Magyar Nemzet, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
4 A HÉT FILMJEI Sámson Andrzej Wajda lengyel filmrendező, a modern filmművészet egyik legjelentősebb egyénisége nemcsak megjelenítő, légkört teremtő képességéről, hanem kutató, elemző szenvedélyéről is híres. Wajda valósággal elmerül témájában, szívós következetességgel hatol a problémák és jellemek gyökeréig új filmjében, a Sámsonban is. Bibliai történet a XX. században. A film Sámsonja a fasizmussalkerül szembe. Szelid természetű, tanulni vágyó fiú. Az egyetemen megverik. Amikor önvédelemből embert öl, börtönbe zárják. Később véletlenül kikerül a gettóból, barátai rejtegetik. Sámson az utolsó pillanatig áldozata tétovázásának. Mások cselekszenek, harcolnak helyette érte is. A passzivitás valósággal elborítja, lebéklyózza. Ám lelkében más erő is munkálkodik: a közös sors vállalásának és a harcnak, az aktív cselekvésnek a vágya. Ennek hatására végül eljut az ellenállókig. Hősi halála az utolsó, egyben, első igazi tette. A bibliai párhuzam alkalmat ad arra, hogy Wajda egy konkrét történeten keresztül egyetemes érvényű kérdéseket vessen fel. Sámson lelkében két világnézet birkózik; a naiv, vallásos humanizmus, az idealista gondolkodás, "►tűrni kell a sors csapásait" filozófiája és a forradalmárok, a küzdő emberek világnézete. A film lenyűgöző erővel mutatja be a naiv, pacifista szemlélet, az "élni és élni hagyni" gondolat tarthatatlanságát, végzetes tévedését. Története jelkép, s a jelképesség néhány ponton, különösen az első részben, az egyetemi jeleneteknél a tényleges cselekmény fölé nő. Sámson — a filmben egyébként Goldnak hívják — bemegy az egyetemre, ahol éppen fasiszta gyűlést tartanak. Nem hallja meg a portás jóindulatú figyelmeztetését, nem veszi észre a gyűlölködő tekinteteket, sőt, még társának megalázása sem téríti észre. Ilyen naivitás, az "életben", konkréten nehezen képzelhető el, de elvi síkon, a probléma általánosságában igen. Ezzel a nagymérvű naivitással, ezzel a magábazárkózó, a figyelmeztető jelek mellett elsikló polgári humanizmussal tárt kaput a fasizmus előtt fél Európa, ásta meg saját sírját sok millió ember. A film bizonyos értelemben fárasztó, mert szinte állandó gondolkodásra kényszerít. A nyelv, amelyen Wajda megszólal, érzelmes és intellektuális, lírai és drámai egyszerre. Jelképes, párhuzamos értelmű képmondatai számítanak a néző legalábbis középfokú filmnyelv-ismeretére. Szimbolikus kifejezésmódja, lírája, stílusának szinte fájó érzékenysége, a minden pillanatban jelenlevő filozófiai harc maradandó nagy élménnyel ajándékozza meg azokat, akik valóban nyitott szemmel figyelik. Az operatőr, Jerzy Wojcik kitűnő munkatársnak bizonyult. Szürke és sötét képei, a nagy átéléssel játszó színészek egyéniségét előrehozó feltételei mellett, a sok kínálkozó példa közül említem azt a rendezői és operatőri remeklést, amikor a hosszú bujkálás után a pincéből feljövő fiút hirtelen elvakítja a világosság. Addig az utcán jóformán csak sötétruhás embereket láttunk, most minden, még az emberek ruhája is világos. A napfényben porfelleg úszik. A néző ugyanazt érzi, amit a fiú. A kamera tökéletesen azonosult a hőssel. A film címszerepét francia színész, az algériai születésű Serge Merlin játssza kitűnően. Igazság a hazugságról A kettős nevelés problémáit feszegeti ez a csehszlovák film. Hőse, a kis Martin a szülők és nevelők ellentmondó nézetei között őrlődik. Szíve, egészséges ösztöne a pajtások, az úttörők felé húzza, de erős hatása alatt tartja a kisfiút a vallásos szülői ház, s a plébános befolyása is. A kalandos történet sok izgalmas fordulatot tartogat. Kár, hogy az alkotók egy ifjúsági film keretében a kettős nevelés problematikájának egész bonyolultságát érzékeltetni kívánták, így sok részletkérdést érintettek, ugyanakkor el is siklottak fölöttük. Ennek rovására írandó, hogy ■ a film érdekes mondanivalója ellenéremeglehetősen felszínes, szokványos lett. (v. a.) Csak ketten játszhatják Peter Sellers ravaszdi mosolya, fanyar humora fémjelzi elsősorban ezt a magyarul beszélő angol vígjátékot. Maga a történet — amelyet Kingsley Amis regényéből Bryan Forbes írt — ellentmondó tulajdonságokat mutat. Szereplőit jól jellemzi és sok szellemes, pikáns mondatot ad ajkukra, de bonyolításában ez a történet eléggé szokványos — még társadalomkritikája iserőtlen —, végül indokolatlan, giccsbe hajló fordulattal igyekszik a pajzán történetet erkölcsösen befejezni. Sidney Cilliat rendező a színjátékszerű filmek megszokott színvonalán dolgozott, a fordulatosságra több gondot fordított, mint az eredetiségre. De mindez inkább keret és alkalom egy kiváló világhírű komikus Peter Sellers remek alakítására. Szürke életéből kitörni vágyó, életvidám könyvtárost játszik. Olyan, mint a fény bűvkörébe röppent bogár: homályos mindennapjaiban egyszerre csak feltűnik a ragyogó csábító, itt az alkalom, hogy álma valósággá váljék. Az álom persze más, mint a valóság, de Peter Sellers bőven áradó komikus ötletei kellemesen szórakoztatnak az üres csillogás kísértése felé és onnét visszavezető úton, ha meggyőzővé nem is, de elfogadhatóvá téve a szerzők óvatos mondanivalóját. A szinkronváltozatban Sellers hangját Márkus László szólaltatja meg, az eredeti szereplővel egyenértékű, színvonalon. (Gy) November 8-án kezdődik A SZOVJET FILMHÉT November 8-án kezdődik a szovjet filmhét, amelyen három kiváló művészi filmet mutatnak be. Az Iván gyermekkora a velencei fesztiválon nagydíjat nyert. A fiatal Andrej Tarkovszkij filmjét világszerte elismeréssel méltatták a kritikusok. A Variety című nagytekintélyű művészeti folyóirat a többi között ezt írja: "Lírai háborús film, őszinte hangja, egyszerűsége figyelemre méltó alkotássá teszi." A filmhét másik bemutatója az Elmentem a nap után. Egy csendes, békés hétköznapot elevenít meg úgy, ahogy az első élményeit gyűjtő kisgyerek látja. A film rendezője Kálik. A harmadik film, a Hátha mégis szerelem hősei érettségiző fiúik és lányok, akik szembekerülnek az ósdi bizalmatlansággal és előítéletekkel. A filmet az idősebb szovjet filmművész generáció egyik kiemelkedő tagja, Jurij Rajzman rendezte. A szovjet filmhét alkalmából Budapestre érkezik Zsanna Prohorenko, a Ballada a kátéméról és a Hátha mégis szerelem főszereplője és Valentyin Zubkov, az Elmentem a nap után és az Iván gyermekkora egyik főszereplője. Az NDK fővárosában a Volksbühne az októberi szocialista forradalom 45. évfordulójára bemutatja Nyikolaj Pagogyin Barátok című drámáját. Az előadást Hannes Fischer rendezi, a főszerepeket Horst Drinda, Wolfgang Heinz, Norbert Christian és Edwin Marian játszák. __MafiarNemzet------- SZATÍRÁK Irodalmi Színpad: A BÁTOR MŰSORT néhány "bátortalan" felirat vezeti be, ezekben az igazgatóság a szerzőkre és a műsorszerkesztőkre, a szerzők pedig az igazgatóságra hárítják a felelősséget. Elnézést kérnek a kigúnyolt szerzőktől, valamint a nézőktől a színészek, a jegyszedők és a perecárusok is. Ez a néhány kedvesen csevegő, irodalmi és kulturális életünk egynémely gyengeségét is érzékeltető mondat ügyesen vezeti be az irodalmi és művészi életünk fonákját bemutató műsort. Két összeállítója, Bárány Tamás és Bogáti Péter az előjátékban ugyancsak elhárítják maguktól a felelősséget. Hol van ez Karinthytől? — kérdik egymástól, kedélyes öngúnnyal. Ne legyünk igazságtalanok. A szerkesztőiknek, s a paródiák és a pamfletek íróinak nem kell szerénykedniük: bátrak ők is és irodalmi görbetükrük jól ítél, és ügyesen torzít. Ebből a szempontból kitűnő a műsor. A formával nincs baj, a legtöbb számnál, ha nem mondanák be a görbe sírkör alanyát, akkor is kitalálnák, kiről szól! Az olvasók, szegények, szerelme című regényrészlet csak Veres Péterre utalhat, a Hallgatni torony című ciklusból előadott vers csak Weöres Sándort parodizálhatja. A forma felszíne mögött a tartalom mélysége azonban nem ilyen találó, a legtöbb esetben: az, ami Karinthynál nagyobb öszszefüggésekre is utal, hiányzik ebből a műsorból. Egy példával szeretnék megmagyarázni, mire gondolunk. Felolvasnak az Irodalmi Színpadon egy Vasárnapi levél paródiát, s a Dezséryre utaló írás találó, ha csak a stílust nézzük. Ám ezek a vasárnapi levelek nemcsak szófordulataik miatt adhatnak alkalmat a szatírára, hanem tartalmilag is. Ugyanígy a Juhász Ferenc, vagy a Csepeli Szabó Béla paródia — bizonyos modorosságok kigúnyolásán túl — nem nevettet meg bennünket eléggé a mondanivalónak, a versekben levő gondolatoknak azzal a tudatos elemzésével, amely Karinthy így írtok ti-ját olyan ellenállhatatlanná tette. Ha ettől eltekintünk, alapjában véve rendkívül szórakoztató, kellemes estét szerez az Irodalmi Színpad. A műsor összeállítói derekas munkát végeztek, s nem hátráltak meg az érzékenység, a sértődés elől. Sokan szerepelnek a kigúnyolt írók közül olyanok, akikkel ilyen éleshangú pamfletekben még nem találkozhattunk. Passuth László, Földeák János, vagy Berkesi András nem panaszkodhat, hogy nem elég keményhangú az őket szatirizáló írás, legfeljebb az utóbbi veheti rossznéven azt, hogy a róla szóló jelenet kissé zavaros, félreérthető és nem mindig ízléses. AZ ÍZLÉSSEL egyébként is van némi baj egyik-másik jelenetben: a Keserűlapú című vers például majdnem a jóízlés alsó határán van. A szerkesztők közül, akik meglehetősen sokat vannak a dobogón és a színészi feladatok egy részét is önzetlenül magukra vállalják, Bogáti Péter az egyik jelenetben az irodalmi élet összefonódottságait akarja szemléltetni. Ez jó ötlet, de mit keresnek benne azok a bántó kitételek, amelyek két dramaturg kapcsolatáról szólnak. Ha ez csakugyan így van, nem az Irodalmi Színpad közönsége előtt kell tisztázni. A műsornak egyébként is van bizonyos atelierjellege. A közönség ilyenkor intimpistáskodva, de valójában érdeklődés nélkül figyeli a megjegyzéseket. Ez alól főképpen a Szabó családot és a színház világát parodizáló, ilyen még nem volt című jelenet kivétel. A műsorban jól sikerült még az Illés Endrét, Szabó Magdát, Németh Lászlót szatirizáló jelenet, s rendkívül mulatságosan elevenítették fel a TV képernyője előtt Illés Béla anekdotázó stílusát. Találó volt az Illyés Gyula és a Simon István paródia is. SOK JÁTÉKOS ÖTLETTEL járult hozzá az est sikeréhez így írunk mi Szendrő Ferenc rendezése. Munkájából külön kiemeljük a filmről, a rádióról és a színházról szóló jelenetek színrevitelét. Ügyesek a fekete táblára sebtiben felrajzolt díszlet-mozaikok, találóan hangsúlyozták a műsor szatirikus jellegét. Mezei Mária sokoldalúan mutatta be jól ismert tehetségét, pompás humoráról ezúttal is meggyőződhettünk. A szatirikus hangvételt jól találta el Schubert Éva, Varga D. József pedig mind a jelenetekben, mind az ízesen előadott magánszámokban rátermettségét bizonyította be. Horváth Tivadar a humoros műsoroknak régi közreműködője, ezúttal is markáns, eredeti vonásokkal rajzolta meg néhány irodalmi karikatúra hősét. Agárdy Gábor az Illés Endre pamfletben remekelt, mint orvosprofesszor, s filmíróként is eredeti volt. A modorosság szelleme azonban még most is megkísérti: a Jankovich Ferencet parodizáló magánszámban erőszakoltnak és mesterkéltnek bizonyult. Újváry Viktória és Prókay István működött még kellemesen közre a műsorban, amely biztató kezdet az irodalmunkat és művészetünket mélyebben szatirizáló, kevesebb "belső titkot", de több lényeges mozzanatot tartalmazó paródiaestek felé. G. I. Egyetemi Színpad • Kettős jelentőségű az Egyetemi Színpad Majakovszkijelőadása. Először is ezzel lépett nyilvánosság elé az egyetemisták színjátszó csoportja, az Universitas Együttes, amely az egyetemi életet meghaladó érdekességű tevékenységre készül. Nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy életre keltik a sokfelé virágzó egyetemi színjátszást, amelynek őse nálunk az egykori iskolai színjátszás lehetett a XVII- XVII. században. Egy-két szórványos kísérlet épített hidat a mai kezdeményezésig. Elhatározták, hogy műsorukra kizárólag bemutatókat tűznek, mai témájú, új darabokat, vagy a mához is szóló, homályba veszett műveket. Második jelentősége a bemutatkozó előadásnak éppen az, hogy Magyarországon először játszották Majakovszkij érdekes szatíráját, a Gőzfürdőt. Negyvenhárom évvel megírása után is aktuális ez a hatfelvonásos "dráma cirkusszal és tűzijátékkal" — ahogyan gyújtó szenvedélyű szerzője megnevezte. A bürokrácia ellen íródott ez a kegyetlenül őszinte darab, a szocialista mezben rejtőzködő szocialistaellenesség maróan gúnyos drámai rajza. Majakovszkij különös, szocialista-avantgardista darabjai a népi színjátszás hagyományaira, a cirkuszi bohózat módszereire és a napi agitációs feladatokra egyaránt építettek, darabjai így lettek harsányan vidámak, plakátszerűek és szófelmondóak. Az // r •• azz Gőzfürdő Egyetemi Színpad előadására figyelve önkéntelenül felvetődik a kérdés: miért nem látható ez a darab színházainkban is? — még akkor is, ha Lányi Sarolta hűséggel tolmácsolt fordítását és magát a darabot is dramaturgiailag kissé frissíteni kellene —, Majakovszkij szándékához illően, mai problémáink tükrévé formálni. A Gőzfürdő így feltétlenül nagyobb érdeklődésre számíthatna a nagyközönség körében, mint a néhány évvel ezelőtt Magyarországon ugyancsak először bemutatott Poloska. Az Egyetemi Színpad körülményei között a "cirkusz és tűzijáték" persze kicsit háttérbe szorult, a görögtüzet a lelkesedés lángjai pótolták. Ruszt József rendezése általában friss tempót biztosított, gyakran engedett teret a — jó értelemben — bohóckodó komédiázásnak. Különösem a saját személyi kultuszával a szocializmus haladását gátló funkcionáriust, Diadalszkijt alakító Kristóf Tibor játékára, illik ez a jelző, helyénvaló túlzásokkal, mindenkor a mondanivalót szolgálva keltette életre ezt az élősdi típust. Figyelmet érdemlően játszott Végh Péter (Nocskin), Rafael András (Momentalnyikov), Fodor Tamás (Iván Ivanovics), Kiss Mária (Mezalianszova) és Somlai Emili (Foszforeszkáló nő). Lux Adorján egyszerű díszlete gyors játékiramot és plaketszerű hátteret biztosított. Z. l. Drégely László kiállítása A Derkovits-teremben első gyűjteményes kiállításával fiatal, alig 30 éves művész jelentkezik, aki az Iparművészeti Főiskolán díszlettervezést tanult, s a Televíziónál jelenleg is ilyen minőségben dolgozik. Képeinek ökonomikus szerkezete, majdnem mértanilag elemezhető felépítése, a térrel bánni tudó művészről vall, aki tisztában van a vonalakban rejlő lendítő erővel. Akár Ikarus című munkáját nézzük ívbe hajló figurájával, melyen a mozdulat egyaránt érzékelteti a repülést és a zuhanást, akár Küzdelem című tusrajzán a bika hatalmas tömegével szembefeszülő, térdelő helyzetében is ugrásra kész emberi alakját, feltűnik a vonalvezetés feszültsége, lüktető ritmusa. Drégely László Gadányi Jenőt és Bálint Endrét vallja mesterének; a nyugat-európai művészek közül Modigliani áll hozzá legközelebb. Az ő hagyományuk az ihletője, mintegy kiindulási alapja Drégely művészetének. Hatásuk alól némelykor nem is tudja kivonni magát, de legsikerültebb munkáit egyéni látásmód, mondanivaló jellemzi. Csendélet sárga virágokkal és Névnapi csendélet című képei a hagyományok termékenyítő erejéről, de egyben saját formanyelvére való átültetéséről tanúskodnak. A népművészet inspirációját érezzük Csendélet két vázával című lírikus hangvételű, finom olaj- és tusrajzán. A fiatal művész tudatossága mutatkozik meg például Pihenő című fekete-fehér olajrajzán az alakok ellenpontszerű elhelyezésében, vagy Horgászok című művén, melyen a fekete-zöld egymásba mosódó hátterében szinte felkiáltójelként hatnak a képből egyébként darabos festéssel is kiemelt emberi sziluettek. A víz sötét, sima csendje, az alakok nyugodt tartása és a repülő horgászzsinór ellentéte adja a kép belső dinamikáját. Nem véletlen, hogy ezt a képet említettük utoljára. A művészetben, mint minden alkotó munkában, nagy szerepe van a tudatosságnak. De hol a határ tudatosság és számítás között?! A Horgászoknál, úgy érezzük, Drégely László elérte a sorompót, amit nem szabad átlépnie, mert messzebb kerülne művészi célkitűzésétől. Ugyanezt szeretnénk elmondani technikájáról is. Még nem találta meg legsajátabb, mondanivalójának legjobban megfelelő kifejező eszközét, a sokféle, sokszor igen tetszetős technikaalkalmazása mindig magában hordja az öncélú formabravúr veszélyét. Drégely László első bemutatkozásán további sikereket ígérő rokonszenves, kutató-kísérletező művészegyéniséget ismertünk meg. (s. m.) Friedrich Dürrenmatt, a világhírű svájci író nemrégiben Varsóba érkezett V. Frank című darabjának előadására. A kiváló író jelenleg Herkules és Augiasz istállója címmel ír új darabot. Művei közül a legnagyobb sikert az öreg hölgy látogatásával és a Fizikusokkal érte el Csütörtök, 1962. november 1. NAPLÓ IET6”! Magyar karikatúra kiállítás nyílt kedden a szófiai Magyar Kulturális Intézet bemutató termében. A kiállításon Pusztai Pál, Szűr-Szabó József, Gerő Sándor, Hegedűs István és több más ismert karikaturista rajzai szerepelnek. A Színház és Filmművészeti Főiskola végzős színészhallgatói vasárnapi vizsgaelőadásukon Gorkij Kispolgárok című drámáját mutatják be. Az előadás rendezője Ádám Ottó. A díszleteket Koltai János főiskolai hallgató tervezte. A Miskolci Nemzeti Színház péntek este mutatja be Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című színművét. Egy héttel később a kamaraszínházban lesz premier. Színre kerül Garai—Baráti—Tamássy —Dalos zenés komédiája, a Jaj a mama. A stuttgarti nemzetközi kapcsolatok intézetében kiállítást rendeznek Szigethy István festőművész munkáiból.• Az Alba Regiát 44, a Katonazenét 12, a Két félidő a pokolban-t 19 ország vásárolta meg eddig. Még egyetlen ország sem vette át az ígéret földje, az Áprilisi riadó, a Megszállottáll és a Délibáb minden mennyiségben című filmjeinket. A legújabb magyar filmert közül a Legenda a vonaton-t Lengyelország és Csehszlovákia, az Angyalok földjét Csehszlovákia, az Elveszett paradicsomot Csehszlovákia és Lengyelország, a Lopott boldogságot Bulgária, Csehszlovákia és az NDK, az Esős vasárnapot Csehszlovákia és az NDK mutatja be. A zürichi Die Tat beszámol a budapesti levéltárban felfedezett, eddig ismeretlen három Lincoln-levélről, amelyet az USA elnöke írt Stahel Gyulához, a szabadságharc után kivándorolt és az északiaknál tábornoki rangra emelkedett magyar lovastiszthez. Dudás Jenő festőművész kiállítását november 2-án dr. László Gyula egyetemi tanár nyitja meg a Csók István Galériában.□ A gyöngyösi Állami Bajza József Középiskolai Diákotthon néprajzi szakkörét néha dr. Berze Nagy János világhírű néprajztudósról, a gyöngyösi gimnázium volt tanulójáról nevezték el. Ma nyílik Kucs Béla Munkácsy-díjas szobrászművész és Csizmadia Zoltán festőművész vándorkiállítása a Munkaügyi Minisztérium 35. számú intézetében, a budapesti ipari tanulók részére.Az AVTJ Művészeti akadémiát indított Szolnokon a KISZ-bizottság és a Ságvári Endre művelődési ház. Az akadémia programján a művészet valamennyi ágával foglalkozó előadások mellett műteremlátogatás, operaelőadás és hangverseny meghallgatása szerepel. Amikor a boldogság csak vágy maradt A velencei fesztivál nagydíjával kitüntetett, magyarul beszélő szovjet film * Bemutató november 8-án, a szovjet filmhéten