Magyar Nemzet, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-05 / 207. szám

____ AYeleWízió műsoráról laiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimmiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiitiimiiiiiiimiimiiiimR Egy boldog nap Ha esetleg valaki azt pró­­bálná bizonygatni, hogy az utolsó harminc év alatt nem fejlődött a filmművészet, állí­tásának alátámasztására ezt az angol bohózatot is felhasznál­hatná. Mi azonban hiszünk a filmművészet fejlődésében, s így egyszerűen tudomásul vesszük: ismét láttunk egy je­lentéktelen tucatfilmet, amely­nek egyetlen értéke a kitűnő komika, Margaret Rutherford és magyar hangjának, Gobbi Hildának remekbeszabott ala­kítása. Azok számára, akik esetleg elmulasztották, elárul­juk a mesét: a minisztérium egy fiúkollégiumba beutal egy leánykollégiumot, majd a fiú­iskolát tanfelügyelő-bizottság, a lányokat pedig több aggódó szülő látogatja meg. Megkezdő­dik az egymás elöli szaladgá­lás, bujkálás, a szokványos bo­­hózati hajsza, a filmgyártás őskorára emlékeztető ötletek­kel, módszerekkel. Megértjük, hogy a Televí­zió állandó filmszükségletei­nek kielégítésére gyengébb fil­meket is kénytelen megvásá­rolni. Azt már kevésbé értjük meg, miért vásárol csaknem kizárólag gyenge­­filmeket. Semmiesetre sem fogadhatjuk el azonban ezeket a gyenge műveket hétvégi csemegének, vasárnapi nagyműsornak. Nem szólnánk külön az »Egy bol­dog «tip«-ról, ha vasárnapi be­mutatása nem volna az utóbbi időben tipikus jelenség. Nem érthetünk egyet azzal a hosz­­szabb idő óta jelentkező szer­kesztői szemlélettel, amely a hét végére bármi áron­­szóra­koztató" műsort akar biztosí­tani, azzal a szemléleti kötött­séggel, hogy a szórakoztatás fogalmán kizárólag az úgyne­vezett könnyű műfaj termékeit érti, a vígjátékot, az operettet, kabarét és revüt tekintet nél­kül a műsor színvonalára E műsorpolitika szerint — a je­­­­lek legalábbis azt mutatják — vasárnap többet ér egy rossz­ bohózat, egy jó drámánál. Ter­mészetesen, elsősorban a szín­vonalas könnyű műsor kerül szóba, de ha nincs jó könnyű­műsor, jöjjön inkább a rossz, az ostoba és érdektelen, csak az a fontos, hogy a­­könnyű műfajt" képviselje. E koncepciónak nemcsak az a szomorú következménye, hogy gyakran kerülnek rossz filmek vasárnap műsorra, ha­nem valahol itt kereshető a kulcs egy másik, tipikus jelen­ség titkához is. Ahhoz, hogy szombaton több rövid, lénye­gében egymáshoz hasonló mű­sorral töltik ki az időt. Leg­utóbb kitűnő szórakozást nyúj­tott a Rajkin-est részleteinek ismétlése, amiből egyébként még többet is szívesen láttunk volna. Erre azonban csak fél ■tízkor került sor. Előtte lát­tunk, hallottunk vidám mono­lógot, nyugatnémet TV-revüt sok dallal és kevés tartalom­mal, majd két francia sanzon­­énekes dalairól készült felvé­teleket. A szombat esti műsor­ból igazi élményt csak az 50 percre rövidített Rajkin-est je­lentett. Ha most ehhez hozzá­vesszük a vasárnapi filmet, rendkívül szegényes, tartal­matlan, tespedt hétvégét ka­punk, amelyen annyit törőd­tek­­szórakoztatásunkkal", annyira igyekeztek megkímél­ni a gondolkodástól, nehezebb szellemi tevékenységtől, hogy végül is unatkoztunk a televí­zió mellett. Nem vitás, hogy a hét végé­re jó, szórakoztató műsort kell adni, de kénytelenek vagyunk ismételten hangsúlyozni: a szórakoztatás nem elsősorban a műfaj kérdése, akkor sem, ha a közönség körében is akad­nak még olyanok, akik így ér­telmezik. A nézők többségé­vel együtt mi is jó, tartalmas műsort szeretnénk látni a hét végén műfajtól és típustól füg­getlenül. Reméljük, hogy az induló színházi évad, az őszi - téli műsorszerkezet véglege­sen megszünteti a hétvég oly gyakran tapasztalt csillo­gó, flitteres ürességét Bemutatunk egy új zeneszerzőt Dénes Margit fiatal, tehetsé­ges zeneszerző, a könnyűzene igénites alkotója. Friss, inven­­ciózus dallamokat ügyes, ked­ves szövegeket, közérthető, színvonalas zeneszámokat ír. Helyesen járt el a Televízió, amikor felhívta rá a közvéle­mény figyelmét és az Irodal­mi Színpad, a Vidám Szín­pad aránylag szűk nyilvános­sága után Dénes Margit dalait az országos nyilvánosság előtt is megszólaltatta. Gondosan szerkesztett, ötle­tesen, kultúráltan rendezett műsort láttunk. A szerkesztés Buzáné Fábri Éva, a rendezés Seregi László munkáját dicsé­ri. A dalok szövegírói között Csepeli Szabó Béla, Hollós- Korvin Lajos, Ladányi Mihály egy-egy versével is találkoz­tunk. Az est előadóművészei­nek sorában Neményi Lili és Zsolnai Hédi fellépése biztosí­totta elsősorban a műsor si­kerét, amelyhez Soós-Szabó Edit, Zilahy Hédi, Ambrus Kity, Kovács Ibi és Kása And­­rás közreműködése is hoz­zájárult Kovalik Károly jól adagolt interjúja közvetlen hangulatot teremtett. Röviden Egy-két apró technikai hi­bától eltekintve, jól sikerült az Ék Sándor kiállításáról adott közvetítés. Célravezetőnek bi­zonyult a műsor felépítése: a művész a riporterrel folytatott beszélgetése során mesélt éle­téről, s közben az élményekből fogant művek megjelentek a képernyőn. A bemutatott anyag, elsősorban a képernyőn jobban érvényesülő grafikák és az érdekes beszélgetés hite­les képet adott a haladásért, a forradalom győzelméért kö­vetkezetesen küzdő művész eredményekben gazdag élet­pályájáról, örvendetesen "színesedik" az Ipari mozaik és A tudo­mány világából című műsor. Sok érdekességet mutattak be a budapesti­­eszkimóknál­ tett látogatás során a Mirelite­­gyárból. Kár, hogy a gyártás folyamatából aránylag keveset láttunk. Vacsek Anna Megérkezett Bukarestbe a Nemzeti Színház együttese Hétfőn a késő esti óráikban különrepülőgépen Bukarestbe érkeztek a budapesti Nemzeti Színház művészei. Az együt­tes a magyar—román kultu­rális egyezmény értelmében vendégszerepel a román fővá­rosban. A magyar művészeket a bu­karesti Baneasai repülőtéren Lázár Vrabiel, a művelődés- és művészetügyi állami bizott­ság színházi tanácsának elnö­ke, s más közéleti személyi­ségek, valamint a román szín­házi világ neves képviselői fo­gadták. A Román Népköztársaság művelődés- és művészetügyi állami bizottsága kedden Bu­karestben satóértekezletet ren­dezett, amelyen a budapesti Nemzeti Színház tagjai talál­koztak a román főváros köz­ponti lapjai, a rádió és a te­levízió munkatársaival. Meruk Vilmos, a színház igazgatója tájékoztatta a jelenlevőket a Nemzeti Színház fejlődéséről, terveiről. Az értekezleten sze­retettel­ köszöntötték a ma­gyar művészeket. Külön ün­nepelték Gázon Gyula Kos­­suth-díjas kiváló művészün­ket, amikor Meruk Vilmos közölte, hogy ezekben a na­pokban lesz színházi műkö­désének 60. évfordulója. — örülnénk, ha bukaresti tartózkodásunk során megnéz­hetnénk néhány román szín­művet, amelyeket a mi szín­házunk is műsorára tűzhetne — mondotta a többi között a Nemz­eti Színház igazgatója. Meruk Vilmos beszámolója után Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész és Marton Endre Kossuth­­díjas érdemes művész, a szín­ház főrendezői tájékoztatták munkájukról a román saj­tó és művészeti élet képvise­lőit. A Pravda megjelenésének 50. évfordulójára jelent meg A bolsevik sajtó címmel a pártsajtó története 1894-től 1917-ig. A kötet a többi kö­zött feltárja Lenin szerepét a pártsajtó megteremtésében. ______Magyar Nemzet. Megkoszorúzták Móricz Zsigmond sírját Móricz Zsigmond halálának 20. évfordulója alkalmából kedden a Kerepesi-temetőben megkoszorúzták az író sírját. Simon István költő, a Magyar Írók Szövetségének titkára emlékezett meg Móricz Zsig­mondról, majd Darvas József, az Írószövetség elnöke és Si­mon István elhelyezték a sí­ron a magyar írók koszorú­ját. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára és Harmati Sán­dor, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára helyezte el a népfront ko­szorúját, dr. Hadnagy László miniszterhelyettes a Művelő­désügyi Minisztériumét, Bóka László egyetemi tanár a Ma­gyar Tudományos Akadé­miáét. Koszorút helyeztek el a síron a fővárosi tanács, az Irodalomtörténeti Társaság, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat és az Irodalmi Múzeum nevében is. Szombat délben a Hazafias Népfront XI. kerületi bizott­sága helyez el koszorút a Mó­ricz Zsigmond körtér és Ka­rinthy Frigyes utca sarkán le­vő emléktáblánál. AZ AMPHITRUO SZOMBATHELYEN Már Jupiterben, a fellegho­zóban és Mercuriusban, az új­donságok jelentésében sem le­het bízni, mondjuk kedvetle­nül az Amphitruo bemutatá­sára kitűzött időben. Úgy látszott, a darab két isten-szereplője későbbi és ki­sebb istenektől eltanulta a jel­lemet olykor túl élesen meg­világító rivalda fényétől való húzódozást: a televízió köz­vetítő hálózata megszakadt, a szabadtéri előadást elmosta a zápor. De másnap az égi lakók megistenelték magukat. Sőt nagyon is kegyesek voltak; fö­lötte vidám órákat szereztek azoknak, akik időt és fárad­ságot nem szánva, a parkövez­te hatalmas nézőteret zsúfolá­sig töltő szombathelyiekkel együtt végigmulatták Plautus komédiáját, Devecseri Gábor átdolgozásában. Ezen az előadáson az egy­kori Colonia Claudia Savaria polgárai épp oly jól szórakoz­tak volna, mint ahogy a mai Szombathely lakói tették és ahogy a pesti közönség fog, amikor a darabot az Egyetemi Színpadon műsorra tűzik. Ennek pedig titka az, hogy a szín­játék, Szombathelyen be­mutatott formájában, teljes antik és egyszersmind telje­sen modern. A színháztörténet alapvető témakincsei közé tartozó cse­lekmény, melynek első átvé­tele Plautus feldolgozásában maradt ránk, s — hogy csak a legnagyobbakat említsük — Moliéret, Drydent, Kleistet, Giraudoux-t ihlette alkotásra, ezúttal híján van a kuriózum­má tevő aktualizálásnak. E legősibb­ legújabb feldolgozás azt mutatja fel, ami közös és változatlan minden korokon át, és mindig a legizgalma­sabb, ha éleslátással, lele­ménnyel, olyan üde-vidánan tálalják mint most: a szerel­met, a féltést, a legigazabb szív mélyén is ott lappangó hűtlen­ hűséget. Antik darabot látunk, a fö­lényes és sikeres római szer­zőét, ki az előadás minden pillanatában értésünkre tudja adni, ami előttünk zajlik egy­szerre élet és játék. Magyarul is antik a darab, azzá teszi a történeti és irodalmi hitelt biztosító metrikai hűség, a filológiai pontosságon túl az értelmi és zenei hangsúly já­tékát is közvetítő fordítás. Az átültető-rekonstruáló, a szom­bathelyi Isis szentélyt helyre­állító gondos régészekhez ha­sonlóan járt el, amit a hiá­nyosan fönnmaradt műhöz hozzáadott, nem idegen anyag, inkább többlet. Új, és az előadást ízig-vérig modernné teszi a muzsika, a dalszöveg és a tánc. De az áradó, korszerű, színvonalas zene, a bravúrosan pergő plautusi nyelvvel bravúrosan versengő versbetét, a Jupiter­nek­­tisztelgő twiszttel" hó­doló tánc, mindamellett szin­tén nem idegen anyag, össz­hangban van az opera buffa előzményét jelentő, kéthar­mad részben zenés római víg­játékkal. Szöllősy András ze­néje, Devecseri Gábor versei kiteljesítik a darab eredeti tendenciáit. . Persze a mai utca eleven zenéje, mely az előadást új­szerűvé avatja és a modern musicalhoz közelíti, anakroniz­mus. Ám szándékos és stílusos anakronizmus, csakúgy, mint a görög mitológiai játékot ró­mai környezetben bonyolító, a római utca vulgáris elemeit beolvasztó — és épp ezáltal eredeti — plautusi komédia. A történet röviden a követ­kező: Amíg Amphitruo harcol, asszonyát, Alcumenát Jupiter az ő képében látogatja. Ámde a hadvezér megtér és minden kiderül. Illetve semmi sem de­rül ki, csupán gyanússá és ért­hetetlenné válik. Hiába pana­szolja Amphitrup, hogy nem szeret­­utólag értesülni­, mégis azt kell hallania, hogy forró éjszakát töltött asszo­nyával.­­Ezért­­,— mint a bevezető Argumentum dicséretes tö­mörséggel közli — civódás zaj­lik a nő s a férj között — míg Jupiter föntről le nem szól és mennydörög — és meg nem vallja, hogy ő volt a csá­bító." Az előadást szervező Egye­temi Színpad jól választott, amikor a vígopera irányába mutató plautusi komédiához operarendezőt hívott meg. Huszár Klára rendezése biz­tosította a darab pergő zenei ritmusát és jogaiba helyezte a humort és a bájt. Kitűnő stílusérzékkel fogta össze a je­lentős, de más műfajhoz és más együtteshez szokott mű­vészeket. A játékban föloldódott Mé­száros Ági ellenállhatatlan volt. Fölényes biztonsággal hajtotta végre hármas felada­tát: mindvégig tüzes, öniró­niával teli és méltóságos Al­­cumena volt. Ráday Imre, Amphitruo alakítója, elraga­dóan villantotta fel a zordán hadvezérben lakozó morcos kispolgárt, komédiázó kedve, csakúgy mint a szép beszédű Szakács Miklósé — ki égbeli trónon, földi kalandban egy­ként eszményi Jupiter volt — magával ragadta a közönséget. Az atmoszféra teremtő Men­­delényi Vilmos és a tiszta be­szédű Fodor Tamás jól illesz­kedett az együttesbe. A siker­ben osztozott a színészekkel a szombathelyi zene- és ének­kart vezénylő Krasznai János, a mulatságos díszletet tervező Blanár György, Kemény Judit, a koreográfus és a szólóéne­kes Kocsis Katalin, Vajna János Szerda, 1962. szeptember 5. A pécsi balettegyüttes külföldi szereplései Beszélgetés Sándor Jánossal, az együttes karmesterével A budapesti közönség egy­részt az újságokból, másrészt — tavaly ősszel — személye­sen is megismerkedhetett a Pécsi Nemzeti Színház balett­együttesének munkájával-mű­­vészetével, immár köztudo­mású, hogy Pécsett jelentős lépések történtek a modern baletthez vezető úton. Az Eck Imre vezetésével működő tár­sulat ugyanis közben már túl­lépett első — kísérletinek ne­vezhető — periódusán és leg­újabb produkciói sok szem­pontból véglegesnek tekinthető eredményekről adnak számot. Örvendetes, hogy a pécsi kísérletekre a külföld is felfi­gyelt s a tavalyi, németországi vendégszerepléseket az idén újabb külföldi meghívások kö­vették. Erről beszélgettünk Sándor Jánossal, a Pécsi Nem­zeti Színház karmesterével. — Július 28 és augusztus 6 között, tehát tíz nap alatt nyolc fellépésünk volt Finn­országban: első, önálló balett­estünk egy nappal a VIT ün­nepélyes megnyitása előtt, jú­lius 28-án zajlott le. Ennek keretében három balettet mu­tattunk be: Maros Bányász­balladáját, Kabajevszkij Ko­­médiások-ját és Vujicsics Vál­tozatok egy találkozásra című művét. Ezenkívül két ízben szerepeltünk a helsinki ope­rában, nemzetközi balettest keretében, mind a kétszer Vu­­jcsics művével. A helsinki munkásakadémia hipermodern színháztermében -Modern utak a balettművészetben" címmel volt egy műsor, ahol szintúgy Vujicsics balettjével léptünk fel. Emellett érdemes megem­líteni egy lahti szereplésünket. Ezúttal koncert­számokat ad­tunk elő, valamint Kabajev­szkij és Vujicsics balettjeit. A lahti polgármester nemrégen volt Pécsett és ez alkalommal hívott meg bennünket, lévén Pécs és Lahti tesvérvárosok. Az összes előadások az álta­lam vezényelt KISZ Központi Művészegyüttes zenekarának kíséretével zajlottak le. Sándor János ezután el­mondta, hogy a pécsi együt­tes minden fellépésén valóság­gal frenetikus sikert aratott. Az egyik fellépésük alkalmá­val például a magyar forma­ruhában a nézőközönség sorai­ban tartózkodó társulati tago­kat ölelgették, kezüket rázták, hogy ezzel is kifejezzék a ma­gyar együttes iránti szeretetü­­ket. Vajon Sándor János véle­ménye szerint miben rejlik e siker titka? — Valóban megható és fel­emelő volt az igen heterogén összetételű nemzetközi közön­ség spontán öröme, amellyel produkcióinkat fogadták. A helsinki — majd később a bayreuthi — kritikában foly­vást visszatérő megállapítások szerint a mi együttesünk vilá­gos és tiszta megjelenési for­mában közli modern, huma­nista mondanivalóját. Ezen felül szerintem a siker okai között nagy szerepet játszik az a tény, hogy együttesünk rendkívül összeforrott kollek­tívát alkot. Nálunk nincs sztár­kultusz, hanem mindenki egyetlen közös cél érdekében dolgozik: az egységes produk­cióért. Hogy ez mennyire nem kizárólag művészeti kérdés, azt egyetlen példával szeret­ném megvilágítani. Amikor Helsinkibe érkeztünk, kiderült, hogy a próbaterem — abban az állapotában, ahogyan ren­delkezésünkre bocsátották — nem alkalmas a munka meg­kezdésére. Az egész társulat, holtfáradtan az utazástól, reg­gel négyig dolgozott a terem rendbehozatalán, hogy más­nap — illetve pontosabban: aznap — reggel megkezdhes­sük a próbákat. És a bayreuthi út? — Herbert Barth, a világ­hírű Festspielhaus titkára már évek óta szervezi az ún. Inter­­nationalen Jugendfestspieltref­­fen-t, a fiatal művészek ünne­pélyes nemzetközi találkozó­ját. Ő hívott meg bennünket Richard Wagner városába és itt szerepeltünk, a Markgräf­­­liches Opernhausban augusz­tus 19-én egy matinén. A többit mindennél ékeseb­ben bizonyítják az előttünk fekvő kritikák. -A Pécsi Nemzeti Színház balett-társulatának vendégsze­replése az ünnepi játékok csúcspontját jelentette" — ezekkel a szavakkal kezdi az egyik lap A. R.-jelű kritikusa -Szín, zene, forma és tánc szintézise" című beszámolóját, majd így folytatja: -Munká­juknak középpontjában a tánctechnikai megvalósulásból elsődlegesen adódó kifejezés áll." A továbbiakban a cikk írója a mozgás, a színek, a formák, a stilizált színpadi elem­ek és a tánc, valamint a zene Eck Imre által létreho­zott »wagneri« egységét di­cséri, amelyben nagy részt biztosít Sándor Jánosnak is. Majd az egyes produkciók fenntartás nélküli elismerése után így végzi cikkét:­­A zsú­folásig telt operaház közönsé­gének szívből jövő tapsvihara megint egyszer bebizonyította, hogy lehetünk modernek „kí­sérletek” és akart érthetetlen­­ség nélkül is.­" A Frankische Presse,­­Ma­gyar művészek nagy sikerei címmel szintúgy mind a há­rom darabot fenntartás nélkül dicséri (Szöllősy: Oly korban éltem; Maros: Bányászballada; Gulyás: Pókháló), elismerőleg említi, hogy mindhárom balett mai témát dolgoz fel és meg­jegyzi, hogy e művek modern­ségük ellenére teljes mérték­ben közérthetőek. -Hosszan­tartó siker koronázta a magyar balett nagyhatású produkció­ját." A pécsi együttes produkció­jában különben a budapesti közönség is hamarosan gyö­nyörködhet; szeptember 6-tól kezdődően hosszabb vendég­játék-sorozatra készülnek a Petőfi Színházban. Pernye András Csehszlovák filmtörténet fiatalokról, akik helyüket keresik az életben 10 éven alul nem ajánlott Bemutató: szeptember 6 NAPLÓ Szeptember 5 Móricz Zsigmond halálának 20. évfordulója alkalmából a Magyar Írók Szövetsége pén­teken emlékestet rendez az Irodalmi Színpadon. Az ün­nepi műsorban Darvas József, Dutka Ákos, Gellért Oszkár, Móricz Virág, Szabó Pál és Veres Péter emlékezik meg az íróról. A Pécsi Nemzeti Színház idei műsortervében a többi kö­zött Akszjonov: Barátok, Ten­­nessee Williams: Macska a forró háztetőn és Shakespeare: Téli rege című drámájának bemutatója is szerepelt is. Hivatalosan felbontották Sophia Lorén és Carlo Fonti filmrendező házasságát. Carlo Ponti ugyanis az olasz törvények miatt képte­len volt elválni előző feleségétől, s ezért öt évvel ezelőtt Mexikó­ban kötött házasságot a filmsztár­ral, ahol érvénytelennek nyilvání­tották Fonti előző házasságát. Olaszországban azonban nem is­merték el a Mexikóban kötött há­zasságot és Pontit bigámiával vá­dolták. A népszerű házaspár ezért formai válásra kényszerült. A művésznő és férje egyébként je­lenleg­­Az altonai foglyok" című film felvételein dolgozik. A­­Csendélet" kiállítás nyit­­vatartását a Szépművészeti Múzeumban a nagy érdeklő­désre való tekintettel szeptem­ber 9-ig meghosszabbították. A Bolgár Kultúra helyiségé­ben kedden ünnepélyesen meg­nyitották Zlatju Bojadzsiev Dimitrov-díjas bolgár festőmű­vész kiállítását. A megnyitón megjelent a budapesti nép­frontbizottság, a Külügymi­nisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének több vezető munkatársa. Részt vett az ünnepségein Jancso Geor­­giev, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete is. A Indiában nagy nemzeti könyvfesztiválra készülnek. A kiadók, könyvtárak és könyv­kereskedők ily módon kíván­ják az ősi indiai kultúra ha­­gyomán­yait ápolni és tovább fejleszteni. Előadásokat tarta­nak indiai színművekből, ki­adnak számos indiai klasszi­kust és modern művet is. <§. Szatmáry Sándor fiatal te­­morista és Ivánka Irén, a Sze­gedi Nemzeti Színház magán­énekesnője nyugat-európai hangversenykörútra kapott meghívást. A két művész Münchenben, Frankfurt am Mainben, Düsseldorfban, Bré­mában és Párizsban vendég­szerepel. No Erek Kastner Emil és a de­tektívek című ismert gyermek­­regényét kétszer filmesítették meg Németországban: 1931-ben és 1954-ben. Most Walt Disney produkciójában készül a könyv harmadik, ezúttal amerikai filmváltozata.

Next