Magyar Nemzet, 1961. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1961-12-01 / 284. szám

4 Magyar Nenet. Gyorsfénykép extry ifiplimilizinxys Ködös és hideg este volt. A Tisza-hídnál vonat jött velünk szembe, leeresztették a sorompót, a forgalom összetorlódott a síkos úton. Néhányan kiszálltunk. Cigarettára gyújtottam a hűvös szélben — lent a folyót egészen eltakarta a köd. Sötétruhás férfi állt mellettem, a korlátnak dőlve, négyszer próbált rágyújtani, de a gyufa lángját mindig elsodorta a szél. Feléje nyújtottam a cigarettámat, rágyújtott, s mivel a szerelvényre még mindig várni kellett, s jólesett mindkettőnknek a friss, éles levegő, beszélgetni kezdtünk. Az idegen mérnök Békés megyében — a nevére már nem emlékszem, arra sem emlékszem, hogy bemutatkoztunk-e egyáltalán — százharminc kilométert autózott, hogy megnézze Szegeden a Romeo és Júliát. A darabot majdnem harmincszor látta, néhányszor külföldön is, szenvedélye volt már, ahogy más képeket, vagy szobrokat gyűjt, úgy őrizte ő régi és friss "emlékeit" a tragédiáról, a rendezésről és a színészek játékáról. Érdekelt engem ez az ember, s volt kedvem is megnézni a darabot; nem utasítottam vissza, mikor felajánlotta, hogy tartsak vele. Átültem a kocsijába. Minden rendben ment, fél órával a kezdés előtt érkeztünk, elég könnyen szereztünk jegyet. Az előadás is rendkívül kellemes volt. Pap Éva, egy egészen fiatal színésznő játszotta Júliát — nekem az volt a véleményem, s később a kritikákban is ezt olvastam: — szokatlan bájjal. Az előadás után a férfi meghívott egy pohár borra. — Pár percem van még — mondta —, sietnem kell, így is fél egy lesz, mire hazaérek. Rövid ismeretségünk alatt elég sokat beszéltünk a darabról, s a harminc előadás, amit már eddig látott, rendkívül érdekessé tette számomra ezt a beszélgetést. Pontosan vissza tudok emlékezni egy félig cinikus mondatra, amit néhány perccel búcsúzásunk előtt mondott: — Kevés színésznőnek hittem el, hogy ő Júlia. Már régóta nem hittem el senkinek. Ennek itt elhittem megint. Arra gondoltam, én is elhittem, s ebben nem találtam semmi különöset, harmadszor vagy negyedszer láttam a darabot. Valóban — mondtam magamban — nem volt rossz előadás. « A színésznőről elég sokat tudtam, ismertem még főiskolás korából. Pap Évának hívják, néhány hónapja végzett a főiskolán, tudtam, nagyon tehetségesnek tartják. Talán két éve első filmjét is láttam. Akiket a pacsirta elkísér. Játszott az Égre nyíló ablakban, főszerepet a Megöltek egy leányban — az már komoly dolog volt. Alig huszonkét éves. S a férfi most azt mondta róla: "Ennek itt elhittem megint.« A hangja nagyon őszinte volt, s volt benne egy csöppnyi alázat. A gyűjtők alázata, akik értékes ritkaságra lelnek. Nagyon érdekelt, miért pont Pap Éva az, akiről a férfi harminc Júlia után elhitte megint, hogy Júlia. Néhány nappal később a filmgyárban halottam, hogy Izsákon forgatják a Megszállottak című filmet, a női főszerepet Pap Éva játssza. Azt is mondták, este alighogy vége Szegeden a darabnak, autóba ültetik, Izsákon alszik néhány órát, délelőtt forgat, három óra felé indul vissza Szegedre. Végül a Hunniában akadtam rá. Az utolsó forgatási nap volt, azt mondta, ha elhúzódik a filmezés, lekési a negyed egyes buszt, akkor lesz ideje, beszélhetünk. Ilyenkor autóval viszik Szegedre viszsza. Nem volt szerencsém. Hamar végzett, s így csak fél órája maradt indulásig. A MÁVAUT épülete előtt találkoztunk, az Engels téren. Szomorú és kedves az arca, mert a szeme szomorú egy kicsit.Szendrő József, a szegedi előadás rendezője azt mondta róla, kevés ember van, akivel nehezebb bánni. A próbákon néha "megdermedt", mozdulni sem tudott már, hirtelen elvesztette egész önbizalmát és kapcsolatát a külvilággal. Elsápad, nagy szemében tanácstalanság van és félelem: — Nem tudom ... Rossz az egész. Nem vagyok jó én semmire ... Ilyenkor egyesek talán arra gondolnak: jól fel kellene rázni, majd észhez térne. Pedig csupán annyi az egész: amivel mások elégedettek, az neki kevés és nehezére esik megalkudni önmagával.) — Nekem még semmi sem sikerült úgy, ahogy akartam — mondta. — És egészen tehetetlen vagyok. Most már tudom, ennek a szorongásnak csak a nyugalom vet véget egyszer — mikor az ember érzi, mindent megtett, amit megtehetett. Talán mindenki tenni akar valamit, és amíg meg nem teszi, azt hiszi, elhagyatott és magának való. Úgy érzem mindig, nyugtalanság van bennem és aggódás, pedig nincs okom szomorúságra. — Én mindig elfelejtem előadás közben, hogy a színpadon vagyok. Félek, hogy nagyon komolyan veszem az egészet, hiszen ilyenkor megfeledkezem minden másról és igen megrémülök, mikor rájövök arra, ez nem is én vagyok. Kezével végigsimítja a haját. — A hajam sem az enyém már, a kezem sem, a szám sem. És az emberek, akiknek az életét, meg a halálát játszom, mind többet érnek nálam, a hajuk is, a gondolataik is — nekem csak engedelmeskednem kell. Az kellene, hogy máskor olyan legyek, amilyen vagyok. Én olvasni tudok csak és játszani. Élni még nagyon keveset éltem. Velem nem történt semmi, én semmit sem tettem még ... öt perc múlva dél. A busz ott áll már az épület előtt. — Most is olvasok majd egész úton. Semmi más nincs a kezében, csak egy könyv: a Kilimandzsáró hava. — Az a baj, hogy nagyon sokat olvasok... — Az nem baj — mondtam —, Hemingway még kevés bajt okozott. — Mindenki bajt okozhat — mondta. — Nemrég olvastam Dürrenmattól Az ígéretet. Míg olvastam, belenyugodtam, hogy a véletlen megtörhet és megalázhat egy embert, bármilyen erős is. Beletörődtem, de mégsem akarok beletörődni. Azt sem tudom, jól értettem-e? — Nem bízik önmagában? — kérdeztem. — Erre semmi oka sincs. Hát az öreg halász? — Ó, az öreg halász! Sokáig szerelmes voltam az öreg halászba, csak azért, mert nem hagyta magát legyűrni. Szerettem volna neki visszaadni mindent, amit elvett tőle a tenger, a cápák, meg az elmúló idő. Nagyon jó ember volt az öreg halász. Szomorú szemei mosolyognak. — Tudom jól, hogy nem kell megijedni. Egy este láttam a Roccót és a Tiszta égboltot, a kétségbeesést és a megnyugvást. Újra csak azt éreztem, nincs okom szomorúságra. Egy fának támaszkodik, a hangja egész vidám lesz hirtelen. — Én mindig úgy gondolkodom: Tolsztoj, Hemingway, Solohov, Csuhraj... Ezt a négyet mindig együtt. Amit ők mondanak, az tiszta és egyszerű. — Egyszerű? Miről beszél? — Én azt hiszem, az egyszerűség és a nyugalom az, amit valahogy el kell érnem ... (A sofőr beszáll a vezetőfülkébe, a motor tompán zúg, három perc múlva negyed egy.) — Figyelje csak! — szól szégyenkezve. A táskájába nyúl, két képet húz elő. Újságból kivágott kép, mind a ■ kettő. — Nézze, őket azért magammal hordom ... Két öreg arc : Lev Tolsztoj és Ernest Hemingway. Két nyugodt, öreg arc. Csend. A feje lehajlik. — Sok hülyeséget mondtam? — kérdezi. — Nem! — rázom a fejemet meggyőződéssel. — Egyetlen szót sem. Amit mondott ,tiszta volt és egyszerű. Ezt már nem hallja — csendesen, magamnak mondtam —, a hangomat elnyeli a motorzúgás. Már nem csodálkozom nagyon, hogy pontosan ő volt az, akiről a férfi elhitte, hogy Juha. Kristóf Attila Újabb Liszt—Bartók megemlékezések Angliában A Liszt—Bartók-év alkalmából Szilágyi Béla, a Magyar Népköztársaság londoni követe koktél-partit adott, amelyen megjelentek az angliai Liszt— Bartók Bizottság tagjai, zenetudósok, zeneművészek, közéleti személyiségek. Részt vett a koktélpartin David Wilde zongoraművész, a budapesti Liszt—Bartók nemzetközi zongoraverseny első díjának nyertese is. Az évfordulóról Angliában több alkalommal is megemlékeztek már. A közeljövőben két vidéki városban bemutatják a Liszt—Bartók emlékkiállítást. December 19-én a kensingtoni szimfonikus zenekar londoni hangversenyén, Angliában először, kerül bemutatásra Bartók Scherzója. Új világatlasz, érdekes szépirodalmi művek, filmévkönyv A TÉLI KÖNYVVÁSÁRON Csütörtök délelőtt a Könyv Klubban Kornis Pál, a Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetője adott tájékoztatást az idei téli könyvvásárra megjelenő művekről. Bevezetőben ismertette a könyvforgalom ayámadatainak alakulását, galom évi összege eléri a 600 millió forintot — azaz kétszerese az 1957. évi vásárlásnak. A téli könyvvásárra mintegy száz mű jelenik meg. A mai magyar írók munkái közül a többi között kiadják Földeák János Papírhullámok című új verseskötetét, Janikovich Ferenc Dunántúli végeken című történelmi regényét, Hárs György költeményeit Gyúlékony éj címmel, Tatay Sándor, Váczi Mihály és Szakonyi Károly új műveit. Nagy példányszámban adják ki a magyar klasszikusok alkotásait: Ady, Jókai, Mikszáth, Krúdy könyveit. Az Európa Kiadó ismét megjelenteti Avgyejensko szovjet író Szeretek című, nagy sikert aratott alkotását; megjelenik a Gorkijsorozat új, hetedik kötete, mely az Egy felesleges ember, a Gyónás és a Nyár című regényeket tartalmazza. A Móra Kiadó Rabindranath Tagorenak állít emléket a nagy hindu író válogatott költeményeinek kiadásával. A Magyar Helikon Kiadó adja közre — a Helikon Klasszikusok sorozatban — Hasek Svejkjét. A politikai, társadalomtudományi művek közül kiemelkedik a Lenin élete című, díszes kiállítású könyv, amely kortársak és fegyvertársak visszaemlékezéseinek fényében állítja az olvasó elé Lenin alakját. A Spanyolországban harcolt Nemzetközi Brigád megalakulásának 25. évfordulója alkalmából jelenik meg a Nem törnek át című emlékezésgyűjtemény. A Közgazdasági Kiadó adja közre a Korunk kapitalizmusa című tudományos munka második kötetét, amely a kapatadizmus általános válságának a második világháború utáni elmélyülését, s ennek törvényszerűségeit elemzi. A Gondolat Kiadónál jelenik meg a Filmévkönyv, amely az elmúlt év legismertebb, legsikeresebb filmalkotásaira emlékezteti az olvasót.A Műszaki Kiadó Nagy barkácskönyve fiatalok számára készült, jó segédeszköze lesz a politechnikai oktatásnak is. A Kartográfiai Vállalat kiadásában jelenik meg az új Világatlasz, 168 oldalon, több mint 400 sokszínű térképpel, 60 000 földrajza nevet tartalmazó névmutatóval. Ilyen részletes magyar nyelvű földrajzi atlasz eddig még nem jelent meg. A tájékoztatón elmondották, hogy új módszerekkel szervezik meg a karácsonyi könyvvásár műveinek árusítását az üzemekben, néhány nagy gyárban — mint például a Goldberger Textilművekben — az éjszakai váltások idején is árusítják a könyveket a bizományosok. Növekvő tendenciát mutat a falusi könyvforgalom is, menynyisége ebben az esztendőben a jelek szerint eléri a százmilliót, — az 1957. évi forgalomnak több mint háromszorosát NAPLÓ I -t- Megjelent az Új Magyar Lexikon ötödik kötete, amely majdnem 8000 már betűvel kezdődő címszót, 267 szöveg közötti ábrát, illetve térképet és 19 műmellékletet tartalmaz. A kubai filmintézet meghívta Jerzy Kawalerowicz kitűnő lengyel filmrendezőt, hogy a forradalom hőseiről játékfilmet készítsen. is Jékely Zoltán Mátyás király juhásza című zenés vígjátékát mutatja be a miskolci kamaraszínház december 3-án. A darab zenéjét Kocsár Miklós szerezte. Zenei ismeretterjesztő brigádot alakított 12 zalai zenetanár. A megye községeiben esténként zenetörténeti előadásokat tartanak magnetofon szalagról közvetített zeneművekkel illusztrálva. A nyugat-németországi Marburgban tartott kézirat-aukción Beethoven kétlapos kottakéziratát (vonósnégyes op. 29.) 42 ezer márkáért vették meg. Beethoven négy levele 86 000 márkáért cserélt, gazdát. Erwin Leiser, a Soha többe rendezője új dokumentumfilm forgatására készül Egy világ emberei vagyunk címmel. IS Jean Paul Sartre francia író Argentínában filmet forgat. A Nincs kijárat forgatókönyvét egyik sikeres darabjából írta, két női és egy férfi szereplője van, színhelye: a pokol. NeM ÉR a NeVeM Színes, zenés magyar filmvígjáték Széles változatban is írta: MARIÁSSY JUDIT Operatőr: ILLÉS GYÖRGY * Zene: FÉNYES SZABOLCS Rendező: KELETI MÁRTON Bemutató Budapesten: december 2, vidéken: december 7 Külföldi vendégművészek fellépései A Sába királynője második szereposztásában a címszerepet Delly Rózsi, Szulamitot Déry Gabriella, Asszádot Pálos Imre énekli. A főpap szerepében Mészáros Sándort, Salamon királyként Reményi Sándort és Astarothként Gencsy Sárit hallhatta az Erkel Színház közönsége. Delly Rózsi hang- és énekes-adottságai, úgy tűnik, megfelelően illenek a német romantikus drámai-szoprán szerephez, néhol egy-egy gyengébben sikerült közép- vagy mélyfekvésű hang, egy-egy modorosabban formált dallamrészlet, vagy szövegfordulat zavarja egyébként eléggé egyenletes szintű produkcióját. Déry Gabriella fiatalosan csengő, szép lírai szopránja tulajdonképpen nyeresége az előadásnak; itt-ott mégis valami idegenszerű mesterkéltséget, természetellenes visszafojtottságot venni észre énekében, ami esetleg veszélyre figyelmeztethet értéktechnikájának további fejlődésében. Pálos Imre Aszszád-alakítása a hang értékes nyersanyagának tudatosabb kontrollját kívánná: engedelmesebben alkalmazkodó, hajlékonyabb énektechnikát. Gencsy Sári intonációs biztonsággal győzte Astaroth második felvonásbeli kényes szólóját. Az előadáson bizonyos mértékig megérzik az új betanulás frissesége, mégis kétségtelenül élesebb körvonalú, határozottabb megfogalmazású is lehetne. A második szereposztás együttesét Varga Pál vezényli. Maria Volosescut és George Sebastian karmestert Verdi Aidájának és Otellójának Erkel színházi előadásán hallottuk. A román énekesnő erényeként talán a kultúrált mértéktartást említhetjük. Szerény ízléssel és eléggé megbízhatóan énekelte végig Aida és Desdemona szólamát — ha nem is azt kaptuk tőle, amit vendégszereplőtől várnánk: feltűnésre érdemes hangkvalitást, jelentékeny énekesi egyéniséget, vagy akár reprezentatív színpadi megjelenéssel párosuló, meggyőző alakítást. George Sebastian karmestert teljesítménye egy-egy előadáson belül is érezhetően egyenetlen. Szürkébb és érdektelenebb periódusok váltakoznak színesen elképzelt és stílusos felfogású részletekkel. Produkciója sejteti, hogy valamilyenfajta átfogó elképzelés, ha vázlatosan is, alapjában helyesen él benne az előadott művekről. Kifogástalanul mégis kevés valósul meg belőle. Ha akadtak is az Aida- és Otelló-előadásnak jelentékenyebb pillanatai — ilyen változékony koncentratív képességgel és szugesztivitással, sokszor bizonytalan vezénylési technikával nem is lehet mást( mint egyenetlen képet adni Verdi remekműveiről. Az operaházi szereplők közül Székely Mihály (Ramis) mellett az Amnezist éneklő Szőnyi Olgát érdemes említenünk: mélyebb regiszterének néhány szép hangjával mintha határozottabb hangegyéniség és énekstílus irányába sikerülne árnyalatnyival közelebb kerülnie. Goar Gaszparjan operaszereplései új vonásokkal gazdagítják a ritka képességű énekes és érdekes egyéniség művészi portréját. Traviataként és a Rigoletto Gildájaként mutatkozott be színpadon a budapesti közönség előtt (nagy sikerű Erkel színházi Rigoletto-fellépését egy héttel később az Operaházban ismételte meg). Gaszparjan nemzetközi klasszishoz méltó fölényes biztonsággal és virtuozitással bánik a maga eszközeivel: koloratúr-szopránjának tündöklő magassága, kivételes könnyedsége és mozgékonysága bámulatba ejti hallgatóit. Ha valamiben árnyalatnyi hiányérzetünk marad, a viszonylag színtelenebb középfekvésekben kereshetjük okát; a teltebb drámai színezet, átforrósodó szenvedélyesség kevésbé tartozik e hang sajátságai közé. S így Violetta szerepe — főképp a középső felvonásokban — talán nem volt mindenben, a kiváló énekesnő "testére szabott", inkább az első felvonás káprázatos koloratúr-feladataiban, s az utolsó felvonás lírai jeleneteinek leheletfinom művészi megoldásaiban talált igazán magára. Gilda szerepe már közelebb áll Gaszparjan sajátos adottságaihoz; itt legfeljebb a híres "bosszú-finálé* Rigoletto* Gilda kettősében érezhettük egy percre a szenvedélyesebb olaszos bővérűség hiányát. A második és harmadik felvonás áriáiban maradéktalan szépséggel teljesedett ki Gaszparjan művészete, a két ária törékeny, finom megformálása és puha, fénytöréses csillogása felejthetetlen perceket szerezhetett a közönségnek. Gaszparjan vendégszereplőtársaként a "Rigoletto" címszerepében Igor Gnatjuk, a kijevi operaház művésze lépett fel. A fiatal énekes erőteljes, bár kissé magas színezetű baritonja alapjában alkalmas volna szerep igényére. Mégsem éreztük teljesen meggyőző Rigolettónak: alakítása néhol kissé külsőségesnek és súlytalannak hat; az énekszólam megoldása sem mindenütt egyenletesen kiforrott. A friss erőt sugárzó, gazdag hang mindenesetre így is megérdemelte a méltányló fogadtatást, s fejlődése még nagy lehetőségeket ígér. Gaszparjan magyar szereplőtársai közül mindenekelőtt Ilosfalvi Róbertet kell említenünk méltó partnerként a "Traviata" tenor főszerepében: megnyerő szépségű hangja, kitűnő énekesi teljesítménye a sikeres előadás legjobb értékei közé tartozott. Az Erkel színházi "Rigóiette"-ban Bódy József (Sparafucile) és Komlóssy Erzsébet szép színű, erőteljes mezzoszopránja (Maddalena szerepében) kelthetett méltán feltűnést. Kovács János Budapestre érkezett Marcel Carné A Hungarofilm meghívására Budapestre érkezett Marcel Carné, a világhírű francia filmrendező. Carné előreláthatólag egy hetet tölt hazánkban, és egy francia—magyar koprodukciós film forgatásának lehetőségeit tanulmányozza. A francia filmgyártók ugyanis Zola Germinal című regényének megfilmesítésére készülnek, s úgy gondolják, hogy a film készítésébe bevonják a magyar művészeket. Meghalt Raffy Ádám Újabb gyásza van a magyar irodalomnak és olvasóközönségnek: meghalt dr. Raffy Ádám, a népszerű orvos és író. Élete javát Aradon és Nagyváradon töltötte, és csak az utolsó másfél évtizedben élt Budapesten. Az utóbbi időben állandóan betegeskedett. Sikerekben gazdag írói pályafutását történelmi regények hosszú sora jelzi. A máglya, A bölcsek köve, a Két malomkő, a Léleklátó, az Örökc szomjúság és többi művei népszerűvé tették az olvasók széles rétegeiben. Giordano Brúnó, Eleonore Duse, Mesmer, Heródes és mások portréit festette meg regényeiben. Főleg atörténelmi portréfestés terén alkotott lényegeset. Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is sikere volt Ha Giordano Brúnó naplót írt volna ... című könyvének, amelyben megírta Giordano Brúnó képzelt naplóját. Ennek aműfajnak, a képzelt napló műfajának valóságos iskolát csinált ezzel a könyvével. diniek, 1561. december 1.