Magyar Nemzet, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

Szombat, 1962. december 1. A magyar kormányküldöttség megérkezett a Mali Köztársaságba • A küü­politikai helyzet­ ­ A KÜLFÖLDI KATONAI TÁMASZPONTOK kérdéséről közöl cikket a Pravda szemleírója, Jurij Zsukov. Az em­berek a világon mindenütt azt kérdezik — írja —, hogy az amerikaiak, akik ragaszkodtak a szovjet rakéták elszállításá­hoz Kubából, miért nem akarják felszámolni saját katonai támaszpontjaikat. Ezek a támaszpontok Grönlandtól Ausztrá­liáig és a latin-amerikai partoktól Afrikán és a Közel-Kele­ten át a japán szigetekig körülfonják a világot és a szocia­lista országok ellen irányulnak. Zsukov idézi több ameri­kai személyiség állásfoglalását, majd megállapítja: a kubai események menete és kimenetele megmutatta, hogy az Egye­sült Államoknak nincs joga azt követelni, hogy az általános szabályok reá ne vonatkozzanak. Az Egyesült Államokban, és túl az Egyesült Államok határain a józan eszű emberek ud­variasan, de határozottan felhívják ma a figyelmet arra, hogy a szocialista országok határai mentén létesített amerikai tá­maszpontok teremtették azt a feszültséget, amely akadályozza a hidegháború enyhülését és a leszerelési egyezmény elérését. "Beszéljünk hát a támaszpontokról, urak!­ — írja befejezé­sül Zsukov — most van a legalkalmasabb ideje ennek, ha valóban nem akarjuk, hogy megtörténjék az, ami a kubai események miatt majdnem kirobbant... A NAGY FELHÁBORODÁS ANGLIÁBAN ACHELON BE­SZÉDE MIATT. Az Egyesült Államok volt külügyminisz­terének és Kennedy jelenlegi külügyi tanácsadójának beszéde, amelyben meglepő élességgel támadta és ócsárolta Angliát, széles körű, nagy felháborodást váltott ki a szigetországban. Acheson megállapításai ellen a leghevesebben tiltakozik az angol sajtó. Semmivel sem enyhítette a kínos hatást a lon­doni és washingtoni szóvivők gyenge elkenési kísérlete, amelyben azt hangoztatták, hogy Acheson most nem tagja a­z amerikai kormánynak és "Csak mint magánember be­szél". A brit lapok ezzel szemben utalnak arra, hogy Acheson egyike Kennedy tanácsadóinak, az elnök többször bízta meg őt hivatalos küldetésekkel és a West Point-i katonai főiskola ünnepségein nem szoktak magánemberek beszélni. Növelte a felháborodás viharát, hogy a beszéd a legkényesebb időben jött — a Macmillan—Kennedy találkozó és a NATO fontos párizsi ülése előestéjén, s a brüsszeli tárgyalások legkritiku­sabb perceiben. A Times diplomáciai tudósítója szerint sok nyugati kép­viselőnek az a véleménye: "Acheson igazi célja az volt, hogy erősebb biztatást adjon az Európa egyesítését célzó mozga­lomnak. Tagadhatatlan, hogy beszédének egyes részei ponto­san visszatükrözik az Egyesült Államok kormányának néze­teit. Erről tanúskodik például az európai hagyományos had­erő szükségességének hangsúlyozása.* A Daily Express vezér­cikke kiemeli: "Acheson azt mondja, hogy Anglia egyetlen reménye belépni a Közös Piacba és Nyugat-Németország vé­delme alá kerülni, amely Acheson szerint a vezető nemzet Európában. Tehát Németország, amely nem tudott bennün­ket a második világháborúban elpusztítani, urunk és paran­­csolónk legyen békében. Az angol ifjak többé nem a királynő katonái lesznek, hanem berlini kaszárnyákba fognak bevo­nulni a Deutschland über Alles hangjaira.* A Daily Sketch így ír: "Acheson előkészíti a talajt ahhoz, hogy Washington brutálisan lerázza Macmillant és egyszersmind megparan­csolja Angliának, hogy menjen be Európába. A beszéd súlyos vereség Macmillan számára a kritikus percben.* A magyar kormányküldöttség Bamakóban Hruscsoj és Tito megbeszélései Ülést tartott a Bolor Hazafias Front Országos Tanácsa Bamakóból jelenti. az MTI. A magyar delegáció, amely Kállai Gyula vezetésével hét afrikai országba látogat el, de­cember 1­6-án csütörtökön dél­ben helyi idő szerint tizenegy órakor megérkezett a Mali Köztársaság fővárosába, Ba­­makóba. Kállai Gyula, midőn a küldöttség különrepülőgépe elhagyta Guinea határát, üd­vözítő táviratot küldött a gép fedélzetéről Sekou Touré el­nöknek. Bamakóban díszszázad fo­gadta a magyar delegációt, amelyet Kállai Gyula a két nemzet himnuszainak elhang­zása után megszemlélt. A re­pülőtéren a delegáció fogadá­sára megjelentek között volt Barema Bocoum, a Mali Köz­társaság külügyminisztere. A küldöttség tagjai pénteken reg­gel Segou városába utaztak, ahonnan csak szombaton tér­nek vissza. Ugyancsak szombaton kez­dődnek a tárgyalások a ma­gyar és mali delegáció között. Kállai Gyula miniszterelnök­helyettes a bamakói repülő­téren nyilatkozatot adott a mali rádió munkatársának. Megköszönte Modibo Keita el­nök meghívását, amely lehe­tővé tette, hogy a küldöttség Maliba látogasson, örülünk, hogy olyan országba érkez­tünk, amelynek álláspontja a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben azonos a miénk­kel — mondotta Kállai Gyu­la, majd így folytatta: — Nagyra értékeljük azt az ál­­hatatos harcot, amelyet a Ma­li Köztársaság népe és kor­mánya országuk felemelkedé­séért folytat, s úgy gondoljuk, látogatásunk tovább mélyíti kapcsolatunkat. Néhány órával azután, hogy a magyar kormányküldöttség megérkezett Bamakóba, Modi­bo Keita, a Mali Köztársaság elnöke fogadta Kállai Gyulát, a Minisztertanács elnökhelyet­tesét, a küldöttség vezetőjét, s húsz percen át tartó beszél­getést folytatott vele a két or­szág kapcsolatait érintő kérdé­sekről. Kennedy elnök csütörtökön találkozott a Nemzetbiztonsá­gi Tanács végrehajtó bizott­ságának tagjaival és részt vett a kubai helyzetről szóló­ vi­tán. Kennedy később Steven­­sonnal, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezető­jével is találkozott és nyuga­ti hírügynökségek utalnak rá, Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának második ülésszaka december 10-én dél­előtt 10 órakor nyílik meg a Kremlben. A szovjet parla-Moszkvából­­ jelenti a TASZSZ. Pénteken a Kreml­ben újabb megbeszélést tar­tott Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­gének főtitkára, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság el­nöke. A megbeszéléseken szovjet részről Anasztasz Mikojan, a miniszterelnök első helyette­se, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára, Andrej Gromiko kül­ügyminiszter és több más hi­vatalos személyiség, jugoszláv részről Alexandar Rankovics, Tovan Veszelinov, Ljubcso Szófiából jelenti a TASZSZ. Szófiában pénteken ülést tartott a Bolgár Hazafias Front Országos Tanácsa. Az ülésen Todor Z­ivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­­ponti Bizottságának első tit­kára, a Minisztertanács elnö­kegy az elnök tüntető módon barátságosan kezelte Steven­­sont, akit — mint ismeretes — egy amerikai lapjelentés nyomán bizonyos körök az el­múlt napokban ,a kubai vál­ság idején tanúsított puha ma­gatartása miatt- élesen támad­nak, ment két háza külön ül ösz­­sze: a Nemzetiségi Tanács a Legfelső Tanács üléstermében, a Szövetségi Tanács pedig a Kreml Színházban, Arszov és mások vettek részt. A megbeszélés, amelyen folytatódott az elvtársi eszme­csere a szovjet—jugoszláv testvéri kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének kérdéséről, az őszinteség és a teljes egyet­értés szellemében zajlott le. Tito és felesége pénteken este a moszkvai Nagy Szín­házban megtekintette a Gi­­selle című balett előadását. A jugoszláv elnökkel együtt ott volt az előadáson Hrus­csov és felesége, Gromiko, va­lamint a Tito elnök kíséreté­ben levő jugoszláv államfér­fiak. A közönség viharos tapssal üdvözölte Nyikita Hruscsovot és a jugoszláv vendégeket. Le mondott beszédet — jelenti a BTA hírügynökség. Az ülés részvevői a párt VIII. kongresszusának fényé­nél vizsgálták meg a Haza­fias Front szervezeti kérdé­seit és feladatait. December 10-én összeül a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Újabb szovjet-amerikai megbeszélés Kubáról New Yorkból jelenti az MTI. Csütörtökön este ismét találkoztak New Yorkban az ENSZ székhelyén a Szovjet­unió és az Egyesült Államok képviselői, hogy megoldást ta­láljanak a kubai válság vég­leges felszámolására. Az Egyesült Államok ENSZ-kül­­döttségének székházá­ban tar­tott két és negyedórás megbe­szélésen, amelyen megegyezés még nem született, szovjet részről jelen volt Kuznyecov,­ a külügyminiszter első helyet­tese és Zorin külügyminiszter­helyettes. Amerikai részről pe­dig megjelent McCloy, a ku­bai koordinációs bizottság el­nöke és Yost, az Egyesült Ál­lamok ENSZ-küldöttségének helyettes vezetője. Lennartson, az amerikai had­ügyminisztérium államtitkára és szóvivője, csütörtök esti sajtóértekezletén megerősítet­te, hogy a Szovjetunió a ko­rábbi megállapodásnak megfe­lelően, eltávolította Kubából IL—28-as típusú lökhajtásos bombázó repülőgépeit. Ezeket a repülőgépeket három külön­böző szovjet hajón szállították el Kubából; a hajókról és ra­kományukról készített ameri­kai légi felvételek minden két­séget kizárnak. Több repülőgé­pet az amerikai hadügyminisz­térium véleménye szerint most hajóznak be. Újabb fordulat a bonni vélságban Meghiúsult Adenauer koalíciója a szociáldemokratákkal Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti. Az elmúlt két nap zűrzavaros alkudozá­sai, úgyszólván éjjel-nappal fo­lyó ülésezései és tárgyalásai után, pén­teken ismét újabb fordulat következett be a bon­ni belpolitikai válságban. A CDU—CSU képviselői frakció­ja pénteken délelőtt rendkívüli ülést tartott, majd az ülés után Brentano, a frakció el­nöke bejelentette: Adenauer kancellár véglegesen elkötelez­te magát, hogy 1993 őszén visz­­szavonul. Brentano továbbá közölte a frakciónak azt a ha­tározatát, hogy a keresztény­­demokrata párt nem lép koa­lícióra a szociáldemokratákkal, hanem folytatja a tárgyaláso­kat a szabad demokrata párt­tal. A frakció ülése után a kancellári hivatalban azonnal meg is kezdődtek az újabb tanácskozások a keresztényde­mokrata és szabad demokrata vezetők között. Brentano nyomatékosan kö­zölte azt is, hogy az új kor­mány személyi összetételének megállapításába bekapcsolják Erhard alkancellárt is, majd végül annak a reményének adott kifejezést, hogy az új kormány még karácsony előtt bemutatkozhat a parlament­ben. A szociáldemokraták többsé­ge nem volt hajlandó feltétel nélkül magáévá tenni a jobb­oldali vezetők titkos megálla­podásait. Két nappal ezelőtt még úgy látszott, hogy a Szociáldemok­rata Párt jobboldali vezetősége — a múlt héten folytatott tit­kos tárgyalások eredménye­ként — meg tudja valósítani a régi vágyát és az SPD jobb­­szárnyának vezetői végre he­lyet kapnak a bonni kormány­ban. Csakhamar kiderült azon­ban, hogy a jobboldali vezetők terve éles ellenállásba ütkö­zött, nem csupán a párttagság körében, hanem a szociálde­mokrata parlamenti frakció­ban és a párt legfőbb vezető testületében, a száz tagot szám­láló országos párttanácsban is.­­ Mind a képviselői frakció, mind pedig a párttanács vona­kodott feltétel nélkül megfi­zetni az Adenauer által köve­telt árat és nem hagyta jóvá azokat az ígéreteket, amelye­ket Herbert Wehner, az SPD alelnöke tett a múlt heti tit­kos tárgyalásokon a kancellár megbízottainak. Wehner ugyanis nemcsak ar­ra mutatkozott hajlandónak, hogy az SPD támogassa Aden­auer határidő nélküli kancel­lárságát, hanem beleegyezett a parlamenti választójog olyan értelmű megváltoztatásába is, hogy Angliához hasonlóan, Nyugat-Németországban is ve­zessék be az úgynevezett több­ségi választójogot. Más szóval csupán egyéni választókerüle­tek legyenek és szüntessék meg az eddigi listarendszert, amely a leadott szavazatok arányá­ban biztosította a pártok kép­viseletét a parlamentben. A többségi választási rendszer bevezetése egyebek között azt jelentené, hogy a Szabad De­mokrata Párt egyetlen képvi­selőt sem juttathatna be a par­lamentbe, hiszen az FDP az eddigi választásokon egyetlen választókerületben sem tudta megszerezni az abszolút több­séget. De ugyanakkor nagy kockázatot jelentene ez a rend­szer az SPD számára is, míg a CDU azt reméli tőle, hogy segítségével örökössé tehetné politikai egyeduralmát. A szociáldemokraták orszá­gos tanácsának csütörtöki ülé­sén a Wehner vezette jobb­oldali csoport vereséget szen­vedett: a tanács végeredmény­ben olyan határozatot hozott, hogy az SPD ugyan folytasson tárgyalásokat Adenauerral a koalíció lehetőségéről és eze­ken a tárgyalásokon minde­nekelőtt tisztázni kell a "tár­gyi és személyi feltételeket". Ezek után Ollenhauer, az SPD elnöke kénytelen volt kö­zölni csütörtökön este Ade­­nauerrel: a Szociáldemokrata Párt többsége nem hajlandó elfogadni sem a CDU által kö­vetelt többségi választójog be­vezetését, sem pedig Ade­ nauer kancellárságának felté­tel nélküli meghosszabbítását. Tehát úgy látszik, nem si­került Adenauernek az a ma­nővere,, hogy a jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők segít­ségével tetszés szerinti időre meghosszabbíthassa kancellár­ságát. Miután a csütörtök esti Adenauer—Ollenhauer- talál­kozó eredménytelenül végző­dött, a Kereszténydemokrata Párton belül ismét felülkere­kedett az az áramlat, amely a Szabad Demokrata Párttal való koalíció folytatását kí­vánja, s ezzel párhuzamosan a jövő év folyamán Erhardot akarja Adenauer helye­, a kancellári székbe ültetni. A CDU-frakció pénteki ülé­sén a kereszténydemokrata képviselők tüntető tapssal fo­gadták Erhardot. Az a tény, hogy Brentano nyomatékosan kiemelte Erhard szerepét, ugyancsak arra mutat, hogy a CDU többsége, legalábbis pil­lanatnyilag, máris Erhardot tekinti Adenauer utódjának. A Novoje Vrem­ja a kínai—indiai konfliktusról Moszkvából jelenti az MTI. A Novoje Vremja "Az impe­rialisták és a himalájai konf­liktusa címmel közli N. And­­ronov cikkét, amely rámutat: Kína és India népeinek ér­deke, hogy a nemzetközi reakció ne használhassa fel továbbra is saját alantas céljaira az indiai—kínai konfliktust, s hogy a határon beállt tűzszünetet ne hiúsít­hassák meg, hanem ez a tűz­szünet tartós, békés rendezés­sel végződjék. A tűzszünet beálltával reá­lis lehetőség nyílt a két or­szág békés tárgyalásaira, ami lehetővé tenné, hogy Kína és India végre eligazodjék a kapcsolatukat mérgező határ­térképekben, amelyeket önké­nyesen és zavarosan állított össze 1914-ben McMahon, a brit gyarmati tisztviselő — írja a lap.­­ Következetesen tárgyalásokra hívják fel In­diát és Kínát a független, semleges politikát folytató ba­ráti ázsiai és afrikai országok vezetői: Nasszer, Sekou Touré, az afgán király, Bandara­­naike asszony ceyloni minisz­terelnök pedig afro-ázsiai kon­ferencia összehívását javasol­ta a jószolgálati javaslatok ki­dolgozására. A szocialista tá­bor országai is helyeslik az indiai—kínai határkérdések békés, baráti megoldását. Andronov rámutat, hogy az imperialista hatalmak merő­ben más, ellentétes célokat követnek Ázsia e térségében. Harriman és az amerikai tá­bornokok Indiába érkezett missziója azt szeretné elérni, hogy SEATO-csapatok szánja­nak partra Indiában; az in­diai vezetőket arra akarják rábírni, hogy haladéktalanul kezdjenek széles körű légi had­műveleteket a kínai csapatok ellen, ami nagy és hosszú há­borúvá változtatná a helyi határkonfliktust. A washing­toni stratégák azt remélik, hogy szakadást, majd bomlást idézhetnek elő a semleges ál­lamok táborában. Ez lehetővé tenné, hogy a nemzetközi szín­térről eltűnne egy hatalmas erő, amely ma komoly mér­tékben gátolja az amerikai imperializmus terjeszkedési törekvéseit, később pedig dol­lár és fenyegetés segítségével engedelmes amerikai csatló­sokká változtatnák a leggyen­gébb és legkevésbé szilárd semleges államokat. Ennek a nagyszabású cselszövésnek első áldozatává Indiát, a leg­nagyobb semleges hatalmat akarják tenni. Nyugaton bi­zonyos erők arról ábrándol­nak, hogy India a kimerítő háború következtében formá­lisan is belép a SEATO-ba és a CENTO-ba, s így a Szov­jetunióval fenntartott kap­csolataira is sikerülne csapást m­érni. Nem nehéz elképzelni — írja a Novoje Vremja — mi­lyen következményekkel jár­na mindez. India gyakorlati­lag elvesztené függetlenségét és barátait, s az amerikai mo­nopóliumok rabságába kerül­ne. Washingtonban még olyan terveket is szőnek, hogy In­diát váltópénzként használják egy nagyobb politikai játék­hoz. Harriman nyíltan kije­lentette Delhiben tartott saj­tóértekezletén, hogy az Egye­sült Államok beavatkozása vi­lágméretű kommunistaellenes célokat követ, az indiai föld­részen pedig azt szeretné el­érni, hogy közelebb hozza egy­máshoz Indiát és Pakisztánt egy kommunistaellenes kato­nai paktum megkötése végett. Látva, milyen aggodalmakat keltenek az indiai közvéle­ményben Washington "hosszú­lejáratú terveit. Nehru mi­niszterelnök november 26-án kijelentette, hogy kormánya továbbra is a tömbökön kívül maradás politikáját kívánja folytatni, s "még elméletben sem szándékozik lemondani az el nem kötelezettségről". A tengerentúli uszítók azon­ban nem mondtak le a hima­lájai konfliktus szítására irá­nyuló kísérleteikről. Hiszen ez a konfliktus már helyi formájában is hajtott bizo­nyos hasznot az imperializ­musnak: a Nyugat felé orien­tálódó indiai reakció féke­vesztett soviniszta kampányt indított az ország haladó erői ellen. Nehru kénytelen volt me­neszteni személyes barátját, a nagy haladó államférfit, Kris­na Menen hadügyminisztert, s a New York Times okkal rea­gálhatott erre a következő ci­nikus diadalmaskodással: »Az India ellen intézett kínai tá­madás máris legalább egy jó eredményt hozott.* Az ame­rikai reakciónak most újabb oka van az örömre: több mint 400 indiai kommunistát bör­tönbe vetettek, noha jól ismert tény, hogy az Indiai Kommu­nista Párt központi szervei és helyi szervezetei nemegyszer teljes támogatásukról biztosí­tották az ország védelmére irányuló intézkedéseket. A cikk befejezéséül felveti a kérdést: "Vajon sikerül-e a nemzetközi reakciónak, hogy továbbra is felhasználja alan­tas célra az indiai—kínai konf­liktust? Kína és India népei­nek érdeke, hogy a sötét erők ne hiúsíthassák meg a hima­lájai határon beállt tűzszüne­tet, hanem ez a tűzszünet tar­tós, békés rendezéssel végződ­jék. Pápai döntés: újra kell kezdeni a vitát a zsinaton már elfogadott tervezetekről is Luigi Caputo írja: Szomba­ton, december 8-án befejező­dik a vatikáni zsinat első ülés­szaka. A záróülésen a pápa is részt vesz. A csütörtöki kongregáción fontos pápai döntést jelentet­tek be. A pápa úgy határozott, hogy a zsinat munkájának folytatása előtt — tehát 1963. szeptember 8 előtt — újra át kell vizsgálni a már eddig el­fogadott tervezeteket a zsina­ton megválasztott állandó bi­zottságokban, amelyek a zsi­nat munkáinak szünetelése idején is dolgoznak. A bizott­ságok — és az általuk létre­hozandó albizottságok — munkáját egy új általános bi­zottság fogja ellenőrizni és összehangolni. Ennek élén Cicognani bíboros, vatikáni ál­lamtitkár áll majd, aki az eredményekről közvetlenül tá­jékoztatja a pápát. Miután a pápa előzetesen jóváhagyja a bizottságok által kidolgozott tervezeteket, azokat elküldik a püspököknek, akik megjegy­zéseket tehetnek a tervezetek­hez. Az egyházi dokumentu­mokat e megjegyzések alap­ján ismét áttanulmányozzák, majd a zsinat munkájának folytatásakor újból a kongre­gációk elé terjesztik. Ezek a döntések jóformán a semmivel teszik egyenlővé a zsinatot megelőző előkészítő munkát és nyílt megtagadását jelenti azoknak az elveknek, amelyek Ottaviani bíborost és a vatikáni curia csoportját vezették. A döntés jelzi, hogy XXVi. János pápa szilárdan le akarja győzni a Vatikán konzervatív szárnyának ellen­állását, s el akarja fogadtatni az egyetemes egyház általáno­sabb eszméit. XXIII. János pápának ezen­kívül az a terve, hogy minél hamarább titkos konzisztóriu­­mot hív össze, amely új bíbo­rosokat nevez majd kei.

Next