Magyar Nemzet, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
2 Morozovnzovszt tudttl kisilmtetni: A kubai válság aláhúzza a leszerelés halaszthatatlanságát Vita az ENSZ politikai bizottságában a kísérletek betiltásáról New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága kedden este befejezte az atomfegyverkísérletek betiltásáról folytatott általános vitát. A vitában hatvan ország képviselője fejtette ki kormányának álláspontját az atomfegyverkísérletek betiltásának megoldásáról. Ezután a bizottság át fog térni a két határozati javaslattervezet megvitatására. A politikai bizottság kedd esti ülésén az általános vita keretében felszólalt Morozov, a Szovjetunió képviselője. Hangsúlyozta, hogy a most átélt válság olyan értelemben adott szemléletes leckét, hogy nem szabad, tovább várni a leszerelés és az atomfegyverkísérletek kérdésének megoldásával. Nagy jelentősége van annak, hogy mielőbb meghatározzuk azt az időpontot, amely után többé nem lehet semmiféle kísérleti atomrobbantást végrehajtani — mondotta. Változás az indiai kormányban A T AP-re hivatkozva jelenti a TASZSZ, hogy Nehru miniszterelnök vette át az indiai hadügyminisztérium irányítását. Krisna Menen volt hadügyminisztert a védelmi ipar miniszterévé nevezték ki. Anglia kezdeményezzen a leszerelés terén Harold Wilson bírálta a kormányt az alsóházban Londonból jelenti az MTI. Az alsóházban a felirati túra során Harold Wilson munkáspárti "-ám vélt külügyminiszter" a kubai ügyről szólva kijelentette: a megkönnyebbülés, amellyel a mindkét fél részéről tanúsított államférfiúi bölcsességet üdvözölték, ne vakítson el bennünket a veszélyeket illetően. Az amerikai érzések hevessége olyan tény, amellyel számolnunk kell. Egyetlen elhibázott lépés atomháborúba dönthetett volna bennünket. Az oroszok nem tértek vissza üres kézzel. Kuba területi sérthetetlenségének szavatolását eszközölték ki, s nem lesz elözönlés. Kihívó ostobaság lenne a szovjet diplomácia vereségéről fecsegni. Nem fogadhatjuk el azt a nézetet, hogy ez az ügy az amerikai féltekére szorítkozott s nem érintett bennünket és NATO-szövetségeseinket. Szövetségesek vagyunk; nemcsak értesíteni kell bennünket; ha,--, r'' tnem tanácskozni is kell velünk. A kormány tehetetlensége talán a színfalak mögött folyó diplomáciai nyomást leplez, vagy csak egyszerűen bénulást takargat? A bizonyítékok az utóbbira mutatnak. Gyakran mondogatták nekünk: Angliának szüksége van az úgynevezett független atomfegyverre, hogy ott legyünk, ha létfontosságú döntést hoznak. Nem vagyunk olyanok, mint más nemzetek, hanem atomhatalom vagyunk. Vajon fenntartja-e Macmillan ezt az elméletét? Viszonyunk az úgynevezett független atomfegyverhez a fő akadálya volt a világ azon reménye beteljesülésének, hogy meg fogjákgátolni az atomfegyverek terjedését. Bármit mondjanak a szerződések, Németország már benne van az atom- és rakétaüzletben. Világosan látjuk atomfegyvermentes körzet megteremtésének szükségességét. A múlt heti események után miért ne válhatna az egész amerikai szárazföld — az Egyesült Államok kivételével — atomfegyvermentes övezetté, cserében olyan övezetek teremtéséért, amelyek földrajzilag hasonló viszonyban lennének a Szovjetunióval? Ez rideg, józan realizmus, amelynek szükségességét belátja minden ember, aki átszenvedte a múlt hét izgalmait. : f i* -•vióc Életbevágóan fontos, hogy Anglia ne csak tanácskozzék, hanem kezdeményezzen is, főként a leszerelés terén — mondotta Harold Wilson. A (Prága, MTI) A Szovjetunióban tett kétnapos látogatása után szerdán Moszkvából visszaérkezett Prágába Antonin Novotny csehszlovák köztársasági elnök. Tíz mérföldnyire Milánótól a repülőgép roncsai még füstölögtek, amikor a vezető nyugati lapok már hatalmas címbetűkkel tették fel a kérdést: szerencsétlenség vagy merénylet? Enrico Mattei, Olaszország “olajcsászára«, politikai életének “Szürke eminenciása* 56 esztendős korában erőszak áldozata lett, vagy magánrepülőgépének motorja mondta fel a szolgálatot, amikor éppen Angliába tartott, hogy új, nagy üzletet üssön nyélbe? A szürke eminenciás Nyugat-Európa gazdasági és politikai életének kevés színesebb, ellentmondásosabb egyénisége volt Jikirio Matteinál. Csak szélsőségekben beszéltek és írtak róla. Rajongtak érte és csodálták, rettegtek tőle és gyűlölték. Közéleti szereplése is valóságos rejtély volt. Hivatalosan Mattei egyike volt csupán az olasz állami adminisztráció “alkalmazottainak*. Az Ente Nazionale Istrocarburinak, az állami kőolajmonopóliumnak a vezérigazgatója, akit a miniszterelnök nevez ki három esztendőre, majd megbízatásának lejártával ismét megerősíti pozíciójában. Bármikor, egyetlen tollvonással megszabadulhattak volna tőle. Mégis a legszilárdabb funkcionáriusnak tartották. Egyik politikai ellenfele, egy miniszter, aki a kereszténydemokrata párt jobbszárnyához tartozott, azt válaszolta az őt faggató hírlapírónak: »Matteit elbocsátani? A legnagyobb őrültség lenne. A következő általános választás után már itt ülne a helyemen". Pedig nem vágyott a nyilvános politikai szereplésre. Helye és hivatása teljesen kielégítette, nagyobb bétálmat és befolyást nem szerezhetett volna sehol sem, mint amit az ENI főnökének székében biztosított magának, az olasz békés külpolitika valóságos szürke eminenciásaként. Pályafutása már eleve erre a szerepre predesztinálta. Amerikában “set/ made man-nek” nevezik az ilyen típusú embereket, akik a semmiből küzdik fel magukat a csúcsra, karrierjüket kizárólag vasakaratukkal, szervezőképességükkel és tehetségükkel küzdik ki. Mattei személyében nem volt nagytőkés, monopólium-tulajdonos, de mégis megtestesítette a modern és dinamikus olasz nagytőkét, s annak is azt a realista szárnyát, amely a dolgok valódi állása szerint, a tények felmérésével és rögzítésével kereste helyét a világban. A nagy húzás A szerencsétlen véget ért itáliai olajcsászár Ancona tartományban, 1906. április 29-én szegény családban látta meg a napvilágot. Apjának, a csendőrség altisztjének hét gyermeke volt, őt már 14 éves korában kivették az iskolából, dolgoznia kellett, hogy kiegészítse a család szerény jövedelmét. Vegyianyaggyárba került, majd “tedd ide, tedd oda” lett egy másik cégnél, mígnem a 19 éves Mattel már üzemet igazgatott. Aztán ügynökölt különböző vegyi cégeknek, s miután a rendelések özönlöttek hozzá, elhatározta, hogy saját üzemet nyit. Kistőkésként érte a második világháború kirobbanása, majd Mussolini fasiszta rezsimjének öszszeomlása. A feketeingesek hatalmának felszámolását maga is előmozdította. A kereszténydemokrata párt balszárnyán küzdött, partizánosztag parancsnoka lett, s a háború után pártja számított közreműködésére. Mégis — ahogy a svájci Weltwoche írta — a hálából a "leghálátlanabb feladatot bízták rá". Rögtön a háború után kormánybiztossá nevezték ki, hogy számolja fel a fasiszták állami kőolaj monopóliumát, az AGIP-ot, amely gazdaságilag ráfizetéses volt, politikailag pedig túlhaladott, mert Olaszország elvesztette gyarmatbirtokát, s nem volt saját kőolajforrása. Mégis, ez a megbízás indította el Matteit a hatalom felé. Azzal kezdte ugyanis, hogy megtagadta az utasítás végrehajtását. Az AGIP-ot nem számolta fel, hanem helyébe megalakította az ENI-t. Mattei abból indult ki, hogy az energiaszegény Olaszországnak meg kell találnia saját ipari fűtőanyagát, ha életképesen versenyezni akar nagy nyugati konkurrenseivel. Az AGIP romjain felépült ENI kőolajforrások után akart kutatni, amit nem talált, de helyette hatalmas földgázmezőkre bukkant. Néhány év alatt kiépítette hálózatát, s csaknem az egész olasz magánipar szállítója lett. Az itáliai iparnak nem volt olyan ága, amely kisebb vagy nagyobb mértékben nő az ENI energiaellátásától, következésképpen ne Mattel törekvéseitől függött volna. Az elsők között volt, akik meghirdették a nagytőke konzerválásának új irányvonalát, az úgynevezett dirigizmust, amelynek keretében az állam nagymértékben összefonódik a monopóliumokkal. Mindezt nacionalista alapon, ha kell, éles szembenállással a többi konkurens ellenében azzal a jelszóval, hogy "Olaszország mindenek felett". Szemben a „Hét Nővérrel“ , Mattei ezen a ponton vált kormánya politikai szövetségeseinek egyik elsőszámú ellenfelévé. A földgáz már nem elégítette ki, olajra vágyott. Csak úgy kerülhetett a “fekete arany” birtokába, hogy vásárolt. Vett a Közép-Keleten és vett Latin-Amerikában, még az algériai háború befejezése előtt tárgyalt az FLN illetékeseivel, a Szahara kincseinek kiaknázásáról. Olajat szállított és finomított, majd eladott. Az ENI hálózata így terebélyesedett. Egyike lett Olaszország legnagyobb szállodatulajdonosainak is, moteleket épített. Matteit nem a vendéglátóipar érdekelte, hanem a benzinkút, amely miatt tulajdonképpen megszervezte a szállodahálózatot. Így került szembe fokozatosan az angolszászokkal, a Közös Piac francia—nyugatnémet vezető szárnyával, szinte mindenkivel a NATO gazdasági és politikai irányító apparátusából. Nem vette tekintetbe a nemzetközi kőolaj-kartell meghatározott árait, annál olcsóbban árusított. Először a “Hét Nővér”, az angol—amerikai petróleum társaságok szövetsége szállt harcba ellene — a Standard of New Jersey, a Socony Mobil, a Standard of California, a Texaco, a Gulf, a British Petroleum és a Royal Dutch-Shell. Aztán a hivatalos Franciaország és annak szélsőjobboldali ellenzéke, a fasiszta OAS, mert a Szaharáról tárgyalt az algériaiakkal. Végül Nyugat-Németország hördült fel, mert Mattei a világpolitikai és a nemzetközi kereskedelmi realitások alapján a Szovjetunióval kötött üzletet: az ENI kőolajszükségletének 40 százalékát a Szovjetunióból biztosította, igen kedvező áron. Azt a petróleum mennyiséget, amit a “Hét Nővértől” 140 millió dollárért vehetett volna meg, itt 100 millióért kapta. De Matteit nemcsak gazdasági ténykedéséért bírálták és támadták, hanem politikai működéséért is. Az ENI mondhatja magáénak Észak-Olaszország egyik legnagyobb politikai napilapját, a milánói Il Giorno-t. Ebben jutott érvényre a vezérigazgató politikai vonala. Nem is kifejezetten csak a vezérigazgatóé. Hiszen Mattei meghatározott körhöz tartozott. Baráti társasága volt Gronchi, az Olasz Köztársaság előző elnöke, Fanfani, a jelenlegi miniszterelnök, úgyszólván mindenki, aki a Democrazia Christiania úgynevezett balszárnyán helyezkedik el. Ez a csoport arra törekedett, hogy Olaszország ne szolgaian vesse alá magát a NATO fő irányvonalának, hanem megpróbálja egyeztetni saját érdekeit a vele szemben támasztott igényekkel. A belpolitikában az volt a célja, hogy ugyancsak a belső realitásoknak megfelelően a korábbi kereszténydemokrata kormányokkal ellentétben, ne az újfasisztákra és más reakciós tényezőkre támaszkodjék, hanem meghirdesse a "nyitás balra" elméletét. Alapjában véve tehát nem valami progresszív, sőt, kifejezetten retrográd törekvésről van szó, amelynek célja konzerválni és megerősíteni az olasz nagytőke helyzetét, csak rugalmasabban alkalmazkodva napjaink valóságához. Mindezzel azonban olyan lehetőségeket tártak fel Olaszország számára a diplomáciában és a gazdasági életben, amelyek hasznosnak bizonyultak. Ki áll a háttérben ? Azoknak viszont, akik a NATO-ban mind politikailag, mind gazdaságilag a feltétlen engedelmességet követelik, még ez is túlságosan sok volt. Mattei, ahogy céljait apránként elérte, a kezdeti szálkából mindinkább gerendává növekedett nyugati ellenfeleinek szemében. Egyszerűen és sima útonakartak megszabadulni tőle. Korábban már néhányszor megkíséreltek merényletet ellene. Azt mondják, ezek mögött a francia OAS állt, így kívánt bosszút állni a Szaharáért. De feltételezhető, hogy ez túlságos leegyszerűsítése a dolgoknak. Lehet, sőt, valószínű, hogy az akciók végrehajtása az OAS műve volt, mint az ilyen célokra mindenkor készen álló és megfelelően szervezett bűnszövetkezeté, de a nyugati politikai és üzleti világ dzsungel-törvényeinek ismeretében, a háttér valószínűleg sokkal bonyolultabb. Szerepet kaphatott benne a “Hét Nővér«, a Közös Piac, a NATO, mindazok, akiknek Mattei útjában állt. Ezt a hálózatot a beavatott nyugati sajtó is jól ismeri, s ezért domborítja ki azt a nagyon is valószínű lehetőséget, hogy a legutóbbi szerencsétlenség sem a véletlen műve volt. Talán a nyomozás kideríti majd a valóságot, ha egyáltalán kideríti. Várkonyi Tibor Az olajcsászár halála Magyar Nemzet ' Csütörtök, 1962. november 1. De Gaulle elégedett és nem mond le Párizsi jelentések szerint a francia minisztertanács szokásos heti ülésén de Gaulle elnökölt. A megbeszélésről közleményt adtak ki, amely bejelenti, hogy a köztársasági elnök elégedett a vasárnap megtartott népszavazás „pozitív eredményével". Megfigyelők szerint a közleményből nyilvánvalóan kitűnik, hogy de Gaulle nem szándékozik lemondani elnöki tisztségéről. A bonni kormány jóváhagyta a szükségállapot-törvényjavaslatot A nyugatnémet kormány szerdán — mint a DPA jelenti — rendkívüli ülésén rövid tanácskozás után jóváhagyta az úgynevezett szükségállapotra vonatkozó törvényjavaslatokat, és elhatározta, hogy a parlament elé terjeszti őket. Mint az MTI bonni tudósítója írja, e törvényjavaslatok, amelyeket a nyugatnémet sajtószükségállapot-csomagnak nevezett el, arra irányulnak, hogy a kormány elrendelhesse úgyszólván az egész lakosság "totális mozgósítását", és az élet minden területére kiterjedő teljhatalmat gyakorolhasson abban az esetben, ha megítélése szerint veszély fenyegetnéaz állam külső vagy belső biztonságát. A nyugatnémet szakszervezeti szövetség múlt heti hannoveri kongresszusa élesen tiltakozott e készülő törvényjavaslatok ellen. Dagad a Spiegel-botrány Újabb letartóztatások: Strauss „áthárítja” a felelősséget Berlinből jelenti az MTI. A Der Spiegel szerkesztősége ellen indított akció egyre szélesebb méreteket ölt. Az NDK fővárosában hangsúlyozzák, hogy a botránynak már több irányú nemzetközi vonatkozása is van. Egyrészt Strauss igyekszik úgylefedezni magát, hogy a DPA nyugatnémet hírügynökség által nyilvánvalóan felsőbb sugalmazásra kiadott jelentés szerint az akció kezdeményezője tulajdonképpen nem is a bonni hadügyminisztérium, hanem a "NATO illetékes helyei" voltak. Az ügy másik nemzetközi vonatkozása az, hogy a Franco-féle fasiszta rendőrség Malagában letartóztatta Conrad Ahlerst, a Der Spiegel helyettes főszerkesztőjét, aki feleségével együtt éppen szabadságát töltötte Spanyolországban. Ezen még a nyugat-berlini lapok egy része is felháborodott. A Telegraf hangsúlyozza, hogy Ahlersnek letartóztatása után az éjszakát egy kecskeistállóhoz hasonló börtöncellában kellett töltenie, felesége szívrohamot is kapott. A Die Welt nyugat-berlini kiadásának szerdai száma »Spanyol letartóztatás« című belső vezércikkében fel is veti a kérdést: hogyan történhetett meg ez az eset, hiszen egy ma is érvényes spanyol—nyugatnémet rendőrségi megállapodás szerint csakis közönséges bűnesetekben szabad a másik országban eljárni, valóságos, vagy vélt politikai bűncselekmények esetén azonban nem. A Spiegel-botrány olyan értelemben is tovább dagad, hogy újabb és újabb személyek letartóztatásáról van szó. Igaz ugyan, hogy a bonni hadügyminisztérium kedden este megcáfolta azt a hírt, amely szerint a Bundeswehr számos magas ramigú tisztjét is letartóztatták , de a cáfolat senkit sem győz meg. A nyugatberlini Tagesspiegel szerdai száma is megjegyzi: “Bizonyos, hogy átfogó nyomozás van folyamatban, amely nemcsak a Bundeswehr tisztjeire, hanem közalkalmazottakra, sőt valószínűleg képviselőkre is kiterjed.” Mindez tehát azt jelenti — hangsúlyozzák az NDK fővárosában —, hogy a szükségállapotról szóló törvényjavaslat már jóval elfogadtatása előtt jogerőre emelkedett a bonni államban. Ma már világos, hogy a Spiegel-ügyből kiindulva Strauss és általában a nyugat-németországi ultrák le akarnak számolni az atompolitika minden ellenzőjével. A Nemzetközi Újságíró Szövetség szerdán Adenauer kancellárhoz intézett táviratában a leghatározottabban tiltakozik a „Der Spiegel“ című nyugatnémet lap szerkesztőinek letartóztatása ellen. A (Jeruzsálem, Reuter) Az izraeli parlament kedden újabb öt évre megerősítette Ben-Cvi államelnök megbízatását. Habsburgok helyett Stanca Pan Egy váratlan tv-műsorváltozás különös története Az osztrák Néppárt nem tett le a császári ház „rehabilitációjáról", Bécsből jelenti az MTI. A bécsi televízió botrányos körülmények között az utolsó pillanatban levette kedd esti műsoráról a Habsburgok című folytatólagos dokumentumsorozat első részletét. A hirtelen műsorváltozást a televízió bemondójának szemmelláthatóan zavart tükröző, rövid és homályos mentegetőzése jelentette be. A bécsi televízió ezután a Habsburg-dokumentáció helyett egy régi Stan és Pan burleszket sugárzott. Kiszivárgott hírek szerint sokkal kevésbé burleszkszerű összecsapás előzte meg a kedd esti műsor hirtelen cenzúráját. A televízió felügyelő bizottságának néppárti tagjai vétót emeltek a Habsburg-dokumentáció ellen és bár a szocialista felügyelői bizottsági tagok ragaszkodtak az adáshoz, a néppárti képviselők kierőszakolták a műsorváltozást. Az osztrák néppárti képviselők jól tájékozott körök véleménye szerint azért emeltek vétót, mert a műsorban — szerintük szocialista sugalmazásra — egészen új, kritikus szemlélet alapján ismerteti a Habsburg-ház szerepét a műsorra tűzött televíziós dokumentáció, amelyet Paul Fischauer professzor, az ismert osztrák történész állított össze. A bécsi televízió cenzúrabotránya igazolni látszik a szocialistáknak a most folyó választási kampányban hangoztatott gyanúját, hogy riválisuk, az osztrák Néppárt még mindig nem tett le a volt császári ház rehabilitálásáról és Habsburg Ottó visszahonosításának már sok vihart kiváltott tervéről. Jemeni ultimátum Szaud- Arábiának Megint ellentmondó jelentések a hadihelyzetről Szanaai jelentések szerint Bajdani jemeni miniszterelnökhelyettes kedden rádióbeszédet mondott, s ebben bejelentette, hogy ha folytatódik Szaud-Arábia agressziója, a jemeni csapatok szükség esetén szaud-arábiai területre terjesztik ki a harcot. Bajdani közölte, hogy a kormány utasításokat ad minden jemeni katonai parancsnoknak, a nemzeti gárda erői “álljanak készenlétben arra, hogy sürgősen a szaud-arábiai határra vonuljanak és megkezdjék a felszabadítási háborút, ha ez szükségesnek mutatkozik. Az AFP hírügynökség szerint a jemeni kormány maga is ultimátumnak tekinti a szanaai rádióban a Szaud-Arábia címére elhangzott figyelmeztetést. A hadi helyzetről továbbra is ellentmondó jelentésére érkeznek. A Reuter-iroda a kairói rádióra hivatkozva közli: Szalai miniszterelnököt ideiglenesen a Jemeni Arab Köztársaság elnökévé nevezték ki. A TASZSZ írja, hogy az angolok tovább folytatják fegyveres erőik összpontosítását a Vörös-tenger és az Indiai-óceán térségében. Mint az Al Ahbar című lap Port Said-i levelezője jelenti, kedden a Szuezi csatornán keresztül két angol cirkáló érkezett a Földközitengerről a Vörös-tengerre. Amerikai — szovjet találkozó Andoverban New Yorkból jelenti a TASZSZ. Október 21 és 28 között Andover amerikai városban megrendezték amerikai és szovjet közéleti személyiségek találkozóját. A mostani találkozó már a harmadik, az elsőt 1960 őszén tartották az Egyesült Államok területén, a másodikat1961 májusában a Krím félszigeten. A mostani találkozón huszonöten vettek részt. A találkozóról kiadott közös közlemény hangoztatja, hogy a részvevők őszinte véleménycserét folytattak a legkülönbözőbb nemzetközi kérdésekről, megtárgyalták a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti feszültség okait. A Kubával kapcsolatban kialakult válság megvitatása során a találkozó részvevői azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy ezt a konfliktust békés úton lehet és kell rendezni.