Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

Péntek, 1962. október 5.. Törvényerejmi rendelettervezet a társadalmi bíráskodás kiterjesztéséről Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén a földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági munkák menetéről, az élel­mezésügyi miniszter a felvá­sárlás helyzetéről, a kohó- és gépipari miniszter a brnói­, a könnyűipari miniszter a plov­­divi nemzetközi vásárról szá­molt be a kormánynak. A kor­mány a beszámolókat tudomá­sul vette. A Minisztertanács az igaz­ságügyminiszter előterjeszté­sére törvényerejű rendelet­­tervezetet fogadott el a tár­sadalmi bíráskodás fejleszté­séről és úgy határozott, hogy az Elnöki Tanács elé terjeszti. A Minisztertanács a Külügy­minisztérium előterjesztése alapján meghatározta Magyar­­ország 1963. évi hozzájárulá­sát az ENSZ kibővített segély­­programjához, valamint külön­leges alapjához, amely a gaz­daságilag kevéssé fejlett or­szágok fejlődését segíti elő. A kormány előterjesztést tett az Elnöki Tanácsnak a nemzetközi főútvonalak építé­se tárgyában Génfben 1950 szeptemberében kelt nyilatko­zathoz történő csatlakozásról. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. 2000 brigádban 30 000 mezőgazdasági dolgozó küzd a szocialista címért Csütörtökön a MEDOSZ székház Dózsa-termében ülést tartott a mezőgazdasági és er­dészeti dolgozók szakszerveze­tének központi vezetősége. Az ülésen Kovács István főtitkár bejelentette a többi között, hogy a MEDOSZ a következő időszakban az eddiginél szo­rosabb kapcsolatot igyekszik kiépíteni az egyes ipari, első­sorban is a vas- és fémipari, a vegyipari és az élelmezés­­ipari dolgozók szakszervezeté­vel. Mezőgazdasági üzemeink­ben, mint elmondotta, széles­körű munkaverseny bontako­zott ki a párt VIII. kongresz­­szusa tiszteletére. A mező- és erdőgazdasági, illetve vízügyi dolgozók ez évre tett vállalá­sainak értéke meghaladja a 400 millió forintot. A szocia­lista munkaverseny — hang­súlyozta — mind formai, mind pedig tartalmi szempontból je­lentős mértékben fejlődött. Különösen örvendetesen emel­kedett a munkaversenyben részt vevő ifjúmunkások szá­ma, amely jelenleg — az egész mezőgazdaság területén és va­lamennyi termelési ágban — meghaladja a 150 000 főt. Szé­les körben bontakozott ki a szocialista brigád címért folyó mozgalom is. Jelenleg a moz­galomban részt vevő brigádok száma csaknem 2000, tagjaik száma pedig meghaladja a 30 000-et. Több mint egymillió új lakás Megnyílt a lengyel építésügyi kiállítás A csütörtökön megnyitott "Építésügy és építészet a Len­gyel Népköztársaságban" című kiállítás sajtótájékoztatóján Sztaniszlaw Janiszkiewicz, a varsói Építészeti Gazdasági és Műszaki Tájékoztató Központ igazgatója számolt be a len­gyelországi várostervezés, la­kásépítés és ipari építészet problémáiról. A lengyelországi építési te­vékenység nem csupán a ter­mészetes szaporodás és az el­­maradhatatlanul szükséges jö­vőbeni gazdasági fejlődés bá­zisának kiépítését szolgálja: el kell tüntetni a háborús rombolások utolsó nyomait és a háború előtti kor hibáit. 1945-ben hárommillió lerom­bolt szoba volt Lengyelország­ban, s ebből 1961-ig 2 877 000 szobát építettek fel, ami 1 056 200 lakást jelent. Egyre nagyobb tért hódíta­nak a blokkos, a nagypane­les és az öntöttbetonos építé­si módszerek, 1980-ig az épít­kezések 75%-án vezetik be. Műanyagiparuk nehézségei ellenére az építőiparban hasz­nált alapanyagok mintegy 30 százalékát helyettesítik mű­anyagokkal: könnyű, jó hő- és hangszigetelő válaszfalakat, farostlemezre erősített vékony lemezeket, padlóburkolatokat készítenek belőlük. A kiállítást az érdeklődők október 5-től 17-ig tekinthe­tik meg a városligeti Ipari Vásár területén, az Építésügyi Minisztérium pavilonjában. A védelem arra épült, hogy Leibbrand felsőbb parancsra végeztette ki az olaszokat. De nemcsak az érdekelt felsőbb parancsnokok cáfolták meg a vádlott védekezését — akik talán saját felelősségükre gon­dolhattak volna —, hanem az irattári anyag is ellene bizo­nyított. A katonai archívu­mokban, ahonnan pedig még a háborús ezred- és hadsereg­­parancsnok fogalmazványait is előbá­nyásztá­k, semmiféle olyan rendelkezést nem talál­tak, amely levehette volna a tömeggyilkosság közvetlen fe­lelősségét Leibbrand vállairól. Szívroham... A stuttgarti esküdtbíróság szemmel látható tapintattal ke­zelte világhírű vádlottját. Nem engedtek hozzányúlni náci múltjához, olyan szólásszabad­ságot engedélyeztek számára, hogy kedvére csillogtathatta szellemi fölényét még a bíró­ság tagjaival szemben is, fel­olvasták ragyogó személyi jel­lemzését katonai irataiból, mellőzték a kínosnak ígérkező szembesítéseket s a terhelő vallomások értékelésében soha sem mente­k messzebb, mint hogy azok­­ellentmondásban vannak­ a vádlott állításaival. Sűrűn megszakították a tár­gyalást a vádlott fáradtsága címén és — egy-egy súlyo­sabb vallomás után. Miután Jeibbrand szemmel láthatóan fontosnak tartotta volna an­nak igazolását, hogy személye­sen nem volt jelen a kivég­zésnél, engedték, hogy a vé­dők ezt a kérdést mindig fel­tegyük, bár a bűnösség szem­pontjából aligha volt jelentő­sége. A tanúk többsége nem látta a főhadnagyot a sötét erdőben, néhányan azonban úgy emlékeztek, mintha­­ ott lett volna. Az egyik tanú elő­adta, hogy az ezred többi egy­ségénél nem végezték ki az olaszokat, sőt augusztus köze­pén inkább már futni hagyták őket — ebben az irányban nem kutatott tovább a bíró­ság. Mentő tanúk csak nem jöt­tek és a vádlott mindinkább elfáradt. A harmadik héten hangzott el a következő pár­beszéd Hoch elnök és Leibb­rand között: — Honnan vette azt, hogy az olaszok szabotálták? — A csoportvezető jelentet­te, hogy nem akarnak dol­gozni. — Megkérdezte erről a­z olaszokat? — Nem volt rá időm. — Azok tagadták meg a munkát, akiket agyonlövetett. — A parancs valamennyi­nek az agyomlövetésére szólt — A segédszakács szabo­tált? — Azt nem mondanám. Az ő kivégzéséről utólag tettek nekem jelentést. A vádlott ügye menthetet­lennek látszott. A per végső szakaszában Leibbrand ismétlődő szívroha­mai miatt többször félbe kel­lett szakítani a tárgyalást. Három „önkéntes” tanú Végre három "önként" je­lentkezett tanú megmentette a vádlott reménytelennek lát­szó helyzetét. Paul Sulek, a Luftwaffe volt altisztje egy szomszéd alaku­latnál hallotta valakitől, aki­nek nevére már nem emlék­szik, hogy érkezett egy titkos parancs, amely szerint vala­mennyi szabotáló és szöke­vény, vagy szökésre szövet­kező olaszt agyon kell lőni. Ottó Schmidt Hanauból sok mindenre homályosan emléke­zett a múltból — »18 év múlt el azóta, Elnök úr.­" —, de a vád szempontjából jelentős négy nap történetét apróra el­mondta, s éppen úgy, ahogyan ezt korábban Leibbrandtól hallotta a bíróság. Az olaszok szabotáltak, megtagadták a munkát, egy alkalommal fegy­verrel kellett őket kényszerí­teni, a partizánokkal barát­koztak, szökdöstek és vala­mennyien szökni akartak. Végre megjött a kivégzési pa­rancs — ezt bajtársaitól hal­lotta. Volt parancs az ezred­től és a hadseregtől is. Olyan pontos és részletes volt a val­lomás, hogy egy bíró gyana­kodva megkérdezte a tanút: nem az újságokban olvasta-e, amit elmond? Schmidt önérze­tesen visszautasította a gyanú­sítást. Walter Emi Zürich mellől, Dübendorfból, Svájcból jelent­kezett önkéntes vallomásra. 1944-ben barátnőjével átszö­kött a határ­on, kíváncsiságból került a francia partizánok­hoz. 1944. augusztus 20-án, Avignon közelében 6—700 par­tizánnak főzött. Ott hallotta három vagy négy olasztól, hogy egy-két nap múlva na­gyobb olasz csoport fog át­szökni a német munkaszolgá­latból. A bíróság a tanúkat meg­eskette, vallomásukat tehát el­fogadta. Felmentés A nyugatnémet büntetőjog szerint a gyilkosság bűntettét nem halállal, hanem életfogy­tiglani fegyházzal kell meg­torolni. Ezt az ítéletet kérte Schneider államügyész Kun Leibbrand vádlottra, megálla­pítva a gyilkosság tényét és azt, hogy a tanúk Leibbrand védekezését, amellyel a fele­lősséget feletteseire próbálta áthárítani, megcáfolták. De a bonni büntetőjog — főleg a háborús bűn­perek ha­tása alatt — igen pontosan meghatározza a "gyilkossága fogalmát és hasonló alapos­sággal rendelkezik arról, ki tekinthető gyilkosnak. A stuttgarti esküdtbíróság nem tudta megállapítani Knt. Leibbrand felelősségét a bün­tetőjogban meghatározott mó­don, s ezért a zürichi főiskola világhírű professzorát bizonyí­tékok hiánya címén felmen­tette a tömeggyilkosság vád­ja alól A tömeggyilkosság megtör­tént, 22 olasz meghalt az ora­n­­gei erdőben, Kurt Leibbrand főhadnagy parancsára, senki sem tudná megmondani, hogy miért. Felelősnek mondható személy nincs, Prof. Leibbrand visszakapta 250 000 márka óva­dékát és visszatér a világhír­be ... Derítői Kocsis László Madar Nemzet Magyar katolikus főpapok utaztak a vatikáni zsinatra Az október 11-én megnyíló II. vatikáni zsinatra csütör­tökön délelőtt elutazott dr. Hamvas Endre Csanádi püs­pök, a püspöki kar elnöke, Kovács Sándor szombathelyi püspök és dr. Brezanóczi Pál egri apostoli kormányzó, va­lamint kíséretük. Az elutazó­kat a pályaudvaron a püspöki kar több tagja, az Opus Pa­­cis és az Országos Béketanács katolikus bizottsága, az egy­házi szervezetek és intézmé­nyek, valamint az állami egy­házügyi hivatal képviselői bú­csúztatták. az első szputnyik felbocsátásának ötödik évfordulóján Ünnepi ülésre gyűltek össze csütörtökön este a Technika Házában a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövetsége központi asztro­nautikai szakosztályának tag­jai és a meghívott érdeklő­dők, az első szputnyik felbo­csátásának évfordulóját ünne­pelték. Dr. Fonó Albert professzor, akadémiai levelező tag, a szakosztály elnöke megnyitó­ja után Nagy Ernő gépészmér­nök adott áttekintést az űr­kutatás első öt esztendejéről, majd Sinka József középisko­lai tanár a mesterséges égi­testek pályáiról tartott elő­adást. Dr. Lukács Sándor or­vos az űrkutatás élettani vo­natkozású kérdéseiről szólt, a mesterséges égitestek révén elért új meteorológiai ered­ményekről pedig dr. Szepesi Dezső meteorológus számolt be. Két év alatt több mint 125 000 lakás épült hazánkban A statisztikusok összegezték az elmúlt két év nagy arányú lakásépítkezéseinek adatait, eredményeit. Az épített laká­sok nagyságát és felszerelését is vizsgáló számbavételből ki­tűnik, hogy 1960-ban 58 029, 1961-ben pedig 67 527 új ott­hon került tető alá. Érdekes, hogy a városok mindkét év­ben valamivel kevesebb új la­kást kaptak, mint a községek. A legnagyobb arányú épít­kezés természetesen a fővá­rosban volt: 1960-ban 11 671, 1961-ben viszont már 21 hí­ján 13 000 lakást adtak át ren­deltetésének. Az építkezések ütemét tekintve a megyék kö­zött Pest megye áll az élen, amelynek lakói két év alatt több min­t 11 000 otthont kap­tak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szintén gyorsan emelkedik a lakások száma: 1960-ban 3905, 1961-ben 4322 lakás épült. Az emelkedés egyébként — néhány kivétel­től eltekintve —, valamennyi megyei jogú városunkra, illet­ve megyénkre jellemző. Az új lakások adatai sütői tanúskodnak, hogy mind az állami, mind a magánerőből épülő otthonok több kényel­met, kulturáltságot nyújtanak, mint a régebbiek. Jellemző erre, hogy 1960-ban és 1981- ben az elkészült lakások több­sége — 57,3, illetve 57,9 szá­zaléka — két lakószobás volt. Az egyszobás lakások aránya 35 százalék, a három-, vagy több szobás otthonok aránya pedig 6,5—7 százalék között mozgott. Örvendetes, hogy az építők és az építtetők egyaránt nagy gondot fordítanak fürdőszobák építésére. Budapesten ma már gyakorlatilag minden új lakás fürdőszobával várja lakóit, na­gyobb városainkban ugyanez a helyzet, a községekben épü­lő otthonoknak azonban csak körülbelül egynegyedét látják el fürdőszobával. Igaz, a vi­szonylag kedvezőtlen arány­ban közrejátszik az is, hogy vidéken — különösen a Bala­­ton-parton, a Duna-kanyarban és a Duna mentén — egyre nagyobb számban épülnek ví­kendházak, családi üdülők, s ezekhez tulajdonosaik nem építtetnek külön fürdő-tisztál­kodó helyiséget. Az elmúlt évek villamosítási programjának eredményeként a petróleumlámpa nemcsak a városi, hanem az új falusi há­zakból is kiszorul. Az 1960- ban és 1961-ben tető alá ke­rült lakások, nyaralók mint­egy 80 százalékába ugyanis bevezették a villanyt. Tanácskoztak a nógrádi képviselők Csütörtökön Pásztón az or­szággyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja Jakab Sán­dornak, a Nógrád megyei párt­bizottság első titkárának el­nökletével a községfejlesztési tervek végrehajtásának hely­zetét vitatta meg, majd Salgó­tarján város régi, elavult és többségében szanálásra ítélt bányai lakótelepeinek prob­lémáiról tanácskozott. Sándor Elemér, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke elmondotta, hogy 1348 lakás van Salgótarjánban a tröszt ke­zelésében, s a túlnyomó több­ség nem felel meg az egész­ségügyi követelményeknek. Ezért szanálásra jelölték re a bányászlakások nagy részét. A képviselők felhívták a tanácsi vezetők figyelmét, hogy nem halad megfelelően a jókarban levő bányai laká­sok tanácsi kezelésbe vétele sem. Szóvá tették, hogy Nagy­­bátonyban a bányavárosi, csaknem ezer lakás átvétele­kor nem történt meg a kom­munális létesítmények tanácsi kezelésbe vétele, s emiatt ki­­sebb-nagyobb zökkenők vol­tak a város vízellátásában, tisztításában. Pullmankocsi­­szaladt ki a Nyugatiból a Körútra Csak egy sebesülés történt A budapesti rendőrfőkapi­­tányság közli: Csütörtök délután 14 óra 21 perckor a Nyugati pályaudvar csarnokának IV. vágányára üres szerelvényt tolattak be, amely háromnegyed öt előtt öt perccel indult volna Szolnok­ra. Tolatás közben a szerel­vény tíz kocsija — fékezés hiánya miatt — elszakadt a mozdonytól és a Lenin körút irányába kifutott a vágányról. A tíz kocsi közül egy áttörte a pályaudvar épületének főbe­járatát és a lépcsőkön, a jár­dán át az úttestre került. A baleset szerencsés kime­netelű volt, mert haláleset nem történt; egy járókelő, Párkányi Jenőné, Budapest, XX., Kuruc utca 36. számú la­kos szenvedett súlyos, de nem életveszélyes sérülést. Párká­nyinét a Szobi utcai kórházba szállították. A baleset jelentős anyagi kárt okozott, a fele­lősség megállapítása folyamat­ban van. A Nyugati pályaudvar többi vágányain a forgalom zavarta­lan volt. A csarnok IV. vágá­nyán a helyreállítási munkála­tok az esti órákban befejeződ­tek. A Nagykörúton csak a kora délutáni órákig — az út­testre került kocsi beemeléséig — volt kisebb forgalomkorlá­tozás.* Munkatársunk a helyszínről a következőket jelentette: Csütörtökön kora délután, amikor a Nyugati pályaudvar környéke a megszokott kora délutáni csúcsforgalom perceit élte, váratlan, égzengésszerű dörej rázta meg a pályaudvar homlokzatát. A következő pil­lanatban heves üvegcsörömpö­­lés hangjaitól kísérve egy meglehetősen roncsolt állapot­ban levő másodosztályú pull­mankocsi "jelent meg", áttör­ve a pályaudvar üvegfalát, majd legördült a lépcsőkor további rongálódást okozva, s aztán megakadt a gyalogjáró kocsiút felőli peremén. A villamos járdaszigetén vá­rakozókat, mintha csak látha­tatlan kéz dróton rántotta volna szerte szét, szerencsére elugráltak, így inkább csak a riadalom volt nagy. A mentőst pillanatokon belül nagy ké­szültséggel vonulták ki, de a szokatlan szerencsétlenségnek csak egy áldozatát kellett se­gélyben részesíteniük. Párká­nyi Jenőné 52 éves segédhi­vatali tisztviselőt vitték a Szo­bi utcai mentőkórházba. A ritka vasúti baleset ügyé­ben a MÁV megindította a vizsgálatot. A helyszínen járva megállapíthattuk a következő­ket: két óra után öt perccel a pályaudvar forgalmi irodájá­nak intézkedésére megkezdték a szolnoki személyvonat sze­relvényének összeállítását. A mozdony több kocsit tolt be a várócsarnok négyes vágá­nyára. Két óra huszonegy perckor néhány forgalmi tisztviselő és a szerelvény összeállí­tásánál közreműködő vasúti alkalmazott szeme láttára a 4010-es számú pullmankocsi nekilendült, láthatóan elsza­kadt a szerelvénytől, és 30—40 kilométeres sebességgel futott a peron végén álló bak felé. A sebességet természetesen a ru­galmas bak nem fékezhette eléggé, s így történt, hogy a pullmankocsi megroncsolódva és a pályaudvar épületét is megrongálva kiszaladt a Lenin körútra. A beleset pillanatában tört ki a pályaudvari üvegfal egyik acél tartóoszlopa, megrongáló­dott az üvegezett fal. A pull­­mankocsi felszakította a sín­pár egy részét, két hátsó ke­reke, amely a csarnoki kijá­rat betonján maradt, lesza­kadt. A baleset színhelyére rend­őri készültség vonult lá. A Fő­városi­­ Autóbuszüzem és a Villamosvasút dicséretes mó­don intézkedő ellenőrök való­ságos zaját küldte a helyszín­re, úgy, hogy a forgalom alig percekig szünetelt. A vasúti balesetnél dicsére­tes munkát, végeztek a tűzol­tók, valamint a vasutasok. A Nyugati pályaudvar műszaki kocsiszolgálatának dolgozói egy gőzdaru, valamint két da­rab 600 lóerős Diesel-mozdony ,segítségével 4 óra 5 perckor hozzáfogtak a sérült vasúti ko­csi felemeléséhez és bevon­ta­tásához a pályaudvari csar­nokba. A feladatot 20 perc alatt eredményesen megoldot­ták. Fél négy tájban Kossa Ist­ván közlekedés- és postaügyi miniszter is megtekintette a baleset színhelyét, a megron­gált pullmankocsit. (sz. j.) 99 3 Wj Egyszerűsítse munkáiét, IgS [VVi hasznát)011 háztartási gépeke VE Mosógép, centrifuga, vasaló ^ A öli bemutató f. hó 5-én, fél 5 óra IjUt a vin., Harminckettesek tere «/» Mi­­alatt ! J Minden érdeklődőt szívesen lát a ^ %

Next