Magyar Nemzet, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
2 Vizsgálat indult Kroll ellen A nagykövetet az Odera—Neisse-határ gondolatának elfogadásával vádolják Bonnból jelenti az MTI. Hans Kroll, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövete ellen összpontosított offenzíva indult meg a napokban Bonnban. A nagykövet személye ellen már hónapok óta meg-megújuló intrika folyik bizonyos körök részéről. Kroll nagykövetnek most azt vetik a szemére, hogy legutóbbi bonni tartózkodásakor magánbeszélgetések során állítólag síkraszállt az Odera— Neisse-határ elismerése mellett és más olyan kijelentéseket is tett, amelyek nem tetszenek a feszültség kiélezésére törekvő irányzat képviselőinek. Brentano, a CDU parlamenti frakciójának elnöke vizsgálat indítását sürgette Kroll ellen, Krüger CDU-képviselő pedig, aki a revansista szervezetek központi szövetségének elnöke, felkereste Adenauer kancellárt és Kroll mielőbbi leváltását sürgette. A külügyminisztérium szóvivője szerdán délután közölte, hogy vizsgálat indult a “Kroll-ügyben". S a külügyminisztérium felszólította a nagykövetet: mielőbb adjon pontos felvilágosítást arról, milyen kijelentéseket tett bonni tartózkodásakor. A külügyi szóvivő ezután azt hangoztatta: nem felelnek meg a valóságnak azok a jelentéseik, amelyek szerint a bonni külügyminisztériumbanmár régóta intrika folyik a nagykövet személye ellen", és cáfolta azt a jelentést is, amely szerint amerikai részről ugyancsak kifogásokat emeltek Kroll nagyköveti tevékenysége ellen. A nyugatiak ügyrendi ügyeskedése következtében a Biztonsági Tanács nem vitatja meg a kubai panaszt Zorin az alapokmány megsérlésével vádolja az Egyesült Államokat Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este négy és félórás ülésen vitatta meg, napirendre tűzze-e Kuba panaszát. Kuba azért kérte a tanács összehívását, hogy megvitassák a Kuba elleni agreszszív amerikai lépéseket, így a Purrta del Este-i értekezleten kikényszerített szankciókat és az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy rávegye NATO szövetségeseit Kuba bojkottálására. A nyugati hatalmak képviselői mindent megtettek az ülésen, hogy megakadályozzák a kubai panasz megvitatását. Sir Patricik Dean angol küldött javaslatára ügyrendi vita kezdődött, azonban a nyugati hatalmak képviselői még azt is megakadályozták, hogy ezen Kuba képviselője szót kapjon. A panasz megvitatása mellett foglalt állást felszólalásában Zorin szovjet küldött és Ghana képviselője, aki kijelentette, hogy a tanács kötelessége meghallgatni Kuba előterjesztését. Az Egyesült Arab Köztársaság küldötte hangsúlyozta, egyetlen tagállamtól sem lehet megtagadni azt a jogot, hogy a Biztonsági Tanácshoz forduljon. Ezután került sor a szavazásra. A kubai panasz megvitatása mellett szavazott a Szovjetunió, Románia, Ghána és az Egyesült Arab Köztársaság, a tanács másik hét tagja viszont tartózkodott a szavazástól. Mivel az ügyrendi szabályok értelmében a kérdés megvitatásához hét szavazat szükséges, az eredmény azt jelentette, hogy a Biztonsági Tanács nem vitatja meg a Kubai Köztársaság panaszát. Az ülésen felszólalt V. A. Zorin, a Szovjetunió képviselője. Az Egyesült Államok és szövetségesei — mutatott rá Zorin — azért ellenezték a kubai beadvány megvitatását, mert attól tartanak, hogy a nagy nyilvánosság tudomást szerez az Egyesült Államok törvénytelen akcióiról, egyebek között azokról, amelyek az Amerikai Államok Szervezete Punta dél Estében elfogadott határozataival függenek össze. A Szovjetunió képviselője kimutatta, hogy a Kubával fenntartott gazdasági kapcsolatok részleges megszüntetéséről és a gazdasági kapcsolatok teljes megszüntetésének kívánatosságáról szóló határozatok, valamint Kuba kizárása az Amerikai Államok Szervezetéből — kényszerítő intézkedések, jóllehet az ENSZ-alapokmány 53. cikkelye félreérthetetlenül kimondja, hogy államok ellen kényszerítő intézkedéseket csakis a Biztonsági Tanács jóváhagyásával lehet foganatosítani. Ezúttal tehát — mondotta — az ENSZ alapokmányának megsértéséről van szó. A Kuba által felvetett kérdés lényege az — folytatta Zorin —, hogy az Egyesült Államok nem szorítkozik csupán Kuba belügyeibe való durva beavatkozásra és az újabb Kuba-ellenes agresszió előkészítésére, hanem már agresszív céljai szolgálatába is állítja az egyik regionális szervezetet, mégpedig az Amerikai Államok Szervezetét, habár az AASZ ilyen felhasználását több nagy latin-amerikai ország ellenezte. Ha a Biztonsági Tanács most nem hiúsítja meg a Kuba ellen tervbe vett jogtalan intézkedéseket, holnap hasonló intézkedések áldozata lehet bármely más latin-amerikai, afrikai vagy ázsiai ország, amelynek szomszédai regionális értekezletükön önkényesen úgy döntenek, hogy beindítják ellene kényszerítő gépezetüket, kisajátítva ily módon a Biztonsági Tanács feladatkörét. Ha viszont megfosztunk egy országot attól a jogától — fejtegette tovább Perin —, hogy a maga szempontjából fontos kérdéseket felvessen a Biztonsági Tanács előtt, hova forduljon az illető ország szuverenitásának, érdekeinek megvédéséért? Arra kényszerítjük, hogy valaki máshoz forduljon, az ENSZ-en kívül? Ez az ENSZ lerombolásának útja, ez az út az erő felhasználását jelenti valamely állam élet-halál kérdésének a Biztonsági Tanácson kívül történő megoldására. Zorin utalt Cordona kubai ellenforradalmár vezető legutóbbi sajtóértekezletére, amelyen bejelentette, hogy újabb intervenció készül Kuba ellen, s hogy ebben részt vesz az Egyesült Államok és az Amerikai Államok Szervezete, másfelől az Egyesült Államok most gyúrja NATO-szövetségeseit, hogy szüntessék be kereskedelmüket Kubával. Mindez már közel van a forró háborúhoz — állapította meg Zorin. A Szovjetunió képviselője beszéde befejező részében követelte, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Kuba-ellenes agresszív cselekményeit és tartsa kötelességének az ENSZ-alapokmány betartását. Katonai intézkedések Saigonban Az amerikai nagykövet szerencsekívonalas Dlemnek Saigonból jelenti a TASZSZ: Ngo Ddah Diem rendeletére harangok zúgnak és hálaadó ünnepségeket tartanak azért, hogy a dél-vietnami diktátornak sikerült megmenekülnie a kedd reggeli légitámadástól. A harangok zúgása azonban nem hallgattathatja el a dél-vietnami nép elégedetlenségét az Egyesült Államokat kiszolgáló rendszerrel szemben. Az Egyesült Államoknak nem irigylésreméltó a helyzete. Még azok is, akikben a legjobban megbízott, akiknek a kezébe fegyvert adott a dél-vietnami népi erők elnyomására, azok is a saigoni önkényúr ellen fordítják e fegyvereket. Saigonban az elnöki palotát és a fontosabb középületeket erős katonai egységek őrzik. A dél-vietnami kormány közlése szerint a keddi légitámadások alkalmával négy személy vesztette életét és mintegy harmincan sebesültek meg. A sebesültek között van Diem sógornője is — jelenti a Reuter hírügynökség. Az AP közlése szerint Notting amerikai nagykövet felkereste Diemet, s szerencsekívánatait fejezte ki az elnök megmenekülése alkalmából. .Magyar Nemzet ,Csütörtök, 1962. március 1 A Közép-afrikai Föderáció miniszterelnöke Londonban Bonyodalmak Észak-Rhodesia körttt Londonból jelenti a TASZSZ. Az angol kormány hétfőn végleges határozatot hozott Észak- Rhodesia — afrikai angol protektorátus — alkotmányának kérdésében. Az angol sajtóközleményekből kitűnik, hogy az úgynevezett Maudling-tervnek megfelelően hozott határozat Észak-Rhodesia afrikai lakosságának formálisan biztosítja azt a lehetőséget, hogy a jövendő törvényhozói tanácsban többséget érhessen el. E többségnek az a feltétele, hogy az európai telepeseknek egy része is az afrikai jelöltekre szavazzon. De bármiféle választási eredmény mellett is Észak-Rhodesiában a tényleges hatalom az angol kormányzó kezében összpontosul. A konzervatív pártnak a gyarmati tőkével összefonódott jobbszárnya, valamint Roy Welensky, Rhodesia és Nyaszaföld fajvédő miniszterelnöke azonban még ezt az afrikai lakosságnak nyújtott formális engedményt is felháborodással fogadta. Welensky például a napokban kijelentette, "a végsőkig elmegy", hogy fenntartsa az államszövetségben a neki megfelelő rendet. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy Welensky néhány hónappal ezelőtt azzal fenyegetőzött, hogy szövetségi csapatokat küld Észak-Rhodesia fővárosába és és elfoglalja azt. Welensky szerdán Londonba érkezett. A Reuter Iroda salisiburyi tudósítója szerint a rhodesiai miniszterelnökújabb támadást akar intézni az angol kormány ellen az államszövetség kérdésében, éshatározottan fel kíván lépni minden olyan alkotmány ellen, amely többséget biztosíthatna az afrikaiaknak az észak -rhodesiai törvényhozói gyűlésben". LEFÚJJÁK AZ ALGÉRIAI HÁBORÚT (Így látja TIM, az Express című francia polgári lap rajzolója) Fegyveres harcok Guatemalában A főváros két rádióállomása Fuentes ellenfeleinek kezén Guatemala Cityből jelenti a CTK. Ydigoras Fuentes guatemalai diktátor ellenfelei a fővárosban kezükbe kerítették azUniversal" és aRádió Internacional" rádióállomásokat és felhívást intéztek Guatemala népéhez, lépjen fel fegyveresen a diktatúra ellen. A legutóbbi értesülések szerint Guatemala területén tovább folynak a fegyveres harcok. A kormánycsapatok ellen február elején lezajlott támadások után újabb harcokra került sor a partizánok és a kormánycsapatok között Puerto Barrios térségében. A kormány amerikai instruktorok által kiképzett különleges csapatokat küldött a partizánok ellen. A kormánycsapatok vereséget szenvedtek. A partizánalakulatok főként az északi és keleti hegyes vidékeken tevékenykednek. A kormány harci készenléte rendelt el a hadseregben és mozgósította a rendőrséget. Ydigoras Fuentes hatóságai széleskörű hajszát indítottak az ellenzék képviselői ellen, sokat közülük letartóztattak, sőt megkínoztak. A rendkívüli állapotot a kormány további egy hónappal meghosszabbította. Tizenhét tagú ENSZ-bizottság tárgyal a kolonializmus felszámolásáról New Yorkból jelenti a TASZSZ. kedden hozzálátott munkaprogramjának megvitatásához az a különleges ENSZ- bizottság, amely a közgyűlés 16. ülésszakának határozata alapján a gyarmati országok és népek függetlenségének megoldásáról szóló nyilatkozat végrehajtási módozatait hivatott megtárgyalni. A tizenhéttagú bizottság a Szovjetunió, Lengyelország, Jugoszlávia, India, az Egyesült Államok, Anglia, Olaszország és más országok képviselőiből tevődik össze. Első ülésén, február 16-án szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Ekkor választották meg a bizottság elnökét (India képviselőjét) és alelnökét (Mali képviselőjét.) A keddi ülésen a gyarmattartó hatalmak képviselői felszólalásaikban azt hangoztatták, hogyfokozatosan és óvatosan" kell függetlenséget adni a gyarmati országoknak és népeknek. Az Egyesült Államok képviselője, aki ""jó egyetértésre" szólította a bizottság tagjait, lényegében azt indítványozta, hogy a bizottság csak valamiféle tájékoztató szerv legyen. Anglia képviselője arról próbálta meggyőzni a bizottság tagjait, hogy országa továbbra is “felelősséggel" tartozik gyarmatai sorsának alakulásáért. Mali küldötte hangsúlyozta, hogy a tizenhetes bizottságnak konkrét határozatokat kell elfogadnia a nyilatkozat megvalósításáról. Javasolta, hogy a bizottság először is olyan önkormányzattal nem rendelkező területek sorsával foglalkozzék, mint Angola, Mocambique és Kanya. Zorin, a Szovjetunió képviselője felszólalásában rámutatott, hogy a bizottságnak a legrövidebb idő alatt és maradéktalanul meg kell oldania feladatát, torlaszt kell emelnie minden olyan kísérlet elé, amelynek célja a közgyűlési határozat végrehajtásának megkerülése vagy elodázása. Zorin javasolta, hogy e bizottság elsősorban az afrikai kontinenssel foglalkozzék, amelyen még 27 gyarmat és gyámsági terület van, több mint ötvenmillió lakossal. A Szovjetunió képviselője sürgette a szóban forgó területeken levő támaszpontok megszüntetését, az ott állomásozó idegen katonai erők kivonását. A (Washington, MTI) Az amerikai hírszerző hivatal különleges vizsgáló bizottsága befejezte Francis Gray Powers kihallgatását. Az U-2-es kémrepülőgép pilótája, egy magasrangú amerikai kormánytisztviselő szerint a hét végéin valószínűleg sajtóértekezleten ismerteti vallomását. A (Párizs, MTI) Argoud volt ezredes, az OAS egyik vezetője megszökött Santa Cruz-i (Kanári-szigetek) kényszertartózkodási helyéről. A (Berlin, MTI) A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege 1962. március 1-én ünnepli fennállásának hatodik évfordulóját Majszki a második világháború diplomáciai előzményeiről Két golf parti között... Vajon mit mond a mai generációnak az a szó, hogy München? A legfiatalabbak számára ez pusztán egy bajor város neve, az idősebbek biztosan tudják, hogy e város nevével fémjelzett politikája a nyugati hatalmaknak egyengette Hitler agresszióinak útját és sodorta bele az emberiséget a világtörténelem legvéresebb katasztrófájába, a második világháborúba. A háborút megelőző évek eredményeire, különösen a diplomaták és politikusok leginkább kulissza mögötti sürgés-forgására részletesen a legidősebbek sem igen emlékezhetnek. A müncheni politika korszaka ma már történelem, részletekért és összefüggésekért a történészek monográfiáihoz, tanulmányaihoz, a szemtanúk emlékirataihoz kell fordulnunk. Ezeknek az esztendőknek irodalma könyvtárra rúg, s nincs olyan hónap, amikor ez a könyvtár ne bővülne újabb művekkel. Van-e még mit mondani, lehet-e újabb részletekkel, újabb összefüggésekkel teljesebbé tenni a képet? Kétségkívül lehet. Íme, a bizonyíték: most rendezi sajtó alá emlékiratait J. M. Majszki szovjet akadémikus. A műből, melynek címe: Ki segítette Hitlert, a legérdekesebb fejezetekkel már megismerkedhettünk a szovjet sajtó jóvoltából. (Voproszi Isztorii 1962. 1. szám, Novaje Vremja 1962 2—7. szám). Majszki 1932 és 1943 között a Szovjetunió nagykövete volt az angol fővárosban, s emlékiratainak publikált fejezetei az 1938— 1939. esztendő diplomácia történetébe adnak érdekes, izgalmas és hiteles bepillantást. Ennek alapján felidézzük néhány folytatásban az 1938. és 1939. esztendő diplomáciai történetének főbb fejezőit, ahogy azokat a londoni szovjet nagykövet látta és átélte. Meglovagolni a tigrist ? 1937. május 28-án Baldwin helyébe Neville Chamberlaint nevezik ki Anglia miniszterelnökévé. Korlátolt, makacs, tehetségtelen ember hírében állott, sokkalta kisebb képességekkel rendelkezett testvérénél, Austinnál. Éppen ezért apja nem is szánta Nevillet politikusnak — alkalmatlannak tartotta őt erre —, s a kereskedelmi pályára indította útnak fiát. De itt nem sok babér termett számára, hamarosan átpártolt a közigazgatáshoz. Gyorsan emelkedett a szamárlétrán — a családi vagyon és az előkelő származás segítségével fokokat ugrott át, s hamarosan a birminghami polgármesteri székbe tornászta fel magát. 1917-ben debütált mint miniszter — a mozgósítási minisztérium élére került, de hetek alatt kiderült alkalmatlansága és Lloyd George kibrudalta őt a kabinetből. A harmincas évektől kezdve azonban szinte állandó tagja lett a kormánynak, és sikereit nem utolsósorban annak köszönhette, hogy a szovjetellenes irányzat egyik vezéralakja volt. 1932 novemberében, amikor Majszki, mint újdonsült követ bemutatkozó látogatást tett a kormány tagjainál. Neville Chamberlain kereskedelemügyi miniszter kereken kijelentette neki, hogy ő a Szovjetuniót Anglia ellenségének tartja. Miniszterelnöki kinevezése ilyen előzmények után nem sok jóval biztatott. Majszki nagykövet július 29-én tett tisztelgő látogatása az új miniszterelnöknél, aki ez alkalommal udvariasabb volt, mint az első találkozáskor, de szavainak értelme ugyanaz volt, mint öt év előtt. Hoszszasan és nagy igyekezettel fejtegette, hogy véleménye szerint a legfőbb probléma Németország. Ha ezt sikerül rendezni, akkor a többi már gyerekjáték. A német probléma rendezését illetően nagyon optimistán nyilatkozott Chamberlain: »Ha sikerülne ceruzával a kézben leülni a tárgyalóasztalhoz a németekkel, és sorra vennék valamennyi panaszukat és kívánságukat, akkor tiszta vizet önthetnénk a pohárba.« Chamberlain szerint a meg,oldás: négyhatalmi paktum Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország részvételével, s ennek útja Hitler és Mussolini megbékítése. A “nyugati biztonság" ilyenfajta értelmezését Churchill egyetlen szóval idiotizmusnál elnevezte, a második világháborús emlékirataiban ekként jellemezte a chamberlaini koncepciót: “Azt a reményt táplálta, hogy megbékítheti és megreformálhatja, azután kezessé teheti Hitlert". Ugyanezt a gondolatot kevésbé irodalmi formában ekként fejtette ki egy négyszemközti beszélgetés során Majszki előtt: “Neville ostoba fajankó ... Azt hiszi, csak úgy egyszerűen felpattanhat a tigris hátára és meglovagolhatja a vadállatot.« A clivedeni klikk Chamberlain első külpolitikai tette az volt, hogy roppant barátságos hangú üzenetet intézett Mussolinihoz, barátsági és együttműködési egyezményt kínálva neki. Ez az arcátlan javaslat — ne feledjük, hogy éppen ebben az időben vívta élethalálharcát a Spanyol Köztársaság a fasiszta Olaszország és Németország intervenciós csapatai elleni tiltakozásra késztette Eden külügyminisztert. Chamberlain nagyon megörült ennek a konfliktusnak, mert így végre megszabadulhatott Edentől 1938 februárjában Eden le is mondott, vele együtt távozott helyettese, azután lord Cecil, a lordok háza konzervatív frakciójának elnöke, s lord Vansittart, a külügyminiszter politikai tanácsadója is egészen jelentéktelen funkciót kapott. Nyitva állott az út Chamberlain kreatúrái, a Hitlerrel való lepaktálás hívei előtt A személyi változások még inkább megerősítették az úgynevezettclivedeni klikk« befolyását a brit külpolitikában. Hogy mi volt az a «clivedeni klikk* és kikből állt? Nevét lord Astor clivedeni birtokától kapta. Itt gyűltek össze rendszeresen az angol arisztokrácia legkonzervatívabb képviselői — lord Londonderry, volt légügyi miniszter, Ribbentrop jó barátja, lord Lothian, lord Swinton, Dawson, a Times főszerkesztője (a lap egyébként lord Astore volt), Garvin, az Observer főszerkesztője. Állandó vendég volt divedenben Neville Chamberlain, lord Halifax, Simon és Samuel Hoare miniszterek. A lord imazsámolya két golfparti között döntöttek itt háborúról, békéről, életről, halálról. Hogy milyen szellemben, arról némi fogalmat alkothatunk a Reynold’s News című lap tudósítása alapján. Az 1938. március 2,7-i olivedeni “csevegésen" (tehát már Ausztria anneketálása után) körvonalazott külponti-