Magyar Nemzet, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
Arat 60 fillér ffj \^SILCED fjj Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1963. június I XIX. év, 126. szám Szigetek az atomvilágban A genfi leszerelési értekezlet hírei mindinkább kurta, néhány soros tudósításokká szelídülnek a lapok hasábjain. A megnyitó ülés még világszenzáció volt Megjelentek a nagyhatalmak külügyminiszterei, a televízió-kamerák és a villanólámpás fényképezőgépek behatoltak a tárgyalóterembe, új reményeket ébresztettek a kommentátorok a várakozó közvéleményben. Érthető, ha a százötvenedik munkaüléshez közeledőben az érdeklődés megcsappan, a remények kezdenek szertefoszlani. Nem az összejövetelek száma miatt, hiszen a konstruktív, a leszerelés építőköveit egymásra rakó viták lehetnek érdekfeszítően izgalmasak is, ha az épület lassan, de határozottan emelkedik. Viszont a rutinmunka, a tessék-lássék tevékenység senkit nem örvendeztet meg. Vessünk számot a helyzettel! A Génfből érkező, szinte már sablonossá vált közlemények nem haladásról adnak számot, hanem a megtorpanásról, az eredménytelenségről. Egyébként nem is lehet másként. Hogyan higgyünk a nyugati hatalmak leszerelési szándékainak őszinteségében, amikor a svájci várostól távol, egy másik féltekén, a kanadai fővárosban, a szuper atomfegyverkezésről hoz a NATO határozatokat. A kettő élesen■ ellentéte egymásnak. Hogyan fogadjuk Bush amerikai külügyminiszternek a napokban elhangzott sajtóértekezleti kijelentését, amely szerint Amerika változatlanul és teljes erejével törekszik az atomcsend elérésére, amikor ugyanez a Rush Ottawában a sokoldalú atlanti atomerő megszervezésén fáradozott. Megannyi kérdőjel és ellentmondás, de magyarázat is a leszerelést gátló körülményekre. Az amerikai Kennedy-kormány leszerelési, illetve fegyverkezési politikája tele van ilyen ellentmondásokkal. A Fehér Ház gazdája, kormányzási korszakának kezdetén állaga vallotta, hogy a legfontosabb leszerelési feladatok ■lgyike megakadályozni a nukastáris hatalmak klubjának kis bővülését. Mivé silányodott ez az elmélet napjainkra, amitltt a bonni kormánynak Porinjaj-rakétákkal felszerelt feldssani tengeri hajókat ajánlanak fel, amikor Schröder elégedetten tér haza a kanadai fővárosból, mert a Bundeswehr közelebbinek érzi az atomfegyverek megkaparintását, mint Strauss hadügyminiszterségének idején valaha is. Ottawában amerikai—nyugatnémet kettős szövetség alakult ki Nagy-Britanniával szemben — ez az Atlanti Szövetség belső ügye. Olyan koalíciókat, alkalmi társulásokat szerveznek, amilyet jónak látnak. Az viszont már egyáltalán nem NATO-ügy, hogy Európa békéjét teszik kockára a revanséhes nyugatnémet militarizmus farkasétvágyának kielégítésével. A világ érzékenyen reagál az ilyen sokkos jelenségekre. Elvégre a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok száma lényegesen nagyobb az atomhatalmaknál és jogos igény, hogy ezek az államok a maguk módján igyekeznek megszerezni biztonságuk garanciáit. Így született meg első ízben a szocialista Lengyelországban, Rapacki külügyminiszter elképzelése alapján a közép-európai atommentes övezet terve, amely noha távol van még a megvalósulástól, mégis már az egész világot átfogó gondolattá változott. Latin-Amerikában öt ország megalkotta már a maga atommentes övezetét, ilyen kívánságai vannak Afrika valamennyi állam- és kormányfőjének, amint ennek Addis Abebában hangot adtak, "Rapacki-térséggé" akar szerveződni a balkáni államok többsége, Délkelet-Ázsia és legutóbb nagyon konkrétan és határozottan indította el ilyenirányú kezdeményezését a Skandináv-félszigeten Kekkonen finn államelnök. Az atommentes övezetek eszméjének térhódítása korántsem szubjektív érzések elhatalmasodásának következménye. Nagyon is reálisan kötött napjaink világpolitikai helyzetéhez. A genfi leszerelési értekezlettől, legalábbis a közeljövőben, semmit sem lehet várni. Nemcsak az általános és teljes leszerelés átfogóbb és hosszabb távra szóló programja nem kerül valamennyire is közel a megoldáshoz, de zsákutcába jutott az olyan közvetlenebb és sürgetőbb kérdés rendezése is, mint a nukleáris robbantási kísérletek betiltása. Lehet, hogy az angol konzervatív miniszterelnök választási esélyeinek növelésére Kennedy és Macmillan hamarosan újabb üzenetet intéz ebben az ügyben Nyikita Hruscsovhoz, de ezzel még korántsem hárította el egyikük sem azt az akadályt, amelyet éppen a két angolszász kormány emelt a rendezés útjába képtelen "ellenőrzési- követeléseivel. Csupán a "orró drótról" haladnak valamennyire kavicstalan mederben a tárgyalások, de a Moszkva—Washington közvetlen távírógép-vonal egyáltalán nem leszerelés. Van még egy tényező, amely az atommentes övezetek megvalósításának gondolatát ösztökéli. Ez pedig az amerikai stratégiának nem új, de mindenesetre az utóbbi időben fokozottabban előtérbe került elképzeléseivel függ össze. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok katonai vezetése úgy akarja távol tartani az amerikai földtől a nukleáris visszacsapás veszedelmét, hogy saját támadó fegyvereit európai és az Afrikához közel eső vizeken összpontosítja. Ha nem is ez a lényege a Polarisprogramnak, ennek a gondolatnak nagy szerepe van benne. Atomháború esetén a front első vonalába a Földközi-tenger menti és balkáni népek kerülnének, hiszen itt cirkálnak a nukleáris fegyverzettel ellátott Poláris tengeralattjárók, a megtorló visszacsapásnak óhatatlanul ezt a körzetet kellene célba vennie. A szovjet diplomácia éppen ezért a lényegre tapintott rá, amikor a közelmúlt napokban tevékenységének középpontjába az atommentes övezetek megteremtésének javaslatát állította. Íme egy kérdés, amely vitathatatlanul bizonyítja, hogy a Szovjetunió külpolitikai lépéseiben menynyire reális, nem maximalista igényekkel lép fel, hanem az adott nemzetközi szakasz követelményeiből kiindulva. Az indítvány célbatalálását mi sem bizonyítja jobban, hogy Nyugaton sürgősen és szinte gondolkodás nélkül a "propaganda" címszó feliratot viselő dossziéba igyekeztek belegyömöszölni, egyelőre az érdemleges válasszal késlekednek. Néhány józan szemleíró — így a párizsi Combatban Georges Andersen hívta fel a figyelmet az elhamarkodott ítélet veszélyeire, mert mint kifejtették, olyan "propagandáról" van szó, amely nagyonis az érdekelt népek óhajait és legbensőbb kívánságait fejezi ki. Az atomvilágban megteremtendő szigetek eszméje az a legelemibb biztonsági követelmény, amelyre az érintett országok igényt tartanak a fokozódó fegyverkezési verseny, a nyugatnémet remilitarizálás és a leszerelési tárgyalások zsákutcába jutása idején. Várkonyi Tibor Szovjet állásfoglalás a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság tevékenységéről Megromlottak az arab államszövetség kilátásai A külpolitikai helyzet A FRANCIA—NYUGATNÉMET katonai együttműködés hívei most Párizsban és Bonnban a katonai doktrínák kidolgozásán és összeegyeztetésén szorgoskodnak, szervezik a közös fegyvergyártást, gyors ütemben folynak a militarista előkészületek. A Krasznaja Zvezda megállapítja, hogy ezek az előkészületek elsősorban a Szovjetunió ellen irányulnak, amely tegnap még Franciaország szövetségese volt a hitlerizmus elleni harcban. Franciaország nukleáris erőit a párizsi vezetők a francia-nyugatnémet katonai szövetség legmegbízhatóbb alapjának tekintik — írja a lap, majd hozzáteszi: A tények tökéletesen megcáfolják a francia vezetőknek azokat az állításait, hogy az atomfegyverkezés terén valamilyen sajátságos, az amerikaiaktól eltérő »rendkívül reális« politikát folytatnak. A valóságban e politika realitása csupán az, hogy a Bundeswehrt revansista törekvéseiben ösztönzi és lehetővé teszi számára, hogy atomfegyverekhez jusson. Ebben a politikában a múlt és a jelen imperialistáinak közös célja tükröződik, nevezetesen a fegyverkezési hajsza fokozása, a nemzetközi feszültség élezése és háború kirobbantása a szocialista országok ellen. Az amerikai—francia viszony tovább bonyolódik. Bár a francia külügyminiszter a NATO legutóbbi ottawai tanácskozásán annak tudatában, hogy a Bonn-Párizs tengely a NATO hadigépezetének fontos része, egy követ fújt az amerikai és nyugatnémet küldöttel, mégis több tényező változatlanul beárnyékolja Franciaország és az Egyesült Államok viszonyát. A francia sajtót csak 24 órán át foglalkoztatta a de Gaulle-Kennedy találkozó híre. Bush amerikai külügyminiszter szerdai nyilatkozata után párizsi félhivatalos körökben megerősítették, hogy a francia elnök washingtoni utazása egyelőre nem időszerű. Nincs szó arról sem, hogy Kennedy európai útján Párizsba látogasson. Francia részről utalnak arra, hogy de Gaulle nem híve az olyan csúcstalálkozónak, amelynek eredményességét nem látja biztosítva. De Gaulle mit sem változtatott külpolitikai céljain, csupán módszerein enyhített, hogy feloldja Franciaország elszigeteltségét. A "barátságos arc"diplomáciával kedvező légkört akar teremteni, hogy újból felvethesse a kis Európa politikai egységének kérdését. Az Anglia csatlakozása ellen emelt francia vétó és a francia—nyugatnémet együttműködési szerződés megkötése után a hatok között támadt feszültség teljesen háttérbe szorította de Gaulle eredeti tervét. E héten azonban Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter külföldi újságírók előtt ismét kiemelte, hogy a francia külpolitika alapvető célja a nyugat-európai országok államszövetségének létrehozása. Az "európai atoméról csak úgy képzelhető el — hangoztatta —, ha a hatok politikai és katonai egységet alkotnak, amelynek közös végrehajtó szerve dönt az atomfegyverek esetleges felhasználásáról. Laosz ügyében szigorúan be kell tartani a genfi egyezményt Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet külügyminisztérium május 28-án eljuttatta Trevelyan moszkvai angol nagykövethez a genfi értekezlet társelnökei részéről a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság elnökéhez intézendő üzenet szovjet tervezetét. Az üzenettervezet kifejti, hogy a szovjet fél véleménye szerint a Laoszban működő nemzetközi ellenőrző bizottság elnökének és tagjainak szigorúan be kell tartaniuk az 1962. évi genfi egyezmény azon rendelkezéseit, amelyek meghatározzák a bizottság szerepét és funkcióit. A szovjet külügyminisztérium az üzenettervezetben felsorolja, hány esetben és hogyan sértették meg a Laosz semlegességéről szóló nyilatkozathoz mellékelt jegyzőkönyv azon alapvető rendelkezéseit, amelyek meghatározzák a bizottság szerepét és tevékenységét. E rendelkezések megsértésére az utóbbi időkben került többször is sor és ezekről Marek, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban részt vevő lengyel küldöttség vezetője tett jelentést. •►Mint – közölte — folytatja az üzenettervezet —, megszegik a bizottság tevékenységére vonatkozó fő elveket. India és Kanada képviselői nagyfontosságú kérdésekről egyszerű szótöbbség alapján igyekeznek dönteni, nem törődve a bizottság harmadik tagjának véleményével." "A lengyel megbízott tiltakozása ellenére a bizottság említett két tagja április 28-án úgynevezett "állandó csoportot" küldött a Kőedény-síkságra, megszegve az említett jegyzőkönyv 16. cikkelyét, amely szerint ez csak a laoszi koalíciós kormány hozzájárulásával történhet meg. Megsértették a bizottság egyöntetűségének és egyetértésen alapuló eljárásának elvét akkor is, amikor megszerkesztették a két társelnökhöz intézendő esedékes 22. számú jelentést. A bizottság egyik tagjának hozzájárulása nélkül és a társelnökök véleményének előzetes kikérése nélkül vitattak meg a bizottságban további nagyöszszegű kiadásokkal járó kérdéseket is. A szovjet üzenettervezet a továbbiakban leszögezi: A társelnökök remélik, hogy a bizottság és annak valamennyi tagja a genfi egyez- ményekben az egyöntetűségre és az egyetértésen alapuló együttműködésre előírt elveknek megfelelően fog eljárni. A társelnökök szeretnének tájékoztatást kapni a nemzet-közi bizottságtól, milyen intézkedéseket kíván foganatosítani erre vonatkozólag. Trevelyan nagykövet közölte, hogy eljuttatja az üzenet- s tervezetet kormányához. Hruscsov és Castro egy rakéta támaszponton Moszkvából jelenti a TASZSZ: Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Fidel Castro kubai miniszterelnök ellátogatott a stratégiai rakétacsapatok egy támaszpontjára, ahol megismerkedtek a korszerű rakétatechnika legújabb példányaival. Hruscsov és Castro ezenkívül megtekintette a szárazföldi csapatok hadgyakorlatát az egyik katonai körzetben. A miniszterelnököket elkísérte Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter és Krilov marsall, a rakétacsapatok főparancsnoka. Carapkin a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási egyezményéről Genfből jelenti az MTI. Barrington burmai küldött elnökletével tartotta pénteken Genfben 139. plenáris ülését a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság. Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője sürgette, hogy az értekezlet lásson hozzá a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közti megnemtámadási egyezmény szovjet javaslatának megvitatásához. Rámutatott, hogy a nyugati hatalmak az NSZK iránti "szolidaritásból akadályozzák ennek a javaslatnak a megvitatását, Bonn pedig az atomfegyverkezés érdekében mindenáron meg akarja akadályozni egy ilyen egyezmény megkötését. A nyugati hatalmak képviselői újra olyasmiket ismételgettek mint például, hogy az értekezlet "nem illetékes" a megnemtámadási egyezmény kérdésének megvitatására. Moszkvában átadták Kennedy és Macmillan válaszát Moszkvából jelenti az MTI. Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint pénteken délután Moszkvában a szovjet külügyminisztériumban átadták Kennedy amerikai elnök és Macmillan brit miniszterelnök válaszát Hruscsov szovjet miniszterelnöknek az atomfegyver-kísérletek betiltását sürgető legutóbbi levelére. A nyugati államférfiak válaszának szövegét ez idő szerint még nem hozták nyilvánosságra. Szíria miniszterelnöke állást foglalt az arab országok regionális egysége mellett Beirutból jelenti az MTI. A DPA beiruti tudósítója arról számol be, hogy Szalah Bitar szíriai miniszterelnök csütörtökön televízió nyilatkozatban foglalkozott a tervezett arab államszövetség sorsával. Ismét azt az elgondolását fejtegette, hogy a megteremtendő arab államszövetségben a három országnak — Egyiptomnak, Iraknak és Szíriának — sértetlenül meg kell őriznie regionális egységét. Csak ez teszi lehetővé, hogy később más államok is csatlakozzanak a szövetséghez. A regionális egység megbontását célzó bárminő kísérlet viszont "csapás az arab egységtörekvésekre". A miniszterelnök sürgette az egységre törekvő erők összefogását és sajnálkozással állapította meg, hogy Szíriában ezek az erők széthullottak baathista és Nasszer-barát csoportokra. "Félő, hogy ez a megosztottság gátolja egységesítési törekvéseinket. Nem szabad azonban dramatizálni a helyzetet és elsősorban Szíriára kell bízni, hogy maga birkózzék meg belső nehézségeivel." A DPA kairói tudósítója írja: Az egyiptomi kormány az iraki és a szíriai kormánytól felvilágosítást kért, vajon ezek az országok tartják-e még magukat az államszövetség megalakításáról szóló határozathoz. Nasszer elnök megbízta bagdadi nagykövetét, kérjen az iraki kormánytól felvilágosítást arról is, mi tette szükségessé az iraki hadseregben legutóbb végrehajtott tisztogatást. Az iraki elnökkel tartott megbeszélések után a bagdadi egyiptomi nagykövet csütörtökön jelentéstételre visszatért hazájának fővárosába. Az a tény, hogy Kairó Bagdadban diplomáciai úton volt kénytelen felvilágosítást kérni az ottani belpolitikai fejleményekről, diplomáciai megfigyelők véleménye szerint azt tükrözi, hogy "széttöredezett" a bizalom alapja a föderációs társak között. A damaszkuszi és bagdadi Nasszer-barát körök kikapcsolásával mind kétségesebbé válik az esetleges államszövetség. Az egyiptomi sajtó hevesen bírálja a baath-párti vezetőket, viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hivatalos kairói körök kifejezetten tartózkodóak. Tudatosan elkerülnek minden Irak- és Szíria-ellenes támadást. Az algériai kormány csütörtöki ülésén Ben Bella miniszterelnök beszámolt az Addis Abeba-i értekezlet eredményeiről és az EAK-ban tett látogatásáról.