Magyar Nemzet, 1961. október (17. évfolyam, 233-258. szám)

1961-10-13 / 243. szám

% ségükbe a Német Szövetségi Köztársaságot, annak fegyve­res erőit ők nevezik saját elő­őrsüknek Európa szívében és őik állították büszkén, hogy Nyugat-Berlini számukra a szocialista országok testébe fúródó ék. Ne próbálják tehát másra hárítani a­ felelősséget a jelenlegi feszültségért. Náci háborús bűnösök a NATO vezető posztjain — Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1843 októberében Moszkvában az Egyesült Álla­mok, Anglia és a Szovjetunió képviselői nyilatkozatokat tet­tek. Ezekhez a nyilatkozatok­hoz később Franciaország is csatlakozott. — Az egyik nyilatkozat pél­dául azokról a kegyetlenke­désekről szól, amelyeket a német náci hadsereg a Szov­jetunió területén és más or­szágokban elkövetett. Példát­lan tömeggyilkosságokat, ad­dig nem látott gazságokat haj­tottak végre. »A kegyetlenke­désekről*! című nyilatkozat­ban a­ következőket mondot­ták a náci hóhérokról — ér­demes erre emlékezni:­­A há­rom szövetséges hatalom azo­­­kat a német tiszteket, akik kegyetlenkedésekért, mészárlá­sokért és kivégzésekért fele­lősek vagy azokban hozzájá­rulásukkal részt vettek, vissza fogja küldeni azokba az or­szágokba, amelyekben aljas cselekedeteiket elkövették, hogy a felszabadított országok saját törvényeik szerint von­hassák őket felelősségre és ítélkezhessenek felettük.­ Ezt a nyilatkozatot annak idején mi is olyan igazságos állás­pontnak tartottuk, amelynek érvényesítéséért harcolni kell.­­— Van ennek a nyilatko­zatnak egy része, amelyben az áll, hogy ezeket a bűnösöket a világ legtávolabbi zugáig üldözni fogják, és kiszolgál­tatják őket, bárhol is legye­nek. Ez is tetszett nekünk. — Nos, hogyan fest ez a jelenlegi NATO-gyakorlatban? Nehéz volna rövid idő alatt személy szerint felsorolni azo­kat a bebizonyítottan kegyet­­lenkedő fasiszta hóhérokat, akik ma olyan területen és körben működhetnek, ahol a NATO-hatalmak­nak — ha akarnák — nem is nagyon, kellene őket keresniük. Csak­— A Szovjetunió elhatá­rozta, hogy békét kell kötni Németországgal és fel kell számolni a második világhá­ború maradványait és ezzel az abnormális nyugat-berlini helyzetet. A nyugatiak most nagy lármát csapnak, azt mondják, hogy a feszültséget ezáltal a Szovjetunió idézte elő. Ez hazugság, a népek tu­datos megtévesztése. A Német Szövetségi Köztársaságban mostanában tömeggyűléseken, fasiszta szervezetek felvonulá­sain, ünnepségein, gyűlésein kormánytagok szólalnak fel és nyíltan más ország terüle­teinek elfoglalását sürgetik. Hosszú volna itt felsorolni, hogy mit tartanak a revan­­sista kalandorok saját tulajdo­nuknak, de mi magyarok, na­gyon jól emlékszünk a máso­dik világháború alatt sokszo­rosított és terjesztett náci tér­képekre, amelyeken a mi Du­nántúlunk mint a hitleri biro­dalom része volt feltüntetve. Olyasfajta a felfogásuk, hogy ahol, amerre valaha német ember élt, vagy él, az körül­belül mind őket illeti meg; ebből következik aztán, hogy meg akarják hódítani, meg akarják szállni az egész vilá­got. Fegyverkeznek, revansra készülnek, nem ismerik el a második világháború eredmé­nyeként kialakult határokat, s Nyugat-Berlinből puskaporos hordót csinálnak. Minden nép és minden olyan kormány előtt, amely felelősséget érez népe sorsáért, ott áll a kér­dés: mi a teendő ebben a helyzetben? Érjük be azzal, hogy évről évre, hónapról hó­napra, hétről hétre megálla­píthatjuk, hogy ezért a hely­zetért az USA kormánya, vagy a francia kormány a fe­lelős, de közben tűrjük, hogy Európa szívében nő az új re­­vansista erő és hatalom? Vagy pedig cselekedni kell és gátat kell emelni a háborús kalan­dok elé. Ez a történelem kér­dése ma az összes népek szá­mára és mindazon kormányok számára, amelyek felelősséget éreznek népük sorsáért és a békéért. — Ilyen viszonyok között alakult ki az a nézet — a szovjet kormány álláspontja, kezüket kellene kinyújtaniuk és megfoghatnák őket, s aho­gyan a nyilatkozatban szere­pel, átadhatnák vádlóiknak, azoknak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket elkö­vették. Példaképpen három nevet említek. — Speidel tábornok Fran­ciaországban megszállóként működött és felel azokért a kegyetlenkedésekért, amelye­ket ott a hitlerista haderők elkövettek. Es nem a világ va­lami eldugott zugában van, hanem Párizsban, mint a NATO európai szárazföldi csapatainak főparancsnoka. Hasonló a helyzet Heusinger volt náci tábornokkal, aki vi­szont Washingtonban találha­tó, mint a NATO katonai ta­nácsának elnöke. Ugyanígy egy Wagner nevű, volt náci ellentengernagy ma is ellen­tengernagy és a NATO ten­geri erői egy részének főpa­rancsnoka. Bonn fegyveres erőinek jelenleg olyan volt náci tábornok a főparancsno­ka, akit a Szovjetunióban, mint háborús bűnöst elítél­tek. Ki az hát, aki megtar­totta a megegyezéseket és ki az, aki nem tartotta meg? — Korábban a megszállt Németországban — mielőtt ott kialakultak volna az ön­álló államok — valóban meg­szállási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem jutot­tak hatalomra, nácik nem ju­tottak főparancsnoki tisztség­hez, hanem felelősségre von­ták és megbüntették azokat, akiknek megbüntetésére a nagyhatalmak ünnepélyesen fogadalmat tettek és megálla­podást kötöttek. Az USA-ról és a NATO-ról nem lehet le­mosni azt a gyalázatot, ami azáltal szállt reá, hogy az embertelen szörnyűségeket el­követett vadállatokat ma fon­tos funkcióban tartja és ki­vonja a büntetés alól. ní t*­T • a mi kormányunk álláspontja, a varsói szerződésben tömö­rült valamennyi kormány ál­láspontja —, hogy fel kell szá­molni a második világháború maradványait, meg kell kötni a békét a két Németországgal és véget kell vetni annak, hogy Nyugat-Berlin háborús góc, puskaporos hordó legyen.­­ Az USA kormánya, a NATO más felelős tényezői ez idő szerint minden hivatalos megnyilatkozásukban fenyege­tőznek: arról beszélnek, hogy nyugat-berlini jogaikat min­denképpen megvédik és azo­kért harcolni fognak.­­ Először is, a mi fogal­maink szerint joga mindig an­nak van, aki kötelezettségei­nek is eleget tesz. Az Egyesült Államok kormánya, Anglia kormánya, Franciaország kor­mánya nem tett eleget azok­nak a kötelezettségeinek, ame­lyek a megszállási joggal együtt jártak, s így jogokról sem beszélhetnek. — Másodszor: olyan csodát még nem látott a világ, hogy ha egy háború befejezéseként — még ha tizenhat évvel ké­sőbb is — békeszerződést köt­nek, bárkinek is megszállási joga maradjon. A NATO-ha­­talmaknak szembe kell néz­niük ezzel. Ma a Szovjetunió­nak, a szocialista világnak — és benne a Német Demokra­tikus Köztársaságnak is — az igazsága mellett ereje is van és meg kell mondani, hogy ez a nagyobb erő. — Az Egyesült Államok fe­lelős kormánytényezői foly­ton azt mondják, hogy vala­milyen elmaradást kell behoz­niuk. Hol van ez az elmara­dás? Kiderül, hogy elmaradás mindenekelőtt két területen van: a legkorszerűbb fegyve­rek — a reaktív fegyverek, az interkontinentális rakéták — terén és a hagyományos fegy­verzetben. — A világ azonban megvál­tozott. Van erő — és kell is hogy legyen —, amelyik éber és készen áll: a szocialista vi­lág ereje. Ez az erő vissza tudja tartani a nagyon for­ró fejűeket, meg tudja fékezni őket­, ha­ netán provokációra szánnák el magukat. — Ezzel összefüggésben meg kell mondanom, hogy m­i he­lyeseljük azokat az intézkedé­seket, amelyeket a védelmi erők fokozása érdekében a Szovjetunióban és a szocialista tábor más országaiban végre­hajtottak. Ezek közé sorolható a Szovjetunió kísérleti atom­robbantásai újrakezdésének bejelentése. Természetesen az volna a legjobb, ha nem­ volna atomrobbantás a világon. Ez magától értetődik, s ezt a szovjet kormány nyilatkozata is hangsúlyozza. A szovjet kormányt a helyzet kénysze­rítette erre a rendszabályra. A Szovjetunió védelmi erejének továbbfejlesztése feltétlenül . Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk saját kötelessé­günket. Nekünk is kötelessé­günk, hogy gondoskodjunk az ország védelméről. Kormá­nyunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Különböző intézkedéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket nö­veljük és magunk is hozzá­járuljunk ahhoz a hatalma­sabb erőhöz, a szocialista vi­lág erejéhez, amely a háborús agresszorokat fékentartja, ha pedig provokatív lépésre szán­nák el magukat, megfelelő leckében részesíti. — Milyen intézkedéseket tettünk? Többek között gon­doskodtunk arról, hogy a ma­gyar hadsereg fegyverzetét korszerű színvonalra emeljük. Az intézkedések közé tartozik az is, hogy a kétéves szolgá­lati idejüket a közeljövőben letöltő katonákat ideiglenesen visszatartottuk, mert az a vé­leményünk, hogy ez szükséges és helyes. Ébereknek kell lennünk, készenlétben kell lennünk. Ezért népünk érti is, támogatja is, helyesli is eze­ket az intézkedéseket.­­ Ezzel összefüggésben sze­retnék köszönetet mondani az országgyűlés tagjainak, magá­nak az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német bé­keszerződés kérdésében augusztusban kiadott kor­mánynyilatkozatot. Meg kell mondanom, hogy a magyar kormány — mint ezt már nyi­latkozatában is leszögezte és ahogy ezt most az országgyű­lés saját nyilatkozatában meg­erősítette — mindazokkal az államokkal együtt, amelyek erre készek lesznek, meg fog­ja kötni a békét a két Német­országgal, ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Német Demokratikus Köztár­sasággal. — A magyar kormány leg­jobb meggyőződése és lelkiis­merete szerint jár el, amikor ezt a politikát követi a né­met kérdésben. A magyar népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanúsítsuk. Magyarország — akkori urai­nak bűnéből — kezdetben Hitler Harmadik Birodalmá­nak csatlósa volt, majd áldo­zata lett. — A második világháború­ban a magyar népesség felnőtt lakosságának nyolc százaléka szükséges, hiszen nemcsak a Szovjetunió népeinek bizton­ságáról, nemcsak a szocialista világ országainak biztonságá­ról, hanem a világ összes né­peinek biztonságáról és bé­kéjéről van szó. — Ha ilyen a világ, akkor ezt meg kell csinálni, mert mi lenne, ha a Szovjetunió, vagy a szocialista világ volna el­maradva a legkorszerűbb fegyverek és a hagyományos fegyverek terén? Ezt minden­ki tudja. A szovjet kormány döntése tehát kényszerű, de helyes intézkedés­ vesztette életét. A hídállo­mány 85 százaléka, a vasúti berendezések 35 százaléka ment tönkre. Nagy lakásprob­lémákkal küszködünk — a második világháborúban egye­dül Budapesten 27 ezer lakás semmisült meg teljesen. Ho­— A magyar nép számára évszázadokon keresztül sors­­kérdés volt a harc a germán imperialista törekvések ellen. A mi népünk számára ezért nagy jelentősége van annak, hogy a monopóliumok, az im­perialista hódító nagytőke ál­tal uralt Német Szövetségi Köztársaság mellett megszüle­tett, létezik az első munkás­paraszt német állam, amely a munkásosztály szívéből sar­jadt. A munkásosztály forra­dalmi pártja, a Német Szo­cialista Egységpárt ihlette Ke­­let-Németország népét ennek az államnak a megalkotására. Ez az állam a hordozója azok­nak a német kulturális érté­keknek, amelyek dicsőséget szereztek a német népnek. Ez az állam Marx, Engels tanait váltja valóra. Nekünk, magya­roknak, az egész haladó em­beriségnek jó az, hogy Német­ország egy részében, Európa szívében van egy német állam, amely harcol a német nagy­tőke, a német imperializmus, a német militarizmus ellen és a békebontás ellen. Ezért va­gyunk mi vele szolidárisak. (Nagy taps.) — Mi helyeseljük a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, s helyeslünk minden intézkedést, amit en­nek érdekében tesz. Külön üd­vözöljük azt az augusztus 13-i intézkedést, amellyel a Nyu­­gat-Berlinben létesített kém- és diverzánsközpontot meg­fosztotta az akadálytalan köz­lekedés lehetőségétől.­­ A varsói szerződés tag­államai, kormányaink tárgya­lásokat kívánnak, s annak hívei, hogy mindazok az álla­mok, amelyek szövetségben voltak a második világháború alatt és együtt harcoltak a német nácizmus ellen, jussa­nak egyetértésre a német bé­keszerződés megkötésében. — A mi pártunk a munkás­­osztály pártja és amióta a gyám tudnánk mi élni és gaz­dálkodni, ha az a 27 ezer la­kás megmarad! Elpusztult az állatállományunk 70 százalé­ka. Most eleget foglalkozunk a mezőgazdasággal, tudjuk, mit jelent ez. Az akkori nem­zeti vagyon 40 százaléka pusz­tult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembeszálljon a német impe­rializmussal és a német re­­vans-törekvésekkel. — Másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünknek van mit védenie: nemzeti füg­getlenség, történelmi szocia­lista vívmányok birtokában van, békében él és dolgozik. Ez három olyan vívmány, amelynek védelmében min­dent meg kell tenni. — Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meg­győződésünkben és érzel­meinkben, szívünk minden vércseppjével szolidárisak va­gyunk a Német Demokratikus Köztársasággal. (Nagy taps.) világon a munkásosztálynak forradalmi pártja van, min­dig a békéért harcolt. Termé­szetesen mi is a békéért har­colunk, mert a háborúban mindig a népek millióinak, a dolgozó embereknek kell vé­­rezniük, szenvedniük, és pusz­tulniuk.­­ Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés ver­senyétől. Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb-utóbb mellette döntenek. — Békét kívánunk minden népnek, természetesen az Egyesült Államok és Nyugat- Németország népének is. Meg­győződésünk, hogy a világ minden népe békében élhet. Kormányunk híve a háborús veszély teljes megszüntetésé­nek s ezért népünk támogatá­sával küzd az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges fel­számolásáért.­­ Ami az általános és tel­jes leszerelést,­­valamint a há­ború veszélyének egyszer s min­denkorra való megszüntetését illeti: meg kell mondani, hosz­­szú harc lesz, amíg mindez győzelemre jut. Ha azonban az emberiség fenn akar ma­radni, ebben a harcban győz­nie kell. Ezért kell a szocialis­ta világnak és nemcsak a szo­cialista világnak, hanem a békeszerető népeknek és álla­moknak együttesen olyan nagy és egységes erőt képviselniük, amely mindenkivel tudomásul veteti, hogy nincs más út, mint a békés egymás mellett élés, az általános és teljes le­szerelés. Természetes, hogy mi békét akarunk, mert meg akarjuk valósítani második öt­éves tervünket. Hasonló békés tervek foglalkoztatják az egész szocialista világot. Min­den szocialista ország békében akar élni, s népének javát akarja előmozdítani. Meg kell kötni a német békeszerződést Kötelességünk, hogy gondoskodjunk az ország védelméről Meggyőződésünk, hogy a világ minden népe békében élhet Magyar Nemzet Sok sikert kívánunk az SZKP XXII. kongresszusának — Kiemelkedő példa erre a Szovjetunió. Pártunk küldött­sége hamarosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sára. Jelen lehetünk a Szov­jetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfo­gadásánál. Milyen nagyszerű program és milyen nagyszerű távlatok! Tíz esztendő múlva a Szovjetunió megelőzi a je­lenleg legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államo­kat az egy­ főre jutó termelés­ben; húsz esztendő múlva már a Szovjetunióban lénye­gében felépül a kommunista társadalom, a jelenlegi ha­talmas és fejlett ipart a hatszorosára, a mezőgazda­ság hozamát három és félsze­resére növelik; általánossá te­szik a középiskolai oktatást és a középiskolásokat kollé­giumokban nevelik; a közle­kedési eszközök igénybevéte­le díjtalan lesz; nem lesz lakbér és boldog, elégedett lesz az emberek élete. íme, a békés építőmunka nagysze­rű távlatai.­­ Eddig két terve volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Az első: szétzúzni a kapitalista földesúri hatal­mat és megteremteni a pro­letárdiktatúrát Ezt a tervet megvalósították. A másik: fel­építeni a szocialista társadal­mat. Ezt a tervüket is meg­valósították. S most a har­madik terv: felépíteni a kom­munista társadalmat. Ez a terv is reális, ezt is megva­lósítják. A kommunista társa­dalom felépítése a szovjet nép nagyszerű célja. De az SZKP kongresszusa mégsem csak a szovjet nép számára jelentős, hanem az egész szocialista vi­lág, az egész nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom számára, a világ népei számá­ra is, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért har­col, hogy kivívja az emberi­ségnek az általános és teljes leszerelést, a háború nélküli világot. Ez a nagyszerű cél az egész emberiséget érinti! Igaz szívvel kívánunk tehát sok sikert a Szovjetunió Kommu­nista Pártja kongresszusának, a szovjet népnek, amely nem­csak saját magának, hanem a világ más népeinek is utat tör. Amit ők elértek és elér­nek, az az egész emberiség vívmánya. A második ötéves terv megvalósítása a magyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz . Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, nem szükséges, hogy a terv részleteivel fog­lalkozzam, hiszen azt alaposan megtárgyalta az országgyűlés. Ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amely­nek éveiben Magyarországon befejeződik a szocialista tár­sadalom megalapozása és tel­jes lendülettel áttérünk a fej­lett szocialista társadalom épí­tésére. A terv megvalósítása a magyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz!­­ A célok elérése nagy munkát kíván. Az ipari ter­melés tervezett növekedését 70 százalékban a termelékeny­ség emelésével kell bizto­ /Péntek 1961. október 13. sítani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelékenység növelése, a termelési költségek csökken­tése. A mezőgazdaságban ez­zel együtt jár a szocialista nagyüzemi gazdaság megszi­lárdítása és megfelelő színvo­nalra emelése Olyan terv ez tehát, amely nagyszerű célo­kat tűz ki, de nagy munkát is követel az egész néptől, mindenkitől, aki a szocializ­mus építésén dolgozik. — Ami a mezőgazdaságot il­leti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály termé­szetesen kedvezőtlen következ­ményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. Fehér elvtárs részletesen és helyesen beszélt arról, mit kell tennünk, hogy az aszály miatt kiesett takarmányt pó­toljuk. Meg kell oldanunk a takarmány­kérdést, s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Aho­gyan az idei év aszályos volt, a következő talán nem lesz, de a harmadik megint az, le­het, mégis öt év alatt min­denképpen 23 százalékkal nö­vekednie kell a mezőgazdasá­gi termelésnek, s ha a­karjuk, meg is tudjuk csinálni! — Ami az aszályt illeti, az időjárást ma még nem tudja szabályozni a tudomány. Mégis mit látunk? A jól dol­­gozó embert, a jól dolgozó ál­lami gazdaságot, a jól dolgo­zó termelőszövetkezetet az aszály sem sújtja annyira. Aki viszont rosszabbul dolgo­zik, azt az aszály is inkább sújtja. A jól dolgozó akkor is ér el eredményt, amikor hétszámra zuhog az eső, a rosszul dolgozót, pedig az eső is a földre veri. — Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. Rossz időben is le­het valamicskével jobb ered­ményt elérni munkával, na­gyon jó időjárás esetén pedig sokkal jobb eredményt lehet elérni, ha jó munkát vég­zünk. Ilyenkor is megmutat­kozik egyébként a szocialista termelési forma nagyobb ere­je. Minden becsületes paraszt­ember bevallja: ha most nem lenne termelőszövetkezet, ak­kor elmehetne a templomajtó elé és tarthatná a sapkáját vagy a kalapját. A termelő­­szövetkezet még ilyen körül­mények között is jól vizsgá­zott, s ahol jól dolgoztak, az aszály ellenére is voltak ered­ményeik. Önök tudják, ha most az egyik holdon 9 mázsa ku­korica termett, a másikon pe­dig 18 mázsa, ez nem valami túlvilági erő miatt, hanem a munkától függően alakult így.­­ Ami a termelőszövetke­zetek fejlődését illeti, min­denki tanúsíthatja, hogy a termelőszövetkezetek megerő­sítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az elő­ző évben volt. Termelőszövet­kezeteink döntő többsége jól dolgozott, az időjárás nehézsé­gei ellen is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki korábban sohasem vezetett ilyen nagy gazdasá­got. Biztosítjuk a termelőszö­vetkezeti vezetőket és tagsá­got, ha jól dolgoznak, ak­kor nagyon gyorsan teremtenek virágzó gazdaságot az egyéb­ként még nagyon rövid ideje működő term­el­őszövetkezetek. A fejlődést nagymértékben segíti, hogy ebben a munká­ban az egyéni és a közérdek a legszorosabban összefügg. Az, hogy a munkát jól elvé­gezzék, hogy jó legyen a ter­més, hogy jó legyen a része­sedés és a jövedelem, az ér­deke a termelőszövetkezet tagságának, érdeke az egész termelőszövetkezetnek, mint közösségnek és érdeke az egész országnak. Itt az egyéni és a közérdek azonos. — Egy-két gondolatot okta­tásügyi törvényünkről. Jó tör­vény, kívánatos, hogy megva­lósuljon. Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szovjet szputnyikot, s megkezdte ke­ringését a világűrben. A kis »bip-bip« hang halálra rémí­tette az imperialistákat. Az első szputnyik sikeres felbo­csátása után sok amerikai folyóiratban és napilapban nagy cikkek jelentek meg a szovjet közoktatásró­l, és bi­zony hamarosan megtalálták az összefüggést a szovjet köz­oktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása között.

Next