Magyar Nemzet, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-02 / 77. szám
11'! folyótom W EG£Vw » Magyar Nemzet a« A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Három forintért a világirodalom Három forintért lehet beiratkozni bármelyik nyilvános könyvtárba, a tudományos intézményekébe pedig ingyen. Vajon miért nem él ezzel az ajándékkal mindenki? Rengetegen nem is tudnak róla, vagy nem törődnek vele. Alacsony műveltségi fokon nagy energia kell az olvasáshoz vezető úton megtett első lépéshez. Nemcsak az analfabéták és félanalfabéták, az olvasni tudók tömege is egyelőre a fiziológiai élet hozzáférhetővé vált örömeit keresi. Míg nem kóstolta meg az olvasást, nem tudja, mit mulaszt. Észre se veszi, hogy leszűkül a világ körülötte, a közvetlen környezet körül falazza. Ezt a falat ostromolja a kultúrforradalom, helyes stratégiával, változó erővel és hatással. Az olvasómozgalom terjesztése napiparancs. Szigorúan végre is hajtjuk, mert hivatásos vezérkar rendelkezik felette. Erről egy pár zokszót is mondanék. Persze, az íróktól nem elég, ha foglalkozásukat gyakorolják, saját érdekük az olvasók meghódítása. Valamikor apám nemcsak anyaggyűjtésért járta az országot, néha, szerkesztő korában, vagy ha könyvsorozata jelent meg, olvasó-toborzásra is. Gondosan, körülményesen megszervezett és a helyszín előzetes ismeretében megtervezett felolvasásokat tartott, egyedül, vagy írótársakkal, színész előadókkal. Az irodalmi est után a vidéki városban megjelentek az ügynökök és kicsikarták a kisebb-nagyobb siker kisebb-nagyobb eredményét Keserves kínlódás volt ez, némi reflektorfénnyel. Előfordult, hogy az élő irodalom színe-java harminc ember előtt produkálta magát és az ügynök üres gyűjtőivel vonult vissza. Ezen már régen túl vagyunk, nem neves írók, színészek, de ismeretterjesztő előadók kedvéért is zsúfolásig megtelnek a termek. Nem ügynök jár a nyomunkban, az ingyenes könyvtár várja a konkrét eredményt, általában meg is kapja. Ezt az ezer és százezer előadást szédületes tömeg szervezi. Maga a szervezés akkora munka, hogy amellett eltörpül a produkció. Annak megtervezésével már alig törődik valaki, elég, ha a szereplők megjelennek. Nemrégiben egy nagy dunántúli város tíz írót és költőt rendelt. Gavallérosan, napokra hívtak bennünket: útiköltség, szállás, honorárium, tekintélyes áldozat az olvasómozgalom érdekében. Engedelmesen odautaztunk, hagytuk magunkat üzemből üzembe terelni, úgynevezett beszélgetésre, de a legnagyobb erőlködésünkre se igen visszhangzott se válasz, se kérdés. Előtte, utána feketekávét ittunk az igazgató irodájában a gyár legszűkebb vezérkarával. Az irodalmi napok fénypontja kiválóan sikerült, a díszelőadásra zsúfolásig megtelt egy hatalmas terem. Ott ültünk, vendégek és főszervezők, vagy húszan, a színpad piros abroszú asztala mögött és halálra váltan vártuk sorunkat. Még a költők hagyján, valahogy csak elszavalták verseiket, de a prózaíróiktól azt kívánták, életükről és műhelytitkaikról valljanak. Kimondhatatlan izgalom az ilyen rögtönzés, pillanatnyi diszpozíciótól függ, és ritkaság, aki nyilvánosan is tud fogalmazni. Így aztán a nagy energiával megszervezett irodalmi napoknak kevés haszna maradhatott. Mi, vendégek egymással ismerkedtünk, a szoros program tapasztalatgyűjtésre, új barátságkötésre nem adott időt. És mi öröme telhetik az olvasóknak gátlással küzdő kapkodásunkban? Pazarlás ez, szerkesztő, rendező nélkül széthullik az anyag, ebből a mintából nemigen kaphattak új olvasókedvet hallgatóink. Úgy szeretnék valahova menni, ha maga az a testület hív, akik elé oda kell állnom és, ha ottmaradhatok közöttük néhány napig, amíg elmélyíthetjük a barátságot. Az nagyon zavar, ha valamely elosztó szerv sokszorosított blankettán kirendel, pláne pontatlanul, aztán kipipázza a listáján, hogy ezt a feladatot is teljesítette. És most, utoljára, egy héttel a két nap alatt négy helyen beütemezett szereplés előtt, kaptam az imperativusban írott meghívólevelet. Meg se kérdezik az embert, ráér-e, mozgósítják az aktíváikat, akiket így nem is lehet cserbenhagyni. Egyik költő, úti társam mondja, hogy hetenként kétszerháromszor lép fel ilyen jól megszervezett és egyáltalán nem szerkesztett irodalmi esten. Biztosan így is érdemes, három—négyszáz ember meghallgat bennünket, pár ezren olvassák a helyi lapban a riportot az előadásunkról, irodalomról, olvasómozgalomról De azért ez a laza forma elévült, céltudatosabban és nagyobb igénnyel kell a készségesen kapható szereplőkkel gazdálkodni. Az olvasó mozgalom felelősei roppant ambícióval kutatják a módszereket, hogy kellene a még mindig passzív falusiakat — és városiakat—, könyvre kaparni. Szolnok megyében például cél, hogy a lakosság tizennégy százaléka hamarosan beiratkozzék a könyvtárba. Nem megy könynyen. A múlt, persze a nyomorult múlt oka ennek — de ínség már sehol sincsen, rádió van ezerszámra, televízió százával, csak a könyvre nem éhesek? Bár előfordulnak csodák. Az egyik nagyközségben parlagon hevert a könyvtár. Egy nyugdíjas tanítónőt helyeztek el benne és egyetlen esztendő alatt a lakosság huszonnyolc százaléka beiratkozott hozzá kölcsönzőnek! Kétségtelenül könyvtáros tehetség, megérdemelné, hogy pár száz forintos tiszteletdíja helyett legalább fél állás fizetését kapja. Nem kivétel ez a tanító néni, ismerek más vidéken asszonyt, aki havi száz forintért háromezer könyvet forgat egy pici szobában óriás sikerrel. Egyik este tízezernél több lakosú községben voltunk. Nehéz hely, mondták kísérőink. Itt csak nyolc százalék a könyvtárolvasó, annak is a fele gyerek. Két gazdag termelőszövetkezetük van, a közelben nagy gyár, Szolnok sincsen messze, öt általános iskolájuk és egy gimnáziumuk van. Jómódú a falu. A könyvtáruk barátságtalan nagy terem, kopott bútorokkal. Ebben az évben hetvenezer forintot költhetnek könyvvásárlásra, még közel a felét üzemeltetésre. A tanács nagyvonalú, a pártszervezeti, a tsz-vezetők kultúra-barátok, mert nem lendül akkor feljebb a hangulat ebben az örömöt ingyen osztogató házban? A komor színházterem zsúfolásig megtelt jól öltözött, mégis falusias, mindenféle korú közönséggel. De a százötvennél több pedagógus közül csak három vagy négy tartotta érdemesnek megjelenni. Különös, váratlan dolog, hiszen másutt mindig a pedagógusok szokták a művészvendégeket hívni — körülvenni. Jártam már az Alföldön pompásan berendezett, szédítő forgalmú könyvtárban. Láttam sivár hodályokat kongani az érdektelenségtől és parányi szűk zugokat, ahol moccanni nem bírtak már a könyvért sorbanállók. Egyik sem véletlen, a kor, a közösség igényét jól is, rosszul is ki lehet elégíteni, nagyon sok múlik az irányítók képességén és buzgalmán. Ha nyolcvanöt éves parasztasszony kapja a legjobb olvasó-szervező jutalmát, az megható, de azt a százötven fiatal pedagógus is kiérdemelhetné. Három forint beiratkozási díjért kéthetenként tíz-, húsz-, százezer könyv között válogathat bárki. Móricz Virág Katonai puccs Guatemalában Az elűzött elnök elégedett A külpolitikai helyzet A LATIN-AMERIKAI ESEMÉNYEK jegyében kezdődött a világpolitika új hete. A legjellemzőbb valamennyiük közül a vasárnap Guatemalában végrehajtott szélsőjobboldali jellegű katonai államcsíny. Ydigoras eddigi elnököt, aki maga is terror-légkört teremtett az országban, elkergették és helyét volt hadügyminiszterének, Peralta ezredesnek a vezetésével tiszti junta vette át. A nyugati kommentárok kiemelték, hogy a történtek az Egyesült Államok tudtával végrehajtott "megelőző intézkedések" voltak. Guatemalába ugyanis visszatért Arevalo volt elnök, aki kormányzása idején bizonyos demokratikus reformokat hajtott végre. A munkás-paraszt tömegeik készek voltak támogatni a népszerű államférfit a novemberi elnökválasztáson, s így a demokratikus fordulatot megelőzendő hajtották végre a fasiszta puccsot. A helyzet fonákságát mutatja, hogy az elűzött Ydigoras elnök Nicaragua fővárosába érkezve »elégedettségét« fejezte ki a történtekkel, szinte örömmel üdvözölte a fordulatot. A latin-amerikai problémák más vonatkozásokban is napirenden szerepeltek. A brazíliai Niteroiban befejezte munkáját a Kubával való szolidaritás kongresszusa. A népekhez intézett felhívásában és határozatában tömörebb összefogást sürget a forradalmi Kuba védelmére és harci akciókra szólít fel. Bizonyos tekintetben fordulatnak számítható, hogy az Egyesült Államok hivatalosan elhatárolta magát a kubai ellenforradalmárok legutóbbi tengeri kalóz-akcióitól. Ugyanakkor Washington Angliát kérte fel, hogy őrködjék a karib-tengeri vizeken és akadályozza meg a felelőtlen cselekmények elkövetését. Ezt az egyébként józannak tűnő lépést hatásában gyengíti, hogy mindössze egyetlen angol hajó látja el ezt a feladatot. Még inkább ellentmondásos az amerikai lépés, ha egybevetjük azokkal a jelentésekkel, amelyek szerint a CIA változatlanul támogatja az Egyesült Államok földjén szervezkedő kubai ellenforradalmárokat. NYUGAT-EURÓPÁBAN a diplomáciai frontok viszonylag csendesek. Elsősorban belpolitikai jellegű események hívták fel magukra a figyelmet. A francia szénbányászsztrájk hétfőn immár második hónapjába lépett, s ebből az alkalomból a három nagy szakszervezeti szövetség ismételten leszögezte: határozottan kitart a sztrájk folytatása mellett. A bányászok mindaddig nem veszik fel a munkát, amíg a kormány főbb követeléseiket nem teljesíti. A nemzetközi szolidaritás továbbra is támogatja a francia bányászok harcát, így legutóbb a szovjet bányászszakszervezet közölte, hogy újabb százezer frankot utalt át francia munkástestvéreinek támogatására. A másik figyelemre méltó nyugat-európai esemény Adenauer pártjának Rajna-Pfalz-i tartományi veresége volt. A CDU abszolút többségét vesztette el, s ez annál érzékenyebben érinti, mert Rajna-Pfalzot eddig fellegvárának tekinthette. Az egyöntetű kommentárok szerint az újabb vereség oka az NSZK kormányának általános politikájában kereshető, a nyugatnémet lakosság nagy része megcsömörlött Adenauer terméketlen, minden haladást gátló irányvonalától. A guatemalai események 1e Guatemalában ismeretessé vált, hogy Juan José Arevalo volt elnök, Ydigoras Fuentes diktátor ellenzékének egyik vezetője illegális úton Mexikóból visszaérkezett az országba. Arevalo visszaérkezésének hírére Guatemalában lezárták a repülőtereket és a közlekedési útvonalakat, szigorú kijárási tilalmat rendeltek el és felszólították a lakosokat, hogy maradjanak otthon. Juan José Arevalo a szerzője »A cápa és a szardíniák« című könyvnek, amely hevesen támadja az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját. Arevalo ugyanakkor erélyesen elutasította Ydigoras Fuentesnek azt az állítását, hogy kommunista lenne. A Reuter ismertette azt a hivatalos guatemalai nyilatkozatot, amely szerint a guatemalai hadsereg vasárnap átvette a kormány irányítását és a »nyugalom« helyreállításáig felfüggesztette az alkotmányt. A nyilatkozat közölte, hogy Alfredo Enrique Peralta Azurdia ezredes, hadügyminiszter, mint a hadsereg legmagasabb rangú tisztje lesz a végrehajtó és törvényhozó hatalom gyakorlója. A vasárnapra virradó éjszaka puccs segítségével hatalomra jutott guatemalai katonai junta a nap folyamán újabb közleményt adott ki és abban ismertette politikai programját. Mint a közleményből kitűnik, a politikai program középpontjában a kommunistaellenesség áll. A szélsőségesen jobboldali katonatisztek ugyanakkor bizonyos "lépcsőzetes intézkedéseket" helyeznek kilátásba a leginkább rászorulók — különösen a mezőgazdasági és ipari munkások — helyzetének megjavítására. A közlemény "valóban demokratikus légkör" kialakítását ígéri és kilátásba helyezi, hogy "mihelyt a hadsereg teljesítette feladatát, átadja a hatalmat a nép által megválasztandó elnöknek". Arról azonban nem tesz említést a közlemény, hogy mikor tartanának elnökválasztásokat. Enrique Peralta Azurdia ezredes, a puccs által hatalomra került ideiglenes elnök vasárnap délután újságíróknak kijelentette, hogy az éjszaka folyamán letartóztatták Ydigoras Fuentes elnököt és feleségét. Az ezredes elmondotta továbbá, hogy az elnöki palota őrsége ellenállást tanúsított, mire csapatok vették körül a palotát és egy harckocsi ledöntötte a kertbe vezető kaput. A volt elnököt, a legújabb jelentések szerint, Nicaraguába száműzték. A puccsisták letartóztatták Roberto Alejost, Ydigoras Fuentes pártjának elnökjelöltjét, valamint a megdöntött kormány több kommunista barátsággal vádolt miniszterét. A hadsereg elfoglalta a kongresszus épületét és megszállta az Ydigoras Fuentest és Arevalót támogató pártok székházait. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint az éjszaka folyamán a guatemalai főváros egyes negyedeiben mintegy húszperces tűzharc folyt. A túlerőben levő katonai egységek azonban gyorsan leküzdötték az ellenállást. Reggelre harckocsik lepték el az utcákat és katonai őrség vonult fel a fontosabb középületek elé. A város fölött a légierő gépei járőrszolgálatot végeznek. A puccsista katonai vezetők 16 magas rangú katonatiszt által aláírt nyilatkozatot adtak ki, amelyet a guatemalai rádió reggel 6 órakor ismertetett. 1. Az új katonai junta azzal próbálja megindokolni a hatalomátvételt, hogy — mint a nyilatkozat hangoztatja — "az utóbbi időben jelentősen fokozódott a kommunista elemek beszivárgása és szükség volt a hadsereg akciójára, hogy megakadályozzák a kommunistáik hatalomrajutását Guatemalában". A hírügynökségi jelentések szerint a hadsereg mindhárom fegyverneme támogatta a puccsista katonatisztek akcióját. **• Az amerikai kormány meglepő gyorsasággal reagált a guatemalai fordulatra. Mint az UPI jelenti, a külügyminisztérium szóvivője hangoztatta, a katonai államcsíny »nem okozott meglepetést Washingtonban, mert "jól tudták, hogy a katonai vezetők tartanak Arevalo esetleges hatalomra kerülésétől". Egy New York-i rádióállomás jelentése szerint Ydigoras Fuentes, a volt guatemalai köztársasági elnök vasárnap este Managuába, Nicaragua fővárosába érkezett, ahol magas rangú kormánytisztviselő fogadta. Ydigoras meglepetésre azzal a nyilatkozattal szolgált, hogy a kormányát megdöntő katonai hatalomátvétel "országa és Közép-Amerika többi részének javát szolgálja". Guatemala fővárosában vasárnap sajtóértekezlet keretében mutatkozott be az újságíróknak Enrique Peralta Azurdia, az állam új feje, az 64 éves egykori hadügyminiszter. Kérte az újságírókat, hogy ne tekintsék katonai juntának az "z új kormányt". Azt is jobban szeretné — tette hozzá —, ha inkább a fegyveres erők államfőjének, mint ideiglenes köztársasági elnöknek neveznék. Azt mondta, hogy hamarosan nyilvánosságra hozza az új kormány névsorát, amelyben nem katonai személyek is szerepet kapnak. Peralta 34 évet töltött a guatemalai hadsereg kötelékében. Ez idő alatt különböző latinamerikai országokban, valamint az Egyesült Államokban katonai attasé is volt. Néhány országban — közöttük Kubában is— Guetévnala nagyköveteként szolgált k rövidebbhosszabb ideig. Az elmúlt két év alatt Ydigoras Fuentes hadügyminisztere volt, s beavatottak a most megbukott köztársasági elnök "árnyékának" tekintették, Adigoras több ízben érdemérmekkel tüntette ki. • Guatemala fővárosában a vasárnapra virradóra végrehajtott államcsíny két halálos áldozatot követelt, s a rövid tűzharcban két katona sebesült meg. Az új vezetőség változatlanul érvényben tartja a kijárási tilalmat, amely este nyolc órától reggel hat óráig tart. Nyilvánosságra hozták időközben, hogy a most hatalomra került vezetők elfogatási parancsot adtak ki Arevalo volt guatemalai elnök ellen. Latin-amerikai szolidaritási bizottságot szerveznek Befejezte munkáját a niteroi kongresszus Rio de Janeiróból jelenti a TASZSZ. Március 30-ról 31-re virradó éjszaka Niteroiban, Rio de Janeiro állam székhelyén véget ért a Kubával való szolidaritás latinamerikai kongresszusa. A háromnapos kongresszusonNiteroi nyilatkozat néven elfogadtak egy felhívást, amely az amerikai népekhez fordul. A niteroi kongresszuson határozatot fogtak el, amely a Kubával való szolidaritási mozgalom fokozásáról és öszszehangolásáról szól. A határozat javasolja, hogy minden latin-amerikai országban erősíteni kell a Kubával való szolidaritási mozgalmat és arra kell törekedni, hogy e mozgalom felölelje a lakosságnak mindazon rétegeit, amelyek érdeküknek tartják az önrendelkezés és a kubai belügyekbe való be nem avatkozás elveinek megvédését. Létesítsenek egy latin-amerikai szolidaritási bizottságot, nem azért, hogy az egyes országok mozgalmát irányítsa, hanem, hogy megteremtse a kapcsolatokat e mozgalmakközött, és a lehetőségekhez képest összehangolja e mozgalmakat. Április 19—26. és július 15— 30-a közötti időszakban tartsanak Amerika és az egész világ országaiban tüntetéseket, amelyek a Kubával való szolidaritást domborítják ki. A határozat országos és regionális szolidaritási összejöveteleket is javasol és ■ bejelenti, hogy később közlendő időpontban megtartják a Kubávalvaló latin-amerikai szolidaritás második kongresszusát.