Magyar Nemzet, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

8 v­ere­s, 1962. augusztus­­. Fontos kérdéseket tárgyal az újságírók Budapesten összeülő nemzetközi kongresszusa A Nemzetközi Újságíró Szervezet elnökének nyilatkozata A Nemzetközi Újságíró Szervezet hazánkban tartózko­dó elnöke, Jean-Maurice Her­­mann, a Libération című francia lap szerkesztője, a szervezet munkájáról és a magyar fővárosban rövidesen összeülő nemzetközi újságíró kongresszusról nyilatkozott az MTI munkatársának. A Nemzetközi Újságíró Szervezetnek a világ csaknem minden részére kiható tevé­kenységéről szólva hangoztatta: a szervezet a hazug propagan­dára épített, s az embermil­­liókat hamis tanokkal meg­fertőzött fasizmus leverése után jött létre. Az alapok­mányban hangsúlyozottan ka­pott helyet a legfontosabb új­ságírói kötelesség az igazság­nak megfelelő hűséges tájé­koztatással elősegíteni, hogy az emberek helyesen értékel­jék a világban zajló esemé­nyeket, világszerte előmozdíta­ni a szétágazó hírszolgáltatás eszközeivel is a különböző or­szágok és népek közeledését, egymás megismerését, megér­tését.­­ Ennek az eszmének a Nemzetközi Újságíró Szervezet egyre nagyobb sikerrel nyer meg olyan újságíró csoporto­kat is, amelyek nem tagjai ugyan a NUSZ-na­k, de az alapkérdésekben a legszoro­­sabban együttműködnek vele. Ilyen elv alapján jött létre közeledés és végül baráti kap­csolat a NUSZ és olyan fon­tos semleges ország, mint In­dia, továbbá Brazília újságíró szövetségei között.­­ Mindezekről a fő törek­vésekről természetesen részle­tesen tájékoztatjuk majd az augusztus 6 és 10 között lezaj­ló kongresszuson a mintegy hetven országból Budapestre érkező újságírókat, a küldötte­ket és a megfigyelőként részt vevő külföldi vendégeket egy­aránt. A plenáris ülés érté­keli majd a legutóbbi kong­resszus óta végzett munkát is, sor kerül a vezető szervek új­­jáválasztására, majd pedig kü­lönböző bizottságokban folyta­tódnak a megbeszélések. Ezek­nek fontos témái: az újságírói etika, a hírközlés tárgyilagos­sága, a háborús propaganda elleni harc módszerei a sajtó­ban, az újságírók nemzetközi együttműködésének szélesíté­se, valamiint a szakmával ösz­­szefüggő szociális problémák.­­ A kongresszus egyik fon­tos feladata lesz továbbá, hogy döntsön a nemzetközi szerve­zethez újabban csatlakozni kí­vánó nemzeti újságíró szövet­ségek, vagy csoportok felvéte­léről. A NUSZ tekintélyének növekedését mutatja, hogy a végrehajtó bizottságnak ja­nuárban, Havannában tartott ülésén hat új szervezet jelen­tette be együttműködési óha­ját, s minden bizonnyal a budapesti kongresszus hozhat majd határozatot az amerikai kontinens egyik legfontosabb állama, az Argentin Köztársa­ság újságíró szervezetének fel­vételéről is. — Meggyőződésünk, hogy találkozásunk a magyar újság­írókkal — s remélhetőleg más dolgozó rétegekkel is — hatha­tósan hozzájárul majd a szer­vezetünk programjában is sze­replő nemes törekvés megva­lósulásához, a népek közötti barátság elmélyítéséhez — mondotta befejezésül a NUSZ elnöke. Érkeznek a küldöttségek A Nemzetközi Újságíró Szervezet augusztus 6-án kezdődő 5. kongresszusára a világ minden részéből érkez­nek küldöttek Budapestre. Kedden megérkezett a nem­zetközi szervezet titkársága: J. Meisner főtitkár, A. Jef­­remov és J. Fischer titkárok, valamint I. Ignatov, a bolgár újságíró szövetség főtitkára. Ugyancsak kedden érkezett hazánkba Luu-Guy-Ky, a vietnami küldöttség vezetője, az indonéz delegáció, s egy dél-afrikai küldött. Megnyílt a második Interpress foto-kiállítás Kedden a Kereskedelmi Ka­mara Váci utcai kiállítási he­lyiségében megnyílt a máso­dik Interpress foto-kiállítás. Az ünnepi megnyitón megje­lent Naményi Géza, a Tájé­koztatásügyi Hivatal vezetője, Siklósi Norbert, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségé­nek főtitkára, tová­bbá a Kül­ügyminisztériumnak, a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetének több vezető munkatársa és a magyar újságíró társadalom számos képviselője. Jelen volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tag­ja, valamint a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet küszöbön ál­ló ötödik kongresszusa alkal­mából már Budapesten tar­tózkodó küldöttek. Jean-Maurice Hermann, a Nemzetközi Újságíró Szerve­zet elnöke mondott ünnepi megnyitót. Ezután Szakasits Árpád, a Magyar Újságíró Szövetség elnöke üdvözlő sza­vaiban elmondotta, hogy 33 ország legjobb fotóriporterei képviseltetik magukat a kiál­lításon, 400 művészi felvétel­lel. Jiri Meisner, a Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkára méltatta ezután a második In­­terpress fotó-kiállítás jelentő­ségét. egyre intenzívebb fizikai ro­botja is gyorsabban őrli fel a szervezetet, ehhez járulnak még az izgalmak, az idegek permanens feszültségi állapo­ta. Az ember hajszolja a tár­gyat, a gépet, illetve a gép, a tárgy az embert, dolgozni kell megfeszített erővel, hogy meg tudja fizetni a részletet, s ha már-már végére jár a mo­sógép részleteinek, akkor meg­vásárolja a mélyhűtős frizsi­dert, kezdődik élőb­ől, foly­tathatja a robotot a további részletekért. Bűvös kör er, ör­dögi körtánc­o­s közben, a részletek törlesztésével pár­huzamosan részletekben, rész­letekre tönkreteszi szerveze­tét és felőrli idegeit. A modern nyugati ember nem hal meg, hanem megöli magát, öngyil­kos lesz, nem utolsósorban a részletért a részletre. A munka stílusa, a rohanás átterjed a kikapcsolódásra is. Amilyen hajszás, nyugtalan, idegfeszítő ennek a "modern nyugati embernek" a munká­ja, olyan űzött, nyughatatlan, izgató és idegborzoló a szóra­kozása. A "szórakozási", a "ki­kapcsolódási" programjaikat is úgy zsúfolják és oly rohanó, százhúsz kilométeres iramban abszolválják, akár a napi ro­botot. Mondani sem kell, hogy az ilyen "kikapcsolódás" csak még tovább koptatja az amúgy is túlterhelt motort, a szervezetet, az idegeket. Azon sincs mit csodálkoznl — hi­szen szinte nyilvánvaló —, hogy ez a munktempó és az ilyen "szórakozás", "kikapcso­lódás" általában kialakítja, meghatározza az illetők szel­lemei, kulturális életét is, még­hozzá, enyhén e­ telva, nem magas színvonalon. Csak meg kell figyelni, ho­gyan "teljesítik" a programot, hogyan rohanják le amerikai, nyugatnémet vagy holland tu­ristacsoportok egy-két nap alatt Párizs látnivalóit, Ver­­sailles-t és Trianont, Fontai­­nebleaut, Chartrest és Reimst, a Loire menti kastélyokat. Csak meg kell figyelni, hogyan végeznek nyugati turisták két nap alatt Velencével, Firenzé­vel és Rómával, hogyan szá­guldanak keresztül — az Arme­­ricain Express társasutazásai­nak mintájára — tíz nap alatt három országon, hogy meny­nyire nincsen türelmük fél órát eltölteni a múzeumban — csak gyerünk, tovább, gyor­san, gyorsabban! Panaszkod­nak is a lapok, árulkodnak a statisztikák számai: ebben vagy abban a történelmi és művészeti látványosságokkal zsúfolt városban, ahol tíz év előtt még átlagosan 5—6 na­pot töltött el egy-egy turista, ma csupán egy napot, aztán — robog tovább ... Svédországban közszájon fo­rog egy vicc a hallgatag lap­pokról: olyan nehéz a nyel­vük, mondják a svédek, hogy saját maguk sem értik, ezért inkább nem beszélnek. Olykor úgy éreztem, ezek a bizonyos "modern nyugati emberek" azért rohannak úgy még sza­bad idejükben is, mert nem értik saját magukat sem­, nem akarnak saját magukkal négy­­szemközt maradni, szembenéz­ni... A szórakozásuk, a kikapcso­lódásuk? Nizzában, Párizsban, de másutt is meglepett, hogy hétköznap este fél kilenc, ki­lenc után sok bisztróban csak fiatal fiúkat és lányokat lát­ni, mintha tábla lógna az ab­lakban: húsz éven felülieknek tilos a bemenet. Hol vannak az "öregek"? Otthon bóbiskol­nak a televízió előtt... Tele­vízió, kártya, ital ("rövid" per­sze). A rohanók, a pénzüldö­zők, ama bizonyos "modern nyugati emberek" kulturális, szellemi élete? Problémátlan vagy könnyű fajsúlyú álprob­lémákat felvető filmek, szín­darabok és könyvek, amelyek persze még inkább elfordítják figyelmüket a valóságtól, még inkább eltérítik a társadalom­tól, atomizálják őket. Ponyva, könnyű híg szellemi koszt, amit megerőltetés nélkül fel képes venni a fáradt szerve­zet, a fáradt agy. Szerelmi botrányok, véres gyilkosságok, szenzációs rablások, felfújt öles tudósítások családi drá­mákról a lapokban s úgyne­vezett thriller­ek, réndrámák a filmszínházakban. Amint a morfinistáknak is egyre erő­sebb adagokra van szükségük a kívánt állapot eléréséhez, az enervált, elcsigázott idegeket is csak egyre drasztikusabb " storykkal" lehet csiklandozni, felborzolni, a fáradt agyból némi érdeklődést, figyelmet kicsikarni. A televíziók rend­szeresen közvetítenek detek­­tívtörténeteket, piff-puff fil­meket és például a Vecko Re­­vyn című elterjedt svéd képes hetilap "Heti ijedelem" jel­eimmel minden egyes számá­ban közöl valami finom kis borzalmat, hadd kapja meg az olvasó minden héten a maga betevő rémtörténetét. .. Persze, így aztán sok min­den érthetővé válik. Apróság: Hamburg előtt fényes nappal belépek a koppenhágai gyors egyik fülképébe, a bent ülő hölgy, lehet úgy harmincöt éves, felugrik, kiejti kezéből a képeslapot és vérfagyasz­­tóan felsikolt... Mi az? ... Visszahanyatlik az ülésre, szí­vére szorítja a kezét és bo­­csánatkérően rebegi m­éme­tül): Jaj, ne haragudjak, olyan izgalmasat, rémeset olvasott, istenem ... Remegő kézzel ku­tat a táskájában, bevesz egy nyugtatót é s kisvártatva megint elmélyed "izgalmas" olvasmányában ... Koppenhágában élő, német származású ismerőseim, férj és feleség, mesélik, hogy múlt­kor, amikor egy kis szóváltás támadt kettőjük között, öt és féléves fiúcskájuk, Harry ret­tentő izgalomba jött és fel­kiáltott: "Várj, papa! Várj! Harry hozza neked a revol­vert!" — és nevetve tették hozzá. Gyakran nézi a tele­víziót, nem lehet lefektetni. Ha-ha-ha! Ha-ha-ha? És ekkor előadásokon és a lapokban, szociológuson­, köz­életi férfiak és politikusok ki­jelentéseiben megjelennek, elhangzanak a szarvasigazsá­gok, a kenetteljes intelmek és kegyes jótanácsok. Hogy az életben a legfőbb dolog az egészség, hogy vigyázni kell a táplálkozásra, ne fogyasszunk sok állati zsiradékot és lisztes ételt, édességet és folyadékot. Meg hogy sok ember a civili­záció betegségében szenved, ugyebár, hogy erőszakot kö­vet el magán, mert idegesíti magát az autóval, keveset mo­zog ... A város mételyezett levegője ... Cigaretta... Ital... Szexuális kicsapongá­sok ... Idegesség, bizonytalan­ság a jövő miatt... Feküd­jünk le korán, este ne olvas­sunk, ne nézzünk, ne hallgas­sunk izgató, idegesítő dolgo­kat, ne bosszankodjunk és ne veszekedjenek, elég mindeb­ből a nappali dózis és bizony, bizony egyike a legfontosabb dolgoknak a lelki higiénia .. . Baló László . _MagyarNemzet___ Szufanuvong herceg levele Kádár Jánoshoz Szufanuvong herceg, a laoszi nemzeti egységkormány mi­niszterelnök-helyettese — aki Souvanna Phouma miniszter­­elnök távollétében ideiglene­sen ellátja a miniszterelnöki teendőket — levélben mondott köszönetet Kádár Jánosnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének üdvözlő táviratáért, amelyben szeren­­csekívánatait fejezte ki a laoszi nemzeti egységkormány meg­­alakulása alkalmából. Szufanuvong ideiglenes mi­niszterelnök levelében han­goztatja: "Megtiszteltetésnek tartanánk, ha mielőbb létre­jönnének az állandó diplomá­ciai kapcsolatok az önök or­szágával, s minden téren együttműködhetnénk közös ügyünk, a béke megerősítése érdekében". Szufanuvong an­nak a reményének ad kifeje­zést, hogy mindkét nép javá­ra hamarosan kialakulnak a két ország közvetlen kapcso­latai. Tudósítónk telefonjelentése: Helsinki a fesztivál jegyében... Nyugat-európai VIT-küldöttekkel találkozott a magyar delegáció Helsinkit nem könnyű láz­ba hozni. Az északi vér mégis megpezsdült. A fesztiválnak sikerült elérnie, azt, ami utol­jára 1952-ben a helsinki olim­piai játékokon sikerült. A VIT hatalmas nemzetközi klubbá varázsolta a várost, az utcá­kat éppúgy, mint a színháza­kat, a sporttelepeket. S ennek a klubnak lelkes részesei a finnek is. Hogy a fesztivál végképp "belopta" magát a helsinkiek szívébe, ez akkor dőlt el vasárnap, amikor az ünnepi megnyitón zuhogni kezdett az eső. A közönség mégis a helyén maradt, csak néhány fotoriporter menekült fedél alá. A VIT rendezvényei nagy közönség előtt zajlanak s a finnek egyébként is ér­deklődők és vendégszeretők. Varázsszó ma Helsinkiben ez a szó: Unkari — Magyar­­ország. A magyar VIT-küldöt­­tek nagyon népszerű vendégei Finnországnak. A magyar mű­vészi programoknak minde­nütt nagy sikerük van. A pé­csi Nemzeti Színház balettka­ra zsúfolt nézőtér előtt adott forró sikerű önálló estet, s a sajtó is szenzációként emle­geti ezt a műsort. A KISZ központi együttese, a Rajkó­zenekar is kedvence már a finneknek, holott mindössze egy-egy alkalommal lépett fel. A VIT most megkezdődött mű­vészeti versenyein — ahol Barlay Zsuzsa, Gyarmati Ve­ra, Antal Imre és Kovács Ló­ránt indult —, ugyancsak nagy elismeréssel fogadták a ma­gyarokat. Sikere volt kulturá­lis delegációnk programjának a szálláshelytől nem messze levő hajógyárban és hat má­sik helyen. Miért hiányzik Tyitov? A magyar küldöttséget sok­felé hívták meg Finnország­ban, hivatalosan és nemhiva­­talosan is. Várják őket Baku­­ba, Turkuba, Tamperébe, s megérkezett a meghívás Rai­­sióból, egy Turkutól hét kilo­méterre fekvő kis község ta­nácsától is. A vendégeskedés együttjár a finn szokások megismerésé­vel is. Küldötteink már meg­tanulták, hogy Finnországban reggelihez, ebédhez, vacsorá­hoz, tízóraihoz és uzsonnához, mindenhez tejet isznak. Ren­geteg a halétel, népszerű a kü­lönleges virsli és a mindenütt kapható vagdalt hús-"csoda", a lihapyörykát. A finn kony­ha általában jó. A magyar küldöttség mégis megtanulta igazán becsülni a hazai kosz­­tot. A fesztiválnak igen sok a nevezetes vendége. Jevtusen­ko, a neves szovjet költő Hel­sinkiben is állandó vita­té­ma és interjúalany. Gagarint a hét végére várják, viszont mindenki sajnálja, hogy Tyi­tov főiskolai felvételi vizsgá­ja miatt nem tudott eljönni. A kisebb hírességek közé tar­tozik egy 17 éves bécsi kis­lány, Rosemarie is. Népszerű­sége egy interjú eredménye. Azt kérdezték tőle, hogyan jött Helsinkibe, így válaszolt: — Hét hónapja vagyok tag­ja a Szabad Osztrák Ifjúság Szervezetének. Ezalatt négy új tagot szerveztem és közben ezer schillinget gyűjtöttem a VIT számára. Hogyan? Szere­tek táncolni. De a VIT előtt csak azokkal voltam, hajlandó keringőzni, akik hajlandóak voltak lefizetni »obulusaikat« az osztrák delegáció utazásá­hoz. Két tánc népszerű most Helsinkiben. A kongót, a hí­res kubai együttes, a Gou­­guanco hozta divatba, míg a szambát a brazil küldöttség. Fiatal négerek és meszticek táncoltak a megnyitó ünnep­ségen, s azóta is mindenütt, amerre járnak. Nemrég még segédmunkások voltak Rió­ban, most ők Dél-Amerika leg­népszerűbb tánccsoportja. Mi, magyarok is jól ismerjük őket: A fekete Orfeusz című film szereplői. A fesztivál minden talál­kozóját az őszinte barátság jellemzi. Meleg barátsággal zajlott le a finn—m­agyar ta­lálkozó, csakúgy, mint a ma­gyar küldöttség keddi beszél­getése a nyugat-európai or­szágok VIT-delegátusainak mintegy hatvantagú csoport­jával. Teázással, énekszóval töltöttek együtt néhány órát a szovjet és kínai fiatalok is. A „sárga pavilonok” csődje A barátság napjait üli a fesztivál jegyében Helsinki, s a finn közvélemény is felis­merte a találkozó régen hir­detett célját: összefogni az öt világrész különböző társadal­mi rétegekhez tartozó, más­más nézetet és hitet valló fiataljait a közös érdekért, a béke megőrzéséért. S ilyen körülmények között aligha szá­míthat sikerre a VIT ellen­ségeinek sokfajta próbálkozá­sa. A helsinki »sárga pavilo­nokat­ — amelyeket a pá­lyaudvar környékén és a for­galmasabb városrészeken ál­lítottak fel, hidegháborús, fő­ként ammerikai pénzzel támo­gatott ifjúsági szervezetek, a békétlenség előretolt helyőrsé­geinek tekintik a finnek és a külföldiek is. Az "ellen­fesztivál" torzításoktól, alat­tomos támadásoktól hemzse­gő sajtótermékeit hiába vesz­tegetik névleges árakon há­rom nyelven is, kevés fogy belőlük. Lelepleződött, hogy az amerikai titkosszolgálat már tavaly VIT-ellenes iro­dát nyitott Stockholmban, s ott készült hamis okmányok­kal a Szabad Európa külön­leges tanfolyamait elvégzett provokátorokat próbáltak el­­bújtatni a küldő­­ségekben. Ennek hatására a VIT ellenes program keretében megnyílt amerikai ifjúsági kiállítást is alig látogatják. A fesztivál harmadik napján a VIT el­­lenségei bizalmas tanácskozá­sokra gyűltek össze, mit te­hetnek. De ma már világos, hogy nincs olyan erő, amely megakadályozhatná a VIII. Világifjúsági Találkozó sike­rét. „Városatyák napja” A fesztivál programja nap­­ról-napra szélesedik. Megnyílt már az ifjúsággal kapcsolatos művészeti problémákat meg­vitató filmtudományi szemi­nárium, a filatelista klub — a Magyar Posta erre külön bé­lyegki­állítási anyagot küldött —, több napos­ kollokvium '-e-'dődött a béke és a nem­zeti függetlenség kérdéseiről Az UNESCO égisze alatt a VIT további diákprogramja­ként a nemzetközi önkéntes munkatáborok kérdéseiről ren­deztek értekezletet. S a "honatyák napja" után a "városatyák napját" is meg­rendezték a fesztiválon. Míg hétfőn a finn parlament veze­tői a VIT küldöttségekben résztvevő törvényhozókat lát­ták vendégül, kedden Helsin­ki városa a külföldi városi ta­nácstagok tiszteletére rende­zett fogadást, így éli "hétköznapjait" Hel­sinkiben a VIII. Világifjúsági Találkozó ifjúsága. Lengyel parlamenti küldöttség az Egyesült Izzóban A hazánkban tartózkodó lengyel parlamenti küldött­ség Czeslaw Wycechnek, a szejm elnökének vezetésével kedden az Egyesült Izzóba látogatott. Jelen volt a láto­gatáson Vass Istvánné, az or­szággyűlés alelnöke is. Dienes Béla vezérigazgató ismertet­te a gyár történetét, és mun­káját, majd a küldöttség a gyári vezetők kalauzolásával megtekintett több üzemrészt. A látogatás az Izzó művelő­dési házában baráti találko­zóval végződött. Délután a küldöttség hajó­­kiránduláson vett részt Főik József az első „száz vagonos" kombájnos Az aratás első szakasza, az őszi árpa betakarítása, szerte az országban befejezéshez kö­zeledik. Baranyában, a bolyi gépál­lomás két kiváló kombájnosa — Főik József és segédveze­tője, Juhos Szilveszter — kedden délután learatta a hatszázadik holdat, és az or­szágban elsőként elcsépelte a századik vagon gabonát. A betakarítás kezdete óta több mint 10 000 forintot kerestek. Az aratás előrehaladtával szerte az országban élénkül az állami felvásárló telepek forgalma. Bács megyében na­ponta átlagosan 100 vagon gabona kerül a Terményfor­galmi Vállalat magtáraiba. Súlyos földrengés Kolumbiában Hétfőn este 21 óra 20 perckor egész Kolumbián heves föld­rengés söpört végig. A föld­rengés számos emberéletet kö­vetelt és súlyos károkat oko­zott az ország különböző vidé­kein. Három órán belül három súlyos földlökés rázkódtatta meg Kolumbia területének nagy részét. A harmadik föld­lökés kilences erősségű volt, (a legerősebb földlökés a 12-es) a földrengések epicent­ruma Bogotától mintegy 260 kilométerre nyugatra volt, de a földlökéseket még Ecuador­ban is érezni lehetett. Bogo­tában a földrengés inkább csak pánikot okozott, Caldas tartományban azonban ember­életben és anyagiakban na­gyok a veszteségek. Maniza­­lesben egy templomtorony be­omlott, és több embert maga alá temetett. Eddig négy holt­testet ástak ki a romok alól. Cali városában egy templom romjai alatt hét ember lelte halálát. A legnagyobb káro­kat a földrengés Pereira vá­rosában okozta. Itt egy textil­üzem épülete omlott össze, mintegy 200 munkásnőt te­metve maga alá. 40 szövőnő életét vesztette.

Next