Magyar Nemzet, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-08 / 287. szám
Szombat, 1962. december 1. A magyar kormányküldöttség megérkezett a Mali Köztársaságba • A küüpolitikai helyzet A KÜLFÖLDI KATONAI TÁMASZPONTOK kérdéséről közöl cikket a Pravda szemleírója, Jurij Zsukov. Az emberek a világon mindenütt azt kérdezik — írja —, hogy az amerikaiak, akik ragaszkodtak a szovjet rakéták elszállításához Kubából, miért nem akarják felszámolni saját katonai támaszpontjaikat. Ezek a támaszpontok Grönlandtól Ausztráliáig és a latin-amerikai partoktól Afrikán és a Közel-Keleten át a japán szigetekig körülfonják a világot és a szocialista országok ellen irányulnak. Zsukov idézi több amerikai személyiség állásfoglalását, majd megállapítja: a kubai események menete és kimenetele megmutatta, hogy az Egyesült Államoknak nincs joga azt követelni, hogy az általános szabályok reá ne vonatkozzanak. Az Egyesült Államokban, és túl az Egyesült Államok határain a józan eszű emberek udvariasan, de határozottan felhívják ma a figyelmet arra, hogy a szocialista országok határai mentén létesített amerikai támaszpontok teremtették azt a feszültséget, amely akadályozza a hidegháború enyhülését és a leszerelési egyezmény elérését. "Beszéljünk hát a támaszpontokról, urak! — írja befejezésül Zsukov — most van a legalkalmasabb ideje ennek, ha valóban nem akarjuk, hogy megtörténjék az, ami a kubai események miatt majdnem kirobbant... A NAGY FELHÁBORODÁS ANGLIÁBAN ACHELON BESZÉDE MIATT. Az Egyesült Államok volt külügyminiszterének és Kennedy jelenlegi külügyi tanácsadójának beszéde, amelyben meglepő élességgel támadta és ócsárolta Angliát, széles körű, nagy felháborodást váltott ki a szigetországban. Acheson megállapításai ellen a leghevesebben tiltakozik az angol sajtó. Semmivel sem enyhítette a kínos hatást a londoni és washingtoni szóvivők gyenge elkenési kísérlete, amelyben azt hangoztatták, hogy Acheson most nem tagja az amerikai kormánynak és "Csak mint magánember beszél". A brit lapok ezzel szemben utalnak arra, hogy Acheson egyike Kennedy tanácsadóinak, az elnök többször bízta meg őt hivatalos küldetésekkel és a West Point-i katonai főiskola ünnepségein nem szoktak magánemberek beszélni. Növelte a felháborodás viharát, hogy a beszéd a legkényesebb időben jött — a Macmillan—Kennedy találkozó és a NATO fontos párizsi ülése előestéjén, s a brüsszeli tárgyalások legkritikusabb perceiben. A Times diplomáciai tudósítója szerint sok nyugati képviselőnek az a véleménye: "Acheson igazi célja az volt, hogy erősebb biztatást adjon az Európa egyesítését célzó mozgalomnak. Tagadhatatlan, hogy beszédének egyes részei pontosan visszatükrözik az Egyesült Államok kormányának nézeteit. Erről tanúskodik például az európai hagyományos haderő szükségességének hangsúlyozása.* A Daily Express vezércikke kiemeli: "Acheson azt mondja, hogy Anglia egyetlen reménye belépni a Közös Piacba és Nyugat-Németország védelme alá kerülni, amely Acheson szerint a vezető nemzet Európában. Tehát Németország, amely nem tudott bennünket a második világháborúban elpusztítani, urunk és parancsolónk legyen békében. Az angol ifjak többé nem a királynő katonái lesznek, hanem berlini kaszárnyákba fognak bevonulni a Deutschland über Alles hangjaira.* A Daily Sketch így ír: "Acheson előkészíti a talajt ahhoz, hogy Washington brutálisan lerázza Macmillant és egyszersmind megparancsolja Angliának, hogy menjen be Európába. A beszéd súlyos vereség Macmillan számára a kritikus percben.* A magyar kormányküldöttség Bamakóban Hruscsoj és Tito megbeszélései Ülést tartott a Bolor Hazafias Front Országos Tanácsa Bamakóból jelenti. az MTI. A magyar delegáció, amely Kállai Gyula vezetésével hét afrikai országba látogat el, december 16-án csütörtökön délben helyi idő szerint tizenegy órakor megérkezett a Mali Köztársaság fővárosába, Bamakóba. Kállai Gyula, midőn a küldöttség különrepülőgépe elhagyta Guinea határát, üdvözítő táviratot küldött a gép fedélzetéről Sekou Touré elnöknek. Bamakóban díszszázad fogadta a magyar delegációt, amelyet Kállai Gyula a két nemzet himnuszainak elhangzása után megszemlélt. A repülőtéren a delegáció fogadására megjelentek között volt Barema Bocoum, a Mali Köztársaság külügyminisztere. A küldöttség tagjai pénteken reggel Segou városába utaztak, ahonnan csak szombaton térnek vissza. Ugyancsak szombaton kezdődnek a tárgyalások a magyar és mali delegáció között. Kállai Gyula miniszterelnökhelyettes a bamakói repülőtéren nyilatkozatot adott a mali rádió munkatársának. Megköszönte Modibo Keita elnök meghívását, amely lehetővé tette, hogy a küldöttség Maliba látogasson, örülünk, hogy olyan országba érkeztünk, amelynek álláspontja a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben azonos a miénkkel — mondotta Kállai Gyula, majd így folytatta: — Nagyra értékeljük azt az álhatatos harcot, amelyet a Mali Köztársaság népe és kormánya országuk felemelkedéséért folytat, s úgy gondoljuk, látogatásunk tovább mélyíti kapcsolatunkat. Néhány órával azután, hogy a magyar kormányküldöttség megérkezett Bamakóba, Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke fogadta Kállai Gyulát, a Minisztertanács elnökhelyettesét, a küldöttség vezetőjét, s húsz percen át tartó beszélgetést folytatott vele a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről. Kennedy elnök csütörtökön találkozott a Nemzetbiztonsági Tanács végrehajtó bizottságának tagjaival és részt vett a kubai helyzetről szóló vitán. Kennedy később Stevensonnal, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetőjével is találkozott és nyugati hírügynökségek utalnak rá, Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka december 10-én délelőtt 10 órakor nyílik meg a Kremlben. A szovjet parla-Moszkvából jelenti a TASZSZ. Pénteken a Kremlben újabb megbeszélést tartott Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke. A megbeszéléseken szovjet részről Anasztasz Mikojan, a miniszterelnök első helyettese, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és több más hivatalos személyiség, jugoszláv részről Alexandar Rankovics, Tovan Veszelinov, Ljubcso Szófiából jelenti a TASZSZ. Szófiában pénteken ülést tartott a Bolgár Hazafias Front Országos Tanácsa. Az ülésen Todor Zivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnökegy az elnök tüntető módon barátságosan kezelte Stevensont, akit — mint ismeretes — egy amerikai lapjelentés nyomán bizonyos körök az elmúlt napokban ,a kubai válság idején tanúsított puha magatartása miatt- élesen támadnak, ment két háza külön ül öszsze: a Nemzetiségi Tanács a Legfelső Tanács üléstermében, a Szövetségi Tanács pedig a Kreml Színházban, Arszov és mások vettek részt. A megbeszélés, amelyen folytatódott az elvtársi eszmecsere a szovjet—jugoszláv testvéri kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének kérdéséről, az őszinteség és a teljes egyetértés szellemében zajlott le. Tito és felesége pénteken este a moszkvai Nagy Színházban megtekintette a Giselle című balett előadását. A jugoszláv elnökkel együtt ott volt az előadáson Hruscsov és felesége, Gromiko, valamint a Tito elnök kíséretében levő jugoszláv államférfiak. A közönség viharos tapssal üdvözölte Nyikita Hruscsovot és a jugoszláv vendégeket. Le mondott beszédet — jelenti a BTA hírügynökség. Az ülés részvevői a párt VIII. kongresszusának fényénél vizsgálták meg a Hazafias Front szervezeti kérdéseit és feladatait. December 10-én összeül a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Újabb szovjet-amerikai megbeszélés Kubáról New Yorkból jelenti az MTI. Csütörtökön este ismét találkoztak New Yorkban az ENSZ székhelyén a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői, hogy megoldást találjanak a kubai válság végleges felszámolására. Az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének székházában tartott két és negyedórás megbeszélésen, amelyen megegyezés még nem született, szovjet részről jelen volt Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese és Zorin külügyminiszterhelyettes. Amerikai részről pedig megjelent McCloy, a kubai koordinációs bizottság elnöke és Yost, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének helyettes vezetője. Lennartson, az amerikai hadügyminisztérium államtitkára és szóvivője, csütörtök esti sajtóértekezletén megerősítette, hogy a Szovjetunió a korábbi megállapodásnak megfelelően, eltávolította Kubából IL—28-as típusú lökhajtásos bombázó repülőgépeit. Ezeket a repülőgépeket három különböző szovjet hajón szállították el Kubából; a hajókról és rakományukról készített amerikai légi felvételek minden kétséget kizárnak. Több repülőgépet az amerikai hadügyminisztérium véleménye szerint most hajóznak be. Újabb fordulat a bonni vélságban Meghiúsult Adenauer koalíciója a szociáldemokratákkal Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti. Az elmúlt két nap zűrzavaros alkudozásai, úgyszólván éjjel-nappal folyó ülésezései és tárgyalásai után, pénteken ismét újabb fordulat következett be a bonni belpolitikai válságban. A CDU—CSU képviselői frakciója pénteken délelőtt rendkívüli ülést tartott, majd az ülés után Brentano, a frakció elnöke bejelentette: Adenauer kancellár véglegesen elkötelezte magát, hogy 1993 őszén viszszavonul. Brentano továbbá közölte a frakciónak azt a határozatát, hogy a kereszténydemokrata párt nem lép koalícióra a szociáldemokratákkal, hanem folytatja a tárgyalásokat a szabad demokrata párttal. A frakció ülése után a kancellári hivatalban azonnal meg is kezdődtek az újabb tanácskozások a kereszténydemokrata és szabad demokrata vezetők között. Brentano nyomatékosan közölte azt is, hogy az új kormány személyi összetételének megállapításába bekapcsolják Erhard alkancellárt is, majd végül annak a reményének adott kifejezést, hogy az új kormány még karácsony előtt bemutatkozhat a parlamentben. A szociáldemokraták többsége nem volt hajlandó feltétel nélkül magáévá tenni a jobboldali vezetők titkos megállapodásait. Két nappal ezelőtt még úgy látszott, hogy a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetősége — a múlt héten folytatott titkos tárgyalások eredményeként — meg tudja valósítani a régi vágyát és az SPD jobbszárnyának vezetői végre helyet kapnak a bonni kormányban. Csakhamar kiderült azonban, hogy a jobboldali vezetők terve éles ellenállásba ütközött, nem csupán a párttagság körében, hanem a szociáldemokrata parlamenti frakcióban és a párt legfőbb vezető testületében, a száz tagot számláló országos párttanácsban is. Mind a képviselői frakció, mind pedig a párttanács vonakodott feltétel nélkül megfizetni az Adenauer által követelt árat és nem hagyta jóvá azokat az ígéreteket, amelyeket Herbert Wehner, az SPD alelnöke tett a múlt heti titkos tárgyalásokon a kancellár megbízottainak. Wehner ugyanis nemcsak arra mutatkozott hajlandónak, hogy az SPD támogassa Adenauer határidő nélküli kancellárságát, hanem beleegyezett a parlamenti választójog olyan értelmű megváltoztatásába is, hogy Angliához hasonlóan, Nyugat-Németországban is vezessék be az úgynevezett többségi választójogot. Más szóval csupán egyéni választókerületek legyenek és szüntessék meg az eddigi listarendszert, amely a leadott szavazatok arányában biztosította a pártok képviseletét a parlamentben. A többségi választási rendszer bevezetése egyebek között azt jelentené, hogy a Szabad Demokrata Párt egyetlen képviselőt sem juttathatna be a parlamentbe, hiszen az FDP az eddigi választásokon egyetlen választókerületben sem tudta megszerezni az abszolút többséget. De ugyanakkor nagy kockázatot jelentene ez a rendszer az SPD számára is, míg a CDU azt reméli tőle, hogy segítségével örökössé tehetné politikai egyeduralmát. A szociáldemokraták országos tanácsának csütörtöki ülésén a Wehner vezette jobboldali csoport vereséget szenvedett: a tanács végeredményben olyan határozatot hozott, hogy az SPD ugyan folytasson tárgyalásokat Adenauerral a koalíció lehetőségéről és ezeken a tárgyalásokon mindenekelőtt tisztázni kell a "tárgyi és személyi feltételeket". Ezek után Ollenhauer, az SPD elnöke kénytelen volt közölni csütörtökön este Adenauerrel: a Szociáldemokrata Párt többsége nem hajlandó elfogadni sem a CDU által követelt többségi választójog bevezetését, sem pedig Ade nauer kancellárságának feltétel nélküli meghosszabbítását. Tehát úgy látszik, nem sikerült Adenauernek az a manővere,, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők segítségével tetszés szerinti időre meghosszabbíthassa kancellárságát. Miután a csütörtök esti Adenauer—Ollenhauer- találkozó eredménytelenül végződött, a Kereszténydemokrata Párton belül ismét felülkerekedett az az áramlat, amely a Szabad Demokrata Párttal való koalíció folytatását kívánja, s ezzel párhuzamosan a jövő év folyamán Erhardot akarja Adenauer helye, a kancellári székbe ültetni. A CDU-frakció pénteki ülésén a kereszténydemokrata képviselők tüntető tapssal fogadták Erhardot. Az a tény, hogy Brentano nyomatékosan kiemelte Erhard szerepét, ugyancsak arra mutat, hogy a CDU többsége, legalábbis pillanatnyilag, máris Erhardot tekinti Adenauer utódjának. A Novoje Vremja a kínai—indiai konfliktusról Moszkvából jelenti az MTI. A Novoje Vremja "Az imperialisták és a himalájai konfliktusa címmel közli N. Andronov cikkét, amely rámutat: Kína és India népeinek érdeke, hogy a nemzetközi reakció ne használhassa fel továbbra is saját alantas céljaira az indiai—kínai konfliktust, s hogy a határon beállt tűzszünetet ne hiúsíthassák meg, hanem ez a tűzszünet tartós, békés rendezéssel végződjék. A tűzszünet beálltával reális lehetőség nyílt a két ország békés tárgyalásaira, ami lehetővé tenné, hogy Kína és India végre eligazodjék a kapcsolatukat mérgező határtérképekben, amelyeket önkényesen és zavarosan állított össze 1914-ben McMahon, a brit gyarmati tisztviselő — írja a lap. Következetesen tárgyalásokra hívják fel Indiát és Kínát a független, semleges politikát folytató baráti ázsiai és afrikai országok vezetői: Nasszer, Sekou Touré, az afgán király, Bandaranaike asszony ceyloni miniszterelnök pedig afro-ázsiai konferencia összehívását javasolta a jószolgálati javaslatok kidolgozására. A szocialista tábor országai is helyeslik az indiai—kínai határkérdések békés, baráti megoldását. Andronov rámutat, hogy az imperialista hatalmak merőben más, ellentétes célokat követnek Ázsia e térségében. Harriman és az amerikai tábornokok Indiába érkezett missziója azt szeretné elérni, hogy SEATO-csapatok szánjanak partra Indiában; az indiai vezetőket arra akarják rábírni, hogy haladéktalanul kezdjenek széles körű légi hadműveleteket a kínai csapatok ellen, ami nagy és hosszú háborúvá változtatná a helyi határkonfliktust. A washingtoni stratégák azt remélik, hogy szakadást, majd bomlást idézhetnek elő a semleges államok táborában. Ez lehetővé tenné, hogy a nemzetközi színtérről eltűnne egy hatalmas erő, amely ma komoly mértékben gátolja az amerikai imperializmus terjeszkedési törekvéseit, később pedig dollár és fenyegetés segítségével engedelmes amerikai csatlósokká változtatnák a leggyengébb és legkevésbé szilárd semleges államokat. Ennek a nagyszabású cselszövésnek első áldozatává Indiát, a legnagyobb semleges hatalmat akarják tenni. Nyugaton bizonyos erők arról ábrándolnak, hogy India a kimerítő háború következtében formálisan is belép a SEATO-ba és a CENTO-ba, s így a Szovjetunióval fenntartott kapcsolataira is sikerülne csapást mérni. Nem nehéz elképzelni — írja a Novoje Vremja — milyen következményekkel járna mindez. India gyakorlatilag elvesztené függetlenségét és barátait, s az amerikai monopóliumok rabságába kerülne. Washingtonban még olyan terveket is szőnek, hogy Indiát váltópénzként használják egy nagyobb politikai játékhoz. Harriman nyíltan kijelentette Delhiben tartott sajtóértekezletén, hogy az Egyesült Államok beavatkozása világméretű kommunistaellenes célokat követ, az indiai földrészen pedig azt szeretné elérni, hogy közelebb hozza egymáshoz Indiát és Pakisztánt egy kommunistaellenes katonai paktum megkötése végett. Látva, milyen aggodalmakat keltenek az indiai közvéleményben Washington "hosszúlejáratú terveit. Nehru miniszterelnök november 26-án kijelentette, hogy kormánya továbbra is a tömbökön kívül maradás politikáját kívánja folytatni, s "még elméletben sem szándékozik lemondani az el nem kötelezettségről". A tengerentúli uszítók azonban nem mondtak le a himalájai konfliktus szítására irányuló kísérleteikről. Hiszen ez a konfliktus már helyi formájában is hajtott bizonyos hasznot az imperializmusnak: a Nyugat felé orientálódó indiai reakció fékevesztett soviniszta kampányt indított az ország haladó erői ellen. Nehru kénytelen volt meneszteni személyes barátját, a nagy haladó államférfit, Krisna Menen hadügyminisztert, s a New York Times okkal reagálhatott erre a következő cinikus diadalmaskodással: »Az India ellen intézett kínai támadás máris legalább egy jó eredményt hozott.* Az amerikai reakciónak most újabb oka van az örömre: több mint 400 indiai kommunistát börtönbe vetettek, noha jól ismert tény, hogy az Indiai Kommunista Párt központi szervei és helyi szervezetei nemegyszer teljes támogatásukról biztosították az ország védelmére irányuló intézkedéseket. A cikk befejezéséül felveti a kérdést: "Vajon sikerül-e a nemzetközi reakciónak, hogy továbbra is felhasználja alantas célra az indiai—kínai konfliktust? Kína és India népeinek érdeke, hogy a sötét erők ne hiúsíthassák meg a himalájai határon beállt tűzszünetet, hanem ez a tűzszünet tartós, békés rendezéssel végződjék. Pápai döntés: újra kell kezdeni a vitát a zsinaton már elfogadott tervezetekről is Luigi Caputo írja: Szombaton, december 8-án befejeződik a vatikáni zsinat első ülésszaka. A záróülésen a pápa is részt vesz. A csütörtöki kongregáción fontos pápai döntést jelentettek be. A pápa úgy határozott, hogy a zsinat munkájának folytatása előtt — tehát 1963. szeptember 8 előtt — újra át kell vizsgálni a már eddig elfogadott tervezeteket a zsinaton megválasztott állandó bizottságokban, amelyek a zsinat munkáinak szünetelése idején is dolgoznak. A bizottságok — és az általuk létrehozandó albizottságok — munkáját egy új általános bizottság fogja ellenőrizni és összehangolni. Ennek élén Cicognani bíboros, vatikáni államtitkár áll majd, aki az eredményekről közvetlenül tájékoztatja a pápát. Miután a pápa előzetesen jóváhagyja a bizottságok által kidolgozott tervezeteket, azokat elküldik a püspököknek, akik megjegyzéseket tehetnek a tervezetekhez. Az egyházi dokumentumokat e megjegyzések alapján ismét áttanulmányozzák, majd a zsinat munkájának folytatásakor újból a kongregációk elé terjesztik. Ezek a döntések jóformán a semmivel teszik egyenlővé a zsinatot megelőző előkészítő munkát és nyílt megtagadását jelenti azoknak az elveknek, amelyek Ottaviani bíborost és a vatikáni curia csoportját vezették. A döntés jelzi, hogy XXVi. János pápa szilárdan le akarja győzni a Vatikán konzervatív szárnyának ellenállását, s el akarja fogadtatni az egyetemes egyház általánosabb eszméit. XXIII. János pápának ezenkívül az a terve, hogy minél hamarább titkos konzisztóriumot hív össze, amely új bíborosokat nevez majd kei.