáríró is volt. Ezekre a hagyomá­nyokra épül az a maga nemé­ben újszerű együttműködés, amely a műfordítók és a szó­társzerkesztők között az említett vitaesttel kezdődött. A szótá­rakat általában nyelvészek szerkesztik, s ha történtek is korábban kísérletek íróik bevo­nására a szótárkészítés mun­kájába, a műfordítókra ritkán gondoltak, holott tapasztala­taik révén igen nagy segítsé­get nyújthatnak. Egy-egy nyelv fejlődése (an­nak megfelelően, hogy milyen nagy területen, hány ország­ban beszélik) nem egyirányú. A német nyelv például más­más irányban alakul az NDK- bam, az NSZK-ban, Ausztriá­ban, vagy Svájcban. Ugyan­arra a fogalomra más szava­ikat alkotnak és használnak. Hasonló a helyzet az angol nyelvvel is (Anglia, Amerika, Ausztrália, India), így mind nehezebbé válik az azonos je­lentésű, de egymástól eltérő szavak összegyűjtése, szótárba foglalása, s a szótárak terje­delmét sem lehet korlátlanul növelni, hiszen, pl. a mai ma­gyar nagyszótárak már 250 000 szótári adatot tartalmaznak s az élő nyelv szavai mellett felölelik az ún. klasszikus sza­vakat is. A műfordítókkal folytatott vita eredményeként a szótár­szerkesztők most azon mun­kálkodnak, hogy a minden­képpen szükséges szakszótárak mellett kialakítsák a szépiro­dalom, a műfordítás igényeinek megfelelő nagyszótárak szerkesztési el­veit. Dr. Propper László, az Aka­démiai Kiadó szótárszerkesz­tőségének vezetője elmondot­ta, hogy a műfordítók felaján­lották aktív közreműködésü­ket s átadják a munkájuk so­rán évek, évtizedek alatt gyűj­tött idegennyelvű szókincset és azokat a jelentésváltozatokat, amelyek eddig nem szerepel­tek a szótárakban. Ugyanak­kor más országokkal közös kiadású szótárak készítésén fáradoznak. Dr. Propper László ezt mondja a magyar szótárkiadás helyzetéről, eredményeiről, törekvéseiről: — A magyar szótárkiadás hosszú időn keresztül nem fej­lődött. A két világháború kö­zött jelent meg néhány ki­emelkedő munka (Kelemen— Thienemann német, Sauva­­geot francia, Yolland angol nagyszótára), ezek azonban a szocialista fejlődés során ke­letkezett és használatossá vált szavakat nem, vagy rosszul közlik. — Az elmúlt tíz év alatt a magyar szótárkiadás világvi­szonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el. A Szov­jetuniót kivéve, hazánkban je­lent meg a legtöbb modern szótár. Jelentős sikereink van­nak a tömegigények kielégí­tése terén is, olcsó, különféle típusú szótárakat adtunk ki s nagy példányszámban. A ma­gyar szótárkészítőket dicséri, hogy id­egen nyelvek olyan szókincsét gyűjtötték össze, ami az illető nyelvet beszélő ország vagy országok szótárai­ban sem található. A német —orosz szótár készítéséhez pél­dául az NDK szótárszerkesztői a német—magyar nagyszótá­rat ajánlották a szovjet szak­embereknek, mint a német nyelv szókincsének legtelje­sebb összefoglalását. Eredmé­nyeink közé tartozik az is, hogy olyan haladó lexikográ­fiai elveket alakítottunk ki és alkalmazunk, amelyek komo­lyan megkönnyítik a szótárak használatát.­­ Az eredmények meghoz­ták a nemzetközi elismerést is. 1960 júniusában Budapes­ten rendezték meg a szocialis­ta országok szótárkészítőinek nemzetközi konferenciáját. Itt felkérték az Akadémiai Ki­adót, hogy szervezze meg a szocialista országok közötti szótárkiadási­­ együttműködést. Ma már elértük azt, hogy azo­nos jellegű szótárak nem pár­huzamosan, hanem közösen kerülnek kiadásra. (Korábban megtörtént, hogy szovjet—né­met atomfizikai szótár készült s az NDK-ban ebben az idő­ben egy ötnyelvű atomfizikai szótár szerkesztésén munkál­kodtak.) Az együttműködés számunkra is igen hasznos. Közös kiadásban készült a cseh—magyar és a lengyel­magyar nagyszótár. Az ellen­köteteket most szerkesztik. Rövidesen megjelenik az uk­rán—magyar és a magyar—uk­rán szótár. A román—magyar nagyszótárt a Román Népköz­társaságban állítják össze s mi lektoráljuk. Tárgyalásokat folytatunk arról, hogy a kül­földön megjelenő többnyelvű szótárakban a magyar nyelv is szerepeljen. Az együttmű­ködéshez tartozik az is, hogy bizonyos szótárak anyagát (szemléltető szótárak ábrái, kliséi) a kiadók átengedik egymásnak. Igen hasznos nemzetközi munkamegosztás ez. A szocialista országokban, de másutt is, nagy jelentősé­get tulajdonítanak neki. Ez év szeptemberében Varsóban ül össze a nemztközi szótárkon­ferencia, ahol számbavesszük az eredményeket s tovább fejlesztjük az együttműködést. — Milyen új szótárak meg­jelenését várhatjuk az emlí­tetteken kívül? —­A közeljövőben olyan szótárak kerülnek a könyves­boltokba, amelyek méltán fel­kelthetik az érdeklődést. Sok­évtizedes mulasztást pótolunk a finn—magyar kéziszótárral. Az év közepén lát napvilágot az 50 000 címszót tartalmazó magyar helyesírási szótár. Új szótársorozat kerül a haladó nyelvtanulók kezébe. Az ún. frazeológiai, vagy idioma-szó­­tárak azokat az idegen nyelvű szólásokat, szókapcsolatokat tartalmazzák, amelyeket szó szerint lefordítani nem lehet, de megvan a ma­gyar megfelelőjük. Az el­ső ilyen kötet Russziciz­­musok címmel a napokban jelenik meg s 5000 szólást fog­lal magában. Egy-egy nép kulturális szín­vonalának mércéje az is, hogy országa hány és milyen szó­tárt ad ki. A magyar szótár­, kiadás eredményei mutatják, hogy országunk hány nép kul­turális, tudományos életével került közvetlen kapcsolat­ba. Péteri István — A minap pénzt kínáltak. — Ne mondja. — Információkért. — Miféle információkért? — Titkos­­információkért. Hasselbacher felsóhajtott, s azt mondta: — Szerencsés em­ber maga, Wormold. Ilyen in­formációt a legkönnyebb adni. — A legkönnyebb? — Ha elég titkos, akkor csak egy ember a tudója. Csak némi képzelőerőre van szükség, Mr. Wormold. — Ügynököket kell beszer­vezni. Hogyan szervez az em­ber ügynököt, Hasselbacher. — Ki is találhatja őket, Mr. Wormold. — Úgy beszél, mintha ta­pasztalata lenne a dologban. — Nekem csak az orvostu­dományból van tapasztalatom, Mr. Wormold. Sose olvasott még hirdetéseket titkos gyógy­szerekről? Haj szesz, melyet egy rézbőrű indiántörzs hal­dokló főnöke eskü pecsétje alatt közöl. Titkos gyógysze­reknél ugyanis nem kell mel­lékelni a receptet. S a titok­nak különben is az a tulaj­donsága, hogy hiszékennyé te­szi az embereket... Ez talán a mágia maradványa. — Hallott maga könyvrejt­­jeiről? — Túl sokat ne áruljon el a dologról, Wormold. A titokza­­toskodás nem az én üzletem — gyerekem sincs. Csak en­gem ne találjon ki ügynök­nek. — Egyébként sem merném. Ezek az emberek nem nézik jó szemmel a barátságunkat Hasselbacher. Tartózkodásra intenek. Nyomoznak maga után. Mit gondol, hogyan nyo­moznak le egy embert? — Nem tudom. Legyen óva­tos, Mr. Wormold. Fogadja el a pénzüket, de ne adjon cse­rébe semmit. Magát könnyen megsebezhetik a Segura kapi­tányok. Hazudjon, s őrizze meg a szabadságát. Nem ér­demlik meg az igazmondást. Kiürítette a poharát. — Me­gyek a bacilustenyészetem­­hez, Mr. Wormold. — S egyébként van valami újság? — Hál Isten, nincs. S amíg semmi sem történt, minden megeshetik, nem igaz? Nagy kár, hogy valaha is kihúzzák a sorsjegyet. Hetente 140 ezer dollárt vesztek, szegény em­ber vagyok. — Nem feledkezik el Milly születésnapjáról. — Lehet, hogy a nyomozás eredménye kedvezőtlen lesz, s nem akarja, hogy ott legyek. De ne feledje: amíg hazudik, nem okoz bajt. — Elfogadom a pénzüket. — Nincs ezeknek pénzük, csak amit a magunkfajtától szednek el. Kilökte a csapóajtót és el­tűnt. Hasselbacher sohasem beszélt erkölcsi fogalmakban, kívül estek orvosi gyakorla­tán. A klub tagságának névsorá­ra Milly szobájában akadt rá Wormold. Tudta hol keresse: a Műlovarnők évkönyve és Pony Traggers kisasszony Fe­hér kanca című regénye kö­zött. Azért lépett be a klubba, hogy megfelelő ügynököket szerezzen s íme húsz oldalon két hasábban sorakoztak előt­te. A szeme egy igazi angol­szász névre tévedt — Vincent C. Parkman; ő lehetett tán az Earl apja. Wormoldnak úgy rémlett: családi joga van a Parkmanokra. S amikor leült rejtjelben fo­galmazni, még két nevet vá­lasztott: Cifuentes mérnököt és Luis Sanchez professzort. A professzor, legyen bárki, jo­gos jelöltnek látszott a gazda­sági kémkedésre; a mérnök ipari kémnek is megfelel; Parkman úr pedig politikai­nak. A »Shakespeare mesék« nyitott példányával (kulcs­mondatnak ezt választotta: »A következőkben a boldogságról szólunk*) ezeket rejtjelezte: »1 pont január 25-én A be­kezdés kezdődik beszerveztem segédemet 59200/5/1 szám alatt szop javasolt fizetés havi 15 peso B bekezdés nyomozzák le kérem a következőket...« Ezek a be- meg kikezdések merő pénz- és időpocséklás­­nak tűntek Wormold előtt, de Hawthorne tanítása szerint ez része a szabályzatnak, mely­hez épp úgy ragaszkodott, mint Milly minden bevásár­láskor ahhoz, hogy akár egyet­len üveggyöngyöt is külön cso­magoljanak be. »Harmadik bekezdés kezdődik a kért gaz­dasági jelentés nemsokára postán.* Most már nem volt mit ten­nie, csak várni a választ s elő­készíteni a gazdasági jelentést.­­ S ez aggasztotta. Elküldte Lo­­­­pezt, hogy a cukor- és do-­­hányiparral foglalkozó összes­­ kormánylapokat megvegye — ] ez volt Lopez első küldetése. | S ő most naponta órákat tör­ ] tött a helyi lapok olvasásával, ] s minden olyan hasábot meg- | jelölt, melyet akár a profes­­] szor, akár a mérnök elmond­ | hatott volna; különben nem ] valószínű, hogy Kingstonban, vagy Londonban bárki tanul-; mányozná a havanai napi saj-­ tót. S még ezekben a rosszul, nyomott oldalakban is új vi-­ lágra lelt; azelőtt talán túlzot-­­tan ráhagyatkozott a New­ York Timesre, vagy a Herald ? Tribunera világképének kiala- ? kításában. A Wonder Bártól ? egy saroknyira halálra késel­ ? tek egy lányt:­­z a szerelem ? mártírja*. Havanában szapo- ? rák az ilyen meg olyan már­ ? tírok. A Tropicanában egy ? férfi egyetlen éjszaka elvesz­? tette a vagyonát: felugrott a? színpadra, átölelt egy néger­­ énekest, majd kocsiját a ten­ ? gerbe vezette s örökre elme­ ? rült. Egy másik szívós oda-­ adással fojtotta meg magát a ? nadrágtartójával. Csodák is ? történtek; egy szűz ecetes? könnyeket sírt és a Guadalu­ ? pei Miasszonyunk előtt gyúj­? tott mécses rejtelmesen égett­­ egy álló hétig, pontosabban­­ péntektől péntekig. Az erő- £ | szak, szenvedély és szerelem e ?­f freskójából, csak Segura kapi-­­ i­tány áldozatai maradtak le -- j­­ ők a sajtó áldása nélkül szén-£| védték s haltak meg. (Folytatjuk.) Magyar Nemzet Az Állami Népi Együttes május 22-én a MOM Művelő­dési Házában az Ecseri lako­dalmast, május 25-én ugyanott a Muzsikáló tájak című mű­sorát adja elő, 26-án pedig a Bartók-teremben hangver­senyt rendez. Tudósítónk jelenti Cannes-ból. Szombat este mutatták, be a Dúvad­ ot Nem könnyű dolog feszti­vál-tudósítást írni, az idén kü­lönösen nem. Otthon talán én is azt hinném, hogy Cannes­­ban egymást érik az élvezetes filmek, egymás sarkát tapos­sák a sztárok, akik csuda ér­dekes dolgokat művelnek és mondanak. Minden egészen másképpen van. A filmek, egy-két ritka kivétellel, leg­feljebb jó közepesek, a sztá­rok pedig nagyon sematikusan viselkednek. Megjelennek, mosolyognak, fényképészek hada tör rájuk. A különbség annyi, hogy Sophia Loren-t (a múlt héten volt itt) vagy Gin­a Lollobrigidát (tegnap érkezett) tízszer akkora tömeg várta, tízszer annyi fotográfus tört rájuk, tízszer annyit kell mo­solyogniuk. Szerénységével tűnt fel egy tegnap érkezett kiváló filmszínész, Sidney Poi­­tier. Ismét Cannes-ban van Simone Signore-t, Yves Mon­­tand-t is újból láttuk, Fran­­coise Arnoul-lal kártyázott egy környéki vendéglőben. A legutóbbi két estén, ha nem láttunk is remekműve­ket, legalább nem bosszan­kodtunk. Előbb Olaszország mutatott be egy francia fil­met: Öröm az élet. A filmet René Clement rendezte, a fe­lejthetetlen Harc a sínekért rendezője, Alain Delon a fő­szereplője és még sok szereplő a francia. A fesztiválon ezen az estén nevettünk először. René Clement finom iróniával mesélte el nekünk egy első világháború utáni római kis­polgári anarchista családba csöppent fiatalember történe­tét. A film háttere azonban meglehetősen komor. Tudjuk, hogy a Marcia su Roma, a fa­siszta hatalomátvétel előesté­jén vagyunk. Annál a szem­betűnőbb a mi derék filmbeli anarchistáink nevetséges ügy­buzgalma. A családban a fo­gatlan nagypapa, egyben a legöregebb anarchista. Ő még Bakunint is ismerte.­­Szabad­ emberként él immár tizennégy éve a padláson, ahová még lépcső sem vezet. Nem mos­­dik , mert szerinte a piszok a természettől való. A csa­ládja szerint a víz is. Két sza­kállas, idegen anarchista is megjelenik, ezer méterről fel­ismerhetők, de fényes nappal felrobbantják Konstantin dia­dalívét a rendőrök szeme láttá­­ra. Teljesen világos, hogy ilyen harci eszközökkel nem lehet útját állni a fasizmusnak — valami ilyesmire célozgat a film. Mennyi álproblémákat bon­colgató szenvelgést, sekélyes művészkedést láttunk már ezen a fesztiválon! A német Wolfgang Staudte új filmje, Az utolsó tanú azonban nem akarja magát remekműnek feltüntetni. Izgalmas bűnügyi történet ez, kitűnő dialógusai­val, feszült légkörével végig lekötötte figyelmünket. Végre egy film,, amelynél nem kel­lett kényszeríteni magunkat arra, hogy odafigyeljünk. Wolfgang Staudte-t jól is­merjük. Évekkel ezelőtt ő ren­dezte Az alattvaló­ t, a ta­lán azóta is legjobb német fil­met. Legutóbbi filmjei, a Ró­zsák az államügyésznek és a Búcsú bátran bírálták a mai nyugatnémet viszonyokat, ezek nagyhatású, művészi szem­pontból is kiváló alkotások. Az utolsó tanú nem ilyen horderejű vállalkozás, de vé­gig érezni Staudte becsületes, haladó szemléletét. A mi filmünket, a Fáhrt István rendezésében készült Dúvad-ot szombat este mutat­ták be a fesztiválon. Dósai István NAPLÓ A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a TIT május 21— 23 közt Berzsenyi Dániel szü­letésének 185. és halálának 125. évfordulója alkalmából vándorgyűlést rendez Sopron­ban. Megemlékezéseket és elő­adásokat tartanak: Bóka László, Darvas József, Fodor József és Keresztury Dezső. A Liszt—Bartók jubileumi esztendő alkalmából a Zene­műkiadó a világon elsőként jelenteti meg nyomtatásban Bartók zongorára és zenekarra írt Scherzo-ját. Ugyancsak el­ső ízben jelentetik meg a tilin­­kóra és zongorára irt három gyergyói népdalt.­­ Értékes gyűjteménnyel gaz­dagodott a Magyar Nemzeti Galéria. A szentendrei mű­vésztelep érdekes mestere, Ilosvai Varga István festőmű­vész életpályájának fontosabb állomásait jelző 25 alkotását ajándékozta a magyar nemze­ti művészet emlékeit őrző Ga­lériának. Borsod megyében már hat helyen — a többi közt Ózdon, Encsen és Sajószentpéteren — szerveztek olyan irodalmi színpadot, amelynek öntevé­keny csoportjai rendszeresen játszanak a falvakban és a munkásszállásokon. Másodszor rendezik meg a Munkás Színjátszó Napokat május 15—17-én Miskolcon. 00 John Leach angol cimba­lomművész XVII. és XVIII. századbeli magyar művekből nagysikerű hangversenyt adott Londonban. A Times zenekri­tikusa megállapította, hogy 1767 óta ez volt az első cim­balomhangverseny Angliában, s Mark Donszkoj kiváló szov­jet filmrendező 60. születés­napját és munkássága meg­kezdésének 35. évfordulóját pénteken ünnepelték Moszk­vában a Filmművészet Házá­ban. Május 14 Az Irodalmi Színpadon be­mutatóra készülnek. Én, Francois Villon címmel a köl­tő életművéből komponált ro­mantikus, zenés-verses játékot adnak elő. A műsort május 20-án mutatják be. * Solti György, a Frankfurt am Main-i Opera vezetője május végén az új betanítása Falstaffal búcsúzik Németor­szágtól. Mint ismeretes, a jö­vő szezon kezdetétől a londo­ni Covent Garden Opera ve­zetője lesz. # Kovács György romániai magyar írót, 50. születésnapja alkalmából a Román Népköz­társaság államtanácsa a Mun­ka Érdemrend első fokozatá­val tüntette ki.­­ Borsod megyében az augusz­tus 1-ig tartó kulturális he­teken 73 hangversenyt rendez­nek a megye muzsikusai, hat ipari és hat termelőszövetke­zeti községben zenei klubeste­ket tartanak. A A Kortárs új száma A Kortárs új, májusi száma »Az Erdős-Kárpátokban« címmel közli Münnich Ferenc visszaemlékezé­seit az 1920-as Kárpát-Ukrajná­­ról, s az illegális kommunista párt munkásainak forradalmi szervezkedéséről. Irodalmi és kri­tikai folyóiratunk teljes terjede­lemben jelentette meg Kamondy László Szerelmesek fája című drámáját. Remenyik Zsigmond és Sánta Ferenc elbeszélésekkel sze­repelnek, Balogh László, Benja­min László, Bóka László, De­­mény Ottó, Fodor András, Hidas Antal, Kalász Márton, Kassák Lajos, Kósa Lajos, Takáts Gyula, Tóth Eszter pedig versekkel. Ér­deklődésre tarthat számot Gyer­tyás Albert Marcel Proust-tanul­mánya és a Nyugat egykori ala­pítójának, Fenyő Miksának a pá­rizsi rádióban elhangzott Hatvany Lajos-visszaemlékezése. A folyó­irat szemle­ rovata kritikai írások­ban emlékezik meg Ortutay Gyu­la, Nagy Sándor, Kalász Márton, Huszty Tamás egy-egy munkájá­ról, s az 1918—19-es forradalmi cikkgyűjtemény harmadik köteté­ről. Irodalmi folyóiratunk gazdag tartalmú új száma néhány kép­zőművészeti alkotást is közöl, amelyek közt kiemelkednek Fe­renczy Béni rajzai. /CFO..

Next