Magyar Nemzet, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

2 Vizsgálat indult Kroll ellen A nagykövetet az Odera—Neisse-határ gondolatának elfogadásával vádolják Bonnból jelenti az MTI. Hans Kroll, a Német Szövet­ségi Köztársaság moszkvai nagykövete ellen összpontosí­tott offenzíva indult meg a napokban Bonnban. A nagy­követ személye ellen már hó­napok óta meg-megújuló int­rika folyik bizonyos körök ré­széről. Kroll nagykövetnek most azt vetik a szemére, hogy legutóbbi bonni tartózkodása­kor magánbeszélgetések során állítólag síkraszállt az Odera— Neisse-határ elismerése mel­lett és más olyan kijelentése­ket is tett, amelyek nem tet­szenek a feszültség kiélezésé­re törekvő irányzat képvise­lőinek. Brentano, a CDU par­lamenti frakciójának elnöke vizsgálat indítását sürgette Kroll ellen, Krüger CDU-kép­­viselő pedig, aki a revansista szervezetek központi szövetsé­gének elnöke, felkereste Aden­­auer kancellárt és Kroll mi­előbbi leváltását sürgette. A külügyminisztérium szó­vivője szerdán délután közöl­te, hogy vizsgálat indult a “Kroll-ügyben". S a külügy­minisztérium felszólította a nagykövetet: mielőbb adjon pontos felvilágosítást arról, milyen kijelentéseket tett bon­ni tartózkodásakor. A külügyi szóvivő ezután azt hangoztat­ta: nem felelnek meg a való­ságnak azok a jelentéseik, amelyek szerint a bonni kül­ügyminisztériumban­­már rég­óta intrika folyik a nagykö­vet személye ellen", és cáfol­ta azt a jelentést is, amely szerint amerikai részről ugyan­csak kifogásokat emeltek Kroll nagyköveti tevékenysége ellen. A nyugatiak ügyrendi ügyeskedése következtében a Biztonsági Tanács nem vitatja meg a kubai panaszt Zorin az alapokmány megsérlésével vádolja az Egyesült Államokat Az ENSZ Biztonsági Taná­csa kedden este négy és fél­órás ülésen vitatta meg, na­pirendre tűzze-e Kuba pana­szát. Kuba azért kérte a ta­nács összehívását, hogy meg­vitassák a Kuba elleni agresz­­szív amerikai lépéseket, így a Purrta del Este-i értekezleten kikényszerített szankciókat és az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy rávegye NATO szövetségeseit Kuba bojkottálására. A nyugati hatalmak képvi­selői mindent megtettek az ülésen, hogy megakadályozzák a kubai panasz megvitatását. Sir Patricik Dean angol kül­dött javaslatára ügyrendi vi­ta kezdődött, azonban a nyu­gati hatalmak képviselői még azt is megakadályozták, hogy ezen Kuba képviselője szót kapjon. A panasz megvitatása mellett foglalt állást felszóla­lásában Zorin szovjet küldött és Ghana képviselője, aki ki­jelentette, hogy a tanács kö­telessége meghallgatni Kuba előterjesztését. Az Egyesült Arab Köztársaság küldötte hangsúlyozta, egyetlen tagál­lamtól sem lehet megtagadni azt a jogot, hogy a Biztonsá­gi Tanácshoz forduljon. Ezután került sor a szava­zásra. A kubai panasz megvi­tatása mellett szavazott a Szovjetunió, Románia, Ghána és az Egyesült Arab Köztár­saság, a tanács másik hét tag­ja viszont tartózkodott a sza­vazástól. Mivel az ügyrendi szabályok értelmében a kér­dés megvitatásához hét szava­zat szükséges, az eredmény azt jelentette, hogy a Bizton­­sági Tanács nem vitatja meg a Kubai Köztársaság pana­szát. Az ülésen felszólalt V. A. Zorin, a Szovjetunió képvise­lője. Az Egyesült Államok és szövetségesei — mutatott rá Zorin — azért ellenezték a kubai beadvány megvitatását, mert attól tartanak, hogy a nagy nyilvánosság tudomást szerez az Egyesült Államok törvénytelen akcióiról, egye­bek között azokról, amelyek az Amerikai Államok Szerve­zete Punta dél Esté­ben elfo­gadott határozataival függe­nek össze. A Szovjetunió képviselője kimutatta, hogy a Kubával fenntartott gazdasági kapcso­latok részleges megszüntetésé­ről és a gazdasági kapcsolatok teljes megszüntetésének kívá­natosságáról szóló határoza­tok, valamint Kuba kizárása az Amerikai Államok Szerve­zetéből — kényszerítő intézke­dések, jóllehet az ENSZ-alap­okmány 53. cikkelye félreért­hetetlenül kimondja, hogy ál­lamok ellen kényszerítő intéz­kedéseket csakis a Biztonsági Tanács jóváhagyásával lehet foganatosítani. Ezúttal tehát — mondotta — az ENSZ alap­okmányának megsértéséről van szó. A Kuba által felvetett kér­dés lényege az — folytatta Zorin —, hogy az Egyesült Államok nem szorítkozik csu­pán Kuba belügyeibe való durva beavatkozásra és az újabb Kuba-ellenes agresszió előkészítésére, hanem már ag­resszív céljai szolgálatába is állít­ja az egyik regionális szer­vezetet, mégpedig az Ameri­kai Államok Szervezetét, ha­bár az AASZ ilyen felhaszná­lását több nagy latin-amerikai ország ellenezte. Ha a Biztonsági Tanács most nem hiúsítja meg a Ku­ba ellen tervbe vett jogtalan intézkedéseket, holnap hasonló intézkedések áldozata lehet bármely más latin-amerikai, afrikai vagy ázsiai ország, amelynek szomszédai regioná­lis értekezletükön önkényesen úgy döntenek, hogy beindít­ják ellene kényszerítő gépeze­tüket, kisajátítva ily módon a Biztonsági Tanács feladatkö­rét. Ha viszont megfosztunk egy országot attól a jogától — fej­tegette tovább Perin —, hogy a maga szempontjából fontos kérdéseket felvessen a Bizton­sági Tanács előtt, hova for­duljon az illető ország szuve­renitásának, érdekeinek meg­védéséért? Arra kényszerítjük, hogy valaki máshoz forduljon, az ENSZ-en kívül? Ez az ENSZ lerombolásának útja, ez az út az erő felhasználását je­lenti valamely állam élet-ha­lál kérdésének a Biztonsági Tanácson kívül történő meg­oldására. Zorin utalt Cordona kubai ellenforradalmár vezető leg­utóbbi sa­j­tóértekezletére, ame­lyen bejelentette, hogy újabb intervenció készül Kuba el­len, s hogy ebben részt vesz az Egyesült Államok és az Amerikai Államok Szerveze­te, másfelől az Egyesült Álla­mok most gyúrja NATO-szö­­vetségeseit, hogy szüntessék be kereskedelmüket Kubával. Mindez már közel van a forró háborúhoz — állapította meg Zorin. A Szovjetunió képviselője beszéde befejező részében kö­vetelte, hogy az Egyesült Ál­lamok szüntesse be Kuba-el­­lenes agresszív cselekményeit és tartsa kötelességének az ENSZ-alapokmány betartását. Katonai intézkedések Saigonban Az amerikai nagykövet szerencsekívonalas Dlemnek Saigonból jelenti a TASZSZ: Ngo Ddah Diem rendeletére harangok zúgnak és hála­adó ünnepségeket tartanak azért, hogy a dél-vietnami diktátor­nak sikerült megmenekülnie a kedd reggeli légitámadástól. A harangok zúgása azonban nem hallgattathatja el a dél-vietna­mi nép elégedetlenségét az Egyesült Államokat kiszolgáló rendszerrel szemben. Az Egye­sült Államoknak nem irigylés­­reméltó a helyzete. Még azok is, akikben a legjobban meg­bízott, akiknek a kezébe fegy­vert adott a dél-vietnami népi erők elnyomására, azok is a saigoni önkényúr ellen fordít­ják e fegyvereket. Saigonban az elnöki palotát és a fontosabb középületeket erős katonai egységek őrzik. A dél-vietnami kormány közlése szerint a keddi légitámadások alkalmával négy személy vesztette életét és mintegy harmincan sebesültek meg. A sebesültek között van Diem sógornője is — jelenti a Reu­­ter­ hírügynökség. Az AP közlése szerint­ Not­­ting amerikai nagykövet fel­kereste Diemet, s szerencsekí­­vánatait fejezte ki az elnök megmenekülése alkalmából. .Ma­gyar Nemzet ,Csütörtök, 1962. március 1 A Közép-afrikai Föderáció miniszterelnöke Londonban Bonyodalmak Észak-Rhodesia körttt Londonból jelenti a TASZSZ. Az angol kormány hétfőn vég­leges határozatot hozott Észak- Rhodesia — afrikai angol pro­tektorátus — alkotmányának kérdésében. Az angol sajtó­közleményekből kitűnik, hogy az úgynevezett Maudling-terv­­nek megfelelően hozott hatá­rozat Észak-Rhodesia afrikai lakosságának formálisan biz­tosítja azt a lehetőséget, hogy a jövendő törvényhozói ta­nácsban többséget érhessen el. E többségnek az a feltétele, hogy az európai telepeseknek egy része is az afrikai jelöltek­re szavazzon. De bármiféle vá­lasztási eredmény mellett is Észak-Rhodesiában a tényle­ges hatalom az angol kor­mányzó kezében összpontosul. A konzervatív pártnak a gyarmati tőkével összefonó­dott jobbszárnya, valamint Roy Welensky, Rhodesia és Nyaszaföld fajvédő miniszter­­elnöke azonban még ezt az af­rikai lakosságnak nyújtott for­mális engedményt is felhábo­rodással fogadta. Welensky például a napokban kijelen­tette, "a végsőkig elmegy", hogy fenntartsa az államszö­vetségben a neki megfelelő rendet. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy We­lensky néhány hónappal ez­előtt azzal fenyegetőzött, hogy szövetségi csapatokat küld Észak-Rhodesia fővárosába és és elfoglalja azt. Welensky szerdán Londonba érkezett. A Reuter Iroda salisiburyi tudósítója szerint a rhodesiai miniszterelnök­­újabb támadást akar intézni az angol kormány ellen az ál­lamszövetség kérdésében, és­­határozottan fel kíván lépni minden olyan alkotmány el­len, amely többséget biztosít­hatna az afrikaiaknak az észak -rhodesi­ai törvényhozói gyűlésben". LEFÚJJÁK AZ ALGÉRIAI HÁBORÚT (Így látja TIM, az Express című francia polgári lap rajzolója) Fegyveres harcok Guatemalában A főváros két rádióállomása Fuentes ellenfeleinek kezén Guatemala Cityből jelenti a CTK. Ydigoras Fuentes gua­­temalai diktátor ellenfelei a fővárosban kezükbe kerítették az­­Universal" és a­­Rádió Internacional" rádióállomáso­kat és felhívást intéztek Gua­temala népéhez, lépjen fel fegyveresen a diktatúra ellen. A legutóbbi értesülések sze­rint Guatemala területén to­vább folynak a fegyveres har­cok. A kormánycsapatok el­len február elején lezajlott tá­madások után újabb harcok­ra került sor a partizánok és a kormánycsapatok között Puerto Barrios térségében. A kormány amerikai instrukto­rok által kiképzett különle­ges csapatokat küldött a par­tizánok ellen. A kormánycsa­patok vereséget szenvedtek. A partizánalakulatok főként az északi és keleti hegyes vi­dékeken tevékenykednek. A kormány harci készenléte rendelt el a hadseregben és mozgósította a rendőrséget. Ydigoras Fuentes hatóságai széleskörű hajszát indítottak az ellenzék képviselői ellen, sokat közülük letartóztattak, sőt megkínoztak. A rendkívü­li állapotot a kormány továb­bi egy hónappal meghosszab­bította. Tizenhét tagú ENSZ-bizottság tárgyal a kolonializmus felszámolásáról New Yorkból jelenti a TASZSZ. kedden hozzálátott munkaprogramjának megvita­tásához az a különleges ENSZ- bizot­tság, amely a közgyűlés 16. ülésszakának határozata alapján a gyarmati országok és népek függetlenségének megoldásáról szóló nyilatko­zat végrehajtási módozatait hi­vatott megtárgyalni. A tizen­­héttagú bizottság a Szovjet­unió, Lengyelország, Jugo­szlávia, India, az Egyesült Ál­lamok, Anglia, Olaszország és más országok képviselőiből te­vődik össze. Első ülésén, feb­ruár 16-án szervezeti kérdé­sekkel foglalkozott. Ekkor vá­lasztották meg a bizottság el­nökét (India képviselőjét) és alelnökét (Mali képviselőjét.) A keddi ülésen a gyarmat­­tartó hatalmak képviselői fel­szólalásaikban azt hangoztat­ták, hogy­­fokozatosan és óva­tosan" kell függetlenséget ad­ni a gyarmati országoknak és népeknek. Az Egyesült Álla­mok képviselője, aki ""jó egyetértésre" szólította a bi­zottság tagjait, lényegében azt indítványozta, hogy a bizott­ság csak valamiféle tájékoz­tató szerv legyen. Anglia kép­viselője arról próbálta meg­győzni a bizottság tagjait, hogy országa továbbra is “­felelős­séggel" tartozik gyarmatai sor­sának alakulásáért. Mali küldötte hangsú­lyozta, hogy a tizenhetes bi­zottságnak konkrét határoza­tokat kell elfogadnia a nyi­latkozat megvalósításáról. Ja­vasolta, hogy a bizottság elő­ször is olyan önkormányzat­tal nem rendelkező területek sorsával foglalkozzék, mint Angola, Mocambique és Ka­nya. Zorin, a Szovjetunió kép­viselője felszólalásában rámu­tatott, hogy a bizottságnak a legrövidebb idő alatt és ma­radéktalanul meg kell olda­nia feladatát, torlaszt kell emelnie minden olyan kísér­let elé, amelynek célja a köz­gyűlési határozat végrehajtá­sának megkerülése vagy el­odázása. Zorin javasolta, hogy e bi­­zottság elsősorban az afrikai kontinenssel foglalkozzék, amelyen még 27 gyarmat és gyámsági terület van, több mint ötvenmillió lakossal. A Szovjetunió képviselője sür­gette a szóban forgó területe­ken levő támaszpontok meg­szüntetését, az ott állomásozó idegen katonai erők kivoná­­sát. A (Washington, MTI) Az amerikai hírszerző hivatal kü­lönleges vizsgáló bizottsága be­fejezte Francis Gray Powers kihallgatását. Az U-2-es kémrepülőgép pilótája, egy magasrangú amerikai kor­mánytisztviselő szerint a hét végéin valószínűleg sajtóérte­kezleten ismerteti vallomását. A (Párizs, MTI) Argoud volt ezredes, az OAS egyik ve­zetője megszökött Santa Cruz-i (Kanári-szigetek) kényszertar­­tózkodási helyéről. A (Berlin, MTI) A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege 1962. március 1-én ünnepli fennállá­sának hatodik évfordulóját Majszki a második világháború diplomáciai előzményeiről Két golf parti között... Vajon mit mond a mai ge­nerációnak az a szó, hogy München? A legfiatalabbak számára ez pusztán egy bajor város neve, az idősebbek biz­tosan tudják, hogy e város nevével fémjelzett politikája a nyugati hatalmaknak egyen­gette Hitler agresszióinak út­ját és sodorta bele az embe­riséget a világtörténelem leg­véresebb katasztrófájába, a második világháborúba. A há­borút megelőző évek eredmé­nyeire, különösen a diploma­ták és politikusok leginkább kulissza mögötti sürgés-forgá­sára részletesen a legidőseb­bek sem igen emlékezhetnek. A müncheni politika korszaka ma már történelem, részlete­kért és összefüggésekért a tör­ténészek monográfiáihoz, ta­nulmányaihoz, a szemtanúk emlékirataihoz kell fordulnunk. Ezeknek az esztendőknek iro­dalma könyvtárra rúg, s nincs olyan hónap, amikor ez a könyvtár ne bővülne újabb művekkel. Van-e még mit mondani, lehet-e újabb rész­letekkel, újabb összefüggések­kel teljesebbé tenni a képet? Kétségkívül lehet. Íme, a bi­zonyíték: most rendezi sajtó alá emlékiratait J. M. Majszki szovjet akadémikus. A műből, melynek címe: Ki segítette Hitlert, a legérdekesebb feje­zetekkel már megismerkedhet­tünk a szovjet sajtó jóvoltá­ból. (Voproszi Isztorii 1962. 1. szám, Novaje Vremja 1962 2—7. szám). Majszki 1932 és 1943 között a Szovjetunió nagykövete volt az angol fő­városban, s emlékiratainak publikált fejezetei az 1938— 1939. esztendő diplomácia tör­ténetébe adnak érdekes, izgal­mas és hiteles bepillantást. Ennek alapján felidézzük né­hány folytatásban az 1938. és 1939. esztendő diplomáciai történetének főbb fejezőit, ahogy azokat a londoni szov­jet nagykövet látta és átélte. Meglovagolni a tigrist ? 1937. május 28-án Baldwin helyébe Neville Chamberlaint nevezik ki Anglia miniszter­­elnökévé. Korlátolt, makacs, tehetségtelen ember hírében állott, sokkalta kisebb képes­ségekkel rendelkezett testvé­rénél, Austinnál. Éppen ezért apja nem is szánta Nevillet politikusnak — alkalmatlan­nak tartotta őt erre —, s a kereskedelmi pályára indítot­ta útnak fiát. De itt nem sok babér termett számára, hama­rosan átpártolt a közigazga­táshoz. Gyorsan emelkedett a szamárlétrán — a családi va­gyon és az előkelő származás segítségével fokokat ugrott át, s hamarosan a birminghami polgármesteri székbe tornász­ta fel magát. 1917-be­n debü­tált mint miniszter — a moz­gósítási minisztérium élére ke­rült, de hetek alatt kiderült alkalmatlansága és Lloyd George ki­brudalta őt a kabi­netből. A harmincas évektől kezdve azonban szinte állan­dó tagja lett a kormánynak, és sikereit nem utolsósorban annak köszönhette, hogy a szovjetellenes irányzat egyik vezéralakja volt. 1932 novem­berében, amikor Majszki, mint újdonsült követ bemutatkozó látogatást tett a kormány tag­jainál. Neville Chamberlain kereskedelemügyi miniszter kereken kijelentette neki, hogy ő a Szovjetuniót Anglia ellenségének tartja. Miniszter­elnöki kinevezése ilyen előz­mények után nem sok jóval biztatott. Majszki nagykövet július 29-én tett tisztelgő látogatása az új miniszterelnöknél, aki ez alkalommal udvariasabb volt, mint az első találkozáskor, de szavainak értelme ugyanaz volt, mint öt év előtt. Hosz­­szasan és nagy igyekezettel fejtegette, hogy véleménye szerint a legfőbb probléma Németország. Ha ezt sikerül rendezni, akkor a többi már gyerekjáték. A német problé­ma rendezését illetően nagyon optimistán nyilatkozott Cham­berlain: »Ha sikerülne ceru­zával a kézben leülni a tár­gyalóasztalhoz a németekkel, és sorra vennék­ valamennyi panaszukat és kívánságukat, akkor tiszta vizet önthetnénk a pohárba.« Chamberlain szerint a meg­,­oldás: négyhatalmi pa­ktum Anglia, Franciaország, Német­ország és Olaszország részvé­telével, s ennek útja Hitler és Mussolini megbékítése. A “­nyugati biztonság" ilyenfajta értelmezését Churchill egyet­len szóval idiotizmusnál­ el­ne­vezte, a második világhábo­rús emlékirataiban ekként jel­lemezte a chamberlaini kon­cepciót: “Azt a reményt táp­lálta, hogy megbékítheti és megreformálhatja, azután ke­zessé teheti Hitlert". Ugyan­ezt a gondolatot kevésbé iro­dalmi formában ekként fej­tette ki egy négyszemközti be­szélgetés során Majszki előtt: “Neville ostoba fajankó ... Azt hiszi, csak úgy egyszerűen fel­pattanhat a tigris hátára és meglovagolhatja a vadállatot.« A clivedeni klikk Chamberlain első külpoliti­kai tette az volt, hogy roppant barátságos hangú üzenetet in­tézett Mussolinihoz, barátsági és együttműködési egyezményt kínálva neki. Ez az arcátlan javaslat — ne feledjük, hogy éppen ebben az időben vívta élethalálharcát a Spanyol Köztársaság a fasiszta Olasz­ország és Németország inter­venciós csapatai ellen­i tilta­kozásra késztette Eden kül­ügyminisztert. Chamberlain nagyon megörült ennek a konfliktusnak, mert így végre megszabadulhatott Edentől 1938 februárjában Eden le is mondott, vele együtt távozott helyettese, azután lord Cecil, a lordok háza konzervatív frakciójának elnöke, s lord Vansittart, a külügyminiszter politikai tanácsadója is egé­szen jelentéktelen funkciót kapott. Nyitva állott az út Chamberlain kreatúrái, a Hit­lerrel való lepaktálás hívei előtt A személyi változások még inkább megerősítették az úgynevezett­­clivedeni klikk« befolyását a brit külpolitiká­ban. Hogy mi volt az a «cli­ve­deni klikk* és kikből állt? Nevét lord Astor clivedeni birtokától kapta. Itt gyűltek össze rendszeresen az angol arisztokrácia legkonzervatí­vabb képviselői — lord Lon­­donderry, volt légügyi minisz­ter, Ribbentrop jó barátja, lord Lothian, lord Swinton, Dawson, a Times főszerkesz­tője (a lap egyébként lord Astore volt), Garvin, az Ob­­server főszerkesztője. Állandó vendég volt divedenben Ne­ville Chamberlain, lord Hali­­fax, Simon és Samuel Hoare miniszterek. A lord imazsámolya két golfparti között döntöt­tek itt háborúról, békéről, életről, halálról. Hogy milyen szellemben, arról némi fogal­mat alkothatunk a Reynold’s News című lap tudósítása alapján. Az 1938. március 2,7-i olivedeni “csevegésen" (tehát már Ausztria anneketálása után) körvonalazott külponti-

Next