Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-05 / 233. szám
Péntek, 1962. október 5.. Törvényerejmi rendelettervezet a társadalmi bíráskodás kiterjesztéséről Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén a földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági munkák menetéről, az élelmezésügyi miniszter a felvásárlás helyzetéről, a kohó- és gépipari miniszter a brnói, a könnyűipari miniszter a plovdivi nemzetközi vásárról számolt be a kormánynak. A kormány a beszámolókat tudomásul vette. A Minisztertanács az igazságügyminiszter előterjesztésére törvényerejű rendelettervezetet fogadott el a társadalmi bíráskodás fejlesztéséről és úgy határozott, hogy az Elnöki Tanács elé terjeszti. A Minisztertanács a Külügyminisztérium előterjesztése alapján meghatározta Magyarország 1963. évi hozzájárulását az ENSZ kibővített segélyprogramjához, valamint különleges alapjához, amely a gazdaságilag kevéssé fejlett országok fejlődését segíti elő. A kormány előterjesztést tett az Elnöki Tanácsnak a nemzetközi főútvonalak építése tárgyában Génfben 1950 szeptemberében kelt nyilatkozathoz történő csatlakozásról. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. 2000 brigádban 30 000 mezőgazdasági dolgozó küzd a szocialista címért Csütörtökön a MEDOSZ székház Dózsa-termében ülést tartott a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók szakszervezetének központi vezetősége. Az ülésen Kovács István főtitkár bejelentette a többi között, hogy a MEDOSZ a következő időszakban az eddiginél szorosabb kapcsolatot igyekszik kiépíteni az egyes ipari, elsősorban is a vas- és fémipari, a vegyipari és az élelmezésipari dolgozók szakszervezetével. Mezőgazdasági üzemeinkben, mint elmondotta, széleskörű munkaverseny bontakozott ki a párt VIII. kongreszszusa tiszteletére. A mező- és erdőgazdasági, illetve vízügyi dolgozók ez évre tett vállalásainak értéke meghaladja a 400 millió forintot. A szocialista munkaverseny — hangsúlyozta — mind formai, mind pedig tartalmi szempontból jelentős mértékben fejlődött. Különösen örvendetesen emelkedett a munkaversenyben részt vevő ifjúmunkások száma, amely jelenleg — az egész mezőgazdaság területén és valamennyi termelési ágban — meghaladja a 150 000 főt. Széles körben bontakozott ki a szocialista brigád címért folyó mozgalom is. Jelenleg a mozgalomban részt vevő brigádok száma csaknem 2000, tagjaik száma pedig meghaladja a 30 000-et. Több mint egymillió új lakás Megnyílt a lengyel építésügyi kiállítás A csütörtökön megnyitott "Építésügy és építészet a Lengyel Népköztársaságban" című kiállítás sajtótájékoztatóján Sztaniszlaw Janiszkiewicz, a varsói Építészeti Gazdasági és Műszaki Tájékoztató Központ igazgatója számolt be a lengyelországi várostervezés, lakásépítés és ipari építészet problémáiról. A lengyelországi építési tevékenység nem csupán a természetes szaporodás és az elmaradhatatlanul szükséges jövőbeni gazdasági fejlődés bázisának kiépítését szolgálja: el kell tüntetni a háborús rombolások utolsó nyomait és a háború előtti kor hibáit. 1945-ben hárommillió lerombolt szoba volt Lengyelországban, s ebből 1961-ig 2 877 000 szobát építettek fel, ami 1 056 200 lakást jelent. Egyre nagyobb tért hódítanak a blokkos, a nagypaneles és az öntöttbetonos építési módszerek, 1980-ig az építkezések 75%-án vezetik be. Műanyagiparuk nehézségei ellenére az építőiparban használt alapanyagok mintegy 30 százalékát helyettesítik műanyagokkal: könnyű, jó hő- és hangszigetelő válaszfalakat, farostlemezre erősített vékony lemezeket, padlóburkolatokat készítenek belőlük. A kiállítást az érdeklődők október 5-től 17-ig tekinthetik meg a városligeti Ipari Vásár területén, az Építésügyi Minisztérium pavilonjában. A védelem arra épült, hogy Leibbrand felsőbb parancsra végeztette ki az olaszokat. De nemcsak az érdekelt felsőbb parancsnokok cáfolták meg a vádlott védekezését — akik talán saját felelősségükre gondolhattak volna —, hanem az irattári anyag is ellene bizonyított. A katonai archívumokban, ahonnan pedig még a háborús ezred- és hadseregparancsnok fogalmazványait is előbányászták, semmiféle olyan rendelkezést nem találtak, amely levehette volna a tömeggyilkosság közvetlen felelősségét Leibbrand vállairól. Szívroham... A stuttgarti esküdtbíróság szemmel látható tapintattal kezelte világhírű vádlottját. Nem engedtek hozzányúlni náci múltjához, olyan szólásszabadságot engedélyeztek számára, hogy kedvére csillogtathatta szellemi fölényét még a bíróság tagjaival szemben is, felolvasták ragyogó személyi jellemzését katonai irataiból, mellőzték a kínosnak ígérkező szembesítéseket s a terhelő vallomások értékelésében soha sem mentek messzebb, mint hogy azokellentmondásban vannak a vádlott állításaival. Sűrűn megszakították a tárgyalást a vádlott fáradtsága címén és — egy-egy súlyosabb vallomás után. Miután Jeibbrand szemmel láthatóan fontosnak tartotta volna annak igazolását, hogy személyesen nem volt jelen a kivégzésnél, engedték, hogy a védők ezt a kérdést mindig feltegyük, bár a bűnösség szempontjából aligha volt jelentősége. A tanúk többsége nem látta a főhadnagyot a sötét erdőben, néhányan azonban úgy emlékeztek, mintha ott lett volna. Az egyik tanú előadta, hogy az ezred többi egységénél nem végezték ki az olaszokat, sőt augusztus közepén inkább már futni hagyták őket — ebben az irányban nem kutatott tovább a bíróság. Mentő tanúk csak nem jöttek és a vádlott mindinkább elfáradt. A harmadik héten hangzott el a következő párbeszéd Hoch elnök és Leibbrand között: — Honnan vette azt, hogy az olaszok szabotálták? — A csoportvezető jelentette, hogy nem akarnak dolgozni. — Megkérdezte erről az olaszokat? — Nem volt rá időm. — Azok tagadták meg a munkát, akiket agyonlövetett. — A parancs valamennyinek az agyomlövetésére szólt — A segédszakács szabotált? — Azt nem mondanám. Az ő kivégzéséről utólag tettek nekem jelentést. A vádlott ügye menthetetlennek látszott. A per végső szakaszában Leibbrand ismétlődő szívrohamai miatt többször félbe kellett szakítani a tárgyalást. Három „önkéntes” tanú Végre három "önként" jelentkezett tanú megmentette a vádlott reménytelennek látszó helyzetét. Paul Sulek, a Luftwaffe volt altisztje egy szomszéd alakulatnál hallotta valakitől, akinek nevére már nem emlékszik, hogy érkezett egy titkos parancs, amely szerint valamennyi szabotáló és szökevény, vagy szökésre szövetkező olaszt agyon kell lőni. Ottó Schmidt Hanauból sok mindenre homályosan emlékezett a múltból — »18 év múlt el azóta, Elnök úr." —, de a vád szempontjából jelentős négy nap történetét apróra elmondta, s éppen úgy, ahogyan ezt korábban Leibbrandtól hallotta a bíróság. Az olaszok szabotáltak, megtagadták a munkát, egy alkalommal fegyverrel kellett őket kényszeríteni, a partizánokkal barátkoztak, szökdöstek és valamennyien szökni akartak. Végre megjött a kivégzési parancs — ezt bajtársaitól hallotta. Volt parancs az ezredtől és a hadseregtől is. Olyan pontos és részletes volt a vallomás, hogy egy bíró gyanakodva megkérdezte a tanút: nem az újságokban olvasta-e, amit elmond? Schmidt önérzetesen visszautasította a gyanúsítást. Walter Emi Zürich mellől, Dübendorfból, Svájcból jelentkezett önkéntes vallomásra. 1944-ben barátnőjével átszökött a határon, kíváncsiságból került a francia partizánokhoz. 1944. augusztus 20-án, Avignon közelében 6—700 partizánnak főzött. Ott hallotta három vagy négy olasztól, hogy egy-két nap múlva nagyobb olasz csoport fog átszökni a német munkaszolgálatból. A bíróság a tanúkat megeskette, vallomásukat tehát elfogadta. Felmentés A nyugatnémet büntetőjog szerint a gyilkosság bűntettét nem halállal, hanem életfogytiglani fegyházzal kell megtorolni. Ezt az ítéletet kérte Schneider államügyész Kun Leibbrand vádlottra, megállapítva a gyilkosság tényét és azt, hogy a tanúk Leibbrand védekezését, amellyel a felelősséget feletteseire próbálta áthárítani, megcáfolták. De a bonni büntetőjog — főleg a háborús bűnperek hatása alatt — igen pontosan meghatározza a "gyilkossága fogalmát és hasonló alapossággal rendelkezik arról, ki tekinthető gyilkosnak. A stuttgarti esküdtbíróság nem tudta megállapítani Knt. Leibbrand felelősségét a büntetőjogban meghatározott módon, s ezért a zürichi főiskola világhírű professzorát bizonyítékok hiánya címén felmentette a tömeggyilkosság vádja alól A tömeggyilkosság megtörtént, 22 olasz meghalt az orangei erdőben, Kurt Leibbrand főhadnagy parancsára, senki sem tudná megmondani, hogy miért. Felelősnek mondható személy nincs, Prof. Leibbrand visszakapta 250 000 márka óvadékát és visszatér a világhírbe ... Derítői Kocsis László Madar Nemzet Magyar katolikus főpapok utaztak a vatikáni zsinatra Az október 11-én megnyíló II. vatikáni zsinatra csütörtökön délelőtt elutazott dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, a püspöki kar elnöke, Kovács Sándor szombathelyi püspök és dr. Brezanóczi Pál egri apostoli kormányzó, valamint kíséretük. Az elutazókat a pályaudvaron a püspöki kar több tagja, az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottsága, az egyházi szervezetek és intézmények, valamint az állami egyházügyi hivatal képviselői búcsúztatták. az első szputnyik felbocsátásának ötödik évfordulóján Ünnepi ülésre gyűltek össze csütörtökön este a Technika Házában a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége központi asztronautikai szakosztályának tagjai és a meghívott érdeklődők, az első szputnyik felbocsátásának évfordulóját ünnepelték. Dr. Fonó Albert professzor, akadémiai levelező tag, a szakosztály elnöke megnyitója után Nagy Ernő gépészmérnök adott áttekintést az űrkutatás első öt esztendejéről, majd Sinka József középiskolai tanár a mesterséges égitestek pályáiról tartott előadást. Dr. Lukács Sándor orvos az űrkutatás élettani vonatkozású kérdéseiről szólt, a mesterséges égitestek révén elért új meteorológiai eredményekről pedig dr. Szepesi Dezső meteorológus számolt be. Két év alatt több mint 125 000 lakás épült hazánkban A statisztikusok összegezték az elmúlt két év nagy arányú lakásépítkezéseinek adatait, eredményeit. Az épített lakások nagyságát és felszerelését is vizsgáló számbavételből kitűnik, hogy 1960-ban 58 029, 1961-ben pedig 67 527 új otthon került tető alá. Érdekes, hogy a városok mindkét évben valamivel kevesebb új lakást kaptak, mint a községek. A legnagyobb arányú építkezés természetesen a fővárosban volt: 1960-ban 11 671, 1961-ben viszont már 21 híján 13 000 lakást adtak át rendeltetésének. Az építkezések ütemét tekintve a megyék között Pest megye áll az élen, amelynek lakói két év alatt több mint 11 000 otthont kaptak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szintén gyorsan emelkedik a lakások száma: 1960-ban 3905, 1961-ben 4322 lakás épült. Az emelkedés egyébként — néhány kivételtől eltekintve —, valamennyi megyei jogú városunkra, illetve megyénkre jellemző. Az új lakások adatai sütői tanúskodnak, hogy mind az állami, mind a magánerőből épülő otthonok több kényelmet, kulturáltságot nyújtanak, mint a régebbiek. Jellemző erre, hogy 1960-ban és 1981- ben az elkészült lakások többsége — 57,3, illetve 57,9 százaléka — két lakószobás volt. Az egyszobás lakások aránya 35 százalék, a három-, vagy több szobás otthonok aránya pedig 6,5—7 százalék között mozgott. Örvendetes, hogy az építők és az építtetők egyaránt nagy gondot fordítanak fürdőszobák építésére. Budapesten ma már gyakorlatilag minden új lakás fürdőszobával várja lakóit, nagyobb városainkban ugyanez a helyzet, a községekben épülő otthonoknak azonban csak körülbelül egynegyedét látják el fürdőszobával. Igaz, a viszonylag kedvezőtlen arányban közrejátszik az is, hogy vidéken — különösen a Balaton-parton, a Duna-kanyarban és a Duna mentén — egyre nagyobb számban épülnek víkendházak, családi üdülők, s ezekhez tulajdonosaik nem építtetnek külön fürdő-tisztálkodó helyiséget. Az elmúlt évek villamosítási programjának eredményeként a petróleumlámpa nemcsak a városi, hanem az új falusi házakból is kiszorul. Az 1960- ban és 1961-ben tető alá került lakások, nyaralók mintegy 80 százalékába ugyanis bevezették a villanyt. Tanácskoztak a nógrádi képviselők Csütörtökön Pásztón az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja Jakab Sándornak, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárának elnökletével a községfejlesztési tervek végrehajtásának helyzetét vitatta meg, majd Salgótarján város régi, elavult és többségében szanálásra ítélt bányai lakótelepeinek problémáiról tanácskozott. Sándor Elemér, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke elmondotta, hogy 1348 lakás van Salgótarjánban a tröszt kezelésében, s a túlnyomó többség nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. Ezért szanálásra jelölték re a bányászlakások nagy részét. A képviselők felhívták a tanácsi vezetők figyelmét, hogy nem halad megfelelően a jókarban levő bányai lakások tanácsi kezelésbe vétele sem. Szóvá tették, hogy Nagybátonyban a bányavárosi, csaknem ezer lakás átvételekor nem történt meg a kommunális létesítmények tanácsi kezelésbe vétele, s emiatt kisebb-nagyobb zökkenők voltak a város vízellátásában, tisztításában. Pullmankocsiszaladt ki a Nyugatiból a Körútra Csak egy sebesülés történt A budapesti rendőrfőkapitányság közli: Csütörtök délután 14 óra 21 perckor a Nyugati pályaudvar csarnokának IV. vágányára üres szerelvényt tolattak be, amely háromnegyed öt előtt öt perccel indult volna Szolnokra. Tolatás közben a szerelvény tíz kocsija — fékezés hiánya miatt — elszakadt a mozdonytól és a Lenin körút irányába kifutott a vágányról. A tíz kocsi közül egy áttörte a pályaudvar épületének főbejáratát és a lépcsőkön, a járdán át az úttestre került. A baleset szerencsés kimenetelű volt, mert haláleset nem történt; egy járókelő, Párkányi Jenőné, Budapest, XX., Kuruc utca 36. számú lakos szenvedett súlyos, de nem életveszélyes sérülést. Párkányinét a Szobi utcai kórházba szállították. A baleset jelentős anyagi kárt okozott, a felelősség megállapítása folyamatban van. A Nyugati pályaudvar többi vágányain a forgalom zavartalan volt. A csarnok IV. vágányán a helyreállítási munkálatok az esti órákban befejeződtek. A Nagykörúton csak a kora délutáni órákig — az úttestre került kocsi beemeléséig — volt kisebb forgalomkorlátozás.* Munkatársunk a helyszínről a következőket jelentette: Csütörtökön kora délután, amikor a Nyugati pályaudvar környéke a megszokott kora délutáni csúcsforgalom perceit élte, váratlan, égzengésszerű dörej rázta meg a pályaudvar homlokzatát. A következő pillanatban heves üvegcsörömpölés hangjaitól kísérve egy meglehetősen roncsolt állapotban levő másodosztályú pullmankocsi "jelent meg", áttörve a pályaudvar üvegfalát, majd legördült a lépcsőkor további rongálódást okozva, s aztán megakadt a gyalogjáró kocsiút felőli peremén. A villamos járdaszigetén várakozókat, mintha csak láthatatlan kéz dróton rántotta volna szerte szét, szerencsére elugráltak, így inkább csak a riadalom volt nagy. A mentőst pillanatokon belül nagy készültséggel vonulták ki, de a szokatlan szerencsétlenségnek csak egy áldozatát kellett segélyben részesíteniük. Párkányi Jenőné 52 éves segédhivatali tisztviselőt vitték a Szobi utcai mentőkórházba. A ritka vasúti baleset ügyében a MÁV megindította a vizsgálatot. A helyszínen járva megállapíthattuk a következőket: két óra után öt perccel a pályaudvar forgalmi irodájának intézkedésére megkezdték a szolnoki személyvonat szerelvényének összeállítását. A mozdony több kocsit tolt be a várócsarnok négyes vágányára. Két óra huszonegy perckor néhány forgalmi tisztviselő és a szerelvény összeállításánál közreműködő vasúti alkalmazott szeme láttára a 4010-es számú pullmankocsi nekilendült, láthatóan elszakadt a szerelvénytől, és 30—40 kilométeres sebességgel futott a peron végén álló bak felé. A sebességet természetesen a rugalmas bak nem fékezhette eléggé, s így történt, hogy a pullmankocsi megroncsolódva és a pályaudvar épületét is megrongálva kiszaladt a Lenin körútra. A beleset pillanatában tört ki a pályaudvari üvegfal egyik acél tartóoszlopa, megrongálódott az üvegezett fal. A pullmankocsi felszakította a sínpár egy részét, két hátsó kereke, amely a csarnoki kijárat betonján maradt, leszakadt. A baleset színhelyére rendőri készültség vonult lá. A Fővárosi Autóbuszüzem és a Villamosvasút dicséretes módon intézkedő ellenőrök valóságos zaját küldte a helyszínre, úgy, hogy a forgalom alig percekig szünetelt. A vasúti balesetnél dicséretes munkát, végeztek a tűzoltók, valamint a vasutasok. A Nyugati pályaudvar műszaki kocsiszolgálatának dolgozói egy gőzdaru, valamint két darab 600 lóerős Diesel-mozdony ,segítségével 4 óra 5 perckor hozzáfogtak a sérült vasúti kocsi felemeléséhez és bevontatásához a pályaudvari csarnokba. A feladatot 20 perc alatt eredményesen megoldották. Fél négy tájban Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter is megtekintette a baleset színhelyét, a megrongált pullmankocsit. (sz. j.) 99 3 Wj Egyszerűsítse munkáiét, IgS [VVi hasznát)011 háztartási gépeke VE Mosógép, centrifuga, vasaló ^ A öli bemutató f. hó 5-én, fél 5 óra IjUt a vin., Harminckettesek tere «/» Mialatt ! J Minden érdeklődőt szívesen lát a ^ %