Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)
1961-05-14 / 113. szám
Vasárnap, 1961. május 14 250 000 szóval beszélünk a nagyvilággal Az írószövetség műfordítói ■lakosztálya »A szótárkiadás a műfordítás szolgálatában« címmel vitaestet rendezett az elmúlt napokban. A vitában részt vett műfordítók és szótárszerkesztők két kérdést tárgyaltak: a szótárak hogyan elégítik ki a műfordítók igényeit, s hogyan lehet tovább fejleszteni a kétnyelvű nagyszótárak szerkesztésének munkáját? A mai magyar szótárkészítés gazdag hagyományok örököse. A XVIII. század végén és a XIX. század elején — a hivatalos latin nyelvtől való elszakadás korszakában — szinte valamennyi jelentős magyar író (Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsey, Baróti-Szabó, Bajza, Vörösmarty) szótáríró is volt. Ezekre a hagyományokra épül az a maga nemében újszerű együttműködés, amely a műfordítók és a szótárszerkesztők között az említett vitaesttel kezdődött. A szótárakat általában nyelvészek szerkesztik, s ha történtek is korábban kísérletek íróik bevonására a szótárkészítés munkájába, a műfordítókra ritkán gondoltak, holott tapasztalataik révén igen nagy segítséget nyújthatnak. Egy-egy nyelv fejlődése (annak megfelelően, hogy milyen nagy területen, hány országban beszélik) nem egyirányú. A német nyelv például másmás irányban alakul az NDK- bam, az NSZK-ban, Ausztriában, vagy Svájcban. Ugyanarra a fogalomra más szavaikat alkotnak és használnak. Hasonló a helyzet az angol nyelvvel is (Anglia, Amerika, Ausztrália, India), így mind nehezebbé válik az azonos jelentésű, de egymástól eltérő szavak összegyűjtése, szótárba foglalása, s a szótárak terjedelmét sem lehet korlátlanul növelni, hiszen, pl. a mai magyar nagyszótárak már 250 000 szótári adatot tartalmaznak s az élő nyelv szavai mellett felölelik az ún. klasszikus szavakat is. A műfordítókkal folytatott vita eredményeként a szótárszerkesztők most azon munkálkodnak, hogy a mindenképpen szükséges szakszótárak mellett kialakítsák a szépirodalom, a műfordítás igényeinek megfelelő nagyszótárak szerkesztési elveit. Dr. Propper László, az Akadémiai Kiadó szótárszerkesztőségének vezetője elmondotta, hogy a műfordítók felajánlották aktív közreműködésüket s átadják a munkájuk során évek, évtizedek alatt gyűjtött idegennyelvű szókincset és azokat a jelentésváltozatokat, amelyek eddig nem szerepeltek a szótárakban. Ugyanakkor más országokkal közös kiadású szótárak készítésén fáradoznak. Dr. Propper László ezt mondja a magyar szótárkiadás helyzetéről, eredményeiről, törekvéseiről: — A magyar szótárkiadás hosszú időn keresztül nem fejlődött. A két világháború között jelent meg néhány kiemelkedő munka (Kelemen— Thienemann német, Sauvageot francia, Yolland angol nagyszótára), ezek azonban a szocialista fejlődés során keletkezett és használatossá vált szavakat nem, vagy rosszul közlik. — Az elmúlt tíz év alatt a magyar szótárkiadás világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el. A Szovjetuniót kivéve, hazánkban jelent meg a legtöbb modern szótár. Jelentős sikereink vannak a tömegigények kielégítése terén is, olcsó, különféle típusú szótárakat adtunk ki s nagy példányszámban. A magyar szótárkészítőket dicséri, hogy idegen nyelvek olyan szókincsét gyűjtötték össze, ami az illető nyelvet beszélő ország vagy országok szótáraiban sem található. A német —orosz szótár készítéséhez például az NDK szótárszerkesztői a német—magyar nagyszótárat ajánlották a szovjet szakembereknek, mint a német nyelv szókincsének legteljesebb összefoglalását. Eredményeink közé tartozik az is, hogy olyan haladó lexikográfiai elveket alakítottunk ki és alkalmazunk, amelyek komolyan megkönnyítik a szótárak használatát. Az eredmények meghozták a nemzetközi elismerést is. 1960 júniusában Budapesten rendezték meg a szocialista országok szótárkészítőinek nemzetközi konferenciáját. Itt felkérték az Akadémiai Kiadót, hogy szervezze meg a szocialista országok közötti szótárkiadási együttműködést. Ma már elértük azt, hogy azonos jellegű szótárak nem párhuzamosan, hanem közösen kerülnek kiadásra. (Korábban megtörtént, hogy szovjet—német atomfizikai szótár készült s az NDK-ban ebben az időben egy ötnyelvű atomfizikai szótár szerkesztésén munkálkodtak.) Az együttműködés számunkra is igen hasznos. Közös kiadásban készült a cseh—magyar és a lengyelmagyar nagyszótár. Az ellenköteteket most szerkesztik. Rövidesen megjelenik az ukrán—magyar és a magyar—ukrán szótár. A román—magyar nagyszótárt a Román Népköztársaságban állítják össze s mi lektoráljuk. Tárgyalásokat folytatunk arról, hogy a külföldön megjelenő többnyelvű szótárakban a magyar nyelv is szerepeljen. Az együttműködéshez tartozik az is, hogy bizonyos szótárak anyagát (szemléltető szótárak ábrái, kliséi) a kiadók átengedik egymásnak. Igen hasznos nemzetközi munkamegosztás ez. A szocialista országokban, de másutt is, nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Ez év szeptemberében Varsóban ül össze a nemztközi szótárkonferencia, ahol számbavesszük az eredményeket s tovább fejlesztjük az együttműködést. — Milyen új szótárak megjelenését várhatjuk az említetteken kívül? —A közeljövőben olyan szótárak kerülnek a könyvesboltokba, amelyek méltán felkelthetik az érdeklődést. Sokévtizedes mulasztást pótolunk a finn—magyar kéziszótárral. Az év közepén lát napvilágot az 50 000 címszót tartalmazó magyar helyesírási szótár. Új szótársorozat kerül a haladó nyelvtanulók kezébe. Az ún. frazeológiai, vagy idioma-szótárak azokat az idegen nyelvű szólásokat, szókapcsolatokat tartalmazzák, amelyeket szó szerint lefordítani nem lehet, de megvan a magyar megfelelőjük. Az első ilyen kötet Russzicizmusok címmel a napokban jelenik meg s 5000 szólást foglal magában. Egy-egy nép kulturális színvonalának mércéje az is, hogy országa hány és milyen szótárt ad ki. A magyar szótár, kiadás eredményei mutatják, hogy országunk hány nép kulturális, tudományos életével került közvetlen kapcsolatba. Péteri István — A minap pénzt kínáltak. — Ne mondja. — Információkért. — Miféle információkért? — Titkosinformációkért. Hasselbacher felsóhajtott, s azt mondta: — Szerencsés ember maga, Wormold. Ilyen információt a legkönnyebb adni. — A legkönnyebb? — Ha elég titkos, akkor csak egy ember a tudója. Csak némi képzelőerőre van szükség, Mr. Wormold. — Ügynököket kell beszervezni. Hogyan szervez az ember ügynököt, Hasselbacher. — Ki is találhatja őket, Mr. Wormold. — Úgy beszél, mintha tapasztalata lenne a dologban. — Nekem csak az orvostudományból van tapasztalatom, Mr. Wormold. Sose olvasott még hirdetéseket titkos gyógyszerekről? Haj szesz, melyet egy rézbőrű indiántörzs haldokló főnöke eskü pecsétje alatt közöl. Titkos gyógyszereknél ugyanis nem kell mellékelni a receptet. S a titoknak különben is az a tulajdonsága, hogy hiszékennyé teszi az embereket... Ez talán a mágia maradványa. — Hallott maga könyvrejtjeiről? — Túl sokat ne áruljon el a dologról, Wormold. A titokzatoskodás nem az én üzletem — gyerekem sincs. Csak engem ne találjon ki ügynöknek. — Egyébként sem merném. Ezek az emberek nem nézik jó szemmel a barátságunkat Hasselbacher. Tartózkodásra intenek. Nyomoznak maga után. Mit gondol, hogyan nyomoznak le egy embert? — Nem tudom. Legyen óvatos, Mr. Wormold. Fogadja el a pénzüket, de ne adjon cserébe semmit. Magát könnyen megsebezhetik a Segura kapitányok. Hazudjon, s őrizze meg a szabadságát. Nem érdemlik meg az igazmondást. Kiürítette a poharát. — Megyek a bacilustenyészetemhez, Mr. Wormold. — S egyébként van valami újság? — Hál Isten, nincs. S amíg semmi sem történt, minden megeshetik, nem igaz? Nagy kár, hogy valaha is kihúzzák a sorsjegyet. Hetente 140 ezer dollárt vesztek, szegény ember vagyok. — Nem feledkezik el Milly születésnapjáról. — Lehet, hogy a nyomozás eredménye kedvezőtlen lesz, s nem akarja, hogy ott legyek. De ne feledje: amíg hazudik, nem okoz bajt. — Elfogadom a pénzüket. — Nincs ezeknek pénzük, csak amit a magunkfajtától szednek el. Kilökte a csapóajtót és eltűnt. Hasselbacher sohasem beszélt erkölcsi fogalmakban, kívül estek orvosi gyakorlatán. A klub tagságának névsorára Milly szobájában akadt rá Wormold. Tudta hol keresse: a Műlovarnők évkönyve és Pony Traggers kisasszony Fehér kanca című regénye között. Azért lépett be a klubba, hogy megfelelő ügynököket szerezzen s íme húsz oldalon két hasábban sorakoztak előtte. A szeme egy igazi angolszász névre tévedt — Vincent C. Parkman; ő lehetett tán az Earl apja. Wormoldnak úgy rémlett: családi joga van a Parkmanokra. S amikor leült rejtjelben fogalmazni, még két nevet választott: Cifuentes mérnököt és Luis Sanchez professzort. A professzor, legyen bárki, jogos jelöltnek látszott a gazdasági kémkedésre; a mérnök ipari kémnek is megfelel; Parkman úr pedig politikainak. A »Shakespeare mesék« nyitott példányával (kulcsmondatnak ezt választotta: »A következőkben a boldogságról szólunk*) ezeket rejtjelezte: »1 pont január 25-én A bekezdés kezdődik beszerveztem segédemet 59200/5/1 szám alatt szop javasolt fizetés havi 15 peso B bekezdés nyomozzák le kérem a következőket...« Ezek a be- meg kikezdések merő pénz- és időpocséklásnak tűntek Wormold előtt, de Hawthorne tanítása szerint ez része a szabályzatnak, melyhez épp úgy ragaszkodott, mint Milly minden bevásárláskor ahhoz, hogy akár egyetlen üveggyöngyöt is külön csomagoljanak be. »Harmadik bekezdés kezdődik a kért gazdasági jelentés nemsokára postán.* Most már nem volt mit tennie, csak várni a választ s előkészíteni a gazdasági jelentést. S ez aggasztotta. Elküldte Lopezt, hogy a cukor- és do-hányiparral foglalkozó összes kormánylapokat megvegye — ] ez volt Lopez első küldetése. | S ő most naponta órákat tör ] tött a helyi lapok olvasásával, ] s minden olyan hasábot meg- | jelölt, melyet akár a profes] szor, akár a mérnök elmond | hatott volna; különben nem ] valószínű, hogy Kingstonban, vagy Londonban bárki tanul-; mányozná a havanai napi saj- tót. S még ezekben a rosszul, nyomott oldalakban is új vi- lágra lelt; azelőtt talán túlzot-tan ráhagyatkozott a New York Timesre, vagy a Herald ? Tribunera világképének kiala- ? kításában. A Wonder Bártól ? egy saroknyira halálra késel ? tek egy lányt:z a szerelem ? mártírja*. Havanában szapo- ? rák az ilyen meg olyan már ? tírok. A Tropicanában egy ? férfi egyetlen éjszaka elvesz? tette a vagyonát: felugrott a? színpadra, átölelt egy néger énekest, majd kocsiját a ten ? gerbe vezette s örökre elme ? rült. Egy másik szívós oda- adással fojtotta meg magát a ? nadrágtartójával. Csodák is ? történtek; egy szűz ecetes? könnyeket sírt és a Guadalu ? pei Miasszonyunk előtt gyúj? tott mécses rejtelmesen égett egy álló hétig, pontosabban péntektől péntekig. Az erő- £ | szak, szenvedély és szerelem e ?f freskójából, csak Segura kapi- itány áldozatai maradtak le -- j ők a sajtó áldása nélkül szén-£| védték s haltak meg. (Folytatjuk.) Magyar Nemzet Az Állami Népi Együttes május 22-én a MOM Művelődési Házában az Ecseri lakodalmast, május 25-én ugyanott a Muzsikáló tájak című műsorát adja elő, 26-án pedig a Bartók-teremben hangversenyt rendez. Tudósítónk jelenti Cannes-ból. Szombat este mutatták, be a Dúvad ot Nem könnyű dolog fesztivál-tudósítást írni, az idén különösen nem. Otthon talán én is azt hinném, hogy Cannesban egymást érik az élvezetes filmek, egymás sarkát tapossák a sztárok, akik csuda érdekes dolgokat művelnek és mondanak. Minden egészen másképpen van. A filmek, egy-két ritka kivétellel, legfeljebb jó közepesek, a sztárok pedig nagyon sematikusan viselkednek. Megjelennek, mosolyognak, fényképészek hada tör rájuk. A különbség annyi, hogy Sophia Loren-t (a múlt héten volt itt) vagy Gina Lollobrigidát (tegnap érkezett) tízszer akkora tömeg várta, tízszer annyi fotográfus tört rájuk, tízszer annyit kell mosolyogniuk. Szerénységével tűnt fel egy tegnap érkezett kiváló filmszínész, Sidney Poitier. Ismét Cannes-ban van Simone Signore-t, Yves Montand-t is újból láttuk, Francoise Arnoul-lal kártyázott egy környéki vendéglőben. A legutóbbi két estén, ha nem láttunk is remekműveket, legalább nem bosszankodtunk. Előbb Olaszország mutatott be egy francia filmet: Öröm az élet. A filmet René Clement rendezte, a felejthetetlen Harc a sínekért rendezője, Alain Delon a főszereplője és még sok szereplő a francia. A fesztiválon ezen az estén nevettünk először. René Clement finom iróniával mesélte el nekünk egy első világháború utáni római kispolgári anarchista családba csöppent fiatalember történetét. A film háttere azonban meglehetősen komor. Tudjuk, hogy a Marcia su Roma, a fasiszta hatalomátvétel előestéjén vagyunk. Annál a szembetűnőbb a mi derék filmbeli anarchistáink nevetséges ügybuzgalma. A családban a fogatlan nagypapa, egyben a legöregebb anarchista. Ő még Bakunint is ismerte.Szabad emberként él immár tizennégy éve a padláson, ahová még lépcső sem vezet. Nem mosdik , mert szerinte a piszok a természettől való. A családja szerint a víz is. Két szakállas, idegen anarchista is megjelenik, ezer méterről felismerhetők, de fényes nappal felrobbantják Konstantin diadalívét a rendőrök szeme láttára. Teljesen világos, hogy ilyen harci eszközökkel nem lehet útját állni a fasizmusnak — valami ilyesmire célozgat a film. Mennyi álproblémákat boncolgató szenvelgést, sekélyes művészkedést láttunk már ezen a fesztiválon! A német Wolfgang Staudte új filmje, Az utolsó tanú azonban nem akarja magát remekműnek feltüntetni. Izgalmas bűnügyi történet ez, kitűnő dialógusaival, feszült légkörével végig lekötötte figyelmünket. Végre egy film,, amelynél nem kellett kényszeríteni magunkat arra, hogy odafigyeljünk. Wolfgang Staudte-t jól ismerjük. Évekkel ezelőtt ő rendezte Az alattvaló t, a talán azóta is legjobb német filmet. Legutóbbi filmjei, a Rózsák az államügyésznek és a Búcsú bátran bírálták a mai nyugatnémet viszonyokat, ezek nagyhatású, művészi szempontból is kiváló alkotások. Az utolsó tanú nem ilyen horderejű vállalkozás, de végig érezni Staudte becsületes, haladó szemléletét. A mi filmünket, a Fáhrt István rendezésében készült Dúvad-ot szombat este mutatták be a fesztiválon. Dósai István NAPLÓ A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a TIT május 21— 23 közt Berzsenyi Dániel születésének 185. és halálának 125. évfordulója alkalmából vándorgyűlést rendez Sopronban. Megemlékezéseket és előadásokat tartanak: Bóka László, Darvas József, Fodor József és Keresztury Dezső. A Liszt—Bartók jubileumi esztendő alkalmából a Zeneműkiadó a világon elsőként jelenteti meg nyomtatásban Bartók zongorára és zenekarra írt Scherzo-ját. Ugyancsak első ízben jelentetik meg a tilinkóra és zongorára irt három gyergyói népdalt. Értékes gyűjteménnyel gazdagodott a Magyar Nemzeti Galéria. A szentendrei művésztelep érdekes mestere, Ilosvai Varga István festőművész életpályájának fontosabb állomásait jelző 25 alkotását ajándékozta a magyar nemzeti művészet emlékeit őrző Galériának. Borsod megyében már hat helyen — a többi közt Ózdon, Encsen és Sajószentpéteren — szerveztek olyan irodalmi színpadot, amelynek öntevékeny csoportjai rendszeresen játszanak a falvakban és a munkásszállásokon. Másodszor rendezik meg a Munkás Színjátszó Napokat május 15—17-én Miskolcon. 00 John Leach angol cimbalomművész XVII. és XVIII. századbeli magyar művekből nagysikerű hangversenyt adott Londonban. A Times zenekritikusa megállapította, hogy 1767 óta ez volt az első cimbalomhangverseny Angliában, s Mark Donszkoj kiváló szovjet filmrendező 60. születésnapját és munkássága megkezdésének 35. évfordulóját pénteken ünnepelték Moszkvában a Filmművészet Házában. Május 14 Az Irodalmi Színpadon bemutatóra készülnek. Én, Francois Villon címmel a költő életművéből komponált romantikus, zenés-verses játékot adnak elő. A műsort május 20-án mutatják be. * Solti György, a Frankfurt am Main-i Opera vezetője május végén az új betanítása Falstaffal búcsúzik Németországtól. Mint ismeretes, a jövő szezon kezdetétől a londoni Covent Garden Opera vezetője lesz. # Kovács György romániai magyar írót, 50. születésnapja alkalmából a Román Népköztársaság államtanácsa a Munka Érdemrend első fokozatával tüntette ki. Borsod megyében az augusztus 1-ig tartó kulturális heteken 73 hangversenyt rendeznek a megye muzsikusai, hat ipari és hat termelőszövetkezeti községben zenei klubesteket tartanak. A A Kortárs új száma A Kortárs új, májusi száma »Az Erdős-Kárpátokban« címmel közli Münnich Ferenc visszaemlékezéseit az 1920-as Kárpát-Ukrajnáról, s az illegális kommunista párt munkásainak forradalmi szervezkedéséről. Irodalmi és kritikai folyóiratunk teljes terjedelemben jelentette meg Kamondy László Szerelmesek fája című drámáját. Remenyik Zsigmond és Sánta Ferenc elbeszélésekkel szerepelnek, Balogh László, Benjamin László, Bóka László, Demény Ottó, Fodor András, Hidas Antal, Kalász Márton, Kassák Lajos, Kósa Lajos, Takáts Gyula, Tóth Eszter pedig versekkel. Érdeklődésre tarthat számot Gyertyás Albert Marcel Proust-tanulmánya és a Nyugat egykori alapítójának, Fenyő Miksának a párizsi rádióban elhangzott Hatvany Lajos-visszaemlékezése. A folyóirat szemle rovata kritikai írásokban emlékezik meg Ortutay Gyula, Nagy Sándor, Kalász Márton, Huszty Tamás egy-egy munkájáról, s az 1918—19-es forradalmi cikkgyűjtemény harmadik kötetéről. Irodalmi folyóiratunk gazdag tartalmú új száma néhány képzőművészeti alkotást is közöl, amelyek közt kiemelkednek Ferenczy Béni rajzai. /CFO..